Észak-Magyarország, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

esZAWACTAKOltgZAO S Igény és lehetőség Néhány gondolat egy megteremtendő mukolci irodalmi seínpadról Az őszi, téli és tavaszi hónapok­ban a nemes szórakozásra vágyó mis­kolciak általában válogathatnak a különböző művészeti ágakhoz tartozó szórakozási lehetőségek között. Tu­catnál több mozi szolgálja egész éven át a filmművészetet kedvelők igényeinek kiolégítését, a Miskolci Nemzeti Színház és kamaraszínháza heti tizenegy előadást ad a színház kedvelőinek, örvendetesen fejlődik a koncertélet, a hivatásos Liszt Fe­renc Filharmónikus Zenekar mellett több öntevékeny, de igényes színvo­nalú szimfóntkus zenekar, rendszeres vcndégmüsor elégíti ki a zenekedve­lőket. Ezreknek nyújtanak értékes szórakozást az öntevékeny művészeti együttesek. A könnyű műfajok ked­velői Is részesülnek — legalább:« számszerűleg — kedvelt szórakozá­sukban. Egy valami azonban hiány­zik Miskolc kultúráiig életéből: — az irodalmi színpad. Százak és ezrek élnek Miskolcon és Borsod megyében, akik a színházi előadásokon, filmvetítéseken és hangversenyeken kívül a nívós iro­dalmi műsorokat, a pódiumról el­hangzó verseket, rövidebb elbeszélé­seket, zeneszámokat. sanzonokat, vagy éppen a művészi táncszólót, vagy a kottőst is igénylik. Ezeknek az ezreknek az igényeit még NEM SIKERÜLT KELLŐEN KIELÉGÍTENI Nincsen pillanatnyilag Miskolcon olyan szerv, amely Intézményesen foglalkozna az irodalmi színpad meg­teremtésének gondolatával. Korábban, néhány évvel ezelőtt volt a színháznak ilyen jellegű kez­deményezése. azonban kivitelezésű­ben nem felelt meg a kivánalmak­nak. Egy éven ál nem is kísérelt meg a színház olyan irodalmi estet színre- hozni, amely szélesebb közönségtö­megek érdeklődésére tarthatott vol­na számot, a műsorokat az iskolák kötelező olvasmányainak jegyzéke alapján állították ossz«, azok kizáró­lag a tanuló ifjúsághoz szóltak, az előadásokat csak az ő számukra ren­dezték. Az Országos Filharmónia, il­letve az Országos Rendező Iroda ál­tal szervezett irodalmi estek is' meg­szűntek (bizonyosíokú szűkkeblűdé* miátt), holott a Zeneművészeti Szak­iskola hangversenytermében rende­zett „szerelmes versek estje’ igen emlékezetes és nagy látogatottsága volt ... Pedig igénylik az Irodalmi műso­rokat! Igaz, hogy látogatottságban nem versenyezhetnek a tánczenei rendezvényekkel, a művészietlen, de jól reklámozott esztrádokkal, de még­is egyre sűrűbben tölti meg a közön­ség az irodalmi estek széksorait. Lát­tunk már olyan irodalmi estet a Le­nin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában, ahol szűknek bizonyult a hatalmas nézőtér, láttun-c irodalmi estet Sajószentpéteren, ahol zsúfolásig telt a bányász művelődési otthon nézőtere és a legközelebbi al­kalommal a közel harmincíokos hő­ség ellenére is mintegy négyszáz ér­deklődő zsúfolódott a 260—280 férő­helyes terembe, hogy művéazi elő­adásban élvezhesse a szép verseket, zeneszámokat Láttuk a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa álul rende­zett irodalmi estek tömött saáksorait és lépten-nyomon találkozunk az Igénnyel: legyen Miskolcon állandó Jellegű irodalmi színpad. Példák hosszú sorával bizonyítgat­hatnánk: igenis van igény irodal­mi színpadra. Ha pedig igény van. azt ki kell elégíteni! Különösen ak­kor. ha az igény kielégítéséhe* — különösebb anyagi megterhel*« nél­kül — adva van a lehetőség is. Mert adva van ... Nagyon sok fiatal művész él Mis­kolcon. akik jelentős helyet foglal­nak el Miskolc és Borsod megye kulturális életében. Sok a fiatal a •eneokUtási Intézmények művészta­nárai között és nagyon sok fiatal' ta­lálunk színházunk színművészeinek, énekeseinek, táncosainak soraiban. Ezekben a fiaUl művészekben EL A VAGY. HOGY VALAMIVEL TÖBBET ADJANAK a közönségnek, mint amit hivatalos szerepléseik során adhatnak. Úgy érzik, többet tudnának nyújUni, mint egy-egy szűk szerep a színpadon, vagy egy-egy zenekari szereplés és ezekkel a pluszokkal — úgy érzik — segítenék Miskolc éa Borsod megye kulturális életét, a nemes szórakozás­ra. művészi megnyilvánulásokra vá­gyó százak és ezrek igényelnek kielé­gítését. Ez az elhatározás vezette a mis­kolci fiaUl zeneművészeket 1958 őszén, amikor Hegymegt Ernő. az uj­diósgyöri Erkel Ferenc Zeneiskola kezdeményezésére megszervezték a FiaUl Muzsikusok Klubiát, majd ezt a kezdeményezést tették magu­kévá a többi művészeti ágakban mű­ködő fiaUlok. amikor a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának lelkes tá­mogatáséval 1959 tavaszán a Fiatal Művészek Klubját megszervezték. Sok emlékezete« rendezvény fűződik már ennek a maroknyi művész-cso­portosulásnak a nevéhez: Szendrev- Karper László első estie. Erdész Zsuzsa, az Állami Operaház ének­művésznője és Hegymegi Ernő estie, Póth Mária és Hegedűs Ovula estie. Papn Zoltán. Rőcz^v Ferenc és Heev- megi Ernő estje Budapesten, az E*- ressy Klubban. Horváth Gyula és flze Lajos előadó-estje, Nvilassy Ju­dit és Téby Katalin előadó-estje. Szendrey-Karper Lász’ó és Hegvme- gi Ernő estie. Balogh Emese és Ver­des tamás előadó-estie — hogv csnk a leekiemeikedóbb-ket említsük Be sorolhatnánk az Értelmiségi Klub különböző rendezvényein való köz­reműködésüket. Tébv Kntalin estié*, a saiószentpéterl. mezőkövesdi sze­repléseket. A Szakszervezetek Me­gvet Tanácsának Művelődési Ottho­na helvesen tette, hogy ezt a kezde­ményezést felkarolta, otthont, haiti­ket és közönséget biztosított a mű­vészeknek és rendezvényeiknek. Bár a klubélet nem fejlődött a kívánt ? mértékben, a FiaUl Művészek Klub-*y Jónak eredményei tagadhatatlanok.'? Ezeknek a rendezvényeknek a látó-« gatottsága is amellett szól, hogy a? közönség igényli A AZ IRODALMI JELLEGŰ 5 RENDEZVÉNYEKET £ Ennek a ker.deményezésnek afoly-#i tatása és további felkarolása lennel« tehát a lehetőség egy miskolci rend-A szeres irodalmi színpad megalapozá-A A fiatal művészeket patronáló mű-4 velődési otthon munkatervébe is be-x Iktatta a FiaUl Művészek Klubiá-J nak tevékenységét. költségkeretet v tervezett hozzá és már vázlatosan? összeállították a következő évad? programját is. A program kétirányú:tl részben szereplések, részben pedig a? klub tagjainak továbbfejlődését szol*(p gáló feladatok vannak benne. Sze-s repelnének rendszeresen a Szakszer-# vezetek Megyei Tanácsa Művelődésig Otthonában és szerepelnének üze-. mekben. művelődési otthonokban./ iskolákban. Miskolcon és a megyei más helységeiben egyaránt. A ter­vek szerint a műsorok sokkal színe­sebbek, vonzóbbak lesznek a jövő-1 ben. A különböző művészeti ágak^ jobban összefopnak és segítik egy­más munkáját. Helyet kapna a mű­sorokban a versmondás, prózai elő­ad*« és a közbeiktatott zencszámok* mettett a táncművészet is, a ' ének. láthatnánk híres színművek* egv-egv jelenetét, ismert pár1elene-\ teket és mód nyílna bizonyosfőkú* kísérletezésre is. A kísérletezéshez! egyébként sok lehetőséget nyújthat* az újjászervezendő klubélet. Terve-( zik azt is, hogy a rendezvényekre^ olvkor egy-egy Ismert fővárosi mű-/ vészt is meghívnak vendegsserep*. lésre. Van olyan elképzelés is. hogy« a Fiatal Művészek Klubjának kelle­ne többet foclalkoznia a színház ál-? tál eddiP elég mostohán kezelt szí-' nész-studióval is és így a színházi* balettkar, valamint az onerastudió is' a klub keretében működne és nyúj-f tana sok l KEDVES. MŰVÉSZI ftl.- ( MRNYT A KÖZÖNSÉGNEK , Van hát lehetőség! A Fiatal Mű-' vészek Klubja hézagpótló feladatot töltött be eddig is, és valamivel több segítséggel — ne csak a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának Művelő dési Otthona segítsen! — valójában egy miskolci irodalmi színpad lehe­tőségeit teremthetik meg. Az új évad dús programot ígér. A fiatal művészek mind gyakrabban szeretnének a közönség elé lépni, hogy művészetükből egy-egy darab­kát áUdjanak emlékezetes ajándék­ként. segítsék városuk kulturális éle­tének további felemelkedését. Mun­kájuk több figyelmet érdemelne *i közönség részéről is és feltétlenül több segítséget a kulturális életün­ket iránvító hivatalos és társadalmi szervektől. Benedek Miklós Tíz deka Belker-csemegekeverék Nagy megelégedéssel és meg­nyugvással olvastam a közelmúlt­ban az egyik vendéglátóipari in­tézmény hirdetését, amely tudtára adta mindenkinek, akit illet, és aki a lapok hirdetéseit böngészni szereti, hogy a vendégló egyik helyisége a jövőben ,.Tepresszó" néven fogja kifejteni tevékenysé­gét. Rögtön megértettem, hogy a korábban eszpresszó néven ügy­ködő félhomályos helyiségbe tele­víziós készüléket állitanak fel, hogy a közönség, miközben némi étel- és italféleséget magához vesz, láthassa a televízió közvetítését is, mostanában történetesen élvezője lehessen, ha csak távolról is, a Ró­mai Olimpiai Játékoknak. Hallottam már libresszóról ahol könyveket lehet böngészni és vá­sárolgatni feketézés közben. Aztán sokmindent lehet az eszpresszóban csinálni, illetve kapni. Sört, rövid­italokat, berúgott asztalszomszédot, miegymást. Ha ilyen ütemben fej­lődik az eszpresszó választéka, bí­zom benne, megérjük azt is. hogy az eszpresszókban jó presszókávét is lehet majd kapni. Furcsa emberek is akadnak Mis­kolcon: tejet akarnak inni. Illetve szeretnének. Az a fixa ideájuk, hoQy a meleg nyári estéken leg­jobb vacsora egy-két szelet vajas­kenyér. zöldpaprikával, meg para­dicsommal és utána egy pohár tej. A vajat, kenyeret, meg a zöldsé­get könnyen beszerzik bármelyik Csemege Boltban és jó egészséggel elfogyasztják. Amikor azonban te­jet akarnak inni. kiderül, hogy az esti órákban erre nincs mód. Csak annak, aki már reggel bevásárolta a napi tejadagot és otthon frizsider van a lakásában. Tejcsárda össze­sen egy van Miskolcon. Az élelmi­szerboltokban nem lehet tejet kap­ni este, a vendéglátóiparnál pedig 1 legjobb esetben kinevetnék, ha be­ülne és egy pohár tejet rendelne a 1 pincértől. Budapesten a város leg­különbözőbb pontjain találunk iz- \ lései tejárusitó gombákat, ahol te- 1 jet, kakaót és egyéb kellemes ital- I féleségeket lehet korlátlanul vásá- , rolni a nap bármely szakában, y Nem hisszük, hogy ne lehetne eb- , ben is követnünk Budapestet. A tejről jutott eszembe. A Hu­nyadi utcai Tejcsárdának gyakori vendége vagyok és minden alka­lommal tisztelettel adózom a bolt portálja előtt. Az ajtó két oldalán ugyanis hosszú, függőleges, kékre- festett üvegtábla hirdeti, hogy a boltban milyen tejféleségek kapha- , tók. A szöveg fölött egy kávés bög­re stilizált rajza, amelyből iny- csiklandóan kanyarog fölfelé a ( forró kávé párája. A tábla alján ugyanennek a csészének a fordított ( rajza, amelyből — minden fizikai törvényt meghazudtolva — lefelé párolog az a kávé, amely nem tud­ni miért, évek óta nem folyik ki a szájával lefelé fordított csészéből. van a lakásában. Tejcsárda össze­sen egy van Miskolcon. Az élelmi- len elöregedett, szerboltokban nem lehet tejet kap­Az egyik boltban olvastam a kö­vetkező szövegű táblát: „Boltunk fiatal dolgozói udvariassági ver­senyben vannak". A bolt dolgozói- 1 nak túlnyomó zöme nem számit éppen a legfiatalabb korosztályhoz, ! tehát rájuk nem vonatkozik az ud­variassági verseny meghirdetése. Egyébként is nagyon relatív dolog, hogy ki a fiatal dolgozó és ki nem, 1 és ha annak alapján akarnánk meg­állapítani. hogy az udvarias kiszol- < gáló fiatal, a kevésbé udvarias pe­dig idős, alighanem azt az ered­ményt kapnánk, hogy a bolt hirte­A nők bizonyos szempontból alkalmasabbak az űrrepülésre, mint a férfiak Az amerikai dr. Lovelace, aki az Űrrepülésre jelentkezők orvosi vizsgálatát végzi, a stockholmi Űr­repülési és haditengerészeti orvosi kongresszuson kijelentette: Meg­győződésünk, hogy habár nem a közeljövőben, de bizonyos idő múl­va a nők is részt fognak venni az űrrepülésben, és már végeztünk kí­sérleteket azzal kapcsolatban, hogy milyen hatást gyakorolnak a légür- ben lévő körülmények a női szer­Kijelenthetjük — mondotta dr. Lovelace —. hogy a nők bizonyos szempontokból alkalmasabbak as űrrepülésre, mint férfikollégáik. Ä nőknek kisebb a súlyuk, kevesebb oxigént fogyasztanak, kevesebb élelmiszerre van szükségük és be­bizonyították, hogy feszült helyze­tekben alkalmasabbak a pszicholó­giai megpróbáltatások elviselésére mint a férfiak. A z orvos Ismét végigkopogtatta a hátát, maid feltolta szem­üvegét a homlokára és láradt han­gon kérdezte: — Régen fáj a háta? Dobos Péter felvonta csupacsont vállát: — Régén, még harminckilenc ta­vasza óta. — Miért jött akkor most, négy ev múltán? Miért nem jött akkor? — Négy gyermekem van, főorvos úr! Nyáron pedig amúgy is kevés a munka. Jó, ha hetente két-három siktát dolgozhatom. Most sem azért jöttem, hogy beteglapra menjek. — Hanem? — Valami orvosságot lessék írni. Hátba elmúlik. Az orvos legyintett kezével, s visz- szafordult íróasztalához. Ismét a ré­gi nóta. Dolgozni akarnak, ha bete­gek is, ha összeesnek is a föld alatt. Pedig beteg a Dobos tüdeje, nem szabad munkába engednie. — Nem engedhetem munkába. Elég komoly a baj. A bányász lehajtotta fejét. Tudta, érezte, esténként mindig láza volt, s gyenge, egyre gyengébb. Először múló rosszullétnek gondolta, aztán vagy két hónapja véresett köpött. Akkor tudta meg. Nem szólt senki­nek. Csak elhúzódott a gyerekektől Azóta sem csókolta meg őket. Ha­nem, ha az orvos nem engedi lega­lább még egy hétig dolgozni, nem lesz meg Sanyikánok a kabát. Pedio itt a tél, december zörget a nyitott ajtón. Nem, legalább még egy hetet... — Rendben van, főorvos úr. Tu­dom, hogy beteg vagyok. De egy hétre még szükségem van. Kérem, tegye meg, csak egy hetet adjon még. Aztán csinálhatnak velem amit akarnak. Az orvos gondolkozni látszott. U- Sherte a telep bányászainak életét, tudta, hogy nagy a nyomor. Ilyenkor ősszel, valamivel könnyebb, jobban kell a izén, kidolt/ozhatjik az egész hetet, s ez nagy ezó. S ki tudja, ez a Dobos is mit akar még venni, mire van olyan múlhatatlanul szüksége, mielőtt végképp leteszi kezéből a csákányt. Merthogy életében ez lesz az utolsó hét a /öld alatt, abban bi­zonyos volt. Beleegyezóen bólintott: — Jól van. Dobos. Egy hét múlva jelentkezik. De jelentkeznie ke" ér­it-«? A maga érdekében. Különben tudni. Azt mondta, hogy nincs sen­kije. s az orvos a röntgen után saj­nálkozva jelentette ki: — Mind a két tüdő meg van tá­madva. Tekintettel arra, hogy nincs hozzátartozója, figyelmeztetnem kell. súlyos a baj. Persze, azért nincs veszve minden .. Az őszhajú orvos beszélt, bátorí­totta, de Dobos tudta, érezte, nincs mentség, még néhány hónap, vagy egy év, s menthetetlenül a föld alá kerül, lámpa és csákány nélkül. amit kapnak utána, — ha egyáltalán kapnak — csak éhenveszni lehet. Legalább, ha már meg kell haljon, több kenyeret tudna biztosítani ne­kik! igen. A biztosítás. De az csak szerencsétlenség esetére szól. Nem is kis összeg. Házat lehetne belőle ven­ni. Szoba-konyhásat, Dobos felsóhajt. Nézi a tetőt, a tö­mör szénfalat, a halványan pillogó lámpát, s hirtelen 1így szeretné, de úgy, ha megszakadna a tető, is sze­rencsétlenül járhatna. Ügy egyszerre Elharapta a mondat végét, s csak úgy magában folytatta: úgyse bírja tovább... M eleg és fojtott volt a levegő. Rossz tüdeje nehezen, sípolva szedte a levegőt, s gyenge, erőtlen kezéből koppanva hullott ki a csá­kány. — Pihennem kell egy keveset, gondolta kába aggyal Dobos és le­vágta magát az urna tövébe. Itt aránylag cser.d volt, csupán a vágat bejárata felől szűrődött tompa zaj, a fúrógép monoton zúgása, egy- egy figyelmeztető kiáltás, s a csillék puffanása, ahogy egymásnak ütódtek. A tetőtartó gerendák halkan nyög­tek, apró reccsenéssel tiltakoztak a rájuk nehezedő nyomás ellen. Dobos fáradtan, lihegve hallgatta a tíz év óta megismert és megszo­kott zajt, s majdnem elsírta magát. Istenem, huszonnyolc éves és vége mindennek. Tegnap a városban járt, s felkeresett privát betegként egy orvost. Nem azért, mintha nem bí­zott volna a telepi orvos vélemé­nyében, hanem mert bizonyosat akart Menthetetlenül a „hosszú műszak­ba" sorozza be a tüdeje, ahogy mon­dani szokták, ha valaki meghalt. Nem, nem a haláltól fél, a szegény embernek nem nehéz eltűnni, úgyis olyan nagy a tülekedés a munkáért, a kenyérért, azért a néhány rongy­ért. hogy néha verekednek a felvé­teli iroda előtt. Nem, nem ezért az életért fáj a szive, hanem a gyere­kekért, az asszonyért. Dobos egész testében beleremeg, ahogy felvillan lelki szemei előtt a négy gyerek, s az asszony. Istenem — jajául fel benne a fájdalom — mi lesz velük? Rokonaik nincsenek, az asszony is gyenge. vézna, beteges, ki fog rájuk dolgozni? A telepi la­kásból is fciteszik. s mehetnek majd az „Iszap"-völgybe, a barlanglaká­sokba. Csak ott lesz hely a számuk­ra, azon az istentelen nyomortanyán, ahol hetenként felhangzik a temetést végző pap monoton imája. S onnan fog a temetőbe vándorolni egymás után a négy gyerek, az asszony, ihenveszve. Mert abból a nyugdíjból, minden megoldódna, nem lenne bar­langlakás, s még élni is tudnának valameddig a biztosítási díjból. Legalább mig Ijicika eléri a tizenkét évet. Akkor már alkalmazná a Tár­sulat. Ha máshol nem. a fatelepen. Két év múlva pedig lemehetne a föld alá kocsisgyereknek. Dehát ez csak álom. a tető szilárd, a szén ke­mény és kegyetlen, nem akar rá­szakadni. Kegyetlen mint a tüdeje, amely fullasztja és ismét neki kell fogni, igy fulladozva a csákányozás­nak, mert jön a csillés a zörgő, üres csillével és vágni kell a szenet, vág­ni... vágni... K ét napig a szerencsétlenségen járt az esze. Hogy, hogy is ké­ne szerencsétlenül Járni. Bármennyit gondolkozott, nem talált megoldást. A harmadik napon azonban a vé­letlen sietett segítségére. A Kapor Béla feleségével találkozott, akinek a férje sokáig baioskodott egy be- gyűlni nem akar* gyujtózsinorral. s a robbanás ott fogta a munkahe­Szinte felvidultan ment haza, s készülődött munkába. Világosan és tisztán állt előtte, hogy mit fog ten­ni. Igyekezett úgy viselkedni, mint máskor, műszakba menetele előtt Nem volt gyengédebb. csupán akkor simogatta meg hosszabban a gyere* kék fejét, ha az asszony elfordult. Tőle is szokott módon búcsúzott. Homlokon csókolta, belenézett még- egyszer a szelíd, szürke szemekbe, 9 egy óra múlva, amikor a föld alatt, a munkahelyén a robbantáshoz ké­szülődött, már nem érzett semmi fájdalmat. Mintha már nem is élne, olyan gépiesen, oly gondolatnél­küli aggyal fojtotta le a négy lyukat. A csillést kiküldte a vágatból, be- vogdosta a gyujtózsinórok végét, egy csákányt odébb lökött, nehogy a bezúduló szén összetörje a nyelét. A közvetlen közelében lévő támfá- kát, s a tetőtartó gerendát vaska­poccsal bebiztosította, hogy a robba­nás ne lökje ki. Még egyszer körülnézett. Minden rendben volt, a szabályoknak meg­felelően. Hanem az ingért kár lenne. Nemrég vette az asszony, ha magán hagyja tönkremegy. Le kell vetnie ezt is. később jó lesz a gyerekeknek, a Ixicikának, ha dolgozni jár. Kezébe vette a karbidlámpát. Vi­zet eresztett rá, a láng felszökött, a szénfalak beleragyogtak az arcába. Azután lassan begyújtotta a zsinó­rokat. Nyugodt mozdulatokkal dől- gozott, tudta, százhúsz másodperce van a robbanásig. A zsinórok lőpor- füstje szürkén, vastagon tört elő a bukókból, s köhögésre ingerelte. Mé­lyen beszivta a füstöt, hadd kábul­jon, utána hasra feküdt a szén hon- szóban. Nadrágja szárát úgy igazí­totta, mintha a sínbe akadt volna, s attól vágódott hasra. Fejét kissé fel­emelve tartotta, igy biztosabb, ha­marább megkapja a halálos ütést. Várt és nyugodt volt. Ennél többet nem tudott tenni... Holdi János BIZTOSÍTÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom