Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
4 Taaárnap, 1960. november ti. A miskolci képzőművészeti seregszemle elé c* JHUkole ÄÄ óta jelentős szerepet játszó Művésztelep ezidén fejlődésének új szakaszához érkezett. A korábban évekig más célokra Igénybe vett hátsó épületet még a múlt évben visszaadták eredeti rendeltetésének, az elülső főépületet pedig több mint félmilliós költséggel réndbehozták és három modern, kényelmes, minden szükségessel felszerelt műtermes lakást építettek be a régi hiányos, szűkös, rossz beosztású helyiségek átalakításával. A telep környéke is megszépült azzal, hogy a mögötte húzódó Művész utcát kikövezték s a túloldalon új, korszerű házak .épültek. Ismeretes, hogy a Művésztelep régebben mindössze, három-négy miskolci művésznek vqlt állandó lakóhelye. míg az épületek nagyrésze a főiskolások és vezető tanáraik nyári- szüneti átmeneti szállásául szolgált. Most már a telep egészében a helyi képzőművészek alkotő otthonává vált. Itt él és dolgozik Feledy Gyula, Csabai Kálmán — aki egyben a telep gondnoki tisztét is betölti — Vati József, Cs. Nagy András, Tóth Imre. Mazsaroff Miklós. Kalló László, több miskolci művésznek pedig itt van a műterme. Többek közt itt kapott legújabban műtermet Ficzere László is. A megújhodolt Művésztelepen kívül sokat lendít képzőművészeink életkörülményein, alkotó lehetőségén a Kilián-telepen épült pompás mű- teremlalások sora. Lukovszky László. Imreh Zsigniond, az ózdról Miskolcra költözött Kunt Ernő, a nemrég Miskolcra került Varga Miklós szobrász és felesége. Nagy Gy. Margit gobelin-tervező jutottak itt kellemes művészlakáshoz. Ha mindehhez hozzászámítjuk azt a más vonatkozásban is megnyilvánuló megéftő támogatást, a megblzatások&t, az évente rendezett országos kiállítások alkalmára alapított dijakat, amelyekkel a városi és• megyei tanács, a pártszervek, a nagyüzemek segítik képzőművészeink munkáját, valamint a Képzőművészeti Alap révén kínálkozó értékesítési lehetőségeket, elmondhatjuk, hogy a borsodi művészek egzisztenciális helyzete még sohasem volt ilyen kedvező, mint napjainkban. Érthető, hogy újabban éppen ezért szívesen telepednek meg Miskolcon más tájakról származó képzőművészek és a borsodi gárda évről- évre erősödik. Művészeink általában meg is vannak elégedve helyzetükkel. sőt büszkék orra. hogy az illetékes szervek részéről olyan támogatást kapnak, amilyennel a legtöbb vidéki gócpont művészei aligha dicsekedhetnek. Büszkeségük egyik alapja az is, hogy tudatában vannak: a támogatás nem hull égi mannaként az ölükbe. Azért értékeket kell termeim. eredményeket keu jeimuiaim, de még harcolni fs kell tudni érette. A borsodi művészeknek a felszabadulás óta elért eredményei, sikerei és a megértő támogatásért folytatott harcai együttesen vívták ki azt az előnyös helyzetet, amely a továbbfejlődés lehetőségeit messzemenően biz. . _kedvező a c tkarínénnyírt t* borsóit művészek legtöbbjének egzisztenciális helyzete — különösen a reakciós korszak viszonyaihoz mérten — fnég mindig fennáll a helyi képzőművészeti kultúra fejlődésének egy súlyos bökkenője: a kiállítási csarnok hiánya, ami majd csajc akkor^ oldódik meg, ha a színház mellett épülő kiállítási csarnokot átadhatják rendeltetésének. Amig ez meg nem történik, továbbra is bizonyos akadályokba ütközik művészeink erkölcsi és anyagi érvényesülése, s elsősorban az a kívánatos helyzet, hogy művészeink szorosabb kapcsolatba kerüljenek óppen legszűkebb hazájuk közönségével, dolgozó tömegeivel. Mert ne feledjük el, hogy minden művésznek nemcsak természetes vágya, de kötelessége is, hogy elsősorban annak a városnak, vagy akár falunak a lakóit nevelje a művészet szeretetére, azok Ízlését, műveltségét fejlessze, akik között él. Azoknak a szere tétét, megbecsülését vívja ki. aJcik legbüszkébbek lehetnek elért sikereikre. Ehhez azonban az kell, hogy a hozzá leg- közelebbálló emberek nécsak hírből ismerjék alkotásait, sikereit, hanem nyomon kísérjék munlcásságát, meg is ölelhessék a művészt, aki el tudja őket ragadtatni, és felemelt fővel mondhassák: „Ez a mi emberünk, a mi büszkeségünkNehéz volna elősorolni. hogy a művészettörténelem hány nagyja volt éppen arra a legbüszkébb, hogy saját pátriájában is próféta tudott lenni. De emlékeztethetek arra, hogy például a nagybányaiak az egész környék értelmes lakosságát müértőkké tudták nevelni. Sajnos, a december 3-án Miskolcon megnyíló országos képzőművészeti kiállítás még mindig azzal a hendikeppel indul, amit a kiállítási csarnok hiánya jelent. Mint olvashattuk, kb. Ötszáz művészt kértek fel részvételre. A Budapesten és helyben beérkezett művek száma megközelítette a. 900-at. Ebből kellett részben a budapesti, részben a Miskolcra delegált zsűrinek kiválasztania azt a két- száz-egynéhány művet, amelynek a Herman Ottó Múzeum emeleti — egy szobával megcsappant — helyiségeiben helyet szoríthattak. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között milyen súlyos ielelősséo és teher nehezedett a zsűríbizottsáook lelkii»mereiére. A szűkítés, a zsűritagok tévedéseinek kizárását feltételezve, mindenesetre a szakmai és eszmei követelmények színvonalának emelésével kell. hogy együtt jár jón. Miután a borsodi művészek anyagának zsűrizését nagyrészt figyelemmel kisérhettem, anélkül. • hogy bármilyen bírálatnak elibevágnék — bár a gátló körülmények sok „szent akarás” temetőjévé Xváltak, eleve leszögezhetem azt a be- jnyomásomat. hogy a borsodi művészek füle mellett nem suhogtak el •hasztalanul a legutóbbi Nemzeti Ki- •állitás nyomán elhangzott viták, bi- « rálátok. : Ás h*gv „U mindui! |csé e viták az egyetemes magyar |képzőművészetben, a kétszáz kiálli- Itásra kerülő műben, erről is nyerhet •majd némi átfogó tájékozódást a •művészi élményekre szomjas közönség. t Hajdú Béla ! — t LEONARDO JUDASA 1 Giorgio Vasari Leonardo da Vinciiről írott életrajzában érdekes anekdotát mond eh a nagy művész egyik ^leghíresebb alkotásáról, az Utolsó 2vacsoráról. Vasari szerint Leonardo a •dominikánus kolostor refektóriumá- •ban készülő freskó befejezését ál lan- tdóan halogatta. Különösen két fej •megalkotása okozott nagy nehézséget: Krisztus feje és az áruló Judásé. \Az anekdota szerint a kolostor apátja Zpanaszra ment a milánói herceghez fés bepanaszolta Leonard ót. amiért \olV lassan végzi a munkát. A művész pékkor annyira meghhragudott az lapátra, hogy az 6 arcvonásait festette •meg Judás képében. S Ezt az anekdotát dolgozta fet a ihárom évvel ezelőtt elhunyt oszirfk llró, Leo Perutz „Leonardo Judás ♦című történelmi regényében, amely m |Zsolnay kiadóvállalatnál nemrég jelent mea BecsbenMóra Ferenc: Bolondságok A szegedi Tlszatáj Könyvkiadó a helyi írók műveinek kiadásán, nép szerüsitésén kívül irodalomtörténeti érdexességű kötetekkel is jelentkezi/ A Mikszáth-évfordulóra megjelent dokumentum-kötet után Madács László gondozásában Móra Ferenc kiadatlan aforízmagyűjteményét jelen tette meg. Részleteit előzőleg már a Kortársból is ismertük. Az olvasó közönség érdeklődését már ez a közlés is* fdkozta/ Annak ellenére, hotc Miskolcra kevés példány Jutott el. mind többen olvassák, adják kézről kézre a nemcsak irodalomtőrténetileg érdekes könyvet. Az aforizmagyűjtemények mindig is népszerűek voltak, egyes korok ban pedig fokozottabban divatba jöttek. A Gondolatok könyve többször kiadása, majd pedig a Bölcsek mosolya most is felfokozta e műfaj iránt érdeklődést. Az érdeklődés másik tényezője az író. Móra Ferenc nép szerűsége. Ezekben az írásforgácsokban is a felfedezés örömével talátkozil az olvasó a már régóta megszeretett mórai.fanyar humorral. A kor leve gojéljek rezignált tudomásulvétele, a humorral burkolt csipkedések közü helyeiként íel-íélcsillcnó meleg emberi hang, a felszínes szenvelgéssé szembeállított igaz érzés — ez az aforizmák egészének hangulati villódzás? A kötet tematikus elrendezésű. Az első két rész (A nőről és a férfiről A szerelemről és a házasságról) a kor szerelmi és házas életéről, az ún „középosztály” felszínes érzésvllágáról beszél. Ezt a világot mutatja, kicsi a divatosnak is hódoló, sokszor csak sablonos írásaival. Az irodalomró és művészetről szóló rész már közelebbi, mondhatnánk „mesterségbeli' problémákról szól. Az önmagába zárt művészi egyéniség babitsi problé mája éppúgy felújul itt, mint az írói tárgyválasztás, irodalmi ízlésváltozá sok a romántikusság kérdései. A valósághoz hű. realista irodalom mellet foglalt e szellemes megjegyzéseiben Is állást. A legértékesebb a negyedik (Az embert életről általában) rész. Itt jut nak szóhoz a korról legkesernyésebben írt megállapítások. Többek köz k£a Iskolarendszerének sivárságáról ír („Minden kisgyerek okos, a leg főbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés„A mai iskola nem előkészít r. tudományok szeretetére, hanem elrémit tőle az egész életre”), de a meg becsülés pátoszával küzd a tanyai tanítók értékének elismeréséért („Ét sokkal több tanyai tanítót ismerek olyat, akinek szobrot emelnék, min akinek a kezére nem adnék gyereket”). .Művében szellemes fordulatokkal igazolja azt az egyik tételét, melye mottóként Idézhetnénk a kötet elején: „Mialatt az igazság előszobázik, ti. hazugság jut szóhoz’’. Tanulsága mégis túlmutat ezen. Mint más eddig i írásaiban, itt is bemutatja a kor felszínesen csillog, világát, de itt is megköveteli az igazi érzést, az őszinte szenvedélyt. m»l- az embert emberhez teszi méltóvá: „Nem egész ember az. akinek életé egy n.eiy, mtndenekfelett uralkodó szerelem meg nem nemesítette Bol dog-e, nem-e, a társadalmi rend bevett keretein kívül-e, belül-e zajlik le mindegy, csak hatalmas legyen és igaz.m Kabdebó Lóránt Jellemzi. A régi Iskola zárt formáin átlépve, egyre nagyobb szerepet kap a drámai énekbeszéd. Erkel vigyázó Szemét Európa eredményéin tartja. Nem fogad el kritikátlanul, de ítél és mérlegel. Tudja: a magyar nemzeti-forradalmi opera nem maradhat el Verdi, Wagner, Musszorgszkij eredményei, Európa eredményei mellett I? 1 lehet képzelni, hogy a Dózsa *"* György-nek sikere volt 1807-ben? A kiegyezés és Dózsa György? Erkel örökségének ez az érett mester izgalmával és az új utak forró lelkesedésével alkotott darabja kötelez. Kötelez, hogy megvizsgáljifk. mint a nemzeti-forradalmi opera elmé- lyülten érett eredményét. De nem elégedhetünk még a vizsgálattal. Az első érdemtelen fogadtatást (a kiegyezés évében!) jóvá tévé állítsuk méltó helyére a Dózsa György-öt. Mint forradalmár, ott áll. Álljon ott, mint opera ts. (A kor színpadáról felső nyomásra, finnyássá és óvatossá váló barátok elfordulására a Bánk bán js hosszú időre eltűnt. Azért a Bánk bán nem lett rosszabb opera.) Tettnek és eredménynek az eddig elmondottak is elég. De ome’lett volt ereje és ideje munkálni a Magyar Állami■ Operaház, a Filharmóniai Társaság és a Zeneakadémia megva lósulásá t. Volt ereje és ideje megvédeni a magyar operát. Volt bátorsága — helyesebb így: magyarsága — eldobni a Wágner által megálmodott pesti „Bayreuth"-ot. Eldobni ezt. a városnak talán világhírt, nagy idegenforgalmi fellendülést biztosító lehetőséget. Volt bátorsága és ereje, mert ez a lehetőség Ide, a Duna mellé plántálta volna a fékevesztett gőgű német kultúrát, német világhírt és német gondolatol a wagneri ős-germán mennyország összes Isteneivel. Ezeknek a leigázó is mindent felhabzsoló isteneknek nem lehetett odadobni az éppen csak lábraállt és saját iábán járni kezdő magyar nemzeti zenekultúrát. A zzal kezdtem: így forrt sok bízó- könnyes arccal és a Hlmnusz- szal elválaszthatatlanul eggyé ben-, nem a neve. Tudom, hogy sokunk-' Nem hiszem, hogy ezek után felmerül a kívánság: jelöljem meg helyét a zenetörténetben. Kicsi vagyok hozzá, de nem is szükséges. Csak a fél-hit. fél-harc és fél-szív embereknek keli a helyét keresgetni. Az egészeknek a helye az egészek között van. Ezzel az írással egy a célom: születésének 150. évfordulóján helyezzük végre az eddig ide-öda helyezett Erkel Ferencet a szívünkbe. Horváth Kiss László A gyulai kedves, soha nem feledhető és nagyon erősen tápláló gyerekkori parasztdaloktól a megalapozott zenei tudást aaó Pozsonyon és a kor uralkodó magyar muzsikáját vérbe ültető Kolozsváron át vezet az út a felismerésig: ..... off telt meg a lelkem a szebbnél szebb magyar- székely népdalok árjával, melyektől nem tudtam többé szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, míg ki nem öntöttem a telkemből, dmit már akkor éreztem, hogy ki keü önAz idős barát. Brossai Sámuel, mint a nagy feladat betöltésére elhívott alkotó élő lelkiismerete kíséri végig. Féltő bárót, de nem . alkuvó küzdőtárs. A cél a fontos: ebben az Európában megteremteni a saját lábára álló magyar zenét. Azt a magyar zenét, amely mindenki számára érthető. Felzárkózni Európa mellé a nemzeti-történelmi-forradalmi opera megalkotásával, hogy a mindenki számára érthető nyelven megszólaló igazság a felismerési lendítse a cselekvésig. Ez a föld nemcsak kenyéradónk, de hazánk' Legyen a miénk! Ebben az időben ébresztgetik már mások is ezt a felismerést. A kolozsvári magyar színház és a miskolci állandó színház már hallatja szavát. De hiányzik műsorukról az, ami már megvan Párizsban, Milanóban és Szentpétervárott: a mozgósító, forró, sodró hang, a nemzeti opera hangja. 1837-ben ott áll Erkel a Magyar Nemzeti Színház zenekarának élén. Szervez, tanít, nevel, harcol és győz Megtöri a Német Színház uralmát. Olyan zenekart és társulatot épít ki szívós munkával, amely műsorán tartja a Varáz$fuvolától a Hugenottákig 40 év operai termését. És 1840 augusztusában megszólal az első Erkel-opera, a. Bófhori Mária. A bemutató nyomán a kritika már felismeri: Erkel a hivatott, hogy az égetően időszerűvé vált nemzeti-történelmi-forradalmi operál megteremtse. A Báthori Mária d kezdet. A folytatás? 1844-ben a Hunyadi László olyan kirobbanó, forradalmian elsodró lelkesedéssel győz, hogy ,,Meghalt a cselszövő" kezdetű kórusát a közönség már a bemutatón együtt énekli a kórussal. Futótűzként terjed el az egész országban. Ez lett az első forradalmi tömegdal. Mindenki megértette és tudta, kik akadályozzák ! 844-ben az ország fejlődését, kiknek kellene pusztulniok, hogy eltűnjön a „rút viszály.” És. .. 1848. október 6-Ún ezt s dalt énekelve rohanja meg a nép Lamberg kocsiját és öli meg a császár küldöttéi, akt az országgyűlés feloszlatására érkezett. Egy évre rá — nem véletlen o bosszú dátuma — 1849. október 6 Utána csend, gömyedés és csend Erkel is hosszú évekig csendes. Az ő csendje is a ,£záraz ágon hallgató ajakkal” kuksolók csendje? Nem A teremtő ember építő csendje. Erkel dolgozik. A kor legnagyobb» magyar drámaírójának, Katona Józsefnek Bánk bánja tölti be minden gondolatát és napjait. Erkel dolgozik és míg az erre-arra kacslntgatók a kiegyezést, a „megbékélést’ készítik elő, készül a mű. Erik Tiborc panasza, harson Bánk kemény ítélete, lázad Petur haragja és a meggyalázott Melinda kertiéiben felrémlik az országot meggyalázni készülő „kerítők?* alakja. 1861-ben találkoznak a hazai és nemzetközi élet $gálai úgy, hogy ebben a csomópontban — mint a gyűjtőlencse fókuszában — megszólalhat a Bánk bán. Nem téveszt célt: gyújt. Ábrányi Kornél így ír a Bánk bán bemutatójáról: „A magyar haza fiság: kitartás, lelkesedés élesztő forrásává vált s hatalmasan pótolta az erőszakosan feloszlatott országgyűlésen elnémított politikai szónoklatokat." Nem „csupón” hazafias, forradalmi tett a Bdnfc bán. Opera a Javából! Drámai megszövegezése, vitathatatlanul élő magyar zenei nyelve és ezáltal közérthetősége és hatása nagy lépés előre a '„Hunyadi Lászlő’’-val megkezdett úton. 1867 a kiegyezés éve. És 1867 az első, magyar forradalmi hősről formált opera, a Dózsa György bemutatójának éve. * Ez sem csupán vakmerő forradalmi tett! Újabb felfelé ívelés, forma és tartalom tisztuló egysége U armincegynehány esztendővel u ezelőtt, kisiskolás koromban találkoztam a nevével először. Az övivel és Kölcseyével. Pestkörnyéki falumban a parasztok és munkások — bátyáim és nénéim —, akiket a fehérterror poklában naponta tépett a balsors és naponként mefbünhődték a múlttal együtt a jelent is, nagyon tudták akkoriban — a huszas években — énekelni a Himnuszt A Himnuszt, amit lehetett énekelni. Amikor ahhoz a sorhoz értünk, hogy „Megbűnhődte már e nép” — sok kéz szorult ökölbe és sok gond- barázdált arcon gurult végig egy- egy könny. így forrt sok bízó-könnyes. arccal és a Himnusszal elválaszthatatlanul , eggyé bennem a neve. Szerettem? Talán Inkább csodáltam.. Csodáltam úgy, ahogy csak gyerek tud csodálni hősöket és hegyeket Valamit, amit nem tud mihez hasonlítani, mert nem tudja, hogy hősök között jár és... és^az utcájukban nincsenek hegyek. Emberhez nem hasonlíthattam. Nem ember volt. Valami személyte- len-nagy, aki valahogy az emberek kdéé keveredett.' , Bevallom: nem is tűnődtem túl sokat rajta. Egyszerűen tudomásul vettem, hogy Himnusz és Erkel, ‘a férfiak ökölbeszorított keze és az asszonyok felcsillanó könnye, valahogy össze, tartoznak és közük van egymáshoz. Az elmúlt harmincegynehány év alatt megtanultam, hogy nem valami személytelen-nagy volt. Ember volt, a maga küzdelmeivel, bukásaival és győzelmeivel. És megtanultam, .hogy bár talán egész életében nem beszélte hibátlanul az édes anyanyelvet: magyar ember volf. Olyan nagy magyar, hogy abban az időben, amikor a hazaszerető nagy sziveket árgus szemek, fojtogató kezek és soha-ki- nem-nyíló börtönök vigyázták, ő ■ zászlóvivő tudott lenni.-Zászlóvivő abban a seregben, amelynek szívéből a branyiszkói piros virágok kinyíltak. Zászlóvivő abban a seregben, amely a megbűnhődött múlt fölé a víg esztendő reményét és hitét építette. így lett az ébredők ébresztője a berzsenyi k. kölcseyk, petőfik és vörösmartyk seregében. Olyan éb- resztgető, akinek harsona-jele át- har.gzott az adyk, móriezok, józsef- attilák ée radnóti mi klósok sere- gébé Is. Hogy a nagyoknak ebbe a sere- • gebe sorolom mint zászlóvivőt, éppen Radnóti egy századdal későbbi sorai kényszerítenek rá: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hqgy önként, kéjjel ölt. nemcsak [parancsra Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a , .. .. [gyilkos, gt áruló, a rabló volt a hős. — " 1944-ben szakadtak ki ezek a sorok a költőből. És 1844-ben a .Meghalt a cselszövö" ellenállhatatlan igazsága úgy vágódott bele a nemzetbe. hogy egyik napról a másikra, a tömegek dalává magasztosította Erkel dallamát. V annak véletlen találkozások. A történelem esetleg századok különbségével találkozó igazságai nem véletlenek. Milyen korban is élt Erkel? 1810 november 7-én született Gyulán. Magyarországon. Európában. Abban az Európában, amelyet áz elnyomás, az önkény, és az elnyomás és önkény megdöntésére kész, erejére ébredő tömegek harca tart forrongásban. Abban az Európában, amelyben az Idősebb nagy kortérs három évvel Erkel születése előtt, így kiált a nemzethez: .Forr a világ bús tengere, á magyarr És abban a Magyarországban, amelyet Erkel születése évében Így Jellemez ugyanaz a költő: „Mi a magyar most? — Rút íszibarita váz. Lelépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt, védfaléból Rak palotát heveröhelyének." Ez Gyulán, a félreeső kis alföldi városban elindul egy élet. Elindul, hogy belépjen a- bátrak seregébe és velük együtt felemelje a letépett nemzeti bélyeget. Felemelje és új fénnyel, új színnel és új tartalommal ékesítse. Olyan új tartalommal és színnel, ami magyar és európai: nem téveszthető össze másokévá1,, ile nem- ahbbvaló másokénál. ERKEL FERENC (Születésének 150. évfordulóján)
