Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-16 / 141. szám

ESZAKMAGTABORSZAG Irodalmi est a bányatelepen Saiószentpéter, bányász művelődési otthon, 1960. június Többször megállapítottuk már — rajtunk kívül mások is —, hogy a sajószentpéteri bányatelepen termé­keny talaja van a nemes művészetek iránti szeretetnek, érdeklődések, a szentpéteriek szeretik az Irodalmat, szeretik a szépet. A gazdag kulturális hagyományokkal rendelkező, öreg bányatelepi művelődési otthon törzs- közönsége azonban nemcsak vágyik a szépre, az irodalomra, hanem a hozzáértő szemével és fülével is fo­gadja azokat, értékeli a látottakat és hallottakat. Ezelőtt mintegy 9 hónap­pal volt a művelődési otthonban egy irodalmi est. Arról nem nyilatkoztak kedvezően a szentpéteriek. De ez a vitathatóan sikerült rendezvény nem vette el a kedvüket attól, hogy érdek­lődéssel várják az elkövetkező iro­dalmi esteket. A minap került sor egy újabb irodalmi estre. Mintegy három'hete volt.a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa miskolci művelődési otthonában a Fiatal Mű­vészek Klubjának egyik előadóestje, amelyen Balogh Emese és Verdes Ta­más szerepelt versekkel, Gömörl András pedig — Heridy Éva zongora­kíséretével — gordonkaszámokkal. Ennek a jólsikerült előadóestnek mintegy folytatásaként hívták meg az említett művészeket a sajószentpéteri bányász művelődési otthonba, kibő­vítve sorukat Szekeres Ilonával, Pol­gár Gézával és a még életkorban ugyancsak a fiatal művészekhez szá­mítható Némethy Ferenccel. A sajószentpéteriek irodalomszere, tete már az előkészítésben megmu­tatkozott. A viszonylag kis befogadó- képességű előadótermet, a nagy hőség ellenére is zsúfolásig töltötték az ér­deklődők. Háromszáznál többen zsú­folódtak össze a széksorokban, meg a széksorok mögött álldogálva. A bá­nya műszaki értelmiségiéi, a község értelmiségi dolgozói mellett örömmel láttuk a nagy számban megjelent bányászokat és 9 fiatal vájártanuló­kat. Többen közülük már ismerték az est szereplőit és az est megkez­dése előtti beszélgetésekben szinte „kívánságlistákat" állítottak össze azokról a versekről, amelyeket egy- egv művésztől legszívesebben halla- nánpk. (Érdemes megemlíteni, hogy a pereces! bányatelepről külön autó­busz hozott Sajó*zentpétérré egy ér­deklődő csoportot!) A műsor kezdetén váraftan műsor­számmal ajándékozta meg a művelő- désl otthon vezetősége a közönséget és a vendégszereplő művészeket. A művelődési otthon fiatal 'úvó&zene- kria adott elő részleteket Verdi öne­rőiből. bemutatta Csajkovszkij: Schon ion trttte-jét és Novikov: Len­gyel indulóiá-1. A Mentényi Ernő vez*nvp]te öntevékeny zenekar szén produkciója megérdemelt sikert ara­tott. Ezt követóleg Hornyák József, a művelődési otthon Igazgatója kiosz­totta a József Attila olvasómozgalom élenjáróinak a kitüntető jelvényeket — Ezután kezdődött a tulajdonkép­peni irodalmi műsor. A kétrészes pűsorban tizenöt vers. három prózai mű és négy zeneszám hangzott el. Polgár Gézától Petőfi: Föltámadott a tenger és Arany Laci­nak című versét, valamint Móricz Zslgmond: Komor Ló című prózai művét hallottuk. Szekeres Ilona Kozma Andor: A karthágói harangok. Radnóti Miklós: Nem tudhatom című költeményeit, a Kőműves Kelemenné székely népballadát és Móra Ferenc: A kirakat című novel’áját adta elő.. Verdes Tamás előadásában Vörös­marty: A merengóhöz. Vaj-*a János: Harminc év után. József Atttla: Le­vegőt. Schiller: A kesztyű és Tóth Árpád: A holdkórns apród története című versét hpllottuk. Szabó Lőrinc két versét, Babits Mihálv: A Danai- dák című monumentális költeménvét. Tatjána levelét Puskin Anyeginjéből és a Színes tintákról álmodom című Kosztolányi veret Balooh Em**e előadásában hallottuk. Némethy Fe­renc Csehov: A dohánuzá* ártalma«- sánáról című monológjának előadásá­val szereoelt. A műsor mindkét ré­szében kót-két icen ió'slkerült. mű­vészi módon tolmácsolt zeneszámmol szereoelt Gömörl András gordonka- művész. Herédy Éva nagyszerű zon­gorakíséretével. Nem feladata ennek a beszámoló­nak az egyes fellépő művészek mun­kájának részletes elemzése, kritikai Ismertetése. A legtöbb művet ugyan­ezektől a művészektől már hallottuk is máshol és annakidején részletesen értékeltük is. Mint korábban, mo«» Is csak igen dicsérőlev «"dunk, nyilat­kozni munkájukról. A **aloah Emesé- tól és Verdes Tamástól h^l-tt vr- sekröl a közelmúltban, a Miskolcon tartott előadóestjük keocsán írtunk. Németh,, Ferenc C^ov-mon^lógiét is a közelmúltban méltattuk. A z°ne- számokat úgyszintén. Két szereplőről kell röviden megemlékeznünk: Sze­keres Ilonáról és Poloár Gézáról, aki­ket a Fiatal Művészek Klubiának rendezvén vein vagv hasonló, irodalmi est lelitMí rend—vén ven mé* nem üdvözölhettünk. ÖWjmm®! hatottuk őket is az est műsorában. Polaár Géza előadásában MóHcz. Zslgmond ízes. zamatossáp«rnl előadott Komor T-ó-ja tetszett W‘obban. Szekeres Ilona A karfbéoól horanaov rfmfi e1- he-zé’ő kő*tem*nV és a kis Móra- novaiti előadásával remekelt leg­inkább A közönsé*» m*i-me*új"ló t®n$- viKorrai fogadta az egyes szémokat több szám után hosszasan zúgott a vasten«, A fiat«*! mövé*szívébe zárta a sajószentpéteri bányatelepi közönség. A szünetben és az est után kisebb-nagy óbb csoportokban vitat­ták a látottakat, illetve hallottakat. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy igen értékes volt ez az irodalmi est, a fellépd művészek Jól válogatták össze számaikat és a műsor egésze messfce kielégítette azt az érdeklő­dést és igényt, amellyel azt várták. Mindenkor szívesen látják a jövőben 's a hasonló műsorokat. Ez az irodalmi est nem döntő Je­lentőségű esemény, de nemcsak mű­vészi színvonalában, hanem szerve­zettségében. előkészítésében és főleg íogadtatásában. vagy éppen az áram- zünet alatti fegyelmezettségben Is •'éldekéoül szolgálhat más művelő­dési otthonok előtt. Meerendezéséért Hornyák József művelődési otthon ■gazgatőnak és munkatársának Kul­csár Sándoménak dicséret j*r Sze­retnénk a jövőben mind többször hírt »dnl hasonló Jellegű és hasonlóan sikerült, rendervénvekről a megye művelődé*! otthonaiból is. (benedek) Könyvheti tanulságok A május 29-től június 5-ig meg­tartott könyvhét járásunk területén nagyon jól sikerült. A könyvhét megszervezésében nagy segítséget nyújtott a putnoki FJK könyves­boltiának vezetője. Bálint Sándor elvtárs. aki a putnoki járás 32 köz­ségéből t’~?nhárom helyen bizomá­nyosokon keresztül, valamint a szö­vetkezeti boltokon keresztül juttatta el a különböző mezőgazdasági köny­veket az érdeklődőkhöz. Bálint elv­társ ezenkívül a házról-házra törté­nő könyvterjesztést Is megszervezte. A könyvhét forgalmi eredménye több mint 13 ezer forintot tesz ki. Rozov színműve a londoni televízióban A londoni televízióban bemutatták V. Rozov szovjet drámaíró „Boldog­ság merre vagy?" című színművét. A darab igen jó kritikát kapott, még a Szovjetunióval nem igen ro­konszenvező angol lapokban is. Uiból mealilmesll k a „Via özvegyei“ Lehár Ferenc világhírű operettjét. 1 „Víg özvegy"-et most Spanyolor- zágban is megfilmesítik. A nyugat- émet—spanyol koopredukcióban a íői főszerepet Carmen Sevilla film- zínésznő játssza, a férfi főszerepet ), W. Fischer alakítja. Diósgyőri munkásképzőművészek kiállítása Budapesten Két éve csupán, hogy a Szakszer­vezetek Egressy Gábor Művészeti Klubja a Népművelési Intézet Kép- zőmúvcsi^ti Osztályával közösen or­szágos pályázatot hirdetett az önte­vékeny képzőművészeti körök tagjai részére. Az első díjat ezen a pályáza­ton Mezöffy Tibor, diósgyőri fizikai munkás ..Diósgyőri táj" című tusraj- záva> nyerte eV A eélyóretot követő kiállítás sikerére jellemző, hogy a megnyitáson többs/ázan vettek, reszt, nemcsak a képzőművész körök tagjai, hanem érdeklődők, a társadalmi élet legkülönbözőbb rétegelt képviselő vezetők, a sajtó, a rádió munkatársai Is. S azóta sorozatosan rendeznek ki­állításokat az Egressy Klubban a leg­jobbak száméra. Ma már a klub mo­dern. jó világításé kiállító terme a képzőművész körök egyetlen tekin­télyes országos fórumává vélt Négjá évvel ezelőtt még az ország minden részén lévő képzőművész kö­rök tagjainak a 'száma körülbelül 4 500 munkás, dolgozó paraszt, ér­telmiségi. vagy diák volt Természe­tesen sokkal több volt azoknak a száma, akik vagv mint vott távok, vagy egyszerűen érdeklődők részt vettek a kötök elméleti munkásságá­ban és így megismerkedtek a képző- művészettel akár előadásokon, vagy kiállítások, múzeumok gazdag anya­gán k cresztü' Sok fiatal számára sorsdöntő volt kapcsolatuk a kép­zőművészeti körökkel, hiszen, ezeken keresztül kerültek művészeti gimná­ziumba. vagy a Képzőművészeti Fő­iskolára. Ma már nem lehet vitatkozni azon, hogy a képzőművészeti köröknek van-e Jelentőségük a népművelésben. Nem lehet vitatkozni, mert a gya­korlat bebizonyította, hogy a legtöbb esetben olyanok közé vitte el a kép­zőművészet] ismereteket, akik a kör munkájának kezdete előtt .semmit sem. vagy csak nagyon keveset hal­lottak. vagy ismertek a kéozőművé- szetről. Természetesen beszélnünk kell arról a problémáról Is. hogy a dilet­tantizmus, a gyorsan hivatásos mű­vésszé válás káros nézete még sok képzőművészeti kör munkáját meg­zavarja. Feltétlenül harcolni kell ezek ellen a körök művészeti vezetőjé­nek. főleg azzal (ami a kör munká­ié* p. r^-műve1'« élte'énos feladatá­nak megoldásához vezeti) —, hogy fokozni kell az elméleti munkát Ter­mészetes. hogy a gyakorlati munka Is elképzelhetetlen elméleti megala­pozottság nélkül. Míg az egyik olda- ’on a kör belső életében ezek a prob- 'mék 'e’entke/nck. kívülről sok harcot kell vívniuk puszta fennma­radásukért. Igaz, ez nem jninden körre jellemző probléma, de jellem­ző a Szinvavölgyi Művelődési Kör festő- és szobrász szakosztályára, melynek jól összeáll ton kiállítását június 3—19-ig látogathatják a buda­pesti érdeklődök. Évek óta helyiség- problémával küzdenek. Úgy tudjuk, ez a kérdés már rövidesen megoldást Ezeket tudva, különös figyelemmel néztük meg tárlatukat. A 42 fest­ményből. grafikából, a négy szobor­ból és négy plakettból álló kiállítás, nyugodtan mondhatjuk. — hisz lát­tuk az eddigi kiállításokat is —. a legjobbak közé tartozik. Mint ahogy Mezöffy Tibor első helyezést ért el országos szinten, most ez a kiállítás tovább öregbíti a diósgyőri képző­művész körnek Jó hírnevét S most néhány gondolat a kiállításról. A szobrászati rész már számszerű­ségben Is arra utal. hogy az anyagi problémákon kívül a vezetésében Is hiba lehet. Naturalizmus és akadémi­kus felfogás jellemző ezekre a szob­rokra Természetednek találtuk hogv figurális kompozíció nagyon kevés van e;en a kiállításon, hiszen ez már ko­molyabb felkészülést technikai fel- készültséget igényel. A csendéletek közül megragadott Nagy Ildikó re­mek színérzéke, sajátos rajzkészsége. Köröss’• Jó?*efn* „Építkezés" ("asz- tell), „Tájkép" (akvarcll). „ Ruha szár i- tás" (pasztell) képei a kiállítás legjobb kéoei közé tartoznak. Bodenlost E. ..Kovácsmühely" című szén rajza azon kevés alkotás közé tartozik, amely a munkát 1» Igyekszik ábrá­zolni. Figyelemreméltó Kovács D. „Tanulmány"-a és Kolozsvárt D. „Kovácsok” című alkotása. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a Szinvavölgyl Művelődési Kör Jó helyezést ért el országos viszony­latban is a képzőművész körök kö­zött. Munkájukat feltétlenül támo­gatni kell a felettes szerveknek, hisz végső sorban a cél az, hogy olyan embereket neveljen, akik képzőművé­szeti értelemben látókká'válnak és értékelni tudják a világ képzőművé­szeti remekeit, eligazodjanak és ál­lást tudjanak foglalni napjaink ki­bontakozó művészeti irányzataiban. Hegymegi Pál XI. A PÁNCÉLVONAT este félhit­** kor másodszor is befutott a miskolci pályaudvarra. Végigvere. kedték az egész napot, ágyúval, géppuskával, manllcherekkel segí­tették a gyalogságot. Pokoli fojtó bűz volt a vagonokban, lőporfüst. izzadtságszag és a tűző naptól áthe- vült acéllemezek ontották a meleget, akár egy vaskályha. Az emberek levegőre kívánkoztak. Néhány percnyi terepszemle után két erős járőr szállt ki. Most örültek, hogy az állomásépület előtt üresek a vá­gányok, mert a vonót így eredmé­nyesen támogathatja a járőröket, ha meglepnék őket. Az egyik jár­őrt ismét Lajkó vezette, a másikat a langaléta, sovány Jakus, egy ma­gyar-szerb keverék szabadkai la­katos. A pályaudvar néptelen volt. Az clómerészkedő vasutasok elmond­ták. hogy negyedórája ürítették ki a csehek. A járőrök visszatértek. Konlz rendelkezett. A vagonokban öt-öt főnyi legénységet hagyott, a meg­maradó huszonkét embert két csa­patba osztotta. Az egyik. Jakus pa­rancsnoksága alatt megszállta a pályaudvart, a telefonhoz odaültet­ték az épületben lakó távirász>, és azonnal fölvették a kapcsolatot a hadtesttel. Nem volt bent a törzs­ben Landler, helyette egy törzskari beosztottnak adta le Kontz a hely- zet jelentést, és további tervét: a pályaudvar biztosítása, a környező utcák átfésülése. A felderítésre kijelölt osztagot Kontz maga vezette. Lajkó velük ment. Nem találkoztak ellenséggel, öt perc múlva egy féltetős, jellegzete­sen külvárosi proliház elé értek. Kontz boldog mámoros mosolyával köszöntötte a házat. — Itt lakunk! — mondta, de Lajkó enélkül is kitalálta. Mentek befelé. A szomszéd ud­varban megjelent egy asszony. *— Kontz elvtárs!... Hozzánk jőjjönl GERGELY MIHÁLY: A GYŰLÖLET FORRÁSA Az asszony sovány volt, korán megvénült, ruhája nem rongyos, de nagyon kopott, szegényes. Kontz megdermedt. — Miért... menjek magukhoz? — Csak... — mondta szomorúan az asszony. — Jöjjön, nálam van a fial Kontz felüvöltött. — A fiam?!,.. És Magda?... Apám? — Tébolyulton rohant, hu- szárkarabélyu neki-nekicsapódott a kerítésnek. Lajkó megparancsolta az osztag­nak. hogy a szomszéd utcákat jár­ják végig, utána iff a ház előtt gyü­lekezzenek. Ment Kontz után. A kis konyhában Kontz fölkapta a pólyába bugyolált csöpp gyereket és csak nézte. Kimeredő szemmel nézte. Aztán eltolta magától, mint­ha féltené a kltátott száján kicsapó forró levegőtől is. Sokáig nézte a gyereket, nem mert kérdezni. Bizo­nyosan érezte, hogy Irtóztató dolog­nak kellett történnie. Végre letette a gyereket a bölcső­be, egy székre rogyott. Várakozón az asszonyra tekintett, aki mögött három gyerek bújt meg. — Az történt... Ügy volt... is­tenem/ — Az asszony elsírta magát, az ágyra roskadt. — Amikor maga áprilisban itthon volt, HAjelenftt egy törvényszéki bírót. Hogy a for­radalmi törvényszék vonja felelős­ségre ... Tudom, magának igaza volt, hiszen sok munkás közt magát is börtönre Ítélte, fiatalon... Lazí­tásért? így tudom ... Maga elment ét a forradalmi törvényszék el­kezdte vizsgálni a bíró ügyét, le Is tartóztatták... De húzták, halogat­ták ... Aztán megszálltok bennün­ket a csehek és lőtt ve’ük annak a bírónak a fia is. egy főhodnagy... Az asszony kutatva, félve lesett Kontzra. •— Mondja! <*■ nyögte Kontz. — ELBESZÉLÉS — — Az a főhadnagy egyszer eljött magukhoz két cseh légionistával... Arra akarta rávenni Magdát, Írjon magának, hogy a gyereket megszül­te, de ő súlyos beteg, ha látni akar­ja, jöjjön... Hogy szökjön át a frontokon. A Bükkön át. Garadna felé csakugyan könnyű volt az út, arrafelé szökdöstek az emberek, míg a csehek itt voltak... Magda tudta, mit akarnak magával, meg­tagadta ... Másodszor, harmadszor is eljöttek... Harmadszor a maga apját akarták elhurcolni. Elkezdték vemt: Magda rászólt a főhadnagy­ra, nagyon megszégyenítette... Akkor az a nádpálcájával, mindig azzal járt. végigrágott Magdán. Az arcán... Magdi fölkapott egy kést és mellbe szúrta a tisztet. De nem súlyosan sérült meg... A tiszt Maadit vitette el... A gyerek fölsirt. Éhesen, követe­lődzve sírt. Az asszony a sparheltrőt levett egy kés lábast, valami llszt- oép Hle volt benne, hig, barna csi­riz. Etetni kezdte a gyereket. A gyerek falánkul evett. A csiriz cl gányútra szaladhatott, sokáig köhö­gött tőle. Kontz csak nézte a vézn-r gyereke* Majd az asszonyt. — És? — Lakik itt a másik utcában egy foglár. Kelemen, az tudja, mikor verték agyon és a rabtemetőben hol fekszik ... Lajkó elfordult, visszaparancsolt vinnyogással elsírta magát, de Kontz csak ült a kőszobrok érzéket­lenségével. Arcára féktelen gyűlölet fagyott, és a szeme hihetetlenül ki­tágult. Biztosan nem lá'ott renfctt mert úay nézett, messzire, ahol ta­lán látta is az őrökre eltűnt asz- szonyt. aki mégis c*afc fiút szült néki. A lisztnép elfogyott, a gyerek tó' lakhatott, mert holdoaan nuö*zÖr- gött, fonnyadt kis arcán mosoly­szerű fintorral pillanatok alatt el­Kontz nagyon lassan fölemelkedett és még tovább nyújtózott, a láb­ujjaira ágaskodott és a fejét is föl­szegte, mint aki óriás szeretne lenni, hogy egymaga megtorolhasson min­den gazságot ezen a talán már le- moshatatlanul bemocskolt földön. Hangosan nyögött, mintha ötszevi- csorított fogakkal állná láthatatlan, kalapácsérajü öklök sújtásait. Aztán a párjukat sirató erős. nagy állatok módján elbödült, hogy megreszket­tek az ablaküvegek. — Megölték!!... Megölték az asszonyomat, hallod, Lajkóf?... A szépanyjuk istenit! Ezután egy fiat se hagyok belőlük, ami csak elém kerüli... Megfizetek!! Kifelé indult, de megállt, eszébe jutott valami. — Apám? — Félt, hogy keresni fogják, ki­ment a húgához a Vasgyárba... Most már biztosan hazajön! Kontz ment végig az udvaron, Lajkó a nyomában. Az asszony utá­nuk szólt: — Nem akar hazamenni?... A kulcs nálam van... ■— Majd holnap! — felelte Kontz éi hosszú léptekkel nyargalt, talán hogy minél hamarább maaa mögöt• haoyhassa a szörnyűségek szín­helyét. Az utca végén találkoztak a pán­célosokkal és a belváros felől ideért előőrssel. Kontz meg sem állt. úay vágtatott tovább fenyegető némasáogal. Lajkó vezette vissza a felderítő osztagot. Igyekeznie kellett, hogy ne marad­jon le. 'Kontz eflyenescn a tdvirdarzobd- ha ment. A hadtettnernnesnoksägo* kavcsóltatta. Kicsit u*rnw k**R*tt Landlerre, de nemsokára measzó’ol' a vonal másik végén az öreg jelleg­zetes. bátorító s melengető hangja. — Mi újság, Kontz fiam? Lajkó közel hajolt a telefonhoz, hogy hallja. — Landler elvtárs, engedélyt ké­rek a visszavonuló csehek üldözé­séret Kis szünet. — Most?... Hiszen már besöté­tedett. — Igen, most, Landler elvtárs!... Föltétlenül utánuk kell mennem! — Szükségtelen kockázat! Sötét­ben nem látják a pályát, könnyű­szerrel elbánhatnak maqukkal! Kontz homlokán kiütött a verej­ték, segítségkérőn nézett Lajkóra, de az a fejét inggtta s azt suttogta: •— l... igaza van az öregnek! *■* Vigyázni fogunk. Landler elv­társi... Ha most. amikor bizton­ságban érzik magukat, odapörkö­lünk nekik, sokkal messzebb pucol­nak! Megint csak a telefon sercegő zúgása. — Mi történt. Kontz fiam ?... Miért akar maga minden áron menni? Kontz arca megvonaglott. — Na. mondja csak el. tudnom kell!... Tehát? Kontz keze lassan Iéhany*»tíott. Az asztalra koppanó telefonból hal­latszott: m — Halló! Mi van ott?... Miéri nem felel. Kontz fiam? Lajkó vette föl a kagylót. — Me... mert meg... megölték a feleségét. Landler elvtársi -• Néhány mondatban elbeszélte a tör­ténetet. Késve jött a válasz. — Értem. Lajkó fiam!... Ér­tem!... Vigyázzon Kontzra!... Sö­tétben mégsem futhatunk ki ellen­séges terepre! Hajnalban azonban úgyis indulnlok kell! Megcsinál iák a maihoz hasonló előretörést!... Mihelyt visszatértek, jelentést tesz­nek nekem Miskolcon, a Szovjet- házban! ... Kontz. mana meg Ihászt Mert egyúttal beszélünk a mao* ügyéről is! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom