Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

eSEAKMAQTÁBOBSEAO

5

A TANÁCSOK TO ÉVE

Tenni akarnak a faluért

Megjelent

a Nagy Larousse Enciklopédia első kötete

Nemrégiben megjelent a Nagy Larousse Enciklopédia „A—Bau" cimszavas első kötete.

Claude Dubois, az enciklopédia egyik szerkesztőbe ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy korunk egyik érdekes nyelvészeti jel n-ég?, miszerint a beszélt és az Írott nyelv közötti hagyományos korlátok jóformán teljesen ledőltek. Még a szakkifejezések is már szinte keletkezésük pillanatában népszerűvé válnak. Példának okáért az olyan kifejezések, mint „allerglkus" vagy „láncreakció" ma már átvitt értelemben is használatosak és teljesen átmentek a köztudatba.

Ez az oka annak, hogy az új francia enciklopédia minden eddiginél nagyobb fontosságot tulajdonit az élő, a közhasználatú nyelvnek. Az enciklopédia elődeihez képest tehát „megfiatalodott". Helyet kaptak benne eddig elhnnycgólt területek is, mint pl. a néger művészet, vagy a japán irodalom. Nagy teret szentelnek a demográfia tudományának is. amely a gazdasági háttér alapján történelmi és összehasonlító tájékoztatással szolgál.

Egy népszerű kiállítás

Moszkvában igen élénk az érdeklődés a V. I. Lenin Állami Könyvtárban rendezett „A Szovjetunió és Ausztria népeinek barátságáért" című kiállítás iránt.

A kAillitás első részlege a szovjet- osztrák kapcsolatokkal foglalkozik. Foto-montázsok örökítik meg az osztrák és szovjet kormányküldöttségek kölcsönös látogatásait, valamint N. Sz. Hruscsov ausztriai tartózkodásá- a'nak érdekes epizódjait.

Kairóban befejeződött az első hároméves orosz nyelvtanfolyam

A vasgyári szobrászok

Kis alagsori helyiség,

ze a perec esi” villamosmegállótól, láromszor öt méter az egész. Azaz kardon, mögötte van egy még szű- :ebb zug, ahol a pillanatnyilag fö- ös anyagot raktározzák. Az állvá- lyokkal, szobrokkal, polcokkal, min- ázó asztallal, gipszes zsákokkal és negannyi eszközzel agyonzsúfolt he- yiség tanműhelye a diósgyőrvas- lyári két szobrászati szakkör — a izinvavölgyi és a kohászati — tagjai- íak. Vannak vagy tizenketten. Egyi- cük-másikuk nevét már sok év óta smerjük — Pléh Zoltán, Ábelt Káinén, F. Nagy Károly, Szikra Pál. Kutas István —, kívülük az utóbbi Években még egy sor Ígéretes tehetség jelentkezett, férfiak, nők egyaránt. Nemrégiben sikeresen szerepeltek a pesti Egressy Klubban rendezett szakköri kiállításon is. Tanítómesterük Cserenyei Kaltenbach István, az ötvenhét éves, országosan is ismert szobrászművész, aki amellett kiváló sportszakember. De érdeklik a tudományos dolgok is. Tevékeny munkatársa a vasgyári Kohászati Múzeumnak.

Kicsi, igen szoros ez a szobrász „műterem”, de nagy az itt dolgozók alkotóvágya. Amikor elhatároztam, hogy meglátogatom őket, tettem azért, mert már többször megemlékeztünk arról, hogy a második várossá növő Miskolc előbb-utóbb tág érvényesülési teret kínál a szobrászművészetnek. Hogy is áll hát azok dolga, akik itt e művészeti ág magvetői? Mert mi tagadás, amilyen nagy lendülettel fejlődik egyébként a miskolci képzőművészeti élet, annyira mostoha gyermekünk ezidő- szerint a szobrászat. A Képzőművészek Szövetsége borsodi csoportjának nincs is szobrász tagja. Igaz, a múltban- is alig akadt Miskolcon egy-két szobrász. Közöttük is a legrégibb, a nagy ambíciókkal indult néhai Kun József az igénytelenebb épületdíszítéseknél, sírkőfaragódnál kötött ki. Nyitray Dániel a festészet trületére vágott ét, de mér régóta „hallgató művész”. Az igen tehetséges Lakos Ernő pedig egy-két évi miskolci küszködés után elköltözött innen. Egyedül Nyilas Samu — aki egyidejg a vasgyári szakkört is vezette — tart ki a régiek közül mestersége mellett. Szóval a szobrászok számára meglehetősen hálátlan területnek bizonyult Miskolc. Az is Igaz viszont, hogy a művésznek kitartással kell kiharcolnia a maga helyét a „Nap alatt...”

A dlósgySrl szakkörök — ahogy a velük folytatott beszélgetés meggyőzött — kitartóak, lelkesek, s még az sem csüggeszti el őket hogy ilyen nehéz körülmények között dolgoznak, fejlesztik tudásukat Ahol kell. maguk erejéből segítene!« nehézségeiken, hiszen mindannyiar különböző szakmák dolgozói, különböző mesterségekhez értenek s hí összeadok gyakorlati tudásukat előteremtik a művészeti dolgaikhoz

nélkülözhetetlen technikai szükségleteket, eszközöket. Szeretik oktatójukat, a széles körben népszerű Pista bácsit, aki vidám barátjuk, és szigorú mester, ha arra kerül sor.

Sokan kifogásolják, — mondja Póta László szakköri tag —, hogy Pista bácsi minket naturalista, tef- mészethü ábrázolásmódra tanít. Ez igaz, mert Pista bácsinak, aki pedig nem ellenzője a modern kifejezési formáknak, az a nézete, hogy előbb a biztos alapot kell megszereznünk a művészethez, azután fejlesztheti ki mindenki a maga egyéni stílusát.

• Tizenegy éves fiú ül éppen modellt. A köf tagjai közé nemrég került Halmi István mintáz róla agyagportrét. Ügyesen mozognak újjal és a mintázó fa. Póta is ezt mintázza, de most vizes ronggyal van letakarva a félig kész „mű”. Fellib- bentjük a vizes takarót. Érdekes: szinte azonos a két portré, mégis más és más jellemző vonásokat, domborulatokat láttak meg a kisfiú arcán. Nem kell tehát attól tartani« hogy aki művésszé fejlődik, megbénítja a természethű ábrázolás gyakorlása. Ellenkezőleg: akit eleve egy oktatói, „mesteri” egyéni stílus rabjává teszünk, annak a fejlődése elé vetünk gátat.

Ábelt Árpád egyik legfejlettebb tagja a körnek. Egész sor kitűnően karakterizált plakett-portrét mutat, de ott van több fejtanulmánya és egy akt szoborkompozíciója is. ö beszél legszenvedélyesebben gondjaikról, terveikről, amíg meg nem érkezik Cserenyei, aki átveszi a szót« Megjön F. Nagy Károly is, akinek sok szobra szerepelt már kiállításokon. Élő és holt nagy szobrászművészekre, müveikre, régi és új művészeti problémákra, írásokra terelődik a szó. Folyóiratok, kiállítási katalógusok kerülnek elő. Szenvedélyes müvészetszeretet vibrál a kis szuterén helyiség levegőjében, ahol alig férünk el öten-hatan, pedig olykor tízen is dolgoznak itt szorongva, de békés egyetértésben. Nincs rálátás, nincs távlat. Minden szűk és mindent szétfeszít az alkotási, fejlődési vágy.

Sok élménnyel gazdagabban búcsúzom a lelkes társaságtól, azzal a meggyőződéssel: több segítséget, támogatást és jóindulatú gondoskodást érdemelnek ezek, a napi terhes munkájuk után a művészetben legnagyobb örömüket lelő . tehetséges emberek. Hiszen ha közülük csak

■ kettő-három nő elismert művésszé, akkor is elévülhetetlen érdemeket

: szereznek megértő támogatóik.

Mindazokon az üzemi,

, szerveken felül, amelyek alkalma■ sabb elhelyezést, alkotó és tanulási . lehetőséget biztosíthatnának a vas- : gyári szobrászoknak, gondolok ar- i ra. hogy a borsodi képzőmüvész■ csoport is sokat lendíthet fejlödésü- i kön „bajtársi” érdeklődésével, er- - kölcji támogatásával.

s H. B.

Szép eredmény — egy kis szépséghibával

nyiség kalória értéke. Itt ugyanis* némi lemaradás mutatkozik. A tervezett 2780 kalória helyett ugyanis csak 2700 kalóriát teljesítettek. Ennek egyik oka az, hogy olyan mezőkön haladtak át a fejtések, amelyek értéke a tervezetten alul maradt. Aa üzemvezetőség és a bányászok nemrég megtartott termelési tanácskozásán elhatározták, hogy az elkövetkezendő időszakban ezt a szépséghibát kijavítják.

Mint ismeretes, a béreikéi bányaüzem dolgozói nagyszerű termelési eredményt értek el az év első felében. Tervfeladatukat 113,3 száza - lókra teljesítették, s így mintegy 16 000 tonna szenet adtak a népgazdaságnak terven felül.

Kedvezően alakult az egyes aknák baleseti statisztikája is. Azonban van egy adat, melyről nem szívesen beszélnek a barcikai üzem bányászai, ez pedig a kitermelt szénmenyI sajókazai I. akna az élen

Ahhoz, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt hat hónap alatt 84 000 tonna szenet termelt terven felül, nagyban hozzájárultak a sajóvölgvi bányaüzem dolgozói. Ok ugyanis 22 000 tonna szénnel adtak többet az év első részében. A második félévi rajtjuk is kiválóan sikerült. Alig telt el júliusból néhány nap, az üzem aknái közül a sajókazai I. akna 116,8

százalékos tervteljesítéssel máris az első helyre került. Szorosan mögötte a szeles! külfejtés, 115,4 százalékos tervteljesítéssel. A s zu ha káli ól L aknában dolgozók is 100 százalék fölött varrnak. Mint megtudtuk, egyedül a Szeles aknai bányánál tapasztalható némi visszaesés. Ennek ellenére a bányaüzem tervteljesítése július első hetében meghaladta a 100 százalékot

nökök, orvosok, középiskolai tanárok, tudományos dolgozók, stb. vettek részt.

Az ünnepségen a háromeves tanfolyam végzett hallgatóinak diplomái ás emléktárgyat nyújtottak át

Kairóban ünnepség keretében fejezték be az állandó szovjet kiállítás kebelében működő esti orosz nyelvtanfolyamokon az oktatást A nyelvtanfolyamokat három éve tartják, jelenleg több mint 70 résztvevőjük van. A tanfolyamokra mésAz osztrák irodalom nagy népszerűségnek örvend a szovjet olvasóközönség körében. A szovjet hatalom megalakulása óta a szovjet népek 9 nyelvén 119-szer adták ki osztrák írók műveit, összesen 4 480 000 példányban.

A kiállításon a látogatók megismerkedhetnek Bécs nevezetes zenei emlékeivel, a klasszikus osztrák zeneszerzők — Mozart, Schubert, Johann Strauss stb. — alkotó munkásságával.

népségre készülődünk. Már most elkezdtük a készülődést, mert alkotmányunk ünnepét méltóképpen akarjuk megtartani.

így dolgoznak az alacskai állandó bizottság tagjai. Nemcsak tenni akarnak, hanem valóban sokat is tesznek a falujukért Szinte minden közös rendezvény, társadalmi -munka szervezése az ő nevükhöz fűződik. Az állandó bizottságok fontos szerepet töltenek be a falu életében. Ha tagjai megfelelően aktív, lelkiismeretes emberek, akkor munkájuknak — ahogy mondani szokás — kézzelfogható eredményei vannak. Alacskán ilyen emberek dolgoznak a bizottságban.

orvos. Ma van. Az iskolába és környékére a vízvezetéket Is beszerelték. Nagyrészt társadalmi munkában több utat helyrehoztak, kultúrházat épi- , tettek, amelynek mozihelyiségében hetente négy alkalommal tartanak előadást. Megvalósult az autóbusz- közlekedés is, és az utóbbi időben szombat-vasárnapi napokon közvetlen járat indul Tapolcára.

Ebben Daragó Jánosnénak is része van, aki egy percet sem pihen, szün- ■ énül újabb tervek megvalósításán < radozik.

— Most egy cukrászdáért „rágom" a földművé sszövettezet vezetőinek lülét — mondja. — De jó lenne már

apköziotthon is. Bárhol, bárkivel találkozom. azt mondják, különösen az asszonyok: „Szólj a tánácsban a napköziotthonért ... Mennyivel jobb lenne nekünk Is. meg a gyerekeknek

Télen a Hazafias Népfront összejövetelein sok értékes javaslat hangzott el. Feljegyezte őket. de egyúttal arra is gondolt, hogy figyelmeztesse az embereket: ne mindent az államtól várjanak, hanem amit lehet, valósítsák meg társadalmi összefogással.

— Tíz iv alatt sok tapasztalatra tettem szert — mond ia aztán —. de mindenek előtt a legfontosabb, amit megtanultam: az tő’theti be igazán nemes hivatását, tehet maradik'afo- .nvl elenet megbizatá'á-ak. aki szüntelen figyelemmel kíséri az ébtet. meghallgatja az emberek nroblémáit, java-fotait. s minden cselekedetével a köz üayét szolgálja.

Nemréaen úiahh m*»otf**#***teté* érte. Népiülnöknek v’fosztották a miskolci járásbiró-~'’hoz.

‘ Fáradhatatlan asszony. S bár ren- 1 geieg munkája osn otthon is, Da- 1 ragóné nem nyugszik. Természeté- í ben, a vérében van ez a belső tűz. az , Örökös nyugtalanság, amely új ter- * vek megvalósítására, új célok eléré■ sére ösztönzi. Az a típus, aki álfon■ dóan elégedetlen önmagával, akit t nem vakít el a siker, hanem máris ’ új munkába kezd. Ez az egyik titka : Daragóné eredményes munkálkodá1 Boróczki Edit

még autóbuszjárat sem volt. Nem egyszer előfordult — mert az üléseket általában a délutáni órákban tartották — hogy csak a késő éjjeli órákban vetődött haza. S otthon a háztartás. a család mindennapi gondjai is várták.

Gondolkodom: hol is láttam én már ezt az eleven tekintetű, mozgékony, kedves mosolyú asszonyt? A

Hazafias Népfront IV. kerületi újjáválasztó taggyűlésén jegyeztem hozzászólását:

„Büszkék vagyunk — mondta —, hogy a községfejlesztési, illetve kerü- letszépitésl versenyben a 100 ezer forintot mi nyertük meg. Az itt lakók valóban fáradhatatlan, példamutató munkát végeztek. De még mindig nagyon sok probléma vár megoldásra. Mindenekelőtt az utak javítása, a vízvezeték, a villanyhálózat bővítése a napközi otthon létrehozása ..." Ezi kérték az emberek is. Daragóné következetesen sikraszállt a villanyhálózat bővítéséért, az elhanyagol állapotban lévő kutak rendbehozásá- irt, s ma jóleső érzéssel állavithatjál meg: sokat fejlődőn kerületük.

— Gőrömbölyön régebben nem voí

Az utcára meggyfa-ág hajlik ki a •

kiskertből. A kapun belépőt muskátlik, fulózöldek fogadják. Az üvegezett verandán is, körül az ablakpárkányon tűzpiros és rózsaszín muskátlik. Daragó Jánosnét a konyhában, ebéd főzés közben találom.

— Ha nem esett volna az eső, a szólóben dolgoznék. Olt is mindig akad tennivaló. De a pártbélyegeket is szét kellett a tagok között osztanom — igy legalább erre is jutott *dő.

— Ez is a kötelességei közé tartozik?

— Igen. Gazdasági felelőse vagyok a görömbölyi pártszervezetnek._ De ezen kivül tagja vagyok a földművesszövetkezet felügyelő bizottságánik, elnöke az iskola szülői munkaközö;- ségének, s elnökségi tagja a Hazafias Népfrontnak, a nőtanácsnak... soroljam még? — kérdi mosolyogva.

— Valóban megtisztelő, s talán túlságosan is megterhelő, hogy ennyi társadalmi funkciót tölt be. Én most mint tanácstaghoz jöttem ...

Elmosolyodik.

— Mint tanácstag, már tiz ive dolgozom.

Hogy is volt, mint is volt annakidején? Emlékeiben kutat az ajtónak támaszkodva.

— Bizony, nagy nap volt! Az eskütételt soha sem felejtem el. Sírtam a meghatottságtó!. Ekkor éreztem igazán, mivel is bíztak meg tulajdonképpen. Nincs szebb feladat, mint a társadalomért, a közösségért dolgozni.

Krzd:tben sok probléma volt, egy- egy feladat megoldásánál sokszor bizonytalankodott. Daragóné két utcának volt a felelőse. A legelső megbízatás igy hangzott: látogassa le a körzetéhez tartozó családtagokat. S bár mindenkit ismert, az első alkalommal mégis kicsit zavart volt, amikor belépett hozzájuk, mert most nem mint ismerős, hanem mint megbízatását teljesítő személy, képviselte a városi tanácsot.

Visszaemlékezései nyomán lassan kialakul a kép. Szorgalommal, tenni- vágyótsal kapcsolódott a munkába. Soha nem hiányzott egyetlen tanácsülésről sem. Pedig abban az időben

A munkában nem ismer fáradalmat

Alacska kis falu: alig hatszáz em- r

bér lakja. Nincs megyeszerte híres c kultúrcsoportja, nem büszkélkedhet- V nek modern, nagyszerű művelődési 1 házzal, mégis, vagy talán éppen ezért, sok feladata van a művelődésügyi állandó bizottságnak. Hogyan dolgoznak az állandó bizottság tagjai s Alacskán? a

Simon István pedagógus, az ál- \ landó bizottság elnöke így vála- l szol a kérdésre. 1

— Nálunk a népművelésnek, ok- 1 tatásügynek, egészségügynek egy ál- 1 landó bizottsága van. Ennek a bi- ’ zottságnak öt ember a tagja: három • bányász, egy bányász feleség és egy « pedagógus. Aktív, sokat dolgozó emberek, akik valóban tenni akarnak

, a faluért valamit, és lelkiismeretesen látják el kötelességüket. Fpntos feladatunknak tekintjük a falu kulturális életének emelését, az emberek tájékoztatását, tanítását, oktatását, általában igyekszünk lépést tartani a fejlett kultúrájú községekkel. Az állandó bizottsági tagok sokat beszélgetnek az emberekkel, ők maguk is látják, tudják, hogy mit kellene tenni a falu szociális, kulturális életének javításáért, fejlesztéséért. Közös megbeszélés alapján javaslatot nyújtanak át a végrehajtó bizottságnak, a végrehajtó bizottság pedig ezeket a javaslatokat legtöbbször elfogadja és meg is valósítja.

— Hallhatnánk ezekről konkrétebben is?

— A művelődési esteket községünkben az állandó bizottság javaslatává szervezték meg. Kéthetenként tartunk ilyen előadásokat a legkülönfélébb témákról. Igaz ugyan, hogy ez már nem új, hiszen az ismeretterjesztés más faluban is nagy népszerűségnek örvend, de nálunk mégis köze van ehhez az állandó bizottságnak. Televíziót is vettünk, szintén az állandó bizottság javaslatára. Ehhez a község lakói adták össze a'pénzt, így a televízió valóban mindenkié; és mindig sok nézője is van. Most a parkosítás ugyancsak az állandó bizottsági tagok érdeme. Szebbé akarjuk tenni az iskola környékét, és azt hiszem, meg is tudjuk valósítani ezt a tervünket.

Az állandó bizottság munkája sokrétű. Kirándulásokat is szervezünk. Az úttörők táborozása, a kul- túrcsoport tapolcai és egri kirándulása azt bizonyítja, hogy nem sikertelenül.

— Hogyan szervezik meg a munkát az állandó bizottság tagjai?

— Minden hónapban tartunk egy beszámolót, ahol a bizottság tagjai elmondják, hogy mit végeitek el a

rájuk bízott feladatokból. Negyedévenként pedig kidolgozzuk a munkatervet, és mindenki ennek megfelelően igyekszik dolgozni.

— Van-e olyan körülmény,’ ami nehezíti a munkájukat?

— Ilyen is van. Olyan beszámolót soha nem tudunk tartani, ahol a bizottság minden tagja jelen volna. Ugyanis nem mindenki egy műszakban dolgozik, és így az időpont valamelyiküknek soha nem megfelelő. Ezen. sajnos, nem is tudunk változtatni, ezért valaki, vagy az egyik, vagy a másik hiányzik a beszámolóról. A hiányzóval pedig később beszéljük meg a munkát

— Az augusztus húszadikai ün-