Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-11 / 137. szám

BSZAKM AGYARORSZÁG 3 JUHASZ-VIZSGA tanulásra, kora ifjúságától űzi a Ju­hászok nehéz mesterségét. Okulláréja mögött bocsánatkér óén csillog megfá­radt szeme, ha netán melléfogna. De nem fog mellé. És sorra állnak fel a vizsgázók, idősek, fiatalok, mind a tizen, a jánosvölgyi üzemegység ju­hászai. emlékezetessé téve önmaguk­nak június 9-ét, vizsganapjukat. A Gagyvendégi AUami Gazdaság nz állami gazdaságok sorában. Ez év muárjóban a Budapesti Gyapjúter­melő Vállalatok encsl járási tízerh- 'IVsigei a Gagyvendégi Állami Gaz­daságban egyesültek. A gyapjúter- •nelő vállalatok a juhot csupán a ónjáért tartották. A fiatal állami lazdaság a jövedelmezőbb juhte- ■ ’/észtéire tért át. az anyajuhok be­tiltása megkezdődött, ami szüksé- lessé teszi a juhászok átképzését is: io tenyésztési szakemberekké kell válniuk. Ez év telén elsőnek a jános- völgyi üzemegység juhászai ..nevez­tek be" a juhászképző tanfolyamra. * dicséretükre legyen mondva: becsü­lttel állták a szavukat, a 106 órás tanfolyam alatt egyetlen hiányzó nem akadt a tiz juhász között. A több éves, néhány esetében több év- Hzedes gyakorlat Juhá**zi képezte ókét, de azt tartják, hogy ez a szak­ma is megérdemli, hogy elméletileg is tájékozódjanak, megtanulják hasz­nos mesterségük tudóménybeK csín­iát-bin jót is. A három esztendős tan­folyam elvégzése után állami szak­munkás vizsgát tesznek és ennek eredményeként szakmunkás oklevél­ben részesülnek, ami anyagi előnyök­ké» *• iár majd. A vizsga után a tanfolyam lelki­** ismeretes vezetője. Tímár főag- ronómus elvtárs elmondotta, hogy az elméleti vizsgát alia egy hét múlta gyakorlati vizsga követi — megkez­dődik a gyapiúnvirás. FCi hogy ta­nult. hogyan hasznosította a megszer­zett elméleti ismereteket, majd kide­rül. G. M. 169 brigádban 1566 dolgozú — a Szocialista munkabrigád címéri A DIMAVAG dolgozói arra törek­szenek. hogy szervezett formában, brigádokba tömörülve végezzék fel­adataikat. Különösen sokan kapcso­lódtak a Szocialista munkabrigád elmért folyó versenymozgalomba. Az év elejétől újabb 40 munkacsapatot szerveztek a gyár dolgozol. Velük együtt ma már 109 brigádban 156« dolgozó harcol a Szocialista munka- brigád elmért. A munkaverseny nagy lendülettel folyik a gyáregységek és a munka- brigádok között. Az év elején meg­tartott értekezleteken a dolgozók kí­vánságának megfelelően módosítot­ták a versenyfeltételeket. így a sc- lejt alakulása, a munkásvédelem, a termelékenység, a munkafegyelem, az üzemi rend. a tisztaság és nem utolsósorban a szocialista emberhez méltó magatartás szerint* pontozásos értékelési rendszert vezettek be. Ha a brigádok elérik a kívánt pont­arányt. a eleget tennék minden kö­vetelménynek. elnyerhetik a kitün­tető Szocialista munkabrigád cimet. re pödrött bajusza Is arra vall. hogy külsőségekben is juhász 6. a csillogó Munka Érdemérem meg azt bizonyít­ja, hogy mégpedig a javából való. ö, meg Kapufa István bácsi érdemelte ki a magas kormánykitüntetést — ju- honként hat kilogramm gyapjút nyír­lak. ami országoson is jelentős ered­ménynek számit. S úgy fújja.a szá­momra magos tudományokat, hogy öröm hallgatni. Piriczki János is eredményesen vizsgázik, Végh János központi állattenyésztő meg olyan kiselőadást kerekít a továbbtenyész- lésre legalkalmasabb egyedik tudo­mányos kiválasztásáról, hogy az Ál­latorvosi Főiskolán is csak ötöst ír­hatnának érte. Fehér Gyula bojtár­nak egy kicsit inába száll a bátorsá­ga. de azért csak kivágja magát lámpalázas szorultságából. Kovács János mosolyogva, magabiztoson vá­laszol a vizsgakérdésekre. Varga Jó­zsef keresgéli a szavakat, kézzel- lábbal magyaráz, nekí-nekirugasz- kodva hódítja meg a nyelvtörő tudo­mányos kifejezéseket. Burkus Józsi bácsi már túl a hatvanon adta fejét a Szerelők az ózdi rekonstrukción Az ózdi gyár történetében még nem volt soha olyan nagy munka, mint a most folyó rekonstrukció. Nemhogy a gyár alapitói nem is­mernék meg a Jelenlegi üzemet, de az is elcsodálkozik, aki pór napig nem jár az acélmű környékén. Na­gyon nehéz megkülönböztetni a dol­gozók közül, hogy ki dolgozik a Ke­mencénél és ki a rekonstrukción. A martinászok csapolják az acélt és szinte a fejük felett bontják a tetót. A generátor üzemel és alatta ássak az új kemence alapját. Ez a kép fo­gadja a marti nacélmű környékére vetódőt. Zsigmond Béla építésvezető elv­társ tanácséra a legnehezebb körül­mények között dolgozó GANZ-MA- VAG szerelóbrigádot, — Szabó Ká­roly csoportját — kerestük fel. A durvahengerműi mélykemence gyomrából egymás után emeli ki a daru az izzó acélöntecseket. A pára és füstgáz hatalmas gomolyagban tör fel és fojtogató köd üli meg az egész csarnokot. Fölöttük, mintegy 22 mé­ter magasságban, artistákat megszé­gyenítő ügyességgel dolgozik, járkál a körülbelül 15 centiméter szélessé­gű — és mint mondják — rugózó acélszerkezeten a Szabó-brigád. Sze­relik az új csarnokot. Szabó elvtórsnak elébe mentünk az úgynevezett D-sor darupályájára. (Ügy 5—6 méteres magasságban Jár­hattunk. de ez is elég volt a még oly biztonságos körülmények között is.) Keménykötésú, afféle súrűmagyar Szabó elvtárs. — Milyen érzés olyan nagy ma­gasságban dolgozni? — Jó. Én jobban érzem magam ott. mint a földön. A jelenlegi mun­kánk különösen veszélyes, mert — mint érzik — ezek a ki párolgások nagyon kellemetlenek. Könnyen szé­dülést okozhatnak. — Különben a magasság nem számít. A lakihegyi nagy adó 314 méter, és azon Is dol­goztam. — fenn a tetején. Egy bizo­nyos magasság után nem számít, hogy hány méteres az űr alattunk. — Volt-e már baleset, amióta itt dolgoznak? — Nagyon vigyáznak ránk! Bal­eseti oktatásban részesültünk, és Rédli Gyula, SZOT munkavédelmi főfelügyelő, valamint Tóth Ferenc elvtárs, az acélműi rekonstrukció munkavédelmi megbízottja minden olyan rejtett balesett veszélyre fel­hívja a figyelmünket, amely a ter­melőüzem sajátosságaiból eredhet Egyébként a baleset mindig akkor történhet, ha nincs mód biztosításra, mint például ott te. — mutat a ma­gasba, ahol Hudák László „balla­gott” cigarettázva. Alatta a daru ci­pelte a tüzes acélt a henger alá és mérges 'gázt lehelve ásított a mély­kemence. Eddig azonban a szerelők közül még csonkulásos balesetet sem szenvedett senki. Lassan a magasba emelkedik egy hemyófelülvilágitó. Szabó elvtárs karjelzésekkel irányítja a felvonást. — Nem lehet másként — veszi át a szót Zsigmond elvtárs —, mert eb­ben a pokoli lármában nem lehet egymás szavát megérteni már ilyen távolságból sem. A munkával pedig igyekezni kell. mert ebben az évben még közel kétezer tonna acélszerke­zetet kell a helyére tenni a beépítés­re kerülő összesen tizenkétezer ton­nából. — Mennyit építettek be eddig? — Kétezer tonnát. Szabó elvtárs elbúcsúzik. Megin­dul a létrán felfelé. Macskaügyes­séggel 4c úszik egyre magasabbra. Ügy megindult, mintha egyenesen az égbe akarna menni. — Fenyves István — A nehézségek ellenére is helytálltak nikkele* kftzéplrrméket gyártott guhaeos forgAcuból az elektro réanére, bogy az értékes külföldi importanyag megtakarításával csökkenteni tudják az ön­költséget. A nagy nehézségek ellenére Is fogadni tudta az öntöeaarnok a ke­mencékben legyártott folyékony acélt. A martinacélmd tervét május hónapban ..................... i teljesítette. Képünkön: az öntőctárnok I-es félportál-brliádjá­éa Oláh András a koklllákba öntött acélt a t ; két tagja, ; A hangonyiak magukra találtak MÉRQES MIHÁLY „KALANDJA" hizott ökröt, s ennek az árából 40 — REGEN VOLT ilyen meleg idő szólalt meg hosszú hallgatás után Mérges Mihály bácsi. — Gye­rünk az akácfa alá — indítványoz­ta. miközben törülgette izzadt hom­lokát. Elindultunk. Közben azt mondja: — Ilyen melegben még beszél­getni is nehezebb ... — Igen, nehezebb — hagytam jóvá. Mert íqoz is: Mihály bácsi már 70 esztendeje tapossa az élet útját, itt a Sajó völgyében. De azért még jól bírja magát. Fürge ember. Alig bírom követni. — Na. hát itt talán jobb le t — mosolyodik el. miközben letelep­szünk egy öreg akácos alá. — Ezt a fát én ültettem — vidul fel az öreg, s hirtelen felpattan: — Látói öcsém... ott azt a nagy jegenyét? Nahát, azt is én ültettem. Otoen évvel ezelőtt... De régen volt... Rágyújtottunk. — Hát akkor elmondom, amit az elején említettem — kezdte Mihály bácsi. — Szóval, öcsém, igazán örü­lök. hogy új vágányon halad a vi­lág. jól ran ez Így. Az urak ezer évig uralkodtak a szegényen, most nem árt. ha mi uralkodunk egy pár ezer esztendeig. Azzal is egyet ér­tek én, hogy modem a világ, a dí- vat, csakhát... De megírd ám, a teremtésit, mert én nem szívesen beszélek feleslegesen. «- Ügy történt, hogy a fiam azt mondta egy szép napon: — Na, édesapám. Itt van magának ötezer torint. öltözzön fel tetőtől talpig... Na, ne nézzen rám olyan furcsán. Nyertem én azt a pénzt, becsülete­Kotcra es vásároljon, ami joteswc. Úgyis elnyütte már azt a bakan­csot, meg a ruhát. Vegyen valami jobbfélét... — Nem tudom én azt elmondani, mennyire örültem. Életemben sokat küszködtem a gyerekeimre, most meg... öregségemre mégiscsak jó dolgom lett. Eltartanak a gyerekek, és ötezer forint is szép pénz. Egy­szerre soha néni volt nekem ilyen nagy összeg a zsebemben. Jó. gon­doltam. megyek Miskolcra, veszek, ami kell. Legyek már egyszer én is jólöltözött ember. — Bemegyek egy cipöüzletbe. Mondom a kedves kislánynak: ad­jon nekem egy szép 42-es cipőt... Keresgél oz a lányka, keresgél és ad egyet. Hüüü! A teremtésit1 Ne tréfáljon velem — mondom a gye­reknek. Nem ilyen hegyeiorrú kell nekem. Nézze csak: parasztember vagyok én. Olyan rendeset adjon. A hegyes városi embernek való. Mert hát fejlődik a falu gyönyö­rűen, de a divat azért más miná- 'unk. mint Miskolcon. Hát így volt. Keresgél a lányka, keresgél, és nem talál mdsfoitát. Mit csináljak? — töprengtem. Megv ~yem a h°- gyesorrút? Azt mégsem lehet. Ki­nevet a falu: mi lett ezzel a Mér­ges Mihállyal? Megbolondult? Vén- ségére hegyesorrú cipőt ««ti magá­nak. Hát nem vettem mea. Gondol­tam. majd csináltatok egyet, mé­ret után... = BEMEGYEK egy mdtffc bolt- bű. Inget kérek — mondom. — Egy fehéret, meg egy kékeset... Hogy milyen kedvesen fogadtak. Láttam, hogy az egyik nő nevetett is: a bajuszomat nevette, mert ugye az elég szépen megnövekedett. Én is mosolyogtam. Gyorsan elém be tet­ték az inget. Na háti Ez már furcsa! Mondtam is: nekem nem ilyen kell. Olyan, amelyiknek rendes szabású nyaka van. Ez olyan szétálló, ez nem való nekem ... Még ha fiata­labb lennék, de most? No. megin­dult a keresgélés, polcról polcra, közben a kiszolgálónő azt mondja: — En sem értem, miért »tinóinak ilyen ingeket. A tervezők miért nem gondolnak a parasztemberek­re ... A férjem sem szereti ezt a furcsa, modem nyakú inget. Nem találtak nekem valót. Lett volna mégis egy. de az igen nagy «olt és olyan kockás, tarka-barka, olyan jampis, vagy milyen... Eljöttem ... — Bemegyek egy ruhásüzletbe, öltöny kell. mondom a hosszú, so­vány fiatalembernek. Leakasztott egyet. Egyből visszaadtam, mert egygombos volt. Adott egy másikat. A kabát passzolt. Próbálom a nad­rágot. Te úristen! Nem bírtam fel­húzni! Mi van ezzel a nadrággal? Jobban megnézem, hát szent ég! Egészen szűk a szára. Csak úgy ment volna fel. ha lehúzom a ba­kancsot ... Ekkor már mérne* let­tem. Mondom a kiszolgálónak. Jó lenne ez. csak szélesebbet adjon: Mosolygott az ember, adott is mási­kat. valamivel szélesebbet, de az sem volt jó. Hát nem vagyok én cirkuszi' bohóc! A fene egye meg! Elhiszem, és látom is. hogy ezek az újszabású ruhák szépen festenek a fiatalokon, de én már vén vagyok. Miért akarják mindenkire ráerő­szakolni az új divatot? A ruhagyá­rak nem gondolnak arra. hogy a falusi, idősebb emberek nem szere­tik az ilyesmit. Na. de mit beszé- \ lek, mondom tovább. — Bemegyek egy másik üzletbe. \ Kalapot kérek. Tettek elém egy* nagyrakást. Választottam is egy • szépet. Az jó volt. Nyúlszőr kalap. — Megállók egy kirakat elölt., Észrevettem «py jóképű szandált.. Ez jó lesz, gondoltam. Meg is vet-, tem. Ott nyomban fel is húztam, aj bakancsot meg becsomagoltattam.. Csak még egy nadrágot sikerülne • venni, gondoltam, és még egyszer ; szerencsét próbáltam. Sikerült is,; nem csak nadrágot, egy egész öl-> tönyt. Olyan világos nyári ruhát, j Az megfelelt. Annak rendes volt a« nadrágja. — így jött el a dél. Megnéztem a • várost, ittam egy pár pohár söröcs-; két. vettem játékot a gyerekeknek; és hazautaztam. Ennyi az egész. \ Hát csak ezt akartam neked eí-j mondani, öcsém. Mert hát furcsa; no, hogy nem tudtam felöltözni.; pedig a zsebemben volt a rengeteg; pénz. — Most aztán mit csinál Mihály; bácsi? — kérdeztem és jói nevet- \ tem az öreg kalandjain. — Mit? — nevetett hunciitkásan ] az öreg. — Azért nincs baj. Csínéi- ’ tatok ruhft Is. meg cipőt is. Meg; inget is. Mert mondom- szép a di- ratolás. de hát ránk. idős parasz-! fokra i* gondoljanak. Hogy néznék \ én ki kockás innben csönadráabon J hegyesorrú cipőben? Nem igaz? Ja ' azt el ne felejtsem, hogy enu győ- • nyörű zsebórát is vettem magam- • nak. Itt van. nézd csak? — loazán szép óra ÉPPEN TIZENKETTŐT mutr\ főtt. Az árnyék Is odébb húzódott \ az akác alól. Mi is elindultunk. j hogy megnézzük, mit hozott a fp-l herautó. Mert n Mihály bácsi fia I éppen most építkezik... Szegedi László novenaeKökrot vásárolták, a mszno­tertás híre már messzebbre is eljutott. Igen szép törzsállományt alakítot­tak ki, s más tsz-ekből is eljöttek, hogy innen válasszák Id a törzsállo­mánynak valót. Hamarosan beköthe­tik a jószágot az egyik 50 férőhelyes istállóba. Nemsokára egy másik is­tállót is átadnak. Bátran belevágtak az Idén a csibe- nevelésbe is. Az egyik gazda nagyobb Istállóját átalakították, s már fel is nevelték az első csapat 2 ezer csibét, amit jópénzen adtak tovább a Del>­romfiak súlya átlag elérte a 60—70 dekát. Ebből választották ki a 400-as törzsállományt is. A nevelőben újabb 2 ezer csibe gyarapszik, hogy mint pecsenyénekvalót, két hónap múlva újból útnak indítsák. Amint Lestál Sándor elvtárssal, a tsz egyik legszor­galmasabb vezetőjével beszélgetünk, megtudjuk azt is. hogy a csibeneve­lés igazán kifizetődő, két hőnap alatt a befektetett összeg duplája visszaté­rül. Hamarosan építenek egy olyan csibeólat. ahol 3 ezret nevelhetnek egyszerre. Később 10 ezerre gyara­píthatják az állományt, s nagyszá­múra a törzst enyészetet Nagyobb erdővagyonnal is rendel­kezik a tsz. és hogy a fát hasznosan tudják felhasználni, berendeztek egy famegmunkáló üzemet, ahol szer­számnyeleket, vasúti talpfákhoz való csapokat készítenek. Ez is kifizetődik, negyedévente 50—60 ezer Ft tiszta jö­vedelmet Jelent a tsz-nek. Az talán vi­tatható. hogy érdemes-e a tsz-nek a fafeldolgozást illetően ilyen irány­ban fejlődni, nem volna-e haszno­sabb mást termelni, mert akárhogy Jis számítjuk, a vasúti talpfákhoz •szükséges fadugók valahogy elütnek Ja tsz profiljától. A szövetkezetnek 5nem annyira a melléküzemágak fej- 51esztése. hanem inkább a termény — •a hústermelés a fő feladata. 5 A hangonviak magukra találtak, s 5nem sajnálják a fáradtságot az új­ítói. A halastó ötlete egy baráti be­szélgetés alkalmával született meg. XAz ózdi kohász elvtársak tanácsolták. Smeglátva abban a romantikán túl a Shasznosságot is. Az ő segítségükkel ♦ma már 11 holdnyi területen víztükör jborítja n völgyet, nevelődnek az első •telepítésű halak. Hogy mennyit se­gítettek az Ipari munkások, könnyen ^kiszámítható: az eddigi munkák •mintegy 30 ezer forintba kerültek a ♦tsz-nek. s a halastó viszont mintegy ♦300 ezer forintot ér. ősszel Hangony- Xból már halat küldenek az ózdi ♦piacra, de aki nem akar őszig vára- Jkozni. és szívesen vállalja a 9 kilo- •méteres autóbusz utazást, az már ♦most is kaphat A halastó fölött meg­épült egy szemre is tetszetős kis thai ászcsárda. Vasárnaponként már |ott találni a párolgó halászlét a ki­rándulók asztalán. Volt olyan vasár- |nap is, amikor már kétezren keres­ltek itt pihenést, szórakozást. S tó- •vábbl tervek vannak: a halastó ki- ♦válóan alkalmas télen Jégpályának, ♦korcsolyapályának. A halászcsárdá­iban pedig turistamelegedőt lehet be- Xrendezni. | Idáig fejlődtek a hangonyiak. Min­iden arra mutat, hogy a tervek meg- Xvalósulnak, s a munkaegység értéke ♦is eléri a tervezett 40 forintot. Ma- feukra találtak, s további hozzáértő, ♦gondos Irányítással, a hangonyi tss lelőtt nagy jövő áH. fcarM* Festői környezet terül el itt. Han- jony mellett, a Renget-völgy ben. A legyek-dombok zárta völgyben tó /ize csillámuk, s időnként méltóság- teljesen úszik át egy-egy csónak a túloldalra. A hangonyi tsz halastava /an itt Egészen megváltozott a kör­nyék romantikája, s erről különösen tokát a helyi tanács vezetője. Szántó elvtárs tudna mondani. 1945. előtt el­hurcolták a németek, s mikor meg­lökött a táborból, partizántársaival itt bujkált a hegyekben, itt szövöget­ek a jövő álmait. Azután elkomoro- Jik. Szeme talán azon a ponton nyug­izik meg, ahol az egyik szovjet kato­nát temették el. Nagyot változott azóta a világ, s most egészen más életet, krónikát írnak itt. Megtört a jég Hangonyban. Megalakult az első termelőszövetke­zet. S erre büszke volt a járás. Az alakulásnál itt voltak a szomszédos tadi kohászati üzemből és a bányá­szok is. Nemcsak az avult, régi fel­fogás ködét segítették elűzni, hanem szerszámmal, szakmai hozzáértéssel jöttek, s nekikezdtek a gazdasági épületek emeléséhez. Az azóta eltelt több mint egy év fémjelzi a hangonyiak tevékenységét. A határ a legkülönb a környéken, az egyik tag véleménye szerint: — El lehet menni egész a Tiszáig, amíg olyan kalászosokat, s kapásokat látni, mint Hangonyban. És nemcsak egyszerűen a növénytermesztésnél bontakozik ki biztató kép. Az állat­állományra fordítanak a legtöbb gondot. Az idén már átadtak 20 db hizott ökröt, s ennek az áréból 40 ÍAdakint. túl az öreg kastély fa­lain Medárd mutogatja orosz- ánkörmeit, dől a zápor. Idebent ün­nepélyes csend. A kemény juhászka- apban tíz fehérlő papírcsík, össze - iajtogatva. Három-három kérdés nlndegyiken, egy is elég lenne be- öle. hogy magamfajta laikust sarok- •a szorítsanak vele. Körbe jár a tal­ap. Tessék, válogassanak. Lámpalá- as remegéssel matatnak a kezek a alapban. Aztán leül mindenki a he. yére. Szemben a vizsgabizottság. Ti­nát Árpád főagronómus. Csorba Bé- a üzemegységvezető. Pecsenye Pál nimök. Dobozi Erzsébet, a Gagy- lendégi Állami Gazdaság igazgatója *etegszabadságon van. de azért be­kér néhány percre. — Nos. elvtársak, ki kezdi? Zavartan, egymást bátorítva lese­idnek egymásra a vizsgázók. Ki zezdje. ki törje meg a csendet? No, ssúnk túl rajta, gondolja merészen iajdu Péter számadó juhász. Mellén tsszekoccannak a kitüntetések, ami- cor talpra szökken, mert olyan csu- jatűz ember Hajdú Péter. Tűhegyes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom