Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-17 / 220. szám

s A szemerei Reménység Tsz a ga­bonabetakarítási és cséplési munká-. latokat szeptember 4-én befejezte. A tsz-tagok apraja-nagyja a legnagyobb szorgalommal és lelkesedéssel bizto­sította a gabonabetakarítást. A rossz időjárás ellenére az encsi járásban tsz-ürok a második helyen áll a ga­bonabetakarítás és cséplési munkák elvégzésében. Az aratásnál, a betakarításnál és a cséplésnél végig ott voltak a fiatalok és az idősek egyaránt. A legfiatalabb tsz-tagok éppen úgy dolgoztak, mint a legöregebbek. Az alig 16 éves ifj. Csurkó Pista. ifj. Kardos Gyula több héten át birkóztak a nehéz gabona- kévékkel, vagy a legfiatalabbak kö­zül Szitás Eta. Szaszák Éva. Dobos Margit és sokan mások. Elmondható ez a legidősebb tsz-tagokról is. a 70 esztendős Dula János bácsiról. K. Ko­vács János bácsiról és a többitIkröl, akik a hosszú fáradságos munkájuk eredményeinek éppen úgy örülnek mint a legfiatalabbak. K. Kovács János bácsi és Dula János bácsi a kazal-zás igazi mesterei büszkék le­hetnek a kazlaikra. Sorolhatnánk tovább a szorgalmas és áldott munká'l'ez'-k egy. égcs ösz- szefoPás^nak eredm-'nveit. amelyek az alig egvesztendős tsz-ünk rövid SiPőzunk A gesztelyi Petőfi Tsz jőszágállo- mányáról szorgalmasan gondosko­dunk. Már a harmadik mély gödör telik meg jó siló takarmánnyal. A számban is gyarapodott szarvasmar­haállomány bőven el lesz látva téli élelemmel. Csorna Eszter A minőségi szolgáltatások és a la­kosság egyre növekvő igényeinek minél jobb kielégítését tűzte célul megyénkben több kisipari szövetke­zet. E célok megvalósítását elsősor­ban a különböző szakmában terve­zett korszerűsítéssel akarják meg­oldani. Sátoraljaújhely, Mezőkövesd, Sajószentpéter fodrászüzleteit mo­dern berendezéssel szerelik fel, úgy, hogy ezeken a helyeken még ez év­ben a lakosság személyi szolgáltatá­sát neon-fényes, tiszta üzletekben elégíthetik ki. Korszerűsítik a sátoraljaújhelyi, a szerencsi ruházati szövetkezetek mé­retes fiókjait is. Ezeken a helyeken nemcsak az üzleteket, de a központi üzemet is a dolgozók egészségügyi védelme érdekében tatarozzák, csi­nosítják. minden területén temetik a tálíyai követ, amelynek minősépe az élvo­nalba em*(le és kövéről is híressé tette Tállya községet. S hosszú időn keresztül arról is hires volt ez a bá­nya, hogy nagymennyiségű követ adott az országnak, és egyre többet termelt, mert a bányát a közelmúlt­ban úgyszólván teljesen gépesítették. Érdemes megemlíteni, hogy 1950- ben még csak 228 ezer tonna követ „szedtek!' ki a Kopasz oldalából, 1959-ben már ugrásszerűen megnőtt a kapacitás: 500 ezer tonna/tervet teljesítettek. A 350 fizikai dolgozó ezenkívül még 50 ezer tonna kő ki­termelését vállalta terven felül. Es az év végén büszkén jelentették: 550 ezer tonnánál is többet termel­tünk. Ezzel az eredménnyel a leg­jobban termelő kőbányák közé sora­kozott a tállyai bánya. Most azonban van egy kis baj, s fő a fejük a tállyai bányavezetők­Korszerűsítik a ktsz-eket A Mezőkövesdi Ruházati Ktsz min­den igénynek megfelelően olyan űj részleget hozott létre, ahol kesztyűk készítésével foglalkoznak és szűcs- szőrmeáru javításokat végeznek Még ebben az évben megnyitja új férfi és női kalapszalonját a Miskolci Ruházati Ktsz. A 10 éves szövetkezeti mozgalom eredményekben gazdag múltja egyre követelőbben sürgeti a lakosságot szolgáló üzletek, szalonok, méretes részlegek korszerűsítését. Az ilyen irányú munkára az anyagi bázis is biztosítva van, éppen ezért meg van a lehetősége annak, hogy a szövetke­zetek modem üzlethelyiségekkel áll­janak a lakosság rendelkezésére. A.L. A szikszói „Érdemes gyógyszerész” Kedves, közvetlen ember Nagy László, a szikszói „Érde­mes gyógyszerész". Apró, legényes bajusza élénken kíséri mozgékony arcának minden rezdülését. Hajának őszülő szálai tiszteletet parancsoló- an, szinte keretbe foglalják egész megjelenését. Sűrűn rebbenő szem­pillái nyílt tekintetet nyitnak a be­szélő felé. S a szeme élővé, eleven­né varázsolja a röppenő szavakat. Most picit zavarban van. — Hát hogyne! Pont ilyen felfor­dulásban talál — mutat körül. Za­varát mosoly mögé rejti, s bajusza alól elővillannak hófehér fogai. Ml tagadás, valóban nagy a fel­fordulás itt, a szikszói 19/80. sz. gyógyszertárban. Helyesebben: ez már nem is felfordulás, hiszen üre­sen visszhangozzák a lépteket a szo­bák, termek. Ajtó, ablak zárva. — Védekezésül. A por ellen — ma­gyarázza. . Odakint ugyanis, mintha az egész házat akarnák bontani, kőművesek verik a vakolatot, s messzire por­zik a pirosló téglákról lepergő szá­raz malter. — Átalakítás. Nem is hiszi, meny- nvl probléma van vele. Ezt persze nehogy panaszként vegye. Dehogy­is — mentegetőzik gyorsan. — Ennél nagyobb örömmel nemigen fogadtak még átalakítást. Végre szinte telje­sen űj, korszerű gyógyszertárunk lesz. Elképzelheti, ezekben az apró helyiségekben dolgoztunk. Nem be­szélve arról, hojry milyen körülmé­nyek között. Forgalmunk meg akko­ra. hogy csak győzzük. Az 1950-eshez képest 10 év alatt megnégyszerező­dött gyógyszertárunk forgalma. Pe­dig a miénken kívül van még egy másik gyógyszertár is Szikszón. De éppen, mert a forgalom megköveteli, az Egészségügyi Minisztérium felújí­tási keretéből kaptunk pénzt gyógy­szertárunk átalakítására, korszerű­sítésére. így mondja, hogy a „mi gyógy­szertárunk." S a többesszám alatt az ott dolgozókat, az egész kollektívát érti. Olyan szeretettel beszél mun­kahelyükről, mint egy király a legér­tékesebb gyémántjáról. S amikor őróla, magáról kérdezősködöm, sze­rényen int: — Mit mondjak magamról? — s ezen egy kicsit mintha ő maga is töp­rengene. Aztán mintha csak életraj­zot fogalmazna, sorolja: — 1931-ben végeztem Szegeden. Aztán mint al­kalmazott dolgoztam Székesfehérvá­ron, Budapesten, Cinkotán egy-egy gyógyszertárban. 1947-ben kerültem Szikszóra. Akkor lettem önálló. Részletre vettem az üzletet. Mit mondjak. Keserves dolog volt egy részletre vásárolt bolt. Szerencsére, még ki sem fizettem, amikor 1950- ben államosítottak bennünket. És higyje el, érzem, hogy a legnagyobb bizalom jele az államtól: meghagy­tak Itt gyógyszertárvezetőnek. Ezt a bizalmat persze a leglelkiismerete­sebb munkával igyekeztem meghá­Kitüntetéséről kérdezem. Picit megpirosodik az arca, szeme csillo­góbb, s a hangja is, ha lehet egy árnyalattal melegebbé válik. — Hát igen. Államunk elismeri a munkámat. 1958-ban megkaptam az „Érdemes gyógyszerész" kitüntetést. Ezt ne vegye dicsekvésnek. De azért szívesen beszélek róla. Nagyon, na­gyon örültem neki. • . r magáról mégsem beszél nzian, gofc&g. Valahogyan min­dig visszakanyarodik a munkájához. Hogy milyen nagyszerű Itt a kollek­tíva! Erről feltétlenül írjon — kérte. — öten dolgozunk itt. Egy beosz­tott gyógyszerész, Friedrik Éva, két technikus, az egyik Zombor Antal, a másik a feleségem és a takarítónk, aki egyébként a legrégibb dolgozónk. Kocsis Erzsébet. Nem is hiszi, hogy mennyire fontos az ő munkája is nálunk. Hiszen a higiénia itt a leg­fontosabb feltétel. — Család? — Egy fiam van. Már 15 éves. Sztál in városban, a Kohóipari Tech­nikumban tanul, öntőszakos... — A gyógyszerészeitől ilyen távol­eső szakmát választott? — Miért esne távol? Kémia az is. Márpedig a kémiát nagyon szereti... — S a felesége? Jó így, együtt dol­gozni? — Hogy Is mondjam csak. A leg­jobban őt lehet utasítani Rá szigo­rúbban is rászólhatok ... Mondja már: a családban marad. (r. é.) Gépesítenék a csillék ürítését. lépcsőkben haladtak előre a kőfej­téssel, s ahogy megkezdték a gépe­sítést, mindjárt látszott: változtatni kell a régi fejtési módszeren. Ez vi­szont nem könnyű, éveket vesz igénybe. Most alakítják ki a korsze­rű bányafrontot, amely alkalmas lesz gépi művelésre. Fel kell tehát ké­szülni a nagyobb termelésre, mert a régi módszerrel nem gazdaságos a köbányászás, és ami talán a leglé­nyegesebb: a széles, korszerűen ki­alakított frontfejtésen az esős idő nem akadályozza a munkát. A bánya igazgatója elmondotta: az ország egyre főbb követ kér, egyre több út épül, igen sok kőre van szükség. Ennek a kőbányának is meg kell teremteni a feltételeit, és Tállyán most lépésről-lépésre meg- . teremtik ezeket a feltételeket. Nagyobb gondot okoz a rendszer­telen vagonellátás. Megtörténik, hogy egy héten 3—4 napon keresztül sem kapnak üres vagont, ilyenkor szünetel a szállítás, és a MÁV arra hivatkozik, hogy itt az őszi csúcs- forgalom. Ez rendjén van, de vala­hogyan másképpen kellene meg­szervezni a bányák üres vagonokkal való ellátását. ígéret van, vagon . nincs. így jellemezte az igazgató a jelenlegi helyzetet, mely tarthatat­esztendejében. Az nem lehet válasz, hogy nincs elegendő vagon. Már most kell intézkedni az illetékes mi­nisztériumoknak, hogy vagonhiány ne akadályozza a termelést, a szállí­tást, hiszen a terv csak úgy jó, ha nem marad papíron. Ilyen gondok, problémák vannak ma a tállyai kőbányában. Nagy gon­dok, de nem jelentik azt, hogy csüg- gedésbe estek a bánya vezetői. A műszaki irányítás a 350 fizikai dol­gozóval együtt még keményebben dolgozik majd, de azt várják, és jog­gal, hogy őket is hallgassák meg, amikor terveket készítenek, amikor a MÁV munkájáról, a bánya egész jövőjéről van szó az elkövetkezendő időben. Lehet, hogy ebben az évben a tállyai kőbánya nem teljesiti majd tervét a fenti okok miatt, de erről ki tehet? Az időjárást csak szidni lehet, nem feszíthetünk ponyvát a Kopasz-hegy fölé. De az illetékes szervek, az iparigazgatóság és a MÁV többet tehet a híres hegyaljai kőbánya érdekében. távlatában mindenütt megtalálhatók. Elismerésünket fejezzük ki a juta- tanyai kis üzemegység lakóinak is azért a lelkes összefogásért, amelyet a gabonabetakarítás során tanúsítot­tak. A nem tsz-tag Jörinc László pe­dagógus házaspárnak, afld-k derekasan kivették a részüket a gabonabetaka­rítási munkákban, szívesen segítettek két héten keresztül a cséplésnél is szabadságuk ideje alatt. A tsz vezető­sége és tagsága nevében ezúton is kö­szönetét mondunk a helyi határőr elvtársaknak és a Miskolci 31. sz. AKÖV KISZ-szervezetének. akik mint tiszteletbeli patronálok több na­pon át adtak segítséget a gabonabe­takarítás elvégzéséhez. Tamás László tsz-elnök. Szemere. Betakarítás után zeiés is megfontolt, etőr/láió, jól szervezik m*g a munkát, megu. eb­ben az évben eddig már 40 ezer ton­na a lemaradás. Mi is történt tulaj­donképpen, mi a lemaradás oka? Er­ről beszélgettünk a bánya igazgatójá­val, Adametz Gusztáv elvtárssal. S a beszélgetés végén beláttuk: igaza van, valóban objektiv okok akadá­lyozták a terv jó teljesítését. Talán furcsán hangzik, ha azt mondjuk: a szeszélyes, esős időjárás akadályozta a munkát. Pedig így igaz. Igen sok eső esett a kőbánya és környéke területére. Egynapos eső után itt szinte lehetetlen a munka, egy hétig sem szárad fel a talaj, hiá­ba süt a Nap. Mert rossz a talaj szerkezete, nem engedi ki magából a vizet. Jó ez a szőlőtőkének, de nem jó a dömpereknek, bányászati gépek­nek, melyek az emberrel együtt be­ragadnak az agyagos sárba. Ez tehát az egyik ok, és elfogadható. Van azonban másik „objektiv” akadály is. Evekkel ezelőtt még nem a legterv­szerűbben dolgoztak a tállyai kőbá­nyában, mint ahogyan mondani szo­kás, „rablógazdálkodás” folyt, nem gondoltak a jövőre, a bánya fejlesz­tésére. Ez 8—10 évvel ezelőtt tör­tént. Akkor még kis teraszokban, lan, hiszen még azt a követ sem bír­ják elszállítani, amit kitermelnek, sokszor nehéz körülmények között. Megtörténik, hogy a napi termelésit 2800 tonna követ a földre kell le­rakni, ez pedig növeli a költségetet, akadályozza az útépítő vállalatok munkáját is. Nem kis dologról van szó. A MÁV — amelyre az őszi idényben valóban nagy feladatok várnak~— próbáljon jobb szervezés­sel, a kocsifordulók meggyorsításá­val segíteni a tállyai és a többi kő­bányának. Ez nem lesz könnyű, de taián megoldható feladat Meri ml torién,k. ha ott áll a többezer tonne kő a telepen» Ezek a nehézségek akadályozták ma is a láUyaí kőbánya dóig'nőit, hegy ígéretükhöz tevén ebten az Ív­ben is tubh kőiét adjanak. Sem sza­bad azonban elhallgatni azt sem, hogy van egy kis hiha a tervezéssel is. A múlt érben 550 ezer tonna kö­vet termeltek. Nagy mennyiség ez, ha figyelembe tesszük. hogy egy fej- iMés f’á't álló bányaüzemről van szó. Éhben az érben mar 690 ezer tonnára emelték fe! a tervei «iletvé ossz-ten 700 ezer tonnát kell kitér- rr.»-!n»öK. mert így szabta meg az EM IX es rz Ip'yrigazgatoság Sz a terv bizony egy ktcstt feszített. A bánya vezetőt mondtak is az illetékes felsőbb haicsáonak csak most tőr• ter.t a Gépesítés, meg nines kialakult, korszerű from, nehéz lesz ennyi kö­ret kibányászni Azi a választ kap­tak mindent el kell követni, a gé­peket jói keli kihasználni. Az ipgr- igazgatóság a 3 műszakos termelést »4 engedélyezte ennek érdekében. Sajnos azonban mégsem sikerült. Az évekre visszaható ter-szerútlen bányaművelés és az időjárás is be­leszólt a dologba. Ebből pedig csak az a tanulság: reálisan tervezzünk, ismerni kell a helyi lehetőségeket ét viszonyokat, csak fokozatosan emel­jük a tervet, úgy, ahogyan a bányp kapacitása lehetővé teszi. Mert szó, ami szó: 550 ezer tonnáról 700 ezer tonnára felemelni a tervet egyik év­ről a másikra, nem volt szerencsés határozat. A tállyai köbányászokt akiknek híre már bejárta az orszá­got, eddig is mindent megtettek, de ebben az évben nehéz lesz megbir­kózniuk a nagy feladattal. A bánya igazgatója elmondotta még, hogy tíz év alatt a kőiparágban sajnos, nem javult a vasúti vagon­ellátás. A MÁV-nak most már ko­molyabban kell terveznie, hiszen a második ötéves tervben évenként 7 millió tonna követ kell termelnie a kőbányáknak. Ez pedig parancsoló- lag megköveteli: több vagonra lesz szükség már az ötéves terv első nek. Mert ebben az évben bizony eddig még nem nagyon dicsekedhet­nek valami nagy eredménnyel, bár egyes hónapokban szinte „kiugrot­tak" a tervteljesítéssel. De hát mi is történt ebben a bányában, amely hosszú időn át a legjobbaknak is példát mutatott? Talán a munkafe­gyelemmel, vagy a vezetéssel van baj? Nem, jó itt a fegyelem is, a ve­A tállyai Kopasz-hegyen... A Kopasz-hegyen működik az or­szág második legnagyobb kőbányája. Évszázadokra elegendő kőmennyiség van még itt a vulkanikus eredetű hegyláncban. Értékes követ bányász­nak, amelyből a bányától pár kilo­méterre eső telepen hengerlést anya­got, betonadalékot, az aszfaltútok építéséhez ma már nélkülözhetetlen anyagokat készítenek. Az ország nyo® javaslat hangzott el a megbe­szélésen. A járás állatorvosai elhatározták, hogy a tsz-ek állattenyésztésének fej­lesztéséhez segítséget nyújtanak az­által is, hogy a havi értekezletüket más más tsz-ben tartják meg a szom­szédos tsz-ek állattenyésztőinek ée gondozóinak részvételével. Több szem többet lát elv alapján megszemlélik ;;z állatállományt, az istállókat, az állategészségügyi előírásokat és szak­tanácsot nyújtanak a helyes és cél­irányos takarmányozáshoz. A járás állatorvosai az eddiginél többet foglalkoznak az állatgondo­zókkal. szakmai és gyakorlati taná­csokkal látják el őket és az állat- tenyésztés jövedelmezőségéről, a bel­terjes gazdálkodás jelentőségéről igyekeznek meggyőzni a tsz-ek veze­tőségét és tagságát. Segítik a tsz-eket a megfelelő, ol­csón. lehetőleg házilag előállítható ólak és istállók tervezésében, építésé­ben, az istállók célirányos felhaszná­lásában, azok tisztántartását ellen­őrzik. Füle János elvtárs. a járási párt- bizottság titkára összefoglalójában hasznosnak értékelte a megbeszélést, ígéretet tett, hogy a pártbizottság se­gíteni fogja az állatorvosok munká­ját. Reméli — mondotta —, hogy az állatorvosok és az állattenyésztők összefogása mielőbb eredményekben is megmutatkozik a járás állatta nvesztésének feilödésében. N. I. A putnaki járási pártbizottság ba­ráti beszélgetésre hívta egybe a járás állatorvosait. Sebestyén Dezső, a já­rás f óál lattenyésztője tájékoztatta a jelenlévőket a járás áilattenyésztésé- nek helyzetéről, az állategészségügy­ről, a termelőszövetkezetek állatte­nyésztési problémáiról. A beszélgetés során szóba került, hogy a legna­gyobb probléma az. hogy a tsz-ékben nem mii\den egyes állatgondozó végzi lelkiismeretesen a feladatát, de a tsz-ek tagsága és vezetősége sem tu­lajdonít olyan jelentőséget az állat­tenyésztésnek, mint kellene. Az agro- nómusok többsége is inkább a nö­vénytermesztéssel törődik, s nincsen megoldva az állandó brigádvezetők helyzete sem. így a gyakori változás közrejátszik a tervszerű állattenyész­tésben mutatkozó lemaradáshoz. Egy­két jó példa azért akad. Gyetvai Já­nos sertésgondozó mintaszerűen gon­dozza a sertéseket, még a háztáji ser­téseikkel is törődik. Molnár János ál­latgondozó a teheneiket gondozza szakszerűen. Mindketten a székipusz­tai tsz tagjai. A baromfitenyésztés idén nagy fejlődésnek indult a put- noki járás tsz-eiben. A baromfigon­dozók egyhetes tanfolyam után fog­tak a munkához és eredményesen megállták a helyüket. Az állategész­ségügy terén probléma a járásban nincsen. Gondok vannak ellenben a mesterséges megtermékenyítés terén, ennek megoldására helyes és célirá­Állatorvosok az állattenyésztés fejlesztéséért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom