Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-24 / 148. szám
ESZAKMAGTAROKSZAG s Új legényszálló Tanév záró Farkaslyukban — Csiling-giling — csiling-giling... Ünnepélyesen csendült fel Szombaton délután a farkaslyuki általános iskola udvarán a jelzőcsengő. A gyerekek, s a felnőttek egy kicsit meghatódva hallgatták. Pedig a csengő éppúgy szólt, mint bármikor máskor. A fém nem érez, de annál érzékenyebb a gyermeki szív, megérzi az életszép, nagy pillanatait. A csengőhang az évvégét jelzi. Vége a tanításnak, vége az annyi izgalmakat hozó vizsgáknak. Egy év megint lepergett az idő rostáján. És ez az év sok-sok tudást nyújtott az iskola 277 tanulójának. Az úttörők, s a még nem úttörők hosszú díszsorfalat állnak. A végzős nyolcadikosol — nyakukban tarisznya, kezükben bot — a sorfal között megkezdik hagyományos ballagásukat. Nevükben egyik nyolcadikos — Bokor Sándor — köszönetét mond a pedagógusoknak az odaadással és szerényen végzett tanító, nevelő munkáért. Az iskola tanulói — élükön a nyolcadikosokkal — a szabadtéri színház nézőterére vonulnak. Itt zajlik le — sok-sok tzülő részvételével — az évzáró ünnepség. A helyettes iskolaigazgató, Schablik Béla beszédében tömör képet ad az iskola egyévi munkájáról. Az eredmény — 3,30 százalékos átlag — jobb a tavalyinál. Van 77 tanuló, aki egész évben tnég igazoltan sem mulasztott egy napot sem. Az iskola büszkesége IS gyerek, aki kitünően tanult. A IS kitűnő tanuló oklevelet kap szép, s eredményes munkájáért. 24 tanuló jelesen zárta az évet, s ezért könyvjutalomban részesül. Schablik Béla beszél az új iskolai évről is. A feladatok nagyobbak lesznek, mivel több mini 320 gyermeket Kell tanitaniok, s a jelenlegi iskola 277-nek is szűknek bizonyult. Kéri Farkaslyuk társadalmát, segítsenek, hogy a mintegy 5 millió forint költséggel épülő új iskola — amelynek építéséhez már hozzákezdtek — mielőbb a tanulás szolgálatába állhasson. A fulókércsi és a fáji dombokon A fulókércsi nak, odább, a Fájba kígyózó út mellett peng a kasza, a fáji tsz-tagok vágták a lapos szénáját. A mik virágba borult, távolról hatalmas fehér lepedőnek tűnik. Délebédre harangoznak. A kaszások megtörlik izzadt homlokukat, a kapáló asszonyok összecsenditik a kapákat, leverik róluk a földet. Indulnak haza. A fulókércsi Úttörő Termelőszövetkezet irodájában is szedelözködnek az emberek. Itt az ebédezés ideje. Zsiga Miklós elvtárs is elmenőben van, rendezgeti az iratokat. Amikor belépünk, azzal fogad, hogy végre egy kocsi, amelyik megállt náluk. Naponta öt-hat is elporzik erre, de egyik sem áll meg. Pedig hát nekik is akad egy-két problémájuk, amiben segítséget várnak. A járási vezetők azzal tudják le a választ, hogy: nálatok jól mennek a dolgok, minek lopjuk itt az időt. Kovács Dezső becsi, az állattenyésztési brigadéros, megtudakolván nket, visszatelepszik a hosszú lócára. Az ebéd még várhat, hiszen csak most harangoztak. Kovács bácsit, beosztásánál fogva, elsősorban a takarmány érdekli. Az állatgondo- iem kérdik, van-e takarmány, annak lenni kell. Van is szépen a tsz-nek, nem akarnak abba a helyzetbe kerülni, amiben a tavaszon. A 250 holdról elegendőt takarítanak be. nem fog szűkösködrú a tsz 87 marhája, 700 juha 153 darab sertése, de a háztáji jószágállomány sem. A h»- egy része már kazalban, nem látott esőt. Ha nem „babrált” volna az eső, ma is berántottak volna 15 hold réti szénát. A növényápolásra tereljük a beszélgetést. Zsiga elvtárs, az elnök sorolja, mennyi kapálnivalójuk van: 195 hold. Az első kapálással már végeztek, most a másodikat „nyomják”, hogy mire eljön az aratás, ne legyen gond vele. Amikor Kecskés István növénytermesztési brigádvezető és Draskóczi László agronómus osztották szét a kukoricát, karózták le, kinek melyik darab jutott, az asszonyok már ott álltak kapával a hátuk mögött, „bevetésre” készen. tatást Kovács bácsi. Egy másik tsz-tag hozzáfűzi nagy hirtelen, amit a minap a Szerencsi Cukorgyár kiküldöttétől hallott. — A mi cukorrépánkra azt mondta az az elvtárs, pedig jó sok cukorrépát láthat, hogy ha négy helyen van ettől jobb az 6 területén, mert olyan szép. Mi igyekszünk. Úgy lesz teli a kamra, ha igyekszik a gazda — nem igaz? — nevet felém derűsen. Aztán elkomolyodik, s arra int, személyesen is meg kell győződnöm arról, hogy nem mellébeszélés a dolog. Menjek ki a határba, mert az ö határuk modellt áll az ő dicsérő szavainak. Amikor például a hagymát kellett szedni, az asszonynép nem akarta otthagyni a kukoricakapálást, azt mondták, az fontosabb. Az agronómus, meg a brigádvezető kapták magukat és kiszedték a karókat. Az asz- szonyok meg bosszankodtak is, nevettek is, hogy jól túljártak az eszükön, most már muszáj menni, mert nem tudnak tájolódni. Náluk már közös érdek, hogy ne legyen fennakadás. A közös munkából akarnak megélni. Csak 98 tagja van a tsz-nek, de nem ritkaság, hogy 150-en is dolgoznak a határban. A családtagok is. Megnéztük a határt. Ak£] találkoztunk, úgy szurkoltak, mintha vizsgabizottság előtt állnának. — No, mit szólnak hozzá? — kérdezték. Mit tehettünk? Beírtuk a fulókércsi tsz-took leckekönyvébe a jelest. Ezután átruccantunk Fájba. Az út mellett jobbra nagy tábla cukorrépa, a fáji Béke Tsz-é. Szép, gondozott. — Ha minden kapásunk olyan volna — fogad szomorú arccal Cita Józsi bácsi, a Béke elnöke. — Azt már háromszor megkapáltuk, a mákot is, de a kukorica, krumpli még nem látott kapát. Az első kapálással még a felénél sem tartunk. Pedig öröm nézni, olyan szép a kukoricánk. A fáji Béke Tsz 107 tagjának közel ezer hold szántóval kell megbirkóznia. A tagság egy része idős, olyan is akad az őszi belépők között, aki még egy kapavágást sem tett a közösben. Aki benne van, dolgozik szorgalommal. A fogata sok, bár éppen elég elfoglaltságuk van, a kaszálásban is kénytelenek részt venni A baj forrását ők is ismerik, s nem más az — a családtagok bevonásával bajok vannak. Egy nyurga, tizenhat év körüli fiatalember lép be a tanácsháza irodájába, ahol beszélgetünk. Broda Ferencnek hívják. Az elnök úgy mutatja be, mint a tsz egyetlen fiatalját, ö is fogatos, s szorgalom dolgában nem marad le az idősebbek mögött. Megint nyílik az ajtó. Két javakorabeli férfi lép be. Együttélési igazolásért jöttek. Magyar József és Sallai Ferenc. Megszólítom őket; mi a véleményük a tsz-ről? Kitérő választ adnak. Bevallják, hogy nem sokat tudnak róla. Az asszony bent van. S ha maguk is itt lennének, jobban menne a tsz-nek? Kertelés nélkül felelnek: jobban, s ha minden jól megy, ősztől már ők is belépnek. A feleségük szorgalmasan kiveszi részét a közös munkából, de hát otthon a gyerek, állandóan nem mehetnek. Egy idős ember, Broda Józsi bácsi nyitja ránk az ajtót, Józsi bácsi közel húsz hold földet vitt be tavaly ősszel, de ha munkába hívják, megrántja a vállát és — ül otthon magának, pedigt amikor megkapta a ló árát, megígérte, hogy megy dolgozni. Magára haragítja azokat, akik szinte éjt nappallá téve fáradoznak, hogy az 6 20 holdja se teremjen gazt a termelő- szövetkezet szégyenére. Szeresse meg Józsi bácsi is a közös munkát, szeretni fogják érte, akik maguk közé várják ót is. Többre mennének“««.*™; nem távol szülőfalujuktól keresnék a boldogulásukat. A termelőszövetkezet tavalyi zárszámadásával meg voltak elégedve a tsz-tagok, s ez a tény azt bizonyltja, hogy a tsz tudja biztosítani tagjainak a tisztességet megélhetést. Mint Varga István agronómus mondja, a terméskilátások jobbak, mint tavaly. A kapások is, még azok is, amelyeket felvert a gaz, szépek, ha munkát kapnának, bőségesen meghálálnák. A tsz-tagság többségében szorgalmas, igyekvő. Már mondogatták, hogy ne várjanak a gépállomásra, menjenek neki a 80 hold kukoricának, ne hagyják, hogy ölje a gaz. A Mérai Gépállomás vetette a kukoricát, a krumplit, elvállalta a kapálását is. A kukorica első kapálását a tsz nem fogadta el, nem kapálás volt az. Szombaton újra megkezdte a gép a kapálást. A gépállomás is körültekintőbben tervezhetett volna. A fáji Béke Tsz vezetősége és tagsága azon a véleményen van, hogy ha a családtagok is melléjük állnának, meg tudnának birkózni a munkákkal Itt a nvár aitónkon kopogtat in a nyár, n araláa Ami Fu. lókércsen zökkenőmentes, Fájban vontatottan halad. Nem akarom szembeállítani a tájiakat a kérésiekkel, de azt kell mondanom: a kérésiek egy fejhosszal előttük járnak. A fájlak egy része még nem ismerte fel, hogy jobban boldogulna, ha helyben keresné ezt a boldogulást. Pedig a fáji határ sem tartozik az utolsók közé. Sokra vihetnék, ha a most dolgozó, szinte körömszakadtáig iparkodó tsz-tagokhoz állnának, segítenék egymást a közös boldogulásban. Gnlyáa Mihály Kicsit meghatódva baktatunk a síkságból kiemelkedő névtelen új városka utcáin. Névtelen, mert ma még — a Tiszapalkonya és Tiszasze- derkény határában fekvő helységnek — nincs hivatalosan elfogadott neve. Ki Így, ki úgy hívja. Az új városka hat utcácskából 470 lakásból áll. Az utcácskák fcl 'ton nőnek, új és új 2—3 emeletes bérházak nőnek a szántóföldeken. Ez évben már 32 lakást odtak át, a jövő hónapban 24-et adnak át és még ez Új város és lakói csiripelés összeolvad a betonkeverő gépek zúgásával, a szállítószalagok zümmögésével, az úthenger recsegő mocorgásával, teherautók, motorkerékpárok motorjainak zúgásával. Ha a gépek elhallgatnak, valami végtelen fenséges csend terül szét a városka házai között, tisztán és mesz- szire hallatszik az épülő hétemeletes évben 40 lakást építenek. Az új tanévben átadják rendeltetésének az épülő 12 tantermes iskolát is. A lakások nagyon szépek. Az utcák is. Szépek, csino:ak, har- mónikusak. Legalább is azofc,. amelyekből már eltűntek a kő- és téglahalmazok, az ép'tkezések maradványai. A tereken, utcákon virágok, és virágok a legtöbb erkélyen is. Édes, nehéz földszagú itt a levegő, virágillattal dúsítva és sajátosan keveredik össze a friss vakolat, mész, a festék s néha a benzinszaggal. Tiszta és csöndes város. Közel mrs- félszáz holdas erdősáv választja el az ház tetején dolgozó munkások beszéde és a városkát csöndes, ha'k zsongással tölti mea a játszadozó gyermekek zsibongása, kacagása. A bejárati úton követ terítenek, hengerelnek. Aszfalttal borítják. A szomszéd utcában kertészek dolgoznak, virágot locsolnak. Hatalmas lakóházakkal körülvett térségben egy újvonalú, gyönyörű emeletes kék épület vonja magára a figyelmet. Ez a 70 személyes bölcsödé. Az épület készen áll, körülötte most a Kertészeti Vállalat dolgozói egyengetik a földet, parkot létesítenek. sok-sok virággá\ S ebben a parkban helyezik majd el a városka Az új város közel másfélezer ember új és nagyon szép otthona. Rajtuk kívül van négyszáz építő is, akik munkásszállóban laknak. Valaki azt tanácsolta, ha a lakókról akarunk valamit tudni, kérdezzük meg a város „polgármesterét”, Horányi Zoltánt. Horányi 48 év körüli, szemüveges, őszülő hajú, szimpatikus ember. „Civilben'" a városépítési kirendeltség vezetője. — Kik a lakói? — ismétli a kérdést. — öslakók az ép Hómunkások. Itt dolgoztak, letelepedtek. Honnan S ittek? Az ország minden részéből. sszeszoktak. összemelegedtek, s élik a maguk csöndes életé}. És nagyon szeretik a városukat. Tavaly még vitázni kellett azért, hogy a park füvét ne gázolják le, ne heverjenek bele, ma már a Ionosok vigyáznak rá. Van egy parkőrünk is. e hónap elején volt munkálkodása „premierje”. Én magam is nagyon szeretem a várost. A kilencedik évet töltöm itt. Városnézés közben ide is. oda is bekopogtatunk. A 123. ez. ház lakásának egyik névtábláján ez olvasható: József Ferenc. Csengetésre élénk pillantású kislány nyit ajtót. Hamarosan előjön a mama is. Kicsit el van foglalva, festik az egyik szobát. — Mi Miskolcról jöttünk ide lakni — mondja. — Férjem az erőműben anyagbeszerző, én a bölcsödé vezetője vagyok. Három gyermekünk van. Meddig laktunk Miskolcon? Tizenöt évig. Nem, nem hiányzik. Az új város mindenért pótol. Mivel t&t- fük a szabadidőt? Sétálunk a gyerekekkel együtt. A 119/C-ben két lakásba hiába csengetünk, végre a harmadik lakót, Molnár Eleket otthon találjuk. Molnár 38 év körüli, zömök férfi. — Két éve lakom itt — mondja. Ti'zntarjánból jöttünk. Villanyhegesztő vagyok. Jártam sokfelé dolgozni. Budapestre, Miskolcra, aztán végül ide, a palkonyai építkezéssé kerültem. Hetenként csak egyszer láttam a családot. Egyszóval nem volt az úgy jó. Lakásunk nagyon né itt lakik, itt dolgozik az egyik üzemben. — Én Pestről jöttem — mondja. — Két hónapja lakom itt. Most egy kicsit Pestre ruccanok, pesti leveoőt szívni. És a lány? Bergely Margitnak hívszép, autóbusz szállít a munkahelyre, együtt élek a családdal. Munka után? Sétálunk a szabadban. Juhász József, a bölcsödé melletti bérházban lakik. Kétgyerekes családapa. A Kertészeti Vállalat csoport- vezetője. — A városban — mondja — általában fiatal családok laknak. Annak ellenére, hogy az ország különböző részeiből verődtünk össze, nagyon jól megértjük egymást. Vita, veszekedés? Nem emlékszem, hogy lett volna a lakók között. Gondunk, bajunk? Kicsi a mozi, nincs elég szórakozási lehetőség. Az utcán két nő igyekszik nagy I Rástóczki Ede, a gyár műszerészüzemének egyik csoportvezetője nagyjelentőségű készüléket állított elő az I olajveszteség megszüntetésére. Talál- I mányát a Találmányi Hivatal is el- I fogadta és már alkalmazzák is. A Lenin Kohászati Művek gázgyárában a pakura bunkerekben lévő olaj és víz határfelületének megismerése sokáig megoldatlan kérdés volt. Ez több mint másfél milliós veszteséget okozott a gáz gyártásánál. Nagyjelentőségű találmány a Lenin Kohászatban ják. Fővárosi. — Én itt nyaraltam az új városban. három hétig. Hogy Pest után milyen volt? Nagyon jó, kitűnően éreztem magam, és kár, hogy vége van. — És nem unatkozott? — Nem, cseppet sem. — Mégis, pesti szemmel milyen hibát fedezett fel? Elmosolyodik, s szeme huncutul villan. — Kevés itt a fiatalember... Panaszra éppen nem volt oka, mert alig fél perc alatt féltucatnyi férfi vette körül és segítettek bőröndjét az állomásra civelni... Csorba Barna Fényképezte: Szabados Gyftryy
