Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

eSEAKMAQTÁBOBSEAO 5 A TANÁCSOK TO ÉVE Tenni akarnak a faluért Megjelent a Nagy Larousse Enciklopédia első kötete Nemrégiben megjelent a Nagy Larousse Enciklopédia „A—Bau" cimszavas első kötete. Claude Dubois, az enciklopédia egyik szerkesztőbe ezzel kapcsolat­ban elmondotta, hogy korunk egyik érdekes nyelvészeti jel n-ég?, mi­szerint a beszélt és az Írott nyelv közötti hagyományos korlátok jó­formán teljesen ledőltek. Még a szakkifejezések is már szinte kelet­kezésük pillanatában népszerűvé válnak. Példának okáért az olyan kifejezések, mint „allerglkus" vagy „láncreakció" ma már átvitt érte­lemben is használatosak és teljesen átmentek a köztudatba. Ez az oka annak, hogy az új fran­cia enciklopédia minden eddiginél nagyobb fontosságot tulajdonit az élő, a közhasználatú nyelvnek. Az enciklopédia elődeihez képest tehát „megfiatalodott". Helyet kaptak benne eddig elhnnycgólt területek is, mint pl. a néger művészet, vagy a japán irodalom. Nagy teret szen­telnek a demográfia tudományának is. amely a gazdasági háttér alap­ján történelmi és összehasonlító tá­jékoztatással szolgál. Egy népszerű kiállítás Moszkvában igen élénk az érdek­lődés a V. I. Lenin Állami Könyvtár­ban rendezett „A Szovjetunió és Ausztria népeinek barátságáért" című kiállítás iránt. A kAillitás első részlege a szovjet- osztrák kapcsolatokkal foglalkozik. Foto-montázsok örökítik meg az oszt­rák és szovjet kormányküldöttségek kölcsönös látogatásait, valamint N. Sz. Hruscsov ausztriai tartózkodásá- a'nak érdekes epizódjait. Kairóban befejeződött az első hároméves orosz nyelvtanfolyam A vasgyári szobrászok Kis alagsori helyiség, ze a perec esi” villamosmegállótól, láromszor öt méter az egész. Azaz kardon, mögötte van egy még szű- :ebb zug, ahol a pillanatnyilag fö- ös anyagot raktározzák. Az állvá- lyokkal, szobrokkal, polcokkal, min- ázó asztallal, gipszes zsákokkal és negannyi eszközzel agyonzsúfolt he- yiség tanműhelye a diósgyőrvas- lyári két szobrászati szakkör — a izinvavölgyi és a kohászati — tagjai- íak. Vannak vagy tizenketten. Egyi- cük-másikuk nevét már sok év óta smerjük — Pléh Zoltán, Ábelt Kái­nén, F. Nagy Károly, Szikra Pál. Kutas István —, kívülük az utóbbi Években még egy sor Ígéretes tehet­ség jelentkezett, férfiak, nők egy­aránt. Nemrégiben sikeresen sze­repeltek a pesti Egressy Klubban rendezett szakköri kiállításon is. Ta­nítómesterük Cserenyei Kaltenbach István, az ötvenhét éves, országosan is ismert szobrászművész, aki amel­lett kiváló sportszakember. De ér­deklik a tudományos dolgok is. Te­vékeny munkatársa a vasgyári Ko­hászati Múzeumnak. Kicsi, igen szoros ez a szobrász „műterem”, de nagy az itt dolgozók alkotóvágya. Amikor elhatároztam, hogy meglátogatom őket, tettem azért, mert már többször megemlé­keztünk arról, hogy a második vá­rossá növő Miskolc előbb-utóbb tág érvényesülési teret kínál a szobrász­művészetnek. Hogy is áll hát azok dolga, akik itt e művészeti ág magvetői? Mert mi tagadás, ami­lyen nagy lendülettel fejlődik egyéb­ként a miskolci képzőművészeti élet, annyira mostoha gyermekünk ezidő- szerint a szobrászat. A Képzőművé­szek Szövetsége borsodi csoportjá­nak nincs is szobrász tagja. Igaz, a múltban- is alig akadt Miskolcon egy-két szobrász. Közöttük is a legré­gibb, a nagy ambíciókkal indult né­hai Kun József az igénytelenebb épületdíszítéseknél, sírkőfaragódnál kötött ki. Nyitray Dániel a festészet trületére vágott ét, de mér régóta „hallgató művész”. Az igen tehetsé­ges Lakos Ernő pedig egy-két évi miskolci küszködés után elköltözött innen. Egyedül Nyilas Samu — aki egyidejg a vasgyári szakkört is ve­zette — tart ki a régiek közül mes­tersége mellett. Szóval a szobrászok számára meglehetősen hálátlan te­rületnek bizonyult Miskolc. Az is Igaz viszont, hogy a művésznek ki­tartással kell kiharcolnia a maga helyét a „Nap alatt...” A dlósgySrl szakkörök — ahogy a velük folytatott beszél­getés meggyőzött — kitartóak, lelke­sek, s még az sem csüggeszti el őket hogy ilyen nehéz körülmények kö­zött dolgoznak, fejlesztik tudásukat Ahol kell. maguk erejéből segítene!« nehézségeiken, hiszen mindannyiar különböző szakmák dolgozói, külön­böző mesterségekhez értenek s hí összeadok gyakorlati tudásukat elő­teremtik a művészeti dolgaikhoz nélkülözhetetlen technikai szükség­leteket, eszközöket. Szeretik oktató­jukat, a széles körben népszerű Pis­ta bácsit, aki vidám barátjuk, és szi­gorú mester, ha arra kerül sor. Sokan kifogásolják, — mondja Póta László szakköri tag —, hogy Pista bácsi minket naturalista, tef- mészethü ábrázolásmódra tanít. Ez igaz, mert Pista bácsinak, aki pedig nem ellenzője a modern kifejezési formáknak, az a nézete, hogy előbb a biztos alapot kell megszereznünk a művészethez, azután fejlesztheti ki mindenki a maga egyéni stílusát. • Tizenegy éves fiú ül éppen mo­dellt. A köf tagjai közé nemrég ke­rült Halmi István mintáz róla agyagportrét. Ügyesen mozognak új­jal és a mintázó fa. Póta is ezt min­tázza, de most vizes ronggyal van letakarva a félig kész „mű”. Fellib- bentjük a vizes takarót. Érdekes: szinte azonos a két portré, mégis más és más jellemző vonásokat, domborulatokat láttak meg a kisfiú arcán. Nem kell tehát attól tartani« hogy aki művésszé fejlődik, meg­bénítja a természethű ábrázolás gya­korlása. Ellenkezőleg: akit eleve egy oktatói, „mesteri” egyéni stílus rab­jává teszünk, annak a fejlődése elé vetünk gátat. Ábelt Árpád egyik legfejlettebb tagja a körnek. Egész sor kitűnően karakterizált plakett-portrét mutat, de ott van több fejtanulmánya és egy akt szoborkompozíciója is. ö be­szél legszenvedélyesebben gondjaik­ról, terveikről, amíg meg nem érke­zik Cserenyei, aki átveszi a szót« Megjön F. Nagy Károly is, akinek sok szobra szerepelt már kiállításo­kon. Élő és holt nagy szobrászművé­szekre, müveikre, régi és új művé­szeti problémákra, írásokra terelő­dik a szó. Folyóiratok, kiállítási ka­talógusok kerülnek elő. Szenvedé­lyes müvészetszeretet vibrál a kis szuterén helyiség levegőjében, ahol alig férünk el öten-hatan, pedig olykor tízen is dolgoznak itt szo­rongva, de békés egyetértésben. Nincs rálátás, nincs távlat. Minden szűk és mindent szétfeszít az alko­tási, fejlődési vágy. Sok élménnyel gazdagabban bú­csúzom a lelkes társaságtól, azzal a meggyőződéssel: több segítséget, tá­mogatást és jóindulatú gondoskodást érdemelnek ezek, a napi terhes munkájuk után a művészetben leg­nagyobb örömüket lelő . tehetséges emberek. Hiszen ha közülük csak ■ kettő-három nő elismert művésszé, akkor is elévülhetetlen érdemeket : szereznek megértő támogatóik. Mindazokon az üzemi, , szerveken felül, amelyek alkalma­■ sabb elhelyezést, alkotó és tanulási . lehetőséget biztosíthatnának a vas- : gyári szobrászoknak, gondolok ar- i ra. hogy a borsodi képzőmüvész­■ csoport is sokat lendíthet fejlödésü- i kön „bajtársi” érdeklődésével, er- - kölcji támogatásával. s H. B. Szép eredmény — egy kis szépséghibával nyiség kalória értéke. Itt ugyanis* némi lemaradás mutatkozik. A ter­vezett 2780 kalória helyett ugyanis csak 2700 kalóriát teljesítettek. Ennek egyik oka az, hogy olyan mezőkön haladtak át a fejtések, amelyek ér­téke a tervezetten alul maradt. Aa üzemvezetőség és a bányászok nem­rég megtartott termelési tanácsko­zásán elhatározták, hogy az elkövet­kezendő időszakban ezt a szépség­hibát kijavítják. Mint ismeretes, a béreikéi bánya­üzem dolgozói nagyszerű termelési eredményt értek el az év első felé­ben. Tervfeladatukat 113,3 száza - lókra teljesítették, s így mintegy 16 000 tonna szenet adtak a népgaz­daságnak terven felül. Kedvezően alakult az egyes aknák baleseti statisztikája is. Azonban van egy adat, melyről nem szívesen beszélnek a barcikai üzem bányá­szai, ez pedig a kitermelt szénmeny­I sajókazai I. akna az élen Ahhoz, hogy a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt hat hónap alatt 84 000 tonna szenet termelt terven felül, nagyban hozzájárultak a sajóvölgvi bányaüzem dolgozói. Ok ugyanis 22 000 tonna szénnel adtak többet az év első részében. A második félévi rajtjuk is kiválóan sikerült. Alig telt el júliusból néhány nap, az üzem ak­nái közül a sajókazai I. akna 116,8 százalékos tervteljesítéssel máris az első helyre került. Szorosan mögötte a szeles! külfejtés, 115,4 százalékos tervteljesítéssel. A s zu ha káli ól L aknában dolgozók is 100 százalék fö­lött varrnak. Mint megtudtuk, egye­dül a Szeles aknai bányánál tapasz­talható némi visszaesés. Ennek elle­nére a bányaüzem tervteljesítése jú­lius első hetében meghaladta a 100 százalékot nökök, orvosok, középiskolai taná­rok, tudományos dolgozók, stb. vet­tek részt. Az ünnepségen a háromeves tan­folyam végzett hallgatóinak diplo­mái ás emléktárgyat nyújtottak át Kairóban ünnepség keretében fe­jezték be az állandó szovjet kiállí­tás kebelében működő esti orosz nyelvtanfolyamokon az oktatást A nyelvtanfolyamokat három éve tartják, jelenleg több mint 70 részt­vevőjük van. A tanfolyamokra més­Az osztrák irodalom nagy népsze­rűségnek örvend a szovjet olvasó­közönség körében. A szovjet hatalom megalakulása óta a szovjet népek 9 nyelvén 119-szer adták ki osztrák írók műveit, összesen 4 480 000 pél­dányban. A kiállításon a látogatók megismer­kedhetnek Bécs nevezetes zenei em­lékeivel, a klasszikus osztrák zene­szerzők — Mozart, Schubert, Johann Strauss stb. — alkotó munkásságával. népségre készülődünk. Már most el­kezdtük a készülődést, mert alkot­mányunk ünnepét méltóképpen akar­juk megtartani. így dolgoznak az alacskai állandó bizottság tagjai. Nemcsak tenni akarnak, hanem valóban sokat is tesznek a falujukért Szinte minden közös rendezvény, társadalmi -mun­ka szervezése az ő nevükhöz fűző­dik. Az állandó bizottságok fontos szerepet töltenek be a falu életé­ben. Ha tagjai megfelelően aktív, lelkiismeretes emberek, akkor mun­kájuknak — ahogy mondani szokás — kézzelfogható eredményei van­nak. Alacskán ilyen emberek dol­goznak a bizottságban. orvos. Ma van. Az iskolába és kör­nyékére a vízvezetéket Is beszerelték. Nagyrészt társadalmi munkában több utat helyrehoztak, kultúrházat épi- , tettek, amelynek mozihelyiségében hetente négy alkalommal tartanak előadást. Megvalósult az autóbusz- közlekedés is, és az utóbbi időben szombat-vasárnapi napokon közvet­len járat indul Tapolcára. Ebben Daragó Jánosnénak is része van, aki egy percet sem pihen, szün- ■ énül újabb tervek megvalósításán < radozik. — Most egy cukrászdáért „rágom" a földművé sszövettezet vezetőinek lülét — mondja. — De jó lenne már apköziotthon is. Bárhol, bárkivel ta­lálkozom. azt mondják, különösen az asszonyok: „Szólj a tánácsban a nap­köziotthonért ... Mennyivel jobb len­ne nekünk Is. meg a gyerekeknek Télen a Hazafias Népfront össze­jövetelein sok értékes javaslat hang­zott el. Feljegyezte őket. de egyúttal arra is gondolt, hogy figyelmeztesse az embereket: ne mindent az államtól várjanak, hanem amit lehet, valósít­sák meg társadalmi összefogással. — Tíz iv alatt sok tapasztalatra tettem szert — mond ia aztán —. de mindenek előtt a legfontosabb, amit megtanultam: az tő’theti be igazán nemes hivatását, tehet maradik'afo- .nvl elenet megbizatá'á-ak. aki szün­telen figyelemmel kíséri az ébtet. meghallgatja az emberek nroblémáit, java-fotait. s minden cselekedetével a köz üayét szolgálja. Nemréaen úiahh m*»otf**#***teté* érte. Népiülnöknek v’fosztották a miskolci járásbiró-~'’hoz. ‘ Fáradhatatlan asszony. S bár ren- 1 geieg munkája osn otthon is, Da- 1 ragóné nem nyugszik. Természeté- í ben, a vérében van ez a belső tűz. az , Örökös nyugtalanság, amely új ter- * vek megvalósítására, új célok eléré­■ sére ösztönzi. Az a típus, aki álfon­■ dóan elégedetlen önmagával, akit t nem vakít el a siker, hanem máris ’ új munkába kezd. Ez az egyik titka : Daragóné eredményes munkálkodá­1 Boróczki Edit még autóbuszjárat sem volt. Nem egyszer előfordult — mert az üléseket általában a délutáni órákban tartot­ták — hogy csak a késő éjjeli órák­ban vetődött haza. S otthon a ház­tartás. a család mindennapi gondjai is várták. Gondolkodom: hol is láttam én már ezt az eleven tekintetű, mozgé­kony, kedves mosolyú asszonyt? A Hazafias Népfront IV. kerületi újjá­választó taggyűlésén jegyeztem hoz­zászólását: „Büszkék vagyunk — mondta —, hogy a községfejlesztési, illetve kerü- letszépitésl versenyben a 100 ezer fo­rintot mi nyertük meg. Az itt lakók valóban fáradhatatlan, példamutató munkát végeztek. De még mindig nagyon sok probléma vár megoldás­ra. Mindenekelőtt az utak javítása, a vízvezeték, a villanyhálózat bővítése a napközi otthon létrehozása ..." Ezi kérték az emberek is. Daragóné kö­vetkezetesen sikraszállt a villany­hálózat bővítéséért, az elhanyagol állapotban lévő kutak rendbehozásá- irt, s ma jóleső érzéssel állavithatjál meg: sokat fejlődőn kerületük. — Gőrömbölyön régebben nem voí Az utcára meggyfa-ág hajlik ki a • kiskertből. A kapun belépőt muskát­lik, fulózöldek fogadják. Az üvege­zett verandán is, körül az ablakpár­kányon tűzpiros és rózsaszín muskát­lik. Daragó Jánosnét a konyhában, ebéd főzés közben találom. — Ha nem esett volna az eső, a szólóben dolgoznék. Olt is mindig akad tennivaló. De a pártbélyegeket is szét kellett a tagok között oszta­nom — igy legalább erre is jutott *dő. — Ez is a kötelességei közé tarto­zik? — Igen. Gazdasági felelőse vagyok a görömbölyi pártszervezetnek._ De ezen kivül tagja vagyok a földműves­szövetkezet felügyelő bizottságánik, elnöke az iskola szülői munkaközö;- ségének, s elnökségi tagja a Hazafias Népfrontnak, a nőtanácsnak... so­roljam még? — kérdi mosolyogva. — Valóban megtisztelő, s talán túl­ságosan is megterhelő, hogy ennyi társadalmi funkciót tölt be. Én most mint tanácstaghoz jöttem ... Elmosolyodik. — Mint tanácstag, már tiz ive dol­gozom. Hogy is volt, mint is volt annak­idején? Emlékeiben kutat az ajtónak támaszkodva. — Bizony, nagy nap volt! Az eskü­tételt soha sem felejtem el. Sírtam a meghatottságtó!. Ekkor éreztem iga­zán, mivel is bíztak meg tulajdon­képpen. Nincs szebb feladat, mint a társadalomért, a közösségért dolgozni. Krzd:tben sok probléma volt, egy- egy feladat megoldásánál sokszor bi­zonytalankodott. Daragóné két utcá­nak volt a felelőse. A legelső meg­bízatás igy hangzott: látogassa le a körzetéhez tartozó családtagokat. S bár mindenkit ismert, az első alka­lommal mégis kicsit zavart volt, ami­kor belépett hozzájuk, mert most nem mint ismerős, hanem mint meg­bízatását teljesítő személy, képviselte a városi tanácsot. Visszaemlékezései nyomán lassan kialakul a kép. Szorgalommal, tenni- vágyótsal kapcsolódott a munkába. Soha nem hiányzott egyetlen tanács­ülésről sem. Pedig abban az időben A munkában nem ismer fáradalmat Alacska kis falu: alig hatszáz em- r bér lakja. Nincs megyeszerte híres c kultúrcsoportja, nem büszkélkedhet- V nek modern, nagyszerű művelődési 1 házzal, mégis, vagy talán éppen ezért, sok feladata van a művelődésügyi állandó bizottságnak. Hogyan dolgoz­nak az állandó bizottság tagjai s Alacskán? a Simon István pedagógus, az ál- \ landó bizottság elnöke így vála- l szol a kérdésre. 1 — Nálunk a népművelésnek, ok- 1 tatásügynek, egészségügynek egy ál- 1 landó bizottsága van. Ennek a bi- ’ zottságnak öt ember a tagja: három • bányász, egy bányász feleség és egy « pedagógus. Aktív, sokat dolgozó em­berek, akik valóban tenni akarnak , a faluért valamit, és lelkiismerete­sen látják el kötelességüket. Fpntos feladatunknak tekintjük a falu kul­turális életének emelését, az embe­rek tájékoztatását, tanítását, okta­tását, általában igyekszünk lépést tartani a fejlett kultúrájú községek­kel. Az állandó bizottsági tagok so­kat beszélgetnek az emberekkel, ők maguk is látják, tudják, hogy mit kellene tenni a falu szociális, kul­turális életének javításáért, fejlesz­téséért. Közös megbeszélés alapján javaslatot nyújtanak át a végrehaj­tó bizottságnak, a végrehajtó bizott­ság pedig ezeket a javaslatokat leg­többször elfogadja és meg is való­sítja. — Hallhatnánk ezekről konkré­tebben is? — A művelődési esteket közsé­günkben az állandó bizottság javas­latává szervezték meg. Kéthetenként tartunk ilyen előadásokat a legkü­lönfélébb témákról. Igaz ugyan, hogy ez már nem új, hiszen az isme­retterjesztés más faluban is nagy népszerűségnek örvend, de nálunk mégis köze van ehhez az állandó bizottságnak. Televíziót is vettünk, szintén az állandó bizottság javas­latára. Ehhez a község lakói adták össze a'pénzt, így a televízió való­ban mindenkié; és mindig sok néző­je is van. Most a parkosítás ugyan­csak az állandó bizottsági tagok ér­deme. Szebbé akarjuk tenni az is­kola környékét, és azt hiszem, meg is tudjuk valósítani ezt a tervünket. Az állandó bizottság munkája sokrétű. Kirándulásokat is szerve­zünk. Az úttörők táborozása, a kul- túrcsoport tapolcai és egri kirándu­lása azt bizonyítja, hogy nem siker­telenül. — Hogyan szervezik meg a mun­kát az állandó bizottság tagjai? — Minden hónapban tartunk egy beszámolót, ahol a bizottság tagjai elmondják, hogy mit végeitek el a rájuk bízott feladatokból. Negyed­évenként pedig kidolgozzuk a mun­katervet, és mindenki ennek megfe­lelően igyekszik dolgozni. — Van-e olyan körülmény,’ ami nehezíti a munkájukat? — Ilyen is van. Olyan beszámolót soha nem tudunk tartani, ahol a bi­zottság minden tagja jelen volna. Ugyanis nem mindenki egy műszak­ban dolgozik, és így az időpont va­lamelyiküknek soha nem megfelelő. Ezen. sajnos, nem is tudunk vál­toztatni, ezért valaki, vagy az egyik, vagy a másik hiányzik a beszámoló­ról. A hiányzóval pedig később be­széljük meg a munkát — Az augusztus húszadikai ün-

Next

/
Oldalképek
Tartalom