Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

I960, szeptember ti. es^AKHAOTAROBSZAO Diósgyőri Vasas Kulturális Napok I Megkezdődött az ünnepi rendezvény-sorozat Az első napok A diósgyőrvasgyári Jubileumi ün­nepségekkel egy időben megkezdődött a Diósgyőri Vasas Kulturális Napok rendezvény-sorozata is. Szombaton. 24-én ünnepi könyvkiállitás nyílt a Bartók Béla Művelődési Ház könyv­tárában. A jubileumi ünnepségen a gyár dolgozóinak kitüntetésével egy- ldőben adták át a kitüntetéseket a legjobb kultúr-aktivistáknak. Jancsi Béla csavargyári kultúrfelelősnek. Szűcs Lóránd korrepetitor-karnagy­nak, Papp Miklós dalosnak. Tóth János MEO kultúrfelelősnek, Solti András szb. titkárnak a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Egyed Jenő acélműi kultúrfelelősnek és Balogh Sándor acélöntödei kultürfelelősnok a miniszteri dicsérő oklevelet Csergő János kohó- és gépipari miniszter adta át. (A kultűrmunkások további jubileumi kitüntetése, jutalmazása a későbbiekben, az egyes szakosztá­lyok ülésein történik.) A rendezvény-sorozat valójában a Diósgyőr vasgyári Művészeti Együttes Felszabadulási műsorával kezdődött szombaton. 24-én este. A műsor előtt Strlcz József elvtárs. a vaxias szakszervezet megyei titkára méltatta a diósgyőri kultűrmunkások tevékenységét és a Diósgyőrt Vasas Kulturális Napok jelentőségét. A műsor első részében az együttes már ismert műsőrát láttuk, illetve hallottuk jólsikerült előadásban. A műsorban Rossini Teli Vilmos nyi- tány-a szerepelt a szimfónikus zene­kar előadásában. Bánhegyi László vezényletével, majd a szimfónikus zenekar és a vegye-kar előadásában Borgulya „Ébredj szép világ". Cser „Dal a felszabadulásról" és „Borsodi kantáta" című kórusműveit hallot­tuk. A népi zenekar palotásókat. csárdásokat, népdalokat játszott. A tánckar először Mojszejev „Orosz izoir-Jének remek bemutatásával szerepelt, majd a műsor második részében Borsodi Gyula — Bodnár Lajos — Vass Lajos — Böröcz József tánckarra, szimfónikus zenekarra és énekkarra Írott színpadi Játékát, a „Negyvenötben történt.. ."-et láttuk. Az ünnepi műsort közel ezer néző élvezte végig. A közönség soraiban voltak a megyénkben járt szovjet kulturális pártdelegóció tagjai, a Ju­bileumi ünnepségre Diósgyőrbe jött küllőid! küldöttségek tagjai, az ál­lami és pártvezetés országos és me­gyei képviselői is. Az esti órákban baráti társasva­csorán vettek részt a jubiláló dolgo­zók és vendégeik a Hámor Étterem­Vasárnap, 25-én délelőtt zömmel gyermekek töltötték meg zsúfolásig a Bartók Béla Művelődési Ház nagy­termét. A Csepel Vas- és Fémművek Munkásotthona táncművészeti isko­lájának tagjai mutatták be a gyer­mekeknek a ..Varázsdoboz" című táncos mesejátékot Igen nagy si­Vasámap este került sor a jubiláló dolgozók és vendégeik részére ren­dezett ^ ajándékmüsorro a vasgyári Művelődés Házában. A közel ezer főnyi hallgatóság között resztvettek az előadáson a jubiláló gyár csehszlovák, román és francia vendégei is. A műsor mind szerkezetében, mind — szereplőinek adottságaiból folyóan — művész! színvonalában méltó volt a ritka jubileumhoz. Túlnyomó zö­mét az opera-irodalom legszebb gyöngyszemeiből bemutatott szemel­vények alkották, de helyet kapott benne a nemes előadóművészét, a modern balett és a műsor második felében az operett is. A músorszémok zömét hosszú vastapssal fogadta a közönség. JVeményi Lili érdemes mű - vész. az Állami Operaház tagjától Puccini Turandot-jából Liu áriáját, a Pillangökisasszony-ból Csocsoszan nagyáriáját. Gounod Faust-jának ék­szeráriáját, illetve Osztoald Gyulával, a Fővárosi Operettszínház tagjával kettősben Verdi Traviata-jának egy duettjét hallottuk a művésznő tehet­ségét remekül reprezentáló előadás­ban. Nagy tetszéssel, kedves Ismerős­ként fogadta a közönség Erdész Zsu­zsát, az Állami Operaház művésznő­jét. A műsor élső részében Rossini Sevillai borbély-áből Rosina áriájá­nak, Vtprdl Álarcosbálja áriájának- és Jbviczky Józseffel kettősben — Erkel Hunyadi Ldszló-Ja egv duett­jének, a második részben Dunajev- szkij Szabad szél-jéből Pepita dalá­nak és Oszwald Gyulával kettősben Jacobi Leányvásár kettősének Igen jólslkerült interpretálása közben csillogtatta meg ragyogó koloratur- szopránját. Jovtczky József Liszt­díjastól E%fl Bánk bán-jának két áriáját — Hazám, hazám .... Bánk első felvonásbeli áriája Melindához —. valamint a már említett Hunyadi- kettőst hallottuk. Kár. hogy a kitűnő művésznél a duettben bántó rekedt­séget éreztünk. Mint mér említettük helyt kapott a műsorban'a nemes előadóművészét is. mégpedig két olyan reprezentatív művész képviseletével, mint Horváth Ferenc érdemes művész és Mikes Lilla. Horváth Ferenctől Karinthy 1015-ös keletű Olvasókönyv írását, valamint Heltai Jenő 1045-ben írott Szabadság című monumentális költe­ményét hallottuk az előadóművész nemes egyszerűségében is utolérhe- tetlenül kifejező, a művök helyes eszmei mondanivalóját hűen és har­cosan visszaadó tolmácsolásában. Mi­kes Ullát is régi ismerősként fogad­ták. A nagyszerű előadóművésznő Karinthy Frigyes egv humoreszkjé­nek (Három csokoládészivar), a nők teremtéséről szóló, kedves hindu le­gendának és az önadminisztrator című szatírának megérdemelten nagysikerű előadásával biztosította magának továbbra is a misknlc-diós- győri közönség rokonsztnvét. tet­szését. Az Állami Operaház két balett­művésze - Géczl Éva és Péter László — Hacsaturján kardtáncának és Ke- nessy Keszkenő-je csárdás-kettősé­nek szép bemutatásával szerepelt Oszwald Gyula pedig — a már emlí­tett két duetten kívül - Bizet Car- men-Je virágériájával és Mascagni Parasztbecsület-éből a búcsú-áriéval szerepelt kitűnően. Az énekszámok kíséretét Somló Sándor „Harmónia" zenekara látta el a müvekhez és tolmácsolótfkhoz méltó múvésziséggel. azonkívül nagy­szerű bemutatásban hallottuk önálló zenekari számként Erkel Hunyadi László nyitány-ét és Toscelli Szere- ndd-ját. A műsort dr. Hegedűs János konferálta ízlésesen, szellemesen, a jubileumhoz 111«. de merevségtől mentes ünnepélyességgel. — Az aján­dékműsor egészében Igen Jólsikerült, igen művészi volt. A sokszor nagyon hosszúra nvúlt vastapsok azt az Idényt is tükrözik hogv máskor is. gyakrabban Is szívesen fogadná a közönség az ilyen igényes müsor- Ös&zeállításokat. Vasas képzőművészek kiállítása nyílt meg hétfőn, szeptember 26-án este a Lenin Kohászati Művek ven­dégházában. A tárlaton negyven kép, mintegy tíz szobor és néhány dom­bormű ad ízelítőt abból a maga ­színvonalú munkából, ami a diós győri gyárak kéDzőművészét! szak­köreiben folyik. (A kiállítást az ösz- szes diósgyőri gyárak képzőművészei­nek bevonásával rendezték és az cfc- tób°r 2-ig tart nyitva.) Ünnepi meg­nyitót Kováts Gvöroy elvtáns. a Bar­tók Bé'a Művelődési Ház igazgatója Alázatosan jelentem Magyar film Bóka László regényéből Ilyen volt a Horthy-világ ka­1 szárnyája, katonai drillje, ilye­nek voltak a tisztjeik, ilyen gondol­kodás nélküli alázatot követelő volt az egész világuk, mint ahogyan az! Bóka László az Alázatosan jelentem című regényében, illetve most az ab­ból — Szemes Mihály rendezésében készült — filmjében ábrázolja. Talán egy vonás hiányzott Horthy tisztjei­nek döntő többségéből, ami pedig a film főhősénél, Benedek Zoltán őr­nagynál jelentkezik és lényegében a mű konfliktusának alapjául szolgál: a kétlábon járó szolgálati szabályzat- emberalakban a lelkiismeretnek a halvány megrezdülése. Benedek Zoltán őrnagy valóban a megtestesült katonai előírás. Minden szava, minden mondata a K. u. K. drillből fakadó, Horthyéknál is meg­honosított „tiszti" magatartást hang­súlyozza. A magatartását megkötő szabályzatok nevetséges halmaza alól nem -bír előbújni az ember — igaz, nem is nagyon akar — még ak­kor sem, amikor szülei társaságába kerül, vagy rokonaival kerül össze. Ez az őrnagy vakon hisz a tiszti sza­bályzatokban. még azt sem veszi ész­re, hogy saját környezetében is las­san mulatságossá válik ezzel a me­revséggel és háta mögött „Mikádó"- nak csúfolják emiatt. Amikor a Horthy-világ fojtogató államgépeze­te már családját, rokonait semmi­síti meg, talán egy-két pillanatra fel­lázad a lel kiismerete, de a lelki tusá­ban győz a belévert szabályzat és — a .,főméltóságú hadúrhoz tett eskü­jéhez híven" — önmaga makulátlan­ságának bizonyítására, készsége­sen segít a pribékeknek még közvet­len hozzátartozói megsemmisítésé­ben is. (Kár, hogy a film a hős lelki katarzisát nem tudta úgy kibontani, mint a regény.) A film végén betel­jesülő tragédiája tragikomikussá vá­lik előttünk, mert egy olyan ügynek lett áldozata, amelynek előírásait, szertartáskodásait felszabadult né­pünk már csak kineveti és mert fel­szabadult alóla, nem tekintheti tra­gédiának, ha annak hordozója abba belebukott. A Diósgyőri Vasas Kulturális Na­pok keretében ma, kedden este nagy­szabású ismeretterjesztő előadás lesz a Bartók Béla Művelődési Házban „190 év története” címmel, a'diós­győri vasgyártás történetéről. Előadó Korompai Győző gyártörténész. Utá­na idevágó tárgyú kisíilmeket vetí­tenek. A kulturális rendezvény-sorozat további eseményeiről a későbbiekben számolunk be. (benedek) az ellenforradalom, GERGELY MIHÁLY: Aztán jött ^ a hét Radovics- gyeiek — illetve most mér férjjel, feleséggel tizennégy ember — újból megkóstolhatta a féllegalitás, az élet- re-halálra menő harc veszélyeit, át­élhettük az egymás és az ügy félté­sének gyötrelmes napjait, és- végig­csináltuk a párt újjászervezését, as élet újra Indítását. Mert a mi csalá­dunk ismét kiállta a próbát. Soha­sem volt még az öreg hetven éves Radovics Gáspár kétszobás lakásá­ban olyan vita, mint azon a szomba­ton, október 27-én. Folyt a harc a városban, de mi azon a napon is összejöttünk. És másnap reggelig szét se mentünk, míg mindenki ki nem pakolt, ki milyen hibát követett el, amiről csak ma látja tisztán, nem lett volna szabad elkövetnie és alig menti tévedéseinket jóhiszeműsé­günk. Sorr* meghallgattuk egymást, ízekre szedtük a népi demokrácia ti­zenegy esztendejét, megmértünk jót és rosszat. És ki-ki elmondta, mit lá­tott ezekben a szörnyű napokban. Volt ott veszekedés, asztalverés, őszinteség gorombán, vaskosan, mint még soha. Ott derült ki, hogy még a mi fejünkből is sok ködösséget kel­lett kiűznünk, illúziókat, és bálvá­nyokká istenített, túlságosan is gyarló, esendő embereket kellett ledönte­nünk magunkban, hogy reggelre is­mét ott ragyogjon bennünk tisztán a régi hit, az eszme, amelyre majd­nem kivétel nélkül mind a tizenha­tan — hiszen a mutter és a fater eb­ben is legelső köztünk! — fiatal ko­runkban tettük fel az életünket! Reggelre nem volt már semmi né­zeteltérés, mind tudtuk: itt többé­nem a szocializmus gyakorlatának kiigazításáról, nem a kommunista párt hibás politikájának korrigálásá­ról van szó. hanem a fegyveressé vált konfliktus régtől várt nagy pil­lanatát kihasználó, az Irányítást kéz­be kaparintó hazai és külföldi reak­ció hatalomért való aspirációjáról! Szóval ellenforradalommal állunk szemben, tegye hát mindentkünk a kötelességét. Mert ha a hatalomról van szó. hogy kinek a kezében le­gyen — kommunistának nincs ezen c"y pillanatnyi meditálni 'valója Kálvária és karrier sem! Igaz, sok minden jót csinál­tunk, de sok bakot is lőttünk, rádöb­bentünk erre, de vajon ki fogja eze­ket a hibákat kijavítani? Talán volt tőkések, grófok? — Ugyan, ez bárgyúság, vagy hazárdjátékon vicc! Majd kijavítjuk mi. most már tud­ni fogjuk, hogyan kell politizálnunk, csak ezen túl legyünk! Reggel ixStrajxottunk, és ezután bizony három szombat el­múlt, hogy alig egy-két gyerek top­pant be az öregekhez, a többi csak telefonon szólt haza, élünk, csak időnk nincs még. Többünk a karha­talomhoz állt be, volt aki a pártot szervezte, másik a szakszervezetnél, valamelyik minisztériumnál, kor­mánybiztosságnál dolgozott, járta a gyárakat, agitált a sztrájk ellen, a termelés megindításáért. Magam is ezt csináltam. Elindultam reggel, megcsókoltuk egymást Jóskával, hi­szen még mindig nem volt egészen biztos, viszont látjuk-e egymást este. Jó párszor álltam őrjöngő huligánok, és megvadított,, de becsületes meló­sok gyűrűjében, hadonásztak pisz­tollyal és géppisztollyal az orrom előtt, de én csak mosolyogtam, ményen és meg nem félemlíthetöen, ahogyan csak a rajongó hívők és az igaz ügyért halálra ítélt emberek ké­pesek mosolyogni. És ez a mosoly mindig megjuhászitotta körültem a gyűrűt, annyira legalább, hogy be­szélni tudtam. És ha én valahol szó­hoz Jutok, ott ha más nem, de a gon­dolkodás megkezdődik. A Jóskáért való aggódásom két­szeres volt, mert ezeknek a hetek­nek az izgalma, a hajsza, a soha ele­get nem pihenés kiújította súlyos gyomorfekélyét, mellyel esztendőkön át hadakoztunk, és alig múlt három éve, hogy fájdalmai megszűntek, és a röntgenfelvétel már csak a hege­ket mutatta ki. Kórházi kezelés kel­lett volna, befeküdni két-három hó­napra. de Jóska erre nem volt haj­landó. — Hát van most erre nekünk időnk?... Majd! — És zsebrevágta a kekszcs zacskót, egy-két vajas zsemlét, és indult ő is napi munká­jára. Fiunk, Géza önálló ember volt már, nyugodtan otthon hagyhattuk. Sokat olvasott-, hasznosan tudta el­tölteni az idejét. Ezekben a hónapokban semmit sem hallottam Vértesről. Csak néha gondoltam rá, úgy, mint sok más ismerősömre; hogy vajon 6 visszaesett, elpártolt-c? Mert nagy vizsga volt ez az időszak, sokan meg­buktak. Különféle minősítéssel ugyan, de gyöngének bizonyultak. 0, hallottam ennek annyiféle fajta szé­pítését, az igazság mégis ez, én pedig nem tudok mást mondani. Ez után a nagy lecke után én is sok minden­ben másképpen, tisztábban, embe­ribben tudok gondolkodni, így hát közülük a legtöbb megtántorodását, eltévelyedését megértem, ha helyte­lenítem is. De Vértes is közöttük lenne?... 1957 koratavasz^tf a férjem pár napra vidékre ment. Az egyik kor­mánybiztosságon dolgozott, s azt a bizonyos gyárat Is meg kellett láto­gatnia. egy-két napot ott Időznie. Nem mondta el előre úti program­ját, ezért meglepett, amikor egy hét után hazatért, kimerültén, morózus arccal ugyan, de elmosolyodott, s így adta tudtomra: — Sekat beszélgettem az új ve- gyigyár főmérnökével!... Mit sem értettem ebből, vártam, folytassa. Rejtélyesen mosolygott. — Mit gondolsz, kivel? — Honnan tudhatnám! — Pedig azt hittem, kitalálod: Vértes Károllyal!... Meglepődsz?.. örülök, hogy megismertem! Remek ember!... összebarátkoztunk. Már első nap meghívott magához, s az estét nála töltöttem. Nagyobb lakást kapott, kétszobásat, hogy otthon Is dolgozhasson zavartalanul. Van egy házvezetőnőjük, egy idős néni... — Mondd, mondd hát, ml történt — Előbb azért vacsoráznék!... Elszégyelltem magam mohó, önző kíváncsiságomért Pedig meleg az étel! Máris hozom!... — Kifutottam a konyhába, tálaltam, vacsorához ül­tünk mind a hárman. Nálunk nincs szertartásos, néma étkezés, kezdettől olyan az életünk, hogy minden per­cet ki kell használnunk, amikor együtt lehetünk. Jóska rossz étvágy- gyal evett — Sokat kínozott a gyomrod? — Na, maradhatósan viselkedett! — Azért ugye, hallgatsz rám: — most már beíekszel a kórházba?! Kissé erőltetetten nevetett, csak azért, hogy megnyugtasson. — Ezzel még várnunk kell egy ki­csit!... Éppen csak elkezdődött a konszolidáció, mennyi munka vár ránk, míg ráérünk pihenni! — És útiélményeivel bizonyította, hogy minden emberré szüksége van a pártnak, — hisz a régi, majd egy­milliós taglétszám helyett ma alig kétszázezren vagyunk! — ha való­ban talpra akarjuk állítani az or­szágot. Ismertem, tudtam, hiába vi­tatkozom vele, ebben az egy dolog­ban tőlem sem fogad el tanácsot. Vacsora után ágyba dugtam, és nógattam, aludjon el, minden perc pihenésre szüksége van. — Almos azért nem vagyok!... És igazán csúnya lenne tőlem, ha Vértesről nem beszélnék! És elmesélte most már közös bará­tunk utolsó fél esztendejének törté­netét. 0 0 Üzemveretffvá val<s kinevezése üzemvezetővé után hetelcalatt egyenesbe hozta a salétromüzemet, elérte a tervelőirányzatot, amit előd­je meg sem közelített. Néhány ötle­te kidolgozva állt. melyek segítségé­vel ugrásszerűen megnövelték volna a gyártást. Akkor jött az ellenforra­A film rendezése egészében és részleteiben is mélyen drámai és hatásos. Bár a terjedelmes regényt egészében átültetni nem tudta, igy is kerek egészet adott, noha az egyes történésekre csak éppen egy-egy igen jólsikerült villantással utal Van a filmben a regényből átvett olyan rész is, amely elhanyagolható lett volna. Például az őrnagy és a kocsmárosné ■'viszonya semmi kiha­tással ntnes a cselekményre, vagy — mivel a történet csaknem kizáróla­gosan Benedekre koncentrálódik — mellőzhető lelt volna,a tábornok sze­retőjének története, „végkielégíté­sül" való férjhezadásának bemutatá­sa. Igaz, ez az epizód is igen jellem­ző a Horthy-világ tisztikarára, de helyette többet láthattunk volna a főhős lelki vívódásaiból. A komor hangulatot szerencsésen oldják fel időnként a kaszárnya-életre, a kato­nai drillre jellemző pillanatnyi, sok­szor meghökkentő bevágások és mindvégig érvényesül a rendező sza- titizáló tendenciája. A pozitív és ne­gatív szereplők szembeállítása is nagyszerű, csak kár, hogy a pozitív alakok többsége elnagyolt, homályos a negatív figurák remek ábrázoltsá- gához kepest. Filmjeink gyakorta visszatérő hibája ez, mint ahogy újabban ismételten visszatérő motí­vum filmjeinkben a temetői Jelenet is. sokszor teljesen indokolatlanul. A kocsmárosné és a tábornok szerető­jének egyes képei a magyar filmek­nél szokatlan frivol hatást keltenek. Nagyszerű Jellemszinészek egész sora szerepel a filmben. Gábor Mik­lós Benedek őrnagya tökéletesen megjelenített figura; színészi képes­ségének legjavát adva kelti életre ezt az ellentmondásos alakot. K nő XJray Tivadar tábornoka. Pálos György kémelháritó-tisztje, Öze La­jos őrvezetője, Makláry Zoltán öreg Benedekje. Ruttkai Éva Anna halvá­nyan rajzolt figurájában is megta­lálta a lehetőséget tehetségének meg­mutatására. Villanásnyi szerepében nagyszerű Horváth Gyula. Csáká­nyi László. Jól jellemzett Márkus László arisztokrata-hadnagya; Szir­tes Adám Suka Sándor alakja sab­lonosnak hat. Rajtuk kívül tucatnyi kisebb-nagyobb kitünően jellemzett -lakitással találkozunk a filmben. A z Alázatosan jelentem-ben az apróbb htbák melleti a pozití­vumok dominálnak. Jól ábrázolta a korszakot, amelyből a témáját merí­tette, ma már komikusán ható ké­pek és megrázóan tragikus jelen'- váltakozásában mutatta meg a gon­dolkodás nélküli lélektelehség útját, alt a letűnt világot, amelyet — a ma értékelésénél — soha felednünk nem szabad. Jó, hasznos ez a film. Érdemes két órát a moziban tölteni. <bm) dalom. A gyár nincs túl messze a megyeszékhelytől, ahol ugyancsak voltak zűrös napok, tüntetések, lö­völdözés, akasztások, és az ő gyáruk­ról sem feledkeztek meg. Teherautói­val kiszaladt hozzájuk is egy gép- pisztolyos banda, leállították a gyá­rat, gyűlést hívtak össze. Különösen az egyik volt veszedelmes dumájú- Vértes ismerte, pár napig dolgozott vele a kőműveseknél. Lógós, haszon­talan pasas volt. Most ez kezdte el, hogy össze kell szedni a kommunis­tákat, a párttitkárt, a helyettesét, meg az igazgatót, és kinyírni minő. Akadt helyeslő szép számmal, már minden elintézettnek látszott. Ott volt a gyűlésen Vértes is. Amikor ezt a vérszomjas ugatást hallotta, azon gondolkodott, értesítse-e az igazgatót, a titkárt, akiket már jól ismert, és a maga módján hibáikkal együtt is szerette őket. vigye hírül, hogy tűnjenek el egyidőre, vagy pe­dig itt próbálja megállítani a készü­lő lincselést. Mind a kettőt csinálta. Ott volt az egyik csoportvezetője, megbízható, rendes ember, azt elsza- lajtóttá, maga pedig szólásra Jelent­kezett. És elmondotta, mit gondol ő az egész rendszerről, a mostani fel­kelésről. Hogy valóban sok minde­nen változtatni kell. Jóvá kell tenni, de vigyázzunk, nehogy azt is lerom­boljuk, ami jó volt benne. És a vét­keseknek a megbüntetése majd a bí­róságok dolga lesz. A band* felhör­dült. Közbekiabáltak: hagyja abba, kommunista bérenc! Mindenfélét. De ő beszélt Az egyik from- mer-pisztollyal rálótt. A lövés átlyukasztotta és levitte a ka* lapját. Meg se rezzent, tovább be­szélt Le akarták ránclgálnl. de ki­tépte magát az érte nyúló kezekből, és beszélt. Már akadtak, akik azt kiabálták: miért nem hagyják? Neki is el szabad mondani, mit gondol, vagy nem?!... Még egy tier rálüttek. A golyót a szivébe küldték, de a bal felső karján szaladt át A vér pilla­natok alatt étütött a zakóján. Látta, de megmarkolta karját a seb fölött, így csinált szorító kötést, és még el­mondta, amit akart. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom