Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

ESZ ARM AGY ARO RSZ AG T kettő működött .. Mindent nehéz munkává! kellett elvégezni... A kez­detleges acélgyártásnál tönkrementek az emberek... Sokan tüdőbajban hallak meg .. Én erős voltam, annak köszönhetem, hogy ma is élek... Hosszan, érdekesen magyaráz a le­lőni időkről. Igazán rcgénybeiJlö u Feri bácsi élete. Beszél az akkori urakról, szegényekről, a gyárról, majd hirtelen ezt mondja: — Mikor egyszer ünnepség volt. engem is behívlak a gyárba. Hát bi­zony. szemem-szám eltátottam. Nem ismertem rá a régi munkahelyre... Akkor még csak pár kéménye, ke­mencéje volt a gyárnak .. Most meg olyan csodás gépek, hogy nem is értem, hogyan csinálták... A mai fiatalok? Nem is tudják, milyen az igazi nehéz munka ... Bartusik Fen bácsi ma is gyakran éljár a vasgyár mellett, csodálattal nézi az égbetörő kéményerdőt, a ha­talmas vasszerkezeteket, a szabadban futó óriásdarukat és szomszédainak beszél a régi időkről, az ó küzdelmes ifjúságáról. És mindig hozzáteszi: — Nem értem, hogyan csinálják ezeket a modemos masinákat... Feri bácsi ma is dolgozik. Azt Ózd legöregebb olvasztóra! keres- lük. Már úgy látszott, hasztalan. Csak annyit tudtak róla, hogy vala­milyen Bartuska, vagy Bartusik a ne­ve. Valamikor itt dolgozott. Nagyon öreg lehet. Ha ugyan él még. S hol lakik? Ki tudná megmondani. Arra is emlékeztek a vasgyáriak, hogy ö volt Ozdon az első olvasztárok egyi­ke. Valamikor még Morvaországból került ide. Tóth András, a gyár egyik osztályvezetője megtalálta a régi. megsárgult papírokat és nyomra ve­zetett, Aztán a bejelentőlapokat néz­tük meg. Szerencsénk volt. Megtalál­tuk Bartusik Ferenc a Fürst Sándor utc; -1 lakik. 1875-ben született, anyja Rag Karolin. Feri bácsi ma is életerős, vidám ember. Mindenre emlékszik. A régi gyárra is. mely akkor... De hadd mondja el ó, milyen volt régen az élet: — Akkor még nem voltak martin- kemencék .. Hosszú rúdon lévő la­páttal kavartuk az adagot... Nagyon nehéz volt... Égett rajtunk a ru­ha .. Kr.varóolvasztároknak nevez­lek bennünket... Az acélt meg ka­vart acélnak hívták. Akkor nem vol­tak még új gépek, kohó is csak egy­a martinász munkáját. Ennek a nem­zedéknek egyik tagja Utasi B. Ig­nác olvasztár. De még ö sem az is­kolában tanulta a martinász mester­séget- A 31 éves fiatalember 10 év­vel ezelőtt még segédmunkás, daru­kapcsos volt. A martinban kevés volt a munkaerő, ide hozták és a többi­— .Nem tudok egyheiyt ülni a .jut" ielleti.. Szeretem a munkát... fost baromfit' nevelek. Tavasszal »cg veszek egy tehénkét, mert sze­ttem a tejet... — És tréfásan hoa­Beszédes statisztika Ban. István IH cM.endös mísod^gecl. nek a nemzedéknek egy másik lag- ja- Szabó'István, másodsegéd. Üt >s az új. felszabadult élet formálta új emberré. Nemrégen még kereskedo- segéd volt. s ma itt dolgozik a forro kemencék mellett. Ez hogyan lehet­séges? Ezt válaszolja: — Mi tagadás, könnyebb a pult mögött, fehér köpenyben... De en már régen vágytam a gyárba ... Tudtam, hogy itt van az igazi elet. Ügy éreztem, többre vagyok kepes, mint a liszt vagy a kenyér csoma­golására ... Ide jöttem és nem is me­gyek el irtnét... Egy igazi nagy csa­lád dolgozik Itt a martinban ... Nem tudom kifejezni, de azt hiszem, közel járok az igazsághoz, ha azt mondom: ez a szép és nehéz munka, a forró kemencék között, ahol egymásra vannak utalva az emberek, úgy ösz- szekovácsol bennünket, mint a ke­mencék az adagot, vagy mint a ko­vács a vasat... És itt van már a harmadik, az acélgyártás megkezdése óta a leg­újabb nemzedék. Fiatalok. Ök már iskolában, technikumokban sajátítot­ták el az acélgyártás legkorszerűbb módszereit. De most még az „ela­vult" martinkemencék mellett dol­goznak. Mert ezek a kemencék is el­avultak az idő múlásával. Most. a nagy rekonstrukció során átépítik őket. Készülnek a legkorszerűbb Mercz-kemencék. A harmadik nem­zedék rövidesen már ezekben az új kemencékben olvasztja az preel. A régi gépek, berendezések, köztük a martinkemencék is eltűnnek, „nyug­díjba vonulnak", az olyan öreg ol­vasztárokkal. mint Németh Ernő bá­csi. Bulyán István bácsi, akik hosszú éveket töltöttek el a martinkemencék között. A rekonstrukció mór megkezdő­dött. Átalakulj* murlin-sot; is. Bar;» István másodségédnek már nem cso­dálatos. nem érthetetlen ez az átala­kítás. Mint n legifjabb olvasztárnem­zedék egyik tagja, természetesnek veszi, hogy ilyen rohamléptekkel fejlődik a gyár. Ő már a Gábor Áron Iparitanuló Intézetben tanulta a mes­terséget. Az alig 18 esztendős fiatal olvasztár otthonosan mozog a -180 méter hosszú martincssrnok kemen­céi. gépei között. És nemsokára a 80 tonnás, tökéletesen korszerű, oxigén­ektől eltanulta a szakmai. így lett olvasztár. Ma már kiváló munkás, nagy része van abban, hogy a mar­ti nacélmű éves tervét határidő elölt teljesítette: 30 ezer tonnával többet termelt az előirt mennyiségnél. Ez a nemzedék már a felszabadult hazában lett igazán ember, megbe­csült ember, aki tudatosan formálja az anyagot, a tüzes acélt, melytől ő is átalakult, s gazdagodott öntudat­ban, tudásban. És úgy dolgozik, hoßy bámulatba ejti elődjét: Bartusik Feri bácsit. IU a martinban dolgozik, en­ne! táplált Mei cz-kemencéknél végzi majd munkáját. Bura István fiatal másodsegéd mar a jövőt is ismeri: — Eljön Hz idő. amikor mindent automaták végeznek, itt a martin­ban is ... Amilyen szép ez a szakma, olyan gyorsan is fejlődik. Nem is mennék el innét soha. De ha mégis, ikkor is Sztálinvárosba. vagy Csepel­re — martinásznak. Apán» is itt dol­gozik az öntőcsarnokban. A bátyám •szlergólyos volt és ö is idejött a '»artínba. most már második segéd. a szakma valahogyan vonzza az mbert. Pedig néha melegünk igy fejlődik az ózdi gyár. így ala­kulnak át az emberek. így váltják gymást a nemzedékek. A 40 éve mű­ködő martin kemencékéi lebontják és •olnap felépül a még jobb, lökélele- ebb kemencesor. . . Ez az élei. a fej­ődés 'örvénye. S mii szól majd Bar- usik Feri bácsi, ha meglátja a rövi­desen felépülő új acélművet? Lehel, fzt mondja majd: — Talán nem is igaz .. Alom az ?gész.. Mert biztosan látni fogja... Hi­szen még élni akar. legalább 100 ísztendefg... SZEGEDI LÁSZLÓ Fényképezte: SZABADOS GYÖRGY EZEKKEL A SZAVAKKAL kö­szöntötte a Pesti Napló 1893. június 7-i száma Miskolc városnak függet­lenségi programmal megválasztott úi képviselőjét, Herman Ottót. Halála 45. évfordulója alkalmából életmű­vét. helyes, ha e mondat fényénél mérjük fel. Az iskolázatlan, a 7 éves koráig még magyarul sem tudó nagy polihisztor 14 könyvet írt, közel hat­ezer oldal terjedelemben, életében nyomdafestéket látott cikkeinek, be­szédeinek száma megközelíti a kettő­ezret s ma meg ismeretlen írásainak, feljegyzéseinek. naplótöred^keinck száma megközelíti a 15—20 ezret, melyek az Akadémia birtokában ma még ömlesztett, állapotban a feldol­gozásra várnak. Közöttük felbecsül­hetetlen értékűek is szerepelnek, mert hiszen Kossuthtal folytatott ba­rátságáról írt naplóját 1894-ben az-, za! a megkötéssel helyezte letétbe, hogy azt csak 50 év múlva bontható fel. 1944. december 27-én a háborús cselekmények következtében erre nem kerülhetett, sor. reméljük, hogy halála moßtani es születése jövő évi 125. évfordulója alkalmából rende­zett ..emlékév" során sikerül ezt fel­kutatni és publikálni. Rendkívüli értéket ennek a napló­töredéknek az adhatja, hogv teljes valóságában mutatja be feltehetően a két nagy lángéin»** egymásra gyako­rolt kölcsönhatását. Ezt a már is­mert kisebb írást* sejtetik. Azt tud­tuk eddig is, hogy Kossuth Lajos Herman Ottónak, mint tudósnak nagy tisztelője volt, korán felismerte Er­délyben megjelent politikai írásai alapján, hogy politikusnak is követ­kezetes és kiváló egyéniség, ezért: ajánlotta Szeged-Alsóváros kerületé­inek megválasztását 1879-ben s kez- jdödik el ezzel önökké taxió barátsá­guk. Az ipari munkásság helyzetéről, a munkás megmozdulásokról ó tájé­koztatja rendszeresen a „turini reme­téd’. Levelezésük azonban azt mu­talja. hogy nemcsak társadalmi és politikai kérdésekben • folytattak gyakori véleménycserét, hanem tu­dományos kérdésekben is. Ilyen vonatkozásban is nagy hatással volt Kossuth Herman Ottóra. Kos­suth ról eddig is tudtuk, hogy komolyan foglalkozptt botanikával, de hogy os régészettel. az ős­ember kutatással is. azt kevésbé. Herman Ottónak viszont élele legna­gyobb vitája pont e kérdés köri! alakult ki és csak 15 év múltán dőlt el. véglegesen pedig halála után. 1932-ben. itt. megyénk földjén. A vita is itt kezdődött. Városunk te­rületén, az Avas alatt 1891. nyarán egy építendő ház alapjainak kiásásá­nál — a mai Rákóczi és Rudas Lász­ló utca sarkán — a munkások a Szinva hordalak ni. tes alakú kődarabot emeltek ki, me­lyek közül keltő tenyérnagyságú gya­nús nyomokat viselt magán. Elküldték a város képviselőjének. Herman Ottó­nak. kiről tudták, hogy mindennel foglalkozik, mindenhez ért. s való- ben Herman Ottó lángelméjével el­ső látásra kijelenti, hogy Magyaror­szág területén is élt ősember, itt a Bükk vidékén és a talált kődarabok annak pattintott szerszámai, eszkö­ze;. Ismerteti n Természettudományi Közlönyben. Archaeológiai Értesítő­ben. és a bécsi embertani társulat folyóiratában, a Mitteilungen der anthropologischen Gesellschaft Wien hasábjain. Külföldön ekkor már 59 60 esztendős múltra tekint vissza az ősember kutatás, de hazánkban ez- ideifi nyomát, tárgyi emlékeit felfe­dezni nem sikerült Pedig már folyt ásatás korábban, vitacikkek is jelen­tek meg erről a kérdésről. Az egyik vitatkozó nem kisebb ember, mint Kossuth Lajt». 1876—77-ben Nyári Jenő az Aggteleki barlang Csontház termében több ezerre menő olyan tárgyal talált, melyek között szép számmal akadtak a kőkor emberé­nek jelenlétét sejtető darabok is, a 13 teljes zsugorító« csontváz melleti (tarkójukra hatalmas kőtömbök vol­tak elhelyezve) melyekről Kossuth Lajos a leletet ismertető Nyáryval szemben azt állította, hogy azok nem IV. Béla idejéből való kultúrának az emlékei, hanem őskoriak. Kossuth ugyanis Turinban a franciaországi őserfiberkutatós anyagét ismerte, oly annyira tanulmányozta, hogy szaktu­dós módjára írta meg hauómar vi­tacikkéi. MA MÉG REJTÉLY. de feltételez­hető — reméljük a közeljövő beiga­zolja —, hogy ezt a francia és a német szakirodalmi anyagot barátságuk folytán Herman Ottó is megismeri* és birtokában merte határozottan C ni azt a vitát a reája zúduló zai pergőtűzben, mit nagyhírű geológusaink zúdítottak az álta­luk laikusnak nyilvánított Herman Ottóra. Felháborító , volt szá­mukra. hogy geológiai előkép­zettség nélkül mert beleszólni vitán felül elsősorban mégiscsak geológiai kérdésbe. Tagadták, hogy még az őskor idejében lerakodott réteg, di­luvium lenne városunk területén, te­hát a lelet sem lehet jégkori. A vita akkor dőlt el. amikor a koalíciós kor­mány minisztere biztosította az anya­gi fedezetet a szükséges kutatáshoz. Herman Ottó határozta meg éleslá­tásával, hogy a Hámori-völgy felett fekvő Szelőül barlangot kell megásni. • hogy a diulivális rétegből a miskolci szakocák készítésének idejét megha­tározó. az őskorban itt élő ember je­lenlétét hitelesítő leletek a napvilág­ra kerülhessenek. Azért, választotta ezt a helyet, mert ö. mint a természet nagy ismerője tudta, hogy a Jégkor­szak ósvadásza hol állhatta el a vad­váltót. Az ezerszámra előkerült lele­tek őt igazolták. Ezek leginkább a franciaországi Solutrei kultúrához hasonlítanak, ma mini ..szeletei kul­túra’* ismertek világszerte. Csontma­iad vány ok azonban itt még nem ke­rültek elő, csak 1910-ben a répásha- tai Balia-Ixirlángból, egy gyermek koponya töredéke, amit még Her­man Ottó is láthatott. De az igazi nagy csontlelet csak halála után. 1932. nyarán került felszínre a Cse­répfalu közelében lévő Subalyuk- barlangból. Ez a jellegzetes, állcsúcs- nélküli alsó állkapocs néhány fogá­val kétséget kizáróan igazolta, hogy a neandervölgyi ősember hazánk földjén is élt. A magyar régészet lángelméjének köszönhetjük, hogy ezzel világérdeklődés középpontjába kerültünk. ÉLETMŰVÉNEK LEGSAJATO. SABB darabja ez. Ezért is helytelen, hogy a közludatban csak úgy cl. és csak úgy emlegetjük, mint természet­tudóst A szó legnemesebb értelmé­ben polihisztor volt: egyetemes tu­dóé. Ezt mutatja a. teljes, életmű, ment hiszen természettudományi munkái is rendkívül sokoldalúak, is­meretlen területeket, csoportokat ír­nak le, de ugyanakkor otthonosan mozgott a néprajzban, a nyelvészet­ben. a mezőgazdaságban, a geoló­giában, a régészetben, a társadalom- tudományok különböző ágaiban, nem utolsósorban a politikában. Politikai nagyságát még ellenfelei is elismer­ték. A kormánypárt lapja irta róla miskolci képviselővé választásakor: „Az egész képviselőházban nemzeti kultúrpolitikus nincs több, nincs egy- ■ se hozzá hasonló. Ki értené jobban • nálánál a magyar közművelődés kér­dését, a tudomány, az irodalom, a művészet kutató eszének és élénk fantáziájának birodalmát... Nyere- ségnek tekinthetjük megválusztásat, 1 a parlamentre nézve. A képvisel o- ■ házban emeli ennek tartalmát es mértékét és a vitának színt kölcsö­nöz... Ezért. Öt élvezni és tőle ta­nulni lehet azoknak is. kik politikai ellenfelei." Mennyivel inkább tanul­hatunk ma mi tőle. Haladó saellemű ; tudós volt. A darwini-tanokat a ma­ga nyelvén igy fogalmazta meg: , „A gondolatnak, a szellemnek azon­ban legnemesebb tulajdonsága nem ' a pihenés, hanem a szünetnélkiil való munka és törekvés: — nem is a fcöl- , íöft hitben való megnyugvás, hanem a valónak, az igaznak keresése, lato- lása és alkalmazása." Ez vitte utcákon tüntető munkáslömegek kö­zé is. ezért válhatott egyik szervező* jévé ezeknek a tüntetéseknek. lilő, hogy halála mosten« évfordu­lóján erről a Herman Ottóról emlé­kezzünk meg és legyünk büszkébbek életművére, mely ma már az egye­temes emberi kultúra halhatatlan al­kotásai közé tartozik. IGY GONDOLJUNK VISSZA vá­rosunk egykori képviselőjére, jobban becsüljük meg egykori lakóházát, munkahelyét, a lillafüredi „Pele-há- zat az állami szervek gondoskodásán kívül indítson a város lakossága tár­sadalmi akciót helyreállítására és «íz életmű dokumentáláséra méltó em­lékmúzeumot hozzunk ott létre! H. SZABÖ BÉLA „Összes kincse egy írótoll, s midőn ezzel sovány kenyeret keres majának, gazdag ajándékot nyújt nemzetének“ HÁROM NEMZEDÉK záteszi: — Sokáig akarok még élni... Legalább száz esztendeig ... Az új nemzedék csak Bartusik Feri bácsi elbeszéléséből ismeri a múltat. A régi, favázas épületeket lebontották. Vasból, acélból készült itt p»inden. Mások lettek az emberek is. A tech­nika újjáformálta őket. A Bartusik Feri bácsi után következő nemzedék már nem kézzel kavarja az acélt. Elektromosság, automata, gép segíti flstös és C*lkai Árpád r*aDOt<i rHimimlüts1' Anl*' *S°*,on — Jól «került az esztendő! — mondjak röviden, tömören az egyé­niek. termelőszövetkezeti tagok egy­aránt. De legjobban a termelőszövet­kezetekben ! A termésátlagok statisztikája toü- I lönben az alábbi kepei mutatja« T«meioszovet­kezel . »crmesíii** «“ybáSK Éz a statisztika önmagéról beszél!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom