Észak-Magyarország, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-04 / 183. szám
gSZAKMAGTA«0«aZA0 8 Eg-y bánya életéből Magyar növények külföldi fajtakísérletei A külföldiek megfigyelhetik a «*- korrépa, a lóhere, a lucerna, a korai hibridkukorica és sok más növény fejlődését, mindazokét, amelyek magvaiból jelentős exportot bonyolít le az Agrimpex. Az ilyen kísérletekben bebizonyosodott, hogy a Poly 1, — 2, — 3 jelzésű cukorrépamagok jól beváltak Franciaországban, a Közel-Keleten, Irakban, Görögországban és Jól bírják más európai országok éghajlatát a beltenyésztése« hibrid vetőmegvaink is. (MTI) Ünnepi verseny az alkotmány évfordulójára Borsodnádasden Indonéz szakszervezeti vezető a külföldi olajtársaságok államosítását követeli Djakarta (Reuter) Hadi Sudárjo, az Indonéz Olajmunkások Szövetségének főtitkára kedden egy gyűlésen követelte, hogy az indonéz kormány államosítsa az össze? külföldi olajtársaságokat. Su- darjo támadta a Shell, a Standard Vacuum és a California Texas Oil társaságok munkaügyi eljárását. A dolgozók állandóan a tömeges elbocsátásoktól rettegnek. A három olajtár»- ség több mint hatezer munkást bocsátott el az utóbbi időben. Az indonéz nép támogatja a kormányt, ha kisajátítja ezexet a külföldi olajtársaságokat, — mondotta, A minap tsz-tagokkal szél_ n gettem az encsi járásban. A rög- fi tönzött tanácskozásnak egyetlen íi „napirendi pontja*’ volt — a való h helyzet tárgyilagos ismerete adta a szájukba a kérdést: mi lesz a föld- 1« del, ha mi, idősek kiöregszünk, ki j fogja átvenni tőlünk a kapát, kaszát, k mert a fiataloknak nem nagyon iz- t lik már a mezőgazdasági munka, s a ha csak tehetik, hátat fordítanak a s falunak. Amikor egyetlen kijelen- a téssel akartam letudni a választ. 1 hogy „majd a gépek...” — be se - engedték fejezni a mondatot, közbe- r vágtak: ' — A gépre is ember kell, az se megy magától, meg géppel nem Is ? lehet mindent elintézni. Itt van pél- v dául az állattenyésztés, meg a répa- r egyelés, hát azt hogy fogja megcsi- C nálni a gép? Ahhoz szem kell, látni \ kell a dolgot. > Vitatkoztunk, de nem nagyon .tud- I tunk zöldágra vergődni egymással, t Végül volt ott egy fiatalember, me- 1 Tógazdasági mérnök az illető, meg- i fordította a kérdést: — Mi' lenne a magyar mezőgaz- i dasággal. ha nem lenne tsz? Akkor i még a géppel se mehetnénk sokra, i — s példákkal rukkolt blő. Az ő falujában az egyik gazda idő előtt elhalálozott. A tizenöt holdja gazda nélkül maradt. Értesítették a fiát. aki technikusként az egyik gyárban . dolgozik, hogy vegye át a földet, gazdálkodjon. A fiú visszaüzent. , hogy neki nem kell a föld, odaadja az államnak, vagy csináljanak vele. ; amit akarnak. A faluban nincsen tsz, s a föld parlagon maradt, a tanács nem tudott mit kezdeni a harminc darabból álló birtokkal, gépi megművelése nagyon költséges lenne, bérbe meg nem veszi át senki. Kérdés kérdést követett, de megnyugtató alapossággal nem tudtuk tisztába tenni a boncolgatott problémát A lényeg természetesen a fiatal mezőgazdász válasznak szánt kérdésében lappang. Mi lenne a magyar mezőgazdasággal, ha a termelőszövetkezeti mozgalmat nem szorgalmaznánk. a gépesítéssel nem pótolnánk a faluból elvándorló fiatalok kezemunkáját? Elsősorban a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését, hogy többet teremjen a föld. Az encsi járásban a felszabadulás előtt s után is. amíg a lakosság többsége egyénileg művelte a földjét, nem volt ritkaság az olyan esztendő, amikor még szeptember elején is arattak. Ebben az esztendőben még júliusban végeztek volna az aratással, ha kedvező időjárást kapunk. Hogy lehet ez, hiszen az encsi járásból is százak és ezrek vándoroltak el? Ez elsősorban a gépállomásoknak tulajdonítható, a gépi aratásnak, pedig még korántsem mondhatjuk azt, hogy az encsi járásban már elegendő géppel rendelkezünk, sőt, nagyon kevéssel, — de máris megmutatkozik jótékony hatása. Az egyéni földművelés vonzó ha- . tása már régen megszűnt A fiatalok kiábrándítónak tartják az egyénileg, pontosabban a kézi erővel való földművelést. Az egyik bejáró fiatal így fakadt ki, amikor az apja otthonmaradásra akarta bírni: futkos a hátamon a hideg, ha arra gondolok, hogy a lovak mögé álljak, fogjam az eke szarvát, vagy egész nap kaszáljak. Halálosan unalmas mesterség, nem kérek belőle. S amikor a tsz megalakulásakor felkeresték a szervezők, lépjen be a tsz-be, el akarják küldeni traktoros iskolára, lesz a termelőszövetkezetnek gépe, — ebbe már belement a fiatalember, mondván: az mindjárt más, abban A mai fiatalság gépre vágyó nerrv- zedék, s aki nyitott szemmel jár a világban, láthatja, hogy majdnem minden mezőgazdasági gépen fiatal ül. Ez nem a véletlen műve, törvényszerű dolog, 6 ez a hasznos törvényszerűség csakis úgy érvényesülhet akadály nélkül, ha az apró par- rr'.lák nem állják útját a gépi munkának. Természetesen jelenleg még nem tudunk minden fiatalt gépre ültetni, nincs annyi gépünk, a termelőszövetkezeti munka azonban még így is vonzóbb a fiatalok számára, mint az egyéni földművelés. Ahol többen vannak, ott gyorsabban telik az Idő Is. Az idősebbek nincs és nem is lehet igazuk, hogy teljesen kilátástalan a mezőgazdaság munkaerőellátásának helyzete. Az élet, gazdasági fejlődésünk megoldja ezt az aggodalmas kérdést, s nem -fognak mezőgazdasági gépeink a gépállomások udvarán rozsdásodni, akad fiatal, aki elsajátítsa a gépkezelés tudományát, ráüljön a gépre, szántson, vessen. Kaphatók erre a fiatalok, szeretik a gépet, s ez a gépesítési igény hasznosan gyümöl- csöződik majd a mezőgazdaság munkaerőellátottságát Illetően is. Az országok fejlettségét többek között azon mérik le, hogy a lakosság hány százaléka foglalkozik mezőgazdasági munkával. Ahol a lakosság többsége mezőgazdasági foglalkozást űz. bár ezt a földterület nagysága nem tenné indokolttá, arra az országra nem mondhatjuk, hogy fejlett. Az a mezőgazdaság modern, valóban korszerű, amely kevés embert foglalkoztatva, a gé~ pék segítségével műveli meg a földet, a korszerű agrotechnikai eljárá- ; sok alkalmazásával többet termel egységnyi földterületen. len orvosság az öregek által oly gyakran emlegetett aggasztó jelenségre. A fiatalokat csak úgy tarthatja vonzókörében a falu, ha „versenytársa”, a város eszközeivel nyúl utánuk — gépekkel, s ezáltal a magasabb Jövedelem biztosításával, ' szórakozási lehetőségek megteremtésével. Egyszerre kívánni ennyi min- I dent, egy kicsit túlzás, de ha e kívánalmak legalább egyike-másika megvalósult, több fiatal marad falujában, nem másnak — tsz-tagnak. Gulyás Mihály „Mi lesz a földdel, ^ ha mi kiöregszünk . • • A magyar növénytermesztés újabb eredményeinek megismertetésére a mezőgazdasági termékeket értékesítő Agrimpex külkereskedelmi vállalat évről-évre megszervezi a külföldi fajtakísérleteket. Az idén kis parcellákon 38 országban vetettek különböző magvakat, s ott a helyszínen gyakorlatban ismertetik meg a tudományos szakemberekkel és a kereskedelmi körökkel, hogyan válnak be külföldön is a magyar nemesített magvak, hogyan bírják az ottani talaj- és éghajlati viszonyokat. leknek megfelelő szinten dolgoifk. Ezenfelül célul tűzték ki, hogy a 0..1 milliméteren aluli lemezeknél a hibás méretek arányát másfél százalékkal csökkentik. A vállalások értéke eléri a másfélmillió forintot. Augusztus tO tiszteletére alkotmány ünnepi versenyt kezdeményeztek a Borsodnádasdi Lemezgyár hengerész-brigádjai. Elhatározták, hogy augusztusban minden hengerész-brigád a kiváló dolgozó feltétebányásza, a nyugdíjas Tóth J&ru>i bácsi csak legyint. — Ma már nem nehéz az élet. Gépekkel dolgoznak, s megfizetik a bányászembert. De régen... Példák hangzanak el, eseteket sorolnak fel, hányszor ment haza c bányász fizetéskor, hogy még 6 maradt adós. — a pénzt elvitte a kon- zum. A bányászok jól . állnak kerese: dolgában. Ormosbányán az átlagkereset 2202 forint. Nem ritka a <- 5000 forintos kereset sem. A lakásokban nem vaságyak vannak, hanem c legmodernebb hálószobák és kárpitozott garnitúrák. És nagyon elegánsát öltözködnek. — Mennyi a havi forgalom? — kérdeztem a Ruházati Boltban. — Több mint félmillió forint. - hangzott a válasz. — Három-négyszázezer forint — mondták az egyik fűszerboltban. — Havi. kétszázezer forint körű van — mondják a telep presszójá Találomra benyitok egy kétemele tes bérház egyik lakójához. A név táblán Kocsárdi Ferenc neve álL Ho gyan élnek? — Nincs okunk a panaszra - mondta a negyven év körüli bányász Apja is bányász volt. a telep legöre gebb bányászai közé tartozik, ö i apja mesterségét folytatja. Két lány és egy fia van. Fia gimnáziumba ját Azt szeretné, ha orvos lenne. — Az én életem — mondja — ese ménytelen. Dolgozom a bányábar hazajövök, ledülök pihenni. Sokat ál dozok a fiamra. Nézze — mutat kü riil a szobában, a könyvállványoko lévő könyvekre, — ezt mind neh veszem. Valamikor nagyon szerettet volna tanulni, nekem nem sikerül Most benne, rajta keresztül akarót teljesíteni a vágyaimat. Neki stice rülni fog! Az utcán találomra megszólitun egy lányt. Sonkoly Évának hívjál Apja lakatos, hárman vannak testvt rek. Mindhárom gyerek dolgozil Csinosan járnak. — Hány öltöny ruhájuk van? — Talán ötven is, — mondja kist zavartan. Nem érti. miért csodállu zom olyanon, ami itt természetes. A tanácskirendeltségen dolgozik ki lány. Egyiket Kovács Lenkének hix ják. Apja nem él. kilencen vanna testvérek. — Hogy hány ruhám van? Nem tudom. Sok. Ami a nőket illeti, talán egy gone juh van: az, hogy a bánya kevés ru tud foglalkoztatni, könnyűipari tizei pedig nincs a közelben. Van mt gond is. A nagy esőzések idején töt bányász a nagy viz miatt nem tudó bejönni a bányához. Aztán a dombo dalon mintegy 40 méteres szakaszé megcsúszott az út. Egy házból ki ke lett költöztetni a lakót, egy más; ház erősen megrepedt, a benne k kás életveszélyes. Persze van még gond is. De m ezek a régiekhez képest!? És ez ken a gondokon és bajokon lehet s giteni. ...Az idő késó délutánba hajli Ilyenkor kezdődik az élet a bányát klubban. Az egyik helyiségben fk tolok társalognak. Egy másik hel% sígben Almást István Kosuth-dij> vájár, Rivák Lajos szocialista bt gádvezető és Svidró József pártti kár beszélgetnek a munkáról, a go dókról, bajokról, örömökről, a p rolgó fekete mellett. Nemsokára ke dódik a mozielőadás. Pár hét, s bányásznapon átadják rendeltetés les családi házakban, emeletes bér- házakban, a távollakó munkások pe- iig munkásszállókban laknak. A hátak tetején antenna-erdő. Pontosat, ímely ne a bányászatból élne. Az or- nosi bánya nemcsak a telep lakóinak id kenyeret. A bánya közel 3000 dóiOrmosbányán a bánya jelenti a életet, a kenyeret, a mosógépet, mosolyt. A közel négyezer lakosú bá nyatelepen kevés az olyan csatát — Ahogy látom tehat, itt mar ünnepre készülnek? — Igen — mondja a párttitkár —, méghozzá kettőre. Az alkotmány napja és a bányásznap alkalmából az aknák dolgozói kéthónapos versenyt kezdeményeztek. Vannak nagy célkitűzéseink, de szeretnénk, ha az eredmények még szebbek lennének. Egy nyugdíjas bányász. Reményi István lép az irodába, ö a népfront elnöke. Csöndes mosollyal figyeli a nevek fölölti vitát, aztán felém fordul: — Maga nem is tudja, milyen jó dolog ezt hallani. Régen ilyesmi... eh! — legyint. — Negyven évet töltöttem a bányában. Ismerem a bányászéletet. Milyen volt a múltban a bányász? övé volt a kocsma, volt egy piros kendője, egy kalitkája és egy macskája. — Nem értem. — Nagyon kóbor élet volt a bányászélet. A bányák többnyire csak télen dolgoztak, gyakran volt válság, a olyankor bezárták a bányákat. A bányász meg bekötötte a piros kendőbe a fazekát, aztán megindult családjával egy másik bányába. Ott kapott egy kincstári asztalt, egy vaságyat és dolgozott, míg volt munka. Kevés embernek sikerült egy-egy bányában hosszabb ideig megmaradni... Még most is világosan emlékszem egy esetre. Volt itt Ormosbányán egy hatgyermekes bányász. A csa'ádnak nem volt mit enni. s az ember elment a főszámve vő úrhoz, adjon 5 pengőt előlegbe. Az kiintett az ablakon: nő már a fű. hajtsa ki őket a rétre!... — Régen is ilyen nagy telep volt Ormosbánya? Legyint. — Volt vagy 30—40 kolónea és ös'- szes?n — ha jól emlékszem —, 81 csatád lakott itt. A vit*zók közben elkészülnek a javaslattal. Az igazgató egy halóra géppel irt papírt húz elő. — Elkészítettük a bánus monográfiáiét — mondja. A falu már az 1200-as években is lakott terü'e‘ volt... De t'-lán érdekesebb a’, h*" 1887-ben vróbólkoztak meg e'ösz' szénbányászattá1, de csa' r 1908-ba indult be eredményesen a termeté- ami 1912-ben is aHo érte el az év 383 v-n-nt. Még is csa’473 Of'1 termeltek. — A szénbányászat Ormosbám>á" a felszabadulás óta vált igazivá. A bánfát gépesítettük úi ak*A* nm*o*- tun1’ s napé. termelésünk túlhaladja a 200 vagont. ... Inen. a tele« már nem a ránt. Megnőtt, szétterült, 148 ház épült, a nek a hatalmas, modern, most épülő kultúrotthont. Ilyen az élet Ormosbányán... Csorba Barna gozófának zöme másutt lakik: ösz- szesen 210 községben laknak a bánya dolgozói. Hogyan élnek? A telep legöregebb Megszokott kép fogad Ormosbá- •pán. A megnyúlt, megterebélyese- - dett bányatelepen keresztül vezető műúton gépkocsik, dömperek rohannak nagy surrogássaL Motorkerékpár húz el éles berregéssel, a léghuzat vidáman cibálja a hátul ülő lány gesztenyebarna haját; személykocsik tűnnek fel, a volánnál egy-egy bányász ül. Családjukat ko- csikáztatják. Városiason öltözött férfiak és nők léptei koppannak a járdán, derűs arcukat napfényben fü- rösztík. Itt rádió szól, amott gyermekzsivaj. Az üzletek előtt bányászasszonyok tereferélnek, az eszpresz- szóban. a sarokasztalnál egy ifjú és egy leány ül ábrándos arccal, s néha lopva összeér a kezük. Csend, béke, napfény... A bánya igazgatójának irodájában három ember hajlik a kimutatások fölé. Visóczki György igazgató, Svidró József, az örökké derűs, ambiciózus párttitkár, s egy harmadik ember, akit nem ismerek. Az igazgató felpillant. — Mindjárt befejezzük. A bányásznapon — teszi hozzá magyarázatképpen — négy munkazászlót, 33 jelvényt, 57 oklevelet adunk át a legjobb eredményt elérő bányászoknak. Most készítjük a javaslatot, majd a termelési tanácskozás dönti el, végső soron ki kapja meg, ki — Ma már nem nehéz a bányászélet mondja a nyugdíjas Töth János, akin csak egy óhaja van: engedték meg. ho havonta csak egyetlen hetet dolgozhass a bányában. Nem tud né'kOle élni.. 500 rádió és 7 televízió antenna „t rít” a házak tetején. maradni ax alkotmány napja és a bányásznap alkalmából Indított munka*- Már kezdem megszeretni a bányái - mondja a 19 éves Felföldi János, aki dig több min* egy hónapja Jött Ide a Szabolcs megyei Geszt* rédról. A bányászok ma már (legalább ia egy réme) szívesebben látogatnak a telep presszójába, ahol Ozv. Gyurkó Istvánná főzi a Jó feketét. A kocsma lassan csak egy-egy pohár sörre lew Jó... roUf Szabados
