Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

Yasámsp. ltW. mirctnsl ttZAKMAGYAROiW MC» SZEKRÉNYES! LAJOS: Miskolc belvárosának rendezési kérdései Vitanapi étsrerételek Érettségi előtt Több mint 1 millió 700 ezer facsemete: különösen nagymértékű lesz a raJ»«b> A fásítás: munkolalókban részt ve«c* nek — az er<ic*zeu dolgokon kívJl -e a megye KISZ-azcrvczctel tó. Nagy segít­séget nyújtanak a legeltetési bízott.** gok. Ugyanakkor a községi tanA-föfc lé-* szerét nem tapasztalható különJseM K' giteni-akarás. Remélhetőleg azonban n tavaszi fásítási kampány ••’.Vc.H/itéaébMi és végrehajtásában is több segítséget nyújtanak majd a Keletbúkki Erdőgaz­daságnak. Ha az időjárás olyan kedve­zően alakul, mint eddig, a fásítást terve* Március lö-őn. fásítási hónap kereté­ben fejlesztik tovább m hét évvel ezelőtt étkezdén oi»zúbim fásítást. A facsemete- Uitetcebcn a Keletbükki Erdőgazdaság és m megye crdőteriUct-tulajdonosal is részt vesznek. A (ásítandó területek nagy- resze a legeltetési bizottságokhoz, vala­mint a községi tanácsokhoz tartozó egyéb területekből adódik. Jelentős.az egyes állami gazdaságok, különböző országos vállalatok és Miskolc fásítási terve te. A Keletbükki Erdőgazdaság az idén ta­vasszal 339 hektáron. 3 millió 200 ezer forintos költséggel több mint 1 millió 199 ezer facsemetét és 38 e<-r soíh-'b«* Mee hosszú hónapok vannak hátra, de az érettségizők már az év végére ion* (lóinak, készülnek az Iskolai tablók, melyek nemsokára elárasztják Miskolc ki­rakatait. Képünkön Bon'»!k Béla. a Fényképész Ktsz. egyik legrégibb dolgoáója ..beállítja” Kojnok Elvirát, a Kossuth Gimnázium IV. D) osztályának egyik Je- lesrendO tanulóját. goto: Szabados ségü filmszínház építését tervezi, n Petőfi téren egy toronyépületben kapnak helyet a különböző vállala­tok irodái. , Egyik lényeges része a tervnek a kereskedelmi létesítmények ész­szerű megoldása. Jelenleg az a hely- rét. hogy az üzletek nags’ JJgB. * Széchenyi utcára koncentrálM k. Ésszerű, az egész varos területén tbr- lénö elosztással lényegesen enyhít­hető a Púutca túlzsúfoltsága, for­galmi problémája. Miskolc elnyúlt formájának követ- kezménye a rossz úthálózati rendszer A szűk utcákon csak nagy nehézsé­gek árún sikerül megoldani a közle­kedést. A Széchenyi utca forgalma, csökkentené az északi és deli teher­mentes«.-. útvonal. Ugyancsak Jelest; tús létesítménye lesz a közlekedési hálózatnak a Béke ten forga t" Csomópont kialakítása. Ide vezetnék be a 3-as számú íóközleitedes. utat, valamint a tapolcai villamoevasutat. Itt kapnának helyet a távolsági es a városi autóbuszok végállomását. A terv _ előrelátóan — toglalkozlk egy helikopterálloiyás elhclyezése­A közeli jövőben megvalósul az úgynevezett Bazár utca 4 és 9 eme­letes lakóházaival, egy- cs kétszintes üzlethelyiségeivel, s ez a modern va­ros minden előnyét ígéri. A tervezés folyamén az eddigi gya­korlattól eltérően — különösen a városi tanács részéről — nagyobb gondot kell fordítani a gépkocsi par­kírozás és a garázs problémáinak megoldására. A folyton növekvő gép- kocsipark egyre égetőbben veti fel a kérdés megoldását. A város kulturális életének fellen­dítése érdekében szükséges egy kon­cert-terem felépítése. A zeneiskolá­ban lévő terem nem alkalmas erre a célra. Természetesen olyan létesít­ményre kell gondolnunk, amelyik nemcsak hangversenyek, hanem kon- íerenciák. gyűlések, rendezvények, esztrádműsorok stb. megtartására is alkalmas. 4 terv szép re lelkesítő Kötelességünk latba vetni minden energiánkat. Igyekeznünk kell olyan várost építenünk, amelyikre büszkén mutathatunk; ez a mi alkotásunk. Hassa át városunk minden lakóját ennek tudata. Szóljunk mindenért, ami csúnya, ami ízléstelen. Harcol­junk a szépért, legyünk igényes*, s akkor nemcsak szép tervet készítet­tünk. hanem az újarcú várost is létrehoztuk. DÓSA KAROLY építészmérnök. Nehéz feladat az MTESZ egésznapos - vitanapján felmerült kérdésekkel egy l rövid újságcikk keretében toglalkoz.- \ ni. A feladat — Miskolc belvárosé- , nak rendezése — annyira sokrétű, differencial!, hogy az egynapos ta- [ nácskozáson is csak a főbb irány- , elvek meg tárgyalására kerülhetett . Miskolc egyike hazánk legjobban 1 elmaradott városainak, örökségül , hagyta ránk a múlt A múlt. amely , sokat igén és keveset adott. A nv feladatunk az. hogy Miskolcot, az or­szág második varosát, modern varos, szintre emeljük. A belváros proble- máját mindenki Ismeri, a saját bo­rén tapasztalhatta a kapitalista kap­zsiság minden hagyatékát Rossz ál­lapotú, silány anyagú épületek, a legelemibb köztisztasági es koz- egészségügyi követelmények hiánya, stb. Ezekhez járult még súlyosbítá­sul a város ugrásszerű felduzzadása. 15 év alatt mintegy megkétszerező­dött a lakosság szama. K/ a u:>y <’ sód legesen a lakáshiányban érezteti hatását. Súlyosan jelentkezik azon­ban a közintézmények (iskolák, or­vosi rendelők, kulturális létesítmé­nyek stb.). közszolgáltatások (keres­kedelem. víz-, gázellátás, köztlszta- ság stb.). a közlekedés stb. területén is. Nagyon sok lakást építettünk. Idáig elsősorban a szabad területe­ket használtuk fel erre a célra. Ezek azonban lassan beépülnek, s egyre inkább a bontások által felszabaduló területek beépítésére kerülhet csak sor. ,, , , Mindezek a lények sürgetik a bel­város rendezését. Jeli adat amely hűen tükrözi a rendezé­si terv adta lehetőségi a belvárosban 1 hektár területre löt fzsmély jut. A lerv ezzel szemben 460 főt helyez el hektáronként. A számokon túl ez azt is jelenti, hogy az egészségtelen sikátorok helyett, tágas, napfényes épületeket, a ned­ves. piszkos odúk helyett modernül felszerelt lakásokat ad. A rendezési terv főbb elképzelései A Széchenyi utcát, valamint egyes műt rolók jellegű és Jó állapotban lévő épületeket meghagyják. A Széchenyi utca forgalmának és vá­rosképi kiképzésének megoldására javasolja a déli oldal árkádosltását és emeletráépítésekkel a párkány­magasságok összehangolását. Meg­oldja a belváros közintézményeinek kérdését is. Oj irodaház épülne a városi tanács részére. A Tanácsház tér déli oldalán levő földszintes épü­letek helvén egy tér létrehozásával kívánja elhelyezni a múzeum új épü- : letét és egy szállodát. Három új ■ 24 ’ tantermes iskola építését javasolja. , A Béke mozit megszüntetnék, he­lyette egv új. nagy befogadóképes­dom, most először érzek különös or­vosságszagot Mintha émelyítő bal­zsamillat terjengene. — Különös ez a kérdés, Eszter. Hi­szen ... beleszerethetett másba. — Ahogy mondani szokták, a szívnek nem lehet parancsolni. Am lehet az észnek/ S az ember éppen azzal em­ber, hogy nem szalad, nem szaladhat az ösztönei után. — S az érzelmek? — Érzelmek/? A csalód, igen, ez mindenekelőtt. A tűz fellángolhat, de megbánjuk, ha idejében nem kezd­jük oltani! — Ebben egyetértek. Ne gondolja, hogy... csak úgy kérdeztem. Eszter most önmagát áltatja, vagy engem.'S folytatta: — Asf azért sohasem hittem, hogy a szerelemhez meghitt barátság is kell. A barátság csak úgy bará*ság. ha nyíltan őszinte. A szerelemben pedig titkok rejlenek. Például: maga a szerelem. S az úgy jó. ha az sem tudja, hogy imádjuk, akit éj>pén sze­— Eszter, — mondottam elméláz­va. — magának csakugyan titkai vannak. Maga szeret valakit. — Hogyne, hiszen éppen ezt bi­zonygatom. Hát nem érti? Nem érti? A férjemet! Szereti? — gondolkodtam el. In­kább mintha menekülne. S ezt mond­tam: — Eszter. — maga mást szeret, nem a férjét. Most csak azért beszél, hogy saját fülével hallja. — igazolja: iám. ország-világ előtt elmondja egy vadidegennek, egy betegnek: én a férjemet szeretem. S ezt titoknak tartja, szeretné annak tartani . De Eszter. Eszter. — ez nem igaz! Maga mást szeret! Csak gőgös, büszke és még magának sem meri bevallani! felnevetett. — hangosan, különö­sen. furcsáit. A hátam belercszketett. Szőke haja aranylángnak tűnt két szép kék szeme fölött, mely most fá­radtan csillogott és fátyol felhőzte. — Maga szamár, maga• nem ért semmit az életből. De mii is érthet­ne? Egy beteg, akiből már sohasem lesz semmi Vagy bízik talán, azt hi­szi, lesz? Soha, soha, értse meg, ma­gának vége! Láttam, nálam van a Lehajtottam a fejem, csőn” —- Mindenki meghal egyszer. De ' most téved, Eszter. En még sokóig * fogok élni. Hiszek benne. Érzem. Nekem az a titkom, hogy hiszek 1 benne. Kiabálni kezdett: — De mit hisz, miben bízik maga? c — Magában Eszter. Abban, hogy \ láthatom. S abban, amit nekem man- * dott el. , Felugrott a székről: — űrült! Még azt képzeli... Maga önlelt, buta, léhűtő szamár ... Csak ' beteg... S én még szóba álltam véle ... Elmondottam a titkaimat, de csak azért, mert hallani akartam, ami oly édes nekem, hogy csak ki­zárólag, halálosan, érti. kizárólag csak a férjemet szeretem... Halálo­san... És még maga... egy nyam­vadt. utálatos, beképzelt beteg ... Egy báb kellett nekem, aki meghall­gat. maga volt az. S még mit kép­zel?! Tűnjön el... Azonnal tűnjön el...! Egy ... kettő... tizenhét... tizen­Végigestem a kúraágyamon, A délutáni nap hevesen ostromolta a folyosót, szellő sem rezdült. Semmi hús lüktető halántékomon. Aztán csönd ... Csönd ... A nagy fenyők tekintenek le rám s kérdezik: mi van veled? Már nem simogat tekin­teted. Sok-sok gyöngyvirágillat vé- gig-végig a budakeszi erdőben. Hol jár az idő? Mikor az ébredés? Eszter most meglát.' A sétányon találkoz­tunk. Felém indul. Megáll. Kitárja f eher barna karját: , — Hallotta? Már elváltam a fér­jemtől. Pedig mindig csak öt fogom szeretni — és keservesen ingatta a fejét. — Ügy. hogy ne is tudja, ne is érezze. Látja, ez a szerelem. Ami fájhat az embernek. Sokáig hangta­: tanul néztem. Szikrák hullottak a lába elé. Most csillag volt Eszter. 1 ^ De én már nem vagyok egyedül. — Eszter visszaindul. Szép, szobor- szerű lábával lassan lépdel, ahogy emelgeti, ki-kivillan hófehér bőre. Vtána nézek hosszasan. Még vissza­’ nézett szomorún, reménykedve... El kell innen utazni már! Fenyők, ibolyák, csillagok. Isten . veletekI i Eszter, Eszter! Szép szál fehér, • büszke, budakeszi ibolya, be kár, hogy így hervadozni látlak! El kell már azt a fenyői, ezt az • ibolyát felejtem! Sokáig ment ez így. A jorro nyár utolsó napjait érte már, — de oly hevesen lángolt, hogy az már kibír­hatatlan volt. A beton szinte olvadt a .kúrafolyosón, — a nagy. tehetetlen heverésben csaknem megsemmisült az ember. Egy délután, a csendes- kúra idején, mikor beszéd, mozgás, minden tilos, — tilos a személyzet járkálása is. — jön az ismert kopo­gás. Közelit. Kettő, három, tizenhét, tizennyolc. Csönd. — A rendelőbe. — mondja kemé­nyen, s azzal kezdődik a kopogás visszafelé. Felkászálódtam. Utóm. Leültetett. O meg a főorvosi székbe vágta magát. Hosszú csönd. — ó nem szólt, én nem kérdeztem. Fáradt, ideges hangon törte meg a csendet: — Nézze, nincs semmi különös do­log. csak beszélni szeretnék magával. Hogy miért magával, miért itt. miért éppen most. és hogy miért arról, ami­ről. az most nem fontos. Ne is érde­kelje. Ha akar, válaszol, ha akar ki­nevet, ha akar, el Is távozhat. Szertelennek, zavartnak, különösnek látszott. Nem szóltam közbe. Folytatta: — Vannak az embernek barátai, akik előtt ki szokta önteni a szivét. Elmondja örömét', bánatát, mint ahogy nekem is itt van a Klári. Is­meri őt. Amit én most magának mon­dok. magától kérdezek, furcsa do}og. Magam sem tudom, miért magával beszélek erről. Hiszen maga nekem nem barátom, maga csak egy beteg. S furcsán, leereszkedően, megvetően nevetett. — Nos, én mégsem Klárii, mégsem mást kérdezek. Maga mondja meg nekem: mi az a szerelem. Hirtelen nem tudtam, hová legyek. Felnéztem Eszterre, de csak zavarát láttam. Komolyan beszél. Nem mer- tepi nevetni, még mosolyogni sem, — megpróbáltam válaszolni: — Én sem keresem, kérdezem, mi­ért e kérdés, s hogy ezt miért éppen egy betegtől kérdezi. Aki ma él, hol­nap meg talán ... Ilyen állapotban az ember képes túlozni, felfokozni, nagyítani, s elengedni a képzeletét, gondolván: nekem már úgyis mind­egy minden. Aztán: ml vagyok én? Én sem ismerhetem a szerelmet job­ban akárkinél, magánál sem. Eszter! Maga asszony már. nyilván túlesett a szerelmen, vagy ami ennél jobb: most is abban él. — Igen. igen. de mégis, meghatá­rozva szavakkal, leírva, körülhatárol­va, mit tart annak? Mit mondjak erre? Ami éppen rá­jár az ember szájára: — Talán két ember kölcsönös von­zalma, tetszés, megbecsülés, közös munka, közös élet. áldozat, küzde­lem. vágy, harmónia, szeretet...-*■ Ugyan, — vágott közbe. — maga naiv ember. Ez lenne mind? — Szerintem. — Ez is, és mégsem az. Látja, kél éve élek a férjemmel. Amit mon­dott, nálunk mind megvan. S mén ennél több, amit nem tudok elmon­dani. valami olyan, ami örök, am, szetváiaszrhatatlan. — Na igen, de mi hát? — Civódás. bánat, ellentét. — ami vonz, ami összetart. Amit maga mond, az nagyon egyhangú lenne , S ami egyhangú, az fáradságos, nem: 1 Ki tudja? Mint ahogy én sem tudom hogy mi az.« hogy valaki itt hevei gyeken át súlyos betegen ezen a kú­rafolyosón. vegetál, mert azt hiszi élet lesz belőle még. aluírcsak maga rá nem nézek, munkadarabnak né­zem, sokszor már emberszámba sen veszem. — s akkor egyszer rámjön hogy beszéljek vele. S megkérdez : zem, mi az a szerelem? S maga néz . harmóniáról, meg vágyról dadog, — s én újra csak a beteget látom ma­gában. S maga most azt hiszi: bolonc i Mintha hadakozna, mintha önma­> gát nyugtatná. • — A férjem? Ismert, nem? Orv<K egy másik szanatóriumban. Tudja milyen ember? Tele hibával, tatái r nem*is olyan tehetséges, mint aho , gyan ő magáról képzeli. Gyöngéd sen . tud mindig lenni. S hiába, hiába jái . szik néha előttem is a Klárival, a. mind semmi. Tudom, érzem, ez mind mind csak félrevezetés. Igen. igei > félrevezetés. Mert ő érzi. éreznie kell hogy nagyon szeretem. S ö is engem ■ mi, ahhoz kétség sem férhet. Látja- én mindig így képzelem, ez a szere • lem. Ahogy ml kínozzuk, ahogy m : szeretjük egymást. ■ Cöúk néztem , tői beszél... Eszter fiolát morzsol . ujjal között, úgy heveskedeU:- — Mondja, lehet az, hogy egy fér- jes asszony mást szeressen? A szobában, amióta benn tartótka Fekszik a beteg lun^a“^ bad ég alatt, a tűző nap bágyasztja heteken át, — s csak szivja-szivja az illatos, mámoros, fenyötzagú budake­szi levegőt. A pavilon sarkán már a nagy budai hegyek erdeje, — égy lé­pés csak, s az ember belevesz az ir­datlan rengetegbe. Ijedt özek riadnak tova, — s pilleszárnyú,Jarka lepkék kergetöznek. Száz, meg ezer madár csipog, csicsereg faradhatatlan', idillt fakasztva a tájon, meg az emb/er bo­londos szivében. Még, ha beteg, akkor S csak fekvés, fekvés egyre, örök­ké, mintha már erre nem is lenne több ideje. Lába elölt hever az ibo- lyás, budakeszi temető, ahol szép sor­jában hevernek, akiknek nem volt már idejük a gyógyulásra. Dehát csak feküdni kell, — mert attól gyógyul az Aztán, ha belefárad az ember lesni a legmagasabb fenyő tetejét, — és számolgatni, hogy hány fenyő tőr a magasba addig, ameddig a szem a pa­vilontól ellát, ha már azt is megszá­molta. hányszor repült el a vad­galamb délelőtt erről a faról a ma­iikra. — új játékba kezd — s a szíré dobogását hallgatja. S azt olyan jó hallgatni, — számolgatni, ha nem is szabályos már. vagy még. — de mé­gis oly jó ballgatózni reá. — óiért akkor tudja az ember: még el. Es eint olyan jó... Aztán kékruhás, fehérkötenyes alak suhan tova az ágyak között, — gyor­san. akár a szélvész. — s ahogy ve- pigkopoa a kúrafolyosó nehéz csend­je,,, — felriad az ember, s arra for­dítja tekintetét önkéntelen. A kúraágy alacsony, épp csak va­lamivel magasabb a föld szintjénél, mit lát meg az ember a tovatűnő utakból legelőbb? A lábát. Azt végig­mustrálja. nézegeti, bámulja, csak aztán halad feljebb. Nem csinos láb. a termethez vastag is talán, olyan­forma, mint a szobrok lábai. Fiatal, fürge lábak, — rohangálnak le s fel, — s már nem unott- as ember. A ter­met csinosabb. — üde. piros arc, lo­bogó szőke haj. csillámlik rajt’a nap­fény. Egy kis feltHdulás a nagy-nagy szomorúságban. De csak egy pillanatig. Mert az Irigység tanyát ver a megfáradt szív­ben, haj, szép ifjúság, hová lettél?! Miért, hogy a másik ily fiatal, üde, vidám és gondtalan? Mint ez az Etx- ter. Nem csillag, csak Eszter, húszegy­néhány éves fiatalasszony. Es főnö- . hónapok száll­Napok teltek, taki _ Eszl€, minden reggel megjelent, — vihar- zott a betegek közt ide-oda. — csoda­pirulákat osztogatott, lestük, bámul­tuk. mig bele nem fáradtunk. Aztán megszoktuk, el is untuk. Csak néha szólt hozzánk, akkor is kurtán, mo­gorván, hivatalosan. Tartotta magot nagyon. Nem törődtem vele. Lestem tovább az égignyúló fákat — esténként, meg álmatlan éjjeleker számoltam a hunyorgó csillagokat melyek oly sűrűn, sejtelmesen ra gyogtak a budakeszi égen. S az oly csodálatos szép volt. a ha­talmas csöndbe belehallgatóznl. a. illatok összevisszaságát lélegezni/ Hí vagyon belefelejtkezett az ember, a: hitte: ennél nincsen is szebb élet. ! ha egy kutya a nagy éjszakában va lohol lenn Budakeszin el vakkantot U magát, még örült is az ember: lám nem egyedül utazik a reszkető csilla gokig. Eszter hát nem volt sehol, - szinte nem is láttam, pedig ott Ifbe gélt közöttünk nap-nap után. Hanem egyszer a rendelőben, amin injekcióra várakoztunk, oly furcsái ült a széken. Kék szoknyája felcsú szott a lábán, s akkor egyszerre el felejtkeztem a fenyőkről, meg a csíi logokról. S hogy tekintetem ott felej tettem, — Eszter észrevette. De nen mozdult meg, — ült tovább, háláló nyugalommal, szó nélkül. Mereven hivatalosan, mintha nem is embe Ettől kezdve mindig izgalomma vártam a reggelt. Jön-e már? S h> léptei alatt megzörrent a folyosó be ton ja, — tekintetem ót kisérte. Szá moltam a lépteit. A rendelő a pavilon közepén voh attól jobbra, balra a btegszobák. Tud tam: mikor fordul balra, mikor jobb ra, mert másként hangzottak lépte Most balra, hozzám egyre közelebl Tizennyolcat lépett, akkor ért a ágyamhoz. Naponta négyszer-otszö jött arra. Nézte a lázlapomat, — fel firkált rá valamit, — aztán men tova. EgyetleH szó nélkül. Minth megvetett volna. — amióta úgy meg néztem a rendelőben. S mégis, mini ha a levegőben néma szikrák pattan SZERELEM? Részlet a „Budakeszi ibolyák“ című novellasorozatból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom