Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

6

esZAKMAGTARORSZAfi

fekhelyén hasalva tekintett dóré. A nagymama a szoba közepén ült elmélyedve. Mi is gyorsan helyet fog* laltunk és elcsendesedtünk.

A felvillantott képek után — gondolom —, könnyű kitalálni, hogy barátaink a televízió adását ügyelték. Együtt tartottunk velük. Ha jól emlékszem, 10 órára befejeződött az egyébként nem túlságosan érdek- feszítő film vetítése. Ekkorra a fiatalember elaludt a fekhelyen. A lánynak eszébe jutott, hogy még nem fejezte be másnapi leckéjét. A ház asszonyának rendet kellett teremtenie a konyhában.

Miután , jól kibeszéltük magunkat” szívélyesen elbúcsúztunk egymástól.

Azóta már néhányszor volt részem hasonló élményben és minduntalan töprengésre késztet a ..televízió» ■életforma" ügye. Éppen a napokban olvastam az Élet és Irodalomban Köpeczi Béla Könyv és televízió című cikkét. Azt a kérdést vizsgálja, vajon az új technikai eszközük, különösképpen a televízió háttérbe szorítja-^ a könyvolvasást. (Hozzáfűzhetjük: és a családi élet megszokott rendjét.) Érdekes adatokkal mutatja be a televízió kulturális hatását A Bookseller című folyóiratban az egyik londoni ifjúsági klub tagjai arról adtak számot, hogy idő s érdeklődés hiánya miatt húzódozna* a könyvektől és mindössze 8 százalék hárította a felelősséget a könyvek elhanyagolása miatt a televízióra.

Nálunk nöttón nő a könyvek é» olvasók száma. Azóta is, mióta észrevehetően gyarapodott. a televízió előfizetőinek tábora. (Átlagban minden előfizetőre 10 néző jut. ha a szomszédok népes seregével is számolunk.) A cikkíró végülis arra a megállapításra jut: „Magyarországon semmi okunk nincs tartani az új technikai eszközöktől. Ellenkezőleg, az a meggyőződésem, hogy éppúgy, mint a film. vagy a rádió, a televízió még szélesebb körű kultúráló- >z nyújt majd segítséget ős ezzel együtt elősegíti a könyvolvasást is*

A következtetést a statisztika kétségtelenül támogatja, a jelenségek és a közvetlen tapasztalatok azonban már nem annyira, hiszen a szabad idő korlátolt, és ma még az a helyzet, hogy a televízió nézői általában a teljes műsort megtekintik. A televízió az újdonság varázsával hat, műsorára rányomja bélyegét az útkeresés, a formák, a műfajok alakítása. Eltart még egy darabig, amíg bekövetkezik a „jóllakottság” érzése.

Néhány évtizede ugyanígy a rádió forgatta fel a családok életét. Akik legelőször hozzájutottak, naphosszat ültek hallgatóval a fülükön és min- • den műsorszámot végigpefgettek. egészen addig, amig el nem hangzott a bemondó figyelmeztetése: „Ne felejtsék el antennájukat földelni*” Később egy-egy hangszóróhoz sereglett össze az utca népe. hogy meghallgassa a déli híreket és Bura Sándor cigányzenekarát.

Aztán jelentősen megemelkedett a rádióelőfizetök száma, a készülék megszokottá vált, kialakult a rádió tömeges hallgatásának rendje.

Bár a televízip elsősorban vizuális élményt nyújt, nem lehet mellette kötni, kenyeret pirítani, sakkozni, mégsem gondolnám, hogy valamifajta televíziós életforma lenne kialakulóban. Ha túl leszünk az első izgalmakon és meglepetéseken, rendre bevonul a kultúra terjesztésének és szórakoztatásának eszközei közé és a színház, rádió, film, könyv eddig kialakult kölcsönhatását most már a televízió is motiválni, gazdagítani fogja. A ma még felvetődhető kérdésre: könyv vagy televízió. — a mi viszonyaink közepette, világos távlataink, programunk ismeretében, kulturális előrehaladásunk egyre gyorsuló ritmusa mellett csakis így válaszolhatunk: könyv és televízió.

SÁRKÖZI ANDOR

Sztálingrád ’

• A sztálingrádi győzelem múlt heti J

»évfordulója felidézte emlékeimet er- l »rőL a világtörténelmi jelképpé emelkedett városról. Ott jártam az elmúlt c »év nyarán. Ott, ahol rettentő küzde- ] •lemben, százezrek irtóztató összecsa- j »Dúsában, a szinte megelevenedett 1 »pokolban a szovjet hadsereg eldön- « 'főtte a második világháború sorsát. > Különös érzés szállta meg az embert, ►amikor a hős város utcáit rótta, ahol 1 »minden talpalatnyi földet tengernyi ■ ►vér áztatott. ' . !

► Láttam a borzalmas csata emlékeztető és figyelmeztető színhelyét.

* Azokon a pontokon, ahonnan a fel- : ►tartóztathutatlan ellentámadást megindították. szobortalapzatokra helye- ; fzett tankok idézik a véres-tajtékos —

fdicsőséges napokat, amikor az cm- , ►bori kíntól, szenvedést®, könnytől és , [vértől elolvadt a tájat borító félméteres hó. lángba borult a Volga,

► vizén hetqjcen át nyolcszáz méter f magas tű/.oszlop festette az égre a (háború apokaliptikus jeleit.

t A város határában húzódó Mamaja!

hegyen ma óriási szobor látható: a fiát sirató anya fájdalmát eleveníti (meg. Erről a hegyről, amely egykor (Dzsingiszkán egyik alvezérének volt (rezidenciája, tökéletesen újjáépített, (hatalmas városra tekinthettünk le. (A 73 kilométer hosszú és 8 kilométer (széles modem nagyváros, ahol a dú- (lás, a. pusztítás után egyetlen ház (sem maradt éppen. — a megújhodott (élet, az alkotás zászlaját magasra (emelő ember győzelmének harsány r hirdetője.

( Tízezres tömegsírok közelében gigantikus erőmű emelkedik: íme az (ember megzabolázza és szolgálatába (kényszeríti a természet óriási erőit. (Sztálingrád utcáin régen elhalkult (a«vad csaták zaja, — a fényekben (úszó elegáns étteremben a szép (moszkvai estékről száll az édes dal- (lam, a folyó partján egymást szerető (szívek dobbanásához susognak a fák: (az emlékművek előtt sohasem fogy (el a hősöknek tisztelettel adózó fér- (fiak és nők sora.

( Sétáltunk a Volga partján és körülölelt bennünket a mélyében viharos (történelmet őrző folyó csodálatos (csöndje. Képzeletünk megeleveníI

‘ette Rjepinnek a moszkvai Tretya- cov képtárban látott döbbenetes kéjét a gályarabokról. Mennyi könnyt, ímberi verítéket, a rabszolgaságban ílsorvadt, szétmállott testet nyelt el »gykor az orosz néptől anyácskának jecézott hatalmas folyó. Az esti em- ékezésben felcsendültek a régi vilá- ;ot vádoló, búsongó, jajongó, szívet- narkoló fájdalmas dallamok: „Ej jchnyem... Sír a Volga — Zúg a Volga — Mennyi sóhajt hord a habja — Hóban, szélben, napsütésben — Csörög a lánc a Volga partján ..."

A röpke vidám szél újfajta melódiákat kap szárnyra, amelyek a iolyó partján kibotnló, kivirágzó nagyszerű új éleiről zengenek, az ?mberi akaraterőről, amelynek sikereként ma már tengereket köt össze dz ősi folyó, habjai erőműveket ringatnak és a kommunizmus építésének győzelmeit hirdetik.

Sztálingrád, ahol az irtóztató csatában 1200 szilánk hullt minden négyzetméterre, ma annak bizonysága és hirdetője, hogy a szocializmus térhódításával, a Szovjetunió békepolitikájával az ember egyre messzebb távolodik a félelem és rettenet szivet-lelket nyomorító lidércé- tői.

Televíziós életforma ?

A napokban baráti látogatásra kopogtattunk be az egyik miskolci családhoz. Hét óra tájt érkeztünk, if A szobában sötétség fogadott ben- (nünket. Barátom leánya a sarokban '# kuporgott és térdére helyezett tá- ( nyárból levest kanalazott. A ház asz- #szonya éppen a konyhából rohant be (és férjének is hozta a vacsorát. A fiú ■

finoman mondta, hogy én nem hara\t gudtam meg érte. Többször nem kér-f lem fel. de attól kezdve kerülgettem.f Figyeltem a bálon és keßöbb is házuk környékén. Nem tudom, érdé- f kel-e. de sokszor a kollégiumból tsf kiszöktem miatta. Félévig ment ezV. így. Aztán rendszeresek lettek a ta-y tálkák. En úgy éreztem, hogy háláló- fj san szerelmes vagyok. S ebben az el-y fogúit szerelemben, elvakul tságom- fi ban nem vettem észre, talán nejp isfj akartam, hogy Jolán kinevet, semmi-y nek, senkinek tart engem. Jo án sze-j! mében csak az volt „valaki”, aki mi- ' nimum személygépkocsival rcndelke-* zeit, s presszókba, mulatóhelyekre ? • ritte 6t. Én nem vihettem. Kevés volt'» u penzum- »

Az életcélom? Nem érdekelte. Azt telelte ridegen, hogy annyi ember el ^ diploma nélkül, s mégis milyen ből-/ dogon, kiegyensúlyozottan. Minek ^ részletezzem? Hiszen sejted már az,

, ddigiekből. hogy Jolán nagyon buta lány volt. Polgárlány. aki nem erte-^ kelte a munkát, a tanulást, akinek ay szemében a pénz volt az isten! De.\ azért mégis, hadd védjem meg ot.» .vem egészen ö a hibás. Elsősorban. az apja. akit csak később ismertemV meg. Textiln agy ke rés kedv volt o* múltban. S bár az államosításkor el-! vették valamennyi üzletét, összeköt-) tetősei révén mégis maradt annyi fe-j lesleges pénze, hogy egyetlen lányá-! nah — a felesége már nem éli —,! Jolánnak a tökéletes polgári kényei-\ met nyújtsa, hogy megmutassa: ő'za-i lai Jolánnak az államosítás ellenőrei sem kell dolgozni, nem kel! tanulni,1 mert ö, a jó apa „a föld alól is ki-! teremti" mindazt, amire a tökéletes! polgári kényelemhez szüksége ran.\ Mit mondjak? Előteremtette. Ho-! gyan? Nem tudom! Csak annyit tu-! dók, hogy sokszor elutazott. Eleinte! IBUSZ vonatokkal járt külföldre,! aztán, mikor ezen rhajdnem lebukott,! itthoni dolgokkal folytatta mestersé-! gél. Jolánt tehát megvédem. Ha an-J nak idején megismertetik vele a! munkát, ha megizleli az önállóan ke-j resett kenyér édes ízét. ha csak egys kicsit is belekóstol abba az életbe,a amelyben nekem az egyetemi éveké előtt részem volt — bizonyára támo-A gat. biztat engem. De igy? Epyrei csak azt hajtogatta: hagyjam ott az A egyetemet, hagyjam olt az egyete- A

OTT HAGYTAM. A többit már^ majdnem sejted. Zongorista lettem egy eszpresszóban. Te, én nem tudom, A mi történt velem: dőlt hozzám a A pénz! S mennél többet kerestem (ke- 4 restem? — kaptam!) — annál többet A kívántam. Ez megrészegített engem. A

Egy este odatámolyogtam Jolánék- \ hoz. Megkértem a kezét. Kinevetett.\

— Nem megyek férjhez — felelte,) s megcsókolta a szememet —de le-A gyünk jőbarátok. Ameddig akarod...i — s visszafutott nevelve a házba. J

Én meg csak álltam ott a kertben.} nem tudom meddig, és nem tudom j hogyan. Forró voll a homlokom és) kevesen vert a szívem. Ott. abban aj pillanatban végigvonult előttem egész j elrontott életem. Rádöbbentem, hogyj mellékvágányra tértem, felismertem, j hogy kihasználtak, félrevezettek, s na- j gyón szégyelltem magam. Sokat ittam, j erőm nem volt, hogy szembenézzekJ önmugammal, csak a csalódás és Jo-j Ián hangja csengett vissza a fülembe, j mint az indiánok ütemes dobpergése nem megyek férjhez, nem megyekj

Elindultam, ki a városból, a rcn-\ dezövágányok felé. Jön az éjféli 4 gyors — gondoltam, egy pillanat és< vége mindennek... Nagy szőlőtáblán | mentem keresztül, felbuktam, élteiül- \ tem a szőlősorok közt. Közel járt a 4 vonat, hallottam dübörgését. S ekkor \ 1megijedtem. Nem volt erőm, hogy* {felkeljek, s odavonszoljam magam.* ! Lesunytam a fejem, mint a nyúlászóJ fkutya, s még mindig úgy voltam,j (amikor a vonat elrobogott előttem, j (Aztán csend lett. i

p MÁJUS VOLl\ Jut emlékszem: j Imájus tizenharmadáka. Virágzott aj •szóló. Hanyatt feküdtem és szívtam A Iszívtam. ittam az édeskés illatotA. pMegtelt vele a színem, újjáébredt aj f lelkem. Ez a szőlövirágillat gyermek- j

• koromat juttatta eszembe: apámat A

lakit három éve temettem, a falut,j pahol nevelkedtem, s ahol apám teme-j Ilése óta nem jártam. Most ellenáll-j »hatatlanul tört fel bennem a vágyA »hogy oda menjek. De kihez? Mind- j pegy. akárkihez, csak vissza, haza aj t falumba. *

p itt vagyok. Itthon vagyok. Itt f$\ f nyílik a szófövirág. elárasztja illatú- j Ira/ a határtAz emberek, s a roko-j

• nők szívesen fogadtak, mint megtéri J Igyermeket. S hidd el. nincs jobb or-J I voss'áp. a rajtam ejtett sebre, mint az j •emberek szeretele, a falu csendje és j fa szőlövirágillat, amelytől rnegrésze- J 1 gülve most ezt a levelet írom. \ I Magamra találtam. Ismét a régi j I vagyok. Még sokat haUsz rólam!” j

P Bizonyos vagyok benne. *

I ÓNODVAM MJK&ÖS

jón levő vasesztergályos, gondoltam, iogy mérnök lett azóta. Az sem lejeit volna megf ha egy teherautó Jolánja mellől integet nekem nagy \oför bundában, s még azt is nfeg- rrtettem volna valahogy, hogy utóbb \zinész mesterségre adta a fejét, de, tőgy Baksa Lukács, ez a szélescállu jarasztlegény zongorista lett.?!... ■iogy odaül a hátunk megett lévő lukrászdában a fekete fedelű hangszer elé és. mint hajdan az üllőn >ertc a taktust, most érzékeny, sok- zor- leheletnyi finom mozdulatokkal i legszebb melódiákat csalja elő a '.árokról — ez felülmúlta a képzeletemet. Ö zongorista, aki tízkilós •agykalapáccsal, gyakorolta mester-- iégét?...

— Komolyan beszélsz. Lukács?

— Halálosan. Tudom, hogy furcsá- wk találod. De igy van. Egyszer najd elmesélem, hogy k :riillcm ide. Akár meg is írhatod. Nézd. itt a C’- nem. Keress fel, ha sok időd lesz!

Kezembe nyomta névjegiiét é ’<ctve lebbentette meg kalavjat.

— Szia, öregem. Szívesen látlak!

S cn csak álltam, álltam, forr' lomlokomal dörzsölgetve. hogy álom rolt-e ez. vagy valóság?

A LAKÁSÁN «er ALK **

VIAL kerestem. Először azt felein háziasszonya, hogy ilyenkor gőzfürdőben vart. Másodszor így válaszolt

— Elköltözött.

— Hová? — kérdeztem.

— Haza. Haza. kérem, a fafajába Nem szerette a várost.

Nem szerette a várost? ö, aki úgi állt előttem, mintha egy divatmapa- tin címlapjáról lépett volna a járdára: Boksa Lukács nety szerette t várost, aki pedig olyan elegáns mondhatom: kiművelt mozdulattá nyújtotta át nekem annak idejét névjegyét, amely — mqr senki ni értse félre — sehogyan nem i^a'lot így volt kovácslegényre. Rejtélye. volt ez az eset előttem, s most má- kétszeres izgalommal készültem. hog\ megfejtsem ezt a rejtélyt.

Minderre a választ még aznap esti megkaptam. Mikor haza mentem, ot várt már Lukács levele. Közlöm tel jes terjedelmében. Egy betűt sen változtattam rajta, csupán Lukác nevében forgattam össze néhány be tűt — saját kérésére.

íme a levél:

„KEDVES BARÁTOM! Egy iden

nem győztelek várni, aztán pedi>. mást diktált az élet. Szóban nem si kerüli, hát levélben mondom el, hog má történt velem? De jobb is ígu Most leírok mindent, mielőtt közbe szólnál (mert ismerem ezt a természeted) — s ítéld meg cselekedeteme az egész levél alapján. Én nem érte a szép szavakhoz, nem x^agyok írc csak afféle „csiszolt" parasztgyereh Ügy írok le mindent, ahogy érzen ahogy a szívem diktálja. Kezdem i tehát mindjárt az elején.

Gépészmérnöknek készültem. Ht szén emlékezhetsz: már gyermekbe romban érdekeltek a gépek, apámU. örököltem ezt. Azt sem mondhatnán hogy rosszul tanultam. Az egyeteme — két évig — a legmagasabb ösztön dijat kaptam. Minden jel arra muta totl, hogy sikeresen szerzem me diplomámat addig... addig, ami Jolánnal meg nem ismerkedten Hogy ki ez a Jolán? Engedd me5 hogy bár érte történt minden —, rőt csak röviden írjak. Bennem még ol frissek az emlékek, s lelkiismereten, mel sem tisztáztam még minden nem akarok egyoldalú, elhamarkc dott lenni. Egy bálon ismerkedtün meg. Jolán szép volt és kedves. Mit denki között a legszebb. Csak égi szer táncoltunk, s akkor is megbái lőtt. Azt mondta: úgy táncolok, mir egy medve, lomha vagyok, mint eg lajhár. De ezt mégis olyan kedveset

EZT A BAKSA Ll'KAOjOT. akiről szó lesz, kivül-beltU „mforc/or- nálta" a város. Utóbb, mikor az utcán találkoztam vele, magam is elcsodálkoztam ezen. Szinte alig ismer- hun meg.

' Nyújtja felém szép fehér kezét és «( mondja mosolyogva: e— Szia! Ezer éve nem láttalak.

— Szervusz... — mondom én is Ue legalább tízszer tizenkét hónapja — és meglógom, forgatom, nézegetem ezt a selymes bőrű, puha kezet: a hosszú ujjakat, amelyek valaha kí- «erzettek, repedezettek és görbék voltak. S barnák is; mondhatnám feketék, mint a sár. Lukács akkoriban kovácssegéd volt a hátszélpusztai uradalomban. Apjától, aki gépész volt ugyanott, akkora tenyereket örökölt, hogy egy ilyen magam) 'rma magyart, ha képentörült ve'.ök. olyan csillaghullást látott szemei előtt, hogy az augusztusi égbolt pislákoló mécses ahhoz képest. Két karja izmo^: ha összeszorította az öklét, fent kiugrott a „malac”, amely kemény volt. mint a kő. Sokat mutogatta, sokat, büszkélkedett vele. s én. ha mást nem is, de ezt, ezt a malacot őszintén .r'gyeltem tőle. Talán azóta mgradt Qz a szokásost, hogy mostanában is, ha négy- szemközt kerülök önmagámmal a fürdőszoba tükre előtt, nézegetem a malacot, amely feleannyira sem nőit még. mint a Baksa Lukácsé volt már akkoriban ... Azonkívül á vállai' Nahát, olyan széles, erős vállat voltak neki. hogy amikor csépiéskor epy pestizsák búzát nagy üggyel-bajja! rásegítettek, ő fütyörészve vitte fel három* inelet magasba a szeszgyár padlására. A gépnél állók elszörnyül- ködve. sivalkodva nézték, hogy szalad fel a meredek lépcsőkön, vállán a zsákkal zsonglőrködve. Híre terjedi lakácsnak. Messze földön nem akadt >legény, aki bírókra mert volna kelni véle.

... AZÉRT IS OLY SZEMBETŰNŐ most. hogy fehér a keze, hosszúak, szinte azt hinném, hogy betegesek uz ujjai. s már nem olyan széles 9 válla .sem. ,

— Miből élsz. LukácsV — kérdem mar második szóra, s tekintetem kíváncsian futkos végig rajta: hegyesorrú antilop cipőjétől elegáns, nyúlszőr kalapjáig. Ha nem ismerném, ha nem tudnám, ki volt, talán nem is kérdezném. Talán nem is tűnne fel. hogy itt áll most előttem mosolygó szemmel, kezében finom kidolgozású bőrkesztyűt szorongatva, s ahogy előrántja fehér zsebkendőjét, a*legfinomabb par főm illata rsapja meg orromat. Ha nem villanna fel emlékezetemben a kép: olajos nadrágban, szakadozott ingben, csapzott hajjal, eltorzult arccal emelgeti a nagy kalapácsot, amelynek ütései nyomán ezerfelé pattan az esti félhomályban a ,Jiiccelő" vasról a szikra; ha nem látnám e pillanatban magamat is. amint ott ülünk félkarélyban a ko- vácsmühely nyitott ajtaja előtt az ingyenes tüdAjátékban gyönyörködve. nem j?ofna oly érdekes, hogy itt áll' most előttem irígylésreméltóan kiöl- tíizve, frissen borotválva, s csak a szeme sarlóiban bujkál valami levertség. mintha nem aludt volna az éj— Miből élsz. Lukács? — kérdem mégegyszer.

Gondosan összehajtogatja a- szép fehér zsebkendőt., elteszi a belsőzsebébe, még egy pillantást vet az antilopcipőre és aztán válaszol:

— Zongorista vagyok ebben a lebujbán ...

Ha e pillanatban a felső eryeletről egy virágcserép hull a fejemre, akkor sem ért volna nagyobb meglepetés. Minden je. de mindenre gondoltam: minden szakmára, amit két kézzel végeznek; gondoltam, hogy szabadsáEúv levél története