Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

6 RHZAKMA6TARORSZAG Tizenöt éves a Szakszervezeti Világszövetség Ina: Solti András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöke Tjizenöt elülendő» Világszövetség. A fasizmus ellen ví­vott gigászi harc s az e harc során hozott hősi áldozatok évei kovácsol­ták össze valamennyi ország dolgo­zó millióinak egységét. Ezek az évek megérttették a dolgozókkal, meny­nyire káros soraik megosztottsága. Ezek az évek megérlelték a dolgo­zókban azt az elszánt akaratot, hogy megőrzik egységüket, mert csak igy védhetik meg a nekik annyira drá­ga kenyeret, békét és szabadságot. Ez a tapasztalat és ez az akarat teremtette meg a Szakszervezeti Vi­lágszövetséget. A történelem során először ala­kult olyan igazi szakszervezeti in- ternacionálé, amely soraiba tömöri­tette a legkülönfélébb nézeteket valló dolgozókat, a kapitalista orszá­gok és a szocializmus országainak dolgozóit egyaránt, olyan intemaci- onálé, amelynek hatása kisugárzik az egész világra. Milyen feladatokat tűzött maga elé az 1945 októberében Párizsban meg­alakult Szakszervezeti Vilagszövet­A miág dolgozóinak széleskörű mozgósítását a fasizmus minden for­mája és minden fasizálási kísérlet elleni harcra, a háború és a háborúi előidéző okok felszámolásáért való küzdelemre. Az SZVSZ feladata lett, hogy védelmezze az egész világ dol­gozóinak érdekeit minden nemzet­közi szervezetben. Egyik legfonto­sabb, feladatául tűzte ki a szakszer­vezetek általános küzdelmének meg­szervezését minden országban, a dol­gozók gazdasági és szociális, vala­mint demokratikus szabadságjogai­nak érvényrejutiatásáért, a boldo­gabb, békés jövő biztosításáért. Fáradhatatlanul irányította és szervezte a gyarmati és függő orszá­gok dolgozóinak küzdelmét a gyar­mati rabság alól való felszabadulá­sukért. Ez a szervezet sziklaszilárd támasza lett az egész világ proletá- riátusának a tőkés kizsákmányolás és elnyomás, a gyarmatosítás, a há­ború és a fasizmus elleni harcban. Oly, harcé-» ‘ccllenibeii munkájával kivívta a földkerekség munkásainak bizalmát, szeretetét és elismerését, de nem kevésbé kivál­totta az elnyomók, kizsákmányolók gyűlöletét és félelmét. Az amerikai és angol szakszerve­zeti vezetők az első pillanattól kezd­ve mindent elkövettek, hogy gyen­gítsék az SZVSZ akcióit, azért, hogy a nemzetközi munkásosztálynak ne le­gyen egységes harci szervezete. A Szakszervezeti Világszövetségből kilépett szakszervezetek 1949 decem­berében létre is hozták szakadár In- ternacionáléjukat, az űn. Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövet­ségét. Ez a szövetség, bár a szabad­ságért és békéért való harcot hir­dette, — valóságban és ténylegesen azonban fö tevékenységét a nemzet­közi reakció, kizsákmányoló és nép­nyúzó politikájának, a hidegháború szolgálatába állította. Nyíltan támo­gatta az imperialista kormányok há­borús politikáját és gazdasági cso­portosulásait. Az SZVSZ azonban nem tantoro­don meg és a szakadás után is áll­hatatosan folytatta küzdelmét a munkásosztály sorainak egységbe fogásáért, a küzdelem nagyjelentő­ségű állomása volt a Szakszerveze­tek 1953-ban Bécsben megtartott III. Világkongresszusa. A kongresszust joggal nevezték az „Egység kongresz- szusának". Bebizonyosodott, hogy a Világszövetség, minden támadás kö­zepette, állta az idők viharát, fejlő­dött, izmosodott, s tagjainak száma — az 1949. évi szakadás ellenére — az 1945-ös 67 millióról 101 millió fö­lé emelkedett. A bécsi világkong­resszus részletesen foglalkozott a nemzetközi munkásosztály szervezeti és cselekvési egységének megerősíté­sével. Az akcióegységröl igy szólt a bécsi kongresszus felhívása: „Kü­lönböző országokban lakunk. A föld minden faját, minden nemzetiségét, minden politikai irányzatát és min­den vallását képviseljük, különböző nyelven beszélünk, de közös érdeke­ink vannak. Egyek vagyunk abban, hogy minden embernek joga van a munkához. Egyek vagyunk abban, hogy a kizsákmányolásnak véget kell vetni, meg kell szüntetni a faj, a bőrszín szerinti megkülönböztetést. Egyek vagyunk abban a meggyőző­désben, hogy semmi sem adhat jogot a szakszervezetek törvénues műkö­désének betiltására, hogy nem lehet megfosztani az embereket a legele­mibb és legszentebb demokratikus jogaiktól, szabadságuktól.” <Az SZVSZ Idhcen'™^ fegyver betiltását. Szakadatlanul lel­kesíti a szakszervezeteket a béke­harc fokozására és figyelmeztető szóval, a nemzetközi munkásosztály erejének mozgósításával száll síkra az imperialista háborús tervek ellen. Az SZVSZ már közvetlenül a II. világháború után sürgette az egyik legégetőbb európai probléma, a né­met-kérdés helyes megoldását. Sür- gettß a nácizmus felszámolásáról szó­ló határozat végrehajtását, s kö­vetelte, hogy a szakszervezetek is vegyenek részt a végrehajtás ellen­őrzésében. Támogatja a három euró­pai — az 1951-es és 1954-es berlini, s az 1955-ös lipcsei — munkáskonfe­rencia kezdeményezéseit a német militarizmus feltámasztásának meg­akadályozására. 1955. március 10-él az SZVSZ a nyugatnémet felfegy­verkezés elleni harc napjává nyilvá­nította. Az SZVSZ Főtanács legutóbb I960, június 5—9-e között tartotta IX. ülésszakát, Pekingben. Az ülésen 58 országból vettek részt szakszervezeti vezetők. A főtanácsülés nagyfokú éberségre intette a világ dolgozóit az imperialistákkal szemben. A részt­vevők ugyanakkor forró lelkesedés­sel üdvözölték a szovjet kormány új leszerelési javaslatát. Megindító volt. ahogyan az afrikai: ázsiai, latin­amerikai és ausztráliai küldöttek, együtt az európaiakkal, szilárd egy­ségben álltak ki a Szovjetunió béke­politikája mellett. Több hozzászóló szóvá tette: a Szovjetunió mély hu­manizmusára, következetes elvi poli­tikájára vall. hogy az agresszív Icém- repülés után, katonai fölényének birtokában is, megőrizte nyugalmát és tántorithatatl’inul harcol tovább a békés együttélés elve alapján. A hozzászólók megállapították, hogy nincs messze az a nap. amikor a gyarmati rendszert végleg eltörlik a föld színéről. A latin-amerikai kül­döttek. kivétel nélkül, forró szavak­kal és büszkeséggel yeszéltek Kuba hős népéről. A kubai küldött — akit a Főtanácsülés résztvevői nagy lel­kesedéssel ünnepeltük — elmondot­ta: Népünk többé nem fordul visz- sza arról az útról, amelyre rálépett." c4 magyar szaltizfroeeefelt is sokat tettek már eddig is a nem­zetközi szakszervezeti mozgalom egységének megteremtéséért. 1945. október 3-án ...a .jrwgyar munkásr. osztály képviselői is ott álltak Pá­rizsban az SZVSZ bölcsőjénél. 15 év alatt a szervezett magyar dolgozók küldöttei r észtvettek az SZVSZ kongresszusainak és vezető szervei­nek tanácskozásain, valamennyi fon­tos határozat kidolgozásában. Életbevágó okaink vannak arra, hogy a magunkénak érezzük a világ dolgozóknak, a Szakszervezeti Világ- szövetségnek a küzdelmét. Békében akarunk építeni — ez a legfőbb ok, amiért ezt a küzdelmet támogat­nunk kell. Bármilyen segítség, amit külföldi munkás testvéreinknek adni tudunk, ezerszeresen visszalérül. Az ö harcuk — a háborús tervek, a fegyverkezési hajsza, a fasiszta el­nyomás. a demokratikus jogok meg­nyirbálása, a nemzeti független­ség megsértése ellen — nagymérték­ben segíti a mi küzdelmünket is, mert gyengíti a háború imperialista kalandorainak nemzetközi frontját. Tizenöt év alatt az ország gazdáivá lettünk, más, újfajta, minden eddi­ginél nagyobb lehetőségeink vannak a kapitalizmus viszonyai között élő munkástestvéreink támogatására. A nemzetközi munkásosztály figyeli harcunkat, hiszen nálunk egyik ro­hamcsapata került hatalomra. Ha he­lyesen élünk a hatalommal és sikere­sen építjük a szocializmust, ezzel a dolgozók nemzetközi harcát is erősít­jük. Nekünk, magyar dolgozóknak kü- löMsen sokat jeleni az SZVSZ, mert a felszabadulás óta nyújtott követ­kezetes támogatásán túlmenően. 1956-ban. az ellenforradalom sötét napjaiban az egész világ színe előtt bátran és nyíltan feltárta a magyar- országi események ellenforradalmi jellegét és segített nekünk a rága­lomhadjárat leleplezésében, melyet az imperialista és mindennemű reak­ciós erők indítottak demokratikus hazánk ellen. Megyénk minden szakszervezeti alapszervének az évforduló alkal­mával hirdetni kell a Szakszerveze­ti Világszövetség jelentőségét, mint igaz védelmezőjét a nemzetközi pro- letáriátusnak a békés, boldogabb életért folytatott harcban. Világszövetség 15. évfordulója alkal­mából forrón üdvözöljük harci szer­vezetünket és rajta keresztül a vi­lág összes szervezett dolgozóit• Visszaemlékezünk arra az örömre, arra az ölelkezésre, amely az 1945-ös párizsi világkongresszus ünnepi óráiban fogadta a nemzetközi mun­kásosztály egységszervezetének meg­alakítását. Azért küzdünk, hogy visszatérje­nek ezek az ünnepi órák, hogy a pro- letáriátus sorai egységesebbek és erősebbek legyenek, mint valaha! A Borsodi Szemle 4. száma A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének fo­lyóirata, a Borsodi Szemle új kön­tösben. gazdag tartalommal jelent meg. A szerkesztőbizottság ezalka- lommal is hasznosan érvényesítette, fejlesztette tovább azt az elvet, hogy egy-egy számot, az abban szereplő írások zömét lehetőleg egy téma kö­ré csoportosítsa. A 4. szám, — amely a „Mélyszántás" című művész-fo- lot viseli külső borító lapján. — írásai a falu. a mezőgazdaság mai problémáit fejtegeti, s adnak azok megoldásához sok hasznos tanácsot. Bevezetőként Kukucska János elv­társ. a megyei pártbizottság titkára, .A mezőgazdaság szocialista útján Borsodban" című írását olvashatjuk, amelyben alapos elemzés alá veszi azt a forradalmi átalakulást, amely a jelenlegi időszakban a magyar falvak életében végbemegy. Rendkí­vül gazdag tanulmánya sok segítsé­get nyújt a tsz-vezetőknek. minden olvasónak. Ezt követi Hegyi Imre „A Hazafias Népfront falusi tevé­kenységérőlszóló tanulmánya, majd Novák Isvánnak a termelőszövetke­zetek jogi problémáit magyarázó fej­tegetése. Ide sorolható még Kovács Mihály „A kétlakiság néhány prob­lémája a Borsod—Abaúj—Zemplén megyében” című munkája, amelyben statisztikai adatokkal teszi világossá a kétlakiság alakulását. formáit, gazdasági problémáit. Igen érdekes tanulmányt olvasha­tunk Frisnyák Sándor tollából Mályi község településföldrajzáról. Múl­tunk megismeréséhez pedig Gazsi József járul hozzá értékes dokumen­tumokkal „A diósgyőri munkások tüntetése a háború ellen" című mun­kájában. Marjalaki Kiss Lajos az el­ső miskolci építészről. Kiír Vencel­ről közöl újabb adatokat, a modern bakteriológia megteremtőjének, Koch Róbert halálának 50. évfordulója al­kalmából pedig Szepesi Kálmán emlékezik meg a tudósról. A társa­dalomtudományi részben olvashat­juk még Jakucs László képekkel il­Megkezdték a középblokkokból épülő első négyemeletes lakóház összeszerelését a diósgyőri Kilián-telepen Diósgyőrött, a Kilián Gimnázium melletti új lakótelepen az elkövetke­ző években 2500 lakást építenek ha­bosított kohósalakból készült,''előre­gyártott középblokkokból. A nagy munkára időben felkészültek a Bor­sod megyei Építőipari Vállalat mű­szaki vezetői. Az új építési techno­lógia alkalmazását külföldön és a sztálinvárosi blokképítkezésen tanul­mányozták. majd ez év tavaszán a Lenin Kohászati Művek közelében, a szakminisztérium segítségével, kor­szerű előregyártó telepet létesítettek. A 4 millió forintos költséggel fel­épült, gépesített telepen eddig egy 4 emeletes lakóház összeszereléséhez elegendő középblokkot készítettek. Az előregyártással egyidőben fog­tak hozzá 360 új lakás alapozásához. Ä munkákat lépcsőzetesen szervez­ték meg. Az első lakótömb pincefö­déméinek elhelyezése után megkezd­ték a középblokkok összeszerelését. Az újszerű építést egy korszerű autódaruval végzik. Az új daru 26 méter magasba másfél tonna terhel emel fel, s nagy előnye, hogy egy ol­dalról az egész épületet összerakhat­ja. Emellett a gyorsmozgású új eme- löberendezés félóra alatt bárhol üzembe helyezhető. A szakemberek számítása szerint a középblokkos építési technológiával egy emelet fal- és födémszerelése 12 napig tart. Az előregyártó telepen az elmúlt hetekben tértek át a kétműszakos termelésre, s így még ebben a hó­napban újabb lakóház szerelését kezdik meg a habosított kohósalak­ból készült középblokkokból. kamatoztatja. Korábbi írásai is mind bizonyságai jó megfigyelőkészségé­nek, tehetségének, azonban nem mentesek helyenkénti szürrealista behatásoktól, olykor extrémitásra valló hajlamot tükröznek, tengelyük­ben rendszerint mai életünk egy-egy különcnek ható egyede áll. A most közölt novellája mentes e korábbi hibáktól. Mondanivalója helyes; nagyszerűen tükröződik a vázlatos figurák mögött a porosz junker szel­lem és a szerzőnek az arról vallott helyes ítélete. A jól választott téma, a társadalmi mondanivaló helyessé­ge és Tóth Lajos sajátos, folytonos közbevetésekkel tarkított, félmonda tokkal gyakorta tűzdelt, az esetek többségében soha be nem fejezett mondatokból álló nyelvezete, egyéni stílusa szerencsésen ötvöződött. — bizonyítva azt. hogy a szerző helye­sen kamatoztathatja tehetségét ak­kor is. ha közérdekübb, jobb témát választ, anélkül, hogy sajátos elő­adásmódja csorbát szenvedne. Borsodi Gyula négy verssel szere­pel. A „Falu” című kedves, hangu­latos kép, az „Egy régi szocialista sírjánál’’ mélyen szántó gondolato­kat tükröz. A másik két vers — „Más ez". A társam lettél" — is a költő egyre izmosodó tehetségét bi­zonyítja. Kuzmányi Gusztáv: „Mis­kolci tavaszéjek” és „Hegyaljai fel­kelők dala 1697" című versei is mind témájukban, mind kifejezési • formáikban méltók Miskolc irodalmi életének országos ^prezentálására. Külön ki kell emelnünk Niklgi Adóm: „Alfius ma" című költemé­nyét, amelyben a ma, a közösségi élet igenlése igen művészi kifejező formával párosult. Akác István kél jólsikerült idillje, Németh Ferenc há­rom, Juhász József és Gulácsy Mag­dolna egy-egy verse, Csongor István három versfordítása egészíti ki a ro­vat szépirodalmi részét. Az „Irodalmi Szemlében” olvas­hatjuk Kabdebo Lóránt Szerb An­talról írott tanulmányának egy ré­szét. Az értékes tanulmány a mártír­halált halt író-irodalomtörténész- müfordító életművének a ma szem­szögéből történő értékelését célozza Kár, hogy csak részlet olvasható be­lőle. Sárközi Andor tollából Roger Martin du Gard-ról közöl értékes tanulmányt a folyóirat az „önétet- ‘rajzi éft irodalmi efrWéJcek” megjele­nése alkalmából, a marxista iroda­lomtudomány alapján értékelve a realizmus útján bátran haladó írót. Gyárfás Imre kritikai jegyzetében a szegediek Mikszáth-emlékkönyvét értékeli. A Széphalom fentiekben ismerte­tett száma ismét előrehaladást je­lent. Tükrözi, hogy Miskolcon és Borsodban az irodalmi élet mindin­kább a helyes irányban halad. Kár. hogy a négy novella közül kettő — az Ónodvári Miklósé és a Császár Kláráé — utánközlés (mindkettő az Eszakmagyarországban jelent meg korábban.). Nem hisszük, hogy új. eredeti írásukkal nem jelentkeztek volna a szerzők és a rovat szerkesz­tői ne tudtak volna a dús termésből újakat kiválogatni. DOHÁNYOSOK A Nap a szívesség csinálta dohánypajta mögé ke- c/* rüli, csak a szélről ülőket simogatja megfáradt, késődéluláni melegével. De az árnyékban maradónak sem fáztak, szellőtlen, jóleső melegség árad a levegő­ből, földből. — Hozza már azt a dohányt, Pista bácsi, mert itt hagyjuk! « Pista bácsi éppen a füzözsinórral bíbelődik, össze­gubancolódott az ebadta. — Várjatok már egy kicsit, hányféle szakadjak? Pihenjetek, rátok fér. — Még mit nem! Pihenni? Akkor megint későre maradunk — otthon vár bennünket a „mésodik mű­szak”. Tegnap is sötétben botorkáltunk haza. — Jól van, jól, viszem már. Meleg Pista bácsi, a vilmányi Hernádvölgyi Oj Elet Tsz dohányos-brigadérosa felnyalábol egy ölre való dohányt, — Nesze, itt van — teríti az egyik asszony elé —, ne mondd, hogy smucig a magyar! Már egy másik asszony is kifogyott, az is követe­lőzik. Ügy jár a kezükben a fűzőtű. mintha valami zsá­kot fércelgetnének Iparkodnak, hiszen n°m keveset kell felfűzni egy munkaegységért... Negyvenöt zsinór dohány, bizony nem gyerekjáték, egy-egy zsinór 5 egész méter. Meg a fűzésre is ügyelni kell. nem lehet csak vet»» elkapkodni a dolgot. (T\i'to bácsi ez évben lépett a szövetkézé* útiéra. s mivel a magáén is eredménnyel foglalkozok a dohánytermesztéssel — ezelőtt négy esztendővel tizenhét mázsa dohányt tört egy holdról, amiért 32 eze- forintot és több. mint 26 ezer darab cigarettát kapott — a vezetőség megtette dohánytermesztési csoportvezető •nefc. — A közösben is menne úgy a dohánytermesztés mint a magáén? — kérdem. Szinte megütközve néz rám.. — Már hogyne menne! Az a fontos, hogy meakapia a munkát. Ha olyan és annyi munkát adunk neki. mint én adtam, akkor fizet. — Es megkapta-e az „olyan" munkát? — Mit mondjak erre? Meg is. meg nem is. Hat holdon termeltünk most dohányt, a kanálást még 'sak meggyőzte ez a nyolc asszony meg két férfi, de a paldn­tálásnál szükség volt a családtagok segítségére is. Jöt­tek is szép számmal. Meg pajta is kéne hozzá. Nagy szerencsénk, hogy a cséplők még kint vannak, dolgoz­nak, a gépállomás jó szívvel ideadta nekünk a cséplő­gép-szint. Nagy bajban lettem volna, ha nem ezeket az asszonyokat adják a dohányhoz, meg ezt a két embert. Mert nagyon szorgalmatosak. úgy iparkodnak ezek, hogy néha már rájuk kell szólni, hogy ne törjék any- nyira magukat. Amit délelőtt törtünk, azt délután fel kell fűzni, ha törik, ha szakad. Majd’ minden nap söté­tedésig dolgozunk, nem maradhat csomóban a dohány, megfeketedik. Nem mondhatjuk, hogy rossz a termés, nyolc-kilenc mázsa körül lesz holdanként, csak a minő­séggel lesz egy kis (tiba — belekapott a rozsda. De hát nem teríthettük rá a kabátunkat. — A krumplink még a földben, mf meg itt — szól oda az egyik asszony zsörtölődve. — Legalább nő még egy kereset — fogom vicce­lődésre a dolgot. asszonyok nekem állnak, hogy akkor már én is ^ cs°k annyit konyiihatok a mezőgazdasághoz, mint az, aki kitalálta, hogy 45 zsinéget kell felfűzni egy munkaegységért — mert nem tudja az. hogu mennyi küzködés van azzal a dohánnyal, amit a cigarettájában elszív. Az asszonyok nyelvesebbje azt is megkérdi mo­solygós kíváncsisággal, — hogy mezőgazdasági szak­ismeretből megbuktasson ezek e'őtt a szigorú vizsgabiz­tosok előtt —. hogu a káposztát aratják e vary ássák? Nagy csönd támad — no. most ugrik a msjom a vízbe... Én meg adom az ártatlant, hogy már hennán a csudából tudnék én megfe’elnl ilyen „fogas" kér­désre. Pedig már hátulgombolós koromban is tudtam, hogy a káposztát azt nem aratták. nem is ássák, azt csak meneszik. iő'aUa bárányhússal. A Nap már a cse-ehátj dombokat súrolta, amikor elbúcsúztam a vidám dohányosodtól Méa egy *zekér- deréknyi dohánylevél várt rájuk. Balogh né akit ked­ves viccelődéssel felterjesztetek hozzám élmunkásjel- vényre az asszonyok, meo is jegyezte: — No. ma megint csak a set ét ed és ver haza minket A dohányosok meok*resték a Napot a sárguló do- hánufiizérek résein. Kérőre jár. iparkodjunk! — kiál­tották. S még jobban iparkodtak, peá’o egész nap meg nem állt a kezükben a fűzött". H. lusztrált útijegyzeteit Egyiptomból és Benedek Miklós értékes fejtege­téseit a fiatal művészek pódiumai­ról. Elemzi a fiatal művészek múlt évi hasznos kezdeményezéseit; írása egyben javaslat is a következő évad­ra. <o) A „Széphalom“ rovat Választékos, gazdag tartalommal jelentkezett a 32 oldal terje­delmű „Széphalom" irodalmi rovat: négy rövidebb elbeszélés, két irodal­mi tanulmány, egy kritikai jegyzet, tizennégy vers és három versfordítás teszi olvasmányossá, igényessé, szé­les skálájúvá. A vúlasztékosság és a művészi igény mellett örvendetesen jelentkező jellemzője ennek az iro­dalmi összeállításnak, hogy érdeklő­désével mindinkább a ma kérdései felé fordul, több írás ad képet mai életünkről és amelyik a múltból me­ríti is témáját, az elmúlt történések­ből a mára int. Időhöz nem kötött mindenkor közreadható alkotással ugyan találkozunk még, de már el­enyésző a számuk; nem azok domi­nálnak. Az elbeszélések sorában elsőként Ónodvári Miklós: „A döntő nap" cí­mű írását olvashatjuk. A szerző — a falusi élet jó ismerője. — a gya­korlott riporter biztonságával és a szépíró igényességével mutatja be egy falu közösségének döntő napját Császár Klára: „A rab" című novel­lájából a mát meg nem értő, a ré­gihez görcsösen ragaszkodó öreg pa­rasztházaspár magáramaradása. a derékszakasztó munka rabsága érző­dik. AdamoxHcs Ilona: „A gyermek” című — egyébként szép. tartalmas, nemes gondolatokat ápoló — írásá­ban egy kicsit sok az érzelgősség. Külön kell szólnunk Tóth Lajos. „WAlkürök" című remekbesikerült novellájáról. Tóth Lajost a miskolci írócsoport egyik legizmosabb egyéniségének tartjuk és őszintén örülünk, hogy tehetségét helyesen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom