Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

egZAKMAOTABOItSZAG 7 Kiss bácsié volt a szó... Palotaszállóban olyan munkásembe- rck üdülhetnek, mint én. Nem is be­szélve arról, hogy itt nincs munka- nélküliség, olcsó • lakbér, a munkás nyugodt életet élhet. És Kiss bácsi beszélt, beszélt... Az egyik szavában újra Kanadát emle­gette, az egészségtelen munkahelye­ket, s azt, hogy már túl van a het­venen. s mégis dolgozni kell, s mert kommunista, csak napszámos lehet. — a másik szavában meg már az új Magyarországnak örvendezett, annak, hogy itt a munkásemberekből ügyé­szek, mérnökök lehetnek, futja a fi­zetésből borocskára, szép ruhára, sa nők a férfiakkal egyenlő bért kap­nak. az öregnek nyugdíjat, gondnél­küli életet biztosítanak. .1/ iss bácsiék azóta már újra Ka- nadában vannak. Szívükben azzal az érzéssel búcsúztak el Ma­gyarországtól. hogy érdemes^ volt mégegyszer. utoljára viszontlátni. Nekünk pedig érdemes volt a Kiss- házaspárt meghallgatni Fodor László Az első kongresszusi ajándék Kavaja kis mezőváros az albá­niai part-menti síkságon. Lakói nemrég még kizárólag mezőgazda­sággal foglalkoztak. Az idei nyár és a IV. pártkongresszus tisztele­tére indított munkaverseny végre meghozta a kisvárosnak az első gyárai. Kacaja környéke Dunes körzet legkiválóbb gyümölcstermesztő vi­déke volt « múltban is. de az utóbbi években hírnevét sok tíz­ezer újabb gyümölcsfa és szölötő öregbítette. Most fplépiili a város gyűmö'cs és zöldféle k'nzervgyára is, hogy feldolgozza a terme'öszö- vetkezetek egyre gazdagabb ter­Az építők és a szerelő1:, a'ik kongresszusi versenyben dolgoz­tak. határidő előtt adták át a.gyá­rat. s az új létesítmény do’gozol vállalták, hogy a párti onoresz- szusig 25 tonna gyümö’csí't. Tő- tonna zöldféle kontár vet és *0 t -nna paradicsompürét auzrtanak. A kacajai k nzerrgj/ár é-i kaoa­V életlenül kerültem a társasá­T gukba. egy ismerősöm meglá­togatása során, ott találkoztunk. Már a bemutatkozásnál gyanítottam, hogy vagy nem magyai*ok. vagy pedig hosszabb időt töltöttek kültöldön. Az utóbbi lett igaz. Kiss András bácsi és felesége 36 évvel ezelőtt vándo­rolt ki Kanadába, s azóta most jöt­tek haza először. Érthető, egész este Kiss bácsié volt a szó. — A szegénység kergetett ki Ka­nadába — magyarázta. Az édesapja nincstelen paraszt volt. Kilencen vol­tak testvérek, s mint a legidősebb, gondolta, szerencsét próbál. Kanadá­ban egy Len-Kender Kötélgyárba került. Már amikor dolgozhatott... 25 évet töltött el a gyárban, mint kö­télfonó napszámos, de volt rá eset. hogy 2—3 hónapig sem dolgozott. Amikor elárasztották a piacot, a gyár leálll. a dolgozók mehettek, amerre látlak. Legtöbbjük kénytelen volt megvárni, míg újra megindult a gyár, s ott folytatta tovább a mun­kát. — Kanadában nem úgy van, mint most Magyarországon — sóhaj­tott Kiss bácsi. — Sok a munkanél­küli. s hárman is ugranak, ha kínál­kozik valahol munkaalkalom. A megélhetésről sem sok szépet mondott Kiss bácsi. Egy átlag­munkás 5 dollárt keres naponta, de1 mire kézhez kapja, jó, ha 3 dollár marad belőle. Sok a levonás, a bün­tetés. S ebből a pénzből nem nagyon futja szép ruhára, jó és bőséges éte­lekre. Különösen nem, ha figyelem­be vesszük, hogy a fizetés fele lak­bérre kell. — No és. hogy sikerült eljönniük most Magyarországra? — vetettük közbe. — Ennek hosszú sora van — kap­tuk a választ. Már évekkel ezelőtt el­kezdték a spórolást. Egy ilyen nagy út temérdek pénzt igényel. Nem is beszélve az óriási utánajárásról. Ka­nadából nem könnyű ám Magyar- országra látogatni! Különösen nem, ha a látogató kommunista, mint Kiss bácsi. A munkahelyről meg le kell számolni, s ha visszatér, vagy visz- szafogadják. vagy nem. A leszámolás azzal jár. hogy a dolgozó elveszti ■Jogfolytonosságát, s azokat a csekély kedvezményeket, amit a régebbi munkások élveznek. — De mit bán­tuk mi mindezt! Addig nem akar­tunk meghalni, míg meg nem láttuk a hazánkat. S már nincs valami sok hátra. Az öregem hetven, én meg a hatvanon vagyok túl — jegyezte meg Kiss néni. W ha már hazánkról esett szó, megragadtuk az alkalmat, hogy kikérjük a Kiss-házaspár véle­ményét Magyarországról, az itthon szerzett tapasztalataikról, benyomá­saikról. — Ngm akartam hinni a szemem­nek — vette át a szót újra Kiss bá­csi. 8 a következőkben összegezte mondanivalóját: — Szinte hihetetlen, mit fejlődött Magyarország. Kanadá­ban talán 36 év alatt sem építettek annyi új házat, mint amennyit Pes­ten, Pécsett. Miskolcon csak félig készen láttam. Ugyancsak clcsodál­koztam az emberek szép. ízléses öl­tözködésén. azon. hogy a lillafüredi Az évad első filharmonikus hangversenye A sok szépet ígérő idei hangver- • senyszezon bevezető koncertje­ként hallottuk szerdán este a mis­kolci Liszt Ferenc filharmonikus ze­nekart. A bérleten kívüli hangver­seny a mi egyetemünk, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szerve­zésében került megrendezésre egy később megindítandó sorozat beve­zetőjeként. Lassan örvendetes hagyománnyá válik, hogy az egyetemi tanév kez­déséhez ilyen zenei, társadalmi ese­mény is kapcsolódik. Az alapjában véve igen szerencsés elgondolásnak a jelen esetben azonban akadályát jelentette az a körülmény, hogy a hangverseny megelőzte az egyetemi tanév kezdését és így az egyelem több mint kétezres táborából nehéz­séget jelentett a Zeneművészeti Szak­iskola nagytermének betöltése. (Jobb szervezés mindezt kiküszöbölheti.) Filharmónikus zenekarunk előtt az idei szezonunkban igen szép. de ne­héz feladatok állnak. Alig több. mint égy hét választ el csak a IX. szim­fónia előadásától és más nagy alko­tások megszólaltatásától. E sűrített munkatempóban kellett felkészül­niük mostani hangversenyükre. Ezúttal Cluck: Ighigénia Aulisz- ban; Beethoven: C-moll zongoraver­senye és Dvorák: Új világ szimfó­niája került előadásra. Vezényelt Sulyok Tamás, a filharmónikusok karnagya, közreműködött Németh Éva. Cluck nagy és ismert nyitánya a klasszikus művészet forró élmé­nyeit idézte. A zenekar hangzása ■ telt, erőteljes és imponáló volt. I Beethoven C-moll zongoraversenye a romantikától napjainkig• egyike a legnépszerűbb, legtöbbet játszott ver­senyműveknek. Németh Éva zongo­raművésznő. a Filharmónia fiatal ösz­töndíjasa tolmácsolásában került ez­úttal előadásra. Németh Éváról eddig nem hallottunk, de e hangverseny azt mutatta, ezután fogunk. A ra­gyogó megjelenésű, máris jőkészült- ségü fiatal művésznő szép ígéretnek látszik. A koncert előadásából külö­nösen a versenymű második tételé­nek költőisége ragadta meg figyel­münket, de kisebb hibáktól eltekint­ve. sok részletszépséget nyújtott a két szélső tételben is. A kadencia előadásából kitűnt, ka módja lesz sok zenekari szerepléshez, igen szép út áll előtte és mi is szép sikereket kívánunk neki. A közönség nagyon meleg rókonszenvveI fogadta, de a hálás tapsokra ezúttal hiába várta a ráadást. Németh Éva közreműködé­se emelte az est sikerét. Dvorák Új világ szimfóniájának hatása, nagy sikere most sem maradt el. A lelkes közönség ütemes tapssal fogadta a szép produkciót. Sulyok Tamás dirigálása nagyon lendületes, friss, az eddiginél jóval erőteljesebb és színesebb volt. hangverseny Sulyok Tamás új és elő­nyös oldalát mutatta. Sikere őszinte és megérdemelt. A szimfónia előadá­sa diadalmas, életerős, szép lírai megoldásokat tartalmazó, de helyen­ként túl hangos, lelkes előadás volt. A zenekar őszinte muzsikáló kedvé­nek örültünk. Felfokozott érdeklődéssel várjuk a IX. szimfónia előadását. V. Zalán Irén fjet képek az új váróiból K ét idősebb munkásember ücsö­rög a hétemeletes toronyház tövében, az étterem kerthelyiségének asztalánál. Az asztal üres. Szünnapot (art az étterem. Egy-egy pohár sör mellett jobban menne a koradélutáni beszélgetés, dehát így is szép s jó. A két ember nézdegéli a ragyogó nap­fényben úszó — Tiszapalkonya és Tiszaszederkény határában fekvő, a síkságból meghökkentő váratlanság­gal kiemelkedő — új város lakóinak jövés-menését, figyeli a város ezer neszekkel teli életét. Előttük az út­testen teherautó húz el erős berre­befelé a berendezést, az asztalosok az utolsó simításokat végzik, pár . nap. s végre megnyílhat a bölcsőde. — Negyven személyes lesz —' mondja az egyik érdeklődőnek — s mi tizenöten gondozzuk a csöppsége­ket. Hogy hogy érzi magái az újváros­ban? Kár is kérdezni. Májusban es­küdtek, 6 Miskolcon dolgozott, férje az egyik messzi faluban tanított. Most sikerült otthont teremteni. A lakás szép. bútor is akad — csak unatkozó ex-dobos két ásítás között mindig danászott egy-egy sort valami zöngcményből és megkérdezte a ze­nekar tagjait, hogy „Hát ezt ismeri­tek-e ?” Ismerték, vagy nem ismer­ték. nehéz eldönteni, de játszani pro» balták a másfélpercenként változó dobos-szülte ötletek alapján felbuk­kanó melódia-foszlányokat. Az igaz­ság kedvéért megjegyzendő, hogy a táncolókat ez egyáltalán nem befo­lyásolta. A Marx Károly úti Bükk Étterem­ben Strauss-kcringöket eregetett a légáramlat szárnyaira — a népi zene­kar. A ‘kerthelyiségek látogatóit igen elriasztotta a hűvös. gsőrc hajló idó: csaknem üres volt a Sztálin úti Rózsakért, három-négy asztalnál di­deregtek csak az elszánt vendégek, a zenekar szerszámai a ponyvatető alati pihentek. Hangulatos népi zene fogadott a Széchenyi utcai Béke Ét­teremben. A zsúfolt helyiség bolt­ívei alatt Dankó Pista nótái szár­nyaltak. (Érdekes megemlíteni, hogy a fentebb már említett parasztnénit itt újra megtaláltuk családostól. Át­jöttek a Hámorból egy kis népi ze­**««*„, jssrksz ban. Az egyik, a nagylétszámú tánc­zenekar az étteremben csap rettentő zajt. arr'nek a megszokottságát, il- krtve nvár-már monotonságát egy éleshangú jazz-trombita időnkénti kö/.bcikukorékolása teszi változatossá. Az eszpresszóban, amit semmiféle „nyílás-záró szerkezet" nem választ el az étteremtől, egy idősebb férfiú veri a zongorát, egy nő pedig olyanokat csap a jobb sorsra érdemes dobra, mintha egy hajdani falusi önkéntes tűzoltózenekar parádéján vemé az ütemet a felvonuló szüreti bálos lo­vaslegények előtt. Időnként a mikro­font is az ajkaihoz emeli, hogy tu­dassa mindenkivel: „Sajnos szere­tem ...” Beszélhetnek akármit, jók az emberek idegei, mert az eszpresszó zsúfolt, löleg nőkkel, és türelmesen, sót látszólag élvezettel tűrik az ideg­tépő hangversengést. Egyébként az étteremben láttuk az Országos Szóra­koztatózenei Központ helyi megbí­zottját is. akinek különösen figyel­mébe ajánljuk körsétánkat. Csend fogadott a Belvárosi Sör­kertben. A kevés vendéget most nem érdekelte a zene, a rádióra figyeltek, amely bánatosan tudatta a világgal, hogy a dán—magyar labdarúgómér- közés első félidejének 34. percében vagyunk, amikoris a dánok egy—null­ra vezetnek. A Hági Étteremben kedves, hangulatos népi muzsikát szolgáltat Vadász Gyula zenekara. Tapolca is kihalt. A kerthelyiségek sötétek, az Anna Szálló étterme zsú­folt. Csaknem kizárólag 18—20 év körüli korosztályból regrutálódik a népes vendégsereg, akik az erősen tompított világítás mellett hallgat­ják. hogy Meseautóban szinezüst erdők során, repülünk a mesék ko­csiján", meg hogy „Egy csók és más semmi” és azt is megkérdezik, hogy ..Merre jártál tegnap este?" A kér­désre feleletet nem várnak és nem kapnak, de a tánchely zsúfolt és az sem zavar senkit, hogy egy nagyobb társaság rettentő hamisan, torkasza- kadtából közli mindenkivel a szo­morú tényt, amely szerint „Egy kis kíváncsi kacsa az este nem ment A második félidő tizennegyedik percének elszomorító eredményeit közli a rádió, amikor a tapolcai Kiss József utcai vendéglőhöz érünk. Zene ott sincs, még sírva sem vigad senki. gyerekekkel. léssel: a toronyház tövében beton­te v erőgép zug; a nem messze lévő skolaépület ajtaján vidám gyermek- \ereg rohan az udvarra: a közelben ;avics horzsan a lapáton — életerős iatalember parkosít. A széles térre lutóbusz kanyarodik. Most jönnek nunkából az erőmű dolgozói. Itt ha­adnak befelé a városba, pár lépés- tyire a két embertől. Odaszólnak ne- ük: — De leültek. Gyula bácsi.' — Hogy ízlik a szabadság, Géza Azok derűs mosollyal néznek a nellettük elhaladókra, s nagyokat izippanianak a cigarettából. — Hogy megnőtt ez a város... — norogja az alacsonyabbik, a mici- apkdP Honász Gyula. Amikor lét éve idejöttem, akkor ásták az ?römű alapját. Ha valaki azt mondtá jolna nekem, hogy itt ilyen város esz. nem hittem volna. Most meg... nennyi ember lakik már itt! Jó len­ié az élet. dehát pár hónap, nyug­díjas leszek ... Egész életem munká­júi állt, hogy szokom meg a sem­mittevést? — Hanász bácsi elhall­gat. s micisapkáját szemére húzva nekikeseredve fújja a füstöt. — Meg lehet szokni azt fs — igy a másik. Renge Géza. a Kaszás szó- űalista brigád tagja, aki szabadsá- ját tölti. — Meg. Hiszen most, hogy bete- jeskedem, hát hozzászokom. Este l-kor fekszem, reggel első a rádió. mi újság a világban. Szeretek olvas­ni. Hetente 3—4 könyvet is elolva­sok. És sétálgatok egy kicsit. — Én is most bolondultam meg — így Renge —. 400 forintért vettem könyvet. A feleségem is, én is szere­tünk olvasni. Jó dolog az. Valamikor se időnk, se pénzünk nem volt hoz­— Te hány éves vagy? — ötvenöt. És 55 óta vagyok itt. — Halad az idő, változik az élet... — Változik. Ugy-e, én örültem, ha szakmát tanulhattam. A lányom fő­mérnök, a fiam Pesten gyárban dol­gozik. esti egyetemen tanul, az U mérnök lesz. A kicsi meg most ment a gimnáziumba... Kicsit hallgatnak, aztán Renge té­mát változtat. — Csináltam egy óriástölcsért... A másik bólogatva hallgatja, s las­san belemerülnek a munka, a terme­lés ezer gondjába. A kert kavicsán léptek csikorog­'* nak. Tekintélyes külsejű férfi. Katona Péter, a parkőr közeleg, ke­zében elmaradhatatlan hegyesvégű botjával. A két ember kíváncsian — Mi újság, Péter bácsi? — Mi? Sokat veszekszem a gyere­kekkel. Akad egy-kettö. aki tövestül kiszedné nekem a virágot. De azét — teszi hozzá — rendes gyerekek ezek. Értenek a szóból. — Szaporodott-e a város, Péter bá­csi? — kérdezi Renge. A parkőr el­gondolkozik. . — Egy pedagógus házaspár költö­zött ide legutóbb. Az ember Tisza- palkonyán tanít, az asszony vezeti majd a bölcsődét. Az ifjasstony — Birócsák János- né — legszívesebben az új la­kásban tenne-venne, dehát a bölcső­dében is van munka. Most hordják (üinállomúiunk eszpresszóban csend, a zongora nemi szól. halk zsongás ül a termen. Ai fehér-teremben elhagyott zeneszer-1 szamok, a mikrofon dizöz nélkül ár-i válkodik. A Jereván bárból sem szű-i rödik ki a zene. Benyitunk. A ho- j mályban a televízió képernyője buk-i kan elénk, a szálló zenészei, a ven-} dégekkel együtt figyelik, mik.nti zúzzák szót a dánok futballistáink i világhírét. Vége. de milyen keserve- i sen vége a mérkőzésnek, a zenészek # elfoglalják helyeiket, de már nemi várjuk meg. hogy esetleg gyász-i indulót játsszanak. Mindegy is. mit# muzsikainak, Rómában jól elhúzták 1 a nótánkat. — Ez volt ennek az est-? nek a jellemző motívuma, az I960.? esztendő szeptember havának halo-? dik napján. Ügy ülepedett a hír a? miskolci vendéglőkre, mint a üdére-? nyomás. (A Pálma-bárban azért nem? rontotta a hangulatot, mert az zárva? volt.) i Ennyit láttunk, hallottunk utunk# során. Hallottunk jó muzsikát, rossz# muzsikát, de láttuk azt is. hogy nem# egy helyen túlméretezik a muzsiké-# lást. Például azokban a diósgyőri és# vasgyári eszpresszókban, amelyeket# megemlítettünk, csaknem üresen # nyitva tartani zene nélkül is lehetne# (esetleg olcsóbb lenne a kiszolgálás)j és meg kellene nézni, hogy a na-? gyobb létszámú zenekarral megáldott? eszpresszókhoz nem lenne-e elég egy? zongora Is. Ezt felülvizsgálni a ven-? déglátóipar és az Országos Szórakoz-J tatóüzemi Központ közös dolga, mint-? ahogy közös dolguk lenne megviza-? gálni azt is. hogv ha már itt is. ott? is muzsikálnak az ekként kalkulált? fogyasztási árak ellenében — hát? hogyan is muzsikálnak ... f (benedek—priska)! rossz egyedül. Az asszonyka az er­kély korlátjára könyököl, s messzire néz, vajon mikor tűnik fel az ifjú férj? A z utcán egy ember halad laká­sa felé. Első pillantásra tenge­résznek vélné az ember, már csak hatalmas szakálla végett is. Szemé­nek révedező pillantása viszont mé­lyen gondolkozó tudóst sejtet. Sem az egyik, sem a másik. — azaz mind­kettő és mégsem az! A ..titokzatosH embert Dalnoki Jánosnak hívják, ö az erőmű művezetője. Nagyon szereti a televíziói. A bér- ház tetejére valóságos'televíziós er- jiöt szerelt. Gyönyörűen berendezett szobájában"— aKól a könyvespolcok roskadoznak terhűktől — van egy házi csillagvizsgáló készülék, ame­lyen át az égbolt titkait kutatja, a szputnyikok útját kiséri figyelem­mel. Könyvtárában a politikai iroda­lomtól kezdve — például ott talál­ható Lenin összes müvei — a szép- irodalomig, a Réuai-lexikontól kezd­ve a csillagászattal foglalkozó tudo­mányos könyvekig minden megtalál­— Az életben már hosszú utat tet­tünk meg, a férjem is, én is — mond­ja az asszony — és most már nem kí­vánkozunk sehová. Ez a végállomá­sunk. öt gyermekünk van. A legidő­sebb fiam 32 éves, a legfiatalabb 9. Egyébként a legidősebb lányom fia már 12 éves. ... Igen, a férjem na­gyon szeret tanulni. Mindig a köny­veket bújja. Most Miskolcra jár ta­nulni. Beiratkozott az első gimná­ziumba. — Hány éves a férje? ötvenhat. S hogy miért tanul? Azt mondja, fiatalokkal foglalkozik, s azért tanul, hogy tudja őket segí­teni. Meg aztán azért is, hogy tud­jon segitséget adni fiunk tanulásá­hoz is. Az élet halad — szokta mon­dogatni —. senki nem állhat meg a fejlődésben. Mennyire igaz! (cserbe) Foto: Szabados

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom