Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

9 Egy kis üzem gondjai A Sárospataki Cserépkályha gyár nem tartozik a nagy üzemek Közé, de Só munkája, hírneve mér túlszár­nyalt a megye határán. Havonta 400 cserépkáiyhat gyártanak. Az ország bét cserépkályhagyára közül itt dől­goznak a legjobb anyagból — a madi kaolint használják a gyönyörű kivi­telezésű kályhák gyártásához. Tervüket is rendszeresen teljesítik, hosszú idő éta. Ebben az évben azon­ban valahol hiba történt, csak az első negyedéves tervet sikerült tel­jesíteniük. Mint Tóth István üzem­vezető és Nagy István munkaügyi előadó mondotta: rossz volt a ke­mencék olajellátása, a felső hatósá­gok nem Intézkedtek, hogy elegen­dő tüzelőanyagot kapjon a gyár. Kaptak ugyan pakurát, de ahhoz át kellett építeni a kemencéket, ez pe­dig sok nehézséget okozott, akadá­lyozta a terv teljesítését Ez lenne talán a legnagyobb gond, melynek kihatásait még ma is érezni a terme­lésben. — Csupán az a kérésünk — mon­dották a gyár vezetői —, hogy a jö­vőben ne feledkezzenek meg rólunk. Mert a megrendelések száma egyre nő. egyre több cserépkályhára van szükség, az Igényeket viszont csak úgy lehet kielégíteni, ha van anya­gunk, a kemencék szüntelenül dől- goznak. A másik gondt Ez már a rmtoká­sok kérése. A csempegyártás nincs szakképesítéshez kötve. Pedig a kályhakészítés nagy felkészültséget, szaktudást igényel. Van, aki már hosszú évek óta itt dolgozik, művé­szi szintre emelte a cserépkályhaké- szitést, mégsincs szakmunkásbizo- nyitványa. A formázók, a csempe­A Tizeshonvéd utcán a járókelők tekintete megakad egy új épületen. Olyan az épület ruházata, mintha tarka kartonba öltöztették volna. Üvegezett lépcsóház, kikönyökölő balkon, meg egyebek... Pompás lakóház! Mielőtt átlépnénk a bejáraton, eli- bénk tűnik valami, egy kis felirat: Szeretettel üdvözöljük a kedves új lakókat. Kis apróság ez, mégis olyan jó érzést támaszt az emberben, s talán móginkább azokban a belügy­minisztériumi dolgozókban, család­tagjaikban. akik mo«st az átadás után hamarosan beköltözhetnek. Nedves pincelakásokban, szűk albérleti szo­bákban már bontogatják a falvédöt, az öröm zajába belevegyül egy-egy koccanás, amint ládába kerülnek a törékenyebb holmik. A fagyos télben, zuhogó esőben posztóió rendőrei v- társak családjai költöznék ide. A lakások? Nagyon szépek, 1—2 szoba összkomfortosak. Tágas abla­kokkal. A konyhákban kék lánggal ég a gáz. cserépkályhákban duruzsol majd a tűz, s ha most még nem is találkozunk a boldog fészekrak ókkal, könnyen magunk elé képzelhetjük a csillogó szemű háziasszonyokat, amint félénken végigsimítják a tü­körfényes ajtóikat, s kilépnek az er­kélyre. hogy a boldogságban velük örvendezzen az őszi verófény. • Hal­lani a csodálat szavait. — Szép, nagyszerű! S míg a krónikás elképzeli magá­nak a várható eseményt a három- szektoros ház- udvarán gyülekeznek az építők. Kapu Miklós/ Balázs László építésvezetők, a belügyi képviselők, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat és a különböző vállalatok képviselői. Elérkezett az átvétel napja. A népes társaság bevonul az épületbe, ponto­san fel egészen a padlásig. Minden négyzetmétert át kell nézni, minden ajtókilincset le kell nyomni, mert Gondos János kukoricája — Esik. Megint esik, megveszekedett sároslábú... sza­kítaná le az epet Az ember lassan azt is elfelejti, hogy milyen a Nap. — Cudar egy idő. Hm... A kuko­rica meg töretlen... Szégyenszem­re már csak a mienket lúgozza szá­ron az eső. — Ki hallott már ilyet/? — Dehát micsináljon az ember... Nem teríthetek ponyvát a másfél hold fölé... Nem igaz. asszöny? Condos János imigyen morfondí­rozott a konyhában és csak a ciga­rettát szívta. Az asszony — Róza néni — éppen a tejet szűrte, ö is az imént jött be az istállóból. János bácsi szája egy percre se állt be. Esik. szemerkél az eső. meg kell várni, hogy majdcsak eláll valami­kor. .. — Dehát a kukorica... Róza néni már nem birta a zsör- tölódést. — Minek kérdi tőlem, hogy mi­csináljon? Kendhez mostanába szól­ni se lehet! — Nem megmoúdtam-e a múlt héten, hogy fogjon be. oszt gyerünk, törjük le, majd megszik­1 kad a csűrben, vagy a padláson... De kend csak a vállát vonogatta, hogy aszongya: be van borulva, vágjunk még vele, hadd fújja a szél, meg más egyéb... Most meg, hogy folyton esik. egyebet se tud, csak zsörtölődni velem, meg a gye­rekkel, — mintha mi tehetnénk ró­la. — Örökké csak azt hajtogatja, hogy ki hallott még ilyet? — Mint­ha nem emlékezne rá. hogy máskor is volt már ilyen ősz... — Hagyd abba! — Az ember má' a tulajdon felesé­géhez se szólhat? Ki hallott még ilyet? — harapta el kurtán, de an­nál indulatosabban a szót. Megint rágyújtott egy cigarettára, aztán Elpirult fülig. Pedig nem könnyem hozzák ót zavarba. — így biza — vette át a szót Pá­linkás. — Azt beszélik, hogy ken­dék élhetetlenek, mer1 a készet is veszni hagyják... — Micsoda? Mighogy én... izé.- élhetetlen? Ki hallott \még ilyet? — vágott közbe Gondos önérzete­sen. — Dehát ez az átkozott idő... — Ami földünkre is abból a fel­hőből esik. szomszédkám — szőtt közbe ismét Szálkát-Még hogy én... la félbe Gondoe. — Nekem ne be­széljen ilyesmiről az olyan ember, akinek meg a répáját mahónap a konda túrja ki — szegezte neki Gondos Szálkáinak a szót. — Meg akinek ekét is csak tavaly látott a földje — toldotta meg a nyomaték kedvéért. Szálkái eddig nem vette komo­lyan a szót, de most, hogy Gondos a répát említette, meg d vetőszán­tást, ezt már 6 se tudta lenyelni csak úgy. • — Attól még nem híznak meg a kend disznói, ha én kiszedem a ré­pát, se kenyere nem lesz nagyobb darab jövőre, ha én elvetek. — De ha már itt tartunk: magának tán’ földbe van már az őszi? — emelte feljebb Szálkái a hangját Gondot nem válaszolt, de lát­szott rajta, hogy mélyen önérzeté­be vágott Ssalkaiék élcelődése. Mintha 6 nem törődne azzal, ami­vel éppen kell. A pult felé nyúlt volna, merthogy a pálinkáról el is feledkeztek, de tekintete a faliórá­ra tévedt, öt perc múlva kilenc. —- Tyű, a mindenségit! JVf eghogy én... izé... élhetetlen — méghogy... moslékon hizlalok... — technológiák alkalmazásán kfvü! részletes tervet dolgoztak ki a mun­kaidő jobb kihasználására s az épít­kezések ütemét 150 kis és nagy gép­pel gyorsították meg. Az építők az intézkedési tervek végrehajtásával eddig 350 lakást adtak át és kilenc hónap alatt 22 millió forinttal vé­geztek el több munkát, mint tavaly. Ez az eredmény annál is inkább ör­vendetes. mert a többlettermelés 53 százalékát a termelékenység növelé­sével biztosították. November első napján újabb mun­kás! kerekről érkezett Jelentés. A borsodi építők kiváló minőségben 254 lakás átadását kezdték meg. így a közeli napokban Miskolcon 160, Ozdon 57 és a tlszaparti új városban (Tiszaszederkény) 37 lakásba költöz­hetnek be a dolgozók. Az új laká­sokból 66-ot a határidő előtt átlag másfél hónappal készítettek el. Az építők most azért fokozzák len­dületüket. hogy a még hátralévő la­kásokat karácsonyig átadhassák. November 7-én 1 újabb tizenegy borsodi községben gyűl ki a fény A Borsod megyei Tanács évről- évre jelentős összegeket fordít a fal­vak villamosítására. Az idén is mint­egy 35 millió forintos beruházással 33 községben cserélik fel a petróle­umlámpát a villnnvégökkel. Az ’Északmagyarországi Áramszolgáltató 'Vállalat dolgozóinak Jó munkáját 'bizonyítja, hogy eddig 11 községbe vezették be a villanyt és a Nagy [Októberi Szocialista-Forradalom év­ifordulója alkalmából november 7-én [újabb 11 községben gyűl ki a fény. [Villanyvilágítást kapnak — többek [között — Rakaca, Trizs, Szászfa. Zu- [bogy. Ragály és Irota községek. A [falvak vezetői és lakói a községfej­lesztési alapból és a pénzbeli hozzá­járulásból több mint 2 millió forint- ital segítették a villamosítási mun­kák elvégzését- A terv szerint de­cember 31-ig további 11 község villa­mosítását fejezik be. A Nagy. októ­beri Szocialista Forradalom évfordu­lóján a fényünnepségek mellett Fin­gén nevelői lakással ellátott két-tan- termes iskolát, Ózd-Bolyokon 57 la­kást. Alsógagyban és Kisgyőrben művelődési otthont. Zalkod és Ská­lád községekben pedig mozit adnak át a dolgozóknak. akik különben derekasan dolgoznak —, hogy a már eddig Is hír« pataki cserépkályha gyár még Jobban dol­gozzon. Támogatni kell őket, hogy lehetővé váljon: még több kályhát készítsenek, hogy kevesebbet kelljen behozni külföldről, drága valutáért sem kell, hogy ez növelné az embe­rek önbizalmát, és hát végre a Sá­rospataki Cserépkályhagyár munká­sai is elmondhatnák: szakmunkát végzünk, szakmunkások vagyunk. Mindez annál la Inkább indokolt mert a gyár nagy jövő elótt álL A minisztérium is felismerte, hogy a pataki gyár igen jó adottságokkal Hát majd én megmutatom nektek! De azt már csak az orra alatt, alig mert sarkonfordult. mint reggel a konyhában és nagy elhatározással az ajtó felé indult. Szalkaiék utána szóltak. — Csak nem sértődött meg, Jani bátyám? De Gondos már csak a szófosz­lányokat hallotta. Otthagyta a kis­üstit is, a vitatkozást is, nagy lép­tekkel mérte az utat hazáig. Egye­nesen az istállóba. Az eső még enyhén szemerkélt. De 6 ezzel már aligha törődött. Ki­hozta a hámot a gabonásból, fel­rakta a lovakra és befogott. Köz­ben mást se tett, csak dörmögte magában: Méghogy én... élhetet­len... meghogy moslékon... Majd én megmutatom... Aztán közéütött a lovaknak. Azok pedig mintha megvadultak volna. Gondos alig tudta megfékez­ni őket a konyhaajtónál. Nagy mér­gesen húzta hátra a hajtószárat.; Szegény lovak aligha tudták, mi­iéite a gazdát. A szekér zörgésére Róza néni is ­kinézett az ajtón, ö se tudta, hogy mi ütött az emberébe. Csak nézte■ az urát. De nem sokáig, mert rá is ­ráförmedt.-Mit bámulsz? az ülésen? Inkább szedd magad egy-kettő, hozd a gyereket is... Majd megszikkad a csűrben... Vagy moslékon meg savón akarod hizlalni a süldőket? Amíg az asszony és a gyerek sze- delőzködött. rágyújtott egy cigaret­tára még, de közben háromszor is elmormogta az orra alatt: —f Méghogy én... élhetetlen, meghogy moslékon... Csépányi Lajos fogta a kalapját, és mérgesen csapta be maga mögött, az ajtót. A kalapját már a gangon tette fel. Mélyeket szippantott a cigaret­tából és tehetetlenül bámulta a sze­merkélő őszi esőt. Aztán fogta ma­gát, kinézett még az istállóba, szé­nát tett a lovak elé ét átballagott az italboltba... Az úton is egyre csak azt hajto­gatta: ki hallott még ilyent, mahó­nap december lesz, oszt töretlen a kukoricám ... Dehát ki tehet róla, ha folyton esik? — Nem igaz? — i vigasztalgatta saját magát is. A kocsmában xxAtak vagy heten. A pultnál Szálkái Vendel álldogált. Gondos második szomszédja, meg a komája. Pálinkás Pali bécsi. Már a harmadik kisüstit rendelte Szál­kái, amikor Gondos belépett. — Gyiijjön közelebb, — invitálta Szálkái Gondost. — Ha már a kukoricánk megfér egy­más mellett, nemigaz? — Aztán összenevettek. — Hárommal tessék tölteni — szólt oda Mtólag a csaposnak... Három féldeci állt a pulton, akárcsak a pult előtt Szalkaiék. De nem koccintottak még. — beszédbe elegyedtek. Az idő... Meg az őszi munkák. Mert mi másról beszéliev í a parasztember, amikor otthon ég a talpa alatt a föld ... Szinte kó­rusban szidták az egykedvűen per­metező őszi esőt. Hanem aztán Szálkái Vendel tréfálkozásra vette a szót — Azt beszélik, hogy kend mos­lékon akar hizlálni az idén — szólt oda Gondosnak. — Merthogy a ku­koricáját már elhordják a mada­rak — toldotta meg mosolyogva, aztán Pálinkással összenevettek. Gondosnak fejébe szaladt a vér. A Borsod megyei Építőipari Vál- alat dolgozóinak az új üzemi épüle- ek, kulturális és szociális létosítmé- »yek építése mellett, az idén 1117 lá­tást is át kell adniok. Ezek a lakú- ok* ipari településeken: Miskolcon, 5zdon és Tiszaszederkény újváros­on épülnek fel. A nagy feladatokra dőben felkészültek a műszaki és fi­ikai dolgozók. így az új épitési lójának tiszteletére minden műsza­kon a tervezettnél egy csillével több szenet adnak a népgazdaságnak. Vál­lalták továbbá, hogy kalóriatervUket is 100 százalékra teljesítik. A IIL akna dolgozói felhívással fordultak a többi akna dolgozóihoz« hogy kövessék példájukat, egyben kérték a műszaki vezetőket, a szállí­tómunkásokat, hogy a vállalás telje­sítéséhez biztosítsák a feltételeket Október utolsó napján a Bükkaljai Bányaüzem III. aknájának dolgozói termelési tanácskozásra gyűltek ösz- sze. Miután a beszámoló értékelte a Hl. negyedév munkáját, a bányászok részéről többen felszólaltak. A vita során a m. akna dolgozói egyöntetű­en elhatározták, hogy a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete XVII. kong­resszusa, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. év for du Több ilyen házat a főutcárq! tüzetes, aprólékos átvétel nem Is me­het másként. Jegyzékbe kerül egy-kéC megjegyzés: pótolni kell néhány cse­repet. másutt kisebb javítanivaló akad egy cserépkályhán. A sok közül az egyik ablak nehezen záródik én így tovább. Rendre, másra fel íródnak az észrevételek, s ezt még az építők kijavítják. Az ablakoknál megállva azonban több megjegyzés is akad. Még hiányzanak a vászon redőnyök, bár a Budapesti Fa- és Vászon- redőny Vállalat már leküldte, járt is itt két szerelő, csak éppen hiányzott egy értesítő levél, s emiatt a szerelők nem kezdték meg a mun­kát Telefonértesítés nem volt elég. Most elküldik a levelet is. hogy újabb .virág kerüljön a bürokrácia oltárára. Pedig a két szerelő egy nap alatt elkészült volna mindennel. S amíg a falak emelkedtek, szína vakolat került a falra, addig más is történt, minthogy elkészült egy bér- ház. Egy fiatal szocialista munka- brigád született. Varga Tóth József, a brigádvezető már nincs itt. a Sajó- part mellett dolgoznak, de amikor járjuk sorra a lakásokat, gondolat­ban kezet szorítunk velük. Nagyszerű munkát végeztek. Emlékszem arra is« amikor még csak a falak emelkedtek« sokan megálltak itt. Még a szemnek is jóleső volt látni azt az iparicodást, ahogy a KISZ-fiatalok, ifjú kőműve­sek emelték az épületet Példamutató rend. szervezettség volt Itt mint ahogy azt valóban el lehetett várni egy szocialista címért törekvő brigád­tól, emberektől. Szép az új Tizeshonvéd utcai bér­ház. Dicséri a tervezőt, a Borsod me­gyei Állami Építőipart Vállalat Ht dolgozó szorgalmas építőit S befejezésként hadd engedjünk a címben említett kívánságnak: több ilyen szép házat a főutcára, mert ezt nagyon várják a miskolciak. — saram! — A Bükkaljai Bányaüzem telajánlásai rendelkezik, a világ legjobb kaoBn- jóból dolgozik. Ezért elhatározták, fejlesztik, bővítik az üzemet 1962- ben új, modern Özemet építenek, a2 I-es üzem mellett Ez modern üzem lenne, korszerű technológiával. A terv már megszületett, kb. 3 millió forintos költséget igényel, a tervezés is megkezdődött, de a pénz még hi­ányzik. Ismerve a gyér nagy feladatait, jövőjét a vezetők mér megkezdték a szakmunkások képzését, továbbkép­zését. Most már csak az hiányzik hogy a terv valósággá is váljék. A? új üzem felépítése egészségügy! szempontból is sürgető, mert a je­lenlegi öreg épületben nincs meg­felelő fürdő, a jelenlegi üzemek tá­vol vannak egymástól, a berendezé­sek nem felelnek meg a kor követel­ményeinek. Ilyen gondok, problémák vannak; Cserépkályhagyárban. Mint újságé' jó hírt közöljük olvasóinkkal, bog] 1961. Január Írtől mér Miskolcon 1; létesítenek egy telephelyet és rak tárt, ahol a miskolciak megrendelhe tik a kályhákat Ez pedig azt jelenti olcsóbban és gyorsabban történi! majd Miskolcon a cserépkályhái építése, javítása. S még annyit, érdemes felfigyeli? a gyár munkájára és segíteni az it dolgoeó közel kétszáz munkást ­égetők azt kérik a felsőbb szervek­től. tegyék lehetővé, hogy ennyi év után megkaphassák a szakmunkás­bizonyítványt. Szerintünk is jog06 kérés ez. mert az ősi foglalkozás, a ben Is korszerű módszerek, új tech­nológia szerint történik, tehát az emberek szakmunkát végeznek. A megyei tanács, mint a gyár közvet­len felettes szerve, segíthet ebben a dologban. Mert mit jelentene, ha a gyár munkásai megkapnák a szak­munkásbizonyítványt? Mondanunk A. őre, gyár «gylk Meie. **«*»• -o«'™ épK­Megkezdték 254 új lakás átadását

Next

/
Oldalképek
Tartalom