Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

ESZAKMAGYARORSZAG

s

Petőfi utolsó útja

Dienes András tudományos kutató „Petőfi a szabadságharcban“ című előadásából

A napokban hírül adtuk olvasóinknak, hogy a Diósgyőri Kulturális Napok megnyitása keretében Dienes András tudományos kutató tartott igen értékes előadást „Petőfi a szabadságharcban" címmel. Nem áll módunkban az előadás teljes szövegét leközölni, mert lapunk oldalterjedelme ezt nem teszi lehetővé. így az értékes előadásnak csak a befejező részét adjuk közre az alábbiakban. Azt a részt, amely Petőfi életének utolsó szakaszát kiséri nyomon a tudományos kutatás alaposságával és amely a költő halálának körülményeit tisztázza.

Az előzményekben oknyomozó alapossággal ismertette a neves kutató a szabadságharc mozzanatait.

illetve Petőfinek a szabadságharcban való részvéte lét, a szabadságharc ideje alatti életét. Az illusztris> előadó sokéves kutatása nyomán tartott előadásábólX igen sok új adatot ismerhettünk meg Petőfi életéből,> a szabadságharc egyes mozzanataiból és az ez időben $ keletkezett Petófi-versek indítékaiból.

Az alább közölt részletet közvetlenül Petőfi életé-1 nek az a mozzanata előzi meg, amikor összetűz az/ akkori hadügyminiszterrel, a fiatal Klapka GyörgyT tábornokkal, méltatlan megtámadtatása folytán lemond? a rangjáról és már mint civil, szenvedélyes hangul levélben alaposan megmondja véleményét az ideiglenesV hadügyminiszternek. 4

Seregszemle előtt a Magyar-Szovjet Baráti Társaság

Baráti Társaság.

Ezen a tanácskozáson elhangzik és megvitatásra kerül a megyei elnökség beszámolója, mely összefoglalja az 1958-V tavaszi megyei konferencia óta eltelt két éves időszak munkáját, tapasztalatait, vázolja a mozgalom időszerű feladatait és módszereit. A küldöttértekezlet felfrissíti és kiegészíti a társaság megyei elnökségét, s megválaszt ja azokat az aktivistákat, akik megyénket képviselik a Magyar-Szovjet Baráti Társaság április 22—23-i országos kongresszusán.

Mind a megyei küldöttértekezlet, mind az országos konferencia nagyjelentőségű eseménye és — a párt VII. kongresszusának útmutatásai nyomán — egy fejlődési szakaszt lezáró fontos állomása a magyar-szovjet barátság mozgalmaJelentőségük folcozódik azáltal, hogy csaknem egyidőben kerülnek megrendezésre hazánk felszabadulása 15-ik évfordulójának megünneplésével, amikor a mozgalom is ünnepli fennállásának másfél évtizedét.

E tizenöt esztendő alatt egész társadalmi rendszerét átépítette a magyar dolgozó nép. Nem könnyen, nem kisiklások, kerülőutak és tévedések nélkül ugyan, de megteremtettük az új világot, az óviiágnak romjain — 'miközben átformálódtunk, továbbfejlődtünk magunk is, s hatalmasat változott körülöttünk a világ is.

A hőn óhajtott békét és szabadságot. az új világ lehetőségét IS évvel ezelőtt csaták füzében a szovjet emberek hozták el nekünk. S most úgy érezzük: még közelibb barátaink, mint akkor voltak. Hiszen: másfélévtizedes új történelmünk kölcsönös kapcsolatai mélyítették el és szilárdították meg barátságunkat, mely kiáltotta az idő próbáját, s keresztülhúzva 1956. őszén a hazai és külföldi revizionizmus és reakció számításait, széttéphetetlennek bizonyult. Hogy az ember nálunk szabad, s a magyar valóban igaz magyar lehet, azt nagyrészt ez a barátság tette és teszi lehetővé. Akinek nincs hályog a szemén, az érzi, tudja és vallja is: felemelkedtünk, nemzeti függetlenségünket 400 év után visszanyertük és megszilárdítottuk. s ennek és további fejlődésünknek — a magunk épitőmunká- ja mellett —. alapvető biztosítéka: szövetségünk és barátságunk a Szovjetunióval.

Mega ez a barátság tizenöt esztendővel ezelőtt vált nyilvánvalóvá és általánossá, akkor jött letre a Baráti Társaság tömegmozgalma, de előbb született meg. Nemcsak jelene van és jövője lesz, de múltra is visszatekinthet. Már Kossuth. Jókai. Ady Endre és mások is kifejezték érdeklődésüket és rokonszenvüket a cári Oroszország elnyomott népe, demokratikus erői és eszméi iránt. 1917-ben és az utána következő években magyar munkások. parasztok és értelmiségiek, a hadifoglyok ezrei vérük hullásával is résztvettek a világ első szocialista forradalmának és eredményeinek megvédésében. A magyar kommunistáknak azóta is tápláló erőforrása az orosz és szovjet példa. 1919-es hősé vállalkozásunk, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság a szovjet forradalom harcainak szempontjából is jelentékeny erő volt.

E barátság valódiságát kölcsönössége adja meg. Nemcsak nálunk van magyar-szovjet barátság. Szovjet földön is él. az egyszerű szovjet dolgozók szívében is ég a barátság érzése, a rokonszenv és az érdeklődés lángja népünk, hazánk, munkánk iránt, s vannak, akik nyelvünket is megtanulva tanulmányozzák irodalmunkat, kultúránkat. A Szovjet-Magyar Baráti Társaság kiállításokkal, hangversenyeken, barátsági esteken ismerteti életünket, munkánkat. A filmünnepek. a könyvnapok, a mezőgazdasági és orvosi konferenciák itt és ott egyaránt megrendezésre kerülnek. Kölcsönösek a művészek és művészegyüttesek vendégszereplései, a különböző szakmai küldöttségek tanulmányútjai is.

Említhetek más, nem közismert példát is. Nemrégiben jutott el hozzám a „Kárpátok” című irodalmi almanach I9S8. évi 2. száma. Beköszöntőjében olvasom: ez a könyv az Ukrajnai írószövetség kárpátontúli

tagozatának kiadása, magyar száma. Az évenkénti négy számból egy mindig magyar nyelvű, s az ukrajnai magyar írók munkáit közli. A szerzők nagy része egyszerű dolgozó ember, nem egy közülük azokból a falvakból, amelyeknek lakói közül 15—20 évvel ezelőtt dig valaki tudott volna egyáltalán beszélgetni is az irodalomról. Most pedig7 A 239 házas Kígyós község öntevékeny színjátszói 1957-ben tizenhárom darabot adtak elő, Kisfaludy Károly. Szigligeti Ede és Csiky Gergely-md- veket is. Sándor László költő egyik, közvetlenül az ellenforradalom után rólunk irt versét ezekkel a tudatosan József Attilára emlékező torokkal fejezi be:

S bár sok a seb és sok az ár még, az élet él és lüktet újra: lendkerék csattog, kalapács döng, zúg a munka indulója.

Munkás, paraszt az ország népét jobb holnapba így menti át. s mind magasabbra vonja-túzé.

„az Ember vörös csillagát”.

Egy másik kárpátukrajnai tró, Nemes János, a hazánkban tartózkodó szovjet egységek katonájaként véletlenül találkozott Kisfalu- di-Stróbl Zsigmonddal, világhírű

s a találkozás és müteremlátogatás élményeit az irodalmi almanachban közzétett „Az igazi művész nem élhet népe nélkül" című kedves riportja örökíti meg...

A Magyar-Szovjet Baráti Társa- /1 ság megyei és országos „új tavaszi seregszemlé’’-jének két fő feladata van: visszatekintem a két utóbbi év munkájára és számbaven- ni mostani feladatainkat, megfontolni megoldásuk legjobb módszereit.

Tanácskozásaink tisztázni lógják társaságunk sokak előtt még mii- dig szokatlan, mert „megfoghatat- lannak” tűnő mozgalmi jellegét, azt. hogy nem a titkári iroda a Baráti Társaság, hanem maok

szovjet barátság, akik ennek ápolásával, a szó nemes érteimében vett propagálásával foglalkoznak.

A szovjet eredmények, tapasztalatatainak ismertetését össze kell kötnünk időszerű belső problémáinkkal, — ahogy ez például az elmúlt hetekben megtartott és a Hazafias Népfront megyei bizottsága, meg a tanács illetékes osztálya által szervezett magyar-szovjet mezőgazdasági napokon történt. Vagy: a szovjet pedagógia maradandó eredmé- íjjeinek, legújabb útmutatásainak olyan ismertetést kell hazánkban kapniok, hogy a neveléssel foglalkozó valamennyi állami és társadalmi szerv alkotó módon, a mi nevelésügyi helyzetünk és munkába vett iskolareformunk követelményeinek és feladatainak megfelelőéit. önállóan tudja azokat felhassA Magyar-Szovjet Baráti Társaság legfontosabb félidőén most az, hogy a különböző szervekkel (Hazafias Népfront, szakszervezetek, KISZ. TIT, nötanács, SZÖ- VOSZ stb.) közösen dolgozzék, gondoskodjék arról, hogy a maga sajátos programja: azok munkatervének is szerves, magától értődő részévé váljék, segítse ilyen munkájukat, mentációs anyagokkal.

Csakis ilyen munkamódszerrel tudjuk újabb és újabb rétegekben szilárddá tenni azt a meggyőződést, hogy a mi építőmunkánk elválaszthatatlanul összefügg a kommunizmust építő szovjet nép hatalmas küzdelmével, eredményes külpolitikájával: a népek testvériségének, sokoldalú kapcsolatainak is a békének a politikájával.

nyainkat, azok szellemét követjük ezen az úton járva.

Üdvözöljük a Magyar-Szovjet Baráti Társaság seregszemléjét, s kívánjuk résztvevőinek, hogy munkájuk nyomán is virágozzék tovább, s érleljen szép termést a szovjet is a magyar nép barátsága, — mindkét nép és az általános emberi haladás nagy ügye. a világbéke javárat GYÁRFÁS IMRE m MSZB7 megyei etmORe

és Héjjasfalva fele útján, vagyis pontosan az Ispánkűtnói érték el a költőt és dzsidával leszúrták; August von der Heydte osztrák összekötő tiszt körülbelül este fél hétkor itt látta holttestét heverni. Heydte őrnagy fgy írta le a halottat: „Egy lándzsaszúrástól kellett elesnie, a mellén vértócsa állt. Amennyire ezt futólagos vizsgálattal meg lehetett állapítani, a holttest középnagyságúnál kisebb volt és sovány; az arc eltorzult, az arcbőr sárgás, a haj és a hegyes szakáll fekete. A csizma és a kabát hiányzott a holttestről, az mg finom és a mellen redőzött volt a nadrágja fekete. Közli ugyanakkor. hogy a halott mellett szétszórt Katonai vonatkozású iratok és egy csomó, zsinegre fűzött, kiosztásra váró magyar kitüntetés hevert A szemtanú nagyon helyesen következtetett arra, hogy a halott. Bem valamelyik bizalmi állásban lévő tisztje lehetett és a hadifogságba esett honvédtisztek meg is erősítettek előtte: kétségtelenül Petőfi volt, Bem segédtisztje, aki Itt halt meg az Ispánkútnál — mint Heydte írta — „három-négy ölnyire az úttól”.

Ismerjük tehát a költő szabadságharckori szereplését, fegyvertényeit, halálának körülményét és halálának helyét. De nem ismerjük a sírhelyét.

Nagyon jól tudom, hogy a szélesebb tömegeket az a kérdés is na- fVun1uér.íekH “ & m&tán hogy fellelhető-e Petőfi sírja? Hangsúlyt zom hogy nem vagyok Petőfi sírjának keresője, kutatásaim az életrajz hatarain belül maradnak, de meggyőződésem, hogy több mint egy évszazad elteltével, a költő sírhelyéhez a tudomány aligha fog bennünket elvezetni, legfeljebb a véletlen, meg kell gondolnánk, hogy a három tömegsíron kívül még körülbelül öt-' ven magányos sír is voR a segesvári csatatér óriási területén és ez utóbbi"?* a helye ma már teljesen is-' meretlen A mai kutatás pótolni tud- ta I költő halálának körülményeit illetően a múltbeli hiányokat, de tu-' dományos választ nem tudunk adni, arra, hogy a temetésre kikényszerí- tett es Petőfit egyáltalában nem is-, merő környékbeli parasztok melyik1 sírba dobták a költő holttestét. Mint1 magyar ember, magam sem vagyok’ hajlandó letenni arról a reményről.* hogy Petőfi testereklyéi valaha mégis előkerülnek. — mint kutató azon- - ban állítom, hogy az erre irányuló munka lehet lelkes próbálkozás, de, semmiesetre sem tudományos vállalMi az. amit tudunk? Mi az, amit pontosan ismerünk? Azt a varázs-1 latos összhangot, amely a költő élete és életműve között van, s amely-' nek valóban nincs párja a világ iro^ j dalmában. Egy vesztett ütközetben , halt meg, hasonlóan — mint egyik I méltatója mondta — a süllyedő ha-' jő kapitányához, aki eltűnik az ör-[ vényekben, a hajó roncsaival. Igen.! így látjuk utoljára az alakját, a se- , gesvári csatában, honnan sem a raj- \ ta esett méltánytalanságok, sem i fegyvertelensége nem tarthatta visz-1 sza. Együtt menetelt oda a katonák- 1 kai, együtt állt az ágyútűzben a néppel, mely az ö szavát követve har-j colt — Egy vászonzubbonyban is ( katona maradt, a forradalom kato-1 nája. aki utoljára — valóban leg-< utoljára! — menekült a bukott harc- ] bői, követve, halálig követve a vert j sereget, sem sorsának, sem az ellen- f ségnek magát meg nem adva. t

Nem akarok meghatni senkit, nem ( ez a dolgom, de Ispánkutat tisztáb-* ban kell látnunk! Itt halt meg hu- \ szonhat évesen, törékeny testén egy , szörnyű dárdaszúrással. Nem pusz-í tán a miénk, magyaroké, már az, egész világ irodalmáé és. ha van va- ; laki a világ irodalmában, aki meg-, halt azért, amit megénekelt, akkor ő J volt az. Arca. ez a feledhetetlen,) túzből és füstből lobban elénk, ó az ' emberiség hősi halottja: költő, aki- ) nek hatása nemzete irodalmára pél- V dátlan, katona, akinek halála min- * den szabadságszerető ember számára ( példás. i

örök példánk: Petőfi!* i

vetésnek, nem szakított a forradal mi közéletben való szerepléssel.

Tény azonban, hogy amikor új híreket hallott Bem erdélyi harcairó és a felesége is közölte vele, hogj hajlandó elkísérni a háborúban Ián goló Erdélybe, feladta aradi útját éi mint Orlay mondja, egy óra múlv; már útban volt Erdély felé.

Ez volt az utolsó utazása, melynek útvonala a kővetkező: Mező berény—Vésztő—Biharugra — Nagyvárad (itt maradt el mögötte az Alföld) Királyhágó—Kolozsvár—Törd; (itt hagyta Miklós református lelkésznél családját) — Székelyföld- Bereck, ahol Bemmel találkozik — Marosvásárhely (itt válik el Egress} Gábortól). Július 30-án kezdődik a; utolsó útszakasz: Gagykeresztje— Vízválasztó — Kelementelke — Cse- Kefalva—Székelykeresztúr, melyei

akkor még Szitáskeresztúrnak neveznek: itt tölti utolsó estéjét s Gyárfás-féle házban — másnap hajnalban. július 31-én indul Bemmei és a kis sereggel Héjjasfalván é* Fehéregyházán át a segesvári meze felé. Habar Bem ismét visszaadta rangját és segédtiszti beosztását Petőfi ugyanolyan öltözékben van mint amelyben Mezőberényben kocsira szállt: egy fekete pantallóban vitorlavászon zubbonyban, szegett- mellű finom ingben, tehát civiiben. fegyver nélkül.

Bem azért megy seregével együtt Segesvár alá. hogy a Küküllő szűk völgyét elzárja Lüders cári tábornok elől, megakadályozza, hogy az ellenség elözönölje a Székelyföldet. A harc — Petőfi hetedik ütközete - délelőtt 10 órakor kezdődött és be- sötétedésig tartott. A csatát Bem elvesztette. de mivel Lüders nem merte Bemet üldözni, a lengyel hadművész kihasználta ellenfele tétovázásét és a háta mögött elfoglalta hadműveleti központját, Nagyszebent. Tehát a hadműveleti siker — a vesztett harc ellenére is, — Bemé maradt. Ez a harc hadászati mérlege.

De Segesvár mégis irodalomtörténetünk Mohácsa: ebben a harcban veszett el a legnagyobb magyar költő. Evekig kutattam ennek a néhány oranak történetét, joggal nevezett Fodor Gyula „percek történetírójának". Ma is vállalom ezt a címet. A hazai és erdélyi levéltárak, osztrák császári és orosz cári szemtanúk

memoárjainak felkutatása után _

l

egalább is hiszem — ma már nincs ismeretlen mozzanata a segesvári ütközetnek és Petőfi halálának. Elmondom vázlatosan, hogy mi történt.

A költő Gyalókay százados kocsiján érkezett ki a sereg nyomában a csatatérre. A magyar harcvonal Fehéregyháza nyugati végénél egy Sárpatak nevű patak partján húzódott, amelyen egy híd vezetett át. Ennek a hídnak a közelében látták a szemtanuk egész napon át a költőt, oly közel a tüzvonalhoz, hogy egy becsapódó tüzérségi lövedék arcába szórta a port és a földet. A hídon állt délután 5 órakor is, amikor bekövetkezett a nagy erőfölényben lévő cári lovasság támadása, mely áttörte a magyar harcvonalat. Ez volt az összeomlás; Bem kiadta az utasítást a hátrálásra. A költő is arra menekült, amerre vezére és a vert sereg: a héjjasfalvi országútim át. Székelykeresztúrnak. Az országút Fehéregyházánál a Haller grófok sírboltja mellett visz el: a kripta közelében látta egy cjllan*tra Petőfit Papp Lajos alezredes, Bem vezérkari főnöke. Sajátkezű leírását erről 1957-ben találtam meg. A kriptán túl egy kanyar van » úton: itt látta utoljára él\*? egy szemtanú. Lengyel József székely keresztúri orvos. Most egy emelkedő következik, úgynevezett „kaptató", majd a kaptatótól kétszáz méternyire egy szép füzes, közepén egy tiszta vizű forrás. Ez az Ispánkút, én neveztem el így a helyszínen, mert ennek a tereppontnak eddig csak román neve volt: Fantana Spanului. Itt hah meg Petőfi.

Bem seregének országúti üldözésére báró Brevern cári gárdafőhadnagy kapott parancsot Nyepokocsic- kij cári ezredestől. Az ezredes memoárjait 1956-ban találtam meg. Brevern báró ulánusai Fehéregyháza

„Petőfi, feleségével együtt Pestr« tért, amelyet akkor már felmentet a győzelmes tavaszi hadjárat honvédsége. de Budán még tartotta magát Hentzi tábornok a Várban, amelyet Görgey ostromolt. A költő apj; ez év tavaszán halt meg tífuszban anyját Pesten betegen találta, a háborús ragály, a kolera támadta mej szegény kis Hruz Máriát. A? Erdősoron lévő szerény lakás ablakai rezegtek Hentzi ágyúitól.

Petőfi nem katona már, de érthető, ha az ostrom érdekelte. A Svábhegyen, a magyar ostromparancsnokságon beleütközik Klapkába, ak: letartóztatja éleshangú levele miatt majd meggondolja, visszaadja szabadságát és kibékül vele. Maga Klapka írta le később, hogy kezel foglak ugyan, de a költő hideg és hűvös maradt. Isaszeg hőse évtizedek múlva magát mentegetve és nem mindig őszintén irta le összetűzésük történetét, — Petőfi szilaj haragjában „Egy goromba tábornokhoz” című verset irt Klapka ellen, amit csaknem mindenki ismer, azt ellenben nagyon kevesen, hogy a költő életében nem adta ki ezt a költeményt, fiókjába zárta, halála után 25 évvel jelent meg. Valóban nemesen tehát Petőfi viselkedett.

A forradalmi sereg elfoglalta Budát. a szabadságharc ügye delelőjén állt, amikor a költő mélypontra került. Anyja is meghalt, tiszti fizetésétől, jövedelmeitől elesett, a szó szoros értelmében családjával együtt nyomorgott, miközben a haza örömmámorban úszott. Erről is elfeledkezett az irodalom.

De az általános öröm sem tartott sokáig, a hosszú Buda-ostrom súlyos hadászati hiba volt. Nyugatról az új osztrák fővezér, a vérszomjas, nőket korbácsolta tó, hadifoglyokat kivégeztető Haynau báró jön új rohamra újjászervezett hadseregével, északról a cár katonái özönlenek be a Kárpátok repedésein: két császári zsarnok támadja meg a szabadságai védő kis népet. Kossuth általános népfölkelést hirdet és július 1-re nagy népgyülést hív egybe Pestre, amelyre — többek között — Petőfit k felkéri szónoknak.

Erre már nem került sor, a sorozatos csatavesztések és Görgey bűnös tétovázása miatt a főváros hadászati helyzete tarthatatlanná válik, a kormány kiüríti Pestet, majd Szegedre menekül. Petőfi elfogadja unokatestvére. Orlay Petries Soma meghívását és a Békés megyei Mezőberénybe utazik családjával. V,-.. amelyik percben feledem, bogy hazám te van. tökéletesen boldog vagyok!" — írja Aranynak. Ilyen percek nincsenek, a hírek egyre aggasztóbbak, az ellenség dobaja egyre közelebbi, a cár lovassága már az Alföldön száguldozik. Július közepén vagyunk.

A költő azon töpreng, hogy mitévő legyen. Bemről nem tud semmit, csak annyit, hogy Erdélybe Lüdersz cári tábornok tört be. vad harcok híre jár, senkinek sincsenek pontos értesülései. Viszonylag közel van Mező- berényhez Arad, az erős vár, amelynek Damjanich a parancsnoka, a hősök hőse, akit Petőfi ismer. Elhatározza. hogy meglátogatja feleségével együtt —bizonyos, hogy ez összefügg azzal a szándékával, hogy a várba költözik, a védtelen faluról. Ne felejtsük, az osztrák politikai rendőrség háromnyelvű — magyar, német, román — körözőlappal keresi a költőt, aki a dinasztia és a reakció első számú ellenfele. Haynau az egyszeri halált alighanem kevés büntetésnek tartaná a számára.

Július 17-én akartak Aradra indulni, de eltört a kocsirúd, otthon maradlak. Orlay Petries Somának az utolsó mezőberényi órákra vonatkozó feljegyzéseit 1959-ben találtam meg — innen idézem a részleteket. „Július 18-án megérkezett Mezőberénybe Bem futártisztje, Kiss Sándor huszárezredes és vele a költő barátja, Egressy Gábor. Erdélybe hívják Bem megbízásából. A költő először nem ad határozott választ, közli velük, hogy Gyoma város országgyűlési képviselőjének kívánja őt megválasztani, a szegedi parlamentbe. Ez az új adat is azt bizonyítja, hogy a köRő a szenvedett sérelmek ellenére sem tekintette Me- zőberényt valamiféle belső számki