Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

ESZAKMAGYARORSZAO s Újabb 20 orvos érkezett Borsodba bárom hónapos vidéki munkára Bensőséges ünnepség színhelye volt szerdán a miskolci Sajószent- péteri kapuban épülő új kórházváros ápolónőképző intézetének díszterme. Itt vettek búcsút a megye egészségügyi és tanácsi vezetőitől azok az orvosok, akik a fővárosi kórházakból, klinikákról és más egészségügyi intézményekből jöttek Borsodba három hónapra, hogy önként vállalt munkával ellássák a betegeket azokban a községekben, ahol még nincs körzeti orvos. Ez alkalomra megérkezett az a 20 új orvos is, akik eredeti munkahelyükre visszatérő kollégáikat váltják fel. s most ők töltenek három hónapot a különböző községekben. Bányászokat gyógyítanak majd Ormosbányán és Putnokon, dolgozó parasztokat Fónyban és Bükkszent- kereszten Is. A búcsúztatás során az Vletékes tanácsok képviselői mondtak köszö­netét a fővárosi orvosoknak áldozatkész munkájukért, s kérték az újon­nan jöttékét, hogy has~,n’6 szellemben segítsenek a borsodi iparvidék egészségügyi helyzetének javításán. Az újonnan érkezett orvosok szerdán indultak ei községükbe, f csütörtökön megkezdték gyógyító munkájukat. Néhány szó a bírálatról! Mehéz lenn. tő munkánk során hányszor esett már szó a sajtóban, rádióban, nyílt fórumokon vagy zártkörű megbeszé­léseken a bírálatról és a bírálathoz való viszonyról. Mégis, nem elégszer ahhoz, hogy ma már mindenki örülne, ha megbírálják, megköszön­né, ha figyelmeztetik hibáira, s a fi­gyelmeztető szó után alaposabban széjjelnézne saját portáján. Persze van már jó példa is. Azonban még ma is gyakoribb a visszavágás. A legtöbb ember nem szívesen hall­gatja a bírálatot. Sérti hiúságát, ha nem jót, hanem „rosszat” mondanak róla. S nem az elkövetett hiba nagy­ságát, okát keresi elsősorban, nem azon fáradozik, hogy a rosszat jóval cserélje fel, hanem megnézi ki a bíráló, azután egy-egy olyan szót keres az egyébként jogos krit'káhan, amely esetleg félremagyarázható, némi felületet adva a támadásra. Nagy ügyet próbál kovácsolni a lci- csiből, s ennek egy tágabb közösség, nem egy esetben az egész társada­lom, a népgazdaság látja kárát. Az ilyen viszony a bírálathoz természe­tesen megengedhetetlen, s egyáltalán nem egyeztethető össze a szocialista társadalmat építő közösség érdekei­vel. Néhány héttel ezelőtt például „Egy vállalat — két panasz” címmel rövid cikk jelent meg lapunk hasábjain a Sátoraljaújhelyi Férfi és Női Fodrász, Fényképész Kisipari Termelőszövet­kezet két üzemegységéről. A cikk ki­fogásolta az említett üzemegységek higiéniáját, tisztaságát, felszerelését és általában az ott tapasztalt léakört. Mint a későbbiek során kiderült, a felsorolt tények megfelelek a való­ságnak. A kisipari termelőszövetke­zetek megyei szövetsége három na­pon belül levélben jelezte: egyletért a bírálattal, megteszi a szüksfg< intézkedést. Az Ügy azonban ezzel nem zárult le. Űjabb levél érkezett a sátoraljaújhelyi ktsz vezetőségétől. A levél szinte sértő hangon támadta a cikk íróját, mondván: nem is azért utazott oda, hogy a ktsz hibáiról írjon. Jóformán egyetlen olyan uta lás sincs a levélben, amely megkö­szönné a bírálatot és biztosítaná az érdekelteket arról, hogy hamarosan Lázas készülődés Ormosbányán a X. bányásznap megünneplésére megszüntetik a hiányosságokat. Rá­galmaz, mellébeszél, .visszaüt. íme, ilyen a viszony a bírálathoz! bírálatot kapott m Nemregiben Borsod megyei Építő és Tatarozó Vállalat is, mert az egyik megyaszói termelőszövetke­zei istállójának műszaki átvételekor eszlelt hibákat nem javították ki megfelelően és a megszabott idő­pontig. A ,Jiol a határvonal” című, — szintén az Eszakmagyarországban megjelent — írás ugyanakkor foglal­kozott más szervek és vállalatok hi­báival is. Az Építő és Tatarozó Vál­lalat illetékesei azonnal kemény- hangú reklamációval fordultak a bí­rálóhoz, mondván, ők úgy értelme­zik, minden hibáért felelőssé tették a vállalatot, sőt a rájuk vonatkozó részt is kissé túlzottnak találták. A helyszínen történt újabb vizsgálat közben azonban kiderült, — mint a termelőszövetkezeti tagok mondot­ták: „ ... nagyon is humánusan bánt az a cikk a vállalattal. Keményebb bírálatot érdemeltek volna!" Termé­szetesen egyes hibákért nem elsősor­ban a vállalatot terheli a felelős­ség. Azonban ezt szép szóval sem a bírálat előtt, sem után nem beszél­ték meg a termelőszövetkezet veze­tőivel, tagjaival úgy, és olyan hang­nemben, ami a tagságot megnyug­tatná. A tagság csak a rossz munkái nézi — és igazuk van... Tehát ez esetben sem a hibák azonnali és megfelelő kijavítása, ha­nem a visszaütés, a menekülés a felelősségtől — volt a legfontosabb. Ilyen és- hasonló esetet nem ritkán találni a mindennapi élet során. S akad olyan példa is. hogy a kritika, a bírálat, bár jogos, P'l'.anatnyilag visszafelé sül el. A bírálót nem várt, alaptalan támadások érik. Sőt mind anyagilag, mind erkölcsileg éreztetik vele máskor vigyázz, nézd meg jól, kit bírálsz meg!”, A bírálathoz való ny*‘J?i>a ellen szakadatlan és kérlelhetetlen harcra van szükség. Egyetlen percre sem szabad szem elől téveszteni, hogy a szocializmus építése nem tűr egyénieskedést, kiskirályosdit, mert nem egyetlen ember, hanem egy egész társadalom érdeke. Munka köz­ben ki-kd követhet és el is köt>et ki- sebb-nagyobb hibát. Ez azonban csak addig hiba, csak addig visszahúzó erő, amíg fel nem ismerjük, rá nem tapintunk és utána ki nem javítjuk. Ehhez azonban olyan emberekre van szükség, akik a kritikában, a jogos bírálatban nem a rosszakaratot, ha­nem a jobb munkáért, a szebb ered­ményekért folytatandó szükséges és következetes harcot látják. Más do­log az, ha valakit személyes ellentét rágalmazásra, intrikára sarkall. Hi­szen erre is van élő példa. Az intrika akadályozza az egészséges munkát, rontja a munkamorált, megbontja az egységet. Az intrikus e'len ugyan­olyan erélyesen kell fellépni, mint azok ellen, akik visszautasítják a bí­rálatot. Azonban mindenkor alapo­san, körültekintően meg kell nézni: intrikáról, vagy jogos bírálatról van-e sző, mert rosszakarattal az Olyan becsületes emberre is rá lehet sütni az intrikus jelzőt, aki súlyos hibák ellen hadakozik! Barcsa Sándor MOSZKVAI KÉPEK mondanom ... Esetleg menjen be az étterembe, és nézze meg, milyen jó­ízűen eszik a franciák és a moszk­vaiak a magyar gulyást. Nem sikerült bemennem, csak tá­volról néztem az étkezőket Ugyanis szerint körülbelül négyezren élnek ebben a negyedben, legtöbbjük mais faházakban. Az egész Szovjetunió területén ők voltak és ma is ők a legjobb faházépítők, a legkiválóbb ácsok, akik máig is folytatják ezt az ősi mesterséget. A Volga mellől te­V. A forgalomról [Moszkvában más a forgalom, mint nálunk. Nemcsak na­gyobb, más rendszerű a közlekedési szabályzat is. A Járókelő bármilyen színre átmehet az útkereszteződésen, csak óvatosnak kell lennie. A ko­csik azonban nem mindig mehetnek, meg kell vámiok az automata-vil­lanyrendőr jelzéseit. A közlekedési rendőr ott sétál az úttest közepén és csak ellenőriz, né­zi a járókelőket. A gépkocsivezetők itt csak igen ritkán követnek el sza­bálytalanságot, a gyalogos azonban néha beszalad a forgalom kellős kö­Ilyenkor aztán a rendőr sípol, a szabálytalankodó visszatér, és nem történik semmi. Egyszer hosszabb ideig tanulmá­nyoztuk a belvárosi forgalmat, a Metropol Szálló környékén. Este hat óra után már művészet átkelni az úttest másik oldalára, ezt csak a moszkvaiak értik igazán, a külföldi bátortalan. De azért néha a moszk­vait is magához inti a rendőr. És legnagyobb meglepetésünkre, senkit sem büntet meg a közlekedési rend­őr. csak figyelmezteti és megy to­vább. Egy este három embe-t szólí­tott vissza egy rendőrormester, de Sgyiket sem büntette meg Hát ez hogyan lehetséges? Később megértettük. A közel 6 millió lako­sú városban minden ember jól is­meri a közlekedésrendészeti szabá­lyokat, naponta 8—10 ember követ el kisebb szabálytalanságot, ez azon­ban csekély létszám abban a tenger­nyi forgalomban. Miért is büntesse­nek meg valakit, aki véletlenül rosz- szul számította ki a lépést? És hosszú, nagyon hosszú idő telik el, míg Moszkvában történik egy-egy baleset. Az utcán fegyelmezettek az emberek, a járdákon sem ütköznek egymásba, nem úgy, mint nálunk a Széchenyi utcán, ahol egyeseknek külön szórakozást jelent ez... A Budapest Étteremben Ttt aztán nagy a forgalom. A * Budapest Étterem Moszkva egyik kedvenc étterme, nehéz asz­talt kapni, pedig van belőle bőven. A nagy forgalom oka: mindenkinek izük a magyar gujlfcís. a túróscsusza, a gulyásleves. Járnák ide moszk­vaiak, németek, angolok, talán még törökök is. Beszélgettem Csizmadia Árpáddal a Budapest Étterem és Szálló kony­hafőnökével Nem sok ideje volt, rö­viden informált: — Hat hónappal ezelőtt nyílt mej az étterem és igen nagy érdeklődés­nek örvend. Itt a személyzet is ma­gyar. A másik konyhafőnök Kaposi Károly ... Éppen itt jön, nekem már mennem kell, majd 6 mindent el­beszél ... — Én szaktanácsadóként műkö­döm a Budapest Étteremben. Buda­pestről helyeztek ide. A cukrász­mester, Sági József is magyar. Na­ponta 80 tortát készít, és mind meg­vásárolják. A csusza? Mit mondjak? A legkapósabb. Ugyanígy a gulyás, a metélt, a rétes. Hiába no, minden­ki szereti a magyar kosztot. Naponta 600 adag speciális magyar ételt tála­lunk fel. Itt járt az amerikai televí­zió egy részlege is, és a főszakács a televízióban ismertette a magyar ételek készítésének receptjét, munka közben. Az Ogonyok című szovjet képeslap a Moszkvai Nőtanács kéré­nem volt ülőhely. Rokonaink A mordvinok körülbelül olyan rokonságban állnak velünk, mint a finnek. Szerettem volna lepedtek ide Moszkva közelébe. Az arcuk is hasonlít a magyaroké­hoz, és beszédükben igen sok szót úgy ejtenek, mint a magyarok. Mi azt mondjuk: vér — ők is azt mondják: vér. Mi azt mondjuk: víz — ők azt mondják: vid; mi azt mondjuk: szem — ők azt mondják: A ház — hód, a vaj — vaj, a meny — menyil, a kéz — kéd. Mi azt mondjuk: lapos, ők azt mondják: laps. Mi azt mondjuk: hal, ők azt mondják: kaL A nyilat njélnek ne­vezik. És még sok szó hasonlít a ma­gyar szavakhoz. A legújabb kutatá­sok szerint a mordvinok a népván­dorlás idején együtt indultak el a magyarokkal az ú.1 haza keresésére. Akkor még nagy és erős nép volt a mordvin nép, az évszázadok vihará­ban számuk igen lecsökkent. Ma is szorgalmas munkások. Az egész nem­zet egyetlen ácsfamilia. IV em találkoztam velük, csak csi- 1 nos faházaikat láttam a repü­lőtér felé vezető országút mentén. A Moszkvában élő, vagy hosszabb ide­ig tartózkodó magyaroknak érdemes lenne megkeresni őket... Szegedi László (Végéé provizóriumainak építésénél értek el négy-ötnapos időmegtakarítást. Eb­ben a munkában különösen Dancsosi János, Csvercskó Miklós szocialista brigádjai és Balassi Pál brigádja ért el szép eredményt. • A nyughatatlan embert közelebb­ről megismertem az újítási napló ré­vén is. Irányító és szervező munká­ja mellett újabb és újabb újítások elkészítésén fáradozik. Az egyik legjelentősebb újítása, — illetve az érte járó összeg — „a családban marad!” Ugyanis leányá­val, Mátyás Gyuláné híd- és vasbe­ton-szakos mérnökkel olyan újítást dolgoztak ki, amely 1 millió 600 ezer forint megtakarítást eredményez. Az újítás jelenleg a MÁV felülvizsgálá­sa alatt áll. • Érdemes volt inegism^kedni az örökifjú Saliay Istvánnal. ózdi gyárba, hogy korszerűsítsék a vágányhálózatot. A feladat irányítá­sával Saliay István építésvezetőt bíz­ták meg. Az eltelt időszak alatt sikert sikerre halmoztak, s ma, amikor az ózdi rekonstrukciós munkálatoknál 800 ember dolgozik, Saliay István építésvezetőségét megbecsült hírnév A martin rekonstrukciós, átépíté­sénél az ideiglenes és végleges vas­úti vágányok építését végzi a SaJ- lay-építésvezetőség. Nem egyszer megtörtént, hogy egy-két nap alatt elvégeztek olyan munkát, amit 3—4 nap alatt kellett volna végezniük. Eredményes munkájukat misem bi­zonyítja jobban, minthogy az ózdi gyár vezetői több esetben köszönő­levélben fejezték ki elismerésüket az építésvezetőség, az itt dolgozók jó munkájáért. Legutóbb a nyugati vá­gány bekötésénél, valamint a nyol­cas és a hetes kemencék vasúti híd­Sokáig emlékezetes marad szá­momra a Saliay Istvánnal történt megismerkedés napja. A szakszerve­zeti bizottságon a „szocialista bri­gádok" eredményeinek értékeléséről volt szó, amikor az ötödik ikszhez közel álló, őszhajú, középtermetű férfi betoppant az irodába. — Csak egy percre zavarok. Sze­detném, ha kijönnétek az építkezés­hez. Három szocialista brigádunk igen szép teljesítménnyel hívja fel magára a figyelmet. Várlak benne­teket. Sietek, megy vissza Ózdra a vonatom... Ez a beszélgetés egy perc alatt zajlott le a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat szakszervezeti bizottságá­nak irodájában, s Mogyorósi Károly szb. titkárnak még válaszra sem ma­radt ideje, úgy elviharzott a szá­momra akkor még ismeretlen ember. Távozása után az egyik mellettem •lő csendesen megjegyezte: — Saliay Pista, az örökifjú, a nyughatatlan .., A hirtelen történt események után nem tudtam, mitévő legyek, hiszen gondolatban már messze jártam: az örökifjú, a nyughatatlan örömapa nyomában. ^ Tíz évvel ezelőtt jött Borsodba Saliay István és családja. Mélyépítős szakember lévén, ide helyezte a mi­nisztérium. s a Borsod megyei Mélyépítő Vállalatnál építésvezető­ként alkalmazták. Idegen volt számára a környezet, de csakhamar megbarátkozott vele. Vérében a nyughatatlanság „csörge­dezett”. Hamarosan megszerették közvetlen munkatársai és a vállalat vezetői. Nem riadt ő vissza a nehéz­ségektől, mert véleménye szerint a harc nemcsak, hogy edzi az embert, de felejthetetlen emlékek sokaságá­val is övezi életét. És Saliay István mindezekre szűk­szavúan, de kissé elérzókenyülten emlékezik vissza. • öt évvel ezelőtt 50 emberrel vo- iHiltak fel a vállalat dolgozói az Amikor as újítás a „családban marad ...64 Széljegyzetek egy nyughatatlan emberről (Levelezőnktől.) Még néhány nap s országunk min­den bányavidékén ünnepet ülünk. Ormosbányán, mint már több éven át, most is azért folyik nagy küzde­lem, hogy elnyerjék az élüzem cí­met. Az üzem minden dolgozója szív­ügyének tekinti, hogy a X. bányász­napot jobb munkával, nagyobb eredményekkel ünnepelhesse. Élénk munkaverseny alakult ki. A II. akna komoly technológiai akadá­lyokkal állt szemben, ezért nagyon lemaradt. A ni. akna a hónap elején még gyengén termelt, azonban most. amikor az új frontfejtést bevezetik, várható, hogy a bányásznapig túl is teljesiti tervét. A legnagyobb dicsé­ret azonban a IV. akna dolgozóit, műszaki vezetőit Illeti, akik egész évben 100 százalékon felül teljesítet­ték tervüket, s jelenleg is 115 száza­lékon felül állanak. A VI. akna ter­melési eredménye pontosan 100 szá­zalék. A X. bányásznap kettős ünnepe lesz Ormosbánya dolgozóinak. Ezen a napon adják át a többmillió forin­tos új kultúrlétesítményt, a gyönyörű művelődési otthont. Már évek óta kicsinek bizonyult a régi kultúrhe- lyiség. Ha mozielőadás volt, órákig kellett sorbaállni egy-egy jegyért, s más szórakozási lehetőség nem is igen volt. Most már minden remény meg van arra, hogy az új épület át­adása után jobban és többen kultu­ráltabb életet élhetünk, s ezzel Or­mosbánya dolgozóinak régi vágya teljesül. Bejik Árpád, Ormosbánya sére minden hónapban egyszer közli a magyar ételek receptjét. — Azt hiszem — fejezte be Ka­posi Károly — nem is keli többet megkeresni őket, de erre már nem jutott idő. Ott laknak Moszkvától 30 kilométernyire, már autóbusz sem közlekedik arrafelé. A kimutatás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom