Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-25 / 278. szám

4

ÉSZAKMAGTAROVtflZAG

Péntek, 1960. novemEer CT.

Költők szava a bányász-legényszálláson

.. r barátságtalan a bányász- 3ivar, legényszálló környezete.

Mikszáthnak a nevét viseli ez a szállás. amely a sajólászlófalvi bekötőül elágazásánál meredezik ki a sártengerből. Az épület valaha a külszíni fejtés egyik felvonulási épülete voit. most átmeneti legényszállásnak rendezték be. 75—80 bányász él itt. akik a sajószentpéteri II. aknára járnak dolgozni.

A legényszálló ebédlő-klub szobájában ezen az estén 46 bányász és néhány falubeli — a szomszédos Sajó- lászlófalvóról — szorong a székeken, velük szemben néhány más bányászdolgozó. Ez utóbbiak a nemrég született bányász irodalmi színpad lelkes

A borsodi bányász Irösztbizottsúg kezdeményezésére. Pcrényi István, a trösztblzottság kultúrnevelési felelőse irányításával és néhány bányász kul- túrmunkás fáradságot nem ismerő munkájával jött létre ez a - kis irodalmi színpad, amely most a sajó- szentpéteri II. aknai aknabiz-ttság meghívására a sajólászlófalvi le- gényszálláson bemutatkozott. Helyes volt ennek a kis irodalmi színpadnak létrehozása, helyesek a céljai. A te- hetségkutató szavalóversenyek útján kiválogatott versmondó bányászok időnként felkeresik a tröszt területén azokat a legényszállókat, amelyeknek a kulturális ellátottsága gyengébb, és amelyek távolesnek azoktól a helyektől, ahol több kulturált szórakozást találhatnak a bányászok. Ebben a meglehetősen sivár környezetben álló szállóban is eddig csak egy kis könyvtár, egy rádió és a televízió jelentette a kultúrát, a kapcsolatot a külvilággal. Nehezen is szánják rá magukat a szálló lakói, hogy a sötétben— és gyakran bizony a nagy sorban is — a sok kilométerre lévő Saiószentnéterre gyalogoljanak be szórakozni.

Az ilyen és hasonló “JgJ

szállások kulturális ellátottságának megjavítása célzatával hozták létra

a kis utazó irodalmi színpadot, és ezért fogadták igen nagy örömmel az érkezését a szálló lakói, akik nagy zömmel most vettek részt először

irodalmi jellegű rendezvényen. A műsor szereplői — vájárok, binya- aépkezelök. eoyéb bányászati dolgozók — Sajószen'néterrö'. Ormosbányáról és Rudabányáról jöttek el Sajóiászlófdívára szabadidejüket áldozva fel. hogy egy jó órai nemes szórakozást nyújtsanak rosszabb körülmények között éló bányásztársaiknak. majd a műsor végeztével siettek haza. hogy az este 10-kor kezdődő műszakban leszállhassanak a szénfái mellé.

Érdeklődve várták a szálló lakói a műsor kezdetét. Nem volt itt szinnad, vagy pódium, hiányzott' minden külsőség. A hallgatók közül — mi tagadás — néhányon gyanakodva méregették a vendégeket: vafh. mit akarnak. mit hoztak? Petényi István vezette be néhány szóval az irodalmi műsort, majd a bányászok elé léptek a versmondó bányászok. Rudabányáról And*e*a*ik Pál Ady „A hadak útja" és Petőfi ..Csokonai” dmű versével szerepelt. Viktor Gyvláné Várnai Zseni ..Katonaiamhoz“ című versét mondta el. Orm^sbánnáról Cseh Óiga a ..He*. Páva“ kezdetű •**kely nénbnUadát fin J6*s*f Att'ia Kánéi siratÓ"-*át ráta *lő H—váth Ferenc vedi* Kiss József .. a csók” és Gárdonyi Géza „BakalevéV* című versével szeretett. A saiósrentpéteri*- ket hárman is kén*H»att*k vergmon- dnsiyxn Putz László Ady, rendre ..Álmodik a nyomor“. Naoy Ti**- T*th Árvád ..A holdkóros anród <őri*net»" dmű versét mond1 a el min K"T~.*ár

Iró-olvasó találkozók, üzemi és termelőszövetkezeti látogatások, • felszabadulási irodalmi napok

Nagyszabású találkozó Mezőkövesden és Szentistván tsz-községben

Sándorné a JCöművet Kelemen” című ismert népballadával szerepelt.

Pribolyszki Mátyás Rudabányáról nagyszerű citeraszámokkái szórakoztatta a hallgatókat. Kitágult szemmel figyeltek a jelenlévők. Sokan talán mióta iskolából kikerültek, most hallottak verset először. Kőműves Kelemen balladáját, a -Kései siratót. meg Várnai Zseni versét többen meg is könnyezték. És sokan derültek A holdkóros apród történeten, vagy Gárdonyi Bakalevelén, amelyet Horváth Ferenc igen ízesen to’micsolt. Résztvett az irodalmi színpad bemutatkozásán Ruttkai Ottó. a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-helyettese is, — hallgatóként, tanácsadóként, de a műsor végén ö is felemelkedett a hallgatóság soraiból, és Móra Fé- renc ..Kévéig Kereki” című novellá- tának remekbesikerült előadásával nyújtott emlékezetes élményt a szálló fakóinak.

Nagyon tetszett 0

szoknak. Sokáio beszélgettünk is róla a műsor után. Látszott örülnek, hnmi látnak szállón kívüli embert is. aki a szivet, a jót hozza köztük Talán ezt akarták viszonozni, amikor beszélgetés közben egyszer c*ak előkerült egy hegedű, egy cselló meg egv tanaóhnrmonika és a műsorban is szerepelt citerával társulva, szinte kis hangversenyt rögtönöztek, mintegy az irodalmi műsor kienérzité»e- kévpen. Azt hisszük, nagyon ö*zin»e volt a szállóbeliek kérése a bűrsűz&s- kor: iöHenek máskor is. iöjienek gyakrabban!

A Borsodi Szénbányászati Tröszt területén sajnos nem a sajólászlófalvi az eoveV°n sok gyáméit**™ szoruló legény szálló. Ez a kezdeményezés, sietne övnek következtés valóravál- tása sokat fog segíteni a bánvász- lenényszállá sok kulturális ellátottságán. a bányászok kulturális sHnvona- lának emelésén. A sajólászlófalvi est és általában a bányász irodalmi színpad szervezése munkáidban igen dicséretes részt vállalt a trösz*bizott- *ág mellett Homvák J6z*ef. a sa*6- rzentnéteri bányász művelődési otthon ioazoatóia és munkatársa Kutyát Sándorné. oki a bányát* kultúráiét egyik leglelkesebb aktívája és szervezője. A saj6»zentvé*eri 11. akna nknabi*otts*an. O'házi József akna- bizotUáai titkár ió szervező munká- *’a7 seni*et*o a bányász irodalmi szín- nad első. bemutatkozó előadásának sikerét. Le'ke* munkájuk néldakén lehet a többi, később sorrokeriilő bánvász-le-finyszállók műsorainak -zervozésénél.

A ^szith-szá Hóban

nyászhoz jutottak el az irodalom gyöngyszemei. Negyvenhat újabb munkásember került közelebb az irodalomhoz Tsihot, hogy mén vem barátai, de már érd*kl*dn',k iránta. Már felfedezték a benn* re*1* *ót és szépet. És ez igen jelentős dolog.

Benedek Miklós

,Szegények”, illetve gondozottak.

A meghívón ezt olvastam: a vá- rosl Vöröskereszt szociális

szakbizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa f. hó 22-én rendezi a szociális gondozottak és nyugdíjasok találkozóját. És ez olyan természetesen hangzott, hogy az égvilágon* semmi mellékgondo- latot nem keltett.

Az SZMT székházában reális formát öltöttek a meghívó szavai. A hosszú, fehérterítős. poharakkal csillogó és papírszalvétákkal tar- kálló asztalok mellett végig fekete fejkendők sorakoztak. Fekete fej- kendők — amelyeknek sötét csíkját csak itt-ott szakította meg egy-egy ősz fej. öregek ültek az asztaloknál, várakozásteljesen, szociális gondozottak és nyugdíjasok.

S az öregek csendes kis ünnepségére ketten is leutaztak az Egészségügyi Minisztériumból. Ellőtt Pintér Pálné a Vöröskereszt központjából. Zsámba Albert a városi pártbizottságtól, dr. Balosh Béla a Megyei Tanács. Szabó Béla a Városi Tanács egészségügyi osztályától és Kling Ferenc az SZMT társadalombiztosítási felelőse. A megnyitó beszédet az SZMT titkára. Szabados Gusztáv mondotta.

Hogyan növekszik az átlagos életkor szinte évről-évre mlnálunk és mennyi a nyugdíjkorhatár a kapitalista államokban? Miben nyilvánul meg nálunk az öregekről, a munkából kiöregedett dolgozókról való gondoskodás? Miben rejlik a különbség a kapitalista országok sok megrokkant, nyomorultul tengődő öreg dolgozója és a nálunk történő gondoskodás között?

— Társadalmunk szereti, tiszteli, megbecsüli a munkából kiöregedett becsületes dolgozókat — mondotta Szabados elvtárs a rászege- zödő öreg szemek tüzében — s nemcsak azért, mert mi is megöregszünk egyszer, hanem azért, mert ez magából a szocializmus magasztos tartalmából fakad. A szocializmusban a közvetlen cél a szükségletek kielégítése. Amit eddig tehettünk, megtettük. Gondoljanak a nyugdíjra, a társadalombiztosításra, szerekre, kezelésekre, fürdőkre, segélyekre. De még többet akarunk tenni és teszünk is, évről évre többet...

Néhány szó a felszabadulás előtti állapotokról, a Miskolcon tengődő koldusok százairól, a népkonyhákról, a munkanélküliekről, az idő előtt meghaltakról, az út- széli gyümölcsfákról, amelyek a nyári hónapokban annyi ember éhhalálát elodázták s a szemétdombokról, ahol nem is egyszer találtak holtan egy-egy szegényt... és a feketekendős, fonnyadt kis arcok némelyike lehajlik, nagy fehér zsebkendők takarják el az olyan könnyen megnedvesedő, öreg szemeket. Emlékek talán azok, amik megremegtetik a kopott pll- lájú szemhéjakat?

öreg néni lép most oda az elnöki asztalhoz és szaggatott, esetlen szavakkal köszöni meg a gondoskodást, esetlen, mert nagyon meghatott. És azt mondja: „köszönjük, hogy gondolnak a szegényekre.."

Dr. Kádár Róbertné, az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztályának kiküldötte mondja el mindenki helyett, hogy: nem szegények ők, hanem gondozottak, vagy nyugdíjasok, de mindenképpen megbecsült tagjai a társadalomnak. S ez az, ami minden gondoskodás, minden anyagi és egyéb juttatás igazi értékét adja.

Az SZMT kultúrcsoportja következett sorra a kis ünnepség keretében, amelyet részben a Vöröskereszt őszirózsa-bálja bevételéből, : '.-zben a vállalatok hozzájárulásából rendeztek — mint Ságvári Károlyné, a Vöröskereszt városi szervezetének titkára elmondotta. S a minden tekintetben jól sikerült ünnepség „utolsó napirendi pontja”, a vacsorával egybekötött ismerkedés, beszélgetés után egészen biztosan minden idős. vendég azzal az érzéssel távozott, hogy az az említett gondoskodás, szeretet és megbecsülés ezen az estén is megnyilatkozott.

H. E

Lengyel politikai plakátkiállítás Miskolcon

A budapesti Lengyel Olvasóterem rendezésében a varsói Lengyel Forradalmi Mozgalom Történeti Múzeumának anyagából lengyel politikai plakátkiállítás nyílik a Lenin Kohászati Művek új- diósiyőri vendégházának clőrsar- pnkában. A kiállítás anva»a 1944- tfll napjainkig 90 plakátban ad számot a lengyel grafikusok művészetéről, arról a nagyjelentőségű politikai nevelő munkáról, amit a lengyel művészek a piakát. a vizuális propaganda legel tér iedtebb formája felhasználásával végeztek.

A lengyel politikai plakátklálli- tás ünnepélyes megnyitása szombaton. november 26-án déli 12 óraM

[ atejka roskatagon, fásultan vi- 1 selte sorsát. A kincset eldugta. de nem azért, amiért az asszony képzelte. Eszébe sem volt elorozni Matejkáné jussát. De tudta, hogy az asszony bármikor elveszítheti a fejét, képes magához venni egy aranyrudacskát. s nincs erő. amely ezt az ostobaságot jóvá tehetné, a katasztrófát elháríthatná. Hetek óta úgy élnek egymás mellett, mint idegenek. Az asszony teljesen elvadult tőle. Nem is féltékenység, csak puszta aggodalom sarkallta Matejkát, amikor utánajárt, hol van, s mit csinál egész nap a felesége. Megtudta, hogy a parancsnokságon buzgólkodik. Hát jó . csak el ne jártássá a száját, akkor semmi baj. Felőle azt képzel magáról. amit akar.

De amint múltak a hetek, és Ma- tejka érezte, hogy idegei felbomlanak, már semmivel sem törődött. Azzal sem, hogy felesége késő éjszaka járkált haza. Haza? Nem volt ez már otthonuk, ágyrajárókká lettek mind a ketten. Az asszony nem is fözött. Matejka szárazkosztoh élt. Egy szót sem szólt a feleségéhez, s az asszony sem hozzá. Matejka Idegesen várta, mikor követel majd az asszony újabb pénzösszeget?

Kitavaszodott, s véres komolyra fordult a háború. Magyarországot megszállták a németek, s két héttel később megkezdődött az ország szisz- tematikus bombázása. Csóka várt

egyelőre kihagyták a bombázó kötelékek. bár mindennap elrepültek a városka felett, s a vérszagot kóstolt város lakói rettegve gondoltak a holnapra. amikor rájuk is sor kerülhet.

Egy március végi estén Mateika tétlenül, magába rogyva üldögélt a konyhában. Csak azt érezte, hogy most már történnie kell valaminek. Mária éjfél előtt sohasem jön haza. de már kétszer előfordult, hogy egyáltalán haza sem tért. Matejka körülbelül tudta, hómét fúj u szél. Kőművesei egymásközt gyakran beszéltek erről, bár csak a háta mögött. D • éppen a feléje Irányuló kezresz- vé5 és szembeötlő gyöngédség viláHORVATII JÓZSEF:

ARANYKALITKA

gositotta fel a pallért. Tudta, hogy ez a felesége miatt történik így.

Az asszony ezen az estén szokatlanul korán jött haza. Fél kilenc lehetett. De úgy jött. mintha idegenbe, vendégségbe érkezett volna. Leült Matejkával szemközt és hónapok óta először megszólította:

— Nem gondolod, hogy beszélgetnünk kellene?

— Miről? — vetette oda fásultan Matejka.

— Az életünkről. Tudod mit? En a te helyedben már régen kíváncsi lettem volna arra, hogy ...

— Semmire sem vagyok kíváncsi.

Az asszony szeme lobot vetett:

— De én igen.

— Tudom, mire vagy te kíváncsi, te szajha.

— Hogy merészelsz ...

— Hallgass! — mordult fel Matejka. de indulata tüstént el is párolgóit. Szinte magától értetődő igazságként ejtette ki a szavakat

— Mit háborogsz? Tán nem az vagy? És tán nem arra vagy kíváncsi, hogy ho! van a... hol van az. amitől elvesztetted az eszedet? Hát nem tudsz te egyszer igazat beszélni?

Matejkáné reszketett az izgalomtól, de elfojtotta. Nem ismert rá a hangjára, amikor beszélni kezdett:

— Hát jó. beszéljünk nyíltan, Matejka. Én nem élek tovább veled.

— Eddig sem éltél velem.

— De most elmegyek. El én, örökre. Nem vagyok szajha, és meg tudnálak ölni azért, mert ezt vágtad a fejemhez. Becsületesen szeretek egy férfit, s az övé vagyok. Azért, mert szeretem és mert egymáshoz ülünk Mert ő is szeret engem, és felemel abból a piszokból, amelyben veled hencseregtem. Hát ezért

Az asszony elhallgatott, minden

idegszálával leste, mint reagál súlyos mondataira az ura. Mindenre el volt készülve. De a pallérnak egyetlen arcizma sem rándult. Az asszony folytatta:

— Nem érdemes erről beszélni,

igazad van. Ezen már nem lehet változtatni. Még ma elmegyek. Beadom a válópert, vége közöttünk mindennek. Most pedig intézzük el a számadásunkat. Osszuk el, amink van. ügy, amint szokás.

— Tessék — intett a fejével Matejka. s fel sem nézett az asztal lapjáról — mindent elvihetsz, amit akarsz. Többet is. mint a felét.

Az asszony hangja felforrósult:

— Én annak a felét is akarom!

Matejka tagadóan rázta a fejét:

— Azt nem.

— Igenis, az azenyérr.! Az nekem Jár' — sziszegte pfctejkúr.é.

— Azt az egyet nem. Minden egyebem a tied lehet. Nézz ide. éltünk, ahogy éltünk, de emberi eletet éltünk, összetartoztunk, és mindenben számíthattunk egymásra. Aztán jött az arany, és mivé lettünk? Én nem is tudom, mi történt velünk. De azóta nem azt tesszük, amit szeretnénk és amennyi kitelik tőlünk. Úgy bizony, feleség. Valahogyan úgy érzem, mintha átkot vettünk volna a fejünkre. Nem adom ki a részedet, mert nem veszem a telkemre, hogy egészen belepusztult

Matejkáné felhárodottan nekiesett az urának:

— Micsoda ostobaság! Mit dumálsz te nekem? Az arany felét add ide! Megígérted1 Vagy meg akarsz rabolni? — Gyilkos gúny és iszonyatos düh villant az asszony hangjában: — Hát ha nem adod. majd lesz. aki elveszi!

Mintha vipera mart volna a húsába. Matejka felugrott és torkon ragadta az asszonyt; ______________.

— Elárultál, te, te... mocsok!

Megöllek!

Az asszony sikoltott volna, de a pallér tenyere a szájára tapadt. Csak a szemével és a fejével jelezhette, hogy nem. nem beszélt a kincsről. Matejka elengedte, s megremegett a fellndultságtól.

— Hát persze, hogy befogtad a szádat — mondta tagoltan, rekedtesen. — Mert ha elárulsz, te is ott végzed. ahol én' Rabolt pénz ám az, jól tudod! És ha a szeretődnek fecsegsz, hát csak csináld, majd megszerzi az az aranyat nélküled is. s megnézheted. kellesz-e még neki! De egyet mondok: hagyd azt az aranyat, ne Is gondolj rá többé, mert minden lépés csak még több bajt hoz rád. És azt se feledd, hogy akármi történjék, én az aranyat sem szép szóra, sem erőszakra elő nem adom. Inkább sírba viszem. Ne is erőltesd. Én a szavamat meg szoktam tartani. Most aztán eredj. Intézd úgy, hogy többé ne találkozzunk.

Matejkáné ismerte annyira az urát. hogy felfogja: most már kár minden szóért. A pallér, legalábbis ezúttal, nem fog engedni.

— Hát jó. elmegyek — forrongott, miközben megragadta a kilincset. — De ne hidd. hogy megszabadulsz az adósságodtól. Matejka. Ha a te aranyad rosszat hoz rám. akkor rád is rosszat hoz. öt rossz neked, ha meg akarsz rabolni engem. Gondold meg Matejka. még nem késő. TaláltaGondolt egyet, s nekiállt, hogy ösz- szekapkodja néhány holmiját. Matejka elfordult, rá sem nézett többé. Akkor sem nézett fel. amikor a2 asszony elment. Még egy óra hosszáig üldögélt. Aztán feltápászkodott. s kiment a fáskamrába. Egy régi. rozsdás vaskályha állt a kamra szögletében. rajta mindenféle lim-lom. A pallér leszedte a cókmókot. leemelte a vaskályha karikáit és rendre kiszedte belőle a tíz rúd aranyat. Meg- törölgette a rudacskákat, s bevarrta egy vászonzsákba. Aztán kőműves ládájába rejtette a csomagot és ma- fához vett egy kurtanyelű ásót.

Elindult az erdő felé. Tizenegy óra lehetett, az utcák néptelenek voltak, senkivel sem találkozott.

Az erdő szegélyén túl Jókora tisztás terült el. Annak az elején egy hatalmas, magányos tölgyfa ágaskodott. Matejka már napokkal ezelőtt kinézte ezt a helye». Most egyenesen oda tartott.

A fa tövében letette a ládát és ásni kezdett. A gödör mélyült. A pallér kiemelte a ládából a zsákot. Leguggolt. hogy elhelyezze a gödör mélyén. De még egy darabig a kezében tartotta a kincset. Mintha egy láthatatlan erő visszatartotta volna. Ujjal görcsösen fonódtak a vászonzsákra.

Hát ez lett a vége! Meg kell válni tőle... Itt ásítozik előtte egy kis fekete gödör, mindjárt elnyeli az ó aranyát... Hát ezért hajszolta *»gy életen át? Ezért ... Úgy érezte, egy kicsit önm: At is eltemeti ebbe a gödörbe. Almait, reménységeit mindenesetre.

Elhelyezte a gödör mélyén a zsákot és befödte az üreget. Néhány száz méterrel odébb gyeptéghíkat vágott ki és ráhelyezte a friss hantra.

Sokáig állt ott mozdulatlanul, mint a szomorú szívű szerető halott kedvese sírja fölött. Vajon látja-e meg az aranyát? Erre csak tompa kétségbeejtő nemmel tudott felelni. De hátha...? Egyszer talán eljön majd érte.

Ösztönösen rátapodott a gyeptéglákra, hogy minél szorosabban egyéolvadjanak a környező réttel. Nehogy valaki felfedezze a gödör titkát. Nem, ez egyedül az ó titka. S amíg él. nem mond le róla. semmi

Hajnalodott. amikor sárosán, gyűrötten hazaérkezett.

(Folytatjuk.)

tizenöt neves magyar iro látogat el. Az írók ellátogatnak a kaposvári • üzemekbe, — a cukorgyárba, a textilművekbe — és több ízben találkoznak az olvasókkal. Az egyik ilyen tanácskozáson a mai magyar irodalom időszerű kérdéseiről Dobozy Imre tájékoztatja a hallgatókat. A három nap alatt több csoportos be szélgetést tartanak az írók az olvasókkal, a tanácsi dolgozókkal, ellátogatnak a művelődési házakba, találkoznak a Somogy megyei írócsoport tagjaival is. Az irodalmi ünnepségek alatt avatják fel a város új könyvtárát.

A Magyar írok Szövetsége a téli hónapokban több író, olvasó találkozót. ankétot, üzem- és termelőszövetkezet látogatást rendez.

November 26-án és 27-én nagyszabású paraszt-író találkozót rendeznek Mezőkövesden és a Borsod megyei Szentistván termelőszövetkezeti községben.

' idei esztendő legnagyobb a- bású fró-olvasó találkozóját c _m- ber első három nanján tartok ,r posvárott Itt rendezik meg a fel- szabadulási Irodalmi napokat, amelyekre Dobozy Imre vezetésével —