Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

4 ÍRJUNK RÓLUK... (Hozzátfólás a „Tsz-parattt ábrázolóin az irodalomban" című vitához) A TSZ-PARASZT ábrázolása az irodalomban egyre nagyobb érdeklődést és vitát vált ki a borsodi írók körében. Ez örvendetes, de egyúttal szükségszerű jelen­ségnek is mondható. Az Értelmiségi Klub vitája után a nyilvánosság előtt több Ízben szerepelt e kérdés, az Írók körében pedig — úgynevezett — „témává” vált. A megállapítások csak egyben egységesek, hogy ebben sürgősen tenni kell az íróknak, az írót módszerek tekintetében — természetesen — eltérőek a vélemények. A szemlélet sem mondható egységesnek, ezért szükséges, hogy olvasók, írók mind többen és többen szóljanak hozzá — nagy segítségei jelent ez az előrelépésben. Vannak, akik a „kávéházakban irt" művek ellen szólnak. Jól tették! Magam is — több társam nevében — ez ellen emelek elsősorban szót. S még az ellen is, hogy a lakkozás fogalmai epp on u megelégültséggel támadják, holott a kettő egymásból következik, úgy­mond va: „igazolják egymást". Amig az iró csak „ünnepnapi" látogatóként keresi fel a falut, kétséges az irás hitelessége. Azért is meg­vonható a hitelesség az ilye nyírásoktól, mert más az ünnepi és más a hétköznapi arca a falunak — jól lehet, az utóbbi alakítja az elsőt. Vagy talán ezek az írók még mindig a „borban az igazság"-ot tartják az őszinteség forrásának? Köztük élve. egy modern emberré'alakuló tsz-parasztot kell megismernünk, s akkor szólhatunk róluk hűséggel, művészien. Addig csak képzeljük a parasztot, talán nagy íróink műveinek ihletésében. Ne csodálkozzunk, ha nem ismer magára a tsz-paraszt ezekben az. írásokban, s joggal sürgeti az írókat, hogy nagy átformálódásukban örökítsék meg őket. Az értel­miségi klubban találkoztunk megyénk termelőszövet­kezeteinek küldötteivel. Az egyik hozzászóló — az ßde- lényi tsz fiatal küldötte — elmondotta, hogy ők (már viiiit a fiatalok) új és gépeket sa#retö, az újért harcoló emberek, akik könyveket olvasnak, s a televízió, rá^ió és újság segítségével tájékozódnak a világ dolgaitól. Ahogyan ezt elmondta: bátran és szép szóval, arra gon­doltam. csak kárunkra lenne, ha erőltetett, szóbotlások­kal tele és tájat nélkülöző tájszólásos mondatokat ad­nánk á paraszthöseink szájába. Es ezért epigonok s nem mások azok, akik az egyszerűséget összetévesztik a pri­mitivizmussal. S Ut nem ad mentséget a Móricz Zsiq- mnndra való hivatkozás sem — sőt• sérti az iró nevét. Aki olvasta Móricz Zsigmondtól az Erdélyi trilógiát, az meggyőződhetett arról, hogy Móricz modern iró volt, még stílusát tekintve Is. Az egyszerűséget sokan össze­tévesztik a primitívséggel. Ha valaki lelkivilágot ábrá­zol, belső bonyolultságot s nem felszínességet, az még nem .Absztrakt". AZ ŰJ TARTALOM bizonyos vonatkozóiban új formai — az irodalomban modernebb stílust — követel. Kényszerítve van az iró, hogy a tsz-paraszt ábrázolásá­nál vegye figyelembe az új, átalakulóban levő körr nyezelet. Kevéssé ismerem a falut, de jártam párszor patronáló nuinkás brigáddal vidéken. Nem „gatyás" parasztokkal találkoztam. Különösen a fiatalság — tehát a holnapi falu emberei — éppen oly modernül öltöz­ködik, beszél, táncol, akár az ipari munkásság fiatab sage. A belső világában, gondolkodás módjában azon­ban mep nem teljes az átformálódás. A birtoklási vágy még mindig benne éf, s ez öröklődik, még az új for­mában ás tartalomban is megnyilvánul és nemzedékek múltán — talán egy család belső életében — kiütközik. tfJj és régi, szocialista és kapitalista, „miénk és eny>>n" mind megannyi szálak bonyolult rendie ad fa a falu mai szövetét. Aki el akar Igazodni benne, az ne a felü­letes külsőt kutassa, mert rlbot tik az első — á'tala nem latot 1 — kuszában. Cáfolom azt a megállapítast, hogy modern Stílussal nem lehet ábrázolni a tuz-parasz'ot w H mai parasztot. Sót: csak a külső világ és a belső érzel­mek tökéletes összhangjában alkothatunk szocialista realista müvet, De különösen a belső világ mélyen szántása adja a tsz-paraszt igazi irodalmi lényegét. Ehhez pedig töményebb stílusra van szükség és nem tájszólásos dialógusokra. Természetes, hogy nem az úgypevezett" absztrakt müvekre gondolunk itt. Borsod­ban nincs „absztrakt" író, de vannak modern irány­zatot képviselők; hiszen József Attila is modern voit és 6 a legtöbb mai modern irányzatot képviselő iró példaképe. És Ady? Adyt is értelmetlenséggel vádolta Szabolcska Mihály —- s méyis Ady él tovább — s él örökké ifjú és öreg, munkások, parasztok és értelmisé­giek szivében egyaránt. Értették és értik Adyt. pedig Szabolcska volt az „egyszerűbb". Prózairodalomban Gorkij példája a legelevenebb. A szocialista realizmus megteremtője a maga egyszerűségében is modern volt — nemcsak mert kivezető utat talált, de mert művészi eszköze, stílusa a mai ember — s századok múltán is — lelkivilágát a maga bonyolultságában rajzolta meg élvezhető formában. AZ ÉRTELMISÉGI KLUBBAN rendezett találko­zón és a? ßzt követő vitában felmerült a „lakkozás" kérdése, j\9 az iró, aki a problémákat, a meglévő hibá­kat elhallgatja, nem tud segíteni, benne nincs is segítő szándékI Lenin a visszatükröződés elméletéről írva megállapítja: ......Minden egészséges ember. -naiv rea­l izmusa•», aki nem i»ofí a bolondok házának lakója, vagy az idßalista filozófusok tanítványa, azt jelenti, hogy a dolgok, a környezet, a világ, érzéklésünktől. tudatunktól, Én-Ünktől s általában a? emberektől füg­getlenül léteznek. Ugyanaz, a tapasztalat (nem machista, hanem közkeletű emberi értelemben véve a szót), amply azt a megingathatatlan meggyőződést keltette bennünk, hogy tőlünk függetlenül más emberek léteznek, nem pedig csak a magas, az alacsony, a sárga-, a kemény stb. érzeteinek komplexumai, — ugyanaz a tapasztalat hozza léire azt a meggyőződésünket, hogy a dolgok, a világ, a környezet tőlünk függetlenül léteznek" (Lenin: Az in- dalomról, t$6. old.) Tehát nem ßiabad elhal Inogni a hibákat mert tőlünk függetlenül is élnek, rombolnak. S ez nem azt jelenti■ hogy másról ne íriunk, csak a hibákról: a hibákról is úgy-kell írnunk hngu a h‘bát bíráljuk és ne a társadalmi alavot. Azok az l'ók.,a’ik ezt tették, a proletár diktatúránál kerültél- izembe, s ma már meaértik. hony a nocíflU*mui tőlük függetlenül is felépül, akár tetszik nekik, akár nem. Bennünk e kérdés nem intelemként vetődik tel, hiszen elvi meggyőződésünk, szándékunk, osztályhely­zetünk a szocializmust évitfí magyar néphez köt. Ezért van jogunk — s méginkabb kötelességünk ~ a jó dicsé­rete mellett a bírálat hanoién is szólni a hibákról. Luis Aragon a Francia Kommunista Pórt Köznonti Bizottságának irodclnmról tartott vitáién elmondotta, hogy az irodalom feladata nemcsak az aktualitásban merül k‘ Ha valóhon irodntmi értékű müveket akarunk alkotni úou a korkénben a fsr-unraszt maradandó /»lén­iát is meg kell f estefant- híren n magyar irodai'"') nagy iáihoz — Adu. Móricz Zsinmond. Kosztolányi sfb. — az iró ne szégyelljen riportot írni és íny sen feni a nani feladatokban a term‘>iő'rfívpt’-'>*rfeiet. Jogosan ioénv'ik — t ezt el is mondták vfindénein1* a* említett vltfften hony Irtunk hadikról non*i»P T*r és a küzdelem hevében szfíleteH szép eredményeikről. MINDEHHEZ PERSZE az írók akara’án kívül me­nnénk vezetőinek segítsége is szükséges. Meoirt művek ’■árnak meoielevásre tervek és ambíciók • számd/iak <? e menjelenés hiányában. „4? irodalom csal: akkor tölti hg hivatását, ha mHlvdnos bírálat, előtt méretik' men értéke A borsodi ivók fejlődő ereje — alkotó**!* szá ra — és a menjolenésl lehetősén — tattá irodalmi t •rgf — között nincs men a kellő fivishano. Erről beszélnünk ke'l. ha a tsz-paraszt ábrázolása az iro­dalombunktól vitatkozunk. Burait» Lajos Gondolatok a Borsodi Szemle 5. száma olvasása közben Azl vallják a Borsodi Szemle szerkesztői, hogy folyóiratuk akkor tölt I be legjobban szerepet, ha a benne közreadott írásokat lehető­leg egy téma köré csoportosítják. így tapasztaltuk ezt például a mostanit megelőző 4. számnál, amelyben az írások, tanulmányok többsége a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­vel, annak jelentőségével foglalko­zik. S ez így helyes, hiszen az olvasó, aki a folyóiratot megveszi, áltanul­mányozza. joggal elvárja, hogy az öt érdeklő problémákra kimerítő vá­laszt kapjon, vagy — ha nem is fog­lalkozott addig történetesen mező­gazdasági kérdésekkel — az írások áttanulmányozása után fogalmat al­kothasson magának arról a nagy- jelentőségű mozgalomról, amelynek megvalósításáért az ország legszéle­sebb rétegei fáradoznak. E hivatásá­nak — mint mondottuk — a 4 szám eleget tett. Kíváncsian vártuk az S. szátnot. amely nemrégen hagyta el a nyomdát, s amely — érzésünk sze­rint -- kettős feladatot,vállal magá­ra. Címlapján az Ózdi Kohászati Üzemek egyik részletéi mutatja be szépén sikerült felvétellel. Az újsá­gos pavilon előtt böngésző olvasó eb­ből tehát arra következtethet, hogy ipari, illetve gazdaságpolitikai kér­désekkel foglalkozik a folyóirat, míg ha belelapoz, találkozik a szerkesz­tőknek azzgl a törekvésével is, hogy széles skálán mulassák be megyénk . történelmi vidékeit, a borsodi haladó hagyományokat, átfogó ' képet adja-' nak tudományos és kulturális éle­tünkről. A maguk elé tűzött célt si­kerrel szolgálja, hogy a Borsodi Szemle 5. szamának tudományos ré­szében mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő témát. Kóródi József tanulmányát, amely a borsodi ipar népgazdasági jelentő­ségét vizsgálja a második ötéves tér/ tükrében, azok közé az írások közé torol halj"1- nmojyck cjolvasá'o után az iparpolitikában járatlan olvgsó is megérti, milyen hatalmas ég gyors- ütemű fejlődés előtt áll a borsodi ipar. Általában senki nem szereti az olyan cikkeket olvasni, amelyekben hemzsegnek a számok, s bár Kóródi József írásában bőven találkozunk számokkal, ezek szerves részel, alko­tó elemei az alapos tanulmánynak, s csak velük együtt értjük meg azt. A szerkesztők Jó ízlését és hozzáértését dicséri a következő oldalakra tördelt képes összeállítás, amely nemcsak szép beállítású képeken mütatja be ózd, s az «új borsodi iparág, a vegy­ipar fejlődését, hanem feloldja a fo­lyóirat látszólagos tördelési egyhan­gúságát is. (S bár e recenziónak nem az az elsődleges célja, hogy a Borso­di Szemle typografiai előállításét ér­tékelje, kötelességemnek tartom el­mondani, hogy jól rendszerezettek a különböző témákkal foglalkozó írá­sok és a-nyomdai előállítás azt iga­zolja, hogy a Borsodi Nyomdában tudnak szép kliséket Is előállítani .) A folyóirat bevezetője Az élet * igénye című írás. S ezt feltét­lenül össze kell kapcsolnunk a kő­iéiben szereplő, egy másik tanul­mánnyal: Gyárfás Imre gondolatai­val az általános műveltségről. A be­vezető cikk oktatási rendszerünk to­vábbfejlesztésének nemrégiben meg­jelent Irányelveivel, a gyakorlati életre való nevelés szükségességével foglalkozik, s Gyárfás Imre a már említett tanulmányban tovább gom­bolyítja ezt a fonalat. „Életünk gbla- kai kinyíltak, s a rajta beáramló mű­veltségnek szomjas hallgatója immár a dolgozó nép" — írja é* számos pél­dával magyarázza az általános mű­veltség fogalmát, érvekkel bizonyítja szükségességét. Oktatási rendszerünk irányelveit megyeszerte megvitat­tuk. Ehhez a vitához teszi hozzá a maga pluszát a korszerű általános műveltségről szóló tanulmány. Jelentős terjedelme! szentel a Bor­sodi Szemle 6. száma múltunk meg­ismerésének. Elsőnek Simon Ferenc tollából olvashatjuk a hernádszurdo- ki hősi emlékmű alatt nyugvó első vörös-kerékpáros zászlóalj katonái­nak hőstettét. A szerző a képekkel illusztrált beszámolóban a kegyelet és ae őszinte tisztelet hangján ír a karabélyos század harci cselekedetei­ről. példamutató helytállásáról. Bod- gál Ferenc két , írással — éspedig: „Sassy Árpád és az Arany-Trombi­ta", majd: „Miskolci írók, olvasók, literátorok" — jelentkezik. A muzeo­lógus szerző levéltári adatokkal, a kutatás újabb eredményeinek közre­adásával járul hozzá a címszavakban szereplők életének, munkásságának bftmutatásához. Művészeti élet — rovatcím alatt már megszokottá vált megyénk, vá­rosunk egy-egy művésze munkássá­gának, pályafutásának bemutatása. Ezúttal Benedek Miklós rajzol port­révázlatot a Nemzetközi Vasutas Képzőművészeti Kiállítás aranyérmé­vel kitüntetett Ficzere László festő­művészről, meleg hangon. Majd a Felszabadulási Kulturális Szemle Or­szágos Fotókiállításáról olvashatjuk Tárcái Béla írását, amelyet számsze­rűt hét remekbesi került, művészi felvétellel illusztrálnak Külön kell szólnunk Kántor Mi­hály: „A clgándi körömpe” — című értékes, zamatos nyelvezettel megírt tanulmányáról, amelyben a Bodrogköz egyik nevezetessége, a ci- gándl (krumpli = körömpe) burgo­nya termesztését, híre elterjedését írja le. Megyénk más vidékein, de még a Bodrogközben is százszám kal­lódhatnak hasonló, a hagyományain­kat, szokásainkat őrző történetek, összegyűjteni, közreadni ezeket a Jövő feladata és minden tollforgató ember kötelessége. O. M. A marxizmus-leni nizmus alapjai (Tankönyv) E könyv közérthető formában is­merteti a marxiemus-leninizmus- nak, mint egységes egészet alkotó tanításnak alapjait. A szerzők en­nek a nagy anyádnak a kifejtése * órán Marx, Engels és Lenin mun­káira, valamint a Szovjetunió Kom­munista Pártjának a párt gazdag tapasztalatait általánosító határo­zataira és egyéb dokumentumaira támaszkodtak. Sok kérdés megvilá­gításánál a testvért kommunista és munkáspártok tapasztalatait is fi­gyelembe vették. A szerzők a marxizmus-leniniz- musnak a jelenlegi viszonyok kö­zött különösen időszerű tételeire összpontosították figyelmüket, nem akadémikus munka írását tekintet­ték feladatuknak. Ez az anyag ki­fejtésének jellegéből és a tankönyv szerkezetéből egyaránt kitűnik. Az első és a második rész a marx­ista-leninista filozófia — a dialek­tikus és a történelmi materializ­mus sarkalatos tételeinek kifejtését tartalmazza. A harmadik részben tömören összefoglalva a kapitaliz­mus marxista-leninista politikai gazdaságtanát találjuk. Ennek is­merete különösen fontos ahhoz, hogy megértsük nemcsak a kapita­lista rend fejlődésének töruénysze- rüéégeit. hanem egyszersnUnd a dolgozók felszabadító harcának és a szocialista forradalomnak elkerül­hetetlenségét is. A negyedik rész a nemzetközi kommunista mozgalom elméletével és taktikájával foglal­kozik. A szocialista és Kommunist? tár­sadalom építéséről-.szóló tanítás kü­lön részben — a könyv ötödik ré­szében — szerepel. Ez a tanítás napjainkban a szocialista országok népei számára a gyakorlati tevé­kenység alapja. A könyv nagy he­lyet szentel az új társadalom énité- sével kapcsolatos problémáinak. A könyvet szovjet tudományos dolgozókból, pártmunkásokból és publicistákból álló csoport 'irta és főszerkesztője, Kuusinen elvtárs volt, az SZKP elnökségének tagja. Az igazi tudomány tanulmányoz­za a természeti, illetve a társadalmi erők működésének ós‘ fejlődésének törvényszerűségeit, s ennek követ­keztében mindig előre látja az újat. A társadalmi fejlődés törvényeiről szóló marxista tudomány nemcsak azt teszi lehetővé, hogy eligazod­junk a társadalmi ellentmondások bonyolult viszonyai között, hanem azt Is, hogy előre lássuk az esemé­nyek alakulását, előre lássuk a tör­ténelmi haladás Irányát és a társa­dalmi fejlődés következő szaka­szait. Tehát a marxizmus-leninizmus olyan eszközt ad a kezünkbe, amelynek segítségével bepillantha­tunk a jövőbe, megláthatjuk a tör­ténelem következő fordulatainak körvonalait. Ez az eszköz — salá­táé „idő-teleszkóp”, amely feltár­ta a jövő emberiségnek, a kapitaliz­mus. az utolsó kizsákmányoló rend igájától megszabadult emberiség­nek. nagyszerű távlatait Amikor azonban az élenjáró-tudomány fel­szólította a polgári tudósokat (okik szerint „semmit sem lehet előre lát- ni‘‘) hogy nézzenek bele a marxista ..idő-teleszkópba", ők beh invták a s/emüket. Persze nekik borzalmas dolog a jövőbe nézni... A marxisták sohasem félnek a', «lőrenézéstől. Olyan osztályt kép­viselnek, amely a jövő letétemé­nyese. Ezért nem érdekük, hogy hiú ábrándokat szőjenek, amelyek párá­vá fosztanak szét. amikor összeüt­közésbe kerülnek a tényekkel, a tu­dománnyal. A Lenin vezette orosz marxistád előre látlak, hogy Oroszorszóebnn a szocialista forradalom tfliténelmiles megéreti leiadat. elszánt harcra szólították fel az ország munkSs- oszlaiyál. megszervezték a rohaméi a kizsákmányoló társadalmi rend arattak elle"' lelÍ°5 gy6zelm" A Szovjetunió marxistái-leninis- U, előre látták. hogy óriási ósá­gukban fej lehel építeni a szoclaliz- miuit nagy tettekre szólították fel a dolgozókat, és győzelemre vitték a szocializmus ügyét. ^ S^yjelunió és más országok marxistai-Jeninlstái előre látták an­nak valószínűségét, hogy a fasisztS Németország kirobbantja a második n. háborút, figyelmeztették erre a világ népéit és megjósolták Némel- orezag veresegét. A második világ­háború folyamán főképpen n-saov- Jet nép és a dició szovjet hadsereg hősies erőfeszítései zúzták szét a né­met agressziónak és szövetségesei ­A népi demokiatikus országok marxistái-leninistád előre látták, hogy országaikban lehetséges es történelmileg szükségszerű a tőke uralmának megdöntése, a munkás- osztály vezette dolgozó nép hatal­mának létrehozása és az elenged­hetetlenül szükséges szocialista át­alakulások megvalósítása. Figye­lembe vették a társadalmi fejlődés- ’ nek ezeket a halaszthatatlan szük­ségleteit, népeiket a szocializmus építésének útjára vezették, s ezen az úton haladva már jelentős sike­reket értek ej. Kína marxistói-leninistáj előre látták, hogy történelmileg lehetsé­ges és szükségszerű a nagy kínai nép felszabadulása a külföldi gyar­matosítók és kínai szekértolóik ha­talma alól, s egy igazi néphatalom létrehozása Kínában. A népi Kína a munkásosztály és a kommunista part vezetésével talpra állt, leverte külső és belső ellenségeit, megbir­kózott a polgári demokratikus for­radalom nehéz feladataival, 6 óriási energiával látott hozzá a szocialista építés feladatainak megvalósításá­hoz. A régi Kína csodálatosan gyors ütemben alakul át. fehát ami századunk első felének történelmét illeti, ennek legfonto­sabb mérföldkövei megcáfolhatatla- nul tanúsítják, hogy a marxista el­mélettel felvértezett kommunisták történeti prognózisai általában he­lyesek voltak. A gyakorlat teljes mértékben igazolta a marxista-le­ninista történetfelfogás helyességét. A marxista-leninista elmélet nem dogma, hanem a cselekvés vezérfo­nala. Csak meg kell tanulni a he­lyes alkalmazását. A marxista-leninista elmélet megvilágítja az előre, vezető útaL Nélküle még a haladó emberek sem értik meg igazán, alaposan azt, ami körülöttük történik, s kénytelenek tapogatózva botorkálni, A marxista-leninista elmélet a forradalmi politika tudományos alapja. Aki a politikában szubjektív kívánságokból indul ki, az vagy puszta álmodozó marad, vagy pedig megkockáztatja, hogy a történelem szemétdombjára kerül, mert a tör­ténelem nem igazodik az emberek kívánságaihoz, ha ezek a kívánsá­gok' nem igazodnak a történelem «örvényeihez. Ezért hangsúlyozta Lenin, hogy teljes tudományi* jó­zansággal kell elemezni az objek­tív helyzetet és a fejlődés objpktív menetét. 6 ennek Az elemzésnek alapján kell megállapítani, majd forradalmi határozottsággal érvé­nyesíteni a párt póiitikal irányvo­nalát. Marx pedig a következőket mondotta: „A dolgokat úgy kell venni, aho­gyan vannak, vagyis a forradalom ügyét a megváltozott körülmények­kel összhangban álló formában kell védelmezni" A különböző országok forradalmi tapasztalatai és forradalmi eszméi alapján létrejött marxista elmélet összhangban van a munkásosztály­nak. annak az osztálynak történel­mi küldetésével, amelynek n dolgo­zók és kizsákmányollak nagy fel szabadító mozgalmában az élcsapat és n vezető szerepét kell betóHrnie. A marxista világnézet a proletariá­tusban talá'ta meg a maga nnyaef fegyverét, ahosy a proletariátus Is megtalálta a maga szellemi fegy­verét a marxista világnézetben. Ezért a marxizmus-leninizmus :sen becses erőforrás valamennyi dolgozó, minden egyes olyan haladó ember számára, aki meg akarja ta­nulni a környező világ helyes értel­mezését. aki nem akar a véletlen kénye-kedvének kiszolgáltatva élni. hanem tudatosan *ki akarja venni részét a világon végbemenő esemé­nyekből. Ilyen emberek mái millió­számra vannak, s számuk egyre nö­vekszik. A mozgalomba egyre na­gyobb tömegei kapcsolódnak be azoknak az egyszerű embereknek, akik nem akarnak hiábavaló módon élni. hanem arra törekednek, hogy o történelmi haladás tudatos és ak­tív részvevői legyenek. A marxi* mus-leninizmus az ilyen emberek számára felbecsülhetetlen segítséget nyújt. Különösen vonatkozik ez az ifjúságra, amelynak a marxista-le­ninista világnézet erősen megrövi­díti az élettapasztalat nyújtotta po­litikai érettséghez vezető Ólat, s amelyet hozzásegít ahhoz, hogy buz­gó energiáját helvesen — az embe­riség javára használja fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom