Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-14 / 217. szám

Világ proletárjai, egyesüljelek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Hruscsov válaszai a Daily Express szerkesztőjének kérdéseire Vizvízsgálat Ebben segítségükre van minden békeszerető nép és ország. A Szov­jetunió hű lenini politikájához, nem­csak együttérzést tanúsít, hanem se­gíti és támogatja is mindazokat a népeket, amelyek felszabadításukért, a gyarmati járom levetésóért, politi­kai és gazdasági függetlenségük meg­szilárdításáért harcolnak. Mindenki­nek világosan kell látnia, miért nem folytatnak az imperialista gyarmat- tartók ilyen politikát Kongó viszony­latában. Először is félnek attól, hogy ha a kongói nép kivívja országa függetlenségét, ez ragadós példa lesz a többi gyarmati és függő ország né­pe számára. Másodszor és ez a leg­főbb, meg akarják tartani maguk­nak ezt a gazdag országot, hogy foly­tathassák kirablását. Hammarskjöld úr buzgón védel­mezi azt a saját javaslatát, hogy Kongó csak az ENSZ-en keresztül részesüljön segélyben. Ennek a buz- gólkodásnak a magyarázata ugyan­csak az a törekvés, hogy megoltal­mazza a gyarmattartók érdekeit. A fiatal Kongói Köztársaság kormánya, Lumumba miniszterelnök, aki a kon­gói parlament bizalmából kapta tisztségét, nem talált támogatásra Hammarskjöld úrnál és azoknak az országoknak vezető köreinél, ame­lyeknek érdekeit képviseli. A gyar­matosító politika védelmezői kom­munistának nevezik Patrice Lu- mumbát. Ennek az állításnak a tart­hatatlansága nyilvánvaló. Azt mon­danám, hogy Lumumba úr olyan kommunista, amilyen katolikus Hruscsov. De ha Lumumba beszédei, és cselekedetei egybeesnek a kom­munista eszmékkel, számomra, kom­munista számára ez igen örvendetes. Azok, akik kommunistáknak igyekszenek beállítani a nemzeti függetlenségi harcosokat, akarva akaratlan beismerik, hogy a kom­munisták politikája a gyarmati né­pek érdekeit és törekvéseit tükrözi a függetlenségükért és szabadságukért vívott harcban. Ez nagy megtisztel­tetés nekünk, kommunistáknak. Az idő majd megmutatja, hogyan alakulnak a kongói események. Egy dolog világos: a gyarmati országok népei nem csökkentik erőfeszítései­ket, nem hajtanak térdet a gyarmat- tartók előtt. Ami pedig Kongó poli­tikai és társadalmi fejlődését illeti, maga a kongói nép határozza meg, milyen úton akar haladni a jövőben. Elérkezett a döntő pillanat, az Egye­sült Nemzetek Szervezete helyes po­litikai irányvonalának megválasztá­sa szempontjából. Hruscsov a továb­biakban elmondotta, hogy a Szov­jetunió segíteni fogja Kongó népe függetlenségi harcát . Lenin Kohászati Művek keleti erűmű vének vizlabora tóriumában a víz Igát Is ellenőrzik. Képűnkön: Csoport Dezső, a laboratórium vezetője nitrát-szennyeződését vizsgálja. Foto: Szőke 110 új dolgozó ismerkedik a korszerű berendezésekkel és a gyártási technológiával a Tiszavidéki Lakkfeslék- és Mügyantagyárban A Tiszavidéki Vegyikombinát te­rületén épült fel Közép-Európa egyik legkorszerűbb lakkfesték- és mű­gyantagyára, amely októberben kez­di meg próbaüzemelését. Az évi 6 ezer tonna fehér és színes lakkfes­téket termelő üzemben már meg­Népművészeti taniolyamot szerveznek Ózdon Borsod megye falvaiban és műve­lődési otthonaiban számos olyan izakkör dolgozik, amelynek tagjai népi hímzéseket és szőtteseket készí­tenek. A szakköri munka fellendíté­sére és a borsodi tájak jellegzetes ttmző és szőttesmintáinak megismer­tetésire az ózdi járási művelődési felügyelőség is a KISZ-bizottság ok­tóbertől egyéves népművészeti tan­folyamot indít A tanfolyamra a já- ’ás területéről 25 szakköri vezető jelentkezett, akik a tanultakat folya- natosan ismertetők községükben. A anfolyamon készített népművészeti nunkákból kiállítást rendeznek. kezdték a nagyobbrészt automatizált gépi berendezések próbajáratását. Az indítási munkákban, vala­mint az egyes termékek gyártási technológiájának kidolgozásában részt vesznek az üzem új dolgo­zói is. A 117 millió forintos költséggel épüli új létesítményben ugyanis 300 dolgo­zót foglalkoztatnak majd. Közülük 110-en — mérnökök, technikusok* szakemberek és segédmunkások — már megérkeztek Tiszapalkonyára. Az új dolgozók szakmai ismeretei­nek gyarapítására 40 órás tanfolya­mot szerveznek, ahol balesetvédelmi, gyártástechnológiai és gépkezelést kérdésekkel ismerkednek meg. Az üzembe megérkezett az első nagyobb nyersanyagszállítmány is. Az elmúlt napokban 3 tar­tálykocsi ricinusolajat és 6 vagon különböző porfestékei, valamint alapanyagot helyeztek el a rak­tárban. A szakemberek szerint az októ­berben induló új borsodi gyárban igen gazdaságosan állítják majd elő a festékeket, s így az üzem építésé­re, felszerelésére fordított beruhá­zási összeg három, négy év -latt megtérül a népgazdaságnak. Selejtcsökkentésből hárommillió forint A Borsodnádasdi Lemezgyárban az idén igen jó eredményt értek el a hengereltacél selejtjének csökkenté­sénél. Tavalyhoz képest — a külön­böző műszaki intézkedések, nemkü­lönben a szocialista brigád-mozgalom elterjedése révén — 0.8 százalékkal sikerült ez év nyolc hónapjában a vállalati selejtet csökkenteni. Ezzel hárommillió forint értékű megtaka­rítást értek eL Jubileumi emlékplakett A Lenin Kohászati Müvek alapítá­sának 190. évfordulójára Cserenycl István szobrászművész tervei alapján jubileumi emlékplaketlet készítettek. Az „1770—1960, Lenin Kohászati Művek* feliratú plakett két babér­ággal egy kohászt, továbbá az vj- massai őskohót és a jelenlegi nagy- olvasztót ábrázolja. Az ízléses, mű­vészi kivitelű plakettel a szeptember 24-én és 25-én rendezendő jubileumi ünnepség meghívott vendégeit aján­Ünnepélyes tanévnyitó a Nehézipari Műszaki Egyetemen sekben is iránymutatóknak kell len­niük az egyetemi ifjúság körében. A továbbiakban az oktatási reformról szólott. Elmondotta, hogy a felső- oktatás jelenlegi formájában sok a fogyatékosság, és a nemrégen közzé­tett irányelvek igen tömören foglal­ták össze az oktatási reform célját, megszabták a kommunista szakem­berképzésnek a feladatait, indokolták annak szükségességét. Ennek végre­hajtása magasszínvonalú oktatást követel és ebben a munkában számít az egyetem minden tanárának és oktatójának lelkes, odaadó munkás­ságára. Bárczi Béla elvtárs, az egyetemi pártbizottság titkára köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az állam igen nagy anyagi áldozatot fordít egy-egy mérnök képzésére és az egyetemi hallgatóknak arra kell törekedniök, hogy megfeleljenek a nép bizalmá­nak. Tanulmányaik közben ne feled­jék soha a fogadalmat, amit ezen a tanévnyitáson az elsőévesek tesznek. És ne feledjék, hogy a marxista mű­veltség teszi mérnökeinket korszerű műveltségű műszaki szakemberekké. A megyei pártbizottság nevében Prieszol József elvtárs köszöntötte az egvetem oktatóit és hallgatóit. Hang­súlyozta a korszerű műveltség szük­ségességét, azt a korszerű műveltsé­get, amely megfelelő marxista felké­szültség nélkül elképzelhetetlen. Az új társadalmunkban új rend születik — mondotta Prieszol elvtárs. — és ebben az új társadalmi rendben a vezetők korszerű marxista művelt­séggel rendelkező szakemberek keilt hogy legyenek. Ezt követően dr. Fáik Richárd, a bányomérnökl kar dékánja, dr. Hor­váth Zoltán, a kohómérnöki kar dé­kánja, és dr. Petrich Géza, a gépész- mérnöki kar dékánja szólt az ifjúság­hoz. hangsúlyozva, hogy csak a szak­tudás kevés, széles műveltségű, marxista, felvértezettségű mérnökök­re van szükség és sose feledjék a hallgatók, hogy egyetemi tanulmá­nyaikat pártunk és kormányzatunk művelődési politikája tette lehetővé. A dékánok üdvözlő szavai után az első éves egyetemi hallgatók letették a fogadalmat, majd az Akadémiai nyitány hangjai mellett a dékánok­hoz járultak, akik kézfogással az egyetem polgáraivá fogadták őket. Végezetül Kröl Dulal Imre. az egye­temi KISZ-bizottság titkára szólt a fiatalokhoz, és felhívta Őket. hogy mire ők végeznek, már a kommu­nista társadalom megvalósításának korszakába kerülünk, tehát tanulmá­nyaikat az erre való készülődés je­gyében folytassák. A nyitóünnepség az IntemacionaM hangjaival ért véget. Ünnepélyes keretek között nyitot­ták meg az 1960—61-es tanévet ked­den délben, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Az egyetem aulájában tartott ünnepség elnöksé­gében helyet foglalt többek között Prieszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, Meisel Jánosé Ívtárs, a Művelődésügyi Minisztérium Felső- oktatási Főosztályának vezetője, va­lamint Fazekas László elvtárs, a Miskolc Városi Tanács VB. elnök- helyettese. Sályi István Kossuth-díjas, az egye­tem rektora tanévnyitó beszédében először az új hallgatókhoz szólt. El­mondotta, hogy az egyetem a tanul­mányi évek során jó felkészültségű kommunista szakembert kiván belő­lük nevelni. Tájékoztatásukra rövi­den visszapillantott az egyetem 11 éves múltjára, majd kérte őket, hogy tanulmányaik közben segítsék az egyetemen a kulturális életforma ki­alakítását, sajátítsák el azokat az Is­mereteket is, amelyek a szakismere­teken túl a szocialista ember általá­nos műveltségéhez hozzátartoznak. Az egyetem oktatói is komoly felada­tok előtt állanak — mondotta a ké­sőbbiekben Sályi István rektor. — Marxista felkészültséggel kell oktató munkájukat végezni és nemcsak a szakmai, hanem a világnézeti kérdé­amennyire lehetséges, minden állam között biztosítani kell a normális viszonyt. Minden eszközzel erősíteni kell az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét, mert az ENSZ igen fontos nem­zetközi szerv, amelyben mind az egyik, mind a másik rendszerhez tartozó államok képviselve vannak. Egyik vagy másik államférfi megíté­lése sok tényezőtől függ. Én a ma­gam részéről természetesen nem kö­vetelem, hogy az amerikai hatóságok valamiféle különleges elbánásban részesítsenek. De felhatalmazásom van népemtől és kormányomtól, hogy keressem a világbéke biztosításának lehetőségeit. Ezt tettem és ezt fogom tenni, a legkövetkezetesebben. Ért­hető. hogy azok az intézkedések, amelyeket a sajtó közlése szerint ve­lem szemben készülnek foganatosíta­ni az Egyesült Államok hatóságai, nem indokolhatók sem ideológiai, sem erkölcsi megfontolásokkal. Minden esetre azok, akik ilyen dön­tést szándékoznak hozni, nyilván nem óhajtottak jobb feltételeket te­remteni a küldöttségek együttmű­ködéséhez az ENSZ közgyűlésében a megérlelődött nemzetközi kérdések megoldása céljából. KÉRDÉS: öhajt-e valamilyen meg­jegyzést tenni a kongói helyzetről, vagy bármely más kérdésről? VÁLASZ: Kérdése nagyon érde­kes. Helyes, hogy ön előtérbe állítja a kongói kérdést. Kongó most való­ban minden politikust és államférfit foglalkoztat. A Kongóhoz való vi- szohy jelenleg próbaköve sok ország politikájának és elsősorban az Egye­sült Nemzetek Szervezete politikájá­nak. Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács határozata megbízta Ham­marskjöld urat, az ENSZ főtitkárát, tegyen meg minden szükséges intéz­kedést, hogy segíthessen a kongói kormánynak ez új afrikai állam függetlensége és szuverénitása bizto­sításában. Ha viszont a kongói ese­mények alakulását elemezzük, leg­nagyobb sajnálatunkra meg kell mondanunk, hogy Hammarskjöld úr, az ENSZ főtitkára nem teljesíti a reá ruházott feladatokat. Hammarskjöld űr intézkedései lényegében egybe­vágnak azoknak az országoknak po­litikájával, amelyek a gyarmatosítás álláspontján voltak és vannak. Nyilván nem véletlen, hogy ezek az országok eléggé hangosan pártfo­golják Hammarskjöld úr kongói po­litikáját. Ez a dicséret rosszabb a szidásnál. Megmutatja, kinek az in­tézkedéseit támogatja Hammarskjöld Az imperialista gyarmattartók most a maximum és a minimum po­litikáját folytatják Kongóban. A minimum politikája megtartani a gyarmattartók számára Katanga tar­tományt, elszakítva Kongótól. A Csomóéhoz hasonló bábokon keresz­tül igyekszenek ugyanazt a politikát folytatni, amelyet a belga gyarmat- tartók és pártfogóik folytattak. Azt a látszatot keltik, hogy Katanga függetlenné vált. Ez számukra a mi­nimum. A maximum a Kongói Köztársaság törvényes kormányának megdönté­se. Ez a kormány valóban független, nemzeti politikát folytat, mind a kongói nép, mind a gazdasági és po­litikai függetlenségéért küzdő összes afrikai népek érdekében. A gyar­mattartók természetesen nem állíta­nak belgákat e kormány helyére. A belgák az úgynevezett pótolhatatlan szakemberek minőségében marad­nak ott, a kormány pedig Csomóé­hoz hasonló, bőrszínüket tekintve fekete, felbérelt személyekből, való­jában a gyarmattartók politikájának megvalósítóiból állna. A Iegbántóbb az, hogy az imperialista gyarmattar­tók az ENSZ főtitkárának, Ham­marskjöld úrnak a közvetítésével viszik keresztül politikájukat. És nem lehet azt mondani, hogy Ham­marskjöld úr nem érti meg ezt. Nem, nagyon is jól megérti, tudato­san cselekszik az imperialista gyar­mattartók érdekében. A történelem kerekét azonban nem lehet vissza­forgatni. Meg lehet próbálni lelassí­tani a történelem menetét, de a tör­ténelem kereke előbb vagy utóbb félreszÖrja azokat, akik a küllőkbe kapaszkodnak, hogy egyhelyben tartsák. A gyarmati országok népei kivívják felszabadulásukat* A „Baltika" őceénjáróval New York felé tartó Hruscsov szovjet kor­mányfő táviratot kapott az angol Daily Express szerkesztőjétől. A szerkesztő a táviratban azt kérte, hogy Hruscsov válaszoljon néhány kérdésére. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és Hruscsov válaszait. KÉRDÉS: Mit üzen a brit közvéle­ménynek abból az alkalomból, hogy partjaink mellett elhalad? VÁLASZ: Mindenekelőtt szívből jövő üdvözletemet, küldöm a brit közvéleménynek. Ahogyan mi a Szovjetunióban értelmezzük, a mi véleményünk és a brit társadalom véleménye sok időszerű nemzetközi kérdésben megegyezik. A brit köz­vélemény — a közvéleményre a szó átfogóbb értelmében gondolok — hí­ve a népek, az államok közötti vi­szony megjavításának, a hideghábo­rús állapot megszüntetésének és a le­szerelési megegyezésnek. Ez elősegí­ti a világbéke biztosítását. Mi ezt az álláspontot képviseljük. Igaz, önök­nél vannak más álláspontok, vagy árnyalatok is a nemzetközi kérdé­sek értelmezésében, de ismétlem, át­fogó értelemben beszélek a brit köz­véleményről, amelynek abszolút töEbsége a béke és a barátság híve. Szeretnék ezért sikereket kívánni hazájuk közvéleményének. Azt kívá­nom, hogy lankadatlan erővel foly­tassa harcát a békéért és a barátsá­gért, az államok békés együttélésé­ért. Ez csakis állhatatos és célratö­rő cselekedetekkel érhető el. A nem­zetközi béke és barátság olyan ne­mes cél, amelynek eléréséért nem szabad kímélnünk erőfeszítésünket. KÉRDÉS: Hogyan értékeli az ame­rikai hatóságoknak azt a döntését, hogy New York Manhattan kerüle­tére korlátozzák az ön amerikai tartózkodását? VÁLASZ: Szerkesztő Ur, ön érde­kes kérdést vet fel. Jómagam úgy gondolom, hogy ön és én egyformán ítéljük meg az amerikai külügymi­nisztérium bejelentett döntését. Ha ön úgy vélte volna, hogy ez a döntés ésszerű és az ilyesféle korlátozás rendjén való. gondolom, nem tette volna fel nekem ezt a kérdést. Ha viszont feltette, nyilván azt tartja, hogy ez a döntés nem ésszerű. Egyetérthetek önnel ebben. Én is úgy vélem, hogy ez nem ésszerű dön­tés. Azért gondolom így, mert az a kormány, amely határozatot hozott utazásaim korlátozásáról, nyilván nem tanúsított jószándékot annak a szervezetnek tevékenysége iránt, amelynek az ülésére megyek. Követ­kezésképpen ez a kormány nem érez egyet a megoldásba váró és az ENSZ-közgyűlés napirendjén sze­replő kérdések rendezésével. Ha az Egyesült Államok kormá­nyát jószándék és az egész emberi­ség szempontjából halaszthatatlan és létfontosságú kérdések tényleges megoldására irányuló óhaj vezette volna, nem akart volna ilyen hely­zetbe juttatni engem. Ilyen döntés ugyanis nem illik az általam képvi­selt ország és az említett kormány képviselte ország jobb megértéséhez. Nem szabad, hogy egyes személyek­hez, egyik vagy másik társadalmi­politikai rendszerhez fűződő egyéni rokon- vagy ellenszenv vezéreljen bennünket, hanem reálisan kell a földünkön kialakult feltételeket fi­gyelembe vennünk. A tényleges helyzetből kell kiin­dulnunk és tudomásul kell vennünk, hogy ma a kapitalizmus sem vállal, sem másképp nem tudja kiszorítani a szocializmust, amely egész sor or­szágban megszilárdult és nemcsak sikeresen fejlődik, hanem sikereseb­ben is halad előre, mint a régi, a ka­pitalista rendszer. Ez arra vall, hogy a szocialista rendszernek nemcsak a jelene szilárd, hanem nagy jövő is áll előtte. A lényeg most az, hogy választ ta­láljunk a kérdésre: Hogyan éljenek az államok együtt a kialakult körül­mények között, amikor vannak szo­cialista és kapitalista országok. Eh­hez mindenekelőtt biztosítani kell a világbékét és a békés együttélést, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés versengését. E cél meg­valósításához azonban meg kell ta­Í ilni a megoldatlan nemzetközi kér­ések békés rendezésénék útját és

Next

/
Oldalképek
Tartalom