Észak-Magyarország, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-09 / 84. szám

esZAKMAGTARORSZAO

3

HÁLÓZATÉPÍTŐK

Hagymát ültetnek..

Két megye területén dolgozik a nuskolci postaigazgatóság hálózatépítő üzeme. Munkája mozaikszerü- en tevődik össze, aszerint, ahogy az egyes vállalatok, intézmények, üzemek igénylik munkájukat. Nem egyszer persze ez az igénylés a legvégső pillanatban érkezik. Példáui a Felnémet! Ásványőrló Vállalat esetében, amikor elkészült az üzem. készen álltak a gépek, csak akkor jutott eszükbe az illetékeseknek, hogy az üzemmenethez telei ónra is szükségük van. Es ilyen esetek valósággal rohammunkát követelnek a posta dolgozóitól.

A hálózatépítő üzem létszáma kicsiny, annál nagyob!>ak eredményei. Az elmúlt év második felében 117,6 százalékos eredményt jegyeztek a termelési és 136 százalékos eredményt a termelékenységi terv teljesítésében. Az üzem vezetője. Lévai Gyula — aki pontosan 25 évvel ezelőtt. mint távirdamunkás kezdte a postáséletet —. elmondotta, hogy az i zem dolgozói nehéz, veszélyes munkát végeznek. A fa- és betonoszlopok. betontámok kiemelése, behelyezése nagy erőfeszítést kíván s a legkisebb vigyázatlanság esetében köny- nyen előfordulhatnak balesetek. Fmellett ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, megdolgoztatják őket a nehéz geológiai viszonyok is. Rudabámván dolgozik egy csoport. Fülöp Béla vezetésével. Vonalbővítést. azaz kábelfektetést végeznek a vasércbánya részére. Hát bizony itt. a hegyoldalon csak csákánnyal tudnak dolgozni.

A legnagyobb munkát az üzem részére a Budapest—Miskolc közötti vasút villamosítása jelenti. Az üzem dolgozói az állomások környékén, a falvakban leszerelik a vezetékeket, kiszedik az oszlopokat és kábelt fektetnek le. Most Füzesabony és Xál környékén dolgoznak és ez évben el kell jutniok Mezőkövesdig.

Három építőcsoport dolgozik itt. Az elmúlt télen sokat szenvedtek a hideg miatt Talán a hidegnél is rosz- szabb az, hogy télen többet dolgoznak, mégis nehezebben haladnak. A föld vastagon átfagy, s nehéz megásni a gödröt az oszlop környékén, hogy azt kiemelhessék. Van itt egy kollektíva, a szocialista brigád címért versengő Kovács II. András csoportja, amely dacolt az időjárással. A munkavezető és a csoport tagjai addig-addig töprengtek, hogyan lehetne télen az oszlop kiszedését megkönnyíteni, míg rájöttek egy nagyon egyszerű és nagyon eredményes megoldásra. Két hévérrel minden ásás nélkül tizenöt-húsz perc alatt kihúznak egy oszlopot a fagyos földből. A Kovács-csoport aztán a télen ezzel a módszerrel végezte munkáját A módszert átvették a többi csoportok is.

A hálózatépítő üzem munkáját a téli Időjárás mindig úgy annyira befolyásolta, hogy hosszú évek óta nem tudták teljesíteni az első negyedévi tervet. A Kovács-csoport módszerének alkalmazásával ebben az évben — az előzetes számítások szerint — 108 százalékra teljesítették a negyedéves tervet.

A Kovács-csoDortban van két fiatal munkás, akikről sokat beszélnek. Bokács László és Posta Gyula távi rdamunkások azon versengenek, hogy egyikük lehagyhassa a másikat. Bokács László tavaly tűnt ki először munkájával. No, Posta Gyula elhatározta, márpedig ő megmutatja, hogy Bokács Lászlónál is lehet jobban dolgozni. Neki is gyűrkőztek derekasan. Az eredmény az lett, hogy Poö- ta Gyula került az első helyre. A vetélkedésnek nincs vége, mert most meg Bokács László fogadkozik. hogy a következő negyedévben újból első helyre kerül. Párosverseny nemcsak a brigádon belül, hanem a brigádok között is van. A Kovács-csoporttal Varga Imre csoportja vetélkedik. A hálózatépítő ffzem még arról is nevezetes, hogy ő<k építették fel a televíziós erősítő antennát. A munkát Lévai Gyula, valamint Várhelyi Gyula építésvezető irányításával Kovács

I. András és Vacsi Márton csoportja végezte... Az építésvezető a felszabadulás 15. évfordulóján jó munkájáért „kiváló dolgozó” kitüntetést kapott. Egyébként az április 4-i tin- neoségen nyújtották át a műszaki hálózatépítő üzemnek az elmúlt év második félévi eredményeiért az élüzem kitüntetést. Ezzel háromszoros élüzem lett, mivel előzőleg már két- ízben kaptak élüzem kitüntetést, egy ízben megkapták a Minisztertanács

Ahol 15000 ember fordult meg ...

Az április 4-i kettős ünnep alkalmával igen nagy forgalmat bonyolítottak le városunk vendéglátóipari egységei. Ezek közül csupán egyet, a diósgyőri gyárváros közepében lévő Hámor Éttermet kerestük fel. hogy érdeklődjünk: mit fogyasztottak az ünnep alatt a diósgyőri dolgozók?

— A számok szinte hihetetlennek tűnnek — válaszol Kiss Ágoston elv- társ, a Hámor Étterem vezetője —, ha az ember csak egy pillantást vet rájuk. Pedig beszélni tudnak ám, csak meg kell érteik a nyelvüket. Négy nap alatt negyedmillió forintos forgalmat értünk el. Közel 10 ezer adag sültet készítettünk, s ami még ennél is szembetűnőbb. 30 kiló kávét ittak meg a dolgozók. Ez egyébként 10 ezer adag feketének felel meg.

— Ami az italok fogyasztását illeti, abban is csúcsot értünk el. Az ünnepek alatt elfogyott 2500 palack bor, 800 liter folyó bor, 10 ezer liter sör, 2400 üveg sör és 5000 liter szóda. S végezetül csak annyit tudok az elvtársaknak mondani — mondta Kiss elvtárs —. hogy négy nap alatt 15 ezer ember fordult meg

cAz ebéd. várhat.

san utánuk az ablakból az elnök. Az öt atyafi feltúrt gallérral vág neki az útnak. Az eső megsűrűsödött, már tócsák is vannak. Kerülgetik hallgatagon. Nem szólnak egymáshoz, lehorgasztott fővel, a lucskos utat nézve baktatnak hazafelé.

Egyikük hirtelen megáll.

— Nem kéne visszamenni? — kérdi, s nem néz a többiekre, az állomás felé tekintett

— Hát...

— Az ebéd várhat, félre teszi az asszony, de a vagon pénzbe kerül.

— Hát...

S már fordulnak is vissza szótlanul, de mintha nyugodlabb lenne az arcuk. Nyu- godtabb, mint egy kisdiák lelke, aki az elcsent tízforintost visz- szalopja oda, ahonnan elvette.

Az elnök meglepetést színlelve fogadja őket:

— Visszajöttetek?

— Vissza — mondják csöndesen, s az elnök az ablaknak fordul, hogy ne lássák mosolyát melybe any- nyi jóérzés, öröm csillog. felér egy vasárnapi ebéddel is.

— Még mindig esik. Sebaj, letakarjuk, hogy ne ázzon. — gm —

A tsz vezetősége már reggel óta ülésezik. Odakint borongós az idő, szitál az eső. Valakinek eszébe jut, hogy tegnap végeztek a vetéssel, r két napirendi pont közé észrevétlenül becsúszik egy kedélyes harmadik: — az időjárás.

— Jó, hogy megnyomtuk a gombot. Egy hét se kell neki, kizöldül a cukorrépa, borsó.

— Megéreztem én az esőt. hasogatott a lábamba.

— Pedig nem látszott. hogy esni fog. Éjféltájt még csillagos volt az ég.

— Azt meg te honnan tudod, csak nem a j dny oknál voltál?

— Elvtársak! Maradjunk a tárgynál, mert ránkesteledik — komolyodik el az elnök.

— Maradjunk, no...

— Ott tartottunk, hogy kondást kell választani. Mennyit szavazunk meg neki? Belemenne 17 mázsa vegyesterménybe?

— Adjuk megl

Felemelkednek a kezek.

A jegyzőkönyvvezető olyan erővel, mondhatnám lelkesedéssel tesz pontot az utolsó mondat végére, hogy a tompára kopott ceruzavég átböki a vonalazott irkalapot.

Megkondult a harang. Szedelőzködnek. Hirtelen nyílik az ajtó, megtermett vasutas lép

Egy vagon műtrágya érkezett a tsz címére. Ki kell sürgősen rakni, mert megkötbérezik a

Az elnöknek hirtelen károm kod ósra facsaro- dott a kedve. Hajnaltól talpon van. nem is reggelizett, bizony jólesne már az ebéd.

— Kirakjuk? — fordult hozzá a brigádvezető.

— Mit? — kérdezi szórakozottan, pedig tudja, hogyne tudná, miről van szó. műtrágya jött, ki kell rakni, mert a nyakunkba sózzák a kötbért. Szinte dühösen nézi a vasutas egykedvű arcát. A fene egye meg! Még vasárnap se hagyják nyugton az embert.

Sóhajt, mintha az ebédnek mondana is- tenhozzádot. Látja, a vezetőségi tagok egy része az ajtó felé húzódik.

— Ne menjenek el emberek, ki kell rakni a vagont, mert ráfizetünk a boltra. Négyen- öten Indulnak, mennek, olyan halkan csukják be az ajtót, mintha lopnák kifelé magukat, hallották pedig, mit mondott.

— Ezek már meglóg... a szikszói Béke Termelőszövetkezet asszonyai. A szikszóiak az Idén 36 holdon létesítettek kertészetet és ebből négy holdon ültetnek- hagy- mát. A szövetkezetlek mindent megtesznek, hogy hatalmas kertészetük szép jövedelmet .,hozzon a konyhára”. Kertészetük öntözésére a közeli Bársonyos vizét használják fel.

(Foto: Pócs Elemér.)

Négy ember riportot diktál

IFJ. DROTÁR JANOS, a növény- termesztési brigád vezetője kezdi.

— A vizsolyi emberek szeretnek dolgozni. Bárka megnézhette eddig is a földeket. Nem volt azokon semmi kifogásolni való. Minden darabot megműveltek, ahogyan kellett. Gazos kukorica? Elhanyagolt burgonya? Hogyan is lett volna ez náluk? Minden ember azon iparkodott, hogy az ő terménye legyen a legszebb. Senki sem akart elmaradni a másiktól. Mert kérem, megnézte mindenki h másik földjét is, hiszen nap mint nap arra vitt el az útja. Ha rázósnak találja, hát megszólja: ho^y ejnye, ejnye, ez a János nem tud tisztességesebb munkát végezni? zt meg nem akarta senki. Mondom, eddig is szeretett itt mindenki dolgozni, hát akkor most a tsz-b^n is szeret. Itt meg még jobban kell majd igyekezni, nehogy azt mór. 'hassa valaki. hogy koknám. én he’ /etted is dolgozom. Nézzen csak ki az ablakon! Állandóan mennek a kocsik az úton. Trágyát hordanak. Ott megy Kertész János bácsi ne! Tegnap ellett le a lova. de azért a másikkal tovább dolgozik. Vagy ott megy utána A. Takács István bécsi. Lassan már hetven éves lesz, de nem akar lemaradni a többiektől. Vagy itt van Veréb István bácsi, aki szintén idős ember, mégis minden reggel elsőnek kezd dolgozni. Csak szólni kellett nekik, hogy emberek, holnap elkezdjük a trágyahordást és másnap már ötven holdra ki is hordták. A szomszéd falubeliek nem is akarták elhinni, pedig megnézhetik. Ma is legalább hatvan fogat dolgozik.

— Meg akarjuk mutatni és meg is mutatjuk, hogy a szövetkezetben még nagyobb eredménnyel tudunk majd gazdálkodni, mint egyéni gazda „korunkban” — folytatja tovább Dévényi József tsz-elnökhelyettes. — Pedig sok minden hiányzik még a gazdaságunkból, hiszen kezdő termelőszövetkezet vagyunk. Épületeink nincsenek, de majd mi készítünk néhányat. Átalakítunk három régi istállót, ahová elhelyezhetünk vagy 50—50 darab állatot. Már végezzük is az átalakítási munkálatokat. Ezenkívül vályúkat csinálunk, a kovácsműhelyt már elkészítettük. Mindezt persze, saját erőnkből. Már van kőműves- és ácsbrigádunk. Igényeltünk 150 darab anyajuhot is. de azt hiszem, hogy később maid 300-ra emeljük ezt a számot. Mi is kell még egy gazdasághoz? Szakember. Sajnos, nincs állandó agronómusunk, de van 10 aranykalászos és 40 ezüst- kalászos gazda a falunkban. Ezek az emberek, szinte kivétel nélkül, már mindannyian családosok voltak, amikor tanulni kezdtek és megszerezték a jelvényeket. Rövidesen kifüggesztünk majd valahová egy táblát, amelyikre felírjuk, hogy kinek hány munkaegysége van. Ez fs serkentőleg hat majd az emberekre és azért is szükséges mert nem kaptunk elegendő nyomtatványt.

— VAN EGY PROBLÉMÁNK,

amit el akarok még mondani. Nekünk 1300 hold főid tartozik a birtokunkba, ehhez 284-en vagyunk. Szeretnénk, ha több földünk lenne. El is mondom, hogyan gondoljuk. Itt van a közelben egy állami gazdaság. Régebben a Miskolci Sertéstenyésztő Vállalathoz tartozott, most pedig a Szerencsi Cukorgyár célgazdasága. Mi úgy tudjuk, hogy nekik több a földjük, mint amennyire szükségük van. A mi földünkből ott van 600 hold. Jó lenne, ha ezt visszakaphat— Tervezgetünk, dolgozunk, de még a működési engedélyt most sem kaptuk meg — szól most Berényi Géza. a „falufelelös", a Lenin Kohászati Művek dolgozója. — Pedig igazán nagy lelkesedéssel dolgoznak ezek az emberek. Már a szervezésnél sem volt semmi baj. Három-négy nap alatt mindenki aláírta a belépési nyilatkozatot. Érdekes, hogy minden ember elvárta a látogatásunkat. Az egyik háziba például nem mentünk be agitálni, mert egy másik háznak a végébe épült és nem tudtuk, hogy ott egy külön család él. Egyszer halljuk ám. hog?' kiabál utánunk egy asszony. Megállunk, odajön és sértődötten panaszolja, hogy őket meg talán lenézzük? Az ő munkájukra nincs szükség? Miért nem megyünk be hozzájuk is? Alig tudtuk kiengesztelni.

— De, hogy komolyabb dolgokról is beszéljek, elmondom, hogy nagy gondot fordítunk az emberek politikai nevelésére. Politikai iskolát szervezünk, a pértgyülésre meghívjuk a pártonkívülieket is. Szaktanfolyamot is szervezünk. Ez ugyan nem politikai jellegű, de az embereknek szükségük van ilyen iskolára is. Itt majd a fontosabb törvényeket, munkaegység elszámolásokat ismertetjük.

— Egy biztos: a Vizsoly! Rákóczi jó tsz lesz — mondja Farkas Gyula mezőgazdasági felügyelő. — Valami egészséges versenyszellem van az emberekben, valami „azért is megmutatjuk". Azt mondják hogy az ő szövetkezetük lesz a legjobb ezen a környéken. És meglátja, így is lesz. Ezeket az embereket nem kell nógatni. Csak szólni kell nekik: emberek, ezt csináljuk meg. És ők már mennek is.

Kinn az utcán tovább zörögnek a megrakott szekerek. Egy nő. Riczu Magdolna, hajtja magabiztosan a lovakat. — Nagyon jól dolgozik — jegyzi meg valaki —. akár a férfiak

A VIZStOLYI RÁKÓCZI kezdő termelőszövetkezet. Ugyanazokkal a gondokkal küzd. mint minden más tsz. Az itteni emberek azonban nem félnek a kezdettől sem. Nagy lendülettel. tenniakarással telítettek. Elmondták például, hogy már egy Ze- tort is akartak venni, de amikor elmentek érte, akkor látták, hogy „körmös”. Az meg nem kell nekik. Olyan magabiztosan beszélnek a jövőről, olyan büszkeséggel, szeretettel szólnak a szövetkezet tagjairól, hogy egy pillanatig sem lehet kételkedni: jó termelőszövetkezetet akarnak és o Rákóczi Tsz az Is lesz.

Priska Tibor

Sütőipari és húsipari faílmrdi kiállítása Sátoraüaiijhelp

A II. Rákóczi Ferenc élelmiszer’ ipari tanuló iskola Sátoraljaújhelyen figyelemreméltó kiállítást rendezett április 4. tiszteletére. A városi kultúr- ház nagytermében megrendezett kiállításon 57 féle sütőipari készítményt kenyérfajták, kalácsok, briósfilésé- 'lek, tejes-vajas, tojásos készítmények. tepertős- és vajaspogácsa, mákos- és dióstekercs, pozsonyi kifli szerepelt a sütőipari tanulók kiáflí- 'ási listáján.

A húsipari tanulók is hitettek magukért. A szalonnaféleségektől kezdve a sózott-paprikás-csemege, a csécsi, a szamosújvári. a teaszalonna, az angolszalonna, a kolbász és szalámi- féleségek sokaságától mindent meg lehetett találni a rakott sertésfcátz#- ményeken keresztül a sonkafélésé- oekig.

A kiállítás igen ízléses dekorációval mutatta be az új szellemű ipari- tanuló képzés eredményes munkáját.

Sót, melegen gratuláltak, mert tapasztalatból tudják, sokszor nem könnyű a vasutasélet.

Az ünnepség után hosszan beszélgettünk a kisvasút nagyszerű dolgozóival. Szegedi Tibor üzemfőnőkkel az élen elmondották, hogy nem á régi vasút már ez. Még véletlenül sem fordul elő, mint valamikor, hogy menetközben, mondjuk, kiesik a szerelvény. lefut a sínről. Az egész 28 kilométeres szakaszt új kavicságyra, biztos alapra helyezték. Gőzmozdony helyett öt diesel bonyob'tja le a forgalmat. És van szállítás bőven. Az elmúlt esztendőben például 381 ezer tonna volt a szállítási tervük. Persze 419 ezer tonnányi árut leszállítottak, s elsősorban ennek a munkának köszönhették, hogy 130 százalékra teljesítették az árubevételi tervet. Megnyerték a versenyt a gazdasági kisvasutak között.

Elsők voltak a kongresszusi versenyben, elsők az őszi forgalomban. S mindez nem jött csak úgy magától. Mennyi gonddal jár karbantartani a szakaszt, a gépeket, a kocsikat. hiszen mindent maguk végeznek. télen, nyáron, esőben, hóban.- A jutalomnak mindannyian szívből megörültek, s ahogy mondották — ez csak a kezdet volt. Az Idén még alaposabban felkészülnek az őszi csúcsforgalomra. Mert náluk is az őszi időszak a legnehezebb. Tjzezer- tonnaszám szállítják a cukorrépát Taktakenézről, Prügyről, a leghíresebb cukorrépatermelő községekből be a cukorgyárba. De akad bőven más terményféleség Is. Állami gazdaságé. termelőszövetkezeteké. — Most lett tsz-község Taktakenéz Is, Prügy is, igy még tovább nő a kisvasút jelentősége.

Közben útnak indult a délutáni prügyi járat. Mint mjndSg, most is csaknem teljesen megtelt a személy- kocsi utasokkal. Felbúgott a motor, a szerelvény nekivágott. Nem sebesen. de biztosan, biztos céllal. Minden vasutas arca mosolygott Büszkén, s nem alaptalanul. Hiszen az ő «zívük-lelkük. munkájuk hever a ’énben, sínekben, kocsikban.

Fazekas József motorvezető, aki tíz éve Járja már e vonalat még visszaszólt:

— Azután ízletes legyen az ünnepi'

oörköltvacsora, mert akkorra visszajövünk.

S a kis szerelvény eltűnt a cukorgyár betonkerítése mögött.

— Prügy felé beszállás! — mondja a vonatvezetö a szerencsi végállomáson, s — Szerencs felé indulás! — mondják a prügyi végállomáson. Mást nem is mondhatnának, mert a kisvasút e két község között bonyolít le személyforgalmat. S a kis, 50 lóerős diesel-mozdony nekivág a tízegynéhány kilométeres útszakasznak. Nem halad gyorsan, úgy 25—30 kilométeres sebességgel. A szerelvény mindössze egy személykocsiból és néhány öttonnás teherkocsiból ált

— Játékvasút — mondják a „nagy- vasutasok", ahogy a száguldó személyvonatból meglátják az átjáró előtt veszteglő rövid szerelvényt. Nincs igazuk. Nincs, mert igenis komoly szerepe van a Taktaközben ennek a gazdasági kisvasúinak. Az igaz, kevés szó esik róluk, hiszen mi az a 28 kilométernyi keskenynyom- távú vasútvonal a többezer kilómét© rés nagy vasúthoz viszonyítva. Elenyésző. Azonban megvan, — s megvan a maga gazdasági szerepe is. Különösen, amióta „biztos alapra" helyezték. Hogy mennyire? Erre egy egészen friss példa:

Néhány nappal ezelőtt a délutáni órákba nünnepségre gyűltek össze a kisvasút dolgozói a szerencsi üzemfőnökségen, Nem hiányzót* csak a távollévő szerelvényt kísérő személyzet. Tágas kultúrterem nem lévén, de jó tavaszi idő igen, az épület előtt helyezkedtek el félkörben — és átvették az igazgatóság küldöttjétől a kitüntető élüzem oklevelet és mindösszesen 12 500 forint jutalmat. Igen, a Gazdasági Kisvasút Szerencsi Üzemfőnöksége élüzem lett és a becsületes munka után, elismerésként, ki-ki megkapta az őt megillető jutalmat A munkáért, amellyel töbszáz- ezer forintnyi tiszta hasznot szereztek a népgazdaságnak.

— No. ennyit sdkszor még a nagyvasút se szerez — jegyezték meg tréfásan s a ..nagyvasutasok" jelenlévő képviselői nem szabadkoztak.

Kisvasút, - de sokat ér