Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-26 / 175. szám
BSÜAKMACYASOBSíAG B Révkalauz voltam Aratási pénzből klubhelyiség A Mezőcsát és Vidéke Körzeti Főldművesszövetkezet szakszervezetének és pártszervezetének kezdeményezésére, a földművesszövetkezet tagsága úgy határozott, hogy segítenek a tsz-eknek a nagy nyári munkában. Szavukat valóra is váltották és egyik napon a 60 szakszervezeti tag a geleji Petőfi Tsz-bea hajnaltól délutánig vágta a gabonát. A termelőszövetkezet elnöke a végzett munka után felmérte a területet és ellenszolgáltatásként a A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya gondozásában látott napvilágot Koós Imre: Summás- élet című Írása. Egy eltűnt társadalmi réteg, a summásság életét írja le a szerző, a volt _ summát, jelenleg gyárimunkás. Müvében megelevenedik a summásélet évente ismétlődő hat hőnapjának minden szenvedése, bánata, öröme, nyomorúsága. A múlt egy darabja villan elénk az intézők, summásgazdák, emberpiacok képéKoós Imre a legilletékesebb ennek a megírására. Évtizedeket töltött el summásmunkában, évtizedeken keresztül ült fel minden tavasz- szol a marhavagonba, hogy hat hónapon keresztül valamely távoli nagybirtokon látástól vakuásig dolgozva keresse meg magának a leg- szükösebb télireimlőt. A summátok életéről sokat olvashattunk már. Ez a könyv is egész sorát közli a summátokra vonatkozó irodalomnak. Foglalkoztak a summáskérdéssel napilapok, tanulmányok, de ilyen hiteles Írást, mint a felszabadult gyári munkássá lett egykori summás, Koós Imre műve, még nem olvashattunk róluk. Legfőbb értéke ennek az írásnak a személyes élmény. Az, hogy amit leír Koós Imre, az mind vele, vagy közvetlen környezetében történt. Ez adja meg a hitelét. Koós Imre nem regényt akart írni, pusztán egykori életét és summástár- sai ezreinek életét akarta megmutatni egy esztendei summásélet előszélé sé ne k tükrében. A történet a 30-as évek végefelé játszódik. Mindegy végeredményben, hogy melyik esztendőben és mindegy, hogy melyik birtokon. Szolgaegyházán dolgoznak a könyvben szereplő summázok, de ugyanez volt az élete a mezőhegyest summásnak és az ország más nagybirtokain sínylődő sok ezer kisemmizett, korgó gyomorral robotoló mezőgazdasági munkásnak is. 1936 summásmunká jártak sorsát kísérjük nyomon attól a naptól kezdve, amikor Ostoroson — de ugyanakkor a környező községekben. Bogácson, Mezőkövesden is — kidobolták, hogy lehet szerződni summásmunká- ra. Végigkísérjük a szerződtetést, a summások elutazását, a keserves nyári munkát 'egészen a novemberi hazatérésig. Megismerkedünk közben nemcsak a summások nyomorúságos életével, állatnak is méltatlan elhelyezésével, hanem a népművészetnek és népköltészetnek a rettentő nyomorból is előbűvó virágaival, a hajnali két órától este kilencig répát egyelő summások ajkán életrekelt népdalokkal, nótákkal is. És a történet hátteréből kirajzolódik a nagybirtokrendszer minden aljassága, gonoszsága Tanulmányokban, jól szerkesztett regényekben nem lehet ilyen hitelesen visszaadni a summások éleSummásélet Koós Imre .könyvének olvasása közben tét és a summásokat szipolyozó intézők, bérlők arculatát, a feudálkapita- !isfa Horthy-világ egész kóros képét. Hasznos dolog olvasni Koós Imre könyvét. Segít megismerni a mező- gazdasági munkások borzalmas múltját azoknak, akik nem ismerték és emlékezetébe idézi azoknak, akik ismerték. ugyan a múltat, de hajlamosak a feledésre. A könyvhöz Szebeni Győző, a megyei tanács művelődésügyi osztályú- nak helyeltei vezetője irt előszót is Bodgál Ferenc irt a summázok életé- tő l tudományos megalapozottságú, értékes bevezető tanulmányt. A könyv nyomdai munkáit, ízléses kiállítását a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat végezte. Érdemes ezt a könyvet nemcsak elolvasni, hanem többszőr is elővenni, böngészgetni — okulni belőle. (bei) Patkóba hajló hegyek vigyázzák a völgyet Rajta körös-körül mindenütt hűvöst kínáló iák zöldellnek, csak egy befelé futó, lankás nyúlvány maradt tisztán. Talán azért, hogy helyet adjon az ott fehértó sátraknak. Lenn a völgyben tó vize csillog. Tükrét apró csónakok borzolják, melyek ringatózva igyekeznek a sátrak felőli oldalra. Innen is látni: meg vannak terhelve matracokkal, rudakkal és a táborozáshoz szükséges egyéb kellékekkel. A sátraknál A Könnyúgépgyár KlSZ-űataljal jöttek ide a hangonyi határba táborozni. Éppen nagy munkában találjuk az előkészítő csoport tagjait. A befejező munkálatokat végzik, de a földön heverő harapófogók, szögek, kalapácsok, spárgák azt bizonyítják, hogy még van mit cslnálniok. Fürdő- nadrágos, nappirított hátú fiatalok szorgoskodnak mindenütt Ennek a tizenöt fiúnak Idefelé jövet nem volt valami szerencsés napja. Olyan záport kaptak a nyakukba, hogy még most is emlegetik. A földes úton a gépkocsi sem tudott kapaszkodni, és csak üggyel-bajjal tudták eltolni a tó partjáig. Az eső próbára tette őket, de nem vette el jókedvüket. Most Is tréfálkoznak, ugratják egymást. — No, te is elmehetsz a konstrukcióddal — szól az egyik egy zöld, csíkos inget viselő fiúhoz. — Hát milyen lett ez a Qconyhasátor? Jön egy jó szél és elviszi. — A konstrukcióm jó volt — válaszol a másik —, csak ti fuseráltátok el. Nem olyan méretűre csináltátok a rudakat, milyenre én mondtam. De nem igen lesz baj a konyhasátorral sem, hiszen a többi 11 sátor azt bizonyítja, hogy értenek a táborveréshez. Tervek A hegy lábánál, közel a sátrakhoz, fából épített halászcsárda hűsöl. A hangonyi termelőszövetkezeti tagoké. Domenik József tsz-elnök a halászcsárda udvarán éppen a tábor vezetőjével. Nagy József Táborverők között KISZ-titkárral és Nemesánszky Lászlóval, a tábor gazdasági vezetőjével, vagy ahogy itt mondják a „gátlással” tárgyal. A termelőszövetkezet látja majd el élelemmel a kiszistákat, és mivel a szövetkezetieknek van mit aprítani a tejbe, nem lesz baj a tábor lakóinak élelmezésével sem. — Természetesen mi is segítünk majd a termelőszövetkezetnek — mondja Nagy József. — Azt hiszem, az aratásnál szívesen fogadják majd a mi munkánkat is. Aztán elmondják, hoáy most már a harmadik nyáron szervezik meg a táborozást. Nagyon sok jelentkező volt mindig. Ebbe is mintegy hetven fiatal jön. Ez a táborozás félig-meddig jutalomüdülés, mert elsősorban azok jönnek ide, akik erre jó munkájukkal jogot szereztek. — Hangony fiataljaival is akarunk találkozni — mondják a üdszesek. — Ez természetes is — válaszol a tsz-elnök. —■ Rendezzünk valamilyen sporteseményt. Mihez van kedvük? — Röplabda, ping-pong, futball... — Legyen a futball. Rendben? — Helyes. Tehát focizunk. A díszelnök Az udvar végében őszes hajú, de fürge mozgású, vidám tekintetű ember szorgoskodik a matracok körül. Tapogatja, fordítgatja áz egyiket is másikat is. — Száradniok kell — mondja. — A zápor megáztatta, de most már rendbe jönnék. Vida Károly bácsit nagyon szereti mindenki, ök nevezik maguk között díszelnöknek, ö is a Könnyűgépgyárban dolgozik, és minden táborozásra elkíséri a kiszeseket. Most is kijött az előkészítő csoporttal, hogy segítsen széppé, kényelmessé tenni a tábort Mindig talál magának valami elfoglaltságot Mindig szívesen, űrömmel megy a fiatalokkal, de most mégsem szívesen tette meg az utat. A rossz nyelvek szerint ugyanis annál a bizonyos átkelésnél túl nagynak találta a tavat és túl megbízhatatlan közlekedési eszköz- nek a csónakot... Vizsga — Kész az ebéd! — jelenti a szakácsnő. Az előkészítő csoport tagjai helyet foglalnak a terített asztalnál, hogy elfogyasszák az első, tábori ebédet. — Megnézzük, mit tud a szakácsnőnk! — szól valaki. A szakácsnő azonban, Gáspár Erzsiké — szintén a Könnyűgépgyárból — nem izgul. Máskor is volt már táborban és akkor is ízlett a* f őzt je mindenkinek. Bizonyára most sem lesz kifogása senkinek. A leves után tarhonya kerül az asztalra. Látszik, nem sajnálták tőle a húst sem. A jó levegő — no meg a munka — jó étvágyat csinált a fiúknak. El is fogyott minden. — Ez igen — hangzik az asztaltól az ebéd végeztével. — Sikerült a vizsga. „Gondola — Jaj, a rádió! — kiált fel valaki az asztal mellett ülők közül. — Ki jön velem érte? Ketten is felugranak és szaladnak a csónakokhoz, hogy átmenjenek a túlsó partra. Aztán kis idő múlva már visszafelé eveznek. A csónakból andalító gitárszó hallatszik, mert a telepes rádiót már ott bekapcsolták. A sima tavon messzire hallatszik a zene. A csónak olyan most, akár egy gondola. — A rádió ugyan telepes, de villanyunk is lesz — mondja Nemesánszky László —, hamarosan beszereljük saját áramfejlesztőnket. Partot ér a csónak. Ä rádiót oda viszik az asztalhoz. Később egy kis pihenés, tervezgeti* után a kiszcsek egy része újra a sátrakhoz megy. Elvégzik az utolsó simításokat... Várják a többieket... Prtafra Tibot tatványa. A 2 Latores végeredményben csak egy volt, mert a kettős nő- tagjának csak egy villanásnyi szerepe volt a trapézon, a férfi mutatvá- nya bátorságról, ügyességről tanúskoArrnl ** beszélnünk kell, ami n íifm tetszett. Nem tetszett Wágner mester oroszlánszáma. Nem. mert Wágnert és oroszlánjait már régóta ismerjük és számukban két év óta (mióta utoljára láttuk) semmi fejlődés nincs, a szám vontatott, az állatok csak korban haladtak előre, de ügyességben nem. Erőltetett, gyenge volt a Blahut Pál által elővezetett zebraparódia és bosszantóan gyenge volt a görkorcsolya-paródia néven lekonferált mutatvány, amely hosszú expozíció után sem mutatott semmi érdemlegeset. Nem volt mentes ez a szám a félévszázad előtti cirkuszpo- rond Ízléstelenségétől .sem (női fehérneműk lengetése) és nem nyújtott semmit a görkorcsolya-művészetből, holott, ha paródia, legalább olyan magas művészi fokon kell, hogy álljon, mint a parodizált művészeti mutatvány. Külön kell beszélnünk a bohóctréfákról. Kár. hogy ez a kedvelt cirkuszi mutatvány igen mellérendeli szerepet kapott ebben a műsorban és jóformán csak az egyes számok közötti összekötés feladatát töltette be. így is sok derűt keltett Karcsi és Snuki mókázása, különösen a ruhabemutató-tréfa és a csattanó poén mögött is tanulságos volt a tízfillérés keresése. Ennyit láttunk a Hungária Nagycirkusz „Attrakciók a porondon” című műsorában. A bevezetőben elmondottakon kívül hiányoljuk a le- vegöszámot, a nagy bátorságot és ügyességet igénylő repülőszámot és a nehezebb akrobatikát. Ezekkel teljesebb lett volna a cirkusz műsora. így sem mondhatjuk egyértelműen, hogy a műsor visszalépést jelent a cirkusz fejlődésében, de előrelépést semmiképpen nem láttunk, legfeljebb stagnálást. Nem tartjuk nagyon ildomosnak azt sem, hogy az egyes számok ".égén zenével irányítják a közönség tapsait és szinte a nagydob ütemével kényszerítik M a közönségből a vastapsot. Ha már az észrevételeknél tartunk, megjegyzünk még két apróságot. Műsorfüzetet csak a pénztárnál árusítanak, holott jó lenne, ha a nézőtéren, a jegyszedőktől is vásárolhatna a közönség. A másik észrevételünk pedig a büfére vonatkozik: nem tartjuk helyesnek, hogy előadás közben a büfé alkalmazottai a padsorok között mászkálnak és kinálgat- ják cukorka- és italáruikat, elvonva ezzel a figyelmet a porondon folyó műsorról. AtmI kezdtük írásunkat, hogy /,zzo' többet vártunk a Hungária Nagycirkusz produkciójától. Többet, mert példák vannak már előttünk, hogy a cirkuszművészetben is van lehetősége a fejlődésnek, az új közönség új kívánalmaihoz idomulásnak. A Fővárosi Nagycirkusz, a vendégsze- replö külföldi cikuszok és a magyar utazócirkuszók zöme már az új úton jár. Erre az új útra kell lépnie a Hungária Nagycirkusznak is. Benedek Miklós látjuk őket Miskolcon, de mindenkor örömmel gyönyörködünk boszorkányos ügyességükben, nagyszerű ösz- szeszokottságukban. Tetszett a Joze- fini bűvészegyüttes, különösen annak férfitagja, aki.ha nem is egészen új bűvészmutatványokkal, de igen szellemes, lebilincselő formában ragadta meg a közönséget. Csak dicsérni tudjuk a 2 Szénási zsonglőrmutat- vánxját, akik részben egy kis asztal, egy tálca és egy palack közös, labdaszerű dobálásával részben pedig csaknem tucatnyi tányér egyszerre forgatásával, méltán érdemelték ki a közönség tapsát. Ebben a kategóriában kell megemlékeznünk a Robotó néven hirdetett műsorszámról, amely nem más. mint a modern technika vívmánya, az elektromos távirányítás felhasználásával készült ügyes mutatvány; —igen újszerű, figyelmet érdemlő. Viniczky állatszámoi is tetszettek. A hat nemes telivér nagyszerű idomitása, majd később a tevék és bivalyok együttes, végül elefánttal, zebrával és ponilovakkal tarkított mutatványa az idomár ügyességét, hozzáértését bizonyítja' és a különböző állatok közös mutatványa, méltán nyerte el a közönség tetszését. Kár, hogy az állatmutatványokhoz a kísérőzene nem mindig illeszkedett harmonikusan. Szinte külön kategóriaként kell megemlítenünk azokat a számokat, amelyek az átlagos, közepes cirkuszi szinten mozogtak. Ebbe a kategóriába kell sorolnunk a Sixtus zenebohóc- triót, amelynél első észrevételünk, hogy a trió, jelen esetben inkább duó volt, mert zömmel két tagból állt, mig a harmadik inkább a hangszereket hurcolta. Mutatványukat sok külső hatásvadászat jellemzi, zömmel a zenekar munkája dominál és nem a zenebohócoké, számuk Hosszú, fárasztó. de egészében — hibái ellenére — nem marasztalható el. Nagyon ügyes volt a 2 Erlis kerékpármutatványa, jó volt a 2 Ermestó humoros excentrikuspár és nagy ügyességről, gyakorlatról tanúskodott Blahut Pál kéz-, illetve fej-egyensúlyozó muMlntpav telt Hónappal ezelőtt rriffitcgy vendégszerepeit Miskolcon utoljára cirkusz. Annakidején a dicséret Hangján szóltunk a vendégszereplő Budapest Nagycirkusz produkciójáról. Megérdemelték a dicséretet, mert műsorukban a cirkusz legjobb hagyományait ápolva és a cirkuszmüvészet továbbfejlesztésének új útjait keresve tettek bizonyságot felkészültségükről, művészetükről és bizonyították, hogy a cirkuszművészetnek igenis helye — mégpedig megtisztelő helye — van a művészetek nagy családjában. Nagy érdeklődéssel vártuk a most vendégszereplö Hungária Nagycirkusz produkcióját. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy többet vártunk ettől a műsortól. A Hungária Nagycirkusz most bemutatott műsorában, amely „Attrakciók a porondon” címmel került a közönség elé, nem keresi a cirkusz új útjait, hanem a régi, már évtizedek óta használt módszerekkel operál. Hiányzik a műsorból a keretjáték, vagy valamilyen összekötése az egyes számoknak, hiányzik a revű- szerüség és hiányzik a cirkuszokban már megszokott tánckar. Eles füttyszó jelzi a műsor kezdetét és az elsősorban csak idegtépő hangosságra törekvő zenekar szolgáltatja a kísérő zenét. Már maga a nyitány sem volt hasonlatos a cirkuszzenéhez, az erős trombitaszólókkal tarkított zene nem a kellemes várakozás hangulatába ringatott, hanem idegesitően izgatta fel a közönséget. A nyitány után, a Miskolcon már jól ismert Ács Sándor lépett szmokingban a porondra, bogy a prológot elmondja. Nejn az ö Hibája, hogy a kinrimekből összerakott köszöntő nem váltja ki a legjobb hatást. Ugyancsak Ács Sándor jelenti be a műsor első részében az egyes számokat és 6 asszisztál a legtöbb bohóctréfánál is. FmtAn "ézzük meg magát az ÍZUian artistamüsort. Ami igen tetszett: Legelsőnek talán a• már. ismert artistapár, a 2 Czirják nagyszerű lábzsonglör-mutat- vanyát ' említhetjük. Nem először TÖBBET VÁRTUNK A Hungária Nagycirkusz műsoráról rl'öredelmesen bevallom, nem tu- * dók tisztességesen közlekedni szép fővárosunk utcáin. Mint afféle jámbor vidéki, óvatosan körülnézek mindig a járdaszigeteken és csak akkor indulok meg, hogy biztosógo- san átevezzek a másik oldalra, amikor látom, hogy a bennszülött pestiek tömegesen tartanak velem egy- irányba. Nem tudom, hogy hol, melyik utcában van egyirányú forgalom, hol szabad csak jobbra beforÍ ulni kis ívben, hol lehet balra is agy ívben, általában a pesti KRESZ nem a legerősebbik oldalam. Igaz. eddig nem is okozott sok gondot nekem a fővárosi közúti közlekedés, mert rendszerint közhasználatú gépjárművek utasaként jártam a pesti utcákat, röviden szólva villamos, autóbusz, vagy ritkább esetben taxi utasa voltam, de most annyira belecsöppentem a fővárosi közlekedésbe, hogy rögtön . révkalauzzá léptem elő. Történt pedig ez a következőképpen. Svédországból látogatóm érkezett. Egy ottani Ismerőse hozta gépkocsival. A gépkocsit vezető derék svéd polgár életében most jár először Magyarországon és így Budapesten is. Kíváncsi nagyon a fővárosra. sokfelé akar elmenni, mindent akar látni és ha már magával hozta kényelmes Austin kocsiját, természetes,, hogy nem költ taxira, vagy autóbuszra, hanem kocsijával járná a várost. Igen, járná, ha ismerné a fővárosi utcák rengetegét és cl tudna igazodni a hatalmas forgalomban. A messzi Örebro forgalma meg sem közelíti fővárosunkét, így érthető, hogy a várossal ismeretlen svéd barátunk nehezen vágott neki kocsijával a budapesti közlekedésnek. A z én vendégem sietett a segít- ségére és felajánlotta, hogy én, mint tősgyökeres magyarországi, beülök mellé a kocsiba és ka- lauzolgatom. Most bevallom — akkor szégyelltem bevallani —. hogy magam sem ismerem jól a fővárosi közlekedést. Szorongó szívvel ültem a kocsi első ülésére. Svéd barátom egy szót sem beszélt más nyelven, csak svédül. Én pedig — többek között —r svédül nem tudok. Szerencsére, a felesége töri a magyar nyelvet és ö ült a kocsi hátsó ülésén. • Elindultunk. Én mondtam magyarul a mondókámat, az asszonytárs lefordította a svédek nyelvére és így csak boldogultunk valahogy, ' csak az volt a baj, hogy mire én az utcajelzésekből kiokoskodtam, hogy md a teendő, elmondtam az asszonykának magyarul és ő lefordította* már régen begurultunk valami olyan utcába, ahová éppen tilos volt behajtani, meg egyéb galibákat csináltunk. Szerencsére semmi különösebb baj nem történt, a többi gépjárművezetők csikorgó fékekkel és csikorgó fogakkal respektálták a külföldi rendszámú kocsit Nehezítette a' dolgomat még az ’s, hogy Svédországban baloldali közlekedés van és sofőrködő ismerősöm fél szemével az út baloldalán kereste a közlekedési jelzőtáblákat ¥ gy kalandozgattunk a szép Budapest utcáin és nem hiszem, hogy a város szépségeiből sokat láttak külföldi vendégeink, mert én semmire nem tudtam felhívni figyelmüket, annyira figyeltem az utcát, meg a különféle táblákat. Az utunk, sajnos, a Kálvin téren vezetett keresztül. A körbefutó nyilakat ábrázoló táblából, meg a közlekedési balesetek sajtókrónikájának emlékeiből felsejlett bennem, hogy itt körforgalom van. Ezt lendületesen meg is magyaráztam svéd vezetőmnek és minden baj nélkül úgy bejutottunk a nagy körforgásba, hogy legalább kétszer megkerültük a teret, mire nagynehezen kimagyarázkodtunk belőle a Múzeum körút felé. Minden különösebb baj nélkül lavíroztunk tovább, csak a Belvárosban gyűlt meg a bajom a sok egyirányú forgalmú utcával. Végcélunk a Kazinczy utca volt. amiről én csak úgy halványan sejtettem, hogy valahol a VII. kerületben van és a Rákóczi útnál kezdődik, vagy végződik. Gondoltam, ha a Majakovszkij utcára’ befordulunk a Tanács kőrútról, valahol majdcsak keresztezzük azt a fránya utcácskát. Igen- ám. de amikor Austinunk orra a Majakovszkij utca felé fordult, kiderült, hogy ott is egyirányú a forgalom, mégpedig úgy. hogy oda nem mehetünk be. Elmondtam én azt is. hogy halt, meg stop. meg vissza, az ég szerelmére — és szörnyű kapcsolások közben fordultunk vissza a Tanács körút forgatagába. Szerencsére nemsokára találtunk égj' keskeny mellékutcát és azon óvatosan legurulhattunk a Kazinczy utcáig. R évkalauzá tudományom bol** dog tudatával szálltam ki a gépkocsiból, Íme, megtanítottam a külföldieket a budapesti közlekedésre. Csak az ing tapadt a hátamhoz a sűrűn omló verejtéktől, pedig nem is volt meleg. (b> főldművesszövetkezet dolgozói megkapják a learatott rész után járó munkaegységet. Az arató-brigád úgy * határozott, hogy az összegből egy helyiséget rendbehoznak, s klubbá alakítják át. Járásunk területén a tiszatarjánl és a tlszakeszi alapszervezet tagsága Is segített a termelőszövetkezetek nyári munkáiban. Tompa Ferenc, JB. titkár
