Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

9 I960, július 24, ^szakmagtarorsjAg az érvényesülés, a polgári karrier jegyében és céljá­ból. Nem léphetnek ki „re­formmal" saját társadalmuk törvényszerűségeinek ideo­lógiájának kereteiből. Ah­hoz — demokratíktis nép forr a dalom, szocialista forra­dalom kellene. Egyelőre nem tehetünk mást. minthogy sajnáljuk a svéd diáklányokat. Nem azért, hogy a helyes kozme­tikára oktatják őket, — ez: egészségügyi kérdés, gya­korlati kiegészítésül a biológiában vagy. az egészségtan­ban is szerepelhetne. A fordulatos "beszéd készségének fejlesztése sem a „siker" tantárgyba kívánkozik, ez: a nyelvtan és az irodalom, meg a szakkör és önképzőkör feladata. De sajnáljuk azért a svéd diáklányokat, mert immár nem lehetnek többé kecsesek, csinosak, bájosak járásban és viselkedésben a maguk természetessége szerint. Osztályozott „tananyag", mesterkélt, ennélfogva gépies, üres és.hideg rutin doloa lesz ugyanis már ná­luk mindez. Milyen életszemléletet takar és tükröz az a leánynevelés, melynek egyik tárgyköre: „Hogyan nyerhetitek meg jövendő főnökötöket?"?! — Belátha­tunk e kis résen keresztül abba a világba, amelyben kíméletlen kenyérharc dúl s amelyben a dolgozó nő értékét nem munkájával, képességeivel és szorgalmával mérik, amelyben álfását, életlehetőségeit, az blztositjq, hogy úgynevezett „nőiségét" hajlandó-e és tu.dja-e latba vetni e különös „politechnikai oktatás” receptjei sze­rint. Hiszen a nyugati Ízlés és gondolkodás úgy tartja: a cél szentesíti az eszközöket. — nyilván az olcsókat, a nemtelepeket is. És sajnálhatjuk a svéd férfiakat, köztük is kiváltkép­pen a „főnököket". Mert képzeljük csak el, pxiesoda „ostromokat” kell majd kiállniok a jövendő „főnökök­nek" Svédországban nemsokára, amikor már a munka- vállaló női fiatalság, egytől egyig úgyszólván a „siker''- tantárgy vizsgáján „megérett leányokból fog kikerülni. Már szinte látjuk is azokat a csatajeleneteket, melyek­hez képes kismiska a Csokonai „Dorottyá"-jában meg­örökített nagy dámaháború!... De hiszünk abban, hogy túl a kapitalizmus minden jellemző és törvényszerű elembertelenitö tendenciáján, a svéd lányok esetében is végül a természet parancsa, a szív szava győz a .,szakmai fogások" fölött. Okulhatunk a svéd példán, e sajátos „politechnikai oktatásból"! örüljünk, hogy a mi diáklányaink a szo­cialista termelőmunkában egyesítik az elméletet a gya­korlattal, hogy a politechnikai oktatás elemeit és foko­zatait fonodákban, kertészetekben, állami gazdaságok­ban. termelőszövetkezetekben, — egyszóval: a szocializ­mus valóságában sajátíthatják el. Ne tűnődjünk a svéd dolgokon, alkossunk, építsünk, szépítsünk idehaza, a mi népi köztársaságunkban! Gyárfás Imre Svéd dolgokon tűnődöm Nem azért, mintha hara­gudnám a svédekre. Ha ezt tenném, ok nélkül neheztel­nék rájuk. Hiszen nem is ismerem eléggé őket. A svéd embert, a svéd életet és viszonyokat illetően — őszintén be kell vallanom — fölöttébb tájékozatlan va­gyok. Irodalmuk magyarul olvasható részéből például kevesebb jutott el hozzám, kevesebbet tanulmányoz­tam át, mint szomszédaikéból, a norvég, a dán és a finn irodalomból. Azt is be kell vallanom, hogy még bizonyos rokonszenvet is érzek a svédek iránt, annak ellenére is, hogy világnézetük többnyire élesen külön­bözik a mienktől. Ok — ma még — kapitalisták, pol­gári gondolkodásúak, mireánk viszont már a szocialista elvekre épülő életgyakorlat a jellemző. S mégis van bennem bizonyos tisztelet és rokonszenv e polgári nem­zet iránt. Múltjuk haladó mozzanatokkal ékeskedik. Nemcsak a harmincéves háború idején viselkedtek tisztességesen, úgyannyira, hogy Ady Endrénk egyik versében lelkét a maga kora Gusztáv Adolfjának mé­ta forázza, — hanem a hitlerizmus éveiben is, viszöny- •lag, tisztességesek voltak. Valamelyik nap pedig azt hallottam az esti hírek között a Kossuth Rádióban, hogy egy területük fölött illetéktelenül átrepülő ame­rikai gépmadarat útvonala megváltoztatására, vissza­fordulásra kényszeritettek... S mégis, mindezek ellenére is tűnődöm bizonyos svéd dolgokon. Újságból vettem ugyanis hírét annak, hogy a svéd leányiskolák felsőbb osztályaiban bevezettek egy -új tantárgyat, a „Siker az életbea" elnevezésűt. Az új tan­tárgy keretében a helyes kozmetikát, a szép Járást, a fordulatos beszédet tanítják, no meg azt, miképpen kell bájosan letenni a kesztyűt és kabátot, hogyan lehet megnyerni a jövendő főnököt... Ez a „gyakorlati tan­tárgy" egyenlő értékű a többivel, osztályzata közreját­szik az általános tanulmányi eredmény megállapításá­ban ... Ezért tűnődöm én mostanában svéd dolgokon. Mert mit szóljak én, a „vasfüggöny", mögötti szocialista vi­lágban élő szegény halandó, mit szóljak én mindehhez?• Lelkendezzem talán elragadtatással, hogy íme, azért van fejlődés mégiscsak a kapitalista táborban is? Lám- lám. ők is érzik a fejlődés, az Élet parancsát... Szá­mukra is szükségszerűség, hogy áthidalják a régi, el- vontan-humanista szellemű középiskola és az Élet kö­zött tátongó szakadékot, hogy közelebb vigyék a való­sághoz, hogy gyakorlatiasabbá tegyék az oktatást, hogu iskolareformot kezdeményezzenek és valósítsanak meg... S meg is teszik, — kapitalista módra. Nem, nem lehet lelkendeznünk. Tűnődhetünk csupán a svéd dolgokon. Ez hát náluk, még náluk, a némiképp rokonszenves és tiszteletreméltó, kulturált és higgadt svédeknél is a „politechnikai oktatás”. Reform a siker. GYERMEKEKNEK Ugye, érdekes? Mátyás és a hivatalkereső Mátyás udvarában egy fiatal ne­mes fáradhatatlanul koptatta a lép­esót, hogy valami hivatalhoz jusson. Az udvaroncok addig hitegették ígé­reteikkel, míg az Ifjú egy napon ma­gához a királyhoz fordult valami­lyen hivatalért A király hosszan ki­kérdezte, de semmi Jóval nem biz­tatta. Az ifjú látható örömmel meg­hajolt és köszönettel távozott A ki­rály azt gondolta, talán nem jól ér­tette öt, ezért utána szólt: — Mit köszönsz, hiszen nem ígér­tem semmit? — Felséged jóakaratát köszönöm meg — válaszolt az Ifjú* —, mert en­gem az udvaroncok csaknem két éve blztatgatnak, de felséged bizonyossá tett, hogy hivatalt nem kaphatok, most hát más kenyér után nézek. Mátyásnak megtetszett az őszinte felelet és az ifjút azonnal szolgála­tába fogadta. Annyit eszik, mint egy „ Ha valaki sokat eszik, akkor köny- nyen ráfogják — egy kissé durván —, hogy annyit eszik, mint egy ló. Pedig viszonylag nem is a ló a leg­falánkabb állat Egy selyemhernyó­tenyésztő tudja ezt a legjobban, aki egy pár hernyónak zsákszámra szedi az eperfa levelét Kell is neki renge­teg, mert a hernyó olyan falánk ál­lat hogy testinél hatezerszer na­gyobb súlyú eledelt fogyaszt el egyetlen hónap alatt. Viszont az em­ber csak három hónap alatt tud any- nyit megenni, mint a saját testsúlya. Na, és a ló?... A ló egy év alatt fogyasztja el saját testsúlyának ki­lencszeresét. Azt hiszem, kilogramm­ban ez Is szép kis mennyiség... Találd ki! — Este hosszú, délben kurta, falon néha Igén furcsa. — Belül szőrős, kívül fényes. A közepe igen édes. — Ha járok is, ha nem is, egyhely­ben vagyok mégis. — Se nem ehetném, se nem ha­ragszom, mégis harapok. Megfejtés: 1. Többre, mert nem lehet egészen megfeszíteni a huzalt. 2. Egybillió másodperc 30 000 év. 3. Az ABC betűit 600 000 kvadtrillióazor állíthatjuk össze különböző sorrend­ben. Földünk összes lakója ezermii­FEJT© Melyik nagy zeneszerző lakott a történelmi nevezetességű Theater an der Wien épületében? — Megtudjuk az ábra vízsz. 1. és függ. 15. sorának megfejtéséből. VÍZSZINTES: 12. A karika. 13. Japán pénzegység. 14. Olasz férfinév. 15. E mulatság. 18. Csomózva (utolsó kocka két betű). 19. Kötszer. 20. Régi egyeteméről hi­res svéd város. 24. Északi nép. 25. Fordított kettősbetú. 26. Zenei hár­mas. 27. Névelős szárnyas. 29. Egy­mást előző betűk az ÁBC-ben. 30. Tojásból is készül. 32. Lom ikersza­va. 33. Régi pénz rövidítve. 35. Mese mássalhangzói. 36. Északi pénz. 38. Amerikai hírügynökség. 39. Pálya­udvaron olvasható (második kocka kettősbetű). 40. Fa koronája. 41. Ja­pán második legnagyobb városa. 42. Angol szeretet 43. Mássalhangzó, fo­netikusan. 44. Megszólítás! 46. Régi rádiómárka. 47. Menj — angolul. 48. Helyrag, hol kérdésre. 49. Magyarul: három. 50. Umlaut fele. 51. Feddő szó. 53. Az ég színe. 56. Síkság. 58. Korrövidítés. 59. Állami bevétel. 61. Kossuth-díjas operaénekes. 63. Fizi­kai mértékegység. 64. Kaukázusi nép. 66. Férfinév. 67. Misztikus vallás hí­vei Indiában. 69. Gyulladás. 71. Intő jel. FÜGGŐLEGES: 1. Angol árucímke. 2. önkényes, szigorú parancs. 3. Nem áll egyene­sen. 4. Wagner névjele. 5. Kettősbetű. 6. Költemény. 7. Német viszonyszó. 8. Minisztériumi rövidítés. 9. EAK. 10. Vár. 11. Kémiai elem. 16. Becé­zett szülőnév. 17. Nem jár. 20. így nevezték a régi rómaiak Róma váro­sát 21. Olasz folyó. 22. Egyforma magánhangzók. 23. Díszterem. 26. Lantszerű hangszer. 28. Okirat, főis­kolai végzettségről. 31. Közel-keleti állam lakója. 34. Omladék. 36. Előde. 37. Ugyanaz, mint a 46. sor. 39. Kor­tyoló. 46. Ételféle. 47. Szatíra. 52. Vissza: szín. 54. Tunika magánhang­zói. 55. A 34. sor első és utolsó be­tűje. 56. RN. 57. Költőj műfaj. 58. Idegen női név. 60. Gubó betűi hibás rendben. 62. Gyilkolással párosult elmezavar. 63. Elülső rész. 65. I-vel a végén, édesség. 66. Becézett leány­név. 68. Kicsinyítő képző. 69. Irány. 70. Kényelmes. 71. Vissza: állóvíz. Beküldendő a kérdésre a válasz július 30-ig. A megfejtést hibátlanul beküldők között, könyvjutalmat sor­solunk ki. A rejtvényben az o, ó, IU letve ő, ő között nem teszünk kü­lönbséget. A _ múlt heti számban kö­zölt rejtvény megfejtése: Szovjet ba­lettegyüttes bemutatja a „Jeanne d’Ar<?’ című táncjátékot. y Könyvjutalmat nyortek: Szabó Kálmán Miskolc, Csokonai u. 46. sz., Kusza Béla Gesztely, Petőfi u. 37. sz* Nagy János Bőcs, Dózsa György u. 10. sz. A könyveket postán küldjük ki. CSANÁDI ID Ebéd a tarlón Szovjet és magyar művészek Londonban A moszkvai Nagy Színház balett­együttese és az Állami Cirkusz mű­vészei júliusban Londonban ven­dégszerepeinek. A Nagy Színház ba­lettegyüttese három hetet tölt Lon­donban, ahol részleteket ad elő kiasz- szlkus és modern balettekből. A július 29-én kezdődő cirkuszpa­rádén szovjet és magyar artisták sze­repelnek. Magyarországról a Hét Hervik nevű akrobata csoport érke-; zik Londonba, amely forgó tornyon! mutatja be számát. Okmány gyűjtemény a második világháborúról ^Moszkvában megjelent „A német imperializmus veresége a második világháborúban (cikkek és okmá­nyok)” című könyv. Az okmányokból kitűnik, hogyan készítették elő a német imperialis­ták a Szövőtűmé elleni háborút, ml-! lyen szerepet játszott ebben a német! vezérkar, mik voltak a hitleristák! valódi céljai, hogyan végződött landjuk, s mibe került ez a ne de ezt már nem tűrhette az öreg Dörmögő és megszólalt: — Hej! ti irigyek, miért nem hagy­játok aludni az embert? Vegyétek tudomásul, hogy semmivel sem vagy­tok különbek a fababánál. Még, hogy fából van a dereka! Te. Lencsi, kóc- cal vagy kitömve, te. Zsuzsi fűrész­porral. neked meg Paprika Jancsi, ha tudni akarod, fából van a fejed, mint a fababának. Azt mondod, hogy nem igaz? No figyelj csak ide! — Ez­zel két szőrös mancsa közé fogta Paprika Jancsi fejét, és odakocog- tatta a falhoz. — Kip-kop,' na, ml szól Így? A bükkfa! S ha tudni aka­rod, azt is megmondom, miért örült úgy Erzsiké a fababának. Azért, mert ott készült a szeme előtt. Látta, hogyan lehet egy akármilyen kicsi­ségből valami hasznosat, szépet csi­nálni Ezt ne feledjétek, mert ez a legfontosabb. A fababát Apuka ké­szítette. Ennyit mondott a Mackó, aztán la­hajtotta a fejét és elaludt. többiek pedig csak hallgattak, s csak jő sokára szólalt meg ismét a Lencsi. — Hát ez igaz! — A fababát Apu­ka készítette. S ehhez aztán igazán nem tudott hozzászólni se Zsuzsika, se a Paprika Jancsi (D. OJ Mír* megkooäal a drt elfárad a kaszany«!, megéhezik * kaszás, — nem Játék az aratás. JBn az ebéd. Jödögél, nagy kopárban Ideér. Ssép menyecske rtpeü, gyöngy verejték kivert,- kepe-árnyékba siet, hívja az éheseket. Leve« gflz6L kimerik. körOlQllk, keverik, aranytarló közepén) csúszik ott a friss lepénj A tyúk Elment a tyúk a vásárra. Batyut kötött a hátára. ■ Elment a tyúk vánáorolni. Nem jön vissza többet tojni Majd visszajön sülvc-Jöve. Jó vacsora lesz belőle. Nyári játék A róka és az aranymadár A gyerekek körben állnak. Egyik gye­rek a róka, ö a kör közepén áll. Egy má­sik gyerek az aranymadárka, 6 Is a kö­rön belül áll. A róka^úgy leaz, mintha *—^RókfTSka mit csinál*«? — Ásom a földet. — Aranyásóval. — Mit keresel? — Hozván a kincs? ^ — Palotát "építeni — Minek a palota? — Az aranymadárnak. — Hol az aranymadár? — Aranjr szárnyon^ szálldogál. Arán yarékbe 'ültetem. — Nem engedjük, nem, nem. nemi Ekkor kezdi a róka űzni a madárkát. A I többiek védik. Ha végre sikerül megfog- I n,Játék°r má* ,zereplökkel ú,r“ ke»öö<Uk | S7)igye el a macska! Eltörött a V fakanál! — kiáltott Nagy- anyó, s már hajolt is, dobta volna a tűzre a hasznavehetetlent. — Hej, Anyókám! Macska ne vi­gye, tűz se égesse, ide azzal a faka­nállal — szólalt meg Apóka vidáman. Lesz még ebből valami! Kézbe vette, megforgatta, aztán elővette a bics­kát és faragni kezdett. Felül bele­nyesett egy kisebb meg egy nagyobb ivet. Ez lett a frizurája. Haja alá két szemet, közéjük fitos orrocskát, az alá meg a pici szájat, majd a teste következett. A nyél letört darabját keresztbe Illesztette a megmaradt fe­jessel, azután felöltöztette. Ügy bi­zony! Tíz percbe sem telt, s elkészült a fababa. — Tetszik-e, kislányom? — kér­dezte, s odaadta Erzsikének Hogy tetszett-e? De még mennyire. A kis Erzsiké egész este a fababával játszott, és még az ágyába is magá­val vitte. Cslcsijgatta, betakarta, s úgy aludt el, arccal felé fordulva. Nagyanyó, nagyapó, meg az egész háznép örvendezve nézte, s százszor is elmondta: milyen kicsiség és még­is hogy tud örülni neki. De nem mindenki örült ám. Késő este, mikor elcsendesedett a ház, egyszeresek mozgolódás'támadt a sa­rokban a játékok között, majd meg­szólalt Lencsi, az óriás baba. — Láttátok, hogy örült annak a va­cak fadarabnak? — Láttam hát! — toppantott mér­gesen Zsuzsi, a kékszemű hajasbaba. — Láttam, és nem értem, hiszen an­nak a fababának olyan fekete a képe, mint a korom. — És kozmaszaga van. Idáig ér­zem, hogy kozmaszaga van — kezdte újból Lencsi. | A FABABA j Paprika Jancsi egy verssel járult a szegény fababa csepüléséhez: Famara, famara, fából van a dereka. De ezt aztán fújta jó sokáig. gyedül az öreg Dörmögő Mackó ^ 'nem szólt bele a vitába. 0 bölcs volt és úgy tett, mintha aludna. — Tudjátok mit? Én holnap meg­mondom a szemébe, hogy kozma­szaga van — szólalt meg ismét Len­est — £n meg azt. hogy a ruhája az én régi szoknyámból készült és, hogy nem is áll jól neki, mert ő csak egy vacak fakanál Famdra, famara, fából van a deréka — kezdte újból a Paprika Jancsi is. lió évig dolgozhatna, hogy a felada­tot elvégezhesse, ha naponként 4C oldalt írna. 4. Lehetetlen az irat ősz- szehajtogatása. A harmadik hajtás­nál a papír vastagsága nyolcszorosá­ra nő. A hetedik hajtásnál 128-szo- rosara. A huszadiknál a papiros 2C méter magas lenne. A huszonnegye­dik hajtásnál 450 méter. A harmin­cadiknál a Föld átmérőjét közelítene meg. A papirosnak legalább olyar nagynak kellene lennie, mint Észak- Amerikának. 5. Nir\ps szüksége 3C napra, csak 29-re, mert a 29-lk vá­gással két darabot kap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom