Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-09 / 264. szám

8 Névtelen művészek halhatatlansága (Moszkvai tudósitónktól.) Lábunk alatt, amerre járunk, hal- kan zörögnek az ősz győzelmének megsárgult, száraz áldozatai: a fa­levelek. Osztankinoban vagyunk. Va­lamikor a 16. században keletkezett ez a kis falu. Ma már Moszkvához tartozik, s különösen nyáron nagyon sok moszkvai látogat el ide. Vonzza az embereket szép természeti fek­vése, a sok fa. a zöld, de elsősorban nevezetes épülete „A jobbágy mű­vészet múzeuma". Ide mentünk el mi is ezen a vasár­napon. Magyarok, mintegy húszán. Többségünk elsőéves diák. Alig egy hónapja érkeztek meg Moszkvába, tele kíváncsisággal, érdeklődéssel. Mindent szinte egyszerre szeretnének látni. Én is velük tartok: nagyon jó érzés megmutatni az embereknek a szépet, az ismeretlent, látni az érdek­lődő arcokat, a felcsillanó szemeket. Nézem őket s önkéntelenül is saját első egyetemi évem jut eszembe, ál­maim, terveim ... Csak sikerüljön nekik minél többet megvalósítani a mostani tervekből, csak mindvégig megmaradjon bennük ez az égő kí­váncsiság. tudás-vágy, szépség­Mire a múzeum elé érünk, hosszú sor áll előttünk. Beállunk mi is a sorba, s míg bejuthatunk, kívülről nézegetjük az épületet. Hatalmas kastély, a 18. sz. végebell orosz klasszicista stílus egyik leg­szebb műemléke. Seremetyjev gróf építtette színház céljaira. A gróf Oroszország leggazdagabb földesurai közé tartozott. 17 várme­gyében volt birtoka. Gazdagsága nagyságát jellemzi, hogy a jobbágy­felszabadításkor a cári kormány mintegy vlgaszdijként 40 millió ru­belt fizetett az orosz földesuraknak, s ebből az összegből 12 milliót a gróf kapott. Szenvedélyesen szerette a színházat. Birtokain 6 színházat épít­tetett. ezek közé tartozik az osztaii- kinoi is. Járva a termeket, egyik ámulatból a másikba esünk. Az egész kastély, az épület és minden díszítése fából készült. Hat évig, 1791—97-ig építet­ték. Reggel négytől esti tízig dolgoz­tak. hogy elkészüljenek. Az építők, festők, szobrászok, sőt a színészek is mind a gróf birtokáról kerültek ki. Jobbágyai voltak. Ezért nevezték el a kastélyt az Októberi Forradalom után a Jobbágy művészet múzeumának. Itt minden a jobbágyok eszét, kezét dicsőíti, teszi nevüket névtelenségük­ben Is halhatatlanná. Állunk egy hatalmas aranyozott gyertyatartó előtt, és alig akarunk hinni a fülünknek, hogy ez is fából készült: a szemünk fémet sejt az ara­nyozás alatt. Csak amikor megérint­jük kezünkkel, akkor hisszük el a tárlatvezetö szavát. Az oszlopok, a mennyezet díszítése, minden fából. Másfél évszázad telt el a kastély épí­tése óta, de a freskók, a falak eredeti színükben pompfenak. Mint megtud­juk, a tartósság egyik titka, hogy a meszet nem vízzel, hanem tejjel ol­tották be. Melyik terem a legérdekesebb? Ne­héz megmondani. Szép a szobrokkal díszített előcsarnok, a fogadóterem, a képtár, ahol a század híres f ronda és olasz festőinek művei láthatók. Az orosz művészek munkásságát akkori­ban nem ismerték el, a művészetet az orosz arisztokrácia számára csak a nyugat-európai festők képviselték. Sőt még azokat a másolatokat is. amelyeket orosz jobbágy festők ké­szítettek nyugati művészek képeiről, eredetinek tüntették fel. Érdekes a színház-terem tervezése, amelyet abban az időben táncteremnek is használtak. Ha előadás volt. fából készült gé­pek seoftségével a színpadi részt fel­emelték. a nézőteret pedig lesüllyesz­tették eqy méterre. A teremben lévő oszlopokat is a helyzetnek megfele­lően lehetett ide-oda tologatni. A fennmaradt gépek, az eső hangiát, n mennydörgés dübörgését utánzó ké­szülékek ügyességről, találékonyság­ról beszélnek. A színtársulat a jobbágyokból ala­kult. A hét. nyolc éves. különösen szén gyermekeket a gróf ösrzeguüj- tette. s a világtól teljesen elzárva taníttatta őket a színészi pályán. Még a szüleik sem látogathatták meg őket. Seremetyjev gróf büszke volt fel­világosult szellemű tudására, de ez nem akadályozta meg abban, hogy jogokkal rendelkező embernek csak az arisztokráciát ismerje el. Jobbágy művészei bármennyire is tehetsége­sek voltak, nem élvezhették az ele­mentáris emberi jogokat sem. Csak a gróf színházában léphettek fel, s amikor a gróf már megunta a szín­házat. hiszen számára az csak egy formája volt az időtöltésnek, s be­szüntette az előadásokat, a színésze­ket nemcsak, hogy nem szabadította fel, de eltiltotta őket a színjátszástól. Csak neki Játszhattak. Az egyik teremben két színésznő képét láthatjuk. Zsemcsugóvát ábrá­zolja az egyik festmény. Zsemcsu- goya egy kovácsnak volt a lánya. Hét éves volt, mikor a gróf színi- neveldéjébe került. Tehetségével ha­marosan kitűnt a többiek közül. Já­tékát elismerték a színházat látogató arisztokraták, de mint embert nem — jobbágy volt. Sok orosz népdal őrzi Zsemcsugova emlékét, izcrelmét a gróf iránt, mely a dalokban viszon­zásra talál. A valóságban azonban, amikor kitudódott a jobbágy színész­nő szerelme ura iránt, olyan gúny és rágalomhadjárat vette körül, hogy az lelkileg és fizikailag teljesen tönkre­tette. A gróf halálos ágyánál meg­ígérte. hogy ha felgyógyul, feleségül veszi. ígéretét betartotta, de csak a lány számára. A világ előtt eltitkolta az esküvőt. S amikor rövidesen meg­halt Zsemcsugova, nem lehetett to­vábbra is titokban tartani az eskü­vőt. A gróf félve a világ megvetésé­től, letagadta felesége jobbágy szár­mazását. Lengyel grófnő — íratta Zsemcsugova koporsójára ... Régi történet... De hány ilyen és még szomorúbb, kegyetlenebb emlé­ket őriznek e falak ... Hazafelé az útunkaz összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás mellett ve­zetett el. Jó ismerni ezt a két helyet így együtt, mert mind a kettő, az osztankinoi csodálatos kastély is. a mezőgazdasági kiállitás szlnvomnás, szép épületei is az ember eszét, fan­táziáját, munkáját magasztalják. De mig az előbbi kastélyban minden szépség mögött ott látjuk az ember­telenség nyomait, a jogtalan jobbá­gyok vérét, szenvedéseit, addig a mezőgazdasági kiállttá* mindé« egyes épülete, az ott látható termékek, a felszabadult nén alkotó kedvét, ere­jét. a Szovjetunió testvéri egyiitt- működé*hPry élő népei közös munká­ját dicsőítik. Ha másért nem hát ez igazság fel­ismeréséért is érdemes ellá^atnl a jobbágy művészek múzeumába. G. Kálnál Jolán Szoboravatás A hét könyvujdonságai Az Európa Kiadó Dekameron-so­rozaté ban látott napvilágot a Mai orosz elbeszélők és a Mai jugoszláv elbeszélők című gyűjtemény. Kirgiz író, Ajtmatov elbeszéléseit tartal­mazza a Dzsámi la szerelme című kötet. Kisüt a nap címmel jelent meg Vera Panova három elbeszélése. Klasszikus írók művel közül meg­jelent Dickens Nehéz idők. Boleslav Prus A fáraó és Anatole France Színésztörténet című regénye. Mindenki benne van címmel kari­katúra és humoreszk-gyűjteményt adott közre a Kossuth Kiadó. Sza­mos Rudolf Barakkváros című ri­portkönyve a Valérla-telepiek meg­változott életét mutatja be. A Mag­vető Krudy-sorozatának új kötete Az aranybánya című elbeszélésfű- zér. Oj verseskönyv Jankovich Fe­renc Napravárók című gyűjteménye. A pécsi Jelenkor kiadványa Bár- dosi—Németh János Carmina Hun- garica című verseskötete. A Gobi- sivatagba és Mongoliába vezet el Alföldi László A szomjazó sivatag című könyve. Megjelent a Móra Ki­adónál Grötzer József rejtvényköny­ve. a Rébusz. A Búvár-könyvek új kötete Lukács Tamásné és Tarján Rezsőné Matematikai játékok című munkája. — Ifjúsági házat építenek Vajács bányatelepen. Mintegy 470 társadal mi munkaórában a fiatalok lebontot­ták a volt MTH-intézet épületét, ösz- szerakták belőle az Ifjúsági Ház fel­építéséhez szükséges épületanyagot. A tervek szerint még a jövő év ele­jén felépül az Ifjúsági Ház. Időnként erős. duha- nó hang repül végig a gyár területén, a ka­pun vontató siet befe­lé, arrábbról tolatás zaja, mozdonyfütty hallatszik. A DIMÁ- VAG területén jelleg­zetes „gyár-zaj” vib­rál. Itt, a kettes kapunál azonban mégis tisztán lehet hallani minden szót, amit Venczel Vil­mos szb-titkárhelyet- tes a szoboravató ün­nepségen mond. Kö­rülbelül 25—30 ember hallgatja, akik tudtak néhány percnyi időt szakítani maguknak, hogy részt vegyenek ezen a kis ünnepsé­gen. A párt-, a szak- szervezet képviselői, overálos munkások, kék köpenyes munkás­nők. Egyikük odasúgja a szomszédjának: — Nézd! Ott van az Ár­pád is, meg István bá­csi is. — Szendrői Ár­pád. a szobor alkotóla a DIMAVAG dolgozó­ja. A Szinvavölgvi Együttes tagja, aki négy hónap alatt ké­szítette el művét, a még vörös lepellel ta­kart 2,5 méteres szob­rot. István bácsi pe­dig, Cserenyei István szobrász, a szakosz­tály tanára, aki állan­dóan segítette, irányí­totta tanítványát a munkában. Most mindketten figyelem­mel várják, hogy le­hulljon a takaró. Nem is kell sokáig várni és a szobor ott magasodik erőt, öntu­datot kifejező mozdu­latával a talapzaton. Kalapáccsal a kezé­ben. lábát egy fogas­keréken nyugtatva, büszke, nyugodt tar­tással tekint Diósgyőr­re — a gépgyári mun­kás. Egy pillanatig csend lesz. mindenki a művet nézi. — Látod öcsi! — böki meg egy idősebb szak! a mel­lette álló fiatal mun­kást. — Én is ilyen voltam fiatal korom­ban. — És hunyorít egyet hozzá. A gyár kettes kapu­jánál magasodik a szobor. Odaillő, szép alkotás. Köszönet érte alkotójának, az üzem pártbizottságának, szakszervezeti bizott­ságának. akik kezde­ményezték és minden­ben segítették a mun­kát. Szép alkotás és igaz alkotás is. Munkást ábrázol és munkás készítette. Egy a vas­gyár számos, jóképes­ségű munkása közül, akik ott dolgoznak a Szinvavölgyi Együttes képzőművészeti szak­körében. Bizonyság is ez a szobor. A mun­kástehetség bizonysá­ga. November hetediké­re készült el. Most ott áll körül övezve a zászlódíszbe öltözött gyár munkazajával, a nagykalapács zuhogó hangiával, gépzúgás­sal. A visszafelé hala­dó vontatós Is lassít. Hosszan végignézi, és csak ezután hajt ki a gyárkapun. Ünnepi klubestek Sátoraljaújhelyen A Kossuth Lajos városi művelődé­si ház Kossuth-klubjának tagjai szombaton este 6 órakor emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulójáról. A Kossuth-klub tagjai megtöltötték a klubhelyiségeket. A klub vezetője színes előadást tartott az ,.Aurora cirkáló története” címmel. A Belügyminisztérium dolgozói háziünnepség keretén belül tartot­ták meg a B. M. klubban ünnepélyü­ket, melyet vidám szórakozás köve­tett. Végeiért a magyar sebészek kongresszusa Az Orvos-Egészségügyi Dolgozóié Szakszervezete sebész szakcsoportjá­nak idei kongresszusa szombaton fe­jeződött be. A háromnapos tanácskozáson ér­tékelték a bevált régebbi módszere­ket és irányt szabtak a kutatások­nak. A kongresszus a szakcsoport köz­gyűlésével végződött, amelyen meg­választották az új ötven tagú veze­tőséget. Kihirdették az általános és középiskolai tanárok történelmi pályázatának eredményét Miskolci tanár a nyertesek között A Művelődésügyi Minisztérium, a Békéscsaba" másfélévtizedes tört6- Pedagógus Szakszervezet felszabadu- nete. kétezer forintos harmadik ál­lásunk 15. évfordulójára történelmi jat Kiss Géza. a kisújszállási gim- tárgyú pályázatot hirdetett általános názium szakfelügyelő tanára „A me- és középiskolai tanárok számára. A zögazdaság fejlődése Kisújszálláson bíráló bizottság döntését most hir- 1945—1960" című tanulmányáért. dette ki. Első dijat nem adtak ki. ____ rA H áromezer forintos második díjat Lzerotszáz f°r,nt Jutalmat nyert Le­kapott dr. Tibori János, békéscsabai rtncz Lajos miskolci technikumi gimnáziumi tanár, „A felszabadult tanár. KILENCSZAZHETVENHAT lé­lekszámú kisközség a Bodrogköz dé­li csücskében. Távol a járási szék­helytől, még messzebb a megye­székhelytől, vasútja, autóbuszjárata nincsen. Csak egy bekötőulacska kö­ti össze a legközelebbi vasútjárta hellyel, Kenézlővel. Igaz, oda is csak a bodrogközi kisvasút apróka moz­donyai és Játékszernek tűnő vagon­jai „látogatnak el”. Villanya már van. 1957-ben jutott el a világossá­got hozó dróthálózat Za lkodra; hogy az egyre épülő-szépülő ország mind fényesebb ragyogásából egy darab­kát eljuttasson ebbe a távoli faluba is. Az ötvenes évek derekán gyakran emlegettük Zalkodot. Büszkélked­tünk vele: hosszú éveken keresztül ez a község volt az első a beadási kötelezettség teljesítésében. 1955-ben ötvenezer forintot is kapott ezért. Ez az ötvenezer forint lett aztán az alapja annak a művelődési otthon­nak, amit öt év múltán, november 5-én adtak át rendeltetésének. Elég hosszú ennek a története. A már említett ötvenezer forintból kezdték, segítették társadalmi mun­kával is, elsősorban az építőanyag­nak messzi községekből való fuvaro­zásával. segítették a községfejleszté­si alapból, de mindez kevésnek bi­zonyult. Nehezen, vontatottan haladt az építkezés, nehezen születet, meg a kultúra hajléka Zalkodon. Aztán beállott egy nevezetes esemény a község életében: termelőszövetkezeti község lett. Uj élet kezdődött, illet­ve megszületett mór az új élet lehe­tősége. Sokan még csak ízelgetik, ta­pasztalat iák az új életet, ismerked­nek vele. A tanócsházban kifüggesz­tett munkaegység-kimutatás bizony arról is árulkodik, hogy a szocialista munkafegyelem még nem minden ralkodi parasztnak legerősebb olda­la. A község vezetői a termelőszövet­kezet megszilárdításával vannak el­Most már a za 3 kod iákon a sor! foglalva. A művelődési otthon kér­dése egy kicsit háttérbe került egy- időre, mondván, gazdasági alap nél­kül nem lehet kulturális élet. Aztán a sok lelki vajúdás közben rájöttek,, hogy mégis kell az a kultúra, hogy segítsen a gazdasági megerősödés­ben, segítsen jobban felnyitni a ne­hezen felnyíló szemhéjakat, kitágí­tani a látóhatárt, sajátos eszközei­vel megerősíteni a falu dolgozóit vá­lasztásuk helyességében, hasznos ta­nácsokat adni a további útra. A ki­csike könyvtár, a ritkán vetítő mozi kevés ennek fi feladatnak a betölté­sére. Kell egy ■ hely a községben, kell egy művelődési otthon, ahonnan a tudás fénye világít s amellett ott­hont teremt a tanulni, nemesen szó­rakozni vágyó ifjúságnak Is. A Járá­si tanácsnál is megértőén fogadták a zalkodiak kívánságát. Anyagilag segítették a művelődés! otthon épí­tésének befejezését Mindez azonban nem volt elégséges. MINT MAR OLYAN SOKSZOR, most is a munkásosztály sietett a parasztság megsegítésére. A diósgyő­ri Lenin Kohászati Művek vállalta — húsz más fiatal termelőszövetke­zet melleit — a zalkodiak patroná- lását. A MEO-gyáregység kommu­nistái a tavasz óta rendszeresen ki­járnak a községbe. Nevelő szóval, szórakoztató műsorokkal, a tapasz­taltabb, idősebb testvér gondosságá­val segítik a zalkodiakat. hogy jól. Jobban haladjanak az önmaguk válasz­totta jó -úton. Segítettek a művelő­dési otthon építésében is. Anyaggal, munkával egyaránt. Számos kohá­szati dolgozó immár hetek óta kint van Zalkodon, hogy két keze mun­kájával építse a kultúra zalkodl ott­honát. Jó tanácsaival segítsen, s megismertesse a falu dolgozóit az új úton járás szépségével, hasznosságá­val. November 5-én elérkezett a nagy r.ap. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ‘43. évfordulójának tisz­teletére átadták rendeltetésének a művelődési otthont. Eljött az átadó ünnepségre Valkó Márton elvtárs, a Központi Bizottság póttagja, a Lenin Kohászati Művek igazgatója. Szűcs István elvtárs, a Sátoraljaújhelyi Já­rási Pártbizottság első titkára, Dé- muth József elvtárs. a járási tanács vb. elnöke, ott voltak a község veze­tői, a község lakosainak igen jelen­tős része (zsúfolásig volt a nagyte­rem) és eljöttek a, patifcnálók.' a diós- 6J őri munkások. Juhász Endre elv­társ. a gyár faTufelelőse vezetésével nemcsak azok jöttek el. akik közvet­len munkájukkal segítették a műve­lődési otthon építését, hanem a pat­ronáló gyárrészleg dolgozói közül is sokan és eljöttek Kováls György művelődési otthon Igazgató vezeté­sével a fohászát kultúrmunkásai is. s/ámszerint hetvenen, hogy műso­rukkal tegyék emlékezetessé a zal- kodiaknak a művelődési otthon meg­nyitását. A kohászati fúvószenekar pattogó indulói mellett gyülekeztek az ün­nepség résztvevői. Férfi viszonylag kevés volt. ügy látszik, a zalkodl férfiak „óvatoskodók", az asszonyo­kat küldték „kitapasztalni”, mi is lesz ez az újabb valami, amivel eb­ben a nagyon félreeső faluban még nem találkoztak. Kossuth János elvtárs, a községi tanács vb. elnöke köszönte meg a kohász-dolgózók segítségét. majd Valkó Márton elvtárs szólt az. egybe­gyűltekhez. Hangsúlyozta, hogy minden jó. ami az ember életét szebbé teszi csak a munka után jö­het létre. A kohászat dolgozói ab­ban próbáltak és próbálnak segíteni a zalkodiaknak, hogy szövetkezetük erősödjék, javuljanak a községben az életkörülmények, jobb legyen a zal­kodiak élete. Munka árán jön létre a traktor, a ruha, a kultúra. A Le­nin Kohászati Művek sokezer dol­gozója munkálkodik azon, hogy Zalkodon is könnyebb, jobb, ered­ményesebb legyen a munka. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom pél­dáját említette, amely bebizonyítot­ta. hogy lehet élni klzsákmányolók nélkül, ha van erős párt« amely ve­zet. Ma van erős pártunk, népünk egységes és boldogan munkálkodik 9Zon, hogy tovább emelkedjék, erő­södjék. Ez a kis művelődési otthon is népünk felemelkedését, erősödését fogja szolgálni, segít majd a falu dolgozóit kulturáltabb, szocialista emberré nevelni. A KIS AVATÓÜNNEPSÉG jelen­tős fordulópontot kell képezzen a falu életében* Szűcs István elvtárs felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a zalkodiak még csak ráléptek a jó, a helyes útra, de hogy meg is értsék választásuk helyességét, meg­erősödjék hitük a termelőszövetke­zet hozta szebb, boldogabb életben, ahhoz a művelődési háznak kell se­gítséget nyújtania. Juhász Endre elv­társ a patronálók nevében 130 kötet könyvet adott át a községi KISZ- szervezetnek, amelyet Simon Mihály KISZ-titkár vett át. Ígérve, hogy jól fogják a kohászok ajándékát hasz­nosítani, helyt állnak a munkában, a szövetkezetben és élő tartalommal töltik meg a művelődési otthont, A Kossuth Tsz elnöke. Szilvást Aladár elvtárs a munkás-paraszt összefogás fontosságát hangsúlyozta, aminek egyik meggyőző bizonyítékát látja a diósgyőriek segítségében, JJémuth József elvtárs pedig annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy ez a művelődési otthon a kulturáltabb mezőgazdaság megismeréséhez, a jobb élethez fogja segíteni a zalko­diakat Az avatóünnepséget műsor követ­te. A zalkodiak igen nagy tetszéssel fogadták a diósgyőri kultúrmunká- sokat. Ki is tettek magukért, hiszen ez a műsor egyben példaadás is a most induló zalkodi művelődési ott­honnak. Nagyon szépek voltak a kis- kórus számai, Sirger Antal avatott vezényletével, részben zenekari kí­sérettel. Nagyon tetszettek a vidám és komoly szavalatok, magánszámok, Osváth Mária és Adorján Zoltán énekszólói (ez utóbbi néger spiritu­áléi hosszú időre emlékezetes művé­szi élményt jelentettek), sokat derül­tek a, vidám jeleneteken, elsősorban Fazekas Dezső és Kelemen Irén ala­kításain. Az ünnepség után a zene­kar pattogó, vagy andalító ritmu­saira vígan táncolt a zalkodi fiatal sóg és a patronálók csoportja sz immár hivatásának átadott művelő­dési otthon nagytermében. A PATRONÁLOK MEGTETTÉK a magukét. A diósgyőri kohászok­nak a zalkodi parasztok felé nyúj­tott baráti keze nem volt üres. Segí­tettek anyagilag és eszmeileg egy­aránt, Most már a zalkodiakon a sor! A művelődési otthont töltsék meg élő tartalommal, hogy az a szo­cialista kultúra bázisa legyen a fa­luban. segítse a szocialista tudat megerősítését, nevelje a falu dolgo­zóit a szocialista munkafegyelemre, a szépre, a jóra, szórakoztassa őket nemesen. Van lemaradásuk a zalko­diaknak — egy kevés kukoricájuk és burgonyájuk még betakarítatlan volt az avatáskor! — munkában és kultúrában egyaránt. Csak rajtuk múlik, hogy milyen gyorsan pótol­ják be. És ha bepótolják, elsősorban az ő javaikat fogja szolgálni. Benedek Mikié«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom