Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
eSÍAKWAGTAHOXOTAO vnfaip. m lull« 1 A szépművű cserépkályhák készítői Új fenyőerdők A 1ANÁCSOK 10 ÉVE Aki kiszámítja az élet törvényeit tanácsi kanyarodik jelenéig. Mint egy életrajzot, úgy sorolja. — Hatan voltunk testvérek. Apám Ózdon, a hengermű mélyktmentéjénél volt forrasztár. Mit mondjak? Nehéz kenyér volt. Talán ízért is határozta el, hogy taníttat bennünket — A kohászati szakiskolát 1947- ben jelesen végeztem. Szerettem tanulni. Ezért is mentem tovább. 1948f ban indult a miskolci egyetem — akkor Állami Műszaki Intézet — esti tagozata. Beiratkoztam. Ott szereztem meg, 1952 áprilisában a kohómérnöki diplomát. Most már mint kohómérnök dolgoztam Diósgyőrött, a Lenin Kohászatnál. Innen átkerültem az egyetemre, tanársegédnek, a metallográfiái tanszékre. Kéőbb az egyetem pártbizottságának lettem a titkára, még később pedig a fizikakémia tanszék adjunktusa. £s innen — 1956 áprilisában — hívtak el a megyei tanács tervosztályára vezetőnek. Akkoriban nehezemre esett a műszaki tudományos területtől megválni ... Szünetet tart. visszateszi szemüvegét és megint olyanná válik az arca. mint a komoly, főiskolai tanároké. Zavarja, hogy magáról kell beszélni, ezért túlságosan szigorú, tárgyilagos, szinte távirati stílusban beszél. — A tanácsok újraválasztásakor lettem a megyei tanács elnökhelyettese ... S most már. mint aki befejezte, vár. kíváncsi vagyok-e még valamire. • mondjon-e még többet, miről beszéljen. Munkájáról kérdezem, hogyan szokta meg a műszaki tudományok helyett az itteni munkakörét — Nem mondom, eleinte eléggé nehéz volt bár az én itteni munka- területem is megkövetelte és megköveteli a műszaki hozzáértést, a műszaki szakismeretet. Hiszen a megye terveinek megszerkesztése, beruházásainak szervezése, ellenőrzése, az ipar. az építés, a közlekedés — mind-mind felkészültséget igényel. Igenám, de ugyanakkor szembekerültem egy sor közigazgatási és közgazdasági problémával. Ezért aztán még 1956 őszén beiratkoztam a köz- gazdasági egyetemre. Az idén teszem le az utolsó vizsgáimat. — Mosolyogva mentegetőzik. — Látja, már megint a tanulásról beszélek. De ne értje félre, kérem. Ez nekem éppen annyit jelent, mintha a munkámról beszélnék. Tulajdonképpen ez munkám szerves része is. Rengeteeet könnyít. Mert például — hogy márt ne vegyek — ott van a matematika H így je el. az élet ezer területének törvényszerűségeit ki lehet számítani matematikai alapon. Ez pedig — például a tervezésnél elengedhetetlen. Egyszerűbbé teszi a tervezést... Csépányl elvtárs elmerül a magyarázatban, íveik telnek meg a függvényekkel. képletekkel, amelyekkel kiszámítja a törvényszerűségeket, az élet törvényeit, gombolvitva fonálról- fonálra megyénk sorsát, jövőjét. Hirtelen akasztom meg a beszédben, abbahagyja a számolást, legszebb élményét kérdezem. — Legszebb?! — Tűnődik egy pillanatra. — Amióta a tanácsnál vagyok. legszebb élményem a 3 éves terv megszerkesztése, megszervezése és most. a megvalósulásának élménye volt... Radványl Éva Harcos, gazdag élet Pár sorban igen nehéz portrét festeni olyan emberről, akinek élete gyermekkorától kezdve szüntelen küzdelemben telt. Ilyen ember Koleszár' István elvtárs. a Szerencsi járási Tanács elnöke. A napokban éppen abban a helyiségben beszélgettem vele, amelyben 15 évvel ezelőtt még ott ült a járás főszoigábirája. Itt van most Koleszár tanácselnök irodája, íróasztala, innét irányítja a nagy járás 30 községi tanácsát. S ahogy elnéztem nyílt tekintetét, hallgattam megfontolt, okos szavait, arra gondoltam: mily' jó dolog, hogy Koleszár István, a munkásosztály képviselője ul a sok gondot, nagy felelősséget jelentő íróasztal mellett. Amikor ott ült velem szemben es a járás termelőszövetkezeteinek helyzetéről, a sok-sok feladatról beszélt, úgy tettem, mintha figyelném komoly szavait, de — bocsásson meg — közben arra gondoltam: milyen nagy dolog, hogy az egykori kubikos gyerek Via egy nagy járás vezetője. Es jogot tanul a tudományegyetem levelező tagozatán. Nem dicsekszik ő ezzel, nem is beszél róla. minek, sokan ismerik, s azt is tudják: amit célul tűzött, eléri. Egyet azonban mindig hangsúlyozott beszélgetés közben: — Tudom, hogy a pát tett emberré, s tudom, mit köszönhetek a pártnak. Tizenöt év alatt különböző beosztásokban dolgozott. És mindenütt becsülettel, úgy. ahogyan a párt tanította. Mert sokat tanult Koleszár A sárospataki füstölgő, sipító, kts vicinális mellett társbérletet létesített a borpincék kádárműhelyével a kicsinyke gyár, ahol az országosan ismert szépmiÍvű cserépkályhák ké- izülnek. Az egész tizem nem nagyobb. mint egy jókora lakás. Mühe, lyei alacsonyak, kísértetiesen sötétek. Örökség még ez. egy halódó kis gyá- racska maradványaiból. Kilenc esztendővel ezelőtt, amikor államosították, sokan legyintettek, Ki a tervezője e szolid, ízléses kolásoknak”? Az alig harminc esztendős Tóth István üzemvezető. Talán az ő személye a legjobb cáfolat a 9 év előtti kétkedőknek: lettek jó szakmunkások, tervezők. Mini esem- Pegyártó munkás dolgozott itt. Érettségije volt, s ahogy „megkóstolta’’ a szakmát, úgy növekedett érdeklődése a finomkerámiaipar e közeli rokona — a csempegyártás — iránt. Bújta a mondván: nem érdemes foglalkozni vele. No, meg szakmunkás sem volt. Kik gyártsák a cserépkályhákat? Kérdezték azt is: kinek kell manapság cserépkályha, hisz a salgótarjáni és más pöttómke szobamasinák felülkerekedtek a piaci párviadalban. Akik egy cseppet is becsülték Hegyalja kincsét, a kaolint, amellett kardoskodtak, hogy mégiscsak fejleszteni kell a cserépkályhagyárat. Utóvégre, a régi divatot is újra meg- kedtrelik, s mint újat mutogatják. S a régi divattal együtt méltóságteljesen bevonult a lakásokba a cserépkályha. a szoba dísze. Most már mindenki esküdözik, akinek csak van; a cserépkályha minden más fülőalkalmatosságot felülmúl. Igaz ez? Igaz! Mivel bizonyítható? Talán leginkább azzal, hogy ha ez a gyár mégegyszer akkora lenne, mint most. akkor is legalább egy fél évet kellene várni, míg a megrendelő be} üthetne cserépkályhájába. Most még csak a nyár derekán vagyunk, de már csak a télutói szállításokat ígérhetik biztosra a gyár vezetői. Azt pedig még a legrosszabb akaratú ember sem állíthatja, hogy nehezen megy itt a munka. A fiatal férfiak, leányok és asszonyok boszorkánygyorsasággal keverik, masz- százzák, formázzák, mintázzák a szivárvány minden színében pompázó kályhacsempéket. Havonta 400 kályhához égetnek zománcragyogású tcglácskákat. A szerelők mindenkor készen állnak, hogy a megrendelő tolásán, a helyszínen elkészítsék az örökszép kandallót, kályhát, kinek, kinek illése szerint. Remekműveket készítenek itt. Az üzemvezető előszobájában elkészített mintadarabok még magukon viselik a középkori lakószobák ódon hangulatát, de már megvillantjáJc az új, művészeti formákat, vonalakat. könyveket. Munkavezető lett. később üzemvezető. Egyszemélyben a gyár tervezője is. A csempék mintáinak vonalai először az ö agyában születnek meg. Majd a sok-sok apró esem* pemotivummal összhangban kialakit* ja a cserépkályha formatervét. Tér- x>ei, ötletei nagy érdeklődést keltenek a megye határain kívül is. Úgy élnek itt a munkások, mint egy nagy családban. Barátságban, megértésben. A fiatal lányok, s fiúk, ha bekerülnek a gyárba, gyakran kacsintgatnak egymásra. A kacsintgatások után szövődnek a barátságok, majd később a randevúk. Horváth Márton, a• fiatal égető sem gondolta volna, amikor a gyárba belépett, hogy a csinos kis Szabó Margitka élettársa lesz. Terveznek a munkások, s tervez* nek a munkásokról gondoskodó vezetők is. Mindenki várja a következő évet, hogy megkezdjék az új üzem építését. Könnyebb lesz itt a munka. s még szebb a cserépkályha. De már azt is tervezik, hogy . jó lenne a gyár tízéves évfordulóját újabb él- üzem kitüntetéssel köszöntem. 1959, második félévi munkájáért a gyár élüzem kitüntetésben részesült. S ezt meg akarják tartani. Gyarapítani, $ öregbíteni akarják a fiatal gyár hírnevét. Mert versenyeznek az ország többi cserépkályhagyáraival: ki ad szebbet, jobbat, olcsóbbat és mutató. sobbat. Erélyesek e versenyben, hisz még a fővárosból is érdeklődnek csempéik iránt. S ha majd a szobákban a téli hidegben a cserépkályha ontja a jó meleget, gondoljunk azokra, akik r mesteri munkát készítették, akik varázsló módjára formázzák, rakják, a minden korban dédelgetett sárospataki cserépkályhákat. Pas/lory Alajos szemüveg mögül. Hogy róla van szó. az elseí- pillanatban kicsit zavarttá. elfogódöttó tészi. Hirtelenjében nem is érti. hogy miért éppen öt kerestem fel, öt, gki' — ahogyan mondja — egyik legfiatalabb tagja a tanácsi vezető apparátusnak. Hellyel, cigarettával kínál, omaga is rágyújt, mélyen szívja a füstöt, gondolkodik. Aztán hirtelen, egészen váratlanul, távolról, gyermekkorától ben cselekedjék. Ezért van az, hogy Koleszár István járási tanácsé'nők mindig és minden körülmények között eligazodik a bonyolult kérdésekben. Azt mondta beszélgetés közben: — Nagyon megszerettem a tanácsi munkát. Talán azért is, mert nem könnyű. Véleményem szerint jó lenne, ha sok pártfunkcionárius megismerkedne a konkrét állami vezetés feladataival. Itt igazán az életben mozog az ember... S ahogy beszél a járás sok üzeméről. vállalatáról, a IS éves községi távlati fejlesztési tervekről, úgy érzem. ez az ember sohasem tud kikapcsolódni igazán. S így igaz. Gyakran éjszaka is dolgozik, úgyszólván alig van magánélete. Csak a munkáS ta'án nem titok, ha leirom: a párt büszke Koleszár Istvlnra. Még sohasem csalódott benne. De büszkék rá azok is. akiket barátainak fogadott. s akikkel együtt munkálkodik, hogy a szerencsi járás is felvi'ágazzék a szocializmus építése során. Nem, nem lehet pár sorban megírni egy gazdag élet epizódjait. Különösen Koleszár István esetében lehetetlen. Egész regény, történelem az ö életútja. De hiszen írják is ezt az új történelmet, igen sokan ebben az országban. Ki kapával, ki szénvágó csákánnyal, ki a tudomány eszközeivel. Ét. írja ő maga is,'Koleszár elvtárs, mert munkája ma már hozzátartozik a nagymúltú szerencsi járás történetéhez. M Szegedi László dolgozott á megyei pártbizottságon, mint osztályvezető. Alapos pártmunkás-tapasztalatra tett szert. És most hasznosítja pártmunkás-tapasztalatait. Határozott, megfontolt, széles távlatokban látja a feladatokat, ismeri az események következményeit, hatásait — s ez nem kis dolog. Gazdag élettapasztalata, politikai képzettsége, a törvényes rendelkezések. kormányhatározatok alapos ismerete lehetővé teszi számára, hogy JÓZSI BÁCSI TÍZ EVE luját. a járási tanácsban is. Az ügyintézéshez, a hivatali munkához kezdetben bizony non nagyon értett. - Már öreg fejjel fogott tanuláshoz, elvégezne az általános iskolát, könyveket bújt, képezte magát, hogy a néptől kapott hivatalához megszerezze a szükséges tudást is. Az ellenforradalom veszett dühhel támadt Fancsalban is a tanácsra, a néphatalom falusi szervére. — Ki. szolgáltad a rendszert, a kommunizmust Tóth Józsi. Vége a kommunizmusnak —. s hajszálon múlott Tóth elvtárs élete. Meghurcolták, bántalmazták. Nem tört meg. — Az az ügy, melyért én harcoltam. — a nép ügye, a kommunizmust nem fogjátok megölni! — vágta oda az ellenforradalmár csőcseléknek. Hiába kapaszkodtok a nép nyakába, nem tudjátok visszahozni a múltat, a nép leráz magáról benneteket... B. Tóth József elvtársat 1958-ban harmadszor választotta tanácselnöknek Fancsal község dolgozó népe. Küzdelmes tíz év áll mögötte, önnön élete egybefont több mint ötszáz ember életével. Jó munkájáért, egyenességéért, harcos kiállásáért két ízben kapott kormány ki tűn tetőst S hogy Fancsal ma termelőszövetkezeti község —, komoly része van benne Tóth Józsefnek; s abban is, hogy ez a tsz az ercsi járás egyik legjobban működő termelőszövetkezete. B. Tóth József elvtárs, Fancsa! község tanácselnöke ma is nagy odaadással, szorgalommal tölti be fontos tisztét — erre kötelezi őt választói, a nép bizalma. G. M. uradalomban. Az ispán gondolt egyet — megrövidíti az aratómunkásokat. A termény leggazosabbjából akarta kiadni a keperészt. Nem tetszett a kepéseknek. Nem tetszik? Mehetnek az istenhez panaszra ... Más fórum úgy sincs a földön, ahol .meghallgatásra találna a szegény ember panasza ... — Tűrjük ezt, emberek? — állt eléjük Józsi bécsi. Ö nem tűrte!... S mi történt azután? így meséli: — Kirúgtak, mint egy kutyát, se zsellérnek, se kepésnek nem voltam jó. „Kommunista, vörös kutya! — sziszegte az úr. — Szedd a sátorfádat. takarodj!” Nem könyörgött maradásért. Egye fene, száz úr van a világon, száz esztendeig meg úgyse élek. Jött a felszabadulás, s a Pilisiéit úgy eltűntek Fancsalból, mintha sohse lettek volna ott. De az emlék megmaradt... Talán erre, harcos kiállásaira emlékeztek az emberek, arra, hogy Tóti- Józsi szembeszállt az urakkal is. vol: bátorsága nemet mondani, amikor ai uraság packázott az embersorsokkal Ha akkor kommunistának kiáltották ki az urak, most. amikor már valóban kommunista — kötelessége is hogy kommunista módjára munkál kodjék. Mert a kommunista kötelessége: dolgozni a népért — a néppel 1949-ben termelőszövetkezetet alaki tott a volt zsellérekből. 1950. őszér pedig, az első tanácsválasztáskor, « község élére állította a nép biaalnw szeretete.-“. Hogy szalad az idő! — simítja hátra megderesedett haját. Úgy tűnik, mintha tegnap lett volna, pedig mér tíz esztendeje lesz ősszel. Ujja szórakozottan matat az asztalterítőn, mintha a virágmintákká kerekedő öltéseket számlálgatná. Elkalandozott. a múltat faggatja, élesztgeti magában. Hogy is történt, miért éppen rá esett a választás azokban az októberi napokban? Egy ▼olt a sok közül. Sohse gondolt volna arra, hogy jöhet még olyan idő, amelyben a zsellér is számít valakinek. Embernek! 1943-ben huszonnégyért megával aratott a Pilisi-féle A Keletbekkl Állami Erdőgazdaság tervasorú munkája nyomán új fen?£- erdők létesülnek a régiek pótlására. Ezekre a «atal csemetékre különítsen a túristák ügyelnek — Jó lesz majd megpihenni az erdőben, ha felnőnek a Mfc. Mint egy komoly, de fiatal professzor. — vizsgálódó, távolba merülő tekintettel pillimt rám Csépányi Sándor ' elvtárs az • áranyoískeretü
