Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

erttSrUík. I960, június 23. eSZAKMAGTABOIUZAO 3 Fotóriporterünk jelenti: a munkavédelmi kiállításról ivclödési Házban. Képünkön: a vasutas fiókműhely dolgozóinak a fizi munka megkönnyítését szolgáló kisgépeit láthatjuk. [érméi a borsodi szénmedence legnagyobb külfejlésü bányaüzemébe VÁJÁRTANULÓK taiísó vége felé eme­Kuntyan Utes kastélyszerü épület emelkedik a bányászfalu földszintes házai fölé. Ebben, a haj­dani grófi kastélyban — amelyhez 10 hold park, erdőség tartozik —, rátermett fiatalok százait nevelik a borsodi szénmedence, és az ország más bányavidékei számára. A vájáriskolában — és az ide tartozó edelényi fiókiskolában — jelenleg több mént 200 vájár — és több mini félszáz vasipari tanuló igyekszik el­sajátítani a bányászmesterség, a bá­nyagépészet „titkait". A vájáriskola légköre ezekben a napokban elüt a szokottól. Izgalom bujkál a tanulók pillantásaiban, s ez érezhető a szokott napi program­jukban is. Érthető, hiszen most folynak az évvégi vizsgák, most d>' el. mit tanultak, milyen vájár o lesznek a végzős tanulók. Németh Géza otthonvezető szerint a már le­zajlott szóbeli és írásbeli vizsgák igen biztatók és azt mutatják, hogy a fiatalok jobban, szorgalmasabban tanultak, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Egy gondoláit akaratlanul ás az ember agyában motoszkál, vajon milyen emberek a végzős vájárta­nulók, milyen lesz a jövő bányász­nemzedéke. Meg is kérdeztem az otthon vezető tói: — Vártam ezt a kérdést — mond­ja. — Egyik legjobb tanulónk Mad­án Mihály. Magas, nyurga, eszes fiú. A harmadik gimnázium elvég­zése után jött vájártanulónak. Most katona, s levelező hallgatóként vizsgázik. A „szakma kiváló dolgo­zója" országos versenyben isko­lánkból három vájártanuló vett részt és a harmadik helyezést érték el. Adány Imre, Tüzér András, Ba­logh Géza. Ok meg is kapták a szak­munkás bizonyítványt, s Így már nekik nem is kell vizsgázniok. Hát ilyen tanulóink vannak. — Gondolom, ezek a legjobbak. Dehát nem lehet mindenki kitűnő. Van-e olyan tanuló, aki sok gondot, bajt okozott? Itt van K. L. Állami gon­dozott. Szülei élnek ugyan, de nem törődnek vele. A fiú soha nem érez­te a szülői szere tetet, a családi ott­hon melegét. Egyetlen egyszer láto­gatta meg szüleit tanulási ideje alatt. Annak is az lett a vége. hogy az apa utótag dörgedelmes levelet írt neki és akasztófára valónak ne­vezte, — megértés és jóindulat he­lyett. Eleinte gyengén tanult, buk­dácsolt, mindennel és mindenkivel szemben bizalmatlan és flegma volt. Hosszú, hosszú idő kellett, amíg — botlásai egész sora után —, sikerült emberileg közeledni hozzá, s megértette, jót akarunk neki és nagyszerű embert nevelőnk belőle. — És hogyan állják meg helyüket azok. akik már régebben kikerültek az iskolából? Erre a kérdésre Ostoroczki Lajos technikumba iratkoztak be. illetve végezték el. Két hajdani vájártanu­lónk, Dakó György és Molnár György mérnöki diplomát szerzett. Sok tanulónkból lett kiváló bányász és persze úgy, mint más szakmá­ban, itt is akadnak, akik valami ok — többnyire gyenge fizikum — miatt más pályára léptek. a tÍ7f>riik évforduló megün­a tizeaiK neplése ősz. szesílés is lesz. A vájáriskola veze­tői arra kérték a végzett tanulókat, levélben számoljanak be. hol van­nak. mit csinálnak, milyen eredmé­nyeket értek el. Eddig 80 levél fu­tott be. 80 sors tárult ki a levélol­vasás közben. Talán valamennyi kö­zül legérdekesebb Rák József leve­le. ö Franciaországból irt, disszi­dált. Nem ír sokat, de a pár sor szívbe markol. Arra kéri a mostani vájártanulókat, hogy necsak a bá­nyászmesterséget szeressék meg, ami nagyon szép. hanem mindennél jobban szeressék a hazát, a drága magyar földet, amit az égvilágon semmi sem pótol. A vérképzésről nyit. hogy az új iskolai évben, szep­tember 1-tól külön tanbányát bo­csátanak a leendő bányászok ren­delkezésére. Itt több és nagyobb le­hetőségük lesz a bányászat titkai­nak alaposabb megismerésére, elsa­játítására. C*. B. — Ilye n is van. Kézimunka-kiállítás a vasgyári Vendégházban Hímzés közben... A vasutasnap tiszteletére: a tehervonatok terhelésének növelésével terven felül több mint 423 ezer tonna árut továbbítottak a miskolci igazgatóság dolgozói A minap azzal a céllal baktattunk ki az Úzd-Béketelep-i építkezésre, — ahol többszáz épitőmunkás egy új városnegyedet épít —, hogy fénykép- felvételekkel illusztrálva, valami na­gyon szépet írjunk az ott dolgozó fia­talok munkájáról, A dologból nem lett semmi. Amikor az építkezés egyik végéről útnak indultunk, még ragyogóan sütött a Nap, ám az épít­kezés itt-ott akadozott. — Nem tudunk rendesen dolgozni, nincs vizünk — panaszolták az épí­tők. Az ég hamarosan beborult és gyors zápor öntötte végig a telepet. Az em­berek igyekeztek mielőbb fedél alá kerülni, s így kerültünk mi is egy épülő ház lépcsőházába. Építők, ifjak, öregek talán félszázan zsúfolódtak itt össze. Az eső zuhogott, és a lépcső­házban vidám tere-fere alakult ki. — Van már vizünk! — jegyezte meg valaki nevetve. Itt, ebben az épülő ház lépcsöházá- ban összeismerkedtünk néhány fia­tallal. Van itt egy lány. Tóth Irénnek hív- ják. 17 éves, ked- csinos. Ezen kívül nincs rajta semmi feltűnő. ÉMr semmi rendkívüli. naná sr ól jöttem. ■TI _ / Egyik lánynak volt ■fC“"*' 1 i l egy ismerőse, az tünk. A munkás­szállóban lakom. Mit csinál szabadidejében? Ifjak, vágyak, tervek, célok... — Legtöbbször olvasok. De sokszor járok moziba is. — Van már talán partnere is? A kérdés váratlanul érte. Zavarba jött. — Nincs... — És ha lenne? Milyennek kellene lennie? — faggatjuk a jövendőbelijé­ről. A válasz nagyon rövid és tömör. — Jónak. És barnának. — Szeretné, ha mondjuk motorja, vagy autója lenne? — Nem. Jobban szeretem a televí­ziót. Annyit még elárul, azt szeretné, ha jövendőbelije szakmunkás lenne és valahol itt a Béke telepen, vagy má­sutt nekik is jutna egy kétszobás la­kás. Mindketten dolgoznának és szé­pen berendeznék. Balogh Feri a Győrfi-brigád egyik oszlopos tagja, sőt mi több, viccmes­tere. Azt hihetné az ember, hogy az égvilágon mindenből viccet csinál, felderíti munkatársait. Humorosan fejére csapott kalapját sem akarja le­venni a fényképfelvételhez, neki így jobban tetszik, dehát végeredmény­ben mindegy, a felvétel a borús idő miatt így sem sikerült. — Én Szabolcsból jöttem. Két éve. Mi a vágyam? — elmereng. — Nem akarok így maradni, ahogy vagyok. Keveslem a tudásomat. Szeretnék tanulni, technikumba járni. Igen, esti tagozatra. Munka után. No, meg az­tán van egy másik vágyam is — mo­solyog. — Van Pesten egy kisláng. Szövőnő. Nem menyasszony még, de már olyasmi... Hát ez lenne a vá­gyam; kétszobás lakás, otthon, tech­Brigádvezetője, Györfi Miklós el­árulja, hogy sokat fejlődött szakmai­lag, tetlrekész fiatalember. A brigád­ban mindenki sportol és 6, Balogh Feri az asztalitenisz-szakkör vezetője. Hronyecz Mária Í komoly, barna, ki- -Sit olyan bánatos pillantású lány, Hemádkakból ke­rült ide. — Apám nincs. Nem él. Anyám 63 éves. Én vagyok a családfenntartó, ó, mi sokan, heten vagyunk testvérek. Szava halk, te­kintete elmerengő, ahogy jövőjét elképzeli, szövögeti. — Mi a vágyam? Gyárban szeret­nék dolgozni. Esztergályosként. Na­gyon vonz az a munka. Férjhez men­ni? Még nem akarok. Milyen legyen? Magas, barna. És épp olyan egyszerű, mint én, nem kivártok semmi anya­git, inkább sok-sok szeretetet. szülnek az idei vasutasnapra. A kü­lönböző szakszolgálatok és állomások ^dolgozói a nagy ünnepre ylyan mun- - kafelajánlásokat tettek, amelyek megvalósításával lényegesen elősegí­tik az északi iparvidék áruszállításá­nak meggyorsítását. A vasutasok a nagy versenyben ígéretükhöz méltóan helytállnak. A forgalmi és kereskedelmi szakszolgá­lat dolgozói — többek között — a tehervonatok terhelésének növelésé­vel az év eleje óta terven felül 423 ezer 354 tonnával több árut továbbí­tottak. Ezzel az elmúlt öt hónapban 423 darab ezertonnás vonat közle­kedtetését takarították meg. A szak- szolgálat nagy gondot fordított a sze­mély- és tehervonatok menetrend- szerinti indítására is. A személyvo­natok menetrendszerinti közlekedte­tését a januári 86 százalékról május 31-ig 97,8 százalékra javították, s ez- .zel az utazó dolgozók részére sok ér­tékes munkaórát takarítottak meg. A vontatási szakszolgálat vasuta­sai a széntakarékosságban értek el kiemelkedő eredményt. Az év elejé­ből a vállalj 5220 tonna helyett 9368 tonna szénnel használtak fel keve­sebbet. A megtakarított szén értéke több mint 5 millió forint. Ugyanak­kor a vontatási önköltség csökkenté­sével öt hónap alatt csaknem 7.5 mil-ió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. , Az állomások közül a diósgyőrvas­• gyáriak végeztek példás munkát. A ! személy- és tehervonatok menet­rendszerinti indítását ebben az évben • eddig 100 százalékra teljesítették, •ami az egész országban egyedülálló | eredmény. A kocsi ki használás! terv ,3,8 százalékos túlteljesítésével pedig • 26 819 tonna többletsúly berakása és Ielszállítása váii lehetségessé az év lelső öt hónapjában. tanulta meg tőle a párnán esznes, ne- zimunkázás, varrás különböző „fogá­Faváry elvtársnő elmondja, hogy voltak olyan tanítványai, akik még a gépet sem tudták hajtani. Négy hó­nap alatt pedig, ha nem is lettek el­sőrendű varrónők, annyit megtanul­tak, hogy a legszükségesebb darabo­kat saját részükre elkészítsék. A tanfolyamon játékokat is készítették a részvevők. Jövőre erre több időt fordítanak. A kiállítás az asszonyok szorgal­mát, tehetségét tükrözi. Értékesek a kiállított kézimunkák, ruhák, mert nemcsak szépek, hanem ízlésesek is. A Lenin Kohászati Művek nőtaná­csának kézimunka- és varrótanfolya­ma a vasgyári Vendégházban kállí- tást rendezett. A négyhónapos tanfo­lyam eredményességét a kiállított párnák, kézimunkadobozok, hangu­latlámpák. műanyagból és pikékből készült ruhadíszek dicsérik. Valósá­gos párna-parádé fogadja a belépő­ket. A sokszínű párnák lassan ké­szültek, hiszen csak munka után ér­tek rá az asszonyok a kézimunká­— De megérte — mondta Faváry Lászlóné, a tanfolyam vezetője, aki már öt éve irányítja a kézimunka szakkört. Ebben az évben 60 asszony A Miskolci Háziipart Szövetkezet $. sz. boltjának hlmzA- és montírozó műhelyé­ben szép párnákat, géphímzéseket, zászlókat cs fUgcönyftket készítenek. A ké­pen: Csorba Katalin és Margittal Eta hímzés kézben. ^ Ahány fiatal, annyi vágyódás. WBjm annyi cél, annyi életfelfogás. Hro- • nyecz Mária nem HM# -y szereti a motort, WflK''’ nem óhajtja a mo­W ym torozást, talán csendes boldogság X , után vágyódik, vi­yÉ szont Takács Má- M , v| ria, egy örökké ne- ü W velő, vidám szent­slmonyi kislány éppen az ellenkezője. Olvasni nem nagyon olvas, inkább: — Nagyon szeretek motorozni —* mondja. — Jó érezni a sebességet, a rohanást. A motor mellé mást is kíván. — Szeretem a televíziót. Dehát mi van ebben különös. Hiszen ma, ha nagyon akarja, minden dolgozó el­érheti. * f Vámosi István hosszú. nyurga, komoly fiú. Három éve dolgozik itt. — Nagyon szere­tem a szakmát. Ki- j, csit családi szakma !j is, mert a bátyám is kőműves. A vá­« iíf71/am? Nem nagy. H '3X . M U Megkezdtem a WBfrM m U O^BUüjtést egy ' W* • motorra. Szeretőm a motorozást. És ha sikerül, tovább tanulok. Igen, technikumban. Ugye, ezt lehet? A zápor eláll. A felhők möoill elő­bukkan a Nan. Viae a tere-ferének. Kezdődik újból a munka ... Csorba Barna robbantást vezettek be. A munka­helyek kialakítását és a gépészeti problémákat a tröszt nagyrészt sa­ját erőforrásaiból oldotta meg. Sok nehézséget okozott, hogy az utóbbi hetek esős, zivataros időjárása miatt sokszor le kellett állni a munkákkal. Ennek ellenére a ter­vezett július elsejénél hamarabb, már hétfőn megkezdték az új bá­nyában a termelést és útnak indí­tották az első vagon kitermelt sze­net a berentei központi szénosztá­lyozóba. A bányaüzem kezdetben naponta 400—500 tonna szenet ad A termelés az év végére napi 1000- 1300 tonnára emelkedik, míg leg­nagyobb teljesítménye napi 160C tonna szén lesz. A bányászkodás érdekessége hogy a külfejtés területén átfolyj Szuha-patak medrét mintegy 40C méterrel áthelyezik. A Borsodi Szénbányászati Tröszt­nél a geológiai adottságokat ki­használva, egyre több külfejtésű bányaüzemet nyitnak. Nemcsak a tröszt, de az egész borsodi szénme­dence legnagyobb külfejtésű bá­nyája a kurityáni III-as számú kül­fejtés. A mintegy 70 holdnyi terü­leten átlag 8 méteres földtakaró alatt csaknem 700 000 tonna, 2400 kalória fűtőértékű széntelep húzó­dik. A bánya megnyitásakor egy lépegető exkavátor, valamint 8 markoló és kotrógép kezdte el a munkát, hogy a 2,5 méter vastag széntelepről letakaritsa a földta­karót. Ennek során mintegy 3,5 millió köbméter földet mozgatnak A borsodi szén medence legna­gyobb külfejtésű bányájában front­fejtést alakítottak ki, a szállítást teljesen gépesítették és villamos-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom