Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-07 / 107. szám

BSZAKMAGYARORSZAG Bámul megyében megkezdődlek a Hazafias Népfront járási és városi küldöttértekezletei Borsod megyében befejeződtek a községi népfront-bizottságok ujjúvá- tasztásai. A 382 községben megtar­tott ünnepi gyűléseken több mint 35 ezer résztvevő, csaknem 10 ez?r nép­front-bizottsági tagot választott. Eze­ken a baráti hangú beszélgetéseken a megjelentek küldötteket :s válasz­tottak a járási és városi értekezle­tekre. A járási és városi küldöttértekez­letek csütörtökön kezdődlek meg. A mezócsáti értekezleten megjelent és felszólalt Harmati Sándor elvtárs, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kára, a Központi Bizottság tagja. Borsod megye országgyűlési kép­viselője. A járási népfront munkájáról szóló beszámoló — többek között — meg­állapította, hogy az őszi és téli hó­napokban a Hazafias Népfront bi­zottságai, más szervekkel együtt dol­gozva, a községekben 401 ismeretter­jesztő és népfront témájú előadást tartottak, amelyeket 26 ezren hall­gattak meg. Igen nagy népszerűség­nek örvendtek a jogi előadások is és •zokon több mint kétezer termelő­szövetkezeti tag bővítette tudását. Ezeket az előadásokat a nyári hóna­pokban tovább szervezik és közsé­genként egy-két előadást rendeznek. A népfront-bizottságok jelentős munkával segítették a tennelo- •jlesztését és génként egy-két előadást rendeznek. A népfront-bizottságok jelentős munkával segítették a termelő- szövetkezetek fejlesztését és megszilárdítását is. Egyéni parasztok részvételével 15 tapasztalatcserelátogatást tartottak az élenjáró termelőszövetkezetekben. A látogatáson részvett dolgozók zöme tavasszal már a nagyüzemi gazda­ságokban kezdte meg a munkát. ózdon 340 küldött jelent meg a városi értekezleten. Veres István, a népfront-bizottság elnöke elmondot­ta. hogy a népfront-bizottságok pél­dás munkával vettek részt az elmúlt hetekben megtartott lakóbizottsági választásokon. Segítségükkel ezekben a bizottságokban 400 tagot választot­tak. Hosszasan foglalkozott a nép­front békemunkájával. Ismertette, hogy a megtartott határtalálkozók to­vább erősítették a csehszlovák és a magyar nép barátságát A hozzászólások során a városfej­lesztéssel kapcsolatban hasznos ja­vaslatok hangzottak el. így — többek között — az is. hogy az ózd—bolyoki új városrészben társadalmi munká­val építsenek gyermekjátszóteret. I lermelőszmelkezetetteii is megkezdődik a mezőgazdasági szakmunkásképzés Az átszel a termelőszövetkezetek­ben is megkezdik a mezőgazdasági tanulóképzést. A következő tanévre az országban összesen 5300 elsőéves mezőgazdasági tanulót szerződtetnek, közülük kétezret a termelőszövetke­zetek, természetesen csak azok, amelyekben a gazdálkodás és a szak­mai vezetés színvonala lehetővé te­szi a fiatalok megfelelő képzését. A mezőgazdasági tanulók húsz szakma közül választhatnak: ezekből tíz állattenyésztési, a többi pedig nö­vénytermesztési és kertészeti jellegű. A gyakorlati ismereteket a termelő­szövetkezetben szerzik meg, s érten­ie három hónapot bentlakásos isko­lán töltenek, ahol szakmai-elméleti és közismereti oktatást kapnak. Egyes nagyobb községekben, ahol r mezőőr rdasági tanuló, a fiata­lok lakóhelyén létesítenek kihelye­zett osztályt. A termelőszövetkezetben tanulók teljesítményük szerint munkaegység­részesedést, a teljesen ingyenes bent­lakásos iskola idejére pedig átlagosan havi 200 forint ösztöndíjat kapnak. A szakmunkásképzéshez a termelő­szövetkezetek az állami gazdaságo­kéhoz hasonló mértékű állami támo­gatásban részesülnek. Hajók vasbetonból Az ország vidéki városai közül elsőnek Ozdon szervezték meg a körzeti gyermekgyógyász szakrendelést Budapest után Budapest után az ország vidéki városai közül elsőnek Ózdon szervez­ték meg a körzeti orvosi ellátás min­tájára a körzeti gyermekgyógyászati szakrendelést. Szükségessé lette ezt többek között az Is. hogy a városban kevés a szakképzett gyermekorvos. Az egyik legjelentősebb Borsod me­Garancictlis javítás anclállt Javítását végzi. Új, modernvonalú villamos Nem búcsúztunk el, Andris bácsi! Vállalatunk, a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat hceszú időn ke­resztül patronálta a baktakéki Sza­bad Föld és Béke Termelőszövetke­zetet. A patron ál ás főleg a Béke Tsz- re összpontosult, miután az volt job­ban rászorulva. A patrenálás során Igen meleg, bensőséges elvtársi viszony alakult ki az encsí Járási pártbizottság, a já­rási tanács, a baktakéki tanács, a tsz- tagság, valamint a vállalatunk kö­zött. Vállalatunk erejéhez mérten, Je­lentősen igyekezett kivenni a részét a támogatásban, mind politikai, mind gazdasági vonalon, melynek eredménye ma már látható is a tsz munkájában. Ez év tavaszán a tsz-patronáló üze­mek át lettek szervezve, ennek során vállalatunk a baktakéki tsz patroná- 1 ásótól megvált, helyette a tiszalúci termelőszövetkezeteket kaptuk pat- ronálásra. A napokban jártunk kint Baktakéken, ahol a községi tanácson és a tsz-eknél Jelentettük az elvtár­saknak a változásokat, egyben bizto­sítottuk őket, hogy a jövőben is csak bizalommal forduljanak hozzánk problémáikkal. — ahol mód lesz rá. segíteni fogunk. A Béke Tsz elnöke, Szobeczki András elvtárs elérzéke- nyülve és szánté könnyezve fogadta bejelentésünket Hiába biztattuk. Pótolták elmaradásukat A Mályi Téglagyár dolgozóinak munkáját az első negyedévben igen megnehezítette a szeszélyes, esős időjárás. Három hónap alatt 659 ezer nyers és 689 ezer égetett vegyesáruval termeltek kevesebbet, mint amennyit tervük előírt. Ez az égetett árumennyiség pedig kisméretű tég­lába átszámítva 25 családi ház felépítéséhez lett volna elegendő. A má- lyiak az áprilisi termelési tanácskozásukon elhatározták, hogy május 1 tiszteletére ünnepé műszaké* indítanak és azon elmaradásuk nagyobb ré­szét pótolják. A munkát úgy szervezték meg, hogy az üzemrészek és a brigádok egymást segítették ás a termelést hátráltató hiányosságokat kö­zösen javították ki. Az ünnepi műszakon, majd az azt követő napokon péntek reggelig a téglagyáriak pótolták elmaradásukat és a versenyt to­vább folytatva megfogadták, hogy a negyedév végéig terven felül egy­millió égetett vegyesáruval segítik az építőipart. hogy az új patronáló vállalat is meg fog tenni mindent és támogatni fog­ja őket, csak szorongatta a kezünket, de szóhoz jutni nem tudott. A napokban levelet kaptunk Szo­beczki tsz-elnök elvtárstól, amelyből ki lehet érezni, hogy szívből érzi, amit ír. A levél az alábbiakat tar­talmazza: „Kedves Igazgató Elvtárs! Engedje meg, hogy levelemmel felkeressem mert nagyon meglepett, amikor bú­csúzni eljöttek és meg sem tudtam köszönni azt a sok meleg szeretetet, amelyben úgy engem, mint szövetke­zetünket részesítették. Nagyon köszö­nöm a hozzánk való szeretetüket és tanácsaikat, kedves és szives moso­lyaikat, amellyel reményt öntöttek belénk. ígérjük, hogy útmutatásuk szerint fogunk dolgozni és többet, jobbat fogunk termelni, tisztább te­jet, jobb húst fogunk küldeni, mert arra gondolunk, hátha éppen maguk­nak küldjük. Bevésték nevüket a Béke Termelőszövetkezet tagságának szívébe és nem felejtjük el soha tá­mogatásukat. Még ma is úgy meg vagyok hatva, amikor epár soraimat rom és el vagyok érzékenyülve, úgy­hogy még papírra sem tudom leírni, amit érzek. Kívánok sok boldogságot, erőt, egészséget úgy az igazgató elv­társnak, mint minden dolgozójának. Szobeczki András termelőszövetkeze­ti elnök.” Szobeczki elvtárs levelét az Észak- magyarország hasábjain nyugtázzuk és megköszönjük. Üzenetünk pedig íz: „Nem búcsúzunk el Andris bá­csi. A jövőben is, mint eddig, ott le­szünk maguknál, amikor csak mó­dunk lesz rá. Kívánjuk, hogy jó ösz- szefogással. jó munkájukkal minél előbb érjék el. hogy termelőszövetke­zetük erős, virágzó és boldog legyen. Ehhez a munkához kíván vállala­tunk a tsz minden tagjának és az el­nök elvtársnak sok erőt és egészsé­get." Akiknek raj'tunk kívül senkijük sincs ;; ? Wasszermann Tiborral, az otthon vezetőjével megható érzések és be­szélgetés közepette jártuk az épület szobáit, folyosóit. Ami elsősorban meglepő: a szobák, ebédlők, klubszo­bák olyanfokú tisztasága, amely sok- mén gyógyintézetekben sem ta­pasztalható. — Ennek így kell lennie — mond­ja Wasszermann elvtárs, aki immár tíz esztendeje él együtt az öregekkel, így kell mondani, „együtt él”, mert az ő otthona is a szociális otthon. Nem nősült meg. Ott lakik egy épü­letben gondozottjaival. Ha nappal, ha éjjel bármilyen probléma akad — mert akad, hiszen a gondozottak egy része állandóan fekvő beteg — 6 ott van és intézkedik. — Aztán nem nehéz? Nem ter­hes? Hiszen sok idős ember, akara­tán kívül is nehéz természetű? — kérdeztük az elhagyottak „édesap- jói.­— En már nem tudnám abbahagy­ni — hangzott a válasz. S hogy mi­ért. az is kiderül a látogatás néhány órája alatt. Wasszermann Tibor, az alig több mint harminc esztendős fiatalember mindvégig olyan szere­tettel és olyan alapos ismerettel be­szélt arról, amit látunk, s arról, ami történt, történik és történni fog az otthon életében, hogy nem volt ne­héz megállapítani: kissé talán szen­vedélye is már ott élni, irányítani, rendet tartani. Ami meglepő: — vagy természe­tes? minden gondozottját egytől- egyig személyesen ismeri. S nem­csak felületesen, de problémáival, élettörténetével, szóval gondjával, bajával egyetemben. Mér részben szökünk « tisztaság­ról. Nem vártak látogatást, nem le­hetne mondani, hogy csak pillanat­nyi felkészülésből ered a szemnek és szívnek tetsző rend. Minden szo­bában patyolattiszta ágyneműk, dun­nákkal. paplanokkal és még ráadásul puha plédekkel. Az ebédlőkben, szó­rakozószobákban hófehér terítővei takart asztalok. Rádió, sakk-készle­tek, kártyák. Mert a férfiak legin­kább kártyáznak és olvasgatnak. A hatalmas könyvtárban ki-ki megta­lálhatja kedvenc olvasmányát, s az újságok, folyóiratok szinte valamen­nyiét. A régieket is, ha valaki régeb­bi számot keres. Gazdag konyha — tiszta konyha! Rend van az épületen kívül is. Ud­varok, kertek parkosítva. Mindenfe­lé kényelmes kerti padok. Virág­ágyak, füves térségek. Az öregek kö­zött akad ugyanis komoly szakérte­lemmel és kedvvel rendelkező ker­tész is. És a többiek, akik tudnak, szívesen segítenek a rendtartásban, rendcsinálásban. Persze semmit sem ingyen! Aki valamit tesz. segít taka­rítani, kertészkedni, sertést hizlalni, ruhaneműt szállítani: megkapja érte felemelt bérét — zsebpénznek. A gondozottak valamennyien elé­gedettek az étkezéssel. Sőt, a legtöb­ben el sem bírják fogyasztani. Vi­szont akinek kevés, kérhet még. Át­néztük a heti étlapot. Napi három­szori bőséges étkezés. Minden nap hús. vagy szalámi. Tej, tea. tésztafé­leség Az élelmiszerraktár tele rizs- zsel, tésztával, cukorral, cukorkával, keksszel. Hetenként minden férfi két doboz cigarettát, minden nő tíz deka cukorkát kap. Mint minden a három otthonban, tiszta, gusztusos a hatalmas konyha is. Modern gépek segítik a szakács­nők munkáját. De legtöbbet segít — már ami a bőséges étkezést illeti — az otthon hizlaldája. Ez egy különle­ges „létesítmény" Ut. Nem kerül egy fillérbe sem. Illetve nagyon kevésbe, összesen hét forintért állítanak elő egy kiló hízottsertést, a forgalmiadó hozzá számolásával együtt. S mind­ezt úgy, hogy egyetlen szem takar­mányt sem vásárolnak. A sertések csupán a kikerülő konyhamaradékon híznak. És olyan süldőket, olyan hí­zókat jómagunk még hizlaldákban sem láttunk!-— Ezzel megnöveljük a biztosított ellátmányt — mondta Wasszermann elvtárs. Az állam ugyanis naponta tíz forintot biztosit étkezés céljára egy-egy személy részére. Itt Tokaj­ban jóval, több jut a hízók révén. S több hús marad a tokajiak számára Is, mert az otthon a részére leszállí­tott „keretet" otthagyja a húsüzlet­Akik Itt élnek ... Józsi. Béla. Feri bácsi. Anna né­ni... Wasszermann Tibor vala­mennyit ismeri. És a gondozottak is jól ismerik őt. Mindenkinek van va­lami kedves szava hozzá. A betegek­nek is. „Egy kicsit jobban vagyok", — mondja Bori néni. „Csak a lábam­ba szagoat. Soká jön már a tavasz " Panaszkodnak, de — mosolyogva. S mosolyognak a többiek is, akik bent az ebédlőben bének az asztal körül, olvasgatva, kártyázgatva, vagy rádiót hallgatva. Ahány gondozott, annyi történet. Szomorú valamennyi, hiszen legtöbbjük árva. vagy éppen a gyer­mekei nem viselték gondját. De nem szomorúan mesélnek róla, hiszen a jelen, a környezet, a mindennapi gondtalan élet nem engedi felszínre tömi a szomorúságot. Itt semmiben sincs hiány. Mindenkinek két-három öltöny ruhája, cipője, de egy sem piszkos, egy sem foltos. Ilyesmi nem fordulhatna elő. Persze al<ad néha összetűzés is. Úgy egymás között összeperlekedntk, különösen, ha kimenőnapon a férfiak valamelyike kissé pityókásan tér ha­za. Mert ilyesmire is ran példa. Jó- néhányon nyugdijat kapnak is a könnyű benti munkával még keres­nek is hozzá. Leöntenek egy-két po­hár bort. De a gondozók, ápolók és legtöbbször maga a vezető, hamar elsimítja az ügyet, s ami baj volt is, elmúlt. A betegekre dr. Cörömbei Gyula körzeti orvos vigyáz. Minden szabad­idejében ellátogat az otthonba. Be­tegekhez és nem betegekhez. Beszél­getni és segíteni. Mert lehet is kell szeretni valamcnnyiüket hibáikkal, „bogaraikkal" együtt. És mindenkor ragaszkodással, szeretettel viszonoz­zák a gondoskodást. S ami a mozit illeti? Eddig náluk volt a bánya ve­títőgépe. Elvitték, azonban minden előadási napon az első előadást meg­vásárolják a községi moziban. Száz darab jegyért fizet az otthon. Azon­ban néha előfordul, hogy nincs kt a létszám. — Különben olyan itt az élet, ahogy előbb mondtuk: mint egy szanatóriumban, ahol pihennek az arra szorulók. Hálásak is mind a százhúszon annak, aki így gondosko­dik róluk: a pártnak, az államnak. gyed ipari várost három gyermek­gyógyászati körzetre osztották. A körzetben dolgozó gyermekgyógyá­szok látják el a csecsemők, valamint az lskoláf&orú gyermekek szakorvosi rendelését. Ezzel a megoldással sike­rült elérni, hogy szinte egyetlen gyermek sem kerüli el az orvosi fel­ügyeletet Az új szervezés előnye máris mu­tatkozik. Noha a körzeti gyermek- gyógyászok alig több mint féléve dolgoznak, a csecsemőhalandóság máris csökkent A rendszeres orvosi felügyelet és kezelés eredményeként az iskoláskorú gyermekeknél csak­nem felére csökkent a megbetegedés miatti hiányzások ideje. Az Ozdon szerzett tapasztalatok alapján a Borsod megyei Tanács egészségügyi osztálya más ipari tele­püléseken, mint például Kazincbar­cikán is. ezt a rendszert akarja meg­honosítani. A szovjet flottaügyi minisztérium központi tervező-szerkesztő irodája kidolgozta egy úszó halfeldolgozó- és fagyasztóüzem műszaki terveit A hajót 85 százalékban vas beton-eic- mekbófl készítik. Az úszó üzem na­ponta 300 tonna halat tud feldől- ■ózni. Ceró Józsi bácsi, a volt miskolci 9-es számú hordár nemrégiben leve­let küldött a tokaji szociális otthon­ból. Józsi bácsit, piros sapkájával amint ott álldogált a színház mel­lett ... ugyan ki ne ismerte volna Az ivek azonban gyorsan szaladnak Clőbb-utóbb — és nem is lassan — beköszöni az öregkor. Fogy az erő az ember pihenésre vágyik. Sajna az elmúlt évtizedek sanyarú hagyo­mányaként ma még sok öreg biztoi megélhetés nélkül marad. Van. ak hozzátartozók nélkül, van, aki szívte­len hozzátartozókkal áll öregkorára az élet utolsó szakaszának küszöbén. Epykor két lehetőség állt az ilyen. erejefogyott ember előtt: az öngyil­kossáp vagy a koldulás. Geró Józsi bácsi is egyedül marad: öregségére, s néhány hónappal ez­előtt otthont talált a tokaji szociáli, otthonban. Leplében azt Írja: men lenne ott rossz, csak éppen réger, láttak mozielöadást. kevés a szórako­zási lehetőség. Az unatkozás pedit nem jó dolog. Ellátogattunk hát Ge ró Józsi bácsi és még száztizenkilen* öreg férfi, asszony otthonába. Meg nézni, hogy élnek, hogy töltik az éle utolsó, nyugalmat, pihenést igényli szakaszát. Otthon vagy szanatórium? ■A tokaji szociális otthon lakói hi rom hatalmas és „híres" épületber élik — nyugodtan Írhatjuk — gond talon, nyugodt és elégedett napjai kot. Mindhárom ott helyezkedik e Tokaj középpontjában. Az egyil emeletes épület valamikor magán lakás volt. A másik kettő? Itt hajdat « sok könnyet látott szolgabiróság. - ott a sok ártatlan vért látott csend őrség uralkodott. Ma mindhárom va

Next

/
Oldalképek
Tartalom