Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

Szombat, 1960. március 19. A mezőgazdasági munkaversenyről Pártunk VII. kongresszusának tisz­teletére indított munkaversenyben az állami gazdaságok területéről mint­egy 110 ezer dolgozó, a gépállomások­ról 15 ezer traktoros és több mint 2 ezer 500 brigádvezető, szerelő, a mi­nisztérium irányítása alá tartozó vál­lalatoknál pedig mintegy 7 ezer dol­gozó, ezenkívül csaknem valamennyi kísérletügyi és tangazdaság részt vett. A verseny a tervek túlteljesítésére, a termelékenység emelésére, a minőség javítására, az önköltség csökkenté­sére és a társadalmi tulajdon foko­zottabb védelmére irányult E célok érdekében a mezőgazdaság területén dolgozók vállalása mintegy 500 millió forint értéket tett ki, s az előzetesen becsült számítások szerint ezt az ösz- szeget jelentős mértékben túlteljesí­tették. Az eredményekben Jelentős szere­pük volt az üzemek vezetőinek és szakembereinek, akik megteremtet­ték a vállalások teljesítéséhez szük­séges feltételeket és maguk Is haté­konyan közreműködtek a feladatok megvalósításában. Ennek során a ter­melés minden ágában előtérbe kerül­tek az újítások, észszerűsítések és a nagyobb terméseredményeket bizto­sító eljárások. E téren különösen a gépállomások tűntek ki, amelyek a négyzetes kukoricavetés, a silókuko- valamittf a gabooa osztott aratásában értek el kiemel­kedő eredményt A kongresszusi versenyben különö­sen nagy jelentőségűvé vált a szocia­lista munkabrigádok mozgalma. A múlt év végéig a mezőgazdasági üze­mekben körülbelül 100 munkabrigád tűzte maga elé a szocialista brigád megtisztelő cím elnyerését. A termelőszövetkezeti, gépállomási, állami gazdasági ifjúsági kukorica­termesztési munkacsapatok, valamint az ifjúsági silózó brigádok és az ifjú traktorosok mozgalmában több mint 20 ezer fiatal, 1200 brigád, illetőleg munkacsapat vett részt. A verseny­ben legjobb eredményeket elért fiata­lok munkáját mintegy 400 ezer fo­rinttal jutalmazták. A kongresszusi munkaverseny ta­pasztalatait felhasználva, a mező- gazdasági dolgozók körében hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére munkaversen ymozgalom bontakozott ki. Ennek célja a terme­lési tervek túlteljesítése, hogy a me­zőgazdasági termelés 1960-ban a ta­valyihoz képest 4.9 százalékkal növe­kedjen és ezen bel ül a növényterme­lés tervezett növekedése 3,3 százalé­kot. az állattenyésztésé 7.2 százalékot érjen el. a mezőgazdasági termelés idei előirányzata pedig 2 százalékkal haladja meg a 3 éves tervben az 1960. évre előirányzott színvonalat Helyes kezdeményezés Nagyon érdekes és újszerű az a módszer, amelyet a Miskolc vá­rosi pártbizottság kezdeményezett. A napokban a városi párt és tanács végrehajtó bizottságok együttes ülésén tárgyalták'meg a III. kerületi tanács vezetőinek munkáját. Ezt alapos elő­készítő ellenőrzés előzte meg. a párt­végrehajtóbizottságok brigádja sok dolgozóval beszélt és így mérte fel a kerületi tanács apparátusának hely­zetét. A közös tanácskozás lehetővé tette, hogy nagyon sokoldalú vitában mélyrehatóan elemezzék az eredmé­nyeket és feltárják a fogyatékosságok okait, megmutassák a munka meg­javításának módozatait. A vizsgálatot az tette szükségessé, hogy a hároméves terv befejezése, második ötéves terv megfelelő elő­készítése és a VII. pártkongresszus határozatainak sikeres megvalósítása nagy feladatokat ró a tanácsok appa­rátusára is. Növekszik államhatalmi szerepük és erősíteni kell kapcsola taikat a lakossággal. A munkastílus megjavítását, a nagyobb eredmé­nyekre törekvést célozta a megbeszé­lés. Eddig is értek el eredményeket az apparátus dolgozói, hiszen a taná­csok munkáját az egész lakosság által Ismert eredmények jelzik. Egy ilyen vizsgálatnál azonban, ahol a hiányos­ságok kiküszöbölése a cél. nen gyón szokták az eredményeket rész­letesen magyarázgatni. Ezen a beszélésen is főleg a feladatokról volt szó. I. Emelni kell a kerületi tanács pártszervezetének a pártélet színvo­nalát. Jelenleg nehezen megy ott a munka, mert nagyon sek a formaliz- a pártszervezet életében. Arról van szó. hogy rendszeresen ülésezik ugyan az alapszervezet vezetősége. Tartanak taggyűléseket és pártnapo­kat is. Ezeket azonban megfelelő tar­talommal kell megtölteni. Hivatali jellegű pártszervezetnek elsődleges feladata, hogy a hivatal munkáját se­gítse elő és nem elég az, hogy csak országos, vagy nemzetközi esemé­nyekről tárgyal. A tanácselnök elv- tára tájékoztassa a pártszervezet ve­zetőségét a soronlévő feladatokról, a pártszervezet pedig mozgósítsa tag­jait és a pártonkívülieket ezek meg­valósítására. A kapcsolat nagyon sok­féle formában megvalósulhat. Az nem elvi jelentőségű dolog, hogy ki kit keres meg, az elnök vesz-e részt a pártvezetőség ülésén, vagy pedig a párttitkár elvtára keresi fel a tanács­elnököt. Különösen, ha mindketten párttagok, ez semmilyen problémát nem okozhat, kölcsönösen segíthetik egymás munkáját tanácskozáson kiderült hogy nem megfelelő az apparátusban a bí­rálat, önbírálat légköre. Rámutattak, hogy elhanyagolják a politikai és szakmai oktatást. Nem megfelelő az apparátusban a politikai felvilágosító munka. Ezzel kellene elsősorban fog­lalkozni a pártszervezetnek, és nem csupán a nemzetközi politikával. A vitában is megmutatkozott olyan ál­láspont a kerület egyes vezetői részé­ül azt mutatja, hogy nem telje­sen világos előttük a hivatali jellegű pártszervezet feladatköre. Ez most tisztázódott és már ez is egy lépést jelent előre. Az elnökség jól dolgozik. de mégis ők maguk is most lát­ták meg igazán, hogy még mi min­dent nem jól csinálnak. A napi munka forgatagában persze előfordul, hogy nincs idő mindig alapos meg­beszélésekre, egyszer-másszor elma­rad az «ellenőrzés. Azonban, ha ez rendszerré válik, az már nem fogad­ható el. Előfordul, hogy a tanácselnök elvtárs hosszú időn át nem ellen­őrizte a munkát. Az elnökség kapcso­lata felszínes, nem heszélik mrp a fel­adatokat, vagy csak részproblémákat tűznek napirendre. Hiányzik a terv­szerűség az osztályok irányításából is. Bár az apparátus dolgozói elvégzik a részükre kiadott feladatokat, mégis szükséges lenne a gyakoribb és se­gítő ellenőrzés. Az osztály-és csoport­értekezleteken alapos elemzés alá kellene venni a munkát, nem is csak azt, hogy az osztály egésze hogyan végezte azt el, hanem egészen az egyes dolgozók munkájának részletes értékeléséig. Történt már ilyen irá­nyú kezdeményezés és vannak jó és rossz tapasztalatok is. Az elnökhe­lyettes elvtárs segíteni akart a mun­kában, de ez odavezetett, hogy ő vé­gezte el a munkát. Ez a másik véglet, ez sem jó és ezt nem is várja el senki. Meg kell találni a helye» ará­nyokat a segítés és a munka effektiv elvégzése között. 3. A végrehajtó bizottság a munká­ját általában megfelelően végzi el, a határozatok a kerület legfontosabb problémáinak megoldását célozzák. A törvényben lerögzített mflhon rend­szeresen megtartják a vb. üléseket. Lehet azonban még itt is olyan hiá­nyosságokat találni, amelyek ma már egyáltalán nem indokoltak. A vb. ülések jobb előkészítése azt eredmé­nyezné. hogy a végrehajtó bizottsági tagok alaposabban tanulmányozhat­nák az előterjesztéseket, és jobb ha­tározatok születnének. Az viszont jó, hogy a tanácstagokkal Jó az appará­tus kapcsolata és kölcsönösen segítik egymást. A lakosságtól, illetve a ta­nácstagoktól beérkezett kérelmek, ja­vaslatok és panaszok gyors elintézést nyernek, és ezt tudatják is a dolgo­zókkal. Az állandó bizottságokkal azonban már nem ilyen jó a helyzet, mert azokra nem támaszkodik az apparátus. Az AB-k nem kapnak megfelelő segítséget és nem is várnak tőlük komolyabb munkát. Helyes lenne a tanácsülés napirendjére tűzni egy-egy ÁB. munkájának vizsgála­tát. A lakossággal a kapcsolat főkép­pen fogadóórákon valósul meg. Hasz­nos lenne ezt még más módon is szorgalmazni. így például a kerület­ben lévő üzemek tanácskozásain tud­nának a tanácselnök, illetve az el­nökség tagjai olyan kapcsolatot te­remteni a munkásokkal, amely pozi­tív hatással lenne a kerület munká­jára. Az ott elhangzott javaslatokat figyelembe lehetne venni, vagy éppen az üzemi munkások segítségét lehetne kérni az őket érintő problémák meg­oldásához. Sok mindenről volt még szó ezen a megbeszélésen és azt sem le­hetne mondani, hogy azok nem vol­tak erdekesek és fontosak. Különösen a káderekkel való törődést, a róluk! való gondoskodást példázta ez a tanácsko­zás. Mégi» a fentiekben lehet sum- názni a tanulságokat Ezekhez a ta­nulságokhoz feltétlenül hozzátartozik, hogy ez a megbeszélés! mód — a párt-végrchajtóbizottság és tanács- - ógrehajtóbizottság közös tanácsko- ása — nagyon helyes dolog. Érdemes lenne ezt tovább folytatni, és más te­rületekre is kiterjeszteni, mind Mis­kolcon, mind a megye többi részén. Hősök köszöntése Rádiók és szikratávírók jelzései, filmhíradók, televíziók és lapválla­latok rotációs gépei ontják e négy nevet: Zlgansin, Poldavszkij, Fedo­tov és Krjucskovszkij... — négy fiatal hős szovjet tengerész nevét. Negyvenkilenc napig, egyenkint több mint húsz kilót fogyva hány- kódtak sajkájukban a hatalmas óceán vizén, éhséggel, szomjúsággal küzdve, de edzettségük, bátorságuk, mindenekelőtt mély bajtárslas érzé­sük győzedelmeskedett az elemek erején. Szovjet emberek— a ha­talmas szovjet nép, a kommunista párt és a Komszomol neveltjei. Ma az egész Amerika (egy amerikai re­pülő fedezte fel, majd később ame- : rikai hajó mentette meg őket) látni akarja a szovjet fiatalokat, akiket a Csendes-óceán bőseinek nevesnek. Hollywood film- és televíziós válla­latai hívják meg őket, hogy filmet készítsenek róluk, a négy hős szov­jet tengerészről, akiknek hőstetté­hez hasonlót a világirodalomban, az óceánjárók életében ritkán találni. Szinte még soha sem fordult elő, hogy egy kollektíva állandó halálos veszedelemben ilyen hosszasan meg­őrizze nyugalmát, önuralmát, kitar­tását. fegyelmét, bajtársiasságát, cr- kölcsiesscgét és öntudatát. A szov­jet ember, a szovjet életforma jel­legzetes vonásai tükröződnek e négy szovjet fiatal hősiességében, akik az igazi szovjet hazafiságot mutatták meg a maguk esetében. Az egész világ csodálja és köszön­ti őket. Új vasútállomást kap Kazincbarcika egyre fejlődő szocialista váro­sunk, Kazincbarcika új. modern vasútállomást kap. Az UVATERV már elkészítette az új állomás terv­rajzait, s így a közeli napokban meg­kezdik az építkezést. Hortobágyi Já­nos állomásfőnök elmondotta, hogy két nagy váróterem, modern utasel­látó pavilon, előcsarnok, jegypénztár épül. amely minden igényt kielégít majd. A vasútállomás ugyanis a je­lenlegi nagy utasforgalomnak csak igen nagy nehézségek árán tud eleget tenni. A hétvégi napokon gyakori a Az állomás a meglévő nehézségek dacára is élüzem szinten teljesíti ter­vét, s ami igen figyelemreméltó, bal­esetmentesen. A nagyszerű munkában résztvesznek természetesen a fütőház dolgozói is, akik közül különösen Gáspár Jenő és Lőve! Lajos forgalmi szolgálattevő és brigádjai tűnnek ki. Bodonyi József fűtőházvezető véle­ménye szerint úgy kívánnak dolgozni — amíg az új állomás fel nem épül és átadásra nem kerül —. bogy a többi kis állomással folytatott páros­versenyben továbbra is az első he­lyen tudjanak maradni. aKineK magyar szive van. mintnoí ép meglehetősen szerettem a m. gyarokat. PBBEN A HELYZETBEN é *— tárgyaltam Sztóiawal. és a mondtam neki: „az ég szerelmér beszéljen ismét Horthyval”. Úgy goi dolom. Horthy akkor már a vonat, kérte. „Ha Horthy most elmegy. í szerencsétlenséghez vezet, mert el« szőr is az az anvag. amelv itt i osztrákokról, (a magyarokról!) a k« zünkben van. természetesen katasz rófális őreá. Horthyra, mindenkire ■ az egész magyar kormányra nézv Ha Horthy elmegy, mi történnék? Führer megparancsolja, hogy Dubl káljam. és a német csapatok holns reggel be fognak vonulni, azért, hot harcoló csapataikat rendbehozzá. Ez lesz az eredmény. Az ég szere mére. segítsen hát nekem, és menti meg a helyzetet.” így ő elment Horthvhoz. és besze velük. O jó ember volt. Elment. t beszélt vele. és így Horthy ism« meglátogatta a Führert. és elintézte az egész helyzetet egymás közöl Horthy a végén, azt hiszem, valóii ban egészen elégedett volt. hogv dolgok így alakultak. Én úgy gond« lom. ml utólag úgy találtuk, hogv dolgok egészen simán mentek. C persze egy ideig nagy feszültség vo akkor. Kérdés. Tudja ön. hogy mikor tői tént meg Horthy beleegyezésénc nyilvánosságra hozatala? Válasz. Hogy belemegy? K. Igen. V. Helyes. Ebben utólag egyezte meg. Persze feszültség volt az égéi tárgyalás során. Úgy gondolom. Hói thy egyáltalán nem értett egvet Führerrel. K. DE TÉNY AZ. hogy a hidat nyilvánosságot korábban felvt tették, mint hogy Horthy beleegy« zett volna? V. Nem. Nem. Bizonyosan nett A német csapatok akkor Horth egyetértésével vonultak be. Akkc ebben megegyeztek. Egészen biztos hogy nem. mivel Horthy ott vol ugye és a führer egészen nyíltan a? mondta neki: „En meg fogom tenn azt.” Értik? „Akárhogyan is. ner hagyhatok csapataim hátában cg ilyen helyzetet. Ez teljesen lehetet len.” K. De bizonyos Ön abban, ugye hogy az újságok nem jöttek ki. mi előtt Horthy megadta a beleegyező sét? V. Nem. Egészen határozottan nerr Teljesen bizonyos vagyok ebber Egész határozottan mondhatom c2 önöknek. Erre emlékeznék. K. Horthyt őrizet alá helyezték ak kor? V. Nem. Németországban? K. Igen. V. Nem. Egyáltalán nem. Semm ilyesmi nem történt. Nem. Én úg- gondolom, legfeljebb csak kémén« hangon tárgyaltak vele. amikor ; Führer beszélt vele. és aminek so rán nézeteltérés volt — és ők elvál lak. minthogy az első tárgyalásor nem volt egyetértés. K. fenyegették-e akkor Horthy letartóztatással? V. Nem. soha. Egyetlen egvsze sem. Egyáltalán nem. A leghatáro sottabban nem. Soha. A Führer ez sohasem tette volna meg, egyálta­lán nem. Semmiféle fenyegetés nerr volt szelesen nagyon felháborodott ezen O a különböző alkalmakkor azt mondta Horthynak. hogy a dolgok semmivel sem mennének jobban, és Horthy sohasem tenne semmit ezzel kapcsolatban, és a magyar nép sem tenne semmit, ugyanazok maradnak stb. — És hogv azután mi idézte elő a krízist? Egy pillanatra át kell gon­dolnom. Igen. akkor, úgy gondolom, na­gyon határozott jelentések érkeztek arról, hogy Horthy megpróbál tár­gyalni. vagy tárgyal a magvar kor­mánnyal. s ez volt az az idő. amikor, lássuk csak. nos — úgy gondolom, az volt az az idő. amikor a Balkánon nagyon súlyos volt a katonai helyzet, amidőn ejtőernyős hadosztályok ke­rültek szóba. az. hogy angol ejtőer­nyős hadosztályok szállnak le Ma­gyarországon. A másik oldalon ott volt természetesen az orosz előre­nyomulás. amely mind közelebb és közelebb ért a magvar területekhez. Ez volt többé-kevésbé a helvzet. És ebben a helyzetben a Führer nagyon félt. hogv Magyarország átáll, és kü­lönbékét köt. és hogy ez az egész rendet felborítaná, és a Dél-Balkánt és Kelet-Balkánt, vagyis Romániát és természetesen Horvátországot Görögországot stb. egy teljesen lehe­tetlen helyzetbe sodorná Többé-ke­vésbé ez volt a háttér, amikor ő meghívta Horthvt. jöjjön és látogas­sa meg öt. tartsanak egv utolsó tár­gyalást. hogv elintézzék a problémá­kat és hogy lássa, vajon csatasorban tudia-e tartani őt. MOS. AZON A TANÁCSKOZ A­11 SON. amelyet a Führer Hor­thyval folytatott én nem voltam, de úgy hiszem, az nagyon rosszul ment mivel úgy gondolom. — én nem tu­dom —, Horthy, azt hiszem, elhagyta a termet. Valami ilyesmi történt. Ez nagyon feszült és nagyon kínos helv­zet volt. A Führer elhatározta, hogy feltétlenül megszállja az országot hogy rendet teremtsen ott. és most az volt a kérdés, hogv német—ma­gyar háború származik-e ebből vagy sem. Ez volt a kérdés, amikor Hor­thy Tresonban volt. Vagyis tulajdon­képpen Salzburgban. És ebben a helyzetben, úgy emlékszem, ö na­gyon örült, hogy egy olyan ember volt ott. aki igazi közvetítő volt Ez Sztójay úr volt Nem tudom, emlé­keznek-e Önök erre a névre? ö volt a közvetítő. Én kértem őt. hogy jöj­jön el és látogasson meg engem. A Führer nagyon haragos hangulatban volt. és azt mondta: „Én nem bá­nom. Én nem fogom hagyni, hogy eláruljanak. Én meg fogom tenni a magam intézkedéseit.” így tehát én nagyon riadt voltam, és nagyon aggódtam a helvzet miatt, és talán azt mondhatom: Én talán egy kissé szemben álltam a Führer­rel. de én mindig fenntartottam a magyar zászlót. A magyarok soha­sem köszönték meg ezt nekem. Ép­pen megfordítva, az ellenkezőiét cse­lekedtél. Mindazokat a revíziókat amelyeket ők kaptak, mégis csak megtárgyalták. Akkor ezt a Führer rendelte el. és én tárgyaltam Tranau gróffal (Csáky külügyminiszter), a románokkal, a szlovákokkal és ícv tovább. Nekik nagyon hálásoknak kellett volna lenniük ezért, de ők nem voltak. Én magam olvkor pa­naszkodtam a magyar kormánynak emiatt, de engem mindig úgy ismer­tek otthon, az én hazámban, mint Ma tizenhat éve szállták mea Ma gyarországot Hitler csapatai. Eb bő az alkalomból közöljük Ribbentrop- nak. a fasiszta Németország külügu- miniszterének a nürnbergi per vizs­gálóbírója előtt telt vallomását amelyből világosan kitűnik, hoai Horthy Hitlerrel való találkozásakor néhány órás huzavona után végered­ményben minden feltétel nélkül hoz­zájárult a megszálláshoz. A közöli részlet a Magyarorszáf és a második világháború" ' cími könyvben jelent meg. amelu a hábo­rú előzményeihez és történetéhes kapcsolódó titkos diplomáciai okmá­nyokat tartalmazza. V/ÁLASZ: MAGYARORSZÁGON a Führer mindig nagyon gya­nakvó volt a magyar helyzettel kap­csolatban. s azt mondhatnám, talán nagyon szerencsétlen módon; nem tu­dom. Horthy személyére, és különö­sen talán nem annyira rá személye­sen. inkább azt mondhatnám, hogv a környezetére. És én személyesen joggal gondolkodhalom így német szempontból. mivel egy sereg ember, aki körülötte volt. határozot­tan nem volt Németország barátja. Mi természetesen barátok voltunk a külső szemlélő előtt és sok olyan ba­rát előtt akik barátságosak voltak Németországgal és így tovább, de a háború alatt, amíg a Führer nyert. am<g a dolgok iól mentek, minden rendben volt. Amennyire én vissza tudok emlékezni, ők voltak az elsők. ak»k kérték, hogy csatlakozhassanak ;i háromhatalmi paktumhoz. A ma- avarok kérték elsőnek, hogy csatla­kozhassanak. Ok lelkesedtek ezért, ás ők csatlakoztak elsőnek. Aztán úgy emlékszem, amikor az orosz há­ború kitört ők kérték, hogy részt ve­hessenek az orosz hadjáratban. így tehát ők teljesen hajlandók voltak segíteni, és a németek oldalára állni. ss jó ideig velük menni, minthogy mi nem is kértük őket erre. Ez tőlük indult ki. En jól emlékszem erre. Így tehát egy darabig minden rend­ben ment. Azután természetesen jöttek a rossz fejlemények keleten Sztálin­grád után. és itt keletkezett az első nagy nehézség, hogv a magvar csa­patok nem nagyon jól működtek, írni némileg válságos helyzethez ve­setett és így tovább. Azután » követ­kező fejlemény az volt. hogv a hír- izerző szervektől állandóan hírek ér­keztek a Führerhez. hogv a magya­rok küldötteket menesztettek, úgy gondolom, hogy Törökországba és Svédországba is. és mindig hírek /oltak arról, hogv a magyarok meg­kísérelnek érintkezést találni az el- enséggcl. és különbékét kötni. Ezek i hírek felhalmozódtak, és úgy gon- iolcm. hogy a Führer — kétszer /agy háromszor találkozott vele. lem emlékszem most — mindeneset- •e több alkalommal találkozott vele. anlékszem. egyszer Kelet-Poroszor- izágban a főhadiszálláson, és azt hi- izem kétszer, úgy emlékszem. Salz- jurgban. és úgy gondolom, hogy áJ- alában ezeken a Horthyval folyta- ott vitákon és megbeszéléseken a 'ührerrel kettesben voltak. Én nem «•ettem sokat részt de egyszer részt /ettem. PZEKEN a tárgyalásokon a Füh- rer. úgy gondolom, teljesen íyiltan tárgyalt Horthyval azokról a elöntésekről, amelyeket ő ezekről a cö vetkezte tűsekről kapott amelyek íz ő Németországa ellen való fordu-" ásukról szóltak és így tovább. Ez íéhányszor történt, nos talán azt nondhatnám: A Führer ettől a pillá­ul ttól kezdve nem szerette a magva- okat. ö sohasem szerette ókot túl- ágosan. de természetesen ettől kezd­je nagyon nem szerette őket, Én azt íiszem, hogy a Führer joggal véleke- Sett úgy. hogy a magyarok egy sereg ílőnyt húznak Németországból. Ab- >an az időben a trianoni békeszerző- lés három revízióját kanták meg: i revíziót Szlovákiával, ahol terüle- ük egv részét visszakapták: a reví­ziót Erdéllyel, amelyet ő az osztrá­kokkal Bécsben eszközölt, ahol ok visszakapták Erdély egv részel: és ők '.gy másik részt is kaptak, és ez a ész az volt. amelyet a trianoni bé­keszerződés elvett, és Csehszlová­kiának adott. így tehát a Führer azt londolta, hogy nekik nagyon hálás- iák kell lenniük, de ők nagyon há- ótlanok voltak. Mindenféle ehhez hasonló dolog tyűit össze, ép midón a Führer úgy sondolta. hogy a dolgok nem anen- íek nagyon jól. akkor ők megpró- >61tak különbékét kötni stb.. ezek >edig nemcsak hírek voltak, hanem >Jyan jelentések, amelyek a Führer- íez a katonai hírszerzéstől, az SS- kémszol Rálát tói érkeztek, és ml is kaptunk különböző jelentéseket — « amidőn ő továbbmenöen azt hal­ottá. — úgy gondolom azt. hogy fon­na személyiségeket, küldött ki a ma- ivar kormány, hogv érintkezésbe évjen az ellenséggel, akkor termé­A Horthy-Magyarország német megszállásához vezető események (Készlet Joachim Ribbentropnak a nürnbergi per vizsgálóbírója előtt tett vallomásából)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom