Észak-Magyarország, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

1946-ban történt riilbc-li/l Wl das parkkal. A kastély és a park úgy terült el. hogy ha valaki a jalu másik végére át akart jutni és, ha a park kapuja zárva volt, meg kellett kerülnie az egészet. . Ez a kerülő két és fél, három kilo­méteres útszakaszt jelentett. Ez pedig különösen sok fáradtságot okozott annak a 250 bányásznak, aki naponta kénytelen volt a falu egyik végéből a másikba járni, . mivel, hogy .munkahelyük itt, ott­honuk meg amott volt. A parkot' tehát zárva tartották. ' Különösen pedig akkor őrizték '■ igen nagy szigorral, amikor egy . evangélikus felekezeti otthon meg­kapta. Persze a faluban mindenkit Jelháborított az ilyenfajta intéz­kedés. S hiába fordultunk a felet­tes szervekhez. Valahogy nem si- . került elintézni a park kapujának , v yitvatartását. Valahol, valaki mindig megakadályozta. Akkor az­tán néhányon a kommunista párt tagjaiból élhatároztuk: majd segí­tünk mi magunk ezen a lehetetlen .állapotom. Az egyik éjszaka, amikor már teljesen elcsendesedett a falu, tíz bányász elvtárssal együtt elindul­junk. Kinéztük a legmegfelelőbb ; helyet a park kőfalán, s hozzálát­tunk a bontáshoz, mindkét oldalon. .Amikor megfelelő szélességben si­került lebontani, a fal élét kapu­• szerűen képeztük ki, közepére pe­dig fából■ készített úgynevezett for- :gót építettünk be, hogy az állatok- nehogy beszabaduljanak... Mi a „kapunyitási" tervünkről senkinek nem szóltunk a faluban. ‘Mégis: másnap reggel szinte senki sem csodálkozott, hogy ott talál- ,ták. A 250 bányász olyan termé­szetesen közlekedett rajta keresz­tül, mintha mindig ott lett volna. -S a nép, a falu népe ezt a falból bontott rést a .,Szabadság kapujá­nak" nevezte eL Nehéz volt az út... miir tényleg haza Is kereshetnél valami \ ■pénzt, fiam — mondta anyám \ 1945-ben. a kérése szinte erkölcsi ; parancsként hatott rám. — Sokat 1 'dolgoztunk rátok (tudniillik né- : gyen váltunk testvérek, apám a ■ • háború végén meghalt), már nem ; ■ bírom tovább. Nincs már annyi ; erőm, hogy továbbiskoláezalak. • Megállapodtunk, végül. Medállá- ; podtunk abbdn. hogy otthonról ; nem kérek anyagi támogatást - egyetemi, tanulmányaimhoz. Ezen \ a nyáron; kybikos munkát végez- ■ tem. hogy g tarsolyomban valami- ' vei induljak' útnak. A keserves ■ 'nyári két hónap után szeptem- ! berben a büszkeség érzetével rót­tam a pesti bölcsészkar Múzeum körúti épületének lépcsőit. Szállás 'nélkül, s csak kevés pénzzel a ke­zemben. Mi lesz? Éjjel hol logok aludni? A pályaudvarról kizavar- > nak — egyszer már próbáltam. A • szálloda nagyon drága. Hopp! — meg van — villant meg a aondolat ■az agyamban. A kollégi­um! Éjjel már a Szabó Lajos utcai egyetemi kollégiumban aludtam. 'Másnap fölmentem a tanulmányi osztályra — ezt a kollégisták -mondták —. s volt ösztöndíj. -sőt .ingyen menza. Majd pár hónappal később normalizálódtak a viszo­nyok, s havi 425 forint ösztöndíj­ban részesültem. Ez biztos alap volt az egyetem elvégzéséhez. Ta­nári diplomát szereztem, én. a minden nélkül életnek induló pa­rasztfiú. Az emlékek között lapozva sokai gondolok ezekre a manókra, árra a mélyreható embéri és anvaoi tá­mogatásra. amelyet népi államunk •adott. amely létét 1945-nek. felsza­badulásunknak köszönheti. Rambouillet (TASZSZ) Nyikita Hruscsov szovjet minisz­terelnök szombat délután több mint nyolcszáz újságíró, rádió- és fotó­riporter jelenlétében sajtóértekezletet tartott a rambouillet-i Palenotre- teremben. Pontosan fél hat órakor hagy taps köszöntötte a zászlókkal és virágok­kal feldíszített terembe lépő Hrus­csov miniszterelnököt. Vele együtt Hölgyeim és Uraim. Kedves Bará­Franciaországi tartózkodásom alatt megnöveltem ismeretségemet úiság- író-körökben. látogatásom végéhez közeledik. Mindenekelőtt nyilván arra ki­váncsiak. hogyan zajlottak le és mi­hez vezettek De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásaink. Eszmecseré­ink számos kérdést érintettek és nagyon őszintén beszéltünk egymás­sal. Igyekeztünk megérteni evvmást és úgy hiszem, ezt sikerült is elérnünk Tárgyalásainkról közös közleményt fogalmazta "v mee. Azt hiszem, eh­hez nincs semmi hozzátenni valóm, önök tanulmányozhatják ezt a közle­ményt és hírmagyarázatokat fűzhet­nek . hozzá. v Nagyon elégedettek vagyunk azzal i szívélyes fogadtatással, amelvet a 'randa állam vezetői, a helvl ható- -áaok és általában a franciák tanúst ’ottak irányunkban mindazokban a városokban, ahol megfordultunk. Ba­rátaim és én magam is nagyon meg­hatódtunk attól a szivélves. meleg fogadtatástól, amelvet mindenütt ta­pasztaltunk. Jártunk Lacq vidékén ís számos más városban. íev Rouen városában, amely nemrég született újjá romjaiból, s láttuk, miiven nagy erőfeszítésekkel dolgoznak a francia munkások, mérnökök. mindazok, akik részt vesznek az alkotó munká­ban. A nép tudja, hogv az boldogul, aki országa gazdagságát alkotó mun­kával növeli. A Caravelle repülőgé­pek. amelyeken utunk eev részét Franciaországban megtettük, mutat­ják a francia munkások és mérnökök alkotó képességét. Mindezek a repü­lőgépek és egvéb létesítmények, amelyeket láttunk, bizonvítlák. mi­lyen tehetségesek a francia munká­sok. mérnökök. A szovjet néD Is igen sok tehetséges emberrel büsz- kélkedhetlk. Felvetődik a kérdés: miért ne egyesítsük erőinket a tudomány, a technika, a kultúra eredményeinek növelésére? Számos lehetőség van rá. hogy a tudományban, kulturális vonalon és más területen szorosabbá fűzzük kapcsolatainkat. Semmi sincs annak útjáben. hogy kölcsönösen élvezzük kapcsolataink erősödésének gyümöl­cseit. Az atomenergia békés felhaszná­lásának területén készek vagyunk se­gíteni önöket. Azaz: készek vagyunk megosztani önökkel reményeinket, hogy minél átfogóbb területen tud­juk majd békés célokra felhasználni a/, atomenergia ereiét. Cselekediünk közösen, hogy betilttassuk az atom­fegyvereket és az atomé rót békés célokra használhassuk. Az atomenergiát számos területen lehet felhasználni: az iparban, a me­zőgazdaságban, az orvostudomány- ,ban és még sok más vonatkozásban | is. Nagyon örülnénk, ha tapasztalat- ; cserére kerülhetne sor Franciaor- ’ szág és a Szovjetunió tudósai között. Ezzel az egyetemes világbékét szol- : gálnánk. Befejezésül elvtársaim nevében és : a saját nevemben is megköszönöm ! Franciaország kormányának és szé- Imélyesen Charles De Gaulle elnök !úrnak, valamint az egész francia í népnek azt az őszinte, baráti fogad­tatást, amelyben bennünket részesí­tett, azt a rokonszenvet, amelyet irántunk és országunk iránt tanúsí­tott.. Szívünkben magunkkal visszük ennek a fogadtatásnak az emlékét.. foglalt helyet Koszigin, Gromiko és Vinogradov párizsi szovjet nagy­követ. A sajtóértekezletet a francia rádió és televízió, valamint több külföldi televízió is közvetítette. Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter rövid megnyitó beszéde után Hruscsov emelkedett szólásra és felolvasta nyilatkozatát. Természetesen lit meg nagyon sok mindenről beszélhettem volna, de megértem: Önök azt várjak tőlem, hogy válaszoljak kérdéseikre. Tehát kérem, kérdezzenek, kész vagyok vá­laszolni. Az első kérdést az AFP munkatár­sa tette fel. „Nagyobb derűlátással lehet-e a csúcsértekezlet elé tekinteni most, mint De Gaulle elnökkel való talál­kozása előtt?" — hangzott a kérdés. — Nyílt ember vagyok — vála­szolta Hruscsov —. derűlátással te­kintek a csúcsértekezlet elé. Fran­ciaországi látogatásom előtt is, és most is optimizmussal nézek a csúcs- találkozó elé. Minden épeszű ember megérti, hogy szükséges a népek kapcsolatainak javítása; hogy csök­kenteni kell a nemzetközi feszültsé­get és biztosítani kell a békét. Ha eb­ből a nézőpontból indulok ki — ét én ebből Indulok ki —, csak derűlá­tással tekinthetek a csúcsértekezlel elé. Magam személyesen ismerem a találkozó résztvevőit, s tudom, hogy 6k is ilyen szándékoktól vezérelve vesznek majd részt a csúcstalálko­A második kérdést a Monde mun­katársa tette fel a nyugat-berlini problémáról. „Ha Nyugat-Bertin — a szovjet ja­vaslat alapján — szabad várossá válnék, vállalná-e a Szovjetunió azokat a Tiemzetközi biztosítékokat amelyek Nyugat-Berlinnek kedvezi feltételeket biztosítanának? Elsősor­ban, hogy gazdasági kapcsolatokat tarthasson fenn saját kívánsága sze­rint Ny ugat-Németországgal és c nyugati idlággal. Másodsorban: Ho­gyan védhetné meg függetlenségé a szabad város?" Hruscsov erre így válaszolt: — Úgy gondolom, hogy azokat i biztosítékokat, amelyekről a Mond« munkat£r?a beszélt, úgy keli érteni Készek vagyunk rá, hogy bármilyer Szinten részt.vegyünk a biztositékol kidolgozásában, és magunk is rész vegyünk valóra váltásukban, s « biztosítékok kidolgozását az ENS2 is elvégezheti. A következő kérdés, amelyet Yvei Moreau, az Humanité munkatárs* tett fel, így hangzott: — Ha De Gaulle elnök a Szovjet unióba utaznék, mit mutatnának met neki hazájukban? — Készek vagyunk megmutató De Gaulle elnöknek mindazt, ami csak látni kíván a Szovjetunióban Lehetőséget biztosítanánk a Franci: Köztársaság elnökének, hogyaSzov jetunió térképén megjelölje azokat : helyeket, amelyekre el kíván látó gatnl. Mi csak örülni fogunk, hí vendégül láthatjuk őt. A következő kérdést az UPI ame rikai hírügynökség munkatársa tét te fel: „Mit lehetne -tenni azért. hog\ sikeres legyen a genfi értekezlet?” — Ehhez az szükséges, hogy vala mennyi kormányt — hiszen e prob léma megoldása valamennyi kor mánytól, elsősorban persze a nagy hatalmak, kormányaitól függ —, te hát az szükséges, hogy a kormánya kát áthassa az a tudat: a leszerelé szükséges, azaz megállapodást kel kötni erről a kérdésről. Igen vészé lyes lenne a népek számára, ha a le szerelés kérdésében nem tudnán megegyezni. De ami a népeket il leti. ugyanilyen veszélyes volna rá juk, ha karbatett kézzel várnák megoldást. A kormányokra mindi jó hatással van, ha a népek nyc mást gyakorolnak rájuk, hogy kt tóssak és megtalálják a világbák» biztosítósának körülményeit. A következő kérdést a Monde muiv katársa tette ’ fel arról a problémá­ról. vajon milyen mértékben hatna a Berlinben tartózkodó nyygati hatal­makra, ha a Szovjetunió különbékét liötne a Német Demokratikus Köz­társasággal. N. Sz. Hruscsov válasza így hang­zott: — Ha nem tudnánk megértein: magunkat azoknak az országoknak a vezetőivel, akikkel együtt harcol­tunk a hitleri Németország ellen; ha ilymódorj arra kényszerülnénk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­gal különbékeszerzódcst kössünk — ami véleményünk szerint a legke­vésbé kíyánatos megoldás lenne — akkor nemcsak mi írnánk alá ilyen békeszerződést az NDK-val. hanem más olyan országok is. amelyek há­borúban álltak a hitleri Németor­S ha egy ilyen békeszerződés alá­írásra kerül, akkor meg kell érteni hogy a Német Demokratikus Köz­társaság egész területén megszűnnék érvényét veszítené a hitleri Német ország kapitulációjából adódó vala­mennyi kötelezettség, beleértve a nyugati helyőrségek helyzetét is, hi­szen a kapitulációból adódó minden jog érvényét vesztené. Ezt már szá­mos alkalommal kijelentettük. Ezután Gromiko külügyminisztei felkérésére az újságírók az eddi*, írásban előterjesztett kérdések utár személyesen is feltették kérdéseiket Az AFP egyik munkatársa azi kérte, hogy N. Sz. Hruscsov értékel­je franciaországi tárgyalásainak eredményeit. összehasonlítva a* Elsenhower elnökkel. folytatott tár­gyalásaival. Hruscsov helytelenítette a kérdő: ilyetén feltevését, s kijelentette hogy ebből csak rossz eredmény szü lethetne. — Ugyanis nagyon elége dettek vagyunk De Gaulle elnökke folytatott tárgyalásainkkal — mon dotta —, de általában nem nagyor ésszerű dolog összevetni, egymái mellé állítani két ilyen látogatást Egy hamburgi lap munkatársa az kérdezte H ruses övtől, gondolja-e hogy megvalósul Európa politika konszolidációja, s ennek következté ben Franciaország, Németország és i Szovjetunió jó baráti kapcsolatoka teremthet-e? Hruscsov így válaszolt: — Európa és az egész világ népei nek nagy örömére szolgálna, ha a Szovjetunió, Franciaország és Né metország között baráti, jó kapcso latok alakulnának ki. Bizonyos va gyök benne, hogy ehhez számce má ország is csatlakoznék, hiszen nerr kétséges, hogy az egész világ béke szerető emberei óhajtják ezt a meg oldást A következő kérdés: — Erintették-e De Gaulle elnő. úrral az algériai kérdést? Hruscsov válasza: — De Gaulle tábornokkal való tó lálkozásunk során számos kérdés érintettünk, sok kérdésben folytat tunk eszmecserét s mindketten kifej tettük nézeteinket Az algériai kér désről is folytattunk eszmecseréi Kifejtettük, hogyan értelmezzük ez a problémát. Ez azonban olyan kér dés, amely csak kettőnket érint: a elnököt és engem. Ezekután az UPI képviselője a? kérdezte, vajon lehetséges-e, hogy leszerelés elsőrendű helyet foglaljo el és megelőzze a berlini kérdés tár­gyalását? Hruscsov így válaszolt: — Ezek különféle kérdések, nine közöttük közvetlen kapcsolat. M mindig első helyre állítottuk n les fontosabb kérdést: A leszerelés Mivel ez minden országot, valamenj nyi népet érint, tehát azt a kérdés hogy biztosítsuk a békét a földör Ami a német kérdést, a berlini kér dést és a Németországgal kötend békeszerződést illeti, valamint az hogy melyiket kell előbb megolda 1 nunk. az mindig az időtől függ. H például májusban meeállaoodásr juthatnánk a leszerelés kérdéséber ; és júniusban a német kérdésben. | német békeszerződés aláirásábar ’ I úgy ez a sorrend számunkra teljese ! I elfogadható lenne. (A sajtőfogada ^ lapzártakor még tertotU Hruscsov nyilatkozatit a párizsi sajtóértekezleten Jelölőgyűlés dandób^ /cg­emlékezetesebb az ember számára. Mégis, talán az 1954. évi tanács­tagi választásommal kapcsolatot je- loiugijulesi emelném ki, amelyre azóta is sokszor visszagondolok cs amely nagy hatost tett rám. ■ c k s ki is !ff kis kul­túrterme megtelt a falu dolgozói­tól, mert tudták, hogy aznap este a községi, járási és megyei tanács­tag jelölését fogják megejteni. Az előzőkben már többször vettem részt különböző tanácstagi válasz­tásokon mint megfigyelő ellenőr, vagy mint a felsőbb végrehajtó- bizottság kiküldötte és azt vártam, hogy az előző évek tapasztalatai szerint ez a jelölögyűlés is a szoká­sos formák betartásával zajlik majd le. Nem Így történt. Egy­szerre csak elkezdtek záporozni a kérdések, a községi, járási jelöltek­hez és hozzám, a megyei jelölthöz. Érdeklődtek családi körülményeink felől. tájékozódtak munkánkról, politikai véleményt kértek, kiván­csiak roífafc a tanácstagi köteles­ségeinkből adódó feladatok mikénti ellátására, terveinkre, féltőén ér­deklődlek hogy ismerjük-e jogain­kat, de főleg kötelességeinket és. hogyan kívánjuk szolgálni a falu dolgozóinak és ebből követke­ző'eg a falu fejlődésének, elmaradottsága felszámolá­sának ügyét. A sok feltett kérdés és az a féltés, amely az érdeklődé­sekből kicsendült — zavarba ho­zott. Voltam már többszáz fős gyű­lés előadója, szónoka, mégis az a néhány tíz falusi dolgozó lelkes, de figyelmeztető jellegű érdeklő­dése alapján döbbentem rá. hogy a falu dolgozói kezükbe vették tor­suk irányítását. Az azóta eltelt Időben ezen él­mény hatására is különös figye­lemmel és gonddal kezelem. —- de megkövetelem munkatársaimtól is — a dolgozók bejelentéseinek, pa­naszának vizsgálatát, az ügye*• bajos problémáikkal való fokoxot• „Megtaláltam életcélomat..." B 1951 óta 4ol- gozom a Mis­kolci Városi Tanács keres­kedelmi osz­tályán. Ez idó- alatt szemta­núja voltam a szocialista ke­reskedelem fej­lődésének. Részt vettem ebben a mun­kában, s bizony hosszú évek távla­tából, Ilyenkor jóleső érzéssel te­kint az ember vissza. A szocialista kereskedelem nagy­szerűségét, s fölényét a kapitalista kereskedelemmel szemben az el­lenforradalom után ismerhettük meg igazán. Az akkoriban tapasz­talható vásárlási láz eszembe Jut- tatta az 1945—46-os inflációt. Ab­ban az időben a haíáron teljesítet­tem szolgálatot, s megtörtént, hogy két tojás árából utaztam haza Mls- : kolera. 1956-ban a vásárlási láz­rohamokat a szocialista kereskede- i Um le tudta vezetni. Emlékszem, , ma már nevetségesnek tűnik, hogy , milyen sokan vásároltak akkor fe­lesleges holmikat, csakhogy a pén­zükön túladjanak. Szocialista ke­reskedelmünk bebizonyította ma- gasabbrendüségét azzal is^hogy a különböző bizottságok" hiába ; húzták le az egyes boltok roil ‘‘ zárták be az ajtóit, a bolt dolgozol ezzel mit sem törődve, ismételten újra és újra kinyitottak és blzto- - sították az élelmet, a ruházati cik­ket, s mindazt, amire a fogyasz­tóknak szükségük volt. Emlékeim tárházában igen sok kedves epizód megmaradt az új i: üzletek nyitásától kezdve a külön­féle sok száz és száz műszaki és : élelmiszeripari cikkek megjelené­séig. Mégis, legkedvesebbnek azt a 1: napot tartom, amikor „eljegyez- >: tem" magam a szocialista keres­kedelemmel, | \ csy, Balázs Béla, Erkel, Liszt e» Já­szai Mari-díjakat Benke Valéria művelődésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja rövid beszéd kíséretében adta át. Megyénkben két művész kapott dijat: Feledy Gyula festőművészt a Munkácsy-díj II. fokozatával. Orosz Györgyöt, a Miskolci Nemzeti Szín­ház rendezőjét pedig a Jászai Mari- díj ÜL fokozatával tüntették ki. A Fészek Klubbtfti smmbaUn ki­osztották az I960, évi művészeti díja­kat. Az ünnepségen megjelent Szir­mai István, az MSZMP Politikai Bi- : zotts ágának póttagja, a Központ* Bi- ; zottság titkára, s kulturális életünk több vezető személyisége. I Az 1960. évi József Attila, Munká­A etolapoojévó i^MMaaktoy­Kiosztották az I960, évi művészeti díjakat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom