Észak-Magyarország, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

ESZ AKM AGY A ROME AG Kedd, 1960. augusztus 9. A Rambouíllet-í kastély titka A nyugatnémet kancellár cielstőréMi — Sajtói-élemé nyék Adenauer ét De Gaulle találkozójáról A Pravda hétfői számában Rambouillet-i kastély titka” címmel vezércikket közöl Adenauer és De Gaulle megbeszéléseiről. A francia­nyugatnémet tárgyalások — hangoz­tatja a lap — közvetlen folytatásai .annak a hidegháborús politikának, ^amelyet Debré francia miniszterel­nök- a nemzetgyűlés légötóbbi zárt A Combat írja: Korai lenne feltéte­lezni, elérkezett annak az ideje, hogy az érdekelt államok európai politikai egyezményt írjanak alá. Ma még Európa csupán a politikai tanácsko­zás stádiumában van. óvakodni kell az elhamarkodott lépéséktől — véle­kedik á Combat. (MTI) iljabb náci háborús bűnöst tartóztattak le Dortmund (MTI) Dortmundban letartóztatták . Friedrich Tillmannt, egy ifjúsági * otthon vezetőjét, akit azzal vádol- . nak. hogy 60 ezer ártatlan ember meggyilkolásában bűnrészes. Tillmann segédkezett Werner Hey­• de hírhedt náci orvosnak Hitler úgy­nevezett „kegyes halál" programjá­nak .végrehajtásában. A „felsőbb­rendű faj1’ megteremtését célzó . program keretében több mint 60 000, állítólag „beteg és a szellemi fejlő­désben elmaradt” személyt végez­tek ki. Tillmannak az volt a felada­ta, hogy hamis adatokkal leplezze a rém tett igazi jellegét. Werner Heydet tavaly tartóztatták le, és hamarosan bíróság elé állít­Nyugatnémet provokációk az NDK határain Berlin (MTI) A TASZSZ és az ADN jelenti, hogy a nyugatnémet határőrség az utóbbi napokban újabb provoká­ciókhoz folyamodott a Német De­mokratikus Köztársaság határain, hogy határincidenseket, idézzen elő. így július 25-én Mühlhausen kör­nyékén egy nyugatnémet egyén pro­vokálni próbálta az NDK határ­őreit. Hasonló provokáció történt a Ketten és Gotthards között vezető úton is. Aznap három nyugatnémet provokátor hatolt be az NDK terü­letére és halálos fenyegetéssel tá­madt a határőrökre. Július 26-án Heiligenstadt térségében két nyugat­német polgári egyén próbált határ­incidenst provokálni. Mint a jelentések kiemelik, e pro­vokációs kísérleteknek csaknem minden alkalommal nyugatnémet határőrök voltak a» szemtanúi. Mint hivatalos NDK-közlemény megállapítja, a Német Demokrati­kus Köztársaság határőrségének magatartása eredményeként mind­ezek a -provokációk kudarcba fül* ladtak- A közlemény hangsúlyozza, hogy a provokációs kísérletek követ­kezményeiért az értelmi szerzőkre hárul a felelősség. Eisenhower elnök Chicagóban elmondott be Moszkva (TASZSZ) V. Majevszkij, a Pravda nemzet­közi szemléjében megjegyzéseket fűz Eisenhower elnöknek az Amerikai Köztársasági Párt chicagói kongres­szusán elhangzott beszédéhez. Majevszkij emlékeztet rá, hogy az elnök holmi világméretű „szabad választások" követelésének szónoki fogásához folyamodott, A Nagy Októberi Forradalbm óta már ötödik évtizede folyik a nép szavazása arról — írja Majevszkij —, hogy a kapitalizmusban, vagy a szocializmusban akarnak-e élni. Ez­alatt több mint egymllliárd ember lépett a szocializmus zászlafa alá. Megszületett és hatalmas erővé vált a szocialista világrendszer. A szocializmus eszméi Keleten és Nyu­gaton az emberek millióinak gon­dolkodását hódította meg. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika né­pei harcba indultak az imperialista szolgaság ellen. A népek már rég­óta szavaznak arról a kérdésről, szo­cializmus legyen-e, vagy kapitaliz­mus és e szavazás a szocializmus javára üt ki. Milyen „szabad választásról'’ be­szél Elsenhower elnük, amikor az Egyesült Állajnok mindent megmoz­gat,.hogy megfojtsa a szabad Kubát, amely már választott. Vagy mi tör­ténik Kongóban? A washingtoni kormánykörök úgy tesznek, mintha támogatnák a fiatal köztársaságot, egyetértenének a belga csapatok ki­vonására vonatkozó ENSZ-határo- zattal, stb. Az amerikai kormánykörök terve roppant egyszerű: véglegesen kiszo­rítani. az európai gyarmatosítókat, ipegszewivu pozícióikat.. Rátenni <és rátenni kezüket Afrika óriási kin­cséire. Márti ebbén az’irányban te­vékenykednek, ■ amikor e! akarják szakítani Hatan gát Kongótól. Népi műemlékkutatások Borsodban. Megyénkben a népi építkezés ku­tatása félévszázados múltra tekint­het vissza. Kőris Kálmán a század elején a matyóíalvak népi építésze­tét, a mezőkövesdi járás barlangla­kásait vizsgálta, Istvánffy Gyula pe­dig „A palóczok lakóháza és beren­dezése" címen írt 1911-ben értékes tanulmányt. A két háború között rendszeres kutatás nem folyt ugyan, de Vargha László és Kalas Imre több régi épü­letet vizsgált meg. Illetve fényképe­zett le. 1950—1953 között Vargha László rendszeresen kutatta — fő­leg a Boldva-völgyben — a népi al­kotásokat, s nemrégiben értékes ta­nulmányt is Jelentetett meg Borsod- AbaúJ-Zemplén megye népi műem­lékeiről. Munkájában az elvi kérdé­seket tisztázza, s hangsúlyozza, hogy a rendszeres kutatómunka a továb­biakban kell, hogy folytatódjék. A népi műemlékek kutatásához nagy segítséget nyújt az Építésügyi Minisztérium s az általuk szervezett kutatógárda három tagja: Király Nagy Sándor, Szittya Béla, Szobosz- lay József, az Iparterv mérnökei. A miskolci múzeum egyik munkatársá­val nemrégiben nyolc napot töltöt­tek a Hernád-völgyben. Kutatási tervüknek megfélelően Csobád, Kis- kinizs, Ináncs, Hernádszentandrás. Fügöd, Forró, Encs, Abaújdevecser. Méra, Novajidrány, Garadna, Her- nádpetri, Hernádvécse, Pusztárad- vány. Szemere, Fulókércs és Szalg- szend községeket járták be, s körül­belül kétezer házat vizsgáltak meg. A vizsgálat eredményei igen ér­dekesen mutatják a falu gazdasági életében történt változásokat. A la­kóházak külső formája és belső be­rendezése megváltozott Ezen a te­rületen a házak a tel húzódnak végig a a belsőház, pitvar* konyha, hátsóház, kamra, istálló, szín beosztás az általános. A legré­gibb lakóházak még a jobbágykor­szakban épültek, s ezek közül Ga- radnán a Kossuth u. 2. sz. házat 1792-ben, Hernádpetriben a Rákóczi u. 20. sz. házat 1869-ben építették, a ennek idejét a mestergerendába is bevésték. Ezek a házak sárból -vert falúak, tetejüket szalma fedi, s a ípitvarból sfkpbadkémény vezet ki. A pitvarban volt a sárból épített kabola. a szobában pedig a boglyakemence, Ma már a régi tüzelőt és a ke­mencét csak Igen kevés helyen le­het megtalálni, mert a legtöbb he­lyen gyári tűzhelyet használnak, • kemence pedig kikerült az udvarra. A század elején a legtöbb helyen cserépre cserélik ki a zsuptetót, • fokozatosan átalakul a falu képe is. Míg a múlt században leginkább a mestergerendába vésték bele az év­számot, most az építés Idejét inkább a ház oromfalán tüntetik fel. Ezek az épületek többnyire vályogból* vagy köböl, téglából épültek. Legré­gibb lakóházak ma többnyire a fala közepén találhatók, s a megmara- dottakat egyre többen — a fokozódd Jólét következményeként — bontják le, vagy építik át véglegesen. Mi­előtt azonban népi műemlékeink végleg eltűnnének, szükséges, hogy lefényképezzük, felmérjük, néhá­nyat pedig mint táji jellegzetességet védetté is nyilvánítsunk. A most végzett kutatómunka csak tájékozódás volt és remélhetőleg a következő években is folytatódik. B. F. Ciprusi képviselőválasztások végeredménye Nicosia (Reuter) Az ötventagú ciprusi képviselőház harmincöt görög mandátuma közül Makariosz érsek hazafias frontja harmincat, az AKEL (Kommunista Párt)- ötöt szerzett meg a vasárnapi szavazáson. A törököknek járó man­dátumokat a dr. Kücük támogatását élvező koalíció tizenöt jelöltje kap­ta. A függetlenek egy mandáttftnol sem tudtak szerezni. A MakariosszaJ szembenálló Cip­rusi Demokratikus Unió — amelynek vezetője John Kleridesz ügyvéd — boj kotta lta a képviselőházi választá­sokat; mert állítása szerint „a merev választási rendszer előre meghatá­rozza á végeredményt”; (MTI) A két napja szakadó eső hajnalra csendesedett. Simon András kinézett az ablakon, csói>álta fejét, mert az - ereszről vastagon csurgóit méo a víz, s az udvaron szélesedő tócsán is bugyborékoltak az esöszemek. — Az ég is leszakad már! — morogta inkább csak önma­gának, de a felesége meghallotta, s rosszallón csóválta a fejét: — Ne kárhozz, jó ember — lépett le az ágyról hiszen úgyis ver bennünket az isten. — Ver, hagyta rá az ember, s kiment az istállóba. Mire . Simonná felöltözött, a két tehénke ot% állt a szitáló esőben, a szekér előtt. — No, jössz már? — kiáltott be Simon, aztán kinyitotta a kaput. Az utcán megállította a teheneket és várt. — Jövök — csuszkáit ki az udvarról «Simonná, de a gazda dühös, hangja megállította: — Hát a rudalló kötél? — Hozom, — fordult vissza az asszony, s néhány perc múlva már kifelé ballagtak a faluból. Szorosan egymás mel­lett ültek a deszkán, s a cseperészó idő elöl egy rossz esökö- peny alá bújtak. Amikor a dülőútra értek. Simonná megjegyezte: — Kiss Mihályhoz is el kellett volna menned. Nekik nincs kepéjük a Sajó mellett. Segítettek volna rajtunk. — Vótam — - mon. aztán hangosabban ismételte: — ott is vótam. A krumplijukat men­tik. — A krumplit? — Azt. — Ugyan mit tudnak az alól még felszedni? Az ember nem szólt. Az este megjárta a rokonokat, isme­rősöket. de egyik sem ígérkezett. Napszítta, ráncos arcát a szürke, vigasztalan égre fordította. Sárgás fogai közül szitok bugyborékolt. — Állj már félre — lökte oldalba az asszony. — Látod. Kocsisék már rakotton jönnek. Simon leugrott a szekérről, s az egyik tehén szarvát fogva térült az élettel rakott szekér elől. Megálltak mind a ketten. A két gazda riadt, szomorú tekintettel nézett egymásra. — Ki lehet még jönni? — kérdezte Simon. Az ázott búza­kévék tetején ülő ember bólintott. — Majdnem kerékagyig elül a rakott szekér — jegyezte meg a gazda hátamegett kuporgó legény, majd az aoja így folytatta: nem tudom, hogyan hozzuk ki a következő fordulót, pedig már csak hét kereszt maradt. — A viz? — kérdezte az asszony. — Színei apát tetejével. — Szűzanyám! Mi lesz velünk! — sóhajtott az asszony, s menésre biztatta emberét. A rakott szekér elindult. Simon András is visszatért a . dülőútra, majd fellépett a szekérre. Az eső mintha elállni készült volna, de a felhők olyan . alacsonyan gomolyogtak, hogy súrolták a folyőmenti nyárfák koronáit, A tehénkék lelkes akarattal dagasztották a sarat, húzták ** az üres szekeret. No. de majd visszafelé. — Nézte a jószágok igyekezetét Simon, s ahogy rágondolt a 36 kereszt gyönyörű búzájára, megkeseredett szájában a nyál. Köpött is egyet, dühösen a csatakos útszéli gyomokra, s halkan károm­kodott. Az asszony nem szólt, de neki is a veszélybe jutott életen járt az esze. Ilyen búzájuk talán sohasem volt még itt. a folyómenti dűlőben. Három nap dolgosak vele, még ke­resztbe rakták, aztán itt van ni. óh, hogy milyenek is az em­berek, istenem! Ilyenkor nem akad segítség, hej pedig a Kiss Mihály eljöhetett volna. Tartoznak is két nap kapálással, de­kát a krumplijukat mentik. A Kocsis Bélának könnyű, legény fia van. Lám. ók talán hazahordják a gyönyörű termést az árvíz elől. Hanem ... minket a gyerekek is itthagytak... — No, mozdulj már! — mordult rá a gazda. Ott álltak a kepék mellett, a féllábszárig érő vízben. Az asszony a könnyeit akarta letörölni, de hogy rákiáltott zz, ember, a Villanyelet markolta meg. s felemelte az első ázott kévét. Érezte, hogy belenyilallik fájós oldalába, pedig még csak a szekér derekáig kellett felemelni a terhet. [küzdelem nz úrrul] Amikor a szekér alja megtelt, Simon András türelmet­len hangon ripakodqtt megint. Simonná elsírta magát, s erőt­lenüt rogyott egy megbontott kepére. — Add ide azt a villát — ugrott mellé az ember, s ő ado­gatta a kévéket. Az asszony rakta a szekeret. Szakadt róluk a verejték, de az égből is vastagabban csurgóit az eső. 500 métemyjre a folyó • töltésétől traktorok, dömperek tompa puffogása hallatszott, aztán emberi kiáltások. Később egy repülőgép olyan alacsonyan szállt el a fejük fölött, hogy Simonná lekuporodott. — Nagy baj lehet, ha már repülővel is nézik a vizet — kiáltott le emberének az asszony, de Simon András most nem hallott, s nem látott semmit, csak a 36 kereszt gabonát, amit %egy szörnyeteg torka be akar kapni előle. De ö nem engedi. Ez az övé. ö küszködött, verejtékezett érte. A piszkos áradat vigye azoktól, akiknek sok van. Itt egy pillanatra megrezzent. Kezében megállt a villa, mert a szövetkezetiekre gondolt. Azám! De azok behordták az éjjel az utolsó kévéig. Könnyű nekik, talán az egész megye vontatója itt állt meg az este. — Adói még, vagy lekössük? — kérdezte az asszony és Simon tovább adogatta a nehéz, átázott kévéket. Gondolatai­val is tovább lépett: de mit csinálnák azzal a temérdek élettel, ha egyhamar nem süt ki a Nav? Asztagba nem lehet rakni Pefüllik. Arra már nem is gondolt, hogy ha sikerül megmen­tenie az övét. 6 mit csinál vele.... — Elég lesz már te ember — figyelmeztette az asszony. Simon nem bontott újabb keresztet. Lekötötték a szekeret és a két tehénke hangos biztatások közepette megindult terhével, de nem messzire. A föld'laposabb részén a kerekek majdnem agyig süllyedtek. A gazda cslzmaszárán is becsapott már a — Állj a tehenek elé! — morgott az asszonyra, ó maga nekÁfeszitette vállát az egyik hatsó kerék lőcséhez, de a.sze­kér meg se moccant. . — Hogy az a gyönyörű úristen... «- bújt ki vörös arccal a kis alacsony, görnyedt ember a szekér alól. •*— Ne bántsd az istent -* sírta el magát az asszony, s csa­takos szoknyája alját próbálta derekához erősitgetni. A föld végén, a dülőúton nagy csapat, egyforma esőkn- bátos ember igyekezett a megáradt folyó felé. Simon tehetetlenül nézett feléjük, s már éppen segítségért akart ki­áltani, amikor kivált a csapatból vagy tíz ember és egyenesen feléjük tartott. — Álljon a tehenek elé. papa! — rikkantott egy hosszú ember köszönés nélkül Simonra. — A többiek a szekér alá bújtak. — Egyszerre elvtársak! Hó-rukk! — vezényelt a hosszú munkásőr, de ha a szekér meg is mozdult, a két tehénke nyakát már úgy összetörte a járom, az előbbi erőlködés, hogy jóformán semmit sem fogtak a szekéren. — Rakjuk le a felét — ajánlotta az egyik munkásőr, s már bontották is a köteleket, de a fél terhével se ment a kihúza­ss. Végül az üres szekeret is csak nagy bajjal juttatták ki a dülőútra. A hosszú munkásőr széttárta a karját: — Rossz a motor — nézett a párolgó, riadt jószágokra. -* Mert rajtunk nem múlott. Mit csináljunk? — Köszönöm — rebegte Simon, s görnyedt teste a főidőn maradt kepék felé fordult. Kezével megadón legyintett: Odavan. — görbült el a szája, szipákolt, bajuszát törölgette, a szeme nedveseden. Az asszony hangosan sírt Az emberek tehetetlenül cuppogtatták a sarat, s a hosszé­tól várták a parancsot. Az meg a kezével intett. Elmentek. — óh, te kegyetlen isten! — nézett fel az égre Simon András, amikor megint magára maradt. Úgy érezte, életének minden súlya ránehezedik ötvennyolc esztendős, roggyant vál­tóira. Nyomja, tapossa őt, e felázott, vizes földre, hogy szinte már a levegő után kapkod. — Menjünk, András — rántotta ki süllyedéséből feleséget ' aki már a szekéren kuporgott, az esőkabát alatt. A gazda is fellépett, de nem bújt az asszony mellé. Dühö- * sen végigvágott riadt jószágain és odanyomta mellét az egyre jobban szakadó esőnek. Otthon egész nap az istállóban, meg a csűrben ténfergett. Már sötétedett, mikor a házba lépett. Éppen enni készült, amikor betoppant a kisbirő. — Fogjon lapátot András bácsi, aztán ki a Sajóra, mert veszélyben van már a falu is.' — Hát csak vigyen a víz mindent! Mindent! — ugrott talpra Simon. Szeme villogott. — Ha rajtam nem. segített senki, ‘éntölem se várjanak segítséget! — Ebből baj lesz — szólt csendesen a kisbirő, amire St- mo'n még paprikásabb lett, s a sánta ember mellé ugrott. — Baj? — emelte fel inas karját — hát lehet annál na­gyobb baj. minthogy oda az élet? A 36 kereszt gyönyörű bú­Es még fújta volná lelke panaszát, de kint az udvart be­töltötte két vontató hangja, s mintegy bebocsátást kérőn meg­remegtette az ablaküveget is. — Hová rakjuk az életet!? — kiabált be a hosszú mun­kásőr az ajtóból, de Simon András csak bámult rá, nem jutott szóhoz. Az asszonyt küldte, ő maga már nem tudta to­vább titkolni könnyeit, s hogy meneküljön az emberek elől. fogta a lapátot és elindult a Sajó felé. Tgaz, ereje már fogytán, de a közösségért, együtt a fa­luval még 6 is tehet valamit. Es ha a vész elmúlik, s ősszel békésebb körülmények között betakarítja a még kint- lévő termést, a jövő gazdasági évnek talán már nem egyedül indul, mert kegyetlen dolog az, — különösen a nagy bajban ha egyedül van az ember. Dávid József ülésén meghirdetett Adenauer pá­rizsi útja azt bizonyítja, hogy Fran­ciaország uralkodó körei mitsem1 ta­nulva a történelemből és semmibe- véve a mai helyzet reális tényeit, elő­segítik' az agresszív német militariz- mus újjászületését. A találkozó eredményeiről a Prav­da a következőket írja: Minél tovább II fenn a Bonn-Párlzs tengely, an­— ől egyoldalúbbá válik. „Nyugat-Eié- topának csak egyetlen vezetője le­het" — mondják Bonnban —, de nem Párizsra gondolnak. A nyugat­német főváros katonai körei ezt már nyíltan hangoztatják — hangsúlyozza Mint a Reuter és’az AP jelenti, a hétfői angol lapok érdeklődésének előterében MacMillan bonni útja ál{. A Daily Express „Dr. Adenauer cser­szövései” címmel kommentálja az eseményt. A kancellár azért hívta meg MacMillant — vélekedik a lap, — mivel meg akarja szerezni Nagy- Britannia hidrogénfegyvereit. Vi­szonzásul Adenauer megkönnyítené Anglia bejutását az európai közös piac országai közé. Legyünk résen Adenauer cselszövéseivel szemben — figyelmezteti a lap MacMillant. A Daily Maii szerint viszont a kancellár azért hívta meg a brit níi- niszterelnököt, hogy együttesen fé­kezzék meg az európai vezetésre tö­rő De Gaulle-t. Franciaország azt szorgalmazza, hogy Párizsban állítsák fel az Európai Közös Piac állandó po- litikal titkárságát. Ez azt j^l-ntené, — hangoztatja a lap —. hogy De Gaulle szerezné meg a diolomácial vezetést a közös piac tagállamai fö­lött. . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom