Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

Tnárntp, net, nZAKMAOTARORSZAO 7 RUDAK JÓZSEF VÁJÁR Ott lakik a bánya, Barossakna szomszéd­ságában, Varbón, ebben a hegyek közé dugott kis faluban. A hegyen át, toronyiránt vág ne­ki mindig az útnak, ha műszakba megy. vagy hazafelé jön. Fel se ve­szi .. ár az emelkedő­ket. a kapaszkodókat, hiszen 14 éve. tizen­négy éves kora óta ta­possa ezt az utat. Szerény, csöndes fia- lalember Rudak József. Alig 28 éves. Bányász- t'amilia sarja. Édesap­ja 41 esztendeig dolgo­zott a bányában. Nagy volt. igen nagy volt a család. Tizen voltak testvérek. Édesapjuk a napi műszakot mindig megtoldotta négy órá­val. hiszen kellett a pénz, a kenyér, egy­szerié sok tál étel, sok karéj kenyér kellett az asztalra ... A gyerekek is korán dologra ke­rültek. ki irt. ki ott. Rudak József a bányát választotta. A bányában először lehajtó volt. Később, ahogy erősödött, nőtt. megismerte a bányát — mind jobban meg is szerette. A IX-es sikló­ban már tapasztalt em­berként dolgozott. Megállta a helyét. El­'Idték, vájáriskolára. Hetvenen indultak — Rudak •'Ivtárs a leg­j óbbak között végzett Azt tanácsolták neki akkor: Rudák elvtárs, eredj technikumba! ■lem vállalta az újabb tanulás4. Amikor ez ma szóba kerül. '• ennyit mond sze­— Ma már nagyon bánom, hogy nem hall­gattam a szóra és nem t nultam tovább. Elhallgat egv pilla­natra. aztán felcsillanó szemmel mon*’ szőni taníttatni aka­rom. Ha már belőlem nem lett technikus, vagy mérnök, legyen a fiamból. Most vájárként dol­gozik Barossaknán. A legjobb vájárok egyike, egyben a Hernádi-bri­gádban helyettes. Neves brigád az övé­ké. Baro&sakna nem könnyű művelésű bá­nya. Sok nehézséget kell leküzdeniük a bá­nyászoknak. — de be­csülettel helytállnak. A nehézségek ellenére is szépén dolgozik a Her­nádi-brigád. Félévi ter­vüket 127 százalékra teljesítették. Figyelem­reméltó eredmény. Természetesen a jól végzett munkáért jól megérdemelt kereset is jár. Rudak elvtérs nem panaszkodik. Takaré­kosan él a család, a nélkülözhető pénzt fél­re teszik, minden vá­gyuk egy szép. takaros kis családi ház. Az első lépést e terv Valóra- váltásához már meg­tették. Nemrégiben vá­sároltak a faluban egv portát 10 ezer forintért, ahová képzeletben már fel is építette a házat. Szeretik becsülik az üzemben a fiatal vá­járt. Fiatal kora elle­nére gazdag szakmai tapasztalattal rendelke­zik. Minden igyekeze­te. hogy a brigád tag­jait nevelje, tanítsa, megtanítsa a szakmai fogásokra, hogy teljes­értékű bányász váljék mindegyikből. Ebben látja az első feltételét annak, hogy ezután még szebb eredménye­ket érjenek, el. — Soha nem szeret­tünk a babérokon ülni — mondja. — Ezután sem fogunk, ügy igyek­szünk. hogy minél több szén kerüljön a má ke­zünk munkája nyo­mán is a felszínre. Rudák elvtárs szavá­ban. az egész brigád szavában hinni lehet. Amit mondanak, azt valóra is váltják. Erről ismerik őket az üzem­ben ... Útmutató jelenik meg a diósgyőri Központi Kohászati Múzeumról Az ország egyetlen, de európai vi­szonylatban is ritkaságszámba menő ipari kulturális intézményéről, a Diósgyőri Központi Kohászati Mú­zeumról útmutató jelenik meg. A már sajtó alatt lévő kiadvány képes Illusztrációkkal ismerteti a múzeum anyagát, a kohászkodás fejlődését az őskortól napjainkig. Részletesen tár­gyalja a Fazola-család ó- és újmassai vasolvasztóinak, majd a jelenlegi Lenin Kohászati Művek fejlődésének szakaszait. A múzeumi útmutató — egyelőre kétezer példányban — a diósgyőri kohászat szeptember 24-én és 23-én tartandó 190 éves jubileumi ünnepségére jelenik meg. ' A mi egyetemünk ... Kornzrríí nagyüzemmé fejlődik A Sátoraljaújhelyi Bútorgyár a Budapesti Ipari Vásáron bemuta­tott, darabonkint is megvásárol­ható. variálható, 12 részes konyhabútoráról lett ország­szerte ismert. A sok Ötletes­séggel megtervezett és a külön­böző méretű konyhákban egya­ránt használható berendezésből az idén 200 garnitúrát gyártanak. A keresletet figyelembe véve. 1961- hen már kereken 1000 garnitúra készül. A konyhabútorokat az ed­dig szokásos lakkfesték helyett mű­anyaggal vonják be. Ez megkony- nyiti tisztántartását és növeli élet­tartamát. A gyár 1961-ben új. 5 darabból álló kisméretű konyhagarniturát is forgalomba hoz. Prototípusát most készítik, jövőre pedig 6300-at gyártanak belőle. A megnövekedett igényeket fi­gyelembe véve. a gyárat a közel- j ö völjen nagyüzemmé fejlesztilt. Az elkövetkező három év alatt 15 millió forintos beruházással fej­lesztik a gyárat. Ebből az összeg­ből új műhelycsarnok építése mel­lett korszerű gépi berendezést sze­relnek fel. Baj lehet a vége. Hét és félmillió forintot fordítanak a Borsod megyei Tejipari Vállalat fejlesztésére sítani. hogy a nagy ipartelepeket — Miskolcot, Kazincbarcikát, Ozdot és Tiszapalkonyát —■ megfelelő mennyi­ségű és minőségű tejtermékkel lás­sák el, Ezért elhatározták, hogy 7 és félmillió forintos beruházással a ..tejgyárat” a követelményeknek megfelelően, korszerű üzemmé fej­lesztik. A gyár bővítését az elmúlt év őszén kezdték meg. Az átépítés során új transzformátorházat létesítettek, és egy „L” alakú emeletes szárnyat építenek, amelyben a hűtőkamrákat helyezik el. A beruházás jelentősebb részét korszerű gépek beszerzésére fordítják. A Német Demokratikus Köztársaságból már megérkezett az automata kannamosó berendezés, amellyel óránként két dolgozó 590 kannát tisztít meg. Emellett új auto­mata palackozó és töltőgépet, vaj­adagolót, pasztörizáló és hűtőgépet, valamint más berendezést állítanak üzembe. Az új gépekkel lehetővé vá­lik. hogy a termelés növelése mellett a választék ízesített tejtermékkel — kávéval, kakaóval — bővüljön és Miskolcon a pasztörizált tejet az üz­letek házhoz is szállítsák. A rekon­strukciós munkákat a jövő év elején fejezik be. A korszerűsített üzemben a nagyobb választék és minőség ja­vítása mellett több mint 20 százalék­kal növekedik a termelés. omlás miatt végig beomlott, vagy legalábbis nagyrészt a IV-es sikló. Szerencsére csupán a sikló egyik vágatát telepítették éjszakára, vagyis egy munkahelyen dolgoztak. Itt maradt bent két emberem, Fodor György öreg vájár és Szabó István húsz éves csillés. Természetesen azonnal intézkedtem. Tud­tam, a beomlott rész újraácsolásával nem juthatok cl hamar hozzájuk, ez lehetetlen. Ellenben, ha új vágatot nyittatok a III-as siklón át, megmentjük őket. Mindössze halméternyi vastag szénjalat kell áttörni. Intézkedtem, hogy egyórásként váltsák egymást az emberek, s mert remélem, hogy rövidesen kiszabadítom az embereimet, nem engedtem hirt adni a hoz­zá tartozóiknak sem. Ránki bólintott: — Ezt helyesen tette. De mondja, mérnök úr, biztos, hogy élnek? — Biztos. Félórája jöttem fel. saját fülemmel halottam a kopogásukat. De nagyon sietnünk kell. A percek is számi­— Ezek szerint tehát megtett minden megtehetöt? — Eddig azt hittem igen, mélióságos uram. De mégsem. Lent a bányában jutott eszembe. Ha félórával később jön méltóságod, már intézkedtem volna. — Mindent meg kell tegyen az emberek kimentése érde­— Igen, mélióságos uram. A tervem tehát a _ következő: azonnal értesítenünk kell a Vulkán R. T. legközelebb eső aknáját, a Dávid-aknát, hogy segítsenek ... Ránki idegesen szólott közbe. — De hiszen van elég embere?! — Emberem igen, de nincs fúrógépem. A legbiztatóbb számítások szerint is a hatméternyi vastag szénfal áttörése, ha a legkisebb méretben megyünk is, legalább 14—15 óra. Ennyi időre való levegőjük nem lesz. Sajnos ismerem jól őzt a részt. Nekünk négy-öt órával meg kell rövidíteni ezt az időt. csak úgy van remény az életbenmaradásukhoz. Tehát azonnal kölcsön kell kérni azt a két villany fúrógépet, a Dávid-akná- ról, amit a Vulkán R. T. nemrég állíttatott üzembe. Kél igen ügyes inllanyszerelömmel már csináltatom is a kapcsolási lehetőséget. Fúrógépekkel öt órával előbb elérjük a két bá­nyászomat. Számítva az ön segítségére, kérem, adjon utasí­tást a sofőrnek a két fúrógép áthozatalára. Mindössze IS kilométer Dávid-akna. Ránki oly erővel csapott az asztalra, hogy a két konyakos pohár felborult. — En nem bánom, ha a tiz körmével szedi is ki a bányá­szait, de reggel 9 óráig nem szivároghat ki az eset. Nem szól­hat senkinek. Érti?. . c. . , k«s*é csodálkozva nézett a kerek, A jiQtOI mcrnoK jólápolt arcra, a hidegen csillogó szemekbe: — őszintén szólva, nem ... — Akkor megmondom, hogy értse. Nem titkolok semmit. ön alkalmazottam, kenyeret adok önnek, még hozzá nem is kis darabot. A mai világban pedig... tudja, diplomás embe­rek seprik az utcát... szóval azt tudja, hooy holnap reggel adom el ezt a bányát a Vulkán R. T.-nek. önt nem vette át az R. T., de tudja, van az ön számára helyem a dunántúli bányámnál. Nos, ha az R. T. meg tudja a szerencsétlenséget, ez omlást, elhalasszák a bányavételt, nem kapom meg holnap délelőtt a félmillió pengőt. Ez nem lenne oly tragikus, hiszen a bányát így is, úgy is átveszik, legfeljebb néhány hónap mtííva. De nekem a félmillóra éppen holnap van szükségem, roy gyógyszerárugyárat akarok venni. S ha én nem veszem meg, holnap megveszi más. Nekem pedig kell az a gyár, érti? — Akkor töltsön még két pohárral a konyakból. A mérnök töltött, de kezei remegtek a belső dühtől. Hir- telenében oly mélységes utálatot érzeti Ránki iránt, hogy leg­szívesebben arcába löttyintelte volna az italt. Az mintha meg­érezte volna, fürkészően vizsgálta a mérnök arcát. — Nos, mérnök úr? — Mélióságos uram — remegett a mérnök hangja —. ha tudnám, kiszedném a tíz körmömmel a két bányiszomat. Sze­retem őket. De ezen túl emberi kötelességem mindent elkö­vetni. Mindent. A fúrógépekért pedig most rögtön telefonálok, s ha ön nem adja a kocsiját, megkérem Dávid-aknát, küldjék el ők, ott van teherautó. írott és íratlan bányásztörvény: segí­teni, ha baj van! — Erise meg, mérnök úr! Ha telefonál, félmilliót vesz ki a zsebemből. Es különben is. hátha nem is élnek? — Biztos vagyok benne! — ördögöt biztos maga. Mit tudja, mi van velük. — Hogy mi van! Fogy a levegőjük, egyre nehezebben szedik a lélegzetet, fejük fáj. a halálverilék folyik az arcu­kon. Eszükbe jut a napfény, a család, a kedves, a zöld mező. az élet... és várnak, bíznak bennünk, önben is. méltóságos uram és bennem is. Ez a bizakodás, ez a remény tartja ben­nük az életet, különben már fejjel rohannának a szénfalnak a fulladás elöl. — Maga kész költő, mérnök úr. Ez azonban csak fantázia. Hátha jól érzik magukat, s holnap délig könnyen kibírják. — A számításaim szerint nem. Telefonálnom kell. — Nem fog! A maga hebehurgya intézkedései miatt nem fogok elesni a Veipextöl. Vagy holnaptól maga is a munka­nélküli diplomások közé akar tartozni? — Inkább igen, mintsem örök életemben lelkiismeretfur- dalásom legyen. — Idefigyeljen — suttogta Ránki fojtott dühvei és meg­fogta a mérnök mellén a kabátot —, idefigyeljen, tudja, hogy vagyok valaki! Ha akarom, évekig kopogtathat mérnök munka után. Hosszú az én kezem, mindenhova, elér. Magának családja van. hagyja a fenébe ezt a fúrógép históriát és kap holnap délután tízezer pengőt! — Nem kell! Gyilkosokká válnánk mind a ketten! — Húszezret! Ebben a pillanatban valaki az akna szája felől kiáltott: a mérnököt hívta az aknatelefonhoz, s Ránki összeharapott szájjal, dühöngve egyedül maradt. Nagy indulatában töltött a konyakból és ivott. Legszívesebben nyakon vágta volna ezt a fiatal, csupa erény mérnököt, s rúgta voliia ki az utcára. De nem teheti. meg kell egyezni vele. ha mindjárt ötvenezerért is! — de kell. hogy hallgasson reggel 9 óráig, bármi áron! Ohó! Kolosszális gondolat. El kell hallgattatni, hogy ne tud­jon telefonálni. Igen, a mérnök fáradt, kimerült. Sokkal ki- merültebb, mint 6 szokott lenni. És mégis, ha egy tablettát bevesz az altatójából, három őrá hosszáig nem tudják fel­ébreszteni, A legerősebb altató! Konyakban különösen hat. 5 ha két szemet tesz bele. reggel kilencig nem tudnak életet verni a mérnökbe. Azt hiszik, berúgott... Ránki izgatottan vette elő orvosságos dobozkáját. Két lila színű tablettát dobott a mérnök konyakjába. Az altatók pil­lanatok alatt szétmállottak, s mire a mérnök visszajött. Ránki mosolyt erőltetve arcára, megszólalt: — Gondolkoztam, mérnök úr. önnek valóban igaza van. Telefonálni kell a gépekért, sajnos az autóm nem jó. Defek­tunk is volt. Előbb azonban igyunk egy pohárkával, beszéljük meg részletesen a dolgot. Húsz perc az egész. Az előbbi be­szélgetésünkét pedig /elejtse el. Nos. rendben? Aiumé^,k eov P'Vonatig gyanúsan nézett a bányabaró s-emébe. Miért ez a hirtelen visszakozás? Az előbb nem tíny beszelt mint aki tréfált volna. Nagyon is komoly fenyegetés tzzott hangjában. Vagy a lelkiismcrete szólalt meg? Mindegy, lényég, hogy telefonálhat, a húsz percnyi beszélgetés, amit kert tőle tálán eleg is lesz. teljes meggyőzésére. Marad az alias ts. Igen. Minden jóra fordul. Felemelte poharát és Ránkléhoz koccintva csendesen, de bizakodva mondta: — A szerencsétlenség szerencsés kimenetelére. fák leveleíT** VÍ*°0>S vclt‘ Hitle0 karmatcseppck remegtek a Tibor, a titkár óvatosan, gyengéden költögette b Ránkit dolgozószobája bőrdiványán alvó — Mélióságos uram .. méltóságos uram... megjött Darnabanyaról a jelentés. .. ** a\°? felpattant. Pillanatok alatt eszébe jutott az éjszakai kirándulás, a banya, ami már nem az övé, a Velpex. ami mar az övé, szóval, az egész izgalmas nap, s az utasítása: azonnal keltsék fel, ha Darnáról értesítés jön. Felült. — Halljam, Tibor fiam! . Délután 5 órakor sikerült elérni a két embert. Meg­fulladtak. Másfél órával kiszabadításuk előtt. A mérnököt annyira felkavarta az eset, hogy kisebbfajta idegösszcomlással kórházba vitték. A bányakapitányság fegyelmit akar indítani a mérnök ellen, mert részegre itta magát, s a fúrógépek át- kérése későn történt. Ránki ásított: — Tovább, Tibor fiam! — Engedelmével, méltóságos uram. Utólagos beleegyezé­sére számítva, 300—300 pengő gyorssegélyt küldtem le a sze­rencsétlenül jártak hozzátartozóinak. — Nem, nem, ez kevés — állott fel a bányabáró —, ez kevés. Tibor fiam. Azonnal utána kell még küldeni 300—300 pengőt. Hadd emlegessenek meg azok az emberek. Hadd lás­sák, milyen atyailag gondoskodom róluk. Még ha nem is az enyém már a bánya... — S a mérnök, méltóságos uram? — Nem hiszem, hogy alkalmazzuk. Ha ilyen esetekben leissza magát, nem megbízható. Első a kötelesség. — Tökéletesen igaza van méltóságos uramnak. Ránki szivarra gyújtott és ismét végigfeküdt a bórdivd- ny°n._ Hiába no, 60 éves korában ne csatangoljon az ember estétől reggelig, s ne izgassa magát feleslegesen. Pihennie kéne. s szórakozni, kikapcsolódni kissé az üzletből. S erre jó a Mid... — Távozhatom, méltóságos uram? — Mennyi az idő, Tibor fiam? — 20,15 perc. — Mit szólna egy kis kiruccanáshoz? Ma úgy is meleg napunk volt. Mondjuk, telefonálna a Midnek, hogy ma este meglátogatom. Azután szóljon át az Alhambrába, foglaljon le egy páholyt. Tudja fiam. hogy szokta, a maga nevére. Ha a feleségem érdeklődne utánam, vidékre mentem. Rendben? *- Értettem méltóságos uram, mindent elintézek. Dama bányatelepen a két halott ravatala körül pislákol©* égtek a gyertyák. Holdi János A Borsod megyei Tejipari Vállalat dolgozói az utóbbi években már csak komoly erőfeszítésekkel tudták bizto-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom