Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

ESZAKMAGXABOKSZAG 3 AZ ERESZ ALATT Új lakóház Sátoraljaújhelyen Bevert az eresz alá engem is az eső. Emberek álltak már ott ázott, feltúrt ingujjban, szívták a cigarettát, nézték a csatornáról lehul­ló nagy esőcseppeket, a hirtelen jött nyári záport. — Mintha dézsából Öntenék — top­pant be ismét csuromvizesen valaki, s húzza lefelé a cipőjét. — Nézzétek, tele lett. Kacsává ázik az ember. Ab­bahagyhatná már... — így megy ez negyven napig. Esett Medárd-napkor is. — Babona! — .szólt egy fiatalabb, s kxfricskázta a zuhogó esőbe a kör­me hegyére égett cigarettát. — Mor­— Vagy ez a sok robbantás. A ra­kéták, meg mit tudom én, mik okoz­zák. Amerikában is földrengés van. Olvastátok? Borzasztó lehet. Ott is esik az eső. A felhőszakadás... Ki tudja, nem abból kapunk-e mi is... — Ugyan! — Így ismét a fiatalabb. Esik, oszt esik. Messze van az hoz­zánk. A mezsgyén túl, az istálló sarkától árpaföldek, búzaföldek, zöldlevelű kukoricás. Qdább nagy tábla mák, mellette krumpli virít. «-* Ezt nem ette le a bogár? ■— Nem a fene aki beleáll! Megtá­madta ezt is — fordul felém a leg­idősebb —, annyi volt rajta, mint az égen a csillag. Pedig poroztuk, az iskolás gyerekek is szedték, mégis van belőle most is elég. — Majd az eső elmossa — jegyzi — Nem árt annak az eső sem, nem árt annak csak az újfajta vegyszer. — Hát az milyen? Az ember elmosolyodik, magában rendezgeti a tréfát. S mondja nagy komolyan: — Valami új por, a nevét nem tu­dom. De a lényeg, hogy meg kell fog­ni a burgonyabogarat, megcsiklan­dozni, hogy kitátsa a száját, és kés­hegynyit ebből a porból a torkára szórni, aztán a földre tenni és elta­posni. Biztos, hogy elpusztul... Afevet mindenki jókedvűen, fel­L ’ szabadulton, s a mesélöt hátba vágják. — A rossz üssön ki... S újra, meg újra jót nevetnek, ci­garettával, tűzzel kinálgatják egy­mást. Az alsóhatár felől, a dűlöúton megint szalad valaki. Vállán kapa, elázott kenyeres tarisznya. Lucskos, pocsétás maga az ember is. Emezek innen az eresz alól biztatják: — Siess, te! — Le ne taposd a káposztát! Végre ideér, rázza magáról a vizet, suhogtatja a kalapját. Cigaretta után kotorász aztán, de a doboz Kossuth ronggyá ázott a zsebében. Dühösen csapja ki az eresz elé. — Ez odalett... Hárman is kínálják. — Gyújts rá ebből! Megállj, a gyu­fád sem szuperál. Nincs már neked semmid, he. — Hát... — s szívja a cigarettát. — Elázott, na! De a jókedvű emberek, akiket már az előbb nevetésre csiklandozott a tréfa, tovább ugratják: — Jól bírod az iramot, öregem, » r szaladtál, hogy ezzel a teljesit- nnyel akár az olimpiára is bene­vezhetnél. Milyen a kukoricád, András? *- Jó. Tűrhető. De gazos... — Van olyan, mint ez? — s az is­tálló sarkánál kezdődő táblát mutat­ják. — Hibrid... Az érkezett nézi. nézi, s azt mondja: — Halljátok, mikor kapáltátok be ezt a nagy táblát? — Tegnap, meg ma. Az utolját. Nyolcvan ember állt neki egyszerre. Tudod, mi az? Nyolcvan ember, nyolcvan sor. Jó kukorica, mi? — Szép az a mák is. Az enyémbe beleesett a pondró. — Volt ebben ts, de poroztuk. Most már megmarad. Ha csak a te földed­ről át nem jön ide, András... — Messze van az. Kint a Hajdán. Hanem — mondja aztán — a búzáto­kat két hét múlva vághatjátok. Jó —Neked is lehetne ilyen, András... — Abban a földben? Soha! — Nem, de itt igen. Hallod, — s az heg ember egészen közel hajol hoz­ta —, emlékszel mit mondtál a télen? Azt mondtad ugye, hogy mindig lesz ieked olyan kukoricád, olyan búzád, nini a tsz-nek. Na, most jó, hogy Tevert ide az eső az ereszünk alá — t ezt igy megnyomja: ereszünk —, nert magad mondtad, magad vet­ed észre, András. Bánom, hogy nem 'ogadtam veled legalább egy fél ti­er pálinkába, elvesztetted volna, te konok, makacs ember. A ndrás is csak most vette észre, hogy elszólta magát. Elpirul, s ízt mondja halkan: — Nem akartam én bántam ma­ját. — Jaj, dehogy bántottál! Ilyen szé­pet nekem még soha nem mondtak, András. Nem is tudod, milyen jól nett, hiszen emlékszel, mennyit vi­tatkoztunk a télen, de te hajthatat­lan maradtál. Fájt is, hogy nem bír­tam meg veled, nem tudtalak meg­győzni. Csak te maradtál ki a jó gaz­dák közül, de most már nem bánom. Tanulsz legalább. A magad kárán ... S ezért most meg te ne haragudjál. Na, gyújts rá! így aztán komolyra fordul a sző. De közben eláll a hirtelen zápor, s újra kisüt a Nap. Az emberek men­nek vissza az építkezéshez, rakják a nyári karámot, s indulna András is, de tartóztatják. — Maradj. Ma már úgysem tudsz kapálni. — Az igaz. — Na látod, nézz körül nálunk. Uborkád van-e már? — Kicsi. Most virít. — Eríggy csak, rakd meg a tarisz­nyád. Van itt elég. — S karon ragad­ja az öreg kertész, mutogat, magya­ráz. — Látod, milyen szép ez a ká­poszta is itt... C okáig maradnak. Bejárják a fél ^ határt. Az öregre szükség vol na az építkezésnél, keresik is: — Ho jár már? De a kérdezőt letorkolják — Hagyjad csak, bizonyítja az iga zát. Na, nyomás, toljátok azt a ge randát!... Ónod vári Miklós VASÉRC A HOMOK ALATT Kazahsztánban a Kiszilkum siva tag kellős közepén óriási vasérc-lelő helyre bukkantak. A sivatagi homok réteg alatö vasérc mennyiségét 3$ millió tonnára becsülik. ÜzbeWsztánban is gazdag vasérc réteget találtak, amelynek érctartal ma 200 millió tonnára tehető. A ércréteg ezen a helyen értékes sze net is tartalmaz, amely kakszolásr Érik a búza... Határidő előtt teljesítette félévi tervét azJTzdi Szénbányászati Tröszt A tröszthöz tar igen eredményesen dolgoztak első félévben. Különösen június hónapban értek el kimagasló ter­melési sikereket. Általában jól szervezték meg a munkát, szinte naponta túlteljesítették az egy nap­ra jutó termelési tervet. Június 27-én már 102 százalékra teljesí­tették havi előírásukat, 29-én reg­gel pedig jelentették a megyei párt- bizottság ipari osztályának: ..féléves tervünket két nappal a határidő előtt teljesítettük”. Mit jelent ez az eredmény? Az Ózdi Tröszthöz tartozó bányák öaz- szesen 10 ezer 500 tonna szénnel termeltek többet, mist amit a fél­évi terv előírt. Igen szép eredmény ez, s azt mutatja, hogy az Ózdi Szénbányászati Tröszt minden dol­gozója becsülettel munkálkodott, új, nagymennyiségű szén vagy ónnal gazdagította népgazdaságunkat. Di­cséret és elismerés ezért a szép eredményért a tröszt derék szén­vágóinak és műszaki vezetőinek. Népfront Megyei és Városi Bizottsága I960, július 1 péntek délután 14 óra 30 perckor a vasgyári SZABADSÁG-kertben 1 időben a Művelődési Házban) Béke-nagygyűlést rendez, melyre szeretettel meghívjuk a város lakosságát. A nagygyűlés előadója: VASS 1ST VÁNNÉ, a Hazafias Népfront országos titkára. Hegyek között, dombok között... Harmincöt tonna papír félévi terven felül kai csökkentették a megengedetthez viszonyítva s a műszaki intézkedé­sek révén másfélmillió forintot taka­rítottak meg. Az év első felében egyébként már a hagyományosan ké­szített bélyeg-, bankjegy- és kártya- papíron kívül megkezdték a falak borítására szolgáló tapétapapír, to­vábbá a rádiópapir üzemszerű gyár­tását is. A 178 éves Diósgyőri Papírgyár dolgozói szorgalmas munkájuk ered­ményeként határidő előtt eleget tet­tek félévi kötelezettségüknek. Ter­ven felül mintegy 35 tonna — na­gyobbrészt offset — papírt készítenek még. Ennek értéke több mint félmillió Ft Ezzel éves felajánlásukat is jelentősen túlteljesítették. A dolgo­zók jó munkáját mutatja, hogy a gé­pek állásidejét mintegy 30 százalék­lépett előre, a baktakéki tsz-tagok felsősorban^ az ál^ttenyé^ést^l is. A tömöri Béke Tsz nehé|0S okoz itt gondot A*gyakori esőzések, viharok annyira összekuszálták, föld­re fektették a kalászosokat, hogy alig gondolhatnak a gép segítségére, pedig 440 hold kalászosról van szó. Számol, tervezget a vezetőség, mi­lyen premizálási rendszerrel tudná a leggazdaságosabban serkenteni az aratás és betakarítás gyors lebonyo­lítását. Mert gyorsan kell végezniök. Annyira kövérek, teltek a búzasze­"'hüéré’gy téárÍS kÍÜlnMmveszteség adhatja el6 magét. A tömöri tsz-ta­gok különben iparkodö, szorgalmas emberek. A kapások ápolása jól megy. Az állattenyésztés fellendítése végett máris sokat tettek. Sertéshiz­laldát építettek a maguk erejéből, egy 300 férőhelyes juhhodályt is tető alá hoztak állami segítséggel. Az ara­tás gondjaival is megbirkóznak, ha egy pillanatig sem feledkeznek meg arról hogy minden kárbaveszett bú­zaszem az ö zsebükre megy. A damaki Üj Barázda Tsz is sza­kítani iparkodik a régi külterjes szemlélettel s az állattenyésztés elő­nyeit igyekszik kihasználni. Tavaly n«n sikerült a gazdálkodásuk, keve­set osztottak. Ebben az évben szú- ; ken, mindössze 30 forintot terveztek ; egy munkaegységre. Minden Jel ar- I ra mutat, hogy többre viszik a tér- 1 vezet tóéi. Szedőborsójuk a négysze­resét hozta, a búza, árpa is többet Ígér a tervezettnél. Ügy tervezték, hogy év végére ötvenre növelik 60 darab szarvasmarhájuk van. Ser­tést is hizlalnak. A növényápolással sincs különösebb baj, bár a kukorica­kapálás egyes tagok hanyagsága miatt vontatottan halad; cukorrépá­juk a gondos munka eredményeként nagyon szép. Az aratással előrelát­hatólag időre végeznek a damaklak. A szélsőséges időjárás eddig megkí­mélte határukat s a 370 holdnyi ka- lászos egy részét, 120 holdat a gép fogja aratni. A felmaradó területre 1 már megszerveztek 39 aratópárt, 8 jutalmazással serkentik majd a ta- ' gokat a gyors és jó munkára.- A hagyomány, a szokás megfogja ■ az embert az előrelépésben, pedig a ■ csereháti ember csak úgy segítheti önmagán, ha minden húzódozás nél­i kül embertársai segítő keze után ■ nyúl, ha összefog a természet elleni [ harcában. Egyedül, magárahagyottan , nem tud fordítani a sorsán. Gyakorta ; idézett közmondás errefelé: jobb ma , egy veréb, mint holnap egy túzok. ‘ lahogy így módosítják: hagyjuk a . verebet, gyerünk a túzokért, bizony- többre mennek, messzebb jutnak. Ez a valamikor ^fai^SSg- s sarok is mozdul, éled, lassan, kicsit- óvatoskodva próbálgatja az elörelé- I pést. — Nehéz volt a múltja, köny­- nyebbült a jelene, s hogy jövendőjé­- bői eltűnjenek a kátyúk, össze kell < fognia minden lakójának. Csak így- boldogulhatnak, csak így juthatnak- előre. Gulyás Mihály házkodásról, nem építhetnek szép és egészséges házakat, egyszóval lemon­danak arról, hogy lépést tartsanak a korral. De az emberek mégsem akar­nak lemaradni a fejlődésben, s a nagyobb darab kenyér, a magasabb életszínvonal hánü^jogos Igényeiket távoli bányákban, üzemekben igye­messzegyűrűző káros következményei vannak, vagy lehetnek. Ezeknek a községeknek a határa vagy csak kor­látozottan, vagy éppenséggel egyál­talán nem alkalmas gépi művelésre, elsősorban kéri megmunkálást igé­nyelnek. Nos. ha elmennek a munka­képes férfiak, ki fogja megművelni a földet? Ekkora, ^különben hasznos tetőkre szorult ósvadon egy-kettőre a maga képére formálná vissza az em­ber elhagyta szántóföldeket. Nem új problémát fejtégetek, ezek a jelenségek közismertek, s az orvos­lás módját Is ismerjük — s ez a gyógymód nem lehet más, mint az összefogás lebírhatatlan ereje, ha az emberek egymásra találnak megélt*, tésért vívott harcukban. Az állatte­nyésztés fellendítésével, a meredek domboldalak gyümölcsösökkel való léssel ezen a tájon Is megélhetést, magas életszínvonalat lehet terem­teni. termelőszövetkezetek már el. A fancsali termelőszövetkezet mind a növénytermesztésben, mind emelték a”mteritulóri^bA*hSL kát, a poshadt állóvizek lecsapolása fők. Ami változás van a csereháti dombok között, a kizárólag a felsza­badulás utáni idäk érdeme. Egy-egy új lakóház tágas, napfénytfllelő abla­kaival, művelődési ház. melynek fa­lán öklömnyi betűs plakátok hirde­tik, hogy szombaton mozielfiadás lesz. a házak fölött feszülő villanydrótok — mind-mind azt hirdetik, hogy a Cserehát is mozdul. Milyen élet lehe­tett itt húsz esztendővel ezelőtt, ami­kor a legközelebbi vasútállomás hu­szonöt kilométerre volt? Akinek volt zen Encsre. Szikszóra vagy Edelény- be. Akinek nem volt. leélte az életét anélkül, hogy vasutat, villanyvezeté­ket látott volna. A vasút nem jött közelebb, de az autóbuszok olcsó pénzen röpítik az utazniaka rókát. Ezen a vidéken, H?»­még, Damak határában, kilátástalan szélmalomharc az ide is betört hala­dottabb életigényeket a hagyomá­nyos termelési módszereikkel kielégí­teni. A Hemád-völgyben még vala­hogy elboldogulnak a külterjességgel Is, hiszen ott nem ritkaság a 14—15 mázsás búza- árpatermés, de a Cse- reháten gabonatermesztésre alapozni a gazdálkodást, tehát az emberi n*zg- élhetést — annyit jelent, hogy le­mondanak az emberek a nagyobb darab kenyérről, az Igényesebb ru­Talán túlzás JLjSZZ nek nevezni, de egyikére-másikára a nép la ráfogja. Amelyiken csak az akác meg a »Így tud megkapasz­kodni, mert olyan meredek, hogy álttó helyében felbakkan rajta a sze­kér, azt hegynek mondják. Ahol megél az árpa meg a zab, sőt még a cukorrépa is megtűri a lapoeabbját, az domb, szántóföldi művelésre al­kalmas. Forró felsó, tehát északi végén a S-as számú országúiból derékszög­ben ágazik ki egy mellékút, egyenest nekivág az erdősönényes csereháti domboknak. A kilométertáblán ez áll: Edelény 47 kilométer. Olyan ez az út. mint egy hatalmas hullám­vasút. Talán százmétemyi szakasz sincs benne egyenes, vízszintes. Dombra fel, völgybe le. szinte kilo­méterenként kanyarjelző s-betűs táb­lákkal megtűzdelve. Nemrégen rak­hatták kj ezeket a táblákat. Másfél évtizeddel ezelőtt még nem nagy szükség lehetett rájuk, évente, legfel­jebb havonta merészkedett erre egy- egy gépkocsi, ami bizony esemény­számba ment A gyerekek kiszalad­tak a kapuba autónézésre, s bölcsen megállapították, hogy egészen olyan, mint amit az olvasókönyvben láttak. Ma már nem újdonság az autó, na­ponta tucatnyi is elporzik errefelé. A Cserehát érintetlen istenhátamö- göttiségét is kikezdték a változó idók. A haladás, a mi korunk árkokat ásott az eldugottság laposaihoz, ahol év­századok óla állt a viz, a bűzös mo- csér világban q szellemi sötétség ba­bonákat nevelt, félelmetes lápvirágo­kat, melyek hínár módjára fonták be a jobb sorsra érdemes ember mozdulniakarását. Hajdanán e vi­gasztalan országsarokból kerültek ki zömmel azok a statisztikai adatok,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom