Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

TMirnap. 19M. miio» ». CszakmagvarorszAg 7 Anyák napján Az emberi hálaérzés avatta ün­neppé a mai napot. Az édesanyákat ünnepeljük ezen a napon, bensöség- gel. szeretettel. A felnőtté komolyo­dott férfiak is vissuhajóinak gyer­mekkoruk múlttá felejtödött emlékei­hez, hogy édesanyánk életünkké lett életét, szerető gondoskodását, egy- egy mosolyát idézzük meg az emlé­kezésnek. Embermivoltunk hajnal­korát. gyermekségünk évelt aranyoz­za be édesanyánk mosolya, mely na­punk volt. éltető napja emberré for­málódó értelmünknek. Ha egészsége­sek voltunk, a legjobban édesanyánk örvendezett, ha a betegség lázrózsái gyúltak arcunkon, önmagát emésztő kétségbeeséssel virrasztóit fölöttünk, s életét adta volna életünkért. Ha játékos kedvünk úgy kívánta, gyer­mekké lett. Szétosztotta nekünk éle­iét. s nem kért. nem kíván egyebet áldozatos értünklevéséért. csak vi- szontszeretetet. hogy ne feledjük, em­lékezzünk rá. s élete alkonyán id- junk vissza tengernyi áldozatáért csöppeket. Gyakran mondogatják: ha az anyákon múlna, nem lenne hábo­rú... A régi korokban eldugott, is- lenhátamögötti tanyákon, apró fal­vakban női nevet adtak fiúgyermek­nek. hogy kijátsszák a hivatalok katonafogdosó éberségét. A gyerme­két féltő anyai szeretet rejtegette a háborús levegőjű világ nyilvánossá­ga elöl magzatát. Az idők változása alapossá tette az emberek, nők és férfiak nyilvántartását. Nincs kibú­vó. a háború íclhajszolja a maga ál­dozatait a világ legtávolabbi sarká­ból is. S ma már „békés“ hátország sem képzelhető el. A háborús techni­ka roppant fejlettsége rémületcs nyíltsággal követel meggondoltságot az emberiségtől,, meggondoltságot és hathatós tetteket. A semmittevő, cselekvéstől szűz siránkozás ideje végérvényesen lejárt. Százmilliók összefogása, harcos kiállása torla­szolhatja csak el a béke ellen tör- Icszkedö háború útját. S az anyák, akik életüknél is drágább életekért tartoznak felelősséggel és éreznek is mindennapjaiban felelősséget, talán legtöbbet tehetnek azért, hogy Tel ne dúlja a háború békénk, boldogulá­sunk áldott csöndjét. Az emberiség nagykorúvá lett elvetette gyermek- i sok-sok babonáját, s a hábo­rút sem tartja már többé a végzet elkerülhetetlen csapásának. Embe­rek csinálják a háborút — az ember meg is akadályozhatja, s hogy ez az idegesítő fcltételezetiség egyszer s mindenkorra megszűnjék. A világ­béke őrzőinek cselekvő összefogásá­ra van szükség. Az édesanyák. — akik egyben szerető hitvesek is —, aggódásukat, a háború, a néprk kö­zötti békétlenség ellenérzéseit hint­sék el maguk körül. Sohse fáradó igyekezettel szítsák, ápolják a béke ,s barátság melengető máglyaldzél. mely lassan elhamvasztja a népek közé mesterségesen emelt válaszfa­lakat. Ma világszerte megUnncpUk az anyák nupját. s mhel korunk leg égetőbb kérdése a béke. a világbéke jegyében folynak le ezex a meghitt ünnepségek. A magyar anyák is lete­szik a maguk szerény, de őszinte ado­mányát a világbéke oltárára: szívük- lelkűk forró békeóhaját. Nem az öl döklő háborúnak, hanem az éltet» békének szülik gyermekeiket, a szo­cializmus boldogító távlatait vigyáz­zak. mely gyermekeinknek .z ér­vényesülés gazdag lehetőségeit biz­tosítja. Munkájukkal, társadalmi sze­replésükkel a szocialista tábor ma gyaroiszágl frontszakasz.it erősítik. Az anyák napja mindenki ünnepe. * leginkább a felnőtteké a/. A gyer­mek játékos könnyedséggel veszi tu­domásul. hogy szeretik, becézik, gon­doskodnak , róla. Természetesnek tartja azt. hogy édesanyja mindenét odaadná neki. s ez természetes Is. Az édesanyák iő'ótt is elszalad az :d*s hajuk ősz be vegyül, simogató kezük fáradtságtól remeg, a szemük meg­töri fénnyel, de örák anyai szeretet­téi «aggyá lett fiában, lányában to­vábbra is a kedves, szófogadó gyer­meket kutatja, keresi. S ha nem kere­si hiába, ha felserdült gyermekében felleli a szülő iránti szeretet boldogít/ érzéseit, megfáradt, küzdelmes ele­iét nem tartja hiábavalónak. Ma az édesanyákat ünnepeljük, bensőséggel. szeretettel, s köszönjük életük értünk hozott áldozatait. Egész társadalmunk megbecsülése, szerctete árad feléjük. Köszönjük ne­kik gyermekkorunk féltve őrzött kedves emlékeit, a sok-sok bánkódó*! betegségünkben, fáradozást, mindenl. Nagyoperett, zenés vígjáték — egyszerre l/|^- /NTI/C^V Lehár Ferenc nagyoperettje V I VJ UZ V LÜ I a Miskolci Nemzeti Színházban a játéknak — különösen az első fel­vonásban érezhető — bizonyosfjkú szétesése, egyes szereplők gyenge tel­jesítménye és főleg pedig az erőszak­kal beleszőtt és a Víg özvegyiöl tel­jesen idegen, olcsó operetthumor. Az erények és fogyatékosságok mórlege veszedelmesen ingadozik és sok szép részletet, énekszámot, beté­tet homályositanak el a kevésbé sike­Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, mcg-megállva, Kyikorgö kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. (Virágzik a japán dhzeierje. vegirók megírták, s ahogy a muzsi­káját Lehár Ferenc megkomponálta. Aki. a valóban nemes operettműyé: szetet kedveli, az elölt olyan értek ■Lehár és a Vip özvegy, amely nem ul semmiféle közönség-fogó be­toldásra. módosításra, iőleg rossz .operetthumorrul" való megtüzde- lésre. felhígításra. A miskolci előadást sok pozitívum és sok negatívum jellemzi. Első pozit tivum maga az. hogy előadták a Vig özvegyet. Komoly pozitívum Lehár muzsikájának jó zenekari isszaadása. a dallamok többségének kitűnő tolmácsolása, egyes betétek — elsősorban a táncok — nagyszerű megoldása. Negatívumként jelentke­zik néhány rendezési fogyatékosság. szete legjavát nyújtva, hűen tolmá­csolja Lehár művét. így is jó elő­adást produkál, de az említett hibák nélkül még jobb. művészibb, értéke­sebb lett volna munkájuk. Lehár örökszép melódiáit a színház zenekara — Virágh Elemér dinami­kus. szuggesztív vezényletével — a műhöz illő művészi szépséggel szó­laltatta meg. A zenekari tolmácsolás a Vig özvegy miskolci előadásának egyik legjelentősebb erénye, amelyért dicséret Jár a betanítást végző és ve­zénylő karmesternek és a zenekar minden tagjának. Nagyban segítette az előadás silie­ret. látványosságát Rimóczy Viola néhány művészin koreografált tánca. A tánckar tagjai — elsősorban a női tánckar — nagyon művészi munkát végeztek. Nagyon szép volt a szláv népviselete* tánc. — benne Szabó Tilda és Halmai Károly duettje: lát­ványos. gyönyörködtető volt a kán- kán és külön dicséretet érdemel Lengyel Annamária és Bodrogi Zol­tán apacstánca. — A díszleteket Suki Antal tervezte. A romantikus zene. a romantikus történet és az — egyéb­ként művészin tetszetős — félig stili­zált diszletmcgoldások nem mindig voltak a legjobb összhangban. Molnár Sári jelmezeiről nem szólhatunk egy­értelműen. Sok nagyon szép. művészi női ruha mellett, érthetetlen kosz­tümmel Is* találkozunk (Frou-Frou első felvonásbeli ruhája). Szíveseb­ben láttuk volna, ha a darab férfi­szereplői is öltöznek és nem végig- frakkban, feszélyezetten ünnepélyes külsővel játsszák szerepüket. A kán­kánt táncoló grizettek* jó ruhái mel­lett a fejdíszük is vidámabb lehetett volna. A szláv népviseleti ruhákért, egyes női estélyi ruhákért viszorft mindenképpen dicsérnünk kell a tervező ízlését. A címszerepben Komlőssy Terit láttuk, illetve hallottuk. Rdgyogó szopránja kitünően érvényesült, lá­gyan szárnyallva gyönyörűen szólal­tatta meg Lehár dallamait; különö­sen Vifja-duto nagyon emlékezetes. Játékban is megközelítette énekesi alakítását, csak a sok prózával tűz­delt első felvonás egyes Jeleneteiben éreztünk némi játéki törést, öröm­mel hallottuk Oaniló szerepében rült. vagy szerencsétlenül bcleappli- 1 kait részletek. Szilágyi Albert ren­dező nem fogta erős kézzel egybe a játékot, a humoioSllint vélt megoldá­sok kedvéért engedett a- művészi színvonalból s ezzel csökkentette az előadás értékét, amelyet Jobb felké­szüléssel, nagyobb rendezői körülte­kintéssel minden bizonnyal fényeseb­ben érvényesíthetett volna ez az együttes. Ismételjük: u Víg özvegyet a maga eredetiségében, más Lehár- operettek részleteinek betoldása, rész­ben modern környezetbe való áthe­lyezése nélkül és főleg pedig a durva öltésekkel belefűzött ..nevettető" vo­nal elhagyásával is szívesen fogadta volna a közönség. Az együttes túlnyomó zöme, művé­Bástyasétány 77. Három fiatalember és három fiatal lány boldogan kezdene neki az öreg Buda egyik dombadölt épületének, a Bástyasétány 77. számú háznak hely­reállításához, hogy maguknak kelle­mes otthont biztosítsanak. Egy két­balkezes lakáshlvalali ügyintéző té- esen kétszer is kiutalja ezt a rom­házat: egyszer a három fiatalember­nek. egyszer a három lánynak. Ebből bürokratikus tévedésből adódik tán az a bonyodalom, amely ter­mészetesen szerelem-sorozattal vég­ződik és amelynek gyenge, ingatag vázára Baráti Géza a szövegkönyvet felépítette. Dalos László a versszöve­geket megírta és F.iscmann Mihály a fülbemászó dallamokat megkompo­nálta. Ennyiből áll jóformán az egész zenés vígjáték, megtűzdelve nagyon sok humorral — tegyük hozzá: nagy­részt régi. jobban sikerült vígjáté­kokból ismert humorral, — zenével, dallal, ötletes tánccal. A Bástyasétány 77. az ellenforra­dalom utáni idők vígjáték termésé­nek elsőszülötte. 1957 nyarán a szer­zők ilyen kedvesen semmitmondó témához nyúltak, a mese központ- a szerelmei, a nosztalgikus budai hangulatot, és egy kis mérték­ben a bürokrácia megcslpkedését ál­lították. A mü bemutatása óta há­rom esztendő telt el. a fővároson ki­mar talán valamennyi vidéki színház ét számtalan öntevékeny cso­port mutatta be. s most — Orosz György Jászai-dijas rendezésében —* a miskolci Kamaraszínházban is lát­hatjuk. A rendező látszólag a közön­ség minél erősebb megfogására töre­kedett. a végletekig kiélezett helyzet­komikumokkal. a szereplőknek a né­zőtéren való mozgatásával, a darab szórakoztató 'jellegének erős kidom- borításával. (Mentségére szolgáljon, a darabnak más jellege nincs is.) Szinte ömlesztve kapjuk a ..bemondásokat”, egymást váltják a színpadon az éneklő, táncoló szerclmespárok és hovatovább ellankad a néző érdeklő­dése. Annyira ellövöldözik előre a kevés puskaporukat, hogy már a má­sodik felvonásban nincs mit várjon a néző. Ezen a rendező jószándéka és az együttes munkája csak enyhíteni tud, de érdemben segíteni nem. Nagyon sok szép. zömében ötletes tánc tarkítja, színesíti a játékot, ame­lyeknek koreográfiájáért Boros Já­nost kell dicsérnünk. Ütő Endre dísz­letei romantikus keretet adtak a já­téknak. A szereplők ruháit Molnár Sári tervezte. ízlésesen. Eisemann Mihály muzsikáját — Herédy Éva vezényletével — nagyon szépen, művészien, hangulatosan tol­mácsolta a kis együttes, amely a ve­zénylő és egyben zongorán is játszó karmesteren kívül összesen két tag­ból. a városban közismert Harsányi— Bódi tánczeneművész kettősből áll. A kis zenekar — létszámához mér­ten — igen szépen helytállt. A három lány szerepében Fontos Magdát, Vass Marit és Eger vár y Klárát láttuk: kedvesen, sok derűt keltve, jól-szórakoztatón jelenítették meg figuráikat. A három fiú alakjá­ban Takáts Lajos. Varga Gyula és Demény Gyula jő játékát dicsérhet­jük. Nagyon jólsikerült karakter­figura Bánó Pál örea Feri bácsija. Boros János ízléses, mértéktartó ko- médiázása a bürokrata hivatalnok szerepében az előadás derűjének egyik fő forrása. Beleznay István professzor figurája kissé szükségte­lennek hat a darabban, de dalát A vén budai hársfák... — örömmel hallgattuk. Emlékezetes Palotay László Sasek-e és dicséretet érdemel a beugró Somló Mária a fósnő jó formálásáért A darab biztos közönségsiker lesz. de semmi más nyomot nem hagy bad bemutatni majd a mnház életében. A nagykövet felesége: Slárffy Vera. Szili Jánost, aki mind énekművé­szetében. mind Játékában ezévi sze­repléseinek lesiobbiát nyújtotta. Va- lencienne alakját Márffy Vera kel­tette életre. A viszonylag keveset szereplő, igen sokoldalú művésznő mind énekben, mind játékban nagy-* szerűen látta el szerepét. Partnere: Kenderessy Zoltán (Rosillon) meg** lépőén indiszponált volt és talán csatf! a Pavilon-dal kettősét említhetjük* emlékezetes pozitívumként.'Németet) Ferenc kitűnő helytállással játszotta a nagykövetet; bár a sokoldalú szín­művész alakításán érződik, hogy máé ebben a szezonban túl van a kétszá­za dik előadáson, nemes eszközökkel kelteit sok derűt. Fehér Tibor JászaH díjasnak és Máthé Évának jutott a feladat, hogy a rosszul befércelt ,.hu- morszélat" élő tartalommal meg­töltse. A'x két művész az erőszakolt humort: sok operettben elhasznált eszközökkel jelenítette meg és csiholt ki nevetésW a közönség soraiból.1 Ha jobb szöveget kapnak, mindketten sokkal többre képesek. Kisebb éne­kes szerepben Várkonyi Gyula és Hájer József érdemel dicséretet. Ba­logh Erzsi. Mikes Béla. Pákozdy János. Becze Ida, Láng Bertalan. Papp Ella cgy-egy kisebb szerep megformálásával járul hozzá a siker­Sok erény, sok hiba jellemzi az előadást Lehár kedvelői bizonyára örömmel fogadják így is. Ez azonban nem mentheti fel a színházat vállalt feladatának súlya alól: a Víg özve­gyet csak nagyon jó előadásban sza­bad bemutatni. Lehár Ferenc örökbecsű nagyope­rettjét bemutatni minden színháznak rangot jelent. De egyben nehéz fel­adatot is. A Miskolci Nemzeti Szín­ház vállalkozott rá, hogy ezt a ran­got megszerezze. Mielőtt az előadásról érdemben szólnánk és a rendező, vagy az együt­tes munkáját méltatnánk, meg kell állapitanunk, hogy a Vig özvegy úgy érték, ahogy azt annakidején a szö­Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magasba. Nem nyafognék, de most már késő, most latom, milyen óriás ő szürke haja lebben az égen kékitőt old az ég vizében. JÓZSEF ATTILA: Mama Zenés vígjáték a Kamaraszínházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom