Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-21 / 145. szám
Keid. I960. Június 21. s — De ne /elejted el, hegy az átlag nem ilyen ná- lunkl Errefelé a német Időkben úgyszólván ismereti <n volt a munkanélküliség, aki itt felesleges volt. az mind a rajnai iparvállalatokhoz özönlött. Viszont Rzeszów vagy Kielce körül... Walczak nem felelt, mintha szándékosan éppen ennél a legvilágosabb pontnál akarta volna félbeszakítani beszélgetésüket. Még néhány pillanatig ha'lgatta Kalwe krákogását, köhécseléset, aztán súlyos, álomtatan álomba zuhant. M4a •* éi fiÁwmtt Kp ráíuk «Wagairal az ntg az íj nézett De utáUóajtón át. amikor újra felnyitotta szemét, mert egy kéz megrázta. — Kelfen fel. keljen fel — mondogatta egy hang, 1 a megismételt felszólítás egyformaságát a félelem színezte. — Keljen fel... — Ml történt? — kérdezte felriadva. — Keljen fel — Ismételte Izgatottan a gazda. -■ Keljen fel... — s ekkor végre kibökte: — Mt nekülje- ntk Krotoszynban már németek vannak. Azon nyomban kiugrott az udvarra, ahol már egy fehérruhás alak motoszkált. — Magdal — kiáltott a gazda. — Te eredj be, csomagold össze a ruhákat. Wojtek. mi lesz már atzal a kocsival, az anyád mlndenlt?/ Walczak kiszaladt az udvarra. — És honnét tudja, gazd'uram. hogy nemcsak üres szóbeszéd7 Ugyani — A gazda éppen elfutott mellette, egy llszteszsák alatt görnyedve. Nagynehe?en rádobta a szekérre és vtsszaszaladt. Ezúttal megállt Walczak mellett és rémülten súgta a fülébe: — Valaki Ideszökött onnét, az mondta, hogy bejöttek és az volt az első do'guk, hogy a polgármesternek golyót eresztettek a fejébe. A polgármesternek/ Én meg tizennyolcban riszt vettem ellenük a felkelésben! — Megint a magtár felé rohant, onnét kiabálta: — Én lengyel vagyok, nem maradok a németeknélI Walczak az istálló feli indult. Kalwe felkelt, s végre a másik kettő Is felkászdlódott. Kimentek a sötttbe, nyújtózkodva, dideregve. Sosnowski reménykedve kérdezte: — És hová indul a szekérrel, gazd'uram? Talán arra, amerre mi? — He?... Kalisz felé. De látják, mennyi a holmi, meg méa a malacok .. — Érthető — jelentette ki Walczak. — No sebaj, majd csak tovább jutunk valahogy. — Wojtek, ar Isten áldjon meg. mikorra késiühz el azzal a szekérrel? — Apa, jöjjön már ide. a Fakóval valami baj van... Már kint voltak az úton, amikor a gazda utolérte őket. — Uram •— szólalt meg walezakba kapaszkodva. —» Mit tegyek, a kancám éppen elleni kezd... — Más lova nlncsf — Dehogy nincs, de hát a kanca ... — Kérje meg valamelyik szomszédját, hogy törődjék vele... A nariift a ftiét foova vc<n fil percl° nv°°' A paraizc décselte. hogy „Jézus Mária. Jézus Mdrtar — végül fö'dhörcsapta a sapkáját ét fölkirttott: — Lesz. ami lesz. én maradokl Wojtek, fogd ki a lovakat, te lajhárl... • Megjelent a KM'trth Kiadd kladdaában. toy Istállóban kimerültén Krotoszyn mellett n]/űitak el a s:a'.mdn. Mintegy harminc kilométert gyalogoltak. Kalwe sáp adton hanyatt feküdt, szája félig nyitva volt. fekete szemöldöke összekuszálódott, Krypier, akit lábának és nyelvének hosszas mozgatása egészen kimerített, már horkolt. Sosnowski Is nunyókált. Csupán Walczak — pedig ö volt talán a legfáradtahb. hiszen annyi esz'endet börtön után kellett ilyen tok kilométert me I nni —. csupán ö teljesítette még bajtársi kötelest g t b rél- getett a házigazdával, aki krumplival és tejjel Hná'tz őket. Az ott ült az istálló előtt egy rönkön ét így böl- cselkedett: — Ördög tudja, ml történik a világban. Azelőtt értette az ember: a háború az háború. Ha moziósltanak. hál mozgósítanak. Most pedig behívnak engem ma reggel, odamegyek, hát nincs ott senki. Sem a járAsnál. sem a rendórségen. Mondják az emberrk. n\j"l k •* összegyűltek mAnri és ungyi, szekéren Kalisz Mások szerint Poznan felé... — Hát a rádió mit mond? — Az semmit. Hong persze győzünk. De hogu hol és hogyan, azt nem lehet tudni. — Németeket nem láttak? — F.oy lelket se Jdr'aV itt a városból olyanok, okik kimentek a határig. Azt mondják, odrát is olyan, mintha meoszökött volna mindenki. — No és ha bejönnek a németek, maga mlf csinálna? . x. Ismerem a németeket, a má- Tudom it tn...sik háborúban náluk szolgáltam. Ha azok kiszemelnek valakit, jaj annak. Mert ezek semmit sem felejtenek el és leszámolnak vele... VI- szont rend is van náluk. Bár azt beszélik, amióta az a Hitler jött, egészen megkergültek. De azért nem vagyok bizonyáé benne, talán csak úgy mondják, propaganda— Hogy kidobja a zsidókat? De hiszen azok ná'unk Is mindig okvetetlenkednek. Ha kell. hál legyen. Akkor talán nem lesz a parasztnak ilyen nehéz a sora. mert ki hallott olyant, hogy csak tizenkét, pláne tíz zlotyt adjanak egy mázsa gabonáért? Azt beszélik, odaát Jobb az ára ... Végül is bement a házba, ke'letlenül, bizonytalanul Walczaknak teljesen elment a kedve, hogy ilyen kijelenjek után tovább beszélgessen vele. dühösen kiköpött. gondolataiba merülve visszament as I ti’lAba, t még egy kiciit motoszkált, fekvőhelyet készített magának a szalmából. Végül lefeküdt is naoyot sóhajtott, egymás ufdn háromszor, mélyen és reménytelenül. — Ne vedd a szivedre — súgta váratlanul Kalwe. — Nem az Ilyeneken múlik. — Honnan... — kezdte Walczak. de mindjárt abba is hhgyta. — Hallottam, mit beszéltetek. Nem tudok elaludni, túlságosan fáradt vagyok. Mit akarsz tőle? Tudja, hogy egyedül van a vlláaon. ha nem keres eleoet a család- tára. akkor akar fel is fordulhatnak, az ujját re mozdítja értük senki. Mén fél Is. Mihez kezdene, ha Innen elmenekülne? Meggyőzte hát Önmagát, hogy itt maradhat, hogy nem Is olyan szörnyű az a Hitler... — Igen. igen... De mit kezdjünk ml az ilyenekkel, ha az Öt hektár földjük többet ér nekik a vi'*aon mln- Jennél holmi társadalmi ioazsáoná• és egvéb htwctiHá- oounól? Cs»k felnevelhessék a sti'dőiüket és menkan'A’( azt a néhány székár trágyát, akkor akár össze Is dűlhet a világ. 0 JERZY PUTRAMENT: SZEPTEMBER C. REGÉNYÉBŐL" (RÉSZLET) Clőliuh x hiiunjYÍit>ni a fixihui munhún ZIK. vagy csak ott jár, nem menekül a portól. A technikai koníercnclúkon Valkó Márton elvtárs, a gyár Igazgatója mindig (elhívja a figyelmei az egészségtelen levegő káros hatására. Az önjáró porszívók alkalmazásával, amely seper és szemetet Is nyel, nem lesz többé napirendi pont a levegő portalanítása. így a 130 utcaseprőből 18 munkája válik feleslegessé és eltűnnék a Járdát szegélyező szőrnél- halmocskák, tisztább lesz a levegő. A nyáron már valószínűleg Uzomcl Is a gép, Sok mérnököt kérdeztünk meg, hol segíthet elsősorban a klsgópcsi- tés. Az anyagmozgatásban, ezt a választ kaptuk. Kevés kivétellel a csavargyárat említették. Ennél az Üzemnél a legtöbb ugyanis a kézzel- lábbal végzelt munka. Ennek megszüntetése a legsürgősebb feladatok közé tartozik. Ezt akarják megoldani a most kivitelezésre kerülő anyamaró-vezérlő művel. Egyre szélesebb körben alkalmazzák majd a szállítószalagot, melynek segítségével például a bányatámcsava- rokat közvetlenül dömper kocsiba juttatják. így nem állnak többé halomban, vagy szétszóródva, közlekedési akadályt képezve. Jelenleg a mechanikában is készül gép a csavargyár részére és pedig karimázó géphez adagoló asztal. Ez a kéz mun- kiijat könnyíti A KÖNNYEBB. TISZTÁBB SZAL- I.ITASI MOD megszervezése a kls- gópesítókre vár a kemcnceépító gyárrészlegnél is. UJ gép készül a nagykovács műhely részére: rtntecs- szétszúró eszterga. Uzembehelyezésé- vel kiiktatható a blokksor munkája. A kohászatban itt-ott foghíjas a klsgépesítés. Többek között a húzó- hőkezelő műhelyben sincs daru. Ezt pótolják a most készített DEMAG- pályák, villany hajtású emelőszerkezetek. AZ EREDMÉNYEK AZT MUTATJÁK. hogy a kisgépesítők jól használták fel az évi öt millió forint kivitelezési költségkeretet. A kisgépesítési osztály, valamint a gyárrészlegek együttes jó munkája tette lehetővé. hogy 1959 negyedik és «z év első negyedévében mintegy 50 újítást, korszerűsítést valósítottak meg. Leekó Valéria említett — bizonyára sokszor elnézte lépcsőn le-fel Járkáló és a nehéz teher alatt görnyedő embereket — töprengeni kezdett, vajon nem It- hetne-e a munkál egyszerűbben elvégezni. Megoldotta a problémát. Csövet vezetett ki az ablakon, melynek végére csövet szerelt. A csövön keresztül adagolva, a forgács így egyszerűen „kifolyt" az udvarra. Az értékes ötlet felhasználásával megtakarították két ember munkáját ás megelőzték az esetleges lábtörést 1*. AKI A KOHÁSZATBAN DOLGOA LENIN KOHÁSZATI MÜVEK kisgépesítési osztályán öt ember dolgozik. Munkájuk célja: könnyíteni a kézi munkán. Hozzájuk tartoznak a gyárrészlegi megbízottak is. Ezek sok esetben Önállóan elvégzik egy-egy újítás kivitelezését. A gyárrészlegi csoport műszaki és fizika dolgozókból áll. A kisgépesítési osztály vezetője: Mihók R. elvtárs mesélte; forgácsoló gép mellől a központi szerszámraktárban két munkás cipelte a forgácsot kosárban. Az egyik, nevet nem ő mondta — a fia ,1itt a dolgot. Hiúin olyaimlvel kill otthon foglalkoznia, olyan dolgokul kill tanulnia, amit a gyereke fob- ban tud. De ezeket az embereket rendszerint könnyen meg lehet győzni a tanulás szükségességéről. — Meddig tart a szervezési időszak? — Július 15-án fejezzük majd be. — Van-c valami különbség a most kezdődő tanév és az eddigiek között? — örvendetesen nagy különbség van közöttük. Az elmúlt ivekben ugyanis nem rendelkeztünk saját iskolával és nem voltak fügyeüenl- tett nevelőink sem. így nagyon nehéz volt összeegyeztetni a három műszakot az esti tanulásra!. A mt diákjaink" a vasgyári fiúiskolába Jártak tanulni és ilyen körülmények között csak nehezen tudtunk boldogulni. A mostani tanévben azonban már a saját iskolánkba mehetnek majd a dolgozók. Kapunk egy öt tantermes Iskolát négy függetlenített nevelővel. így már sokka’ könnyebben lehet össszeeoyeztetnl a műszakokat a tanulással, és reméljük. hogy éppen ezért még többen jelentkeznek majd a dolgozók általános iskolájába, mint az elmú’t években. A következő tanévben előzetes számítás szerint körfílbelü’ 400 tanulónk lesz. Reméltük, homi a lemorzsolódás is jóval kevesebb lesz majd, min* eddig volt. • (Pt) — A kohászati munkások már körülbelül négy éve tanulnak a dolgozók általános iskolájában. Hogyan használják fel az elmúlt ívek alatt összegyűlt tapasztalatokat? — Az elmúlt évek alatt már valóban sok fontos tapasztalatot gyűjtöttünk, és most ezeket megfelelőim fel is használjuk. Most már tudjuk például azt is, hogy a legnehezebb feladatunk nem a jelentkezők ősz- szegyűjtése, nem a „belratkoztatás”. hanem ezeknek az embereknek a megtartása. Ennek pedig az alapfeltétele. hogy a munkásokat ne rakjuk külön az iskolában sem az Ismerőseiktől, barátaiktól. Sokan például szégyellik magukat a táblánál az Idegen emberek előtt. Azzal jött vissza, hogy Jobban meg- Itzadt, min* a kohónál, vagu a kemencénél és többet Ő oda nem megy. Nem Is ment. De ha a megszokott arcokat látja maga körül, úgy könnyebb a dolga. Tapasztaltuk még azt is. hogy azok az emberek tudnak a legeredményesebben agitálni a tanulás mellett, akik már elvégezték az általános Iskola valame’ulk osztályát — Ugyani Hát én el tudtam végezni. te meo nem tudnád? — mondogatják a többieknek. Persze sok más problémájuk is van még a tanulni akaró embereknek. Van olyan is, afoi — ahogyan kit. akinél ez szükséges, a tanulás fontosságáról, szükségszerűségéről. Sok embernél erre a meggyőzésre i.incs is szükség, hiszen saját maguk is érzik, hogy munkájukhoz, a nagyobb eredmények eléréséhez elengedhetetlen a nagyobb tudás. De természetesen naoyon sokan vanna’: azok az emberek is, akiket „fel kell rázni” akiknek meg kell magyarázni: tanulni kell! Ezért kezdtük el a szervezést kampányt. — Van-e már eredménye ennek a kampánynak? — Még csak néhány nap múlt el azóta, hogy megkezdtük a szervezést, máris szép eredményekről tudunk beszámolni. Az Acélöntődében eddig például húsz embernél több Jelentkezett az általános iskolába. A Martinban tizennyolc dolgozó töltötte ki eddig a felvételt ivet. A bükk*zentlászl6l mészkőbányászok közül is többen jelentkeztek már az Iskolába. Ezeknek az utóbb említett jelentkezőknek különösen örülünk, mert eddig a bükkszentlászlólak nem nagyon törődtek a tanulással. Most újra felkeresték őket Is a kultúrtele’ö- sök. mivel a mészkőbányászok íj a kohászathoz tartoznak, és a küldetés sikerrel is járt. Erek az embere'- majd természetesen otthon, a btikk- szentlászlól általános iskolában tanulnak. „Tanulj tovább1 Jelentkezz a dolgozók általános iskolájába!" A Lenin Kohászati Müvek gyárrészle- gelt járva szinte mindenütt megtaláljuk ezeket a felhívásokat. Szembeötlő helyeken plakátok állítják meg egy pillanatra az emberek' t: .,Tanulj tovább!" Röpcédulákon lehet olvasni: Tanulni mindig érdemes és soha sem késő!" A hangosbemondó is gyakran hirdeti a továbbtanulás szükségességét. — Azt akarjuk, hogy ütemeinkben közügy legyen a tanulás — mondja Moldován Gyula, a Lenin Kohászati Művek sz. b. kultúmeoe- lési osztályvezetője. — Teljes erőnkkel azon dolgozunk, hogy ezt sikerüljön is megvalósítanunk. Célunk, hogy minél *öbb ember jelentkezzen a dolgozók általános iskolájába. Ennek érdekében Irányba vesszüh minden tömegszervezetnek a segítségét és a szervezésben felhúzná- lünk minden lehetséges eszközt. — Kik segítenek a legeredményesebben? — Leginkább az üzemi kultúrfe- lelósök munkájára tudunk számítani. az ő segítségük a döntő. Ez természetes is. hiszen ezek ez e'vtá"- sak ismerik leginkább a körülöttük dolgozó embereket, ők tudják leo- pontosabban. hogy kinek van szüksége az általános Iskola e,végz*sé- re. Igyekszünk meggyőzni minden.. Hogy a tanulás közügy legyen“ címre, a vevő ajtaján ilyen feliratot láttam díszelegni: Kozarek Mihály magánzó". Az ajtó előtt letettem a terhem, és amíg az állami hóhér felesége ajtót nyitott előttem, azon tűnődtem, hogy mivel is foglalkozhat egy valódi magánzó? Nem gondoltam arra. és nem is tudhattam, hogy az állami hóhér nevezi magát mayáménak, végül ii kitaláltam, hogy foglalkozásom szerint magam is olyan ember vagyok, akinek foglalkozása valójában nincs, ennélfogva nem lehetek más, mint magánzó. Ettől a naptól kezdve, mint magánzó ember ácsorog- tam a piactéri lómtstárszék előtt, és ha valaki mesterségem felől kérdezett, azt feleltem, hogy én bizony csak egyszerű magánzó vagyok. így aztán a jóindulatú érdeklődő éppen olyan keveset tudott foglalkozásomról. akár jómagam. Piaciért dől galm közepette nem mindig bizonyultam megbízhatónak. Például, ha valami bolondformájú flcsur virágot küldött velem valamely környékbeli cselédlánynak, nem az 6 nevére hivatkozva, hanem a saját nevemben adtam át a virágot, és ha ilyen ügyekből holmi bonyodalom támadt, megbízómnak olyan kádervéleményt mondtam szemtől- szembe saját személyéről, hogy ezen az alapon öt semmiféle hivatalra meg nem fogadták volna. Ilyen módon több szolgálóieány- nyal ismeretségbe kerültem, de nem találkoztam közöttük olyan csudaszéppel, akit végképpen megkedvelhettem volna. (Rideg Sándor: Kristóf rózsafái című müvéből.) Eltávolodva a haragot özvegy házától, ahol eddig laktam, mint más hétköznapon, alighogy ki világosodott. lementem a Duna-partra és vártam a hajót, amelyből rakodni szerettem volna. Ezúttal sokkal szegényebbnek éreztem magamat, mint máskor, s mivel déltájig semmiféle dolgom nem akadt a Duna- parton, céltalan közönyösséggel a város belseje felé indultam, és megérkeztem a piactérre. Eképpen első ízben kerültem a piacra, mióta városi ember leltem, és ott Igen sok különféle embert láttam, noha nagyjából már lezajlott a hetivásár. A mindenütt fellelhető munkanélküliek, vagyis az alkalmi munkások ott dcsorogtak a lómészárszék és a nyilvános illemhely közeliben, és nagyon természetesnek találták, hogy közéjük vegyültem. A piacon munkálkodó kereskedők több munkást elhívtak időnként ládát, meg zsákot cipelni, mikor egyedül maradtam a bódé mellett, egy kereskedő engem is felszólított, hogy nagyobb rakomány terhet szállítsak fői a Bulcsú utcán vevője lakására. Fizet, mondotta, hatvan fillért, és a vevőtől is remélhetek ugyanennyit. Keresetem nem lévén, a munkát el is vállaltam. A mai napig nem tudtam volna megmondani, hogy foglalkozásom szerint miféle ember lehettem, és amikor felmentem a Bulcsú utcai RIDEG SÁNDOR: Kristóf mint magánzó Miskolci bábjátszó csoport országos sikere A felszabadulási kulturális szemle keretén belül rendezték meg a napokban Budapesten a búbcgyUtte.ek országos találkozóját, amelyre az ország legjobbal között meghívást kapott a miskolci József Attila Mű- . velódésl Otthon bábcsoportja Is. A csoport ezen a találkozón Tarbal Ede: Csikoaka kalandjai című bábdarabjával vett réitt, amely ősbemutatóként szerepelt a műsorban. A csoport tagjai Balogh Sándomé Irányításával már négy éve dolgoznak együtt. A fiatal bábjátékosok — valamennyien gyermekek — üde. kedve* Játéka és merész, újszerű útkeresése mind a nézők, mind a szakemberek tetszését megnyerte. Országosan második helyezést értek el. ami annál is figyelemreméltóbb, mert csak az országosan Ismert Auróra Együttes előzte meg Őket. A báb-gyüttes ezzel a darabbal szerepelt a felszabadulási szemle miskolci városi bemutatóján Is. amelynek során a város legjobb öntevékeny csoportjai adtak számot felkészülésükről, táncban, dalban, zenében, versmondásbun, színjátszásban. Június 29-én folytntódik a bemutató a dlósgyörvasgyári szabadtéri színpadon, amíkoris a Lenin Kohászati Müvek Bartók Béla Művelődési Otthonának együttesei mutatják be új műsoraikat, azokat, amelyekkel többek között a Sztá- llnvárosban rendezendő népltánc fesztiválon is résztvesznek. A felszabadulási kulturális szemle miskolci bemutatóit a zsűri csak ezután értékeli, s arról annakidején számot adunk lapunkban. Vasárnap tartották meg a KIS2 Miskolc városi bizottsága rendezésében a felszabadulási kulturális szemle miskolci váróéi bemutatóit, illetve azok zömét. A bemutató egyszerre két helyen is folyt: a Miskolci Nemzeti Színházban és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Művelődési Otthonában. A színházi bemutatók előtt Nugy István elvtárs, a KISZ miskolci városi bizottságának első titkára üdvözölte a bemutatón résztvevő kultúr- munkáaokat. az érdeklődőket és méltatta a felszabadulási kulturális szemle jelentőségét. Mindkét helyen, kora reggeltől a délutáni órákig tartott a bemutató. A felszabadulási kulturális szemle miskolci bemutatója