Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-16 / 141. szám
Hegy alja üzemeiből Jelentjük; A világhírnév felé... A Bodrogkeresztúri Kerámia Ktsz Zemplén leghíresebb üzeme. Már ami a külföldi kapcsolatokat illeti. Gyártmányai, kerámia figurái, díszei a világ sok országában sikert arattak. Irtunk már erről az üzemről, s hogy most újra ellátogattunk ide, annak egyszerű oka van: hallottuk, hogy új üzemházat építenek, új figurákat gyártanak külföld és a hazai kereskedelem részére. — Az új üzemházra igen nagy szükség van — fogadott az elnök, Uurich József. — Jelenleg egy 150 éves pincében és kicsiny helyiségekben dolgozunk. így nem lehet növelni a kapacitást, pedig a megrendelők száma egyre gyarapodik... Hogy jelenleg hová szállítunk? 10 ezer pingvinét hamutartót kérnek az egyik nyugati országba. Egy norvég kereskedő is érdeklődik készítményeink iránt. Franciaországba nagy madaramunkának műszaki és művészeti tik a különböző dísztárgyakat, igen problémáit. nagy hőségben dolgoznak a festők. Az elnök hosszan sorolja a meg- Ezen is csak úgy lehet változtatni, rendelők neveit. Lassan kibontako- ha a kemencéket más helyiségbe zik előttünk az tizem minden prob- „költöztetik", lémája. A sok megrendelőt azonban nehéz kielégíteni. Uj, modem üzemház szükséges. Ez azonban még kevés. Az üzemházba korszerű alagút- kemencét kell építeni. Ebben a dologban sajnos még nem történt végleges döntés. Enélkül pedig nem növelhető az üzem kapacitása. Sürgősen dönteni kell, mert az üzemház építése már megkezdődött. Az új alagútkemencével éppen a duplájára emelkedne az üzem termelése. Az elnök megmutatta az épülő üzemet. Még csak a nyers falak sejtetik: rövidesen itt készülnek majd a legszebb kerámia készítmények, amelyek tovább növelik a ktsz hírnevét. Az épület a terv szerint szeplegének üzemvezetője ezt mondta: — Csak egy kicsit több segítség kellene, és olyan üzemet hoznánk létre, hogy büszke lenne rá egész Borsod... Igaza van. Az alig 60 emberrel dol-_ gozó Kerámia Ktsz igen nagyszerű kollektívával rendelkezik. Olyan szakemberek dolgoznak itt, akik pár év alatt művészi szintre emelték az itt készített gyártmányokat, s ennek Ginlini a jövendő Toscanini? A milánói Carlo Marta Giulini karmestert egyre többen emlegetik Toscanini hivatott utódaként. A 46 éves dirigens jelenleg a lon- |doni Covent Garden operaházban 4 vendégszere pel, ahol hatalmas siker- ♦rel vezényelte Rossini „Sevillai bor- |bély”-át I A hanglemezgyártó cégek versengenek Giulini kegyeiért, akiről úgy Jmondják, nemsokára Karajannal, jBruno Walterral, vagy Klempererrel Ikerül egy rangsorba. Az elnök így jellemezte az üzem jelenlegi helyzetét: — Ez az év a nagy előkészületek éve. Ha az üzemház felépül, 40—50 féle cikket gyárthatunk egy év alatt. A munka könnyebb lesz és a minőség is javul, ami a legfontosabb a kerámiaiparban. — Jelenleg milyen díszeket gyártanak? — kérdeztük. — A legkapósabb a könyvesbagoly, mondhatnám, ezek tökéleies példányok. A zsűri is igen jónak tartotta. Nagy tételben gyártunk kisva- dász-figurát, katicáslányt és fonottkosarat. A fonottkosár is igen nagy keresletnek örvend. Az elmúlt hónapban ezer darabot szállítottunk Jugoszláviába. Azt hiszem említettem már, hogy ezeket a kosarakat egyedül itt készítjük, Európában, de tember 30-ra elkészül. Ezt mondják az egész világon ismerik. Nincs az építők is. Addig azonban dolgoz- olyan mennyiség, amely ne fogyna °l. ni kell a jelenlegi, zsúfolt termek- A jövőben ebből is többet szeretnénk ben. A festőüzemben, ahol az elek- készíteni. tromos kemencékben 1200 fokon égé- Papp György, a ktsz kőbányarészlegjobb bizonyítéka az a sok-sok megrendelés, amelyet ma már a világ szinte minden részéből küldenek. Mert azért nem kis dolog, hogy még Mekkában is érdeklődnek a kis zempléni faluban létesült üzem termékei iránt. Igen, igaza van Papp Györgynek. Ez az üzem megérdemli a nagyobb támogatást. Kamatoson megtérül az az összeg, amelyet ktsz bővítésére, továbbfejlesztésére fordítanak. A megye vezetői látogassák meg ezt a híres üzemet, nézzék meg, mit gyártanak itt az ügyes, szorgalmas és tegyük hozzá: egyszerű emberek Az östehetség, a határtalan szorga lom ebben a művészi munkát igény lő üzemben is megmutatja: az embe rek nagy dolgokra képesek. De a fej lődés csak úgy. haladhat tovább, ha pénz és más támogatás is elősegíti. Szegedi László Foto: György Egy év munkájáról A napokban a Nehézipari Műszaki Egyetem tanári klubjában dr. Sályi István Kossuth-dijas rektor fogadást adott az egyetem kulturális életének vezetői, a kultúrcsoport tagjai részére. Dr. Sályi István üdvözölte a megjelent vendégeket, méltatta a kultúrcsoport egy éves szereplését. Dicsére\ illeti a kultúrcsoport tagjait — mondotta —. hogy a közismerten nagy tanulmányi követelmények mellett elismerésre méltó munkát végeztek a kultúrmunka terén. Külön dicséret illeti azokat, akik a Felszabadulási Kulturális Szemlén résztvettek is a néhány évvel ezelőtti kultúrcsoport hírnevéhez méltóan szerepeltek. A jövőben, a jelenlegi kultúrmunkáfok- ra építve, az új hallgatók bevonásával, még nagyobb feladatokat oldhat meg az egyetemi kultúrcsoport. A meghívott vendégek nevében Mártonhegyi Ferenc köszönte meg az egyetem vezetőinek azt, hogy a részükre adott fogadással is elismeri munkájukat. ígéretet tett, hogy a jövőben a tanulmányaik mellett még nagyobb gondot fordítanak a főiskolai kulturális élet fejlesztésire. Jákó Pál, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója az egyetem is a színház kialakulóban levő és egyre barátibb kapcsolatairól beszélt. Baráti hangulatú beszélgetés Kezdődött, majd a fogadás a késő esti órákban ért véget. Felfelé... tagú csapatban. A múlt hónapban Is 138 százaléka volt. — En egyet tehetek és nekem egy a kötelességem — mondja —, munkával bizonyítani, hogy nem vagyok semmi ember. Ha lehet, még vasárnap is lemegyek dolgozni, csak a munkának és csak a családnak élek. Nagyon szeretem a családom. — Megszerette a bányászéletet? — Meg. Mán nem tudnék dolgozni sehol másütt És most már össze is szedtem magam. Amikor idejöttem a családdal — négy éve — nem volt semmink. Azóta csináltattunk szobabútort 11 ezerért, konyhát négyezerért. Szépen keresek, mindig megvan két és fél- háromezer forintom. — Szórakozás? — Szeretek olvasni, rádiózni- Van egy klubunk is. Néha elmegyek, van ott egy televízió. Csak nem szívesen megyek oda. Volt egy eset... Éppen ott voltam egyszer, amikor bejött két pökhendi fiatalember. Volt ott egy cigányfiú. Igen nézte a televíziót, szinte belebújt. A kettő közül az egyik rákiáltott, hogy menjen ki, látni sem akarják. Egy darabig csak hallgattam, aztán csak szót ejtettem. Ejnye, ejnye hát, hogy lehettek ilyenek? Mért bántjátok, mert a bőre barna? Aztán nekemestek. Hogy így, meg úgy! Mi közöm hozzá? Egyszóval kerülöm az ilyesmit Italboltba meg nem járok. Nem iszon. Az Hal vitt bele... Pár hónapja történt vele valami, ami nagyon megrázta. Volt egy ünnepség az aknán, ö is ott volt a többiek között Egymás után szólították a bányászokat és kitüntetéseket adtak át. Egyszercsak a főmérnök az ő nevét mondja. Nem akart hinni a fülének. Aztán mégegyszer szólt Minden szem feléje fordult ráfigyelt. Egyszer már volt így, a figyelmek kereszttüzében. Kecskeméten, a bíróságon. Akkor másképpen néztek rá ... Szinte reszkető lábakkal ment előre. A főmérnök egy oklevelet nyújtott át neki, amely tanúsítja, hogy D. M. kiváló dolgozó. Nagyon meghatódott. Szeretett volna mondani valamit, de minden hang ott szorult meg a torkában. Csak nézte- nézte fátyolozódó pillantással az oklevelet, és olyan jó volt érezni, jóleső, szívbehasító nyilalással, hogy a társadalom megbünteti azt, aki hibát követ el, de segíti talpraállítani az elcsúszott, elbukott embert. í assan Ormosra értünk. Mi erre, az emberünk amarra mént Késő este még találkoztunk, azaz láttuk. Indult visszafelé, a IV. aknára, felfelé a hegyen ... Csorba Barna métd bíróság nyolc évre ítélt... Nyolc év... A messzeségbe néz. — Jött a büntetés. Otthon maradt az asszony a két gyerekkel. Vékony, kicsike, lefogyott asszony. Takarítást vállalt, abból éltek. Én meg csak rágódtam. rágódtam, hogyan kéne helyrehozni, jóvátenni, ami történt, hogyan kéne segíteni a családon. így kerültem, mint elítélt a bányába. Azelőtt bele nem mentem volna a világ kincséért Megszoktam, megszerettem. Négy év alatt 137 százalékot értem el átlagba. Jó volt hogy dolgozhattam, mert így havonta ha- zaküldtem a családnak egy ezrest... Volt egy eset a bányában. A pártbizottság titkára mondta el, aki akkor mint föaknász dolgozott ott. Betört az aknába a víz. ügy ömlött a szakadáson, mint megáradt patak. A szivattyúk nem bírtak vele. az emberek ott is hagytak mindent és ki a napfényre. De benn voltak a gépek. — Emberek! — mondta a főaknász. — önként jelentkezőkre van szükségem. . — Minek? — Ki kell hozni a gépeket. A munka kockázatos, csak az jöjjön velem, aki nagyon elszánta magát. Hatan jelentkeztek. Köztük a mi emberünk is. D. M. Amit tettek, már nem is emberi volt. Vad hajsza az árral, vad hajsza a gépekért, vad hajsza az életért. Térdig, derékig, majd nyakig érő vízben vonszolták ki a gépeket. De megmentették, őket meg valósággal erőszakkal kellett kiparancsolni onnan, mert mindent ki akartak hozni. Pedig már akkor csak úszva lehetett közlekedni... IVégy év után kiszabadult (A má- sik 4 évet jó munkájáért magatartásáért elengedték.) Már nem ment vissza az Alföldre. Itt ragadt. Előbb Felsőnyérádon vállalt munkát, aztán pár hétre beállított Ormosra. A párttitkárt, a régi főaknászt kereste. Az szívélyesen fogadta az érkezőt. — Nem lehetne idejönni dolgozni? — kérdezte kiszáradó torokkal. — Dehogynem, Miska bácsi! Várjon csak, mindjárt elintézzük. — De úgy szeretném, hogy a család is. merthogy nagyon szeretem a családot. A IV-es aknai telepen volt lakásüresedés és D. M. odaköltözött1 kis családjával, s ott, ebben a festőién^ szép völgyben él csendes munkálkoCsoportos prüérfejtésen dolgozik, erősen és szívósan. Vájár egy kilenckat kémek. Arábiába festett gyümölcsöstálakat rendeltek, Mekkából már képeslapokat is küldtek, mintának. Ezeket kell a tányérokra rá- égetni. Most oldjuk meg ennek a Az elnök és az üzem egyik legtehetségesebb festője a Mekkából küldött képek égetésinek műszaki problémájáról tanácskozik. A z idő mér a késő délutánba haj- lik, amikor a festőién szép völgyben, a hajdani kolostor romjai tövében fekvő kicsiny bányatelepről elindulunk Ormosbányára. Kísérőnk — a telep, azaz a IV. akna dolgozója — önkéntes tűzoltói foglalkozásra megy. Vele tartunk. Kitartóan lépked. Középmagas. vékony, igen szívós ember. napcserzett, kun parasztokéra emlékeztető arcú. — Maga alföldi? — Igen. Alföldi. Kérdezek, érdeklődöm, ő felel halk, szinte mértani pontossággal kimért, megfontolt hangon. Van valami a hangban, ami kicsit megráz, mert valahogy kicsendül belőle egy ember nagy tragédiája, elbukása, s nagy-nagy igyekezete a felfelé haladásban. Szeme kék. mint a tenger, amelynek víztömegét vihar korbácsolta fel. A víztükör már sima. de szélein még apró hullámok emlékeztetnek a viharra. Tizenhárom éves voltam, amikor megkezdtem a cselédéletet. Huszonkét éves koromig cselédkedtem. Akkor bevonultattak... Élete sok-sok emberéhez hasonlít. Tulajdonképpen alig élt valamit. Cselédélet. örökös gürcölés, aztán katonaidő, ahol nagyszájú őrmesterek üvöltözve készítették elő az embermasszát a vágóhídra. Aztán jött a SAS behívó, az öldöklő, véres háború. Éveket lopott el életéből, megkeményítette. megkeserítette a szívét. — Tüzér voltam. Hogy merre jártam. már nem tudom. Voronyezsre még emlékszem. Vittek, hajszoltak. A háború nagyon megrázott. Vallásos voltam. Iskolásgyerek koromban arra tanítottak, hegy ne ölj, ekkor meg... Papok áldották meg a fegyvert. Elhallgat És ez többet mond, mintha beszélne. Néma vád azok ellen, akik bűnbe rántották az emberiséget. — A háború utón dolgoztam itt is. ott is. aztán a Semeválhoz kerültem. Kecskemétre. Volt egy vállalati ünnepség. A távolba révedezik. — Kicsit beboroztunk. Néhányan összekapaszkodtak, szétszedtük őket. Kaptam egy pofont. Megütöttek. hát nekifordultam az Illetőnek F*-™» kaptam a boxerrel. f-T azafelé. a tanyavilágba együtt 11 mentünk. Vittek, öten. Mel- lémléptek és úgy kísértek. Ketter fogták a karomat. Amikor a lakói előtt jártunk, az egyik elengedi a karomat. Méri a pofont Elkezded szaladni be az udvarba. Jönnek.. Valamit kerestem. Ahogy a nyűiket- récén motozok, egy sarló akadt a kezembe. Rámjött az első, csaptam s sarlóval, úgy találtam... A kecsketóban mégiscsak neki volt igaza, nem Nagy Jánosnak. A másik most valahogy nem figyelt rá. Gondolatai másfelé kalandoztak. Arra rezzent fel, amikor az Idősebb igy szólt: — Mindjárt Torbágynál leszünk. . összecsomagolta a megmaradt szalonnát, kenyeret s elrakta. A bicskát becsattintotta és megmarkolta a fogantyút. — Szólj majd, ha enni akarsz... A másik bólintott. Ebben a pillanatban furcsán mozdult a mozdony. Mintha egy óriási marok ragadta volna meg és kivágta helyéről... Aztán hatalmas csörrenés, sikoltás, majd csend... ...összekeverik^ « let. Megrázom magam. Újból elolvasom a kis réz-emléktáblát a mozdoMorvai Alajos Nemes Miklós Biatorbágy 1931. szept. 13. Meghaltak. Mind a ketten. Csak a mozdonyuk áll itt a Tiszai pófya- udvaron. A haláltvávő mozdony. Kijavítva. örült ész gondolta ki a biatorbágyi robbantást és ördögi ész tervelte a folytatást. A merénylet kitűnő ürügynek látszott... Embervadászat indult. Megcsúfolva az igazságszolgáltatást; halálotokért ártatlanokat vontak felelősségre, olyanokat, akik értetek, minden mozdonyvezetőért és minden munkásért harcoltak. Kommunisták, elvtársak haltak meg... De nem vádlotton. Vádlók voltak ők... vádoltak helyettetek is... Meghatottan állok a kis tábla előtt. Emlékezem... Becze Károly lágyan kígyózott a lan- vonaí kás dombok között. A mozdony iparkodva fúrta magái a levegőtengerbe. Az apróbb állomások egymás után maradtak el. A vonat nem állt meg, csupán felkavarta az állomás csekélyke porát, megmozgatta levegőjét és száguldott tovább. Az állomásépület előtt forgalmista tisztelgett feszesen, mozdulatlanul... A mozdony pedig cipelte tovább nehéz terhét. Az egyik fülkében a gondtalanság és a feneketlen jókedv tivornyázott, a másikban a magány vigasztalta az elhagyatottságot, a harmadikban a kétségbeesés ingerelte a kitaszítottságot. A táj suhant az ablakok előtt. Az utasok egyike nagyon szépnek, másika nagyon csúnyának találta... Száguldott a mozdony... A fűtő éppen egy lapát szenet dobott a kazánba. Mellette, az idősebb férfi szalonnát vett elő s igy szólt: — Gyere, harapj te is. De a másik nem kért. Inkább majd később. — Almos vagy talán? Nem aludtad ki magad? — Tudom is én! De valahogy... nem egészen jól érzem magam. A másik nevetett. — Nem vagy tán babonás? Tizen- harmadlka van... — A... dehogyis... Elhallgattak. szalonnából. A másik az dblakhoz húzódott, a pályát nézte. Aztán az idősebb beszélni kezdett, miközben egyik szemével a pályára, a másikkal meg a szalonnára ügyelt. Ilyenkor evés közben mindig beszélt. Arról, hogy mit vett a gyereknek, meg hogy vasárnap egy kicsit kirúgott a hámból, haragudott is érte az asszony, meg hogy a múltkori viEmléktábla a mozdonyon tűk, kazlaztuk — volt a válasz. Felkészültek az aratási munkálatokra is. A gépek kijavítása megtörtént. Egy kombájn és 2 darab K-8-as ■ Zetor-vontatású aratógép, valamint ] 4 darab fűkasza áll rendelkezésükre, j De szerződtettek 20 pár aratót is a kéziaratásra. — A terményraktórak? — Azokat kitakarítottuk, fertőtlenítettük. Biztosították a másodvetéshez szükséges vetőmagot is. amelyet aratás utón azonnal földbe ültetnek. Kis Tóth István (Tudósítónktól.) Az Emődi Állami Gazdaság muhi-i üzemegységének vezetőjével, Hulyák László elvtárssal járjuk a határt. Az üzemegységben a növényápolási munkálatokat már befejezték: a kukoricát kétszer bekapálták, a burgonyát is bekapálták, -feltöltögették. Idén vezették be a silókukorica kétszeri vetését Ez azt jelenti, hogy április 16-án vetettek először, másodszor pedig június 3-án. — No, és a szálastakarmónyokkal mi a helyzet? — kérdeztük. — Azt mind levágtuk, begyűjtőtElőkészületek az aratási munkálatokhoz
