Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-14 / 217. szám
3 UVEGGYARI GONDOK mellett munkások, munkásnők ügyes mozdulatokkal formálják az alaktalan nyersanyagot üvegáruvá. Odébb automata gépek ontják a palackok, befőttes üvegek, poharak tízezreit, százezreit. Az automata gépek termelése szinte elképesztő. Azt mond- . ja a gyár főmérnöke: — Jelenleg kilenc automata gépünk van. Ebből a négy présfúvó automatánk naponta 90—110 ezer darabot termel. Az üzem az utóbbi években sokat fejlődött. 1952-ben kezdték meg rekonstrukcióját — több mint 30 millió forintos költséggel — és ez év végére fejezik be. A régi üzem rozoga, nyomott épületeivel, egészsegtelen üvegárut termeltünk. Az utóbbi időben rohamos fejlődésnek indult a konzervipar, és olyan nagy az igény a befottes-üvegek iránt, hogy képtelenek vagyunk teljesíteni. Éves terven felül 30 százalékos többtermelést vállaltunk. — Az objektív feltételek megvannak — a modern gyár-automatizálás —, csakhát sokszor 15 félautomata gép helyett csak 12, s az automata gépek közül is néha csak 2—3, legfeljebb 4 gép dolgozik. Kevés a szakmunkásunk ... AZ ÜVEGGYÁRBAN egyre égetőbb gond a szakmunkáshiány. Ez egy kicsit összefüggésben van az életszínvonal növekedésével, a fokozottabb iparosítással, új üzemek lévillanyszerelővé lesznek — és hát mivel itt van közelben egy sereg új üzem — a bánya is sok embert kíván —, inkább ott vetik meg a lábukat. Válogatnak, ki mit szeret inkább, s hol lehet többet keresni. Elég nagy a jövés-menés a gyárban. Júliusban például 5« dolgozó jött, 34 kilépett, augusztusban már csak 30 jött, de 31 kilépett. Igen sok a beteg. Augusztusban 74 dolgozó betegedett meg, szeptember elején 75 — a termelő dolgozók 30 százaléka. Kétségtelenül igaz, hogy a félautomata gépek mellett elég nagy a hőség, könnyen előfordulhat megbetegedés. dehát, sajnos elég magas az ál betegek száma is. Elég gyakori az önmegbetegítés. A nagy beleglét- szám csökkenti a termelést. De végső soron mégis a szakmunkáshiány a legégetőbb gond. — Mi a tervük? — A fejlődés, az igények és a szakmunkás-kérdés is a további automatizálást sürgeti — mondja a főmérnök. — Az a célunk, hogy az üzemet teljesen automatizáljuk, s a félautomata gépek helyett is automata gépeket állítsunk be. Nemrégiben kaptunk egy angol automata gépet. Most folyik a próba. A évben két szovjet automata gép érkezik. Az automatizálás növeli a termelést, kevesebb munkásra van szükség. Viszont speciális szakmunkásokat kell kinevelnünk. Éppen ezért automata gépkezelő tanfolyamokat szervezünk, amely féléves lesz, és gépkezelői bizonyítványt ad. Ez nemcsak új szakmát jelent az üvegiparban, hanem keresetben is havi 300—400 forinttal több jövedelmet biztosít, ami arra ösztönzi a dolgozókat, hogy minél többen végezzék el a tanfolyamot, s hogy minél kiválóbb szakmunkásokká legyenek. NAGY TERVEK, nagy célok válnak valósággá, amelyek átformálják az emberi életeket, sorsokat, új követelményeket állítanak fel, és a gyár vezetőinek számolniuk kell az új helyzetből adódó új gondokkal. Dehát végső soron akármilyen nehéz gondot is okoz a szakmunkáshiány, mégis csak megnyugtató érzés ezt írni: munkaerőhiánnyal küzd a gyár... Csorba Barna megyénk gyógyszertár-hálózatának fejlesztésére Ai Uv'gtyír új »nl»U«J«. úni.lyfce«t Mútyúremú);^ OyejtyírU'U.I^ kí*JtUc Jd a szükséges formákat. tesitésével. Jó pár éve még nem volt ettéle gond. Kicsi volt a gyár. kicsi a követelmény. Most megnőttek az igények, lassankint a neves üvegfúvók kiöregednek, nyugdíjba mennek, másrészük visszatért hazájába. Csehszlovákiába. A régi szakmunkások közül Orehovszki Józsi bácsi nevét említik meg — neki is csak egy éve van hátra a nyugdíjazásig —. aki a családból hatodmagával dolgozik a gyárban. Dehát ez ritkaság. Az üveggyári dolgozók gyermekei már másfelé kacsintgatnak, más szakmát tanulnak, — esztergályossá, lakatossá. A mmar Ipari kiállítás bezárta kapuit. Üresek a pavilonok, elárvultak a tárgyak: nincs, aki nézze, megcsodálja őket, nincs, akinek kissé hetykén, de mégis kedvesen mDeSmielőtt felcsendülne az első kalapácsütés, mielőtt ládába kerülnének a kiállított tárgyak, miéin.t minden színében díszítő kontakt, idézzük fel az elmúlt Időket: a kiállítás születését és fénykorát. Sok találkozásokat adott a magyar Ipari kiállítás minden dolgozójának, látogatójának... Pontosan és szépen ... Három hónappal ezelőtt 30—40 magyar munkás és mérnök érkezett Moszkvába, hogy a Gorklj-park jókora területén — részben átalakítva a régi, meglévő pavilonokat, részben újakat épitve — fészket készítsen a magyar ipar termékei számára. Jobb helyet, mint a Gorkij-park, nem is találhattak volna. Közel van a központhoz, a Moszkva folyó partján, s amerre a szem néz, mindenütt fák, virágok. Alig van olyan magyar, aki eljutva Moszkvába, ne keresné fel ezt a parkot. Odaviszi a kíváncsiság — egy idegen városban minden érdekes —, no meg a honvágy. Igen, a honvágy. Mert a Gorkij- parkban sétálva, néha úgy érzi a pesti ember, hogy odahaza van, a Margitszigeten. vagy a Városligetben. A feladat, ami a kiállítás építőire várt, nem volt könnyű. Időre és szép kivitelezési formában úgy kellett a kiállítást felépíteni, hogy az hű képet adjon a 15 éves népi Magyarország eredményeiről, bemutassa a magyar nép helyét és szerepét a szocialista országok nagy családjában és ncn utolsó sorban érzékeltesse ipaFelejthetetlen élmények Jegyietek a moszkvai magyar ipari kiállításról runk exportlehetőségeit: mire vagyunk képesek, mit érdemes tőlünk rendelni. Az időjárás nem lett szövetségesünk: amíg a kiállítás készült, 35— 38 C fok meleget lövellt felénk a Nap; mikor pedig az előkészületek befejeződtek, s megnyílt a kiállítás, a Nan hátat fordított nekünk, mint aki már eleget látott belőlünk, s megeredtek az égi csatornák. A kiállítás idején végig szorgalmasan hulló, csepergő eső kemény próbára tett mindenkit: látogatót és dolgozót egyaránt. De — mindenki dicséretére legyen mondva — az eső nem tudta elmosni a kiállítás hírét, sikerét. Bent a pavilonokban állandóan nappali fényben ragyogott minden. Sokszor meg-megálltam az idős Merckó bácsi, Somogyvári László. Kiss Ferenc és mások mellett, amikor dolgoztak. Élvezet volt nézni a kezük járását. Pontosan dolgoztak és Nem volt a kiállításnak egyetlen látogatója sem, aki ne dicsérte volna a kiállítás szépségét, a tárguak ;'~ ses elrendezését. Ebben a szépségben — s ez nagyon fontos — nemcsak méimökeink ötletessége, fantáziája, ízlése tükröződik, de munkásaink áhítata a szép után, törekvése: alkotni, formálni az anyagot, a szépség törvényei alapján. Ez a szépségvágy vezérelte Havas főépítészt, a kiállítás tervezőjét, az asztalosokat, a festőket, a villanyszerelőket a kiállítás minden kis részletének megformálásában. Csak az tud heteken át napi 10—12 órát így dolgozni, ilyen becsületesen, önfeláldozóan, szépen, aki tisztában van munkája értelmével, aki már ízlelni tudja a pontos, szép munka örömét. Gazdag, sokoldalú kiállítás Hazánk felszabadulása óta még nem volt ilyen nagyszabású kiállításunk külföldön, mint az idei, moszkvai. Tizenegyezer négyzetméter területen, 12 pavilonban mutattuk be az érdeklődőknek a magyar ipar legjobb termékeit. Megismerkedhetett a látogató a magyar hiradástechitika, szerszámgépgyártás, a könnyűipar termékeivel, az élelmiszeripari és mezőgazdasági gépekkel, autóbuszainkkal, könyveinkkel. Volt, akit elsősorban az „okos" gépeink munkabírása, teljesítménye nyert meg, mások viszont, főként a nők, ruháink, cipőink anyagát, Ízléses formáit dicsérték. Sokan mondták elismerően: ebben az évben még ilyen gazdag, sokoldalú és szép kiállítás nem volt Moszkvában, mint a magyar. A sajtó már beszámolt sikereinkről, részletesen tájékoztatta a magyar olvasót a kiállítás napi eseményeiről. Én nem akarom ezeket ismételni Csak egy dolgot még erről: a kiállítás jelentős sikeréhez nagyban hozzájárultak Borsod megye dolgozói is. Büszkék lehetnék a DIMÁVAG dolgozói Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy kiállításunkon nagy sikert arattak a DIMAVAG gépei. Hét gépet készített a gyár a moszkvai kiállításra, s közülük különösen nagy sikert aratott az MKF 9/B húzógép, a 14/15 hajszálhúzógép, az MKGS 12/10 gyorssodrógé p. Mind a szakembereknek, mind az egyszerű látogatóknak nagyon tetszett gépeink zajtalan járása fa gépeket működés közben mutatták be), modern kivitelezésű formája, s szemnyugtató, szép színe. Sokan, még a szakemberek közül is, nem tudták, hogy ilyen gépeket is gyártunk. Ugyancsak nagy volt az érdeklődés az 1800 tonnás öntecslyukasztó prés makettje és a kínai csőgyár számára készült gép hengerállványa iránt. A szovjeteken kívül angol, német és arab szakemberek is érdeklődtek a gépek iránt Ládi Sándor, Szlavkovszki Gyula, Kiss Ferenc és Szárai Árpád elvtársak, a DIMAVAG küldöttei fáradhatatlanul, napi 10—12 órán át magyarázták az érdeklődőknek a gépek működését De — mint mondják — olyan kedvesen és őszintén érdek* lödnek a szovjet emberek, hogy nem sajnálják a fáradságot Meghallgatva a tetszésmegnyilvó- nulásokat, csak azt mondhatjuk! büszkék lehetnek a diósgyőri dolgozók munkájukra. Az általuk készíteti gépek nagyban öregbítették a magyar ipar, a magyar mérnökök, munkások jó hírnevét a moszkvai dolgozók, szakemberek előtt Hozott anyagból vállalnak .... Naponként nagyon sok szakember* külkereskedelmi megbízott kereste fel kiállításunkat vásárlás, vagy rendelés céljából. Maga Mikojan elvtárs is, a kiállítás megtekintése után azt javasolta a magyar külkereskedelem megbízottjainak, hogy ameny- nyiben lehetséges, emeljük fel a második ötéves tervben export-tervünket. Mikojan elvtárs javaslata nemcsak kiállításunk erkölcsi, de gazdasági eredményességéről is tanúskodik. Az export jelentős felemelése nagy hasznot nyújtana népgazdaságunknak. De ez elsősorban nyersanyag-készletünktől függ. Ezért mondta tréfásan a magyar külkereskedelem egyik vezetője, hogy a kiállított gépek, berendezések nagyon megnyerték ugyan a szovjet szakemberek tetszését, s ez a tetszés a megrendelések nagy számában testet is öltött, a rendelések elvállalásával azonban gyakran — anyaghiány miatt — kénytelenek vagyunk a Váci utcai maszek iparos mondatával élni: hozott anyagból vállalunk... G. Kálnál Jolán (FolytatjukJ munkakörülményeivel csaknem teljesen eltűnt már és helyette modern gyárépületek, — új automata-előkészítő és új keverő, öntöde, hutacsarnok — nyúlnak a magasba. S a nagy építés úgy ment végbe, hogy a termelés nem szakadt meg. Történt más is a gyárban. — Ebben az évbon — mondja a munkaügyi osztály vezetője - 117 dolgozó tért át a 42 órás. azaz heti Ötnapos munkahétre. Ez évben még 250 dolgozóra vár ugyanez. Am a fényre egy kis árnyék is vetődik. Szeptember 17-én ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a Gyógyszer- tár Vállalat Borsod megyei Központja. Ezalkalomból felkerestük Flögl Antal igazgató elvtársat, kérve, hogy tájékoztasson bennünket, s olvasóinkat a vállalat 10 évéről. — Talán a legelején kezdeném — mondotta. — A kiindulópont 1950 volt. Ekkor államosították az ország valamennyi gyógyszertárát. Az államosított gyógyszertárakat a Gyógyszertár Vállalat vette át. Ezt megelőzően, a gyógyszerutánpótlás érdekében a Gyógyért — még 1949-ben — minden megyében létesített egy fiókot. Borsod megyében ezt a fiókot Miskolcon, a volt Wefdlich-..palotó- ban” helyezték el. Itt nagyon nehéz körülmények között kellett dolgozni. Fűthetetlen. szellöztethetetlen helyiséget kapott az akkori anyagraktár. — És mikor változott meq ez az áldatlan állapot? — 1955-ben. Akkor költöztünk át Ide. Ezt az új központot 4 millió 800 ezer forintos költséggel létesítették. Az ország első. teljesen korszerű gyógyszertár raktára és központja a miénk. — A megye gyógyszerellátását tehát ez a központ biztosítja? — Ügy van. Új utca a KomlóstetBn Mind gyorsabb ütemben épül kJ a néhány évvel ezelőtt még jóformán pusztaságnak számító Komlóstető Miskolcon, a II. kerületben. Néhány hónappal ezelőtt ismét új utcasor épült itt ki, a 9833/8 helyrajzi szám alatt. Az utca újonnan beköltözött lakóinak kívánságára, a II. kerületi tanács Igazgatási osztálya javaslatára, a vb. az új utcának a „Cserfa utca" nevet adta. Az új utca név- és számtábláinak elkészítésével és kihelyezésével kapcsolatban a II. kerületi tanács építési csoportja megtette a szükséges intézkedést. — Hány gyógyszertárat vett át M vállalat a megyében? — Kilencvenet. Persze ezeknek túlnyomó többsége az államosításkor igen rossz állapotban volt mind építészeti, mind pedig a felszerelés szempontjából. Régi tulajdonosaik csak az officinával, vagyis a kiszolgáló résszel törődtek, arra áldoztak. De a telepítésük és a tulajdonképpeni munkaterületük elsősorban a profitot szolgálták. — Az államosítás után mi volt a legsürgősebb tennivaló? — Gondoskodni kellett a társadalmi tulajdon védelméről. Ez nagyon fontos volt, hiszen az első időkben a már államosított gyógyszertárakat még mindig a volt tulajdonosaik vezették. Persze, akkor még a technikai berendezéseken kívül csak úgynevezett laikus ellenőröket tudjunk beállítani. Egy év múlva azonban már megfelelő szakellenőrök végezték ezt a munkát. A társadalmi tulajdon védelme mellett első dolgunk volt. hogy a régi, 50—60 éves, elavult berendezéseket eltávolítsuk, 8 a központ igyekezett korszerű felszereléssel ellátni a gyógyszertárakat. Végre megkezdődhetett a tervszerű gyógyszer-gazdálkodás. Ez nagyon fontos mozzanat. Hiszen a tervszerűség nálunk legalább olyan fontos, mint a népgazdaság bármely területén. Mert például egészen más egy ipari terület gyógyszerellátása, mint egy mezőgazdaságié... — S hogyan állnak jelenleg szakemberek dolgában? — 1951-ben 140 gyógyszerészünk volt. Jelenleg 202 van. Technikusaink száma megsokszorozódott. Kezdetben csak 40-en voltak, most 195-en. Sokat várunk a most kezdődő 2 éve« technikus-képző tanfolyamtól. *— Hogyan fejlődött a gyógyszertár-hálózat? — A hálózat fejlesztésére 18 millió forintot fordítottunk eddig. Ebből épült a központi raktár és a központi székház, új gyógyszertár létesült Árion. Sajóbábonyban és Berentén. Rövidesen Kazincbarcikán, a Békevárosban is megnyílik egy korszerű, minden követelménynek megfelelő új gyógyszertár. 1961 első felében adjuk át a Kilián-lakótelep új gyógyszertárát is. A második ötéves terv során pedig Tapolcán, a Sztálin úton« a Selyemréten és vidéken Is több helyen létesítünk új gyógyszertáraikat — Felújítás? — Az is volt. Miskolcon négy, vidéken öt gyógyszertárat korszerűsítettünk. Erre egyébként 10 év alatt átlagban 143 ezer forintot fordítottunk gyógyszertáranként. — A jubileumi ünnepség során lesznek-e kitüntetések? — Természetesen. Az ünnepségen kitüntetettekkel együtt már száz dől* gozónknak lesz kiváló dolgozó jelvénye, vagy oklevele. 10 év alatt egy dolgozónk megkapta a „Szocialista munkáért érdemérem” kitüntetést, három dolgozónk nyerte el az „Érdemes gyógyszerész", négy dolgozónk az „Egészségügy kiváló dolgozója*1 címet, ketten pedig miniszteri dicséretben részesültek — fejezte be nyilatkozatát Flögl Antal igazgató. (r. €í — Hogyan haladnak a termeléssel? — A termelésben — mondja a főmérnök — van egy kis lemaradásunk ... —?! — No, nem a tervteljesítésben, mert azzal nincs baj. sőt nyolc hónap alatt 4 millió darabbal több CSODALATOS KÉP tárul az üveggyártásban járatlan látogató elé a Sajószentpéteri Üveggyárban. Agyár rekonstrukciója során épített modern, hatalmas hutacsamokban fények villognak, zúgás, csattogás... A kemencékben fehéren izzik a folyékony üveg. A félautomata gépek TALLYAI PILLANATKÉP. A* általános Iskola második osztályosai szeretik * tornaórát, amelynek torán nem hiányzik a Játék sem. Es Játszani oly jó^..