Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVI. évfolyam 263. saám Ara: 80 fillér 1960 november 6, vasárnap r---------------------------------\ É ljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulója! _________________________ S ZÉTÁRADÓ FIÁI „új Isten szil “■rX: rés földnek vére szülte öt. — A sok kiomlott, sűrű, keserű.-Vér összeállt a fájó földeken. — Testté tapadt, alakká tornyosult. — Vérszinü, nagy mezítelen alakká. — Ki országlépő- tágra tárja lábát. — S földet rengés­re tépő hangja zeng. — Piros Ke­letről a sápadt Nyugatnak — „lm eljöttem! — Eljött a Vörös Isten r... Hozsánna néked új Isten, hozsánna!” Nagytehetségű lírikusunk, Tóth Árpád köszöntötte így, ilyen gyújtó hatású, szárnyaló szép szavakkal a proletárforradalmat, az emberiség igazi hajnalát. Az európai műveltség betűinek békességében nőtt, formá­lódott költő szivében is erőteljes visszhangot keltett „a messzecsengő nagy moszkvai ár." Nem a közélet porondjain edződött politikus, ha­nem a szépségért és az örök ta­paszért viaskodó poéta értette és érezte meg: valami új, valami nagy­szerű kezdődött el egy nagy nép és a földkerekség millióinak életében. A nagyobb rész Boldogságának fel­emelő korszaka, amelynek megte­remtésén fáradozott mindig, az emberek gondját, baját, szenvedését átélő és a holnap tiszta öröméért harcoló minden igaz hős. Gyönyörű álmok és kemény elhatározások, színes elképzelések és elvetélt har­cok most újra, ismét tettekké ko- vácsolódtak. Ezek a tettek, amelyek­hez pétervári munkások, balti mat­rózok, orosz parasztok ragadták meg a fegyvert — megrendítették a kapi­talizmus tartóoszlopait és szélfúj­ták egy szörnyű, igazságtalan rend­szer megingathatatlanságáról szőtt ábrándokat. Engels szavával élve: a szükségszerűség korából átléptünk a szabadság, az emberiség igazi tör­ténetének időszakába. Felkelt a gyárak tört népe. Testét elnyűtte a gép, inait ■ elsorvasztotta a tőke mohó­sága, de szemében forradalmi tűz égéit, lába alatt dübörgőit a föld, s akaratát sújtani képes. rendbe fogta a munkásosztály bölcsessége, a vilá­gos célt mutató kommunista párt. Tűzben és vérben, tengernyi áldo­zatban és csodálatos bátorságban megszületett a munkáshatalom, és elkezdődött az egyetemes jólét vilá­gának, a kommunizmusnak építése. Bányákból és kohóktól, szövőgépek­től és ekéktől, a lét mélységeiből jöttek a hatalom új birtokosai, hogy soha nem remélt magasságokba emeljenek és emelkedjenek. Immár 43 esztendeje, hogy prole­tárok rohanták meg a burzsoázia jelképpé lett fészkét, a Téli Palotát, immár több mint négy évtizeder hogy a Kommunista Párt, a nagy Lenin vezette győztes forradalom első üzenetét küldte a világnak: Béke! Ez az alig több mint negyven esz­tendő megváltoztatta a világot, át­alakította az erőviszonyokat, átgyúr­ta milliók gondolkodását, eszmevi­lágát. Meggyorsult benne a társa­dalmi fejlődés üteme. Évezredekig élt a rabszolgaság rendszere, száza­dokig tartott, míg a kapitalizmus utat tört az uralomhoz, és ime, most nem egészen négy és fél évtized alatt, az emberiségnek több mint egyharmada, felszabadulva a tőkés iga alól, a szocializmus, a kommu­nizmus útjára lépett. „Száz meg százmilliók ébredtek fel és jöttek mozgásba, és ezt a mozgást nem ké­pesek megállítani a legerősebb és leghatalmasabb hatalmak sem” — írta Lenin már 1922-ben. Az Októberi Forradalom győzelmének döntő hatása volt az egész világtörténelem további mene­tére. Megbomlott a tőkés világ egyensúlya. A Szovjetunió világ­hatalommá nőtt, a történelem szín­padán megjelentek az európai és ázsiai népi demokráciák, kialakult a szocialista világrendszer. amely döntő tényezővé vált a nemzetközi politika alakításában, az emberiség sorsának, jövőjének formálásában. Ez a világtörténelmi jelentőségű fej­lemény a gyarmatosításhoz szokott agresszív, imperialista körök szótá­rában úgy szerepel, mint a Szovjet­unió terjeszkedése. Tévedés és rágalom! Október esz­méi terjeszkednek és hozzák lázba az eddig áléit népeket. A nemzeti felszabadítás gondolata tört be az el­nyomott ázsiai és afrikai országok tömegeibe, amelyek már nem tud­nak. nem akarnak a régi módon élni. és uraik nem tudnak a régi módon kormányozni. A szocialitmus térhódítását' igazságának vonzóereje magyarázza, az a tény, hogy marxizmus—leninizmus eszméi, proletárdiktatúra rendszere milliók évszázados vágyait, leghőbb törek­véseit fogalmazza meg és testesíti meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetuniónak a má­sodik világháborúban aratott győzel­me nyomán, az 1945 utáni fejlődés során a népek újrarajzolták Ázsia és Afrika térképét. Visszavonhatatla­nul elmúlt az az idő. amikor sza­kasznyi katonasággal, kábítószerek­kel és ámító eszmékkel országok kincsét lehetett elorozni, szinesbőrü páriák testét és lelkét lehetett láb­bal tiporni. Az angol Kitchener tá­bornok, Szudán egykori meghódí­tója, vagy a gyarmatosítás más bajnokai ugyancsak dörzsölnék sze­müket, ha az ENSZ közgyűlési ter­mében látnák a feketebőrű államfér­fiakat, Ghana, vagy más országok politikusait, akik egyre számotte­vőbb szerepet töltenek be a nemzet­közi ügyek intézésében. India vagy Indonézia nélkül immár elképzelhe­tetlen az egész világra kiterjedő át­fogó rendezés. És egyesek taplót dughatnak fülükbe, amikor a szocia­lizmust építő csaknem 700 milliós kínai népről esik szó, de a tények — amelyek makacs dolgok — attól még tények maradnak. Aminthogy Amerika felfedezése sem vált semmissé amiatt, hogy Szaltikov Scsedrin ismert novellájá­nak hősét, a makacs, javíthatatlan bürokratát erről külön nem értesí­tették. Ügy tűnik, hogy az egykori gyarmati országok is minden külön értesítés nélkül bontják fel vadhá­zasságukat az „anyaországokkal", és kezdenek új életet, amelynek építésé­ben maguk mellett érezhetik az októberi eszmék megvalósítóinak, a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak önzetlen, baráti segítsé­gét. alkotó támogatását. Az Októberi Szocialista Forrada­lom s a gyarmati rendszer megállít­hatatlan széthullásának, felbomlásá­nak összefüggése — történelmi igazság, amelyet nem lehet meghamisítani a „kommunista agresszióról" szóló fe­csegéssel és handa bcndázássa l. Ok­tóber eszméinek hatása, még telje­sebb, mélyebb megértése rávezeti majd a nemzeti szabadság izét most elsőbben kóstolgató miUiókat is a szocializmus építésének magasba a ívelő útjára. Az orosz munkásosztály 43 esztendővel ezelőtt nem utolsósor- ban az imperialista háború elleni harc­nak, a béke kivívásának eszméjével jutott hatalomra. Kell-e bizonyítani, hogy a Szovjetunió fennállása első percétől mindmáig töretlenül kitar­tott emellett a fennkölt eszme mel­lett. Napjainkban is meg-megújuló kísérletei, javaslatai, szakadatlan erőfeszítései beszédesen vallanak ar­ról, hogy politikáját változatlanul a különféle társadalmi rendszerű or­szágok békés versenyének és egymás mellett élésének lenini elve határoz­za meg. Az a nép, amely térdrekény- szeritette minden idők legbarbárabb, legszennyesebb, kannibálé rendszerét, a Hitler-fasizmust, amely mérhetet­len áldozatokat hozott azért, hogy a népek megszabaduljanak a teuton lidércnyomástól, — ez a nép ma is a legtöbbet teszi a nemzetek közötti barátság ápolásáért, a világbékéért Negyvenhárom esztendő lenyűgöző eredményeivel járul hozzá e nagy cél eléréséhez. Fejlett iparon, kol­lektív, korszerű mezőgazdaságon, nagyütemű lakásépítkezésen, magas- színvonalú technikán, és fokozódó ritmusban emelkedő életszínvona­lon mérhetjük le a lenini útmutatá­sok megvalósítását. A Szovjetunió fejlődése teljes mér­tékben igazolta Lenin álláspontját: a szovjet hatalom elővarázsolta a nép­ben szunnyadó erőket, megnyitotta a tudás forrásait mindazok számára, akik az évszázados sötétség után a világosságra vágytak. 1913-ban Le­nin arról irt: „Olyan ország, ahol a nép ennyire ki volna semmizve a ta­nulás, a felvilágosodás, a tudás te­kintetében — ilyen ország egy sincs Európában, Oroszországon kívül." — Gondoljunk csak az orosz muzsik riadt és riasztó arcára, ahogy a XIX. századi nagy realisták, Gogol, Tur- genyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij mű­veiből, Rjepin megrázó képeiről fe­lénk tekint, — figyeljünk csak a régi orosz népdalokból kicsendülő, szívet- szorító fájdalomra, gondoljunk az első világháború teremtette zűrzavarra, ne feledkezzünk meg a mélységek­ről, ahonnan egy öntudatra ébredt nép kiemelkedett, — hogy méltókép­pen értékelhessük a mai helyzetet. A leninizmus eszméi már^h felkeltették a magyar élet megoldat­lan kérdéseire szenvedélyesen választ kereső forradalmárok figyelmét. Is­meretesek Ady Endre szavai az 1905-ös orosz forradalomról: „Az orosz nép képzelhetetlen ereje kép- zelhetetlen szenzációkat adott már, s ígér még a világnak. És célhoz fog érni... íme a proletárság visszaadta a népet a népnek, felkelt a nép és formálja a világot... Elkorhadt, te­hetetlen társadalmakat csak a nép menthet meg. A rettenetes, győzhetlent löltarthatatlan nép.” Büszkeséggel gondolunk arra, hogy 90 ezer magyar hadifogolyból lett vöröskatona harcolt a proletár sza­badságért és törte az utat a magyar munkáshatalom, a dicsőséges Tanács- köztársaság megteremtéséhez. Az Októberi Szocialista Forra­dalom világtörténelmi jelentőségű fejleményei között szerepel hazánk felszabadulása 1945-ben a német fasizmus és a földesúri-tőkés iga alól. Október gyermekének, a szovjet had­seregnek és a szovjet nép sokoldalú támogatásának köszönhetjük, hogy történelmünkben megteremtődött a második proletárdiktatúra, és kom­munista pártunk vezetésével rálép­hettünk a szocializmus építésének útjára. Történelmi igazság, hogy a magyar nép számára is a szocialista forradalom győzelme vetett szilárd alapot a nemzeti függetlenséghez és a társadalmi haladáshoz. Ezt a hely­zetünket védelmezte meg a Szovjet­unió 1956-ban, amikor segítséget nyújtott a régi rend visszaállítására irányuló imperialista cselszövény, az ellenforradalom leveréséhez. Azóta ismét nagyokat léptünk előre. Az ipar fejlesztésében, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és as életszínvonal javításában elért sike­rek a párt és a tömegek szilárdt megbonthatatlan kapcsolatainak, m nép alkotó, teremtő lelkesedésének eredményei, egyszersmind a további felvirágzás forrásai is. Akkor va- oyunk igazán hűek és méltóak az Októberi Szocialista Forradalom esz­méihez, ha még tartalmasabbá, ered­ményekben gazdagabbá varázsoljuk munkánkat, alkotó tevékenységünket az élet minden területén. 43 esztendővel eze!6“ el az Auróra cirkáló ágyúja. Fellobbanó fénye üzenet és jelkép volt a szabadságra törő népeknek. Ma a szovjet tudo­mány diadalát hirdető szputnyikok és lunyikok gazdagítják az égi fényt. Jelkép van ebben is. íme: a fényit amelyet a görög hitrege szerint Pro­metheus ellopott az istenektől, a szo­cializmus szétárasztja az egész világon. Az Októberi Szocialista Forra­dalom fénye világít. Feltartóztathatatlanul! Egyre erősebben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom