Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

RSZAKMAGY.ARORSZAG

s

Jelentés Mikóházáról

A mikóházai Aranykalász Termelőszövetkezet csak néhány hónapja alakult A faluban eddig nem volt tsz, így az emberek a közös gazdálkodási formát közvetlenül nem figyelhették meg, csak az újságokból, rádióból tájékozódhattak a szövetkezeti élet gondjairól, eredményeiről. Most már a mikóházaiak is közösen művelik birtokukat. Milyen erős ez a tsz? Van-e alapja a közös gazdálkodási formának, ami biztosítani tudja az emberek jobb életét?

Az Aranykalász-ban 227 ember művel 835 hold szántót. Ezenkívül legelő, erdő, szőlő és gyümölcsös is tartozik a szövetkezetiek birtokához. Az embereknek még nem volt ugyan idejűk megszokni a közös munkát, hiszen még fiatal a szövetkezet, mégis a legszükségesebb munkákat már elvégezték. Főleg a gyümölcsösben akad ilyenkor sok tennivaló. A hat hpld gyümölcsös eddig bizony eléggé elhanyagolt állapotban volt. A szükséges téli munkálatokat most már egy 16 tagú brigád elvégezte. De a földeken is elkezdődött a munka. A barázdákban álló „pangó” vizeket a legtöbb helyről már lecsapolták, hogy ezzel is elősegítsék a száradást. Nagyon fontos tennivaló most a szövetkezetben a vetőmag összegyűjtése. Sok kezdő termelőszövetkezetnél az emberek csak nehezen szánják rá magukat. Hogy a vetőmagot a közösbe vigyék. Pedig csak így lehet biztosítani a jövő évi kenyeret. A mikóházaiak is tudják ezt és nincs is baj a vetőmag összegyűjtésénél. Az Aranykalász vezetői például úgy terveztek, hogy 150 mázsa sörárpa vetőmagot kérnek majd a tagságtól és a szövetkezetiek 182 mázsát hordtak össze. Zabból a tervezett 8 mázsa helyett 31 mázsát vittek a közös magtárba. Csupán kukoricából hiányzik még a vetőmag, de csak azért, mert eddig nem morzsoltak le eleget. Hamarosan ebből is elegendőt adnak majd össze a szövetkezetiek.

Ennek a tsz-nek sincsenek kész gazdasági épületei, ezért hamarosan hozzálátnak az építkezéshez. Szükségük van egy 50 férőhelyes tehénistállóra, ahol kizárólag csak fejősteheneket tartanak majd. Amíg ez készen nem lesz. addig az állatokat csak szétszórtan tudják tartani. Az építéshez 250 ezer forint hitelt kapnak. így nagyobbrészt saját erőből fejezik majd be ezt az épületet.

Ezen a hegyes-dombos vidéken a juhtenyésztés igen kifizetődő. Ezért itt szinte minden község tsz állatállományában helyet kapnak ezek az igénytelen, mégis nagy hasznot hozó állatok. Az Aranykalász tagjai is szándékoznak juhtenyésztéssel foglalkozni. Még ez év őszén körülbelül 150 darab anyajuhot akarnak legelőre hajtani. Ezenkívül eltervezték azt is, hogy 500 darab libát is tartanak majd, mivel van legelőjük, vizük, hiszen a Bózsva patak itt folyik a közelben.

Mikóháza földje a falu északi fék - vésőnek következtében nem a legalkalmasabb kertészet létesítésére. Kísérletképpen azonban egyelőre 2—3 holdon mégis termesztenek majd kertészeti növényeket. Később aztán majd, a sikertől függően, változtatják ezt a területet. Sörárpának azonban igen kedvez ez a földterület. Mór eddig is sokan foglalkoztak a községben ezzel a növénnyel. A szövetkezetiek mintegy 150 holdon akarnak sörárpát termeszteni. A mikóházaiak sokat várnak a gyümölcsöstől is. A meglévő 6 holdat kevésnek tartják, és őszre nagyméretű telepítést kezdenek majd el. Mintegy 10 holdat akarnak beültetni almafákkal. De kihasználják azokat a földterületeket is, amelyek különben terméketlenek, és nem alkalmasak igényesebb növények termesztésére. EZeken a területeken fenyveseket telepítenek és karácsonyfaként árusítják majd a piacokon.

Az Aranykalásznak kőművesekből és ácsokból külön építészeti brigádja is van már. A szövetkezetben mindenkinek tudnak munkát adni, megélhetést biztosítani. A szövetkezeti emberek jobban akarnak élni. mint ahogy eddig éltek. Meg is van rá a lehetőségük. A közös gazdálkodási formának biztosak az alapjai, lehet rá építeni. Ha a mikóházaiak élnek a nagyüzem adta lehetőségekkel és okosan használják fel a falu adottságait, akkor tervük sikeresen megÚj lakások — fészekrakóknak

hamarabb lakáshoz Jussanak a fiatal

iUX

Újabb öt bányászközség kapott jó ivóvizet

Évek óta húzódó probléma volt a Miskolc-környéki szénbányákhoz tartozó Barossakna mellett települ: bányászközségek egészséges ivóvíz ellátása.

A munkásosztály helyzetének megjavításáról hozott párthatározat után a Borsod megyei Vízművek PeEgyre nagyobb az érdeklődés ax értékesítési szerződések iránt

örömmel várják a termelőket, termelőszövetkezeteket, hiszen a felvásárolt mennyiség az ország kenyér- és vetőmagellátását segíti elő.

Szó esett a spekulációról is. Jelentősebb törvénysértés nem történt, azonban több spekulációt észleltek különösen Ózd környékén. „Élelmes” pénzszerzők szívesen vásárolgatnak — lehetőleg olcsón — a miskolci hetipiacokon és a felvásárolt árpát, kukoricát jóval drágább áron adják el Ozdon és környékén. Természetesen az ilyen spekulánsok ellen, — akik árdrágítást, csalást követnek el — szigorúan megindítják

Igen előnyös az idén a termelőszövetkézétele számára a babtermelés. Vetőmag van, s a tsz-ek kukoricavetéseikben — köztesként — jelentős mennyiségű babot termelhetnek. Ezt jó áron értékesíthetik, s a föld így kétszeres hasznot hoz. További haszon még. hogy az átadott mennyiség beszámít az árutermelési terv teljesítésébe: túlteljesítés esetén ezzel újabb haszon vár a termelő- szövetkezetekre: az állam részéről hitelelengedésben, s egyéb kedvezményben részesülnek!

Ózdon megkezdték az Erzsébet-híd kísérleti anyagának gyártását

Az ózdi Kohászati Üzemek dolgozóit az idén kényes, nagy gondot igénylő feladattal bízták meg. Tőlük várják az újjáépítendő budapesti

önkiszolgáló cipőbolt Izsófalván

Néhány nappal ezelőtt újabb szén- folttal gazdagodott Izsóf alva kereskedelme: az edelénui járásban Izsó- falván nyílt meg az első önkiszolgáló cipóbolt.

Az üzlet vezetője elmondotta, hotTV körülbelül 520 féle női és férfi cipő van elhelyezve a polcokon, iav a vásárlók nemcsak a kirakatban lévő néhány pár cipőben válogathatnak, hanem — az igényeknek megfelelően — az önkiszolgáló cipóboltban elhelyezett lábbelik bármelyikét felpróbál- hatják, illetve megvásárolhat iák.

Erzsébet-híd tartókábel alapanyagának elkészítését

A rendkívül nagyszilárdságú acélhuzalok anyagának gyártási eljárását, technológiáját — a gyár tapasztalt szakemberei, Králik «Arisztid és Mokri Pál főmérnökök, továbbá Mackó József és Bogyó János technológusok — a megadott határidő előtt kidolgozták. Ennek alapján a martinüzemben a napokban több tonna acélt leöntöttek erre a célra s a héten megkezdték a hengerlést. Az előírt technológia szerint az acél- tömbök felületét láng ráfűvással tisztítják meg, majd kénsavas oldatban pácolják, hogy a jó hengerelhe- lőséget biztosítsák. Az egyelőre kísérleti célokat szolgáló gyártás során kétféle, 8,5—9.5 milliméter átmérőjű, továbbhúzásra alkalmas huzalokat készítenek, s azt a hazai drótgyárakba küldik kipróbálásra, amelyek majd a tartókábel készítéséi végzik. A kipróbálás után ez év második felében mintegy 1500 tonna huzalanyagot gyártanak az ózdi kohászatban.

reces-bánya telep egészséges ivóvíz ellátásának megoldása után Öt újabb bányászközségbe építette ki a vízvezetékhálózatot. Erre a célra a bükki Galya forrás vizét használták fel. A forrás napi 300 köbméter vízmennyiségét természetes eséssel vezették a csőhálózatba, s így Parasz- nya, Varbó, Radostyán, Kondó és Sajólászlófalva községekben lakó bányászok már egészséges ivóvizet

A bányavidék vízellátására mintegy 12 kilométeres csővezetéket fektettek le, s több mint 50 közkutat állítottak fel. A befejező munkákkal most készültek el. A forrás vízhozamát figyelembe véve. az öt bányászközség mintegy 10 000 lakosának hosszú időre megoldották ivóvíz ellátását.

Huszonnyolc szocialista brigád

Az ózdi Kohászati Üzemekben é múlt évben 181 munkacsoport 2328 dolgozója kezdte meg a vetélkedést a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A gyár üzemeiben megtartott termelési tanácskozásokon a dolgozók szigorú, de ^ondoe mérlegelés után 28 munkacsoportnak Ítélték oda a megtisztelő elmet, azoknak a brigádoknak, amelyek vállalt kötelezettségüknek méndenben eleget tettek.

Ne szólj szám... ?“

A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY. az újítómozgalom is bírálat, ha úgy tetszik. Hiszen a régi, megszokott termelési eredmények megváltoztatását. felemelését, a munka megkönnyítését célozza. Nagyon is tevőleges bírálat! Nemcsak kritika, persze, de most ezt az oldalát hangsúlyozzuk. A mezőgazdaság szocialista átszervezése talán nem az? De az is. Képzeljük csak el, mire vezetne, ha szemethunynánk a kisparaszti gazdaság gyengeségei felett, vagy pedig — a kényelmesebb oldalát választva — nem törődnénk vele. A marxista (világnézet is ügy tud egyre nagyobb tért hódítani, hogy bírálja a vallásos ideológiát. Másképpen nem is tudná leleplezni és az embereket annak helytelenségéről meggyőzni. Érdekes, hogy ez sok ember előtt teljesen magátólértetődő. Azt mondják, hogy ezek persze nagy dolgok, a szocializmus építését jelentik. Sőt tovább mehetünk, azt is elfogadják, hogy enélkül nem lehet szó az új társadalmi rendszer megvalósításáról.'

De hiszen a bírálat ugyanolyan része a szocializmus építésének, mint az említett fontos elvi jelentőségű dolgok. Miért mégis a húzódozás, a gyakori rneg nem értés? Mert Itt nan mint nap közvetlenül emberekről van szó. Az emberek pedig nem egyformák: egyik érzékenyebb, a másik komolyabban veszi, ha megmondják hibáit. Szinte közhelynek számít hogy aki dolgozik, követ el hibákat. Lehet, hogy valaki jól dolgozik, de még van hiba munkájában, magatartásában, ami akadályozza, hogy nagyobb eredményeket érjen el. Ezt 6 maga vagy látja, vagv nem. Ezt megmondani miért hiba? Valamennyien a VII. pártkongresszus határozatainak megvalósításán dolgozunk. Ha

valaki most azt akarja, hogy jobban végezzük feladatainkat — csak helyeselni lehet.

VANNAK EMBEREK, akik. ha munkájuk fogyatékosságairól hallanak, felkiáltanak, hogy már megint „fúrnak!” Ez nem ugyanaz. Meg kell különböztetni a párttól teljesen idegen, intrikus „furkálást” a karrierista, öncélú piszkálódást a bírálattól. Az intrika, a,.fúrás” önző, egyéni célokat szolgál és a legnagyobb hiba lenne ös/.- szekevemi a bírálattal, ami társadalmi haladásunk előrelendítöje. Azt sem lehet persze elfogadni, hogy a bírálat hallatára valaki ködösítő módon, ahelyett, hogy elismerné a hibát, a jószándékú észrevételt is „fúrásnak” minősíti.

Gyakori a „százalékolás”. Több szempontból is százalékolnak. Lemérik, hogy mennyi igaz abból, arfiit a bíráló mond, meg az is előfordul, hogy kiszámolják: „igaz, van a megbírált munkájában x százalék hiba, de mit számít ez az eredményekhez képest!” Ezek régi „álláspontok”. Találkozhattunk velük a munkásmozgalom történetében korábban is. Ezek a méricskélések semmi jóra nem vezetnek. Általában nem arról van szó, hogy valaki csak jól vagy csak rosz- szul dolgozik. Nem kötelező azonban megdicsérni valakit, ugyanakkor, amikor a hibáját megmondjuk. Ez olyan túlzott igény, ami sokszor csak arra jó. hogy a bírálatot visszautasítsák a dicséretre való hivatkozással.

Kevés dolog van, ami olyan felelősséget jelentene, mint éppen a bírálat. Ha elfogadjuk, hogy a szocializmus építésének szerves része, akkor érthető a velejárd felelősség. Ezt még csak fokozza, hogy emberekről, emberek munkájáról van szó. akik a a legfontosabb szerepet töltik be. Anyagot, terméket — mondjuk egy darab acélt — elrontani — nem jó dolog. Zavarja a munkát, termeléskiesést jelent. Mégis azt gyorsan, könnyen lehet pótolni. Embereket azonban nehezebb. Az ember érez, gondolkodik, nagyon sok minden hatással van rá. Egy-egy meggondolatlan, felelőtlen megjegyzés vagy vélemény hosszú Időre kihat egész tevékenységére. Ez pedig éppen a fordított hatást eredményezi, mint a jóakaraté, konstruktív kritika. Egyik párttitkár elvtárasal beszélgettünk, aki a beszélgetés során azt mondta, hogy a felelőtlen kritika legalább olyan veszélyes és hibás, mint a kritika visszautasítása. Igen, így van. ezzel teljesen egyet lehet érteni.

Az újságokban gyakran olvashatunk leveleket, amelyeket a dolgozók írnak. Szóváteszik a fogyatékosságokat. megírják az eredményeket Termelési értekezleteken javaslatokat mondanak el arról, hogyan lehetne a munkát jobbá tenni. A népi ellenőrző bizottságokhoz elküldik észrevételeiket, melyek sok segítséget jelentenek a még meglévő hibák kiküszöböléséhez. Ezeknek a dolgozóknak a száma állandóan gyarapszik. Ki kell még emelni, hogy ezekben a levelekben, felszólalásokban leggyakrabban nem egyéni panaszok, hanem utcát műhelyt, munkahelyet — vagyis közösréget érintő dolgokról van szó. Ezek az emberek már sutba dobták a régi ..ne szólj szám, nem fáj fejem” magát túlélt, ócska „filozófiáját” és akkor nem fáj csakugyan a fejük — ha szólnak!

BECSÜLJÜK MEG a bírálatot *9 ezzel együtt természetesen a bírálót Ha egyre több lesz a bírálat, illetve bíráló — oly mértékben csökken, vagy tűnik el a burzsoá rendszernek ez a ..ne szólj. . .” köntösbe burkolózó maradványa is.

Déri Era«

A napokban beszélgettünk a Terményforgalmi Vállalat vezetőivel a velőmageUátáaról, a szerződéskötésekről és a termelőszövetkezetek megsegítéséről.

Zoltán József elviére, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy évről- évre több terményt vásárol fel a vállalat. Az elmúlt évben például 1500 vagonnyi terménnyel vásárolt többet, mint 1858-ban. s az idén — persze ez elsősorban a termésátlagtól függ majd — a szerződéskötések «topján még több felvásárlásra lesz kilátás.

— A vállalat legfontosabb feladata most — mondotta — a vetőmag biztosítása és elsősorban a termelő- szövetkezetek segítése. A terményforgalmi kirendeltségeknél folyik a' vetőmagcsere. A lehető legteljesebb mértékben szeretnék kielégíteni az Igényeket. A termelőszövetkezeteket illetően a vállalat minden egyes kirendeltsége megbeszéli a környező tsz-ekkel a vetőmagproblémát, a csereakciót, s úgy intézkedik, hogy egyetlen közös gazdaságban se legyen fennakadás a tavaszi vetés idején.

Örvendetes hír, hogy az elmúlt évhez képest háromszor annyi hib- rid-kukoricavetőmagot igényel a fahi. A tavalyi 39 vagonhoz viszonyítva az idén 105 vagon igénylési érkezett be, de előreláthatólag ez isi kevés lesz. Éppen ezért a Termény-i forgalmi Vállalat érintkezésbe lépett i a hibridűzemmel az esetleges so-i ronkívüii mennyiség leszállítása vé-i gett.

A vállalat cserével 17 vagon zp' i és 130 vagon sörárpa vetőmagot biz-! tóért a termelőszövetkezeteknek ési egyéni gazdáknak.

Elmondotta Zoltán elvtárs, hogy! egyre nagyobb az érdeklődés az érté- i kesitési szerződéskötések iránt. !

Már eddig is sokan — különösen i

mennyiségű kenyérgabonára, sörár-i pára, babra és napraforgóra kötőt- i tek szerződést. A szerződéskötés mégi tart, % a vállalat kirendeltségei i

800 ezer teriot nyereség i iHtai iÉKzinetkezeta ;

Bühkábrány és Vidéke Körzeti; Földművesszövetkezet vattai tagszö-; vetkezet e a közelmúltban tartotta• meg évi rendes közgyűlését. Ez *1-; halommal az 1959. évi munka érté ; kelésére került sor. Az előadó a tag-\ szövetkezet munkájáról szólva beje-', lentette, hogy az elmúlt évben lel-', tárhsány nélkül dolgozlak, s több; mtní 800 ezer forint tiszta nyerésé-; pet értek el. Így a tagság minden', 100 forint után 1 forintot kapott vá-[ sáridsi visszatérítésként. A közgyűlés, vészt*; evői több pontból álló határo-', tatot hoztak. Ezek között szerepel,', hogy a földművesszövetkezet birto-\ kában lévő mezőgazdasági felszere-', léseket átadják a helyi termelőszö

A közgyűlés résztvevői a taa*zö-\ vetkezet saját beruházásának meg-* valósítása érdekében lemondtak az; WéO. évi vásárlási visszatérítésről.

BaHa Zoltán Vatta

RÉGI KÖZMONDÁS: ne szólj szám, nem fáj fejem. A múlt rendszerben megvolt ennek a maga oka, alapja. Itt-ott még ma is megemlítik — de a szavak mögött más a tartalom. Ilyeneket hallottam a napokban: „Én nem szólok, más is lát hibát, miért pont én szóljak?” „Én már öt vezető mellett dolgoztam ezen a helyen, mégis csak jobb ez, mintha én lennék a hatodik helyen." Egy fiatal értelmiségi ismerősöm elég cinikusan úgy fogalmazott, hogy „míg a bírálat nem prémiumfeltétel, én ki se nyitom a számat mert a pénz azért mégis csak jobb dolog”.

Jellemzőek ezek? Nem! A szocializmus építésének ezer más jellemző vonása van. Mégis szóbahozzuk, mert káros, visszatetsző jelenségek.

Egyik szovjet filmben egy idős orvos mondja, hogy mutassanak neki olyan embert aki szereti a bírálatot. Tényleg, nem nagyon szereti senki, ez azonban nem jelentheti azt, hogy ne bíráljunk. De talán nem is ez a lényeg; inkább az, hogy a bírálókat nem nagyon szeretik. Nem tudom, ki hogy van vele, de nem szeretnek az emberek mindenkit. Ha viszont azért szeretnek valakit, mert nem bírál, — elég sajnálatos dolog. Tudok olyan esetekről, hogy azokat különösen nem szeretik, akiknek nincs véleményük dolgokról, vagy ha van, azt nem mondják meg. A mi társadalmunkban egyáltalán nem erény, ha valaki mindenre csak bólogat.

Hat még olykor az a kispolgári szemlélet, hogy „miért kell élezni a dolgokat", „olyan rendes embert miért kell .bántani*!” Ha ezeket a dolgokat elfogadnánk, semmire sem mennénk. A mindenbe belenyugvás, a kényelemszeretet ilyen formában ellentétes a kommunisták felfogásával, ezért harcolnak ellene. Nem „bántunk” senkit azzal, ha megmondtuk hibáit, tévedéseit, mulasztásait. Éppen ellenkezőleg; ezzel segítünk leg-