Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-27 / 176. szám
esZAKMAGTAROHSSAG s Új múzeum a vasvárosban Az ajtón tábla, rajta ez olvasható: „rendezés alatt". Bekiváncsiskodunk. Csend van, csak a régiségok tudnak ilyen „mozdulatlan" csendet lehelni. A ritka, nem hivatalos látogató akaratlanul is lehalkítja lépteit. Később még csendesebben Jár, elidőzve az érdekes és értékes- dokumentumok előtt. Mit lehet itt látni? — A vaskohászat fejlődését, a kohászat történetét, gyártörténeti érdekességeket, az olvasztó, a hengerde tökéletes makettjeit. — Alig győzzük feldolgozni a dokumentációs anyagot, — ezzel fogad a múzeum igazgatója, Zóráth Aladár. Pedig a 44-es légitámadások alkalmával rengeteg anyag elpusztult. Leginkább Korompay bácsi tudna számot adni erről, de ő már nyugalomba vonult. Nagyon sokat tett ezért a múzeumért, s most sem tud véglegesen elszakadni, tőle. Idős kora ellenére, sokszor nyakába akasztja a vándortarisznyát és elmegy egy-egy ásatás helyére, azzal a gondolattal, hátha talál ott valamit, ami a múzeum számára értékes lehet. — Én csak nyolc hónapja vagyok itt, s ez az Idő éppen csak a tájékozódásra elegendő. Látom, hogy a dokumentumok feldolgozásán kívül — ami kétségtelenül az egyik legfontosabb és legnehezebb feladat —, még sok tennivaló van. Itt van például a könyvtár rendezése és a megfelelő szakirodalommal való bővítése. Egyelőre* még csak „saccolni” tudjuk, hogy körülbelül 3—4 ezer kötet könyvünk van. Az Agricola- és Beck- sorozatok még „költői" rendetlenségben hevernek a polcokon. A több: könyvet is selejtezni kell és pontos katalógust készíteni róluk. Sorrendbe kell rakni a fénykép- és a munkásmozgalom dokumentációkat. Az utóbbiakból nagyon sok van, és valódi értéküket akkor adjuk meg,' ha szépen tálaljuk a látogató elé. Vannak itt megható régiségek. Régi május 1-i. felvonulásokat ábrázoló képek, fényképek az első acélgyártó kongresszusról. Mindezek iránt nemcsak helyileg, hanem országosan és világszerte is nagy az érdeklődés. — Kikre számítanak a megnyitáskor? — A prágai, kassai. Selmecbányái múzeum már érdeklődött a megnyitás időpontjáról. Külföldön Is igen nagy az érdeklődés a Központi Kohászati Múzeum iránt. Ez érthető ls^ hiszen Magyarországon ez az első ilyen Szakmúzeum. Reméljük, hogy sok kohászati szakember ad majd itt találkozót egymásnak. A Szovjetunióból Abraszimov professzor, ko- hászati szakember már bejelentette érkezését. A megnyitó valószínűleg ‘szeptember 23-án lesz. Ez egybeesik a vasgyár 190 és a hámori völgyzáró gát 150 éves alapításával, a jubileumi ünnepségekkel. Erre az alkalomra készül egy történeti jubileumi kiadvány, amely Diósgyőr-Vasgyár történetét tartalmazza. A jubileumi ünnepség már szinte a nyakunkon van és addig millió a tennivaló. — Kik .segítenek? — Korompay bácsin kívül nagyon sok külső ember van, akiknek támogatására számíthatunk. Itt vannak például a martini nyugdíjasok. Most készítik el a martin makettjét, öt méter hosszú lesz. — Fiatal utánpótlás? — Szinvavölgyi Oszkár most végzi a kohóipari technikumot, ahol a szakismereteket tanulja. A művészettörténeti alapfogalmakat itt akarja elsajátítani. Láng Elemér elvtárs vállalta Oszkár patronálását. Azt mondta, hogy a művészettörténeti alapismeretekre megtanítja, a többit „magánúton" kell rendszeres olvasással és tanulással elsajátítania. Ha már arról beszélünk, hogv kik segítettek a múzeumnak, nem iftolsó sorban kell említeni a Lenin Kohászati Művek Igazgatója, Valkó Márton elvtárs nevét. Neki köszönhetjük, hogy ezt a szép helyiséget rendelkezésünké bocsátották a Vendégházban. A Lenin Kohászat részéről is megkaptunk* “minden támogatást. Általában nem panaszkodhatunk, minden segítséget megadtak nekünk, amit meg is érdemel ez a Központi Kohászati Múzeum. Valóban nagy látogatottságra számíthat a múzeum. Anyaga gazdag, színes. Ezt bizonyítják a „rendezés” alatt itt járók véleményei is. A naplóban már sok bejegyzés van. Az általános iskolások, középiskolások, tsz-fiatalok, ipari tanulók bejegyzései tarkítják a véleménykutató könyvet. Mindenütt tetszésnyilvánítással találkozunk. A félhivatalos látogatók valamennyijének felejthetetlen élményt jelentett a múzeum megtekintése. Az ózdiak azt írták, hogy ők is szorgalmazni fogják egy .ilyen múzeum létrehozását, nem akarnak elmaradni Diósgyőr mögött. Az idegen bejegyzések között sok a kínai és a német Írás. A német látogató egy mondatot írt a könyvbe, „nagyon tanulságos”. Gyerekes betűkkel a kínai írás mellett a következő megjegyzés olvasható: „nagyapám is kohász volt, apám is, én is az leszek. K. Győző”. Sokat ér ez a vélemény, hiszen a kiállítás elsősorban nekik, a fiataloknak, a jövő szakmunkásainak készült. Leskó Valéria Új szövetkezeti vegyesbolt Tardonán A közelrryiltbon került átadásra Tardona községben az új szövetkezeti vegyesbolt, amelynek felépítéséhez és rendbehozatalához a földműves- szövetkezet tagsága társadalmi munkával és pénzzel mintegy 5 ezer forint értékben járult hozzá. A társadalmi munkából igen kivette a részét a helyi ügyintéző. A község dolgozói megelégedéssel fordulnak a földművesszövetkezetek irányító szerveihez azért a segítőké« zségért. amellyel a helyi szövetkezetét támogatták a bolt létesítésében. .Továbbra is bőséges a kenyérellátás! Mi okozta a aorbanállást ? Szombaton este a város több pontján problémák mutatkoztak a kenyérellátásban. Néhány boltban nem volt elegendő kenyér és péksütemény. Hétfőn szaporodtak a panaszok, mert a délutáni és a koraesti órákban a Széchenyi utcán, a Selyemréten és a peremkerületi boltokban csak sor- bsnállás után juthattak a vásárlók kenyérhez. A városi tanács kereskedelmi osztályán érdeklődésünkre elmondották, hogy a Sütőipari Vállalat megfelelő mennyiségű kenyeret sütött szombaton. s a hét elején is. Még hétfőn este fél 7-kor is szállítottak friss kenyeret az esti órákban nyitvatartó boltoknak. Mi a helyzet a kereskedelemben? Péter Pál elvtárs. a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat érv- forgalmi osztályénak vezetője elmondotta, hogy hétfőn a déli órákig mindenütt pontos, zavarmentes volt a kenyérkiszolgálás. Csak 5 óra után jelezték a boltvezetők a kenyérhiányt. Még szerencse, hogy a vállalat központja az egyébként szokásos napi igényeken felül rendelt kenyeret az ipartól. A rendelést ki is elégítették. A Diósgyőri Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál Fazekas József elvtáW. az áruforgalmi osztály vezetője hasonlóképpen nyilatkozott. A izokott mennyiségen felül Is szállítottak kJ kenyeret szombaton és hétfőn a boltokba. Mégis néhány helyen kisebb hiány mutatkozott Az egybehangzó vélemények alapján a sütőipar, s a kereskedelem mindent megtett a mutatkozó igények kielégítésére. Azaz mégsem. A számok, igaz, azt mutatják, hogy ele„Tegnap asszony, ma menyasszony — Miskolc termelőszövetkezeti váEzt a furcsa kérdést hallottam szombaton a szabadtéri előadás egyik nézőjétől. Az irónlkus kérdés elhangzásához „Tegnap asszony, ma menyasszony" cimü műsor némi alapot is szolgáltatott. A kigyulladó reflektorok fénye hatalmas tulipános díszletekre, deszka kapura, falusi házra, padláson száradó kukoricacsövekre világított. A későbbiek folyamán a tartalom természetesen ezt a formát töltötte be. Ismert költők, írók vállalkoztak ennek a műsornak a megírására: Ignácz Rózsa, Simon István Kossuth-dijas, Szabó Pál Kossuth-díjas, Tamási Áron Kossuth-dijas. Ezeket a költőket, írókat nem kell bemutatni, hiszen művészetüket mindenki ismeri. A „nagy nevek" igazi nyári csemegét ígértek, még akkor is, ha eddig a könnyűr müfa) területén nem igen találkoztunk velük. Ezek a nevek azonban azt is elárulják, — ami különben természetes Is —, hogy az Országos Rendező Iroda vidéki turnékra kíván műsort kapni, hiszen ezek az írók, költők elsősorban a tridéki, pontosabban a falusi élet ismerői, tükrözőt Ha még ehhez a művészek közül is felsorolunk néhányat — Völcsey Rózsi, Balázs* János, Szirtes Adám —, akkor semmi kétségünk sem lehet a „profilt” illetően. A művészek úgy játszottak, ahogy eddig megszoktuk tőlük: élettel telítetten, fegyelmezetten. Völcsey Rózsi Mari nénije, Balázs János Gergely bácsija jókedvre derítette a közönséget a színpadról is. akárcsak ki tudja hányszor már a rádióból. Szívből tapsoltunk Bordy Bellának, Rózsahegyi Marikának, Pethes Ferencnek, Szirtes Adómnak, szívesen hallgattuk Sárközi Lajos népizenekara kíséretében Lorenz Kornéliát és Béres Ferencet. Mégis van kifogásolni valónk. Nem az írókkal, nem a művészekkel, hanem az Országos Rendező Irodávat kapcsolatban. Helyes ugyan, hogy jól válogatott színészgárdával, szórakoztató előadással szervezik a vidéki turnékat, nem helyes azonban, hogy ezzel a kimondottan falusi témájú előadással jönnek Miskolcra is. Miskolc munkásai sokat segítenek ugyan a tsz-eknek, de a termelőszövetkezet elsősorban mégsem a kohászoké, vasgyáriaké. Tetszett az előadás, mert jól írták meg, jól adták elő. De jobban tetszett volna, ha valami „városiasabb", 'Miskolc munkásaihoz közelebb álló műsort látunk. Valószínűleg ezt a véleményét sűrítette egy kérdésbe az a néző is, akiről már az elején beszéltünk. gendö volt a kenyér, mert a szokásos napi mennyiséget megrendelte a kereskedelem, s az ipar ezt tetézve ki is szállította a boltokba. A valóságban viszont kenyérhiány volt, néhány helyen fél órát. sőt egy órát kellett várakozni a vásárlóknak. Kétségtelen, hogy a nyári mező- gazdasági munkák befolyásolják a kenyérkeresletet, mert ilyenkor a fül vakban — otthoni sütés helyett — a városból pótolják a kenyeret. A kereskedelemnek mégis fel kellett volna készülnie a várható igény- növekedésre. A statisztikai adatok is megmutatták, hogy a boltvezetők szombaton és hétfőn is óvatosak voltak. Tőlük mindig friss kenyerei kémek a fogyasztók. S ezért nem vállalják azt a kockázatot hogy néhány kenyér másnapra megmaradjon. A kiskereskedelmi vállalatoknak viszont joguk és kötelességük, hogy a fogyasztók által meg nem vásárol! kenyeret más célra értékesítsék. A kétnapos enyhe kenyérhiány is azt mutatta, kereskedelmünknek jobban kell ismernie a fogyasztók érdekeit kívánságait. Kedden már pótolták a hiányt bőségesen volt kenyér a boltokban, a a kereskedelem vezetői ígérik: jobban felfigyelnek a fogyasztók igényeire. s minden erejükkel azon fáradoznak. hogy bőséges kenyérellátásunkat ne veszélyeztesse az ún. óvatosság. Két villamos-jegyzet KEDDEN DÉLELŐTT 10 óra. A Tanácsház téri villamosmegállónál tömegesen várakoznak az utazni akarók. A villamos késik. Sokan már g—10 perce várnak, amikor a Hunyadi utcán feltűnik a csörömpölő sárga óriáskígyó. Nincs csúcaforgalmi idő. mégis a szerelvény első kocsijának lépcsőin fürtökben lógnak az emberek. Amikor a megállóhoz ért. megtudtuk, miért. A második és harmadik kocsit — mivel abban kiránduló gyermekek voltak — külön kocsinak nevezték ki és abba — egy-két ismerőst kivéve — egyetlen utast se engedett felszállni a kalauzl szigor. Nem engedett, annak ellenére, hogy az első kocsinak már a lépcsői sem bírták az utasokat, a két pótkocsin pedig-semmlféle jelzés — hivatalos jelzés — nem utalt arra, hogy az külön kocsi lenne. (Egyébként Is. a rendes háromkocsis szerelvény két kocsijáról van szó és nem külőnViták, félreértések elkerülése végett hasznos lenne a jövőben a külön kocsikat félreérthetetlen módon megjelölni és nem a kalauz belátására bízni, hogy abba kik szállhatnak fel. BÉKÉSEN DÖCÖRÉSZ a villamosszerelvény a Tanácsház tértől a villanyrendőr felé. 28—30 év körüli asszonyka lép ki a kocsiból, karján kétéves. forma kislány, mellette négyéves forma kisfiú. A mama a nyitott, kétajtós peronon elengedi a kisfiú kezét, és — bár a villamos még csak a színháznál Jár — ugrásra készen áll a lépcsőn, karján a kisgyerekkel. A kisfiú — a mama példáját követve — a másik lépcsőre mászik. A kalauznő a kocsi belsejéből meglátja, kiszalad a peronra, hogy legalább a gyereket felhúzza és figyelmeztesse a mamát, A válasz nagyon meglepő: — Mit törődik maga vele?! Csak sose féllsen engem! Lehet, hogy ennek a mamának nem kedves a saját testi épsége és gyermekei élete, de a társadalomnak igen, és a társadalom alkotta szabályokat akikor is be kell tartania, ha saját eszével nem is látja, vagy érti azdk helyességét. A figyelmes kalauznőnek pedig a goromba válasz helyett csak köszönet járt volna. 0» fezekről a problémákról beszé 1- " gettünk, közben elérkezett a fogadóóra ideje. Strobek elvtárs nagy figyelemmel hallgatta a kéréseket, panaszokat, és nyomban választ adott: mit, hogyan és mikorra sikerül elintéznie, vagy ne számítsanak segítségére, mert ebben vagy abban az ügyben nem találja jogosnak a kérést. K. D.-né megtört öregasszony. Nyolcvan éves béna anyósával él együtt, aki már 8 éve ágyban fekszik. K. D.-né férje a II. világháborúban halt meg, melyet annak idején papírokkal igazolt. A hivatalos szervnél ezek a papírok elvesztek, s most K. D.-né nem kap segélyt, dolgozni nem bir, valamilyen nyugdíjat kér*. L. S. fiatalember, panasszal jött: a szomszédja építkezik és az egyik ablakot az 6 udvara felé építi. A tanács hiába figyelmeztette, nem hajlandó az ablak beépítésére. Ebből aztán örökös a civakodás, pedig rokonokról van szó. Régi törvény: az egyik ház ablaka nem nézhet a másik udvarára. A helyi tanács intézkedni fog. A fogadóórán aztán még jobban kibontakozott előttünk Bükkszent- lászló élete, mint nyitott könyv mutatja: igen szorgalmas, becsületes emberek élnek itt. de még vannak hibák, bajok, kisebb civódások, melyek akadályozzák a falu továbbfejlődését. Az állam segít, a megyei tanácstag is mindent elkövet, hogy ez a kis hegyi falu. melynek szlovák nyelvű lakossága becsülettel munkálkodik. még jobban felvirágozzék. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: A kisebb bajokat, gondokat, ci- vódásokat maguknak a bükkszent- lászlóiaknak kell meg szüntetniük. Szegedi László (Folytatjuk! nék, ha egy-egy fontos ügyben segítséget kapnának. Melyek ezek a kérésekr Strobek Gyula elvtárs, akit a bflfck- szentlászlóiak is képviselőjüknek választottak, mindent feljegyez és intézkedik, mint máskor: sokat tett már, hogy itt a Bükk elrejtett völgyeiben élő nemzetiségi falvak népei még boldogabban éljenek. A könyvtárat fel kellene újítani. iX Segíthet ebben a megyei könyvtár? Lehetséges. Már televíziót is hoztak a községbe, de a vétel rossz. Valahová erősítőt kellene építeni. Ez a kérés is jogos, de sorrendben bizony ez nem lehet az első. Van ennél fontosabb is. A lakosság 90 százaléka ipari munkás, a diósgyőri üzemekben és a környező bányákban dolgozik. Naponta 18 kilométert gyalogolnak az emberek, mert nincs rendszeres buszjárat. Ebben az ügyben levelet is írtak, voltak Pesten, de az eredmény nem mutatkozik. A levelekre még választ sem kaptak. S talán mindennél fontosabb: lehetővé tenni. hogy a falu tovább épüljön. terjeszkedjen, mert ennek most egy különös akadálya lett. Nincs házhely. a hegyoldalra nem építkezhetnek, nagyon költséges lenne. — erre gondolni sem lehet. Egyetlen megoldás lehetséges, de azt az Erdészeti Főigazgatóság nem engedélyezte. Ugyanis, az erdészet régi rakodó helye, mely ma is kihasználatlanul áll (évek óta a tehenek legelnek rajta). 8 házhelyre elegendő területet bizto- ’ sitana az építkezőknek. Engedély azonban nincs. Ehhez kémek segítséget, annál is inkább, mert a falu völgi/bezárt, más irányban nem terjeszkedhet. Nem utolsósorban: nincs csordáslakás, egyetlen házban két családot kénytelenek összezsx&tnL célra és az utak rendbehozatalára. Büszkék is a bükkszentlászlóiak, de nemcsak érre: jó adófizetők, minden évben elsők az állam iránti kötelezettség teljesítésében, ff óra délelőtt volt, amikor Stro- bek Gyula elvtárssal, -a megyei tanács vb. tagjával megérkeztünk a faluba. Fogadónapot jött tartani, segíteni az embereknek, választóinak, a tanács vezetőinek ügyes-bajos dolgaikban. A tanácsházán az elnök, Kapui Márton fogadott, ö is kifogástalanul beszéli a magyar nyelvet. Jól ismeri a falut, hiszen itt született minden őse. így aztán könnyen tájékoztatott a falu életéről, gopdjairől- ba jóiról. Bükkszentlászlónak 782 lakosa van. Százöttrenketten például a mészkőbányában dolgoznak,. 96-an gyári munkások, mind szakemberek, 23-an fuvarosok, — mindenkinek úan foglalkozása. A faluban van: Orvos, iskola, a 128 gyereket 4 pedagógus tanítja, egy pedagógus szlovák nyelvet tanit, van szép kultúr- ház, rendszeres mozielőadás, villany, összesen 118 rádió, a vízellátást megoldották, van könyvtár, a falu 171 házában boldog, emberhez méltó életet élnek gyerekek, fiatalok és öregek egyaránt. Persze vannak problémák is. Nem is azt várják a bükkszentlászlóiak, hogy azonnal megoldják, hiszen tudják: eddig is sokat kaptak a nép államától. amelyben egyetértésben élnek a többi népekkel. De mégis szeretMagyar jakobinus dala című megrázó, remekbeszabott versével hűen megmutatta az itt élő nemzetiségek „Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Minálgre egy bánat marad." „Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot. Ml elnyomottak, összetörtek. Magyarok ée nem-magyarok?’» Bükkszentlászlón is ismerik Ady e hires versét, s ezt a biztatást is, melyet így fogalmazott még a költő: „Holnap már minden a miénk lesz. Hogyha akarunk, ha merünk.'» így éltek, így tengették bús életüket itt a hegyek között, az elvadult tájon, mely csak szépségét adta a szegényembernek, de a kenyeret -nagyon vékonyra szabta. Itt, ezen a szép vidéken is csak meghalni sikerült az embereknek, de élni, emberhez méltó életet élni csak a kiváltságosaknak lehetett. Es ki jött volna ide, az isten- hátamögötti faluba? Azóta sok viz lefolyt a hegyipatakban. Az egykori bús néD ma jómódban él, munkálkodik. Üj lett a falu, megváltoztak az emberek, az életkörülmények. A szljváknyclvü lakosság egyre jobban felvirágoztatja faluját. Az egykor rakoncátlan patakot most szabályozzák. Hihetetlenül nagy munka ez. kővel rakják ki két oldalát, végig a falun keresztül. Az állam 6 és fél millió forintot adott erre a L Bükkszentlászló A z országban is sokan ismerik ezt a ** csodálatosan szép, ősrégi telepü- ést. Igazi padregényes vidék. Már a kelták idején lakott voR. A hegyek közé épült falucskát igen sok kirán- iuló keresi fel. 4 falu mindössze két tor házból áll, a,csinos köházak a falut kettészelő patak két oldalán épültek. 4 sebes hegyipatak, mely ezüstszalagként vágja ketté a falut, évtizedeken it árvízzel fenyegette a lakosságot, gyakran kiöntött, viz alatt úsztak a kertek, a porták, járhatatlanná válók az utak. Nemcsak a víz, a megélhetés súlyos jondja is emésztette az itt lakó szlovák anyanyelvű lakosságot. Ki törő- iött velük? Élték mindennapi szegéi tyes életüket. Az alkalmi munka az >rdön. a diósgyőri gyárakban, soha- tem adott biztos megélhetést. Ez a kis nemzetiségi falu is úgy sorvadt az évszázadok viharában, mint szom- izédjai: Bükkszentkereszt és Répás- íuta. Milyen joga volt akkor az itteni izlovik lakosságnak? Mit kapott az írt Magyarországtól? A saját hazájában a magyarnak sem volt becsülete ha szegény volt, a szlovákot pedig lemmibe sem vették, — éljen, ahogy tud, mondták az akkori közigazgatási vezetők. „Árpád hazáiéban jaj annak. Aki nem úr és nem bitang irta naoy költőnk, Ady Endre, aki a Falvak, emberek, hétköznapok Nemzetiségi falvaink életéből
