Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-09 / 33. szám
*«M. I960, február 9. eSZAKMAGTARORSÍAQ s BATOR EMBEREK lás helyén csak nehezen mozdultak az emberek. — Valami! tenni kell — jelentette a főmérnök. A pártvezelőséa ouorsan határozott. összehívta a kommunistákat. Poránszki János párt titkár, szakvezető főaknász így szólt aZ emberekhez: — Elvtársak! Cselekedni kell! Az acéltámos biztosítás jó. Van rá xtél- da. Meg kell magyarázni az embereknek ... Nem. nem magyarázni, cselekedni kell! Különben ezen a szakaszon nem folytathatjuk az acél- tárnok beépítését... A munka valóban nehéz és veszélyes. Ki vállalkozik. elvtársak? Pillanatnyi csend után előlépett Kékesi Elek frontaknász: — Vállalomt Mellélépett Pál András, frontok— Én is! Jelentkezett Boné Kálmán front- mester: — Én is ott leszek. És jöttek a többiek, valamennyien kipróbált. tapasztalt bányászok, kommunisták: Gergely János front- mester. Huszár Barna frontaknász. Csorba János frontmester és eav vájár. Hansel Mihály. Odaálltak a veszélyes helyre és dacolva az ősi telcvénu vad erejével, csattogott a csákány. Mindenki izgatottan várta, mi történik. Mi történhetett? Méa lehullt egykét már padarab, aztán az elhatározást valóraváltó kemény bányászkezek két napon át megfeszített erővel dolgoztak a beomlott tíz méteres szakaszon. Az acéltárnok, gerendák egymás után emelkedtek a magasba. Ilyen volt az eseménytelennek, szürkének induló január 22-i nav. Izgalmas, feszültséggel teli — a győzők, a bátrak napja. A bányatelepre újra süt a napsugár. A csillés várja a telt kocsikat, s amikor a bányamester megszólítja, így felel: — Süt a Nap. Feri bácsi... Minek ilyenkor a kobak? A bámiamester visszamosolyog, aztán odalép az egyik megtetézett csilléhez. Kivesz egy darab szép. fekete szenet, forgatja, nézegeti, s azt mondja: — Jól dolgozik a négues frontfejtés... Napi kétszáz csille nem kis dolog... A csilié« mér-" kát. Gondolatai messze járnak. A Napba néz. s megint csak azt mondja: — Milyen gyenge... Méa bele is nézhet az ember... SZEGEDI LÁSZLÓ Fő a pontos munka Foto: Szabadó« György Látog áfás ufón 4 kocsi megmakacsolta magát. Sehogysem akart elindulni a csúszós, jeges udvaron. Aztán mintha beleunt volna a sok kapcsolgatásba, nógatásba, egy rövid „gázfröccs” után — ilyen hideg téli időben bizonyára jól esik neki — kifutott az útra, maga mögött hagyva Hanász István tsz-elnök portáját. — Jól élhetnek ezek az emberek — szólt a kocsivezető. — Az egyik gyerek jódarab lekváros kenyérrel jött ki a házból, a másik körtét evett, a harmadik meg alig bírta a zsíros kenyeret. Most jöttünk ki az elnöktől. Még ott zsongott a fejemben a beszélgetés minden részlete, ami mind csak megerősíthette az iménti megállapítást. — Az elnök felesége azt mondta. — kezdtem —, hogy megfürödhet- nének a zsírban, annyi van. Szép k ' disznót öltek. A kamrában zsákszámra áll a cukor. Van 43 mázsa terményük. — Mennyit fizettek a zárszámadáskor? — Negyvenhat forint, hetvenlv fillért. — Szép pénz. — Az. — És a többieknek Is ilyen jól megy? — Igen. Kevesen voltak, de nagyon jól dolgoztak... A szövetkezet 56 októberében feloszlott, decemberében meg már felkereste néhány ember az elnököt. „Nem jó lesz ez ípv. Alakítsuk rrec újra n tsz-t". Pedig abban az időben nem volt könnyű. Mégis néhány hónán múlva — márciusban — megtartották az alakuló gyűlést. Tizenkilenc ember lépett be a Rákóczi Termelő- szövetkezetbe. — És jó tsz lett? — A tagok úgy mondogatják, hogy ennek a három évnek az eredményét érdemes feljegyezni a kalendáriumba. . Ez a tizenkilenc ember azért alakította meg a szövetkezetét. mert ott akart dolgozni. Tudták. hogy ott jobban lehet élni. mint Kislányommal a Szabó Lajos utcai fogszabályozóba kellett mennem. Tele volt a rendelő várószobája gyermekekkel, amikor benyitottunk. Nyolc-tizenkét éves lánykák ültek szép sorjában a fehér karos-lócákon , Valóságos fogászati „kombinát" működik rtt. kimondottan az iskoláskorúak részére, s főképp lányok látogatják. Ugv látszik, »ók mégiscsak' hiúbbak, többet adnak a szép fogsorra, mint a fiúk. A rendelés csak 9 órakor kezdődött. Ülőhely nem volt már. kénytelenek voltunk állni. No. de csak kisideig. mert — most veszem észre — amott hátul megmozdul egy tömzsi legényke. Az egyetlen fiú ennyi lány között. Amolyan tíz éves forma, busa fejű, sűrű kisember. Feláll és már tessékel is. hogy üljek le. Azért mellettem marad. Egyszer-kétszer végi gmér a tekintetével, aztán megkérdezi: — Ugye. most tetszenek jönni először? S amikor rábólintok a kérdésre, beszédessé váa (jö-cj iílcl b álj ékcut apám. De mindjárt utána is tette: „Azért ne maradjon olyan csúnya a fogad, mint az enyém.” S nem is hagyta annyiba a dolgot. Elvitt az orvoshoz, hogy csináljon vele valamit. A doktor bácsi pedig beutalt ide. Miskolcra. Ma vagyok Itt a tizedikszer. És amikor látta, hogy érdeklődéssel hallgatom a fogszabályozás titkát, készségesen mesélt tovább. Elmondta, hogy először mintát vesznek. Bele kell harapni egy darab gipszbe, és annak alapján készítenek egy rózsaszínű lemezt, vékony drótszabályozóval. Gyorsan ki Is vette a magáét a papírszalvétából. és megmutatta, hogyan kell betenni és a szájpadláshoz szorítva, a fogsorra erősíteni. Ezt éjjel-nappal hordani kell. amikor csak nem beszél az ember. Jóformán csak az iskolában kell kivenni a szájból. viselése, de lassan meg lehet szokni, egyáltalán nem veszélyes. Azután egy felnőtt bölcsességével az anyagiakra tért rá. — És tetszik tudni, egy fillért se kell fizetni az egész fogkezelésért Még az útiköltséget is megtérítik, nemcsak nekem. hanem a kísérőnek is. Eleinte édesanyám jött be velem, de most már csak akkor jön. ha éppen valami dolga akad Miskolcon. Egyébként nem szükséges, magam Is el tudom intézni. Rendkívül imponált a kisember magabiztossága. s amikor egy kis szünetet tartott, megkér— Aztán mondd csak. milyen alapon kapod te az Ingyenes fogszabályozást? Mintha parányi neheztelés szökött volna az arcába, hogy még ennyit se tudok, majd jelentőségteljes hangsúllyal, hogy mindenki hallja, így válaszolt: — Ez nekem jár. hiszen 10 esztendő óta tsz-tagok vagyunk Dobszán. a Békében ... (h. » egyéni gazdaként. Ezek aztan dolgoztak is. összesen 94 hold lolajin. volt. Az elnök állandóan a határt járta. Ha például vetettek, mindig ment a gép nyomában, hogy ellenőrizze: rendben van-e minden. Nem számított náluk, hogy ünnep van-e, vagy hétköznap. Ha sürgős tennivaló akadt, csak szóltak az embereknek, és ment mindenki. — Nem is járt akkor haza az elnök. csak aludni... __ A felesége zsörtölődött egy kid sit most is. hogy három óra fele jár haza ebédelni, és aztán újra eltűnik, hogy csak késő este jöjjön vissza. Persze megérti ő is, hogy sok a munka, hiszen az asz- szony is tsz-tag... Ezeknek az embereknek a nagy része annak idején mind urasági cseléd volt. Érthető, hogy a közöset a magukénak érezték. féltették, és nem sajnálták a fáradtságot. Volt is olyan termésük, hogy megbámulhatta akárki! Láttad volna csak az elnököt, meg a feleségét. amikor erről beszéltek! Szinte nem is nekem mondták el, hanem csak úgy a maguk megelégedésére elevenítették fel az elmúlt éveket. „Az igen! Cukorrépából mennyi termett! Ugy-e, asszony? 250 mázsát szedtünk le egy holdról. Jöttek oda hozzánk a gazdák: hogyan csináltátok? Mitől ilyen szép?” — Na, és a búzánál — így az asz- szony. — Csakúgy hajladoztak azok a szép aranykalászok! — így mondta: aranykalászok. — Irigyelte mindenki tőlünk — folytatta. — Könv- nyű nektek — érvelt a többi asz- szony. — Annyi műtrágyát kaptok, amennyit akartok. Annyit hát! — mondtam nekik. Lépjetek be a tsz- be. és majd ti is annyit kaptok! — Na és most hányán vannak a tsz-ben? — kérdezte a kocsi vezető. — Most már 140 ember dolgozik a szövetkezetben és van 730 hold szántójuk. Az összterület meg 940 hold. Akinek földje volt. az mind belépett a sző"'*' kezeibe. lVpm is hiszem, hogy a régiek 1 ^ örüljenek ennek... — Az biztos, hogy a régi tsz-tagok már nagyon megszokták, megismerték egymást. Jól is éltek. Az új belépők azonban most hoznak a szövetkezetbe 30 darab tehenet. 29 lovat, 8 ökröt, 120 darab növendékál- Ialot Ez pedig akárhogyan Is nézzük. mindenféleképpen gazdagodás, gyarapodás. Ezenkívül növekszik a munkaerő, nagyobbodik a földterü{let — Es hová teszik az állatokat? — Májusig a gazdáknál marad, f akkora pedig már készen lesznek a f nagyrészt saját erőből épített istálA gazdákat itt nem kellett f különösebben agitálni. Egy hét alatt 'mindenki tsz-tag lett. Hiszen állan- fdóan figyelemmel kísérték a szövet- f kezetiek munkáját, eredményét, és f saját szemükkel győződtek meg a J nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. az embereket biztosan nem [kell majd nógatni a munkára. Halnász elvtárs elmondta, hogy már [ most is ott járkálnak nála az újon- [ nan belépettek és munkát kérnek« I dolgozni akarnak a közösben. A [ munkakedvvel tehát nincs baj és ez legfontosabb. A zárszámadásra 1 már meghívták az új tsz-tagokat is. [Néhányat közülük vezetőségi taginak is megválasztottak. A jó hangulatot. a tenniakarást az is bizonyítja, hogy a zárszámadó közgyűlésen az egyik ember az új tagok Hevében fogadkozott. hogy jövőre [még nagyobb lesz majd egy munkáért éke. J ;rtelen fogyni kezdtek a há- Azak. A falu széléhez értünk, mtunk a névtábla mellett J61 látszott a kiírás: Korlát, alatti: tervezeti község. Eseménytelen, meg csendesebb, mint máskor. Csupán a napfény jelenteti valami újat. amely hirtelen áttört a vastag ködrétegen. s olyan gyorsan, mint amikor tüzet raknak a jégen, olvadni kezdtek a jégcsapok, sírni kezdtek a bádogcsatornák, ömlött a viz. Méa lucskosabb lett a bányatelep. Ezt az eseményt egu-két szóval elintézték a* emberek. Akik a felszínen dolgozlak Kiürítettek a szaporán forgó csilléket. De a lentiek mi! sem sejtettek a Nap nagy-képűslUjdéséröl. Nekik ugyani* mindegy. A szia fal mellett csak a karbidlámpák, s az izzó ciQarelfi’n:t- razsak jelentik a Napot. A sok apn márga peutg a csi.,agos eg . A lejiósakna bejáratánál dolgozó fiatal csillés azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Fel-feltekintett a Napra, s megjegyezte magában: — Milyen gyenge... méa bele is nézhet az ember... A cuppogó habarcsban i'égiatollaa megtetézett csillét, s már éppen indulni akart visszafelé, mikor a buktató mögött megszólította a bánya - viester. Szuromi Ferenc. — Megfázik á fejed, te! Tedd fel a kobakod! A csillés már szólásra nyitotta a száját, talán azt akarta mondani, hogy Síit a Nap. vagy valami mást. amikor az akna szájából kiáltás tört a szabadba. A drótkötél meaállt. a csillék megtorpantak ... — Mi történi? — kérdezte a bányamester. de választ nem kapott, mert a csillés éppen úgy megijedt, mint ó. Tréfálkozó tekintetükre hirtelen ráfagyott a mosoly. Az irodaház felöl hatalmas ajtócsapódás hasított a csendbe. A főmérnök bőrsapkával a fején futni kezdett a lejáró felé. — Szűrőim! Jöjjön utánam! — w- áltoti a bányameslernek. — Mi történt? — kérdezte a meglepett bányamester, de csak ezt a választ kapta: — Sietnünk kell... most telefonáltak a négyes frontról... szakadás... Szuromi szorongó érzéssel tette fel az újabb kérdést, de máris tudta. Till József főmérnök ilyenkor nem sokat beszél. Nagy baj lehet... — SebasUlt? =■ kérdezte a bánya- mester. — Siessen! — kapta a választ, miközben gyors léptekkel iauekeztek a négyes frontfejtés irányába. — Mi történhetett? — töprengett bányamester. — Csak nem tűzbe" törés, mint 1953-ban. amikor 17 bányász maradt a föld alatt? — Hogyan is történt? — szőtte tovább gondolatait. — Milyen naau áldozatok árán sikerült Őket kimenteni!... Az egész ország várta a híreket és... — Siessen! — hallotta újra a főmérnök hangját, s csak akkor vette észre, bizony lemaradt eav kicsit ebben a szokatlan tempóban. Dehát a főmérnök fiatalabb is és iól isme-' ri a bányát. Nem hiába bányász volt. m sötétben is lát... így haladtak lefelé, • bányamester, mintha megfeledkezett voina magáról, felkiáltott, szin te követelőző hangon szólt a főmérnökre: — Hát mondja már! Az isten szegeimére! Mi történ!?/ — Szakadás! — Sebesült? — Nem tudom, siessen/ Hatalmas recsegés remeatelte meg a levegőt. Zúgott az egész négyes. front. A fejtésen végig, mint áz erdei ■ vihar, zúgott, ropogott a biztosítás. * Az acéltámok összehajtottak, ömlött.1 szakadt a tető. Hatalmas már gádor a- J bök estek alá. mint amikor sziklák J zúdulnak a mélybe. A süveggerendák ' úgy hajlottak össze a hatalmas nyo- mástól, mént a fagyos hó a léptek' alatt. \ A bányászok hátra futottak. ' — Emberek! — kiáltott valaki. — : íde, a menekülő vágatba! ’ Újabb márga omlott, aztán por | fedte be az előbb még mozgalmas munkahelyet. 1 — A gép! — hallatszott egy távoli J Valaki megismételte: ' — Ide. a menekülő vágatba! — Mindenki itt van? Emberek! Vi- J gyázzanak! — kiáltott a főmérnök. ! — Itt vagyunk! — szóltak, akik J már a csilléhez értek. f — Azt hiszem, mindenki itt van. i *— szólalt meg egy vájár, s magasra . emelte lámpáját. { — Kilencven méter mélyen va- < gyünk — szólt a főmérnök, s maga \ sem tudta, miért tette ezt a meaieou- < zést. Hirtelen így folytatta: \ — Szerencse! Szerencse, hogy nem < történt vizibetörés... Már nem is le- ( hét... ( Minden szem a főmérnökre tekin- < tett. i Lassan eloszlott a por és kibonla- i kozott a lengyel páncélkotrógép teste., Az omlás végétért. Csak itt-ott per- , gett még a márga. A főmérnök a kaporéhoz lépett. \ — Ne menjen oda! — kiáltott rá a t bányamester. A főmérnök azonban már a kapa- < rót vizsgálta. — Nincs semmi baj! Kisméretű omlás... Szerencsére — szólt és megismételte: — Nincs semmi baj! — Az acéltámos biztosítás az oka., — szólalt meg valaki, egyenesen a főmérnökhöz intézve szavait. Az acéltámos biztosítás a szuhakállói bányában is új dolog. Tavaly novemberben kezdték bevezetni. Az emberek bizony eleinte idegenkedtek tőle. üi v n ismeretlen. S most ezt hitték, ez az oka. .. — Szamárság! — szól! erélyesen a 'ömérnök. miközben visszalépett oz — Nem! — folytatta a főmérnök határozott hangon. — Egyszerűen omlás tört'-nt. Miért? A mav nyomás miatt. Nem az acéltámos biztosítás oz oka. hiszen ez az új biztosításig mód a legjobb, leobiztonságo— Mégis beomlott! — -legyezte mfig A főmérnök mindjárt látta meg kell győzni az embereket különben... De hogyan kezdje? — Sebesülés nem történt... Igaz. emberek? Na már most. ez minek köszönhető? Éppen a vastámos biztosításnak. Miért? Hat gondolkozzanak csak... A vast ám vagy az acél- iám bírta a nyomást, időt adott ahhoz, hogy mindenki elfusson az omlás alól. És ha fából lett volna a biztosítás? Akkor? No. mi a véleményük? — térté fel a kérdést a főmérnök. Az emberek hallgattak. A bányamester válaszolt helyettük. — Akkor... nem lett wlna idő az elfutásra... — Hát ez igaz... Igaz... Dehát... — kezdte valaki, aztán elhallgatott. — Igen — fordult a hang irányába a főmérnök. — Igaz. úgy. ahogy mondja... egyszerűen igaz... az acéltámot nem azért találták fél. hogy legyen, hanem, mert jobb. biztonságosabb, mint a régi. Aztán a bánya, az bánya... Nincs olyan erő. melyet egy még nagyobb erő le ne győzne... Jól tudja ezt mindenki. Aztán ez nagy nyomású bánya... Rosszak a geológiai viszonyok... Sok a talpvíz. a főteviz. rosszak a föteviszonyok ...így aztán megtörténik az omlás... De most már véae— Pár nap alatt átdolgozzuk ezt a beomlott szakaszt és folytatjuk a munkát... A bányában, a többi frontokon, előfejtéseken gyorsan terjedt a hír: — A négyes fejtés fronthomlokán, a páncélkaparó áttolása közben omlás történt... Aztán voltak, akik hozzátették: — Talán az acéltámos biztosítás az oka: Pár óra múlva mindenki az acéltámos biztosításról beszélt. S az omvtve. Z4 munkabrigádnak ítélték oda a büszke címet. így szocialista brigád lett Kurtán Ferenc 14 tagú csapata. A brigád tagjai 1959 második félévében politikailag és szakmailag rendszeresen képezték magukat és csaknem 200 ezer forint értékű alapanyagot takarítottak meg. A Borsodnádasdi lemezgyárban megtartott termelési tanácskozásokon 138 dolgozót javasoltak „Kiváló dolgozó" kitüntetésre. Ugyanakkor értékelték a ..szocialista brigád” címért folyó versenyt is. A gyár dolgozóinak javaslatai alapján az elmúlt hat hónapi munkát figyelembe Borsodnádasdon 24 munkacsapat kapta meg a „szocialista brigád” címet — Mindjárt gondol- , tam. mert már egy éve járok ide. minden hónapban kell jönni, de még egyszer sem láttam a bácsit, sem a kislányát Hamarosan összemelegedtünk. aminek hasznát is vettem, mert a fog szabályozásában tapasztalt kisbarát/m minden tudnivalóról tájékoztatott S látva, hogy Ági kissé megszeppenve várja a következményeket. először őt kezdte bátorítani. hogy a doktor bácsi nagyon kedves, az asszisztensnő mosolygós, aranyos néni. Egyszóval nem lesz semmi baj. nem kell félni. — Csuda jó dolog az egész fogszabályozás! — fordult felém lelkendezve —, mert tetszik tudni, itt a felső fogsorban mindkét oldalon valóságos agyaram nőtt olyan, mint apámnak. „Teljesen rám ütöttél, le ee tagadhatnálak, fiam!" — szokta mondani édes-
