Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-03 / 260. szám
s A neves rekonstrukció „milliomos'' technikusok — Sétál a gyürkémén? — „Dzsungel* helyett alagút ' Mint a pelyhet... Szántanak, veinek Geszíelybt Segített a szovjet módszer az ózdi rekonstrukciónál FALURÓL-FALURA I B0BRDGHIIL1IM A lyukas nadrág |if agávalragadta az érdeklődőt a bodroghalmi kommunisták kedd esti taggyűlése, negyven ember beszélgetett, vitakozott a termelőszövetkezet dolgairól, gondjairól, s arról, ami most a legfontosabb: minden időt kihasználni, szántani, vetni, a jövőévi termést megalapozni. Lehet erről beszélni sokféleképpen. Úgy is, hogy elmondja az ember: erről, meg erről van szó, ezt kell tenni. Úgy is, hogy ki-ki ehhez még hozzá teszi a maga plusszát, a véleményét, javaslatát, s ha a bodroghalmi kommunisták felszólalásaiba itt- ott személyeskedés és vélt sérelem is vegyült, összességében mégis érződött szavaikon az ügyet, a termelőszövetkezetet féltő gond, a tenni- a karás. Az igazságkeresés, a tsz féltése csendült ki abból, amikor megkérdezték: — Miért nem kapálta másodjára Is mindenki a cukorrépát? — Miért? Azért, mert akkor már nem premizálták ... — így van. Emlékeznek rá, hogy amikor bejelentették a premizálást, egyszerre meggyógyulták a „betegek", jöttek a cukorrépába dolgozni. — így volt a takarmánnyal is! Kinek a hasa fajt, ki sántított, de amikor lóherét adtak ki harmadába kaszálni, jött a sánta is. Sérelmek. Hibák. A felszólalóknak igazuk volt. Helytelen, hogy csak akkor mentek cukorrépát szedni, meg kapálni, amikor premizálták. Helytelen, hogy a tagság nagyobb része csak azokba a munkákba kapaszkodott, amelyek után több munkaegység jár. Most aztán panaszkodnak. A taggyűlés is elítélte ezt a fajta munkáhozállást. Erre a légkörre jól illik a hasonlat, amelyet a jelenlévő Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára mondott el: — Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy a régi világban, ha lyukas volt a szegény emberen a nadrág, olyan kabátot igyekezett felvenni, amely eltakarta ... Szégyellte szegénysége árulkodó jelét, nem mutogatta az utcán. Meg aztán: úgy volt ugye. hogy a szegény ember, ha vendéget várt, szegénysége ellenére is jó ebéddel igyekezett kirukkolni. Emlegesse meg az a másik szegény ember! Ha tehette az egyik, többet mutatott a valónál is, hogy irigyelje az a másik! Ma? Egyik-másik ember egyenesen mutogatja, a feje fölé emeli a lyukas nadrágot: „íme, nézzétek, lyukas a nadrágom; tsz-tag létemre lyukas a nadrágom...” De kik ezek az emberek? Azok, akik már nem mentek másodjára kapálni a cukorrépát, ha nem premizálták. Azok, akik úgy beszéltek: adjatok 1200 forint fixet, s akkor dolgozom, — s nem fordítva, hogy: dolgozom, hogy 1200 forintnál is nagyobb jövedelemre tegyek szert. Azok, akik nem látják be, hogy a szövetkezetben munka szerinti részesedés van és nem havi fix. Azok, akik még nem látták be: össze kell fogni és közös munkával kicserélni a lyukas nadrágot rendes nadrágra. Bodroghalomban 195« őszén húsa főnyi bátor kommunista ült a tanácsháza egyik szobájában. Mondom: 1956 késő őszén, amikor a fejekben még nem ült el teljesen a köd, a zűrzavar. Húsz bátor, elvhű kommunista szervezte a pártot. A jövőről, a kibontakozásról, a konszolidációról beszéltek — amikor félrevezetett, megzavart emberek vonultak az épület elé: „Nem kell ide kommunista nárt, nem kellenek ide kommunisták ..." Gondolták-e akkor a bodroghalmi Húszak, hogy 1960 koratavaszára az egész község a termelő- szövelkezetben egyesül? Gondolták. Láttál kibontakozni a jövőt, a ködből előbújni a fényes Napot annak ellenére, hogy az utcán odakint ütemesen kiabálták: „Nem kell ide kommunista párt!” Megszervezték az MSZMP-t, rövidesen újak csatlakoztak a Húszak mellé, s az emberek szilárd meggyőződése, elvhűsége és következetes felvilágosító munkája rendet teremtett. A kommunisták befolyására 1960 tavaszán tsz-község lett Bodrog- halom. öt és félszáz ember szántotta egybe négyezer hold földjét, öt és félszáz ember produkálta nem egészen nyolc hónap alatt, hogy kiforróban van itt az élet, egészséges, jó mederben halad, s a „lyukas nadrá- gosok" kisebbségben vannak. De vannak. S meg kell hallgatni, mit mondanak, miért mondják — kik mondják, kinek a sugallatára emelik fejük fölé a lyukas nadrágot. A skála széles, de nem lehet általánosítani. — Az első esztendő sok mindenre megtanított bennünket — mondja Tóth elvtárs, a Szabad Föld elnöke. Voltak, s vannak bajok, gondok. Az emberek sem egyformák. Nem is várhatjuk tehát, hogy egyformán, együttesen formálódjanak át, változzék meg életük, telítődjék gondolkodásuk. . Mély értelme van ennek. Négy-, hat- és tizenötholdas gazdák kerültek egymás mellé, egy brigádba. Olyanok is összekerültek, akik mindig nagyon szerettek dolgozni és olyanok is. akiknek most is „koma” a munka. De olyanok 5s összekerültek. akik, amíg egyéni parasztok voltak, mennél nehezebbek voltak ott a körülmények, annál nagyobb erőbedobással dolgoztak. Ha esett az eső. ..ellopták” előle a munkát, álmatlanul forgolódtak az ágyban, idegesen pöröltek a családdal, zavartak asszonyt, gyereket ki a határba, amíg el nem vetettek. S olyanok is összekerültek, akik — ha rosszak a körülmények — elálltok a munkától, a mennél rosszabbak a körülmények, annál jobban elállnak tőle, akikből hiányzik az odaadás, a szorgalom, akik, ha nem úgy sikerül minden, mint várták, fejükre borítják a lyukas nadrágot, két tenyerükre emelik panaszukat és végigrohannak vele a falun: „Látjátok? Na, látjátok: kellett nekünk a tsz?” A tagság, a becsületes többség nem ezt teszi. Dolgozik, töri a fejét, túljut a kicfjinyeskedésen és szánt, vet. De többre haladhatna, ha nem húznák vissza a lyukasnadrágosok; a falu lakóinak új életszemléleté, közösségi szelleme hamarabb és biztonságosabban kialakulna, ha a vélt sérelmek, személyeskedések helyett. a múltbeli hibákból leszűrt tanulságok mellett előre néznének, a holnapról, a mai tennivalókról is beszélnének. Azt mondja Leskó Miklós bácsi: — Emberek! Ha nem vétünk nem aratunk. Ez az egész. Az időre ne várjunk. Rossz időre rossz klő jöhet. Már oda hat ki, hogy már november. Ez már így megy tovább. Várni nem szabad, hanem a búzát, a magot elvetni. Jövőre is enni kell. Bölcs igazság, életigazság van. ebben. A bodroghalmi kommunisták pedig, akikben olyan nagy erő van, hogy ötvenhat viharos őszén is bátran kiálltok meggyőződésük mellett, képesek lesznek arra is, hogy a tennivalók helyes felmérésével, a gondok felismerésével szétválasztják a konkolytól 9 tiszta búzát. S akkor nem lesznek Bodroghalomban son lyukas nadrágosok. » Onodvári Miklós megkéstek. Ennek ellenére 80 Mold vetésük már a földben van, s amíg ■z időjárás engedi, a tagság továbbra is végzi az időszerű tennivalókat. A gesztelyiek tudják: jövő évi keverünk az ő munkájukon is múlik, s mindent elkövetnek azért, hogy teljesítsék a terveket Csorna Eszter, Gesztely A gcsztelyi Petőfi Termelőszövetkezetben teljes lendülettel haladnak az őszi munkák: a szántás, vetés, betakarítás. Amikor ott jártam, Görcsös János tsz-elnök újságolta, hogv a tagság minden percet kihasznál a munkára, s erre most igen nagy szükség van, hiszen a szeszélyes időjárás következtében már eddig is zakat üzemek, intézmények épületeit. A zászlódisz november 5-én d€H 12 órától köszöntse az ünnepet hirdesse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dicső emlékét. A Miskolci Városi Tanács végrehajtó bizottsága felhívja a város lakosságát, üzemeinek, intézményeinek vezetőit, hdgy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel a lakóháOltson zászlódíszt a város! umu jani HiiuueaNggci cincii j mugnoon a *70 Kilogrammos betonelemeket. A sajöparti tel«*prrti K.mlerfClilrc (Kllian-lakótelrp) lakóház-épf- ■..'■Hűi., irhrr.« • 11 * • .</ 1- [i. 1 ■■in \ \ ;.•!•>... ' • *.]'■•: m-hr- munkát ad a 87 mázsa tcrhelésnyi teherautót az itt-ott sáros úton baj nélkül A munlka vagy két esztendeje kezdődött. Akkoriban is sok szó esett arról, valamit tenni kell a Lenin Kohászati Müvekben azért hogy több kovácsoltárut termeljenek. Ez a gond csak fokozódott a dieselesítési program elkészítése után. A kovácshelyezik üzembe az ezertonnás Atlasz-sajtót. — A nyugati és keleti bővítéssel mennyi lesz a csarnok hossza? — Háromszázötven méter — tehát közel száz méterrel hosszabb, mint eddig volt. Ennek a munkának magas gyÁrkéménvt. „Sétál a kémény” — mondták mosolyogva az üzem dolgozói. Valóban, napjainkig nem sok hasonló példával találkoztunk. Hiszen erre a kéményre ha* darab kemence volt rákapcsolva, : ennek ellenére álióhelyzetben vittél át. — mert megkívánta a keleti bő ▼ítés. így került az öreg kémény ú. „munkahelyére". — És mi történt még a nagy mun« ka közben? Szegedi Gábor válaszol: — Találtunk a kovácsműhely alat egy közel három méter átmérőjű ku tat. Valószínűleg egykor ez biztosi tóttá az üzem vízellátását. Nagyot szépen ki van falazva. Amit azutár az alapozásoknál tapasztaltunk, a; valóságos dzsungel. Kábelek, víz- gáz-, gőz-, és egyéb csővezetékei keresztül-kasul. Néha bizony qlőfor« dúlt. hogy nem .tudtuk, hová veze a kábel, elvágtuk és leállt egy üzem rész a mechanikában. — És mi lesz ezzel az úgynevezet dzsungellel? — Kábel-alagutat építünk és a ve zetékeket, csőhálózatokat oda szereljük majd. Ez is szerves része annaV a munkának, amit hónapok óta vég züntk. S ha így átrendezzük és meg felelő jelzéssel ellátjuk a hálózató kát, száz esztendő múlva, remélem egyik legnehezebb szakasza a Il-es összekötő csarnok átépítése volt. Korábban ugyanis ez az üzemrész favázon állt, úgynevezett Schéd-fedelü teműhely, amely csaknem száz esztendeje épült — bár időközben korszerűsítették — nem felelt meg a technika fejlődése által diktált követelményeknek. Nagy munkához kezdtek a diósgyőri kohászok. Elhatározták, rekonstrukcióval — figyelembevéve a dieselesítési programot — megoldják a gyár egyik legégetőbb problémáját. Így kezdődött az a munka, amelynek a neve: rekonstrukció. A beruházási munkálatokkal két fiatal technikus foglalkozik. Ott találkoztam velük a nyugati bővítésnél. Az új csarnokok vasvázai mintha külsőségükben is bizonyítani akarnák: ez az üzem már a holna- •pé, a a faváz — amely évtizedeken . át roskadozott — a múlté. Persze, -tévedés volna azt hinni, csak külsőségében változott meg a nagy kala- - pácsok birodalma. De erről hadd beszéljen a két „milliomos” techni— Csaknem százmillió forintot költöttünk eddig a rekonstrukcióra. De a munka neheze még hátra van, hiszen előreláthatólag mintegy 220 millió forintot emésztenek fel a munkálatok. — így Duvalovszki Zoltán. a gépi és vasszerkezeti beruházások előadója. Kollegája. Szegedi Gábor építésztechnikus másról beszél: — Az építési feladatok is nagyjelen tőségűek. Csupán itt, a nyugati bővítésnél 22 ezer légköbméterrel lett nagyobb a műhely. Ezeken a helyeken — mutat balra — lesznek a hőkezelő kemencék, kissé arrébb pe<fíg a hűtőgödrök és az után melegítő kemencék. A tervek szerint itt nem fordul elő olyan eset, mint amit az imént is említettem. Zúg, njorajlik az üzem a késő délutánban. Furcsa zenebona érdekes hangszereken. S a díszleteket izzó acélok, lángnyelvű kemencék adják. A nagy kovácsmű helyben egyetlen pillanatra sem áll meg a munka, — még á rekonstrukció idején sem. Paolovits Ágoston tőszericezettel. A rekonstrukció során az imént említett részt lebontottuk és fölé építettük a modern, vasvázas világos csarnokokat. E munkának külön érdekessége: úgy végeztük el, hogy az üzem egyetlen percre sem állt le. Alul izzott az acél, s a tetőn szereltek a lakatosok. A rekonstrukciós munkáknak ez Is egyik érdekes mozzanata, de talán a legérdekesebb az volt, mikor 16 méterrel arrébb vittek egy 42 méter A keleti bővítés során épített hatalmas csarnok és a „sétáló kémény”. Az ózdi Kohászati Üzemek acélművének rekonstrukciójánál az utóbbi hetekben ütemesebb lett a munka. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt napokban a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat szerelői befejezték a második hetven méter magas kémény szerelését, még pedig feleannyi idő alatt, mint az elsőt. A szovjet módszerű kúszódarus eljárás tehát igen jól bevált ennél a munkánál. A dolgozók a kellő gyakorlat megszerzése után jól hasznosítják az új módszer előnyeit. Arra számítanak, hogy a többi kémény szerelésénél még további időnyereségre tehetnek majd szert. Befejezéshez közeledik az első új März-kemence acél- szerkezetének, úgynevezett vérteze- tének szerelése s a keverő kemence alapozásén kívül megkezdték a második martinkemence földmunkáit is. A MAVAG és a csepeli transzformátor gyár szerelői hozzáláttak a darupályák, illetve a daruk szereléséhez. Ugyancsak folyamatban van s mintegy húsz méteres hosszúságban elkészült a kemence és ön tócsa mok szerelése. A munkák tervszerűségét még mindig hátráltatja, hogy a tervező- irodák nem adták le a minden feladatot átfogó, összehangolt, részletes, úgynevezett organizációs tervet. Az utóbbi napokban az érdekelt szervekkel tartott megbeszélésen a tervek közeli eljuttatását ígérték meg. Ennek mielőbbi teljesítése újabb lendületet adna a munkának. A tervek szerit)t az év végén üzembe akarják helyezni az elsó új März, valamint a lapos keveró-kemencét Ennek biztonságos keresztülvitele érdekében az Ózdi Kohászati Üzemek vezetősége a kivitelező vállalatoknak a megszakítás nélküli, éjjel-nappali műszakok megszervezését javasolta.
