Észak-Magyarország, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-06 / 236. szám

MttrtSk, IM«, október t Iskolarendszerünk továbbfejlesztése objektív szükséglet Városi aktivaiilésen vitatták meg Miskolcon oktatási rendszerűnk továbbfejlesztésinek irányelveit Szocializmust épitő hazánk gazda­sági és társadalmi fejlődése az el­múlt 15 esztendő alatt olyan hatal­mas eredményeket mutat fel, ami­lyenekre azelőtt nemzetünk történe­tében még nem volt példa. Ebben a több évtized fejlődését rövid idő alatt túlszárnyaló előrehaladásban Mis­kolc város ipari, gazdasági, társa­dalmi fejlődése is jelentős eredmé­nyekkel szerepel. Fekete elvtárs a továbbiakban részletesen beszámolt Miskolc fejlődéséről, átfogó képet adott a város ipari, közlekedési, la­kásépítési fejlettségéről, — 1945-től 1959 végéig 8193 lakás épült Miskol­con, ebből 5711 állami erőből. — Is­mertette az iskolai ellátottságot, ösz- szesen nyolc általános iskola épült a felszabadulás óta, 56 tanteremmel, a meglévő iskolákat pedig 16 tante­remmel bővítették. Ezeknek az ered­ményeknek ellenére sem tudott lé­pést tartani iskolafejlesztésünk a vá­ros lakosságának rohamos fejlődé­sével. A VII. pártkongresszus határoza­taiból fakadó, a népgazdaságunk előtt álló célok megvalósítása, az öt­éves terv fokozott feladatokat szab­nak és nagyobb követelmények elé állítják nemcsak a ma munkását, technikusát, mérnökét, hanem az el­következendő években az iskolákból kikerülő tanulóifjúságot is. — Ipari üzemeinknek mind kor­szerűbb volta, a felszabadulás óta épült modern gyárak, építőiparunk gépesítése, technológiánk fejlődése növekvő felkészültséget kíván meg nemcsak a szakmunkások számát, mennyiségét illetően, hanem minősé­gileg is egyre magasabb általános és technikai műveltséget követel. A na­gyobb számú és fejlettebb művelt­séggel rendelkező szakmunkások tud­ják csak olyan mértékben növelni az életszínvonalunk feltételét jelentő termelékenységet, melyet a szocializ­mus alapjainak i lerakása és építésé­nek meggyorsítása igényel. Mindezek tették szükségessé, hogy a VII. párt- kongresszus határozatainak szelle­mében közoktatási rendszerünket továbbfejlesszük, társadalmunk meg­változott szerkezetének megfelelően a gazdasági építés sikereinek továb­bi fokozására neveljük és készítsük elő ifjúságunkat. Szükségessé teszi iskolarendszerünk továbbfejlesztését, az általános és szakmai műveltség emelését a kapitalista országokkal való békés egymás mellett élés poli­tikája is, mert azok gazdasági ered­ményeit csak magasabb szakmai és általános műveltséggel bíró szak­munkásokkal tudjuk túlszárnyalni. Ugyanakkor ideológiai síkon is bizo­nyítanunk kell rendszerünk maga- sabbrendűségét, éppen ezért gyorsí-| tanunk kell társadalmunk és. ezen* belül ifjúságunk világnézeti neveié-X sét. Mindezekből megállapítható, j hogy iskolarendszerünk továbbfej-, lesztése objektív szükséglet. Nem vé-; letlen, hogy ez a probléma csaknem, egyidőben jelentkezett a különböző, szocializmust építő országokban. Az az ifjúság, amely az iskolába lép, csak évek múlva megy ki a ter­melésbe. s addig a technika roha­mosan fejlődik tovább. A mai isko­lák ifjúságát úgy kell nevelnünk és képeznünk, hogy évek múlva is meg­találják helyüket a munkában. Most együtt jelentkezik a ma és holnap igénye. Az iskoláinkból 8, 10, 15 év múlva kikerülő fiataloknak meg kell felelniök a társadalom akkori követel­ményeinek. Helyesen kell tehát fel­A KISZ-tag esztergályos ; —, úgy végzi munkáját. Vádoljuk a gyermekrontó perkupái papot A nyilvánosság előtt, s tíz per­kupái gyermek ügyében emelünk vádat Illés László negyven éves ró­mai katolikus pap ellen. Vádira­tunk tárgya: a legundorítóbb er­kölcstelenség, nyolc-tizenhárom éves gyerekekkel huzamos időn át folytatott fajtalankodás. Ez az ál­szent pap, aki magát isten szolgá­jának vallja, aki a szószéken jó­ságról és erkölcsről prédikál, és szigorú szavakkal ostorozza a pa- ráznaság vétkét, — immár két esz­tendeje büntetlenül járja a bűn út­ját, ennek is a legposványosabbját: éretlen gyermekeket ront meg! Két éven át fekete lepel borította a tit­kot, s a vallásos szülők csak talál­gatták, miért kerüli gyermekük a templomot, a paplalcot. s magát a papot; miért olyan sápadt, ha még­is megfordul nála, miért olyan za­vart. ha kérdezősködnek tőle... A sok „miérV'-nek végül is fel­pattant a zára, s a pőre igazság mellbevágta a perkupái közvéle­ményt. A tíz szülővel együtt sokan rádöbbentek, hogy méltatlan em­berre pazarolták bizalmukat. Amit két éven át folytatott a perkupái pap — leírni is ízléstelen­ség volna! Alnok módon környé­kezte meg, s csalta magához a tíz perkupái gyereket. Imakönyvet, nyalánkságot, gyümölcsöt ígért ne­kik ...A templomba, a pincébe, a papiakba, a kertbe, sőt a disznóól­ba csalogatta a gyermekeket, s e helyeken nyomdafestéket nem tűrő körülmények között paráználkodott velük. Illetve kényszeritette őket a fajtalankodásra! Mert ha nem tet­ték, megfélemlítette őket, s vala­mennyire ráparancsalt, hogy ami történt, a legszigorúbb titokban tartsák. Ekkora aljasságnak azonban napfényre kell kerülnie! A nyilvánosság előtt, a társada­lom nevében, tíz, többszörösen meg­gyalázott perkupái fiúcska miatt emelünk vádat Illés László negy­ven éves római katolikus pap el­len... Az elkövetett bűncselekmények egyetlen szóban összefoglalhatók: erkölcstelenség! Ez a szó utal a sok­szoros bűntény részkérdéseire: a fiatalkorúakkal való tiltott paráz­nálkodásra, a hivatali visszaélésre, az állam és egyház közötti szerző­dés megszegésére, a közbotránkoz- tató magaviseletre. Illés László: álnok pap, aki sú­lyosan visszaélt a vallásos érzületű szülők bizalmával. Nem jóságra, hanem a legmegvetnivalőbb rósz- szaságra nevelte a rábízott gyerme­keket. Sőt, ha a gyermekekben fel­támadt az ösztönös tiltakozás a rossz ellen, — kényszerítette őket a bűnre. Olyan dolgot müveit ve­lük, ami megbotránkoztatja a köz­erkölcsöt. Ártatlanokat rontott meg, akik még be sem léptek a pu­bertás korába, sejtelmük sem volt a különnemüek érintkezéséről sem, nem még a homoszekszualitás un­dorító voltáról! Paráználkodó bű­ne által nemcsak a testükön, de a leikükön is foltot ejtett. Veszélyes és fertőző az ilyen ember a társada­A perkupái pap visszaélt a híva- taladta körülményekkel. Mit sem tö­rődött az államnak az egyházzal kötött szerződésével — gáládul megsértette. Amit tett, egyben po­litikai kérdés is. Mert államunk politikai ügyként kezeli, hogy a felnövekvő generáció erkölcsös, egészséges szellemű legyen, s lel­kében semmi ne hagyjon nyomot, ami gátolná nyíltságát. Az a tény, hogy számunkra a gyermek a leg­féltettebb kincs, azt is jelenti, hogy féltve ápoljuk erkölcsiségét, scsak olyanokra bízzuk, akiknek erköl­csében magunk is megbízhatunk. A perkupái pap álnok nevelő volt. A legifjabb generáció ellen vétett, t olyan keserű emléket hagyott ben­nük, ami egy egész életen át elkí­sérheti őket. Legyen ez intelem a szülők számára, alaposan fontolják meg mindig, kire bízzák gyerme­küket. A perkupái pap bűnpárto­lásra kényszeritette a tíz fiút. Meg­vetendő ösztönének kielégítését biztosítandó, arra inspirálta őket, hogy titkuk, — de milyen titkuk — legyen szüleik előtt. Az ifjúság ilyesféle megrontását sem tűrheti államunk! Vajon mivé serdülnének a ma gyermekei, ha ilyen szellemű nevelésben része­sednének? Az Illés László-féle papokra a vallásos szülők sem bízhatják gyermeküket. Mert miféle nevelő, miféle pap az, aki a templomból, amit a hívők az isten hajlékának tekintenek — bordélyházat csinál! Miféle pap az, akinek — hajtva rossz vérétől — mindegy, hogy templom, pince, papiak, vagy disz­nóól! Miféle pap az, aki a nyájból kiragadja a legzsengébbeket, és fel­áldozza állati szenvedélyének feke­te oltárán! Miféle pap az, aki ima­könyvet ígér a csábítottság jutái- nául! Miféle pap az. aki bocsána­tot osztogat, miközben a leggalá- dabb módon vétkezik! Nem tudjuk, lesz-e ezentúl hivő Perkupán. aki elfogadná Illés László plébános beszennyezett ke­zéből a szentelt ostyát? Aligha. Az Ilyen papnak nincs helye sem Per­kupán, sem máshol, mert egy­aránt veszélyes mind az állam, mind az egyház szempontjából. Ezért emelünk ellene vádat, t minden jóérzésü ember nevében, akár vallásos, akár nem, szigorú felelősségrevonást kérünk! Csal a László Diáklányok a répaföldön szedik az ekével kifor­gatott cukorrépát. Né- gyen-öten körülállnak egy-egy kupacot, és eré­lyes suhintásokkal csapkodják le a leveles répafejeket, mintha va­lami ellenség ellen vag- dalkóznának. — Vasárnap délelőt­tönként 100—100 diák dolgozik gazdaságunk­ban a sárospataki Rá­kóczi Gimnáziumból — mondja Hallók Dénes, az üzemegység fiatal agronómusa. — öt óra a munkaidejük és ezalatt 350—400 mázsa cukorré­pát szednek fel és tisz­títanak meg. Igen nagy segítséget jelent nekünk a diákok munkája eze­ken a szorgos napokon, hiszen 105 holdnyi cu­korrépánk van és átla­A verőfényben már ökörnyál csillog, de még langyosan permetez a napsugár. Úgy látszik, tartóssá válik a jó idő, és a kellemes ősz min­dent elkövet, hogy egy kis kárpótlást nyújtson a szeszélyes nyárért. Népes is a határ a Bodrogközben minden­felé, amerre csak já­runk. Százával szorgal­matoskodnak a falu la­kói a földeken, még va­sárnap is. Törik a kuko­ricát, ássák a cukorré­pát, burgonyát, vetik az őszieket, vagy éppen a tavasziak alá készítik a talajt mélyszántással. Ez a kép fogad bennün­ket a Bodrogközi Állami Gazdaság páterhomoki üzemegységében is, ahol egy csapatban száz di­áklány hajladozik a szé­les répatáblán. Színes kendő a fejükön, görbe sarló a kezükben. Jár­ják a hosszú sorokat. gosan 220 mázsás ter­méssel kell számolnunk. — Szépen dolgoznak a fiúk is, de a lányok nem egy esetben felül­múlják őket. A mai csoportból különösen a IV. E. osztály tanulói jeleskednek, közülük is Pásztor Éva, Szala Ka­talin, Papp Amália. Sza­bó Ilona, Szűcs Erzsé­bet, Fábián Irén és Tóth Éva nevét kell megem­lítenünk. Egy másik osztály, az I. B. növen­dékei a politechnikai gyakorlatukat egész év­ben a mi gazdaságunk­ban végzik, így ők min­den szerdán délelőtt itt dolgoznak a határban. Az osztályt gazdaságunk patronálja. Valamen­nyien lányok, és máris olyan derekasan, szak­szerűen végzik munká­jukat, hogy némelyikő- jük — mint például Bo­rosa Magdolna, Árvái Katalin, Takács Valéria, Turcsány Borbála, Bo- hacsek Mária, Baranyai Erzsébet — az öt órai munkaidő alatt 5—6 má­zsa répát is megtisztíta­nak. ami bizony még a felnőtt dolgozóktól is szép teljesítmény. Déli egy órakor a ré­patábla szélén felsora­koznak a tehergépko­csik: viszik haza a műn­kétől kipirult arcú lá­nyokat. Fáradtságnak nyoma sincs rajtuk. Nem is fogy el a dal aj­kukról egészen a kollé­giumig. Tisztán csengve száll a dal, s jókedvü­ket. vidámságukat még sokáig visszhangozzák a Bodrog-menti füzek és a nagymúltú diákvároska ódon utcái, múltba me­rengő mohos várfalai. (hej.) U] műanyag a közlekedés szolgálatában Politioplasztnak nevezett műanya­got állítottak elő a Lengyel Népköz- | társaság és a Német Demokratikus t Köztársaság tudósai. Ha ezzel az új- l fajta műanyaggal vonják be a re­> pülőgépek szárnyait, a hajókat, » ► tartályok belső falait, ezek nem rozs- {dósodnak meg. Az új műanyag sav­kés lúgálló, nem repedezik és rend- * kívül rugalmas. 733 millió forint a Borsodi Vegyikombinát fejlesztésére A Borsodi Vegylkombinát bevál­totta a hozzá fűzött reményeket. Ma már nincs az országban egyetlen ki­csiny község sem, ahová el ne jut­nának a Borsodi Vegyikombinát műtrágyával telt zsákjai. A falvak egyre több jóminőségű műtrágyát igényelnek, hiszen ez biztosítja a A párt és a kormány messzeme­nően flgyelembevéve az igényeket, határozatot hozott a Borsodi Vegyi­kombinát bővítésére. A tervek sze­rint a gyár kapacitását kétszeresére növelik. Előreláthatólag 1962 végén fejeződik be a nagyarányú bővítés. Mintegy 733 millió forint költséget szavazott meg a Minisztertanács • un to s munka elvégzésére. A gyár bővítését a nyári nagyja­vítás alkalmával megkezdték. Teljes ütemben folynak a különböző kor­szerűsítési munkálatok is. Ennek egyik fő tartozéka a román földgáz Kazincbarcikára való eljuttatása. A földgázvezeték építésével már Mis- olcig eljutottak, s még az év utolsó negyedében hozzákezdenek a mis- kolc—kazincbarcikai 23 kilométeres csőszakasz megépítéséhez is. A ro­mán földgáz bevezetése lehetővé te­szi. hogy koksz-alapanyag helyett s jövőben földgázt használjanak mű­trágya előállításához. A gyár 1960 első félévében is ? ményekkel dicsekedhetett: mintegy » ÍZ millió forintot takarítottak meg • az ésszerűsítések, újítások bevezc- | tése nyomán a Borsodi Vegyikombi­• nátban. Az önköltség további alakú- X lása elé bizakodva tekintenek a gyár ! szakemberei és felelős vezetői, hi- X szén a 200 százalékos bővítéssel Z párhuzamosan mintegy 30—10 szá- X zalékkal csökkennek a ráfordítási Z költségek a műtrágyatermelésben. Z A Borsodi Vegyikombinát dolgozói X igyekeznek, hogy segítsék e nagy- X arányú munkát. I P. A. tárnunk a ma iskolájának eredmé­nyeit és problémáit és világos fela­datokat kell kitűznünk a holnap is­kolája elé. Hozzuk közelebb iskoláinkat az élethez A továbbiakban Fekete elvtárs oktatási rendszerünk továbbfejlesz­tésének legfőbb alapelveit elemezte. Ezek közül az első legfontosabb fel­adatként említette iskoláink köze­lebb hozását a gyakorlati élethez, Részletesen foglalkozott a múlt isko­larendszeréből örökölt és az iskolá­ban ma is fellelhető hiányosságok­kal, az dktatás elvont jellegével, a tanulók nagyarányú terhelésével Megállapította, hogy az oktatás át­alakítása, a rendszeresen végzet! fizikai munka, minden iskolatípus­ban ki kell hogy alakítsa az elméiéi és gyakorlat egységét és fel kell. hogy készítse a tanulókat az életre a termelőmunkában való részvételre Ennek érdekében mind az általánoe iskolában, mind az általános közép­iskolában teljesjogú tantárgykén\ kell bevezetni a gyakorlati-műszák, oktatást. Oktatási rendszerünk továbbfej­lesztésének másik fontos alapelve hogy jelentősen emeljük a dolgozói általános és szakmai műveltségénél színvonalát Ennek megfelelően olyat szakiskolai hálózatot kell kiépíteni amely biztosítja az ipar, a mezőgaz­daság. a kereskedelem szakmunkás­szükségletét, magasabb általános mű­veltséget nyújt és egyben lehetővé teszi a magasabb fokon való tovább­tanulást. Harmadik alapelve dktatási rendszerünk továbbfejlesztésének, hogy nevelésünk biztosítsa a dialek­tikus és történelmi materializmus világnézeti alapjainak lerakását, se­gítse elő a tanulók erkölcsi, eszté­tikai. testi nevelését. A korszerű ál­talános műveltségnek megfelelő anyag helyes kiválasztása és elren­dezése, a fizikai munka végzése egy­aránt azt a célt szolgálja, hogv a tanulókat szocialista, kommunista emberekké formálja, olyanokká, akik meg vannak győződve a ml társadal­munk magasabbrendűségéről. akik odaadóan, minden képességük és egyéni tulajdonságuk latbavetésével vesznek részt társadalmunk építésé­ben és ha kell megvédésében. Meg­állapította Fekete elvtárs. hogy en­nek a három alapelvnek gyakorlati valóraváltása nem csupán az iskola feladata, hanem az egész társadalom ügye. Nagy szerep vár ebben a szü­lői munkaiközösségre és a társadalmi szervezetekre. A továbbiakban részletesen ismer­tette Fekete elvtárs közoktatási rend­szerünk átalakításának tervezetét, majd megállapította, hogy ez a ter­vezet gondos, részletes, nagyjelentő­ségű munka, amely társadalmunk minden tagját közvetve, vagy köz­vetlenül érinti, és oktatásügyünket csak abban az esetben tudjuk «teljes sikerrel továbbfejleszteni, ha az egész társadalom összefog céljaink megvalósítására. Fekete elvtárs referátumát széles­körű vita követte, amelyben felszó­lalt többek között Pálmai József elv- társ. a városi politechnikai tanács elnöke. Koval Pál elvtárs. a városi pártbizottság első titkára, Szerényi Sándor elvtárs, a Központi Bizottság osztályvezető helyettese, dr. Fáik Ri- chárd, a műszaki egyetem tanára, dr. Petrich Géza, a műszaki egyetem gépészkarának dékánja. A vita Fekete László elvtárs zár­szavával ért véget. A vita ismertetésére visszatérünk. nak vezetője, Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára. Fe­kete László elvtárs, a városi tanács vb. elnöke Az aktívaülést Valkó Márton elv­társ nyitotta meg. Megnyitójában beszélt a tudomány és technika nagyarányú fejlődéséről és megálla­pította, hogy a béke elementáris szükségletein kívül korunk új, mű­velt embereket is kíván. Ez a szük­séglet is indokolja a VII. pártkong­resszus elhatározását, amellyel okta­tási rendszerünk továbbfejlesztését tűzte ki célul. A megnyitó után Fe­kete László elvtárs tartotta meg vi­taindító előadását. Szerdán aktívaülést rendezett Miskolc város Tanácsának végrehaj­tó bizottsága a városi tanács díszter­mében. Oktatási rendszerünk tovább­fejlesztésének irányelveit tárgyalták meg. A nagy létszámú aktíva elnök­ségében résztvett többek között Sze­rényi Sándor elvtárs, a Központi Bi­zottság tagja, a Központi Bizottság tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, Prieszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Valkó Márton elvtárs, a Központi Bizottság póttagja, a Lenin Kohásza­ti Művek igazgatója, dr. Mejzel Já­nos elvtárs, a Művelődésügyi Mi­nisztérium felsőoktatási főosztályá­Az iskoláinkból kikeriiló fiataloknak meg kell felelniök a társadalom követelményeinek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom