Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

Wtdi. 19B). mijM 1». ESZAKMAGYARORSZÁG 3 utol&ú aünltáwbM vég»lk a 35 lynék eny réskébao lé­M/t tud a gépi toknak, akik ma méa kisparcellán gazdálkodnak, de érdeklődnek a termelőszövetkezeti gazdálkodás iránt, ezzel a lehetőséggel is számolniok kell Ahol már megkezdték a gépesítést Miként a repülőtéri üzemegységben Reich ■ elvtárs, ugyan úgy megyénk több, nagymúltú termelőszövetkezetében elmondhatják'már, hány ember munkáját könnyíti mea a gép és milyen nagy mértékben befolyásolja a termelést. A Me- zöszöv Vállalat az elmúlt másfél év alatt például n millió forint értékű különböző mezőgazdasági gépeket, szerszám féleségeket. 2 és fél millió Ft értékű építőanyagot és ugyancsak 2 millió forint értékben vasvázas kukoricaszárító górékat szállí­tott a termelőszövetkezeteknek Több helyütt már maguknak vásárolnak traktorvontatású pótkocsi­kat. Az utóbbi hónapokban is 55 ilyen pótkocsi gazdagította megyénk termelőszövetkezeteinek gépparkját. De sok nagyteljesítményű szecska- vágót. magtisztító berendezést is vásároltak már a Mezőszövtől. Aratás, cséplés idején nagyon nehéz, fárasztó munka a termények magtárba történő szállítása. Ezt könnyíti meg a GF IV. típusú önfelszivós gabonafúvó. illetve gabonaszállító. A szentistváni VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezetben már ..ét ilyen gép könnyíti meg a tagság munkáját Ugyancsak alkalmazzák ezt a gépet a tiszalúci Tisza, a mezőcsáti Lenin és a tiszakeszí Lenin termelőszövetkezeteknél. A bocsi Haladás és a kenézlői Dózsa lsz-ek pedig a permetezési munkát már ebben az évben is a legkorszerűbb esőszerü öntöző berendezésű permetezővel végzi. A kár­tevők elleni védekezés ezzel a legjobban meg­oldható. A gépek nyomában tett kőrútunk végén be­tértünk a Mezőszöv Vállalathoz, ahol Rétháti Gyula elvtárs elmondta, hogy állandóit Have­remmel kísérik termelőszövetkezeteink fejlődését es mind több és jobb mezőgazdasáai géppel igye­keznek hozzájárulni ők is a mezőgazdasági ter­melés fokozásához. Gyakorta tartanak bemutatót, hogy minél többen ismerjék és szeressék meg a népeket, amelyek segítségével leegvszerűsithetők e legnehezebb munkák és megkímélhetjük a leg­fontosabbat. a legdrágábbat — az embert! Onodvári Miklós olcsó, de célszerű építési módot al­kalmaznak. Pénzt is csak a legszük­ségesebb anyagra vesznek igénybe. Nagy András, Kiss Bálint, Lutorán András, meg az épitőbrigád másik öt tagja adja a szakértelmet. Életrevaló, tettrekész embereket is­mertünk meg a baktakéki Szabad Föld Tsz-ben, akik értik a módját« hogyan lehet a semmiből valamit teremteni. Életrevaló emberek. Nem a sültgalambot várják, hanem körülnéznek a házuktáján, s aztán •amire kimondják az ítéletet: érdemes libát nevelni, jószágot tartani — an­nak aztán neki is látnak. Ahol így gondolkoznak. mint Baktakóken, ott bizakodással nézhetnek a jövőbe, nyugodtan várhatják a napot, ami­kor a szorgalomért fizetség jár. Garami Ernő Újabb tizenegy borsodi községet (kapcsolnak be májusban az aulóbnz közlekedésbe Borsod megyében az utóbbi há­rom évben megkétszereződött a for- .galomba helyezett autóbuszok száma. ( A forgalom arányaira jellemző, hogy ( tavaly a meoye két autóközlekedési vállalata huszonhat millió utast szál­lított. A kocsiparkot az idén eddig tizenkettővel gyarapították, s az év végéig még további nyolc Ikarusszal bővítik. A jelenleg üzemben lévő fél­ezer társasgépkocsival a megye köz­ségeinek több mint 95 százalékát kapcsolták már eddig be az autó­buszforgalomba. Május 29-töl a csehszlovák határ mentén II újabb borsodi községben \ indul meg az autóbuszközlekedés. i így autóbuszjáratot indítanak a Tor- tnabarakony — Tornaszentandrás —* ,Komjáti — Bódvaszilas — Szögligeti továbbá a Hegyközben Kishuta —. Nagyhuta — Villyvitány — Kovács­vágás — Alsó- és Felsőregmec —• , Sátoraljaújhely közötti szakaszon. .Ezzel hatvan kilométeres vonalon többezer dolgozónak teszik kény*U kmessé az utazást, a vasútállomás, il­letve a járási székhely megközelilé- \sét. \ Május 29-től munkaszüneti napo- \kon rendszeres autóbuszjáratot indi- \ tanok Miskolc — Mezőkövesd — Zsó- J ri-fürdö között is. így a miskolci és Jdiósgyőri dolgozók kényelmesebb kö- J rülménjek között kereshetik fel a vreumás bántalmakra iaen jó gyögy- w hatású mezőkövesdi fürdőt. eppen 10 eve. hogy belépett az egye­sülés előtti Harcos Tsz-be. Nála azon­ban még szó sincs pihenésről. 'riss mozgású ember, úgy dolgozik, akár r többiek. Kiváló állattenyésztő. 71 darab szarvasmarha van a keze alatt. Most is hizlal 14 sőrét és 20 növen­dékállatot. A Békeharcos elnöke Hegedűs Sándor elvtárs. alig 40 éves. Fiatal­ember még. de a vezetőség többi tagjával: Bori Jánossal. Galgovics Mihállyal. Kovács Sándorral, Juhász Pállal együtt szeretettel, megértéssel karolja fel a tsz nyugdíjasainak ügyét. Bármire van szükségük, a gaz­daság segítségükre van mindenben. — Magunkat becsüljük meg. ha gondoskodunk a munkában elfáradt, életben eltörődött nyugdíjasainkról, hiszen egyszer mi is leszünk öregek — szokták mondogatni. S ebben ki­fejezésre jut az az egészséges szel­lem. amely a tolcsvai Békeharcos nagy családjának minden egyes tag­ját áthatja. Két termelőszövetkezet működöt «z elmúlt évben Tolcsván: a Harcot és a Béke. Az előbbi volt a régebb alapítású, éppen a tizedik évét töl tötte be, a Béke volt a fiatalabb. Té len aztán a két tsz közgyűlése úg} döntött, hogy egyesülnek. Ez a szán dékuk a nevükben is kifejezésre ju tott, mert a megnagyobbodott terme lőszövetkezet a Békeharcos neve vette fel. Szép, patinás kastélyban kapót otthont a Békeharcos. Tágas porta veszi körül, amire nagy szükség ú van. hiszen igen mozgalmas élet zaj­lik itt egész esztendőben. Jobbra ? műhelyekben dongnak a hordók csörrennek a kádak, a kovácsok ül­lőjén cseng a kalapács. No, de azérl jut még hely a játszadozó gyerme­keknek. meg a be-benéző öregeknek Igen, mert az egyesített termelő­szövetkezetnek már öt nyugdíjasa i: van: Hajdú Miklós, id. Bordás Imre id. Iván András, id. Kovács Andrá? és Mitró Miklós. Csaknem minden­nap eljönnek és érdeklődnek a gaz­daság ügyes-bajos dolgai felől. Ha akad nekik való munka, eltesznek­vesznek a portón, vagy a határban hogy a hivatalosan megái lapított nyugdíjuk mellé még vagy 120 mun­kaegységet is szerezzenek. Ha pedig könnyű foglalatosság nem akad, ak­kor is ott maradnak: sétálgatnak a? udvaron, bekukkantanak az istállók­ba. műhelyekbe, magtárakba, megte­kintik a szőlőt, gyümölcsöst, a ta­nyát, vagy — ha kedvük tartja — kiülnek a széleshomlokú kastély ám- i>itusára pipázgatni, beszélgetni. Nyueodt öregség jutott mindnyá­luknak osztályrészül. Hiszen 120 munkaegységgel és a háztáji jövede­lemmel együtt tekintélyes összeget tesz ki a nyugdíjuk, amelyből gond­talanul meg tudnak élni. A munka­egységet is olvan munkában dolgoz­hatják le. amilyenben éppen akarják. Tulajdonképpen Oravecz Lajos bá­csi is nyugdíj korban van már, hiszen Nyugdíjasok a tolcsvai termelőszövetkezetben — amelyet fele-fele arányban a. ózdvidéki Szénbányászati Tröszt é: a megyei tanács adott össze — mo­dem, 6 tantermes emeletes iskolát épí­tenek. A 78 m hosszú iskolában meg­található lesz a napközi otthon, c konyha, az ebédlő, a tanulószoba, a könyvtár, az előadóterem, az úttörő­szoba is. Az épületet eleve úgy ter­vezik. hogy a későbbi idők során újabb két tanteremmel bővítik. Az új iskola építése nagy érdeklő­dést. s lelkesedést váltott ki a pedn- oőgusok. szülök között. Közösen el­határozták, hogy az iskolaépítés költ­ségéhez évi fizetésük egy százaléká­val járulnak hozzá. Az iskola éoítését ünnepélyes ke­retek között kezdik meg. Upy terve­zik. hogy az alavkő lerakását május 29-én. a nemzetközi gyermeknapon tartják meg. Az iskolát eayébként még ezévben tető alá hozzák, s jövő szeptemberben adják át rendelteté­sének. A farkaslyuki bányatelep a felsza­badulás óta nagy, az utóbbi négy év­ben pedig rohamos fejlődést ért el. Több mint 130 új lakás épült, ami nemcsak a telep lakott területét nö­velte, hanem elősegítette a lakosság létszámának növelését is. Nőtt a lé- Iekszám. több az iskolaköteles gyer­mek, elviselhetetlenül szűknek bizo­nyul az iskola. Az iskolát 1922-ben építették. Akkor a kéttantermes is­kolában 46 gyermek tanult. 1940-ben egy tanteremmel bővült, s a tanulók tzáma 88 lett. A felszabadulás óla nagyon megnőtt a tanulók száma. Jelenleg eléri a 280-at, s az új tanév­ben pedig 320 gyermeket kell beisko­lázni. Az iskolában — amelyet két szükségtanteremmel bővítettek — váltott tanítás folyik, de így sem fe­lel meg a követelményeknek, minden kicsi, zsúfolt és szűk." Minden ebből eredő gond, baj pár hónap múlva megoldódik. Farkas- lyuk új részén, ahol az úi lakások épültek — közel ötmilliós költséggel. Közel 5 milliós költsíggel új iskolát építenek Farkaslyukon Baktakékről jelentjük cnáló Borsod megyei Építőipart Válla­lat adta, s mire napvilágot lát ez a . krónika, ötszáz darab kisliba emelge- . ti törékeny szárnyát, amelynek érke* , zését minden percben várják. És nemcsak egyszerűen fel akarják nevelni a libákat. Maglólibát a piac- . ra vinni kár lenne — mondják. Meg is hizlalják. Miért ne értékesítenék ■ hasznosabban a kukoricát? Közben a háromszori tépésből toll Is lesz, ami megint csak nem lebecsülendő. Két idősebb asszony, akik már nehe­zebben forgatják a kapát, elláthatják itt a teendőket. Szóval innen már ősszel ínyencfalatoknak valót lehet a városba küldeni. Miközben kisebb elmefuttatás esik a hízott liba májá­ról. motorral befut egy maltero6ru- hájú ember. Luterán András, a tsz építésze. — Cement kell odakint — intézi szavait az elnökhöz.' — Jól van. majd én felrakom a ko­csira a portlandot. te meg mutasd meg az elvtársaknak, mit csináltok. Látogatásunknak most már újabb tárgya is akad. Mikor aztán tovább nem tartóztatjuk az elnököt, elbú­csúzunk. utánunk szól még: — Aztán jöjjenek el máskor is, mert lesz mit látniok... Az ártánházi útim tartunk kifelé a községből. Köröskörül zöld a határ, a szél meg-megborzol ja a haragoszöld őszi vetéseket. Az úttól jobbra, a sze­líd lankák ölén. vidám beszéd foszlá­nyait hozza a szél. Éppen ebédidő van. s megy a tere-íere. Közvetlen, ahol tanyáznak, épül a tsz új, 50 fé- . röhelyes istállója. Itt lesz valamikor , majd a tsz központja. Az alapárok- . ban már ott szürkénik az „úsztatott beton", ide kérték az előbb a cemen- : tét. A megyei tanács ajánlata alapján tatok még maguknak valamit. Az udvar távolabbi része felé tar tunk, megkerüljük a nagy sertésólat s tágas, zöldgyepes udvarra lépünk ami talán kertnek is beillene. Közé pen frissen, téglából emelt kis épüle érzik a tölgy sajátos illata. A tsz egyik büszkesége ez a 35 fé­rőhelyes istálló, mely nagyrészt ma­gánerőből épült. Molnár János el­nök elvtárs is itt időz most legtöbbet. Irányít, tanácsot ad. s ha kell, lapá­tot ragad. A múlt ősszel, november­ben kezdték itt az építkezést. Egy da­rabon fel is húzták a falakat, majd gyorsan rá a tetőt, mert jött az eső, s a negyed, a fél istállóra így is nagy szükség volt — Csak így. félhaj alatt — magya­rázza az elnök — meghizlaltunk 19 marhát. Pénzt valami 80—85 ezer fo­rintot vettünk igénybe. A felmaradó 60 ezret mi fordítjuk rá. Most aztán Igyekszünk, hajt bennünket a tavaszi emelkedik egy fa árnyékában. Az ácsok a tetölécet fűrészelik. A kert- szerű udvar végében bővizű patak sompolyog. Ez utóbbi adta az ötletet: építsünk libaólat, mert az ilyen aztán a szárnyasoknak keresve is a legjobb hely. Aztán az épitőbrigád vezetője, az egykori kismester. Luterán And­rás méricskélt, majd idedirigálta az embereit, s nekiláttak a munkának. Két-három nap alatt fel is húzták a kis épületet. Az ablakokat a patro­— Bizony, nagy áldás ez! — mondják a fiatal lányok, asszonyok, akik eddig igen sokat gör­nyedtek —, mert a napi három hold norma he­lyett játszi könnyedséggel teljesítünk négy és felet. — További előnye a gépi palántálásnak, a zöldségtermelés gépesítésének — veszi át a szót ismét Reich elvtárs —. hogy lényegesen csökken­teni lehet az önköltséget és itt, üzemegységünk­ben ennek hatását már az első szállítmányoknál kitudjuk majd mutatni. A termelőszövetkezetekben is a gépesítésé a jövő Sző esik arról is. hogy a városhoz közel eső termelőszövetkezetekben, de máshol is. ahol erre megfelelő adottságok vannak, feltétlenül növelni kell a zöldségtermő területeket, hiszen amellett, hogy ez nagyon jövedelmező gazdálkodási ág, jelentősen leegyszerűsíti az ipari üzemek, városok ellátási nehézségeit is. Pillanatnyilag is az a hely­zet, hogy a zöldségtermelő állami gazdaságok, s a miskolckörnyéki termelőszövetkezetek éppen a korszerűtlen, elmaradott kertészkedést formák mellett nem képesek maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Salátát, zöldhagymát, káposztát stb. gyakran kerülő utakon, hosszas szállítási nehéz­ségekkel és természetesen — drágán, más me­gyékből vagyunk kénytelenek behozni. Holott — mondja Reich* elvtárs —, nagyon sok termelő- szövetkezetünkben. ahol már jártam és láttam, olyan adottságokkal rendelkeznek, hogy ott szinte vétek búzát vagy kukoricát termelni. Természete­sen, különösen a most kezdő új termelőszövetke­zetek még nem rendelkeznek olyan anyagi lehe­tőségekkel. hogy mindjárt az első évben ilyen értékes gépeket vásároljanak: a meglévő pénz­összeg is sokkal fontosabb beruházásokra kell. teszem azt istállók, magtárak építésére, de azt mindenkinek látnia kell: a gazdasági fejlődés nem áll meg és a gépesítéssel termelőszövetke­zeteink rövidesen felzárkóznak a legjobban ter­melő állami gazdaságok me#é. A dolgozó parasz­A varos zöldségellátásában döntő szerepet játszó Nagymiskolci Állami Gazdaság repülőtéri üzemegységében is kézzel végezték eddig a fá­rasztó, sok időt kívánó palántálást. Bizony, annak idején egy hét is bele telt abba és igen sok lány­nak, asszonynak fájt esténként a dereka, az ujja hegye, mire három, négymillió paprika, káposzta palántát földbe duggattak. Mégis, kezdetben nagy volt a csodálkozás, amikor a zöldre, kékre festett palántaültető gépek megérkeztek az üzemegy­ségbe. Idegenkedtek is tőle. Nem a munkalehe­tőség miatt — mint hajdanán, amikor attól kel­lett tartani, hogy a gépesítéssel kevesebb szerepet kap az ember, kisebb lesz a kereset és kisebb darab kenyér kerül az asztalra, hiszen a munkás­kézre égetően szükség van —. hanem azt nem tudták megérteni: — Hogyan fogják majd ezek a gépek a töré­keny. gyenge palántákat szép egyenes sorokban, egymástól meghatározott tőszámra elültetni? — Majd meglátjátok! — mondták a szakem­berek. — Bemutatjuk mi azt és eljön az idő, amikor majd mindenki ilyen gépre akar ke­rülni ... Azóta két hónap telt el. S lehet, hogy a szak­emberek ezt az „eljön az idő’-t egu távolabbi jövőnek gondolták, esetleg egy évnek is. de az üzemegységben ma már mindenki a nagy szen­zációról, a palántaültetö gépekről beszél, s tíz közül húszán akarnak a gépek mellett dolgozni... Egy nap alatt harminc ember munkája A kísérlet — amely megyénkben az első — egyelőre harminc holdon kezdődött el. Sipos Jánosné huszonkét tagú brigádja vállalkozott rá. hogy megkezdik a káposzta és karalábé géppel történő palántálását. Kezdetben gyakorlatlanul. akadozva ment a munka, de harmadik, negyedik napra már „ment minden, mint az óra". — S a teljesítmény? Reich Lajos elvtárs, az üzemegység vezetője felel: — Egy nap alatt harminc ember munkája. Jelenleg két ilyen gép van a repülőtéri üzem­egységben, tehát hatvan ember helyett végzi el « fárasztó „babramunkát”, munka is. két hét múlva be akarjuk kötni a jószágokat... Szalai László elvtárs. a járási ta­nács elnökhelyettese, aki szintén el­jött. hogy megnézze a baktaiakat, biztatóan hunyorít az elnökre, mikor hallja annak bizakodó beszédét. — Hiába, nem lehet másként — tárja szét a kezét Molnár János —. ha állattenyésztés nincs, pénz sincs... Azám. jöjjenek csak utánam! S mire észbekapunk, már el is Indul. — Mu­Aki a baktakéki Szabad Föld Tsz- be látogat, feltétlenül találkozik a tavasz ambicionáló érzésével. A tag­ság nagyot lélegezve, úgy nekiiramo­dott a munkának, hogy talán meg­állítani sem lehetne. Folytonosan zúg a húazkalapácsos daráló, s a tsz-udvarra homokkal, építőanyaggal rakott szekerek vonul­nak be. A daráló falához ragasztva, vakolatlan, pirostéglás épület muto­gatja magát. Bent ügyeskezű lányok terítik a földet, a friss ácsolatból meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom