Észak-Magyarország, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-05 / 235. szám
gtenfa. I960, október 5. Asszonyok beszélgetnek A vasárnapi piacról {jjj™ velük a vonat. A kosarak tartalmát a városban hagyták, amit kaptak érte, a zsebkendő sarkában is elfér. Hétközben nem érnek rá piacolni, még majd levonnának az egységből, — az elnök nem szokott kukoricázni. Kupébalépésem percében éppen a hízóba valóról tereferéltek. Az egyik azt bizonygatta, hogy a mangalicának párja nincs, az angol ugyan nagyobbra hízik, de hát az „csak” angol, nincs olyan igazi régifajta Ize a húsának. Aztán az egyik oldalba könyökölte a másikat: — Most vagy egy hete átrémüldözik hozzám Szabóné. hogy menjek már, nézzem meg a hízójukat, mert az már a végét járja. Én meg rá- ripakodok, hogy akkor mér hozzám jössz, mért nem a doktorért szaladsz, húsz forintért képesek lennétek hagyni megdógleni a hízótokat? Kapta is magát azon mód, ahogy volt, futott a doktor úrért. Amikor megnézte a nagybetog állatot, azt mondta: no, maguknak sem fog már elmenni az eszük. Egy hete beteg, s akkor jönnek'értem, amikor már az utolsókat rúgja. Nem vállalt felelősséget, de azért beojtotta — vagy- vagy. És képzeljétek, egy félnapra rá már talpraállt a hízó, másnapra JHuLzak alán A javítóműhelyben ... Debreceni diákok a sárospataki várban Két tói: a hegyvidék ét az alföld találkozásánál fekszik megyénknek történelmi emlékekben eoyík leggazdagabb községe, Sárospatak. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzorai felismerték, hogy ezek miatt a természeti adottságok miatt különösen föld- rajzi, geológiai és botanikai szempontból Sárospatak és vidéke nagyon alkalmas terep különböző kutató munkákra. És ha hozzávesszük, hogy a Hegyköz és a Bodrogköz gazdag néprajzi anyagot, a sárospataki nagy- könyvtár pedig felbecsülhetetlen értékű kéziratos anyagot és másfajta forrásmunkát szolgáltat a tudósoknak, érthetővé válik, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetem állandó kutató intézetet létesített a Rákóczi-v árban. A fiatal tudósok és tanárjelöltek első csoportja már be is költözött a vár Lorántffy-palotájába. Egyesek kutató munkát végeznek, mások a Rákóczi Gimnáziumban órákat látogatnak és tanítási gyakoritokon vesznek részt. A tervek szerint bizonyos időközökben újabb és újabb csoportok érkeznek majd Debrecenből a sárospataki RAkóczi-várba. nem smakkolt neki a parasztmunka, pedig a vasútnál sem ingyen adják a pénzt. Ügy hallottam, hogy kram- pácsol. Hát nem jobb volt itt neki? Most reggel négykor már ki az ágyból és csak a setétedés hozza haza. Meg azzal a sok férfival egy csomóban. Én bizony nem adnám a lányomat. — De azért deáknak odaadhatta volna — villan rá haragosan a szomszédja. — Nincs maguknak lelkűk, egyetlen gyerekük van, oszt nem adnak a kezébe valami mesterséget, úgy dolgoztatják, mintha rá lennének szorulva. — Ügy vagyok nyugodt, ha mellettem van. Aki városjárásra adja a fejét, mindenki hibát keres benne. — Egy rosszra hail amos jánygye- reket nehezebb megőrizni, mint egy oonyva bolhát. Aki hibát keres a fiatalokban, az talál is hibát, régen nem Jártak városba, pletyka meg csak volt. talán jobban, mint mostanság. Hogv abban bíznak meg. aki n szemük előtt nő fel, él? Nem kell rá adni. így mi lesz a jányából? Semmi. Ügy dolgoztatják, úgv hajtják szegényt, majd meghasad a szíve az embernek.-Nen, kell azt neki, hogy lassabban is csinálhatnád, ö meg csak ránt a vállán, hogy neki igy tetszik. A nőbarátai Őt Is csábították, tartson velük, menjen a gyárba. Azt vágta vissza, Jiogy hamarabb meg lesz nekem a szobabútorom, mint nektek. Naponta Összekaparja azt az egy munkaegységet, néha még többet is. Nekünk meg nem kell az ó keresményéből, teljesen magára költheti. Kedvezünk ml mindenben neki, szeretjük, azért is nem engedjük el hazulról, olyan üres lenne a ház nélküle. — Egyszer csak elviszik —, az anyák nem maguknak nevelik a lányukat. — Majd olyanhoz adjuk, aki házhoz áll, elférnek velünk, nagy az a ház. A szemünk előtt legyenek. — Adnak is a mai fiatalok az öregek szavára! Az egyik fülükön be, a másikon ki. ( — Ml nem úgy neveltük a lányunkat, hallgat az az okos szóra. — Azt láttam tegnap Is. Mire én kimentem a határba — pedig nem szoktam késni a munkából —, 6 már vágta a kukoricaszárat egész setéte- désig. Kiveszik a zsírját. — Dehogy vesszük, a maga Jószántából csinálja —, szeret dolgozni. — Ügy boldogul, ha nyomja a gombot — szólt át a harmadik pádból egy fejkendős néni —. Nem kell erőltetni, ha nem kell neki a város, hát nem kell, otthon is megtalálja a számítását. Ha nem így volna, kötéllel sem tarthatnák vissza. Igaz? Az asszony-„tanács" r4,j£“^ értelmes beszédre, majd felálltak, s a megkönnyebbült kosarakkal kitolongtak a peronra. Hazaértek. <f. »•> az étvágya is megjött, most meg már kutya baja. — Vannak ilyen emberek — bólintott egy másik —, de hát nem csoda ez, a paraszt az egészségével is Így van, akkor meneszt már orvosért, arrúkor a papot kell hívni. Sajnálja magára a pénzt költeni. — Ma már más, ha megfájdul valakinek a haja, egyből az orvosnál köt ki, nem kerül pénzbe. A múltkor a sánta Balogh jánya egy pattanással ment az orvoshoz, akkorácska volt, mint egy rizsszem, a kezefején. Az orvos azt mondja neki, hogy no, kislányom, menj szépen haza, ez csak olyan szerelemgörcs, erre csók az orvosság, s én azzal nem szolgálhatok. — Ezt mondta? — Ezt, a saját két fülemmel hallottam. — A rossz álljon akkor a nyelvébe. ha ezt mondta. így elidegeníti magától a népet, pedig Ő azért van, hogy gyógyítsa a nyavalyákat.-No, nem Jól M"ko™a; dolgot —. csak viccelődött a doktor úr. azt meg szabad, nem? — Nem tudom, de az orvosnak Is. köze volt ahhoz, hogy az a Balogh- Jány itt hagyott bennünket. — Volt az istennyilát. Egyszerűen annyira előadás, hanem inkább valami közvetlen hangú beszélgetés volt. Később beszélgettünk dr. Túrós Dezsővel — Meg tudná mondani, hogy hány ismeretterjesztő előadást tartott már? — Nehéz lenne erre válaszolni. Csak azt tudom mondani, hogy sokat. De a legtöbbet itt. a Lenin Kohászati Művekben tartottam. — Melyik előadására emlékezik vissza legszívesebben? — Talán a bükk- szentlászlóira. Az itteni emberek is a kohászatban dolgoznak. Az előadásokon mindig telt ház van. Látszik, hogy naguon érdekli őket, amiről éppen szó van. De sok más előadásra is szívesen emlékszem. A perecest 104-es szállóban például az előadás után keletkezett xHtát alig tudtuk befejezni... Kinn az üzem fölött késő délután volt már. Hosszú idő telt el azóta. hogy kiáltott a gyár. De nem mindenki vefte hazafelé az útját... (P.) gyermek és az anya jogi védelme". Előadó dr. Túrós Dezső. Az ajtó előtt kisebb csoportokban állva beszélgettek az overálos, vagy utcai ruhás emberek. Magastermetű, barna arcú fiatalember lépdelt az épületek közül. Egy pillantást vetett a plakátra, majd benyitott az ebédlőbe. — Mikorv kezdődik? — fordult az ajtó közelében állók felé. — Nemsokára — válaszolták azok. — Várunk még egy kicsit. — Az előadó? — Már itt van — intenek fejükkel az iroda felé. A fiatalember az órájára nézett, könyökével magához szorította aktatáskáját, hogy ne akadályozza a cigaretta gyújtásánál. Pár perc múlva megjelent az előadó. A beszélgető emberek még egy utolsót szívtak a cigarettából, majd elfoglalták helyüket az ebédlőben. Gyakran nyílott még az ajtó. Asszonyok, lányok. fiatalemberek, szemüveges, ószhajú bácsik jöttek. Fegyelmezetten. figyelemmel hallgatták az előadást, amely néha nem is Kiáltott a gyár. De nem mindenki vette hazafelé az útját. A duda hangja erőteljesen, áthatóan hullámzott a kohászai üzemei felett. Az örökké éló. lélegző, za- jongó gyár küldte üzenetét a munkásoknak: vége a délelőtti műszaknak. Váltás. „Beszéde" közben látni lehetett a „leheletét": a duda sípján kiáramló meleg gőzpára ott lebegett az őszi szürkeségben. Az erős hang betöltötte az üzem területét, áthatolt a falakon, eljutott a gépek közé, majd lassan szétoszlott a gyár város felett. Pár perc múlva a kohászat útjait benépesítették a kapu felé 'fifTTó munkások. A kohászat téglagyárába is eljutott a műszak végét jelző dudahang, Gyorsan benépesült a blokkolóóra környéke. majd némelyek elindultak a kapu felé. mások viszont megálltak az ebédlő ajtaja előtt, ahol egy plakát hirdeti a szeptember havi ismeretterjesztő műsort. Szeptember hónapnak az utolsó előadása következik: „A Ami a diósgyőri tudósításokból kimaradt (Lapok as elmúlt heti jégysetfüsetböl) A salgótarjániak vendégszereplésekor történt. Az előadás után a ruhatárban ösz- szetorlólott közönség az imént látott nagyszerű szinelőadásról beszélgetett. Dicsérték a darabot, dicsérték a salgótarjáni vasas színjátszókat. Szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy érdemes volt Rostand elfeledett darabját újra szinrehozni és annak előadására a salgótarjániakat Diósgyőrbe is meghívni. Disszonáns hang csak egyszer ütötte meg a fülünket: — Ügy-e, milyen remek volt ez a darab és milyen nagyszerűek voltak a szereplők? — mondta inkább, mint kérdezte egy fiatalabb nő, egy idősebb — úgy ötven körüli — kabátra váró, elegáns asszonytól. — Tőlem kér véleményt egy ilyen izéről? — hangzott a felháborodott válasz. — Tőlem, aki nemrégen személyesen láttam Honthy Hannát a Három tavasz-ban!.,. Ugyan, ked*Tovább nem hallgattuk, de nem 1» Igen volt érdemes, hiszen mit akarhat Rostand, mit akarhatnak a salgótarjáni vasas színjátszók és szók a százak, akiknek ez tetszett — attól, aki személyesen látta Honthy Hannát. Látta Fcdák Sárit is, gondolhatják... Az írók és munkásolvasók nagysikerű találkozójáról is számot adtunk annak idején. Fájlaljuk, hogy a miskolci ír ócsoportba tömörült írók, költők nem nagyon vettek részt azon. A miskolci írócsoport hasznosan munkálkodik a város irodalmi életének fellendítésén akár művészi munkával, akár egyéb, az irodalmi élettel kapcsolatos tevékenységgel« Éppen azért, hogy ezt a munkájukat Jobbá tegyék, nem ártott volna, ha eljönnek (500 darab egészíves plakát hívogatta őket is) éa — remélem, nem veszik zokon e megjegyzést — tanulnak belőle: megismerik, hogy a gyári munkás-olvasók miként vélekednek egyes írók müveiről, a Szép- irodalmi Könyvkiadó munkájáról és megtanulják a jelenlévőktől, hogy miként kell ápolni a jó kapcsolatokat a munkásközönség é6 a kommunista író között A kilenc napig tartó ünnepi rendezvény-sorozat sem volt mentee attól az „örök igazságától, amely szerint nemcsak igével él az ember és nem volna teljes az elmúlt diósgyőri napokról adott kép, ha nem emlékeznénk meg a Hámor Étterem Igazán dicséretes közreműködéséről. Az egyes ünnepi közös vacsorák megrendezése, a vendégül érkezett együttesek étkeztetése itt folyt le és azt hisszük, hogy az ország minden részéből. sőt néhány külföldi országból érkezett vendégek a szélrózsa minden irányúba csak a jó hírét vihetik szét a Hámor Étteremnek. Jó ételek, figyelmes kiszolgálás, (nemkülönben remek, alkalmi nyomású papírszalvéták!) jellemezték a Hámor Étterem munkáját a Diósgyőri Vasas Kulturális Napok alatt (mint ahogy az Jellemzi máskor is). Mindezek mellé Járult a jó zene és a meglepően kellemes hangú, nagyon jó előadókészségü énekesnő, Hegedűs Sári szereplése, mint az esték és egyéb éttermi rendezvények jó hangulatának egyik biztosítója. — Bar nem elsófontosságú tényező, de tagadhatatlan, hogy a Diósgyőri Vasas Kulturális Napok sikeréhez — a maga eszközeivel — a Hámor Étterem jelentékenyen hozzájárult. eleget dolgozott már apuka, pihenjen — mindig keresett magának valamilyen elfoglaltságot. De még így is sokszor feleslegesnek érezte magát. Rászokott az újságolvasásra. Azelőtt, amíg< dolgozott, csak ritkán, főleg vasárnaponként került kezébe újság. A hosszú és fárasztó napi munka eleve nem adott számára lehetőséget a betű megszerelésére. Most ráér. Nehezen lát. de végigböngészi az újságokat. Hangosan olvas, kicsit énekelve, de Így jobban megérti. Egyhangú életébe új szint, változást az hozott, amikor felfedezte a „nyugdíjasok padját", így nevezte el magában azt a padot, a bérház előtt, amely a környékbeli nyugdíjasok találkozó- helye volt. Azelőtt nem ismerték egymást, még csak nem is szakmabeliek, mégis: most órákig elbeszélgetnek egymással: összehozta őket az öregség apró, számukra végtelenül fontos problémái. a gondolat-kicserélés vágya. Mi minden szóba nem került ezeken az „összejöveteleken"! Az egyik fájós lábára panaszkodik, a másik magas vérnyomására, a harmadik tanácsot ad: nekem van egy jó orvosságom a vérnyomás ellen, majd elhozom Pista bácsinak (mert bácsi-rák egymást!), meglátja, az használni fog magának ... Vannak, akik kissé fölényes mosollyal hallgatják e panaszokat: ők még jól bírják magukat. A panaszkodók látják, értik e mosolyt, de a fájdalom nagy úr, ezért ha kissé szégyenkezve is, felírják az orvosság nevét, elismétlik a lábpakolás módszereit... __^ __ J ózsi bácsi, hallgatva ókét úgy érzi. ismét belekerült az élet forgatagába. Mások gondja, baja elfeledteti vele a Iá jós lábát, a vastaa szemüveget. az unalmas téli napokat, mikor nincs kivel beszélgetnie. Elmeséli a legújabb u**án- híreket, nem kis büszkeséggel, hogy 6 est is tudja. Szidja Adenauert, szerinte az a gazember újabb háborút akar. dicséri Hruscsovot: az egy rentes ember, hogy áldja meg az isten... \íegelégedettségét csak egv dolog zavarja: Jó. 191 jó ez a rendszer, csak előbb jöhetett volna, vagy ölvén évvel, hogy még én is sokáig élvezni tudnám — mondogatja kissé irigykedve, de azért az öregek jóságos, megbikülő mosolyával. a Káliul Jolán kedve volt hozzá. A rendszer sétáltatta, mikor évente néhány hónapon át nem adott számára helyet a kemence, a tábla mellett, mikor munka nélkül volt. Ilyenkor Is hajnalonként kelt. fel is öltözött, csak éppen nem Indult el: nem volt hová. Ült az ágy szélén és várt, hátha jön érte valaki, hátha szükség van valahol kisegítőre? S ha néha nem várt hiába, ha szükség volt két dolgos kezére, boldogan kapta a botját és amenyf----- -----V J ózsi bácsi, a nyugdíjas *1_____ _____r n yíre lábai engedték, sietett. Kellett a pénz — de nemcsak az: kellett a munka is. Szerette a szakmáját, büszke volt rá. hogy pék. Soha nem késett el a munkából, a fiának is mindig azt mondta: inkább 10 perccel hamarább ott légy a munkahelyeden, mint egy perccel később. A kemence tönkretette a szemét. Mind a kettőt meg kellett operálni. Ettől kezdve bizonytalanabb lett a járása. S nehezen szokta meg a szemüveget is. De leirhatatlan buzgósággal dolgozott továbbra is. Felesége éveken át betegeskedett, a fiára meg még nem számíthatott — egyetemista volt. Már az is nagy kőnnuebbs*o volt számára, hogy a llát az állam taníttatta, neki szinte semmibe sem került... Mikor a felesége meghalt, ereje meacsavpant. mintha az asszonnyal az is sírba szállt volna: a munka egyre nehezebben ment. nem volt, akiért dolgozzon ... Hamarosan nyugdíjba ment. Cokálg hajnalban mindig leiébredt. ..Most All*■* nafc táblához... Most kezdik bevetni a kenyeret ..." Fájt neki. hogy 6 nem mehet. Reggel, ha a menye friss kenyeret vagy zsemlét hozott meg- nyomkodta s mindig volt valami megjegyzése — hol dicsérő, hol elmarasztaló. Szerette volna tovább élni a szakma adta életet, de nem ment. A munka azonban nagyon hiányzott neki. Hiába mondogatta neki a fia: Józsi bácsi nem szerette a telet. Hiába csa- " varia be jó szorosan a lábát a dunyhába, hiába kenegette az orvos adta kenőccsel, rakott rá meleg sót — nem segített: a reuma megtalálta. De mióta nyugdíjba ment, még jobban félt a téltől. Télen, mikor a hideg, a csúszós járdák a meleg szoba foglyává kényszeritették, még magányosabbnak. unalmasabbnak érezte az életét. Felesége halála után a fiához költözött, de ott is egyedül volt: a fia és a menye szinte csak aludni jártak haza. Dohogott is emiatt eleget: én még ilyet nem láttam, miért kell nektek reggeltől estig dolgoznotok, minek az a sok gyűlés, tanulás? A rádiót gyakran bekapcsolta, ilyenkor behunyta a szemét s azt képzelte, hogy van valaki a szobában, aki hozzá, neki beszél. Szerette a híreket, a cigányzenét, sőt az elbeszéléseket is szívesen meghallgatta, úgy beleélve magát a történetbe, hogy néha még közbe is szólt: jól beszélsz, igazad van. Csak az operaáriákat nem szerette; „rettenetes ez a sipitás" — mondta s nyomban kikapcsolta a rádiót. Beszélni szeretett volna, pontosabban beszélgetni. Gyakran azon vette magát észre, hogy hangosan gondolkodik. Kezdetben kicsit el is szégyellte magát emiatt. Aztán megszokta. Jól esett fülének a hangos szó, s hogy kibeszélheti magát. Amíg bírt dolgozni, gyorsan eltelt egy nav. Most oly sokára lesz este... Hiányzott a megszokott testi mozgás is. Még nem volt 11 éves. amikor inasnak adta ir± az aoja. Péknek. Reggel háromkor kelt, álmosságtól dagadt szemekkel ugrált, a segédek parancsait teljesítve. S mikor kisült az első adag ropogót kifli, hátára nette a kiflikkel megrakott kosarakat és ritte, hordta szét az Uz’etekbe. vendéglőkbe. A nehéz tehertő’ lába e\aörb‘'lt. sánta is maradt egész életére. Több, mint fíO évig dolgozott. HU hol a forró kemeneat hol a tábla mellett. guúrva. formálva a tésztát, mín csinos duók, formát zsemlék, kiflik alakultak az ujjal között. — Ma a pékeknek aranyéletük van — szokta mondogatni a fiának. — Hej, ha mi Is csak Sárát dolaoztunk volna... De tiz. tizenhármat! Kinek volt kedve vám moziba vaoti színházba menni! Sétálni gyakran sétált. De *nem azért, mert