Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-12 / 9. szám

BEAKMAGTAKOItSZÁG Az SZKP Központi Bizottságának határozata a pártpropaganda feladatairól Moszkva. 1960. január 10. (TASZS2) Moszkvában közzétették a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatát, a mai körülmények között kifejtendő párt­propaganda feladatairól. A határozat rámutat, hogy a Szov­jetunióban. a kommunista társada­lom erőteljes építésének időszakában a párt ideológiai munkája, s különö­sen a pártpropaganda rendkívül nagy jelentőségre tesz szert. Mint a határozat kiemeli, a párt politikájá­nak mélyreható megértése létfontos­ságúvá válik minden egyes szovjet ember számára. Jelenleg különösen kedvezőek a feltételek a sikeres idelógiai munka kifejtésére — hangoztatja a hatá­rozat. A különböző társadalmi beren­dezésű államok békés egymás mellett élése nem gyengíti az ideológiai harcot. Pártunk engesztelhetetlen harcot vívott és vív a kommunista ideoló­giáért, a mai kor leghaladóbb, való­ban tudományos ideológiájáért. A határozat kifejti: A Szovjet­uniót újabb hatalmas fellendülés jel­lemzi. Minden nap újabb és újabb győzelmeket hoz a kommunista ide­ológiának. amely immár százmilliók gondolkodásmódját uralja és aktív tényezőjévé vált a békéért, a demok­ráciáért és a szocializmusért folyó küzdelemnek. Ellenfeleinket félelem­mel tölti el a kommunista ideológia óriási vonzó és forradalmi reformáló A marxizmus—leninizmusban, valamint az SZKP, a testvéri kommunista és munkáspártok határozataiban a mai Idők élen­járó eszméi testesülnek meg. A határozat megállapítja, hogy az utóbbi években a nemzetközi színté­ren az erők viszonya gyökeresen megváltozott a szocializmus javára. Annak az aktív és következetes harc- nek révén, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország, valamint minden békeszerető nép kifejtett, kirajzolódtak a nemzetközi feszült­ség enyhülésének körvonalai. A különböző társadalmi és gaz­dasági rendszerű államok békés egymás mellett élése reális tény, s megnyílt az út, amely a tartós békéhez vezet a földön. A határozat az ideológiai munka pozifív mozzanatai mellett rámutat a pártpropagandában mutatkozó hiá­nyosságokra is. A határozat megje­löli az említett hiányosságok meg­szüntetését célzó intézkedéseket Hangsúlyozza a határozat- hogy a pártpropaganda eredményei annál nagyobbak lesznek, minél szorosab­ban fűződik a nép alkotó munkájá­hoz, a nép életéhez, a kommunista építőmunkához. A pártpropaganda hivatott a dolgozókat a béke és ha­ladás erőinek élcsapatában haladó nagy hazájuk iránti büszkeség szel­lemében nevelni. Rendeltetése, hogy minden szovjet emberben lelkes tö­rekvést gerjesszen, hogy önfeláldozó munkával szilárdítsa a Szovjetunió és az egész szocialista tábor hatal­mát. aktívan részt vegyen a szocia­lizmus és a kapitalizmus között folyó nagy versenyben, minden tekintet­ben elősegítse a béke megszilárdu­lását világszerte. Továbbra is elengedhetetlen — folytatódik a határozat —. hogy el­szántan leleplezzük a hidegháború folytatásának imperialista híveit, mindazokat, akik a nemzetközi fe­szültség és a fegyverkezési hajsza fenntartására és kiélezésére törek­A határozat kiemeli, hogy a marxizmus—lenlnizmus eszméi­nek elsajátítása, a párt politiká­jának mélyreható megismerése és megvalósításáért folyó küzde­lem létfontosságú szükséglete nemcsak a kommunistáknak, ha­nem az összes dolgozóknak. A határozat rámutat a propagan­damunka megkülönböztetett végre­hajtásának szükségességére, szem előtt tartva a lakosság különböző lé­tegeinek sajátosságait, nemzeti sa­játosságait. A határozat többek között utal an­nak a szerepnek fontosságára, amit a társadalomtudományok a kommu­nista nevelésben és a propaganda- munkában betöltenek. A szovjet tu­dósok megtisztelő feladata, hogy elő­készítsenek és az elkövetkező évek­ben kiadjanak: több kötetes művet az SZKP történetéről, valamint fi­lozófusok, közgazdászok és történé­szek közös kutatómunkáit a kom­munizmus Szovjetunióbeli építésének fontosabb, időszerűbb problémáiról, továbbá tudományos műveket kommunista épitőmunka útjairól: a szocializmus világrendszerének fej­lődési törvényszerűségeiről, a kom­munista munkás- és demokratikus világmozgalomról. (MTI) A vietnami művészek a dolgozó tömegek alkotó életét választották, s a nemzeti egységért és a szocializmusért küzdenek Megnyílt Miskolcon a vietnami képzőművészeti kiállítás A munkásosztály helyzetének javításáért Az edelényi bányák fejlesztése. valamint az 500 új bányászlakás építése folytán jelen­tősen növekedett Ede- lény lakossága. Egész­ségügyi. orvosi szem­pontból hozzátartozik Finke község is. Ez a körülmény igen áldat­lan állapotot jelentett az edelényi dolgozók és a lakosság egészség­ügyi ellátása terén. A községet két körzetre osztották. két igen nagy körzetre, a így a körzeti orvosoknak nagy erőfeszítésébe és áldozatos munkájába kerül egy-egy rendé-, lés elvégzése. Pihenés­re. szórakozásra alig maradt idejük. Ezen az állapoton változta­tott most a megyei ta­nács egészségügyi osz­tálya oly módon, hogy a meglévő két körzeti orvos mellé még egy orvost állított be és egy üzemi orvosi ren- delit nyitott a bányász dolgozók és családtag­jaik egészségügyi hely­zetének további javí­tása céljából. Hargitai József Edelénu FONÁL SÁNDOR: A 15 éves lakásépítési tervről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a munkásosz­tállyal kapcsolatos egyes feladatok­ról szóló határozatában megállapí­totta. hogy „a munkásosztályt és az összlakosságot legjobban foglalkozta­tó szociális kérdés a lakáshiány", s a Központi Bizottság .,elérkezettnek tartja azt az időt. hogy anyagi erő­ink összpontosításával az építőipar, az épitóanyagipar és különféle más iparágak ilyen szempontból történő fejlesztése útján nem túlságosan hosz- szú idő alatt az állandósult lakáshiányt felszámoljuk, a lényegében minden erre igényt tartó önálló családnak önálló lakást biztosítsunk". A lakáshiány. amelyet jórészt a Horthy-korszakból örököltünk. s amely a világ majdnem minden or­szágában. még az iparilag fejlettebb, vezető tőkés országokban is súlyos probléma — károsan befolyásolja a társadalmi élet sok területét. Az em­berek lakásaikban töltik el életük nagy részét, benne pihenik ki mun­ka utáni fáradalmaikat. Sokan ott­hon tanulnak, művelődnek, szóra­koznak. Sok függ tehát a lakásellá- tott&ágtól. a lakások milyenségétől. Az egészséges lakásban élők általá­ban kevesebbet betegeskednek. A jó és kényelmes lakás jobban biztosítja a munka utáni fáradtság kipihené6ét. a munkaerő újratermelődésének kö­rülményeit is. A korszerű lakásban kedvezőbbek a tanulás, a művelődés, az otthoni szórakozás, és a családi elet feltételei. Rendkívül fontos tehát, hogy dol­gozóink fokozatosan megszabadulja­nak a letűnt társadalmi rendszer rossz lakásviszonyainak örökségétől, s mielőbb megfelelő lakáshoz jussa­nak. jobbak legyenek a feltételei a szocialista társadalmi élet kialaku­lásának és továbbfejlődésének. A jelenlegi lakáshelyzet kialakulása A felszabadulás előtt kialakult la- közviszonyok nagyban befolyásolják a jelenlegi lakáshelyzetet, sőt a kapi­talista örökség e téren még hosszú időn keresztül érezteti hatását. A kapitalizmusban létrejött lakásviszo­nyok ugyanis azonnal nem szüntethe­tők meg. Viszonylag rövid idő alatt végre lehet hajtani a meglévő lakás- állomány igazságosabb elosztását — mint ahogy államunk meg is valósí­totta ezt különböző intézkedésekkel —. de a tényleges lakáshiányt csak fokozatosan, hosszabb periódusban, új lakások tíz. és százezreinek épí­tésével lehet felszámolni. Amikor te­hát lakáshelyzetünket elemezzük, ak­kor elsősorban a kapitalista Magyar- ország lakásviszonyaiból kell kiin­dulnunk. A kapitalista Magyarország lakás- viszonyait elsősorban a nagymértékű lakáshiány jellemezte, amit súlyosbí­tott az, hogy a lakások nagy része korszerűtlen, egészségtelen volt, to­kun éltek szükséglakásokban, és a meglévő lakások elosztása is arány­talan volt. A nagyméretű luxuslaká­sokban .a magas jövedelmű lakástu­lajdonosok. vagy bérlök tágasan, ké­nyelmesen laktak, ugyanakkor h vá­rosok munkásnegyedeit, a falusi sze­gény fertályokat a zsúfoltság, az egészségtelen lakáskörülmények Jel­lemezték. Tízezrek laktak különböző nyomortclepeken. szükség- és bar­langlakásokban. és sokan voltak olyanok Is, akik egyáltalán nem ju­tottak lakáshoz, alkalmi szállásokon töltötték éjszakáikat. A lakáshiány és a zsúfoltság külö­nösen a városokban volt nagy, ami elsősorban a proletárokat sújtotta. Az 1941. évi népszámlálás adataiból tud­juk. hogy városaink összes lakásai­nak 62,7 százaléka egyszobás volt. és a városi lakosságnak 83,9 százaléka lakott csak konyhából és egy szobá­ból álló lakásban. Budapesten egy szo­bában negyedmagával lakott 136 800 ember, ötödmagával 80 300. ha­todmagával 46 800 és ennél többed- magával 63 300 ember. Míg Budapes­ten az egyszobás lakásokban 100 szo­bára átlag 332 fő. a háromszobás la­kásokban 100 szobára 140 fő. a négy- szobás lakásokban 100 szobára csak 130 fő jutott. A falu szegényparasztjai és prole­tárjai szintén rossz lakáskörülmé­nyek között éltek. Ott 19 megtalál­hattuk a nyomortelepeket, a szük­ség- és barlanglakásokat. Borsod me­gye mezőkövesdi járásában például 11 községben volt barlanglakás — Összesen 805 — amelyben több mint 4000 ember lakott. A falusi lakások túlnyomó többsé­ge korszerűtlen, egészségtelen és rossz állapotban volt. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Magyar- ország összes lakóházainak mintegy a fele — az alapzatot is beleértve — vályogból, vagy döngölt földből ké­szült épület volt. és a lakóhelyiségek közel 45 százaléka csak földpadoza­tú volt. A lakásnélküliek nagy száma és a munkáslakások zsúfoltsága ellenére több tízezer lakás üresen, bérlő nél­kül. kihasználatlanul állt. mert a lak­bérek olyan magasak voltak, hogy az alacsonyjövedelmű dolgozók — első­sorban a munkások — keresetének 30—35 százalékát fölemésztették. A tőkések pedig Inkább üresen hagy­ták bérházaikat, mintsem a lakbérek leszállítása mellett beérték volna ke­vesebb profittal is.' A magas lakbérek ellensúlyozásá­ra sok főbérlő kénytelen volt meg­osztani lakását albérlőkkel és ágyra- járókkal. 1941-ben Budapesten az összes fóbérJök 23,1 százaléka tartott albérlőt vagy ágyrajárót. A laksűrű­ség természetesen ezekben az albér­lettel. vagy ágyrajárással párosult főbérleti lakásokban volt a legna­gyobb. 100 szobára átlagosan 509 la­kó jutott. A dolgozók bérlakása! korszerűtle­nek. és igen elhanyagoltak voltak a magas lakbérek ellenére is. Az ösz- szes egyszobás főbérleti munkásla­toasok közel egy hatodában nem volt konyha, fürdőszoba pedig az egyszo­bás munkáslakások kevesebb, mint egy százalékában volt. Ennek az az oka. hogy a háztulajdonosokat — a tőkéseket csakúgy, mint a burzsoá államot (az állam nagyon kevés la­kást építtetett) — nem az érdekelte, hogy az építtetett lakások Jól kielé­gítsék a munkások igényeit, hanem csupán az, hogy a befektetett tőké­jük minél nagyobb profitot hozzon számukra. A munkások és a szegényparasz­tok egyre súlyosbodó elnyomorodás- ban élő tömegeiben pedig kevés olyan dolgozó akadt, aki rendkívül nagy erőfeszítéssel, saját házat tu­dott építeni. Ez sok esetben az el adósodáshoz is vezetett. A tőkés társadalomban a „lakás ínség nem véletlen — írta Engels — hanem szükségszerű intézmény. az egészségre gyakorolt visszaható sóival stb. egyetemben csak akkor szüntethető meg. ha alapjában alakul az egész társadalmi rend amelyből ered". Népi demokráciánk örökölte a felszabadulás előtt kialakult súlyos lakáshelyzetet, amit tetézett még a második világháború pusztító hatá­sa Is. A második világháborúban megsemmisült, illetve megrongáló­dott az ország lakásállományának 20.6 százaléka. Különösen súlyos volt a pusztítás Budapesten, ahol rombadólt. vagy lakhatatlanná vált 114 ezer lakószoba, de nagy lakáskár keletkezett Székesfehérváron. Sátor­aljaújhelyen. Komáromban és Sop­ronban Is. Ezekben a városokban a lakóházállománynak 47—85 százalé­ka rongálódott meg. A felszabadulás után azonnal meg­indult a pyorsütemű lakáshelyreállí­tás. A helyzet javítása érdekében még 1945-ben rendelet jelent meg a nagy lakások megosztSiqtóságáról. Igényelhető volt minden olyan lakás vagy helyiség, amelynek bérlője is­meretlen helyen tartózkodott. Sok luxuslakás így vált a dolgozók ott­honává. 1948 végére teljesen, vagy ideiglenesen lakhatóvá tettük a meg­sérült lakóépületek 94 százalékát. A háborús Itárok ennek ellenére még továbbra Is érezhetők voltak. Áz első ötéves terv időszaka alatt nem tudtuk biztosítani a laksűrűség csökkenését, sőt a lakások zsúfoltsá­ga még növekedett is. különösen a fővárosban és az iparosodó ország­részeken. 1949-ben a száz lakásra ju­tó lakók száma 365 volt. 1954-ben ez >z arány országosan 372-re emelke­dett. de 10 fővel így is alacsonyabb volt az 1941 évinél. *A 100 lakásra jutó lakók száma 1954-ben Budapes­ten 351. a többi városokban átlago­san 364. Veszprémben azonban 435, Sztálinvárosban 503. Komlón 414 volt. A laksűrűség országos átlagá­nak emelkedése 1949-hez képest azért következett be. mert az ország lakos­ságának évenkénti természetes sza­porodása megnőtt, és ugyanakkor sokkal kevesebb lakást építettünk, mint amennyit a terv előírt. A felemelt első ötéves terv 220 ezer lakás építését tűzte ki célul. Ez azonban csak részben valósult meg. 1950—53-ig fokozatosan visszaesett a lakásépítés és csak 1954-ben emelke­dett ismét A tervet csak 46.9 száza­lékban teljesítettük. 103 098 lakást építettünk a 180 ezer szükséglettel szemben, ami csak 58 százalékban fedezte az újonnan keletkező orszá­gos igényeket. Különösen súlyosan érintette a lemaradás a városi la­kosságot. mert a városok számára előirányzott állami erőből történő la­kásépítési terv csak 35.5 százalékban valósult meg. a lakosság növekedése pedig a városba áramlás miatt a vártnál nagyobb ütemű volt. Ezért a társbérletekben lakók száma 1949 ja­nuár 1 és 1954 január 1 között vá­rosainkban 45 százalékkal, az albér­letben lakók száma pedig 40 száza­lékkal nőtt. A lakáshelyzet nagyobb mértékben romlott a fővárosban. A budapesti lakosság száma 1949-tól 1954-ig 11,7 százalékkal, a lakásállo­mány azonban csak 3.4 százalékkal emelkedett Az első ötéves terv éveiben a la­kosság családi ház építkezése is visz- Kzaesett, mert csökkent a dolgozók reáljövedelme, minimális volt ó köl­csön támogatás. kevés anyag jutott a nagy ipari beruházások miatt a la­kásépítkezésekre. Romlott a meglé­vő magánlakások állapota Is. (Folytatjuk.) (Megjelent a Társadalmi Siemle leg­újabb számában.) Vasárnap délben bensőséges ün­nepség keretében nyílt meg Miskol­con a vietnami képzőművészeti ki- állitás. Az ünnepi megnyitón részt- vett Ngnyen Thieng. a Vietnami De­mokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvi­vője, Nguyen-Dinh-Can, a követség kulturális- és sajtóattaséja. Maiak István, a Miskolc városi pártbizott­ság titkára. Fekete László, a városi tanács elnöke. Gallé Ferenc, a váro­si tanács elnökhelyettese, továbbá a kiállítás előkészítésében közreműkö­dő vietnami képzőművészek: Mai- Van-Hien. Hoang-Kiet és Luong— Xuan-Nhi. a rendezőszervek között szereplő Műcsarnok képviseletében Gádor Emil. A kiállítás egyik rendezőszerve, a Herman Ottó Múzeum részéről Ko­máromi/ József igazgató köszöntötte a megjelenteket, akiknek soraiban ott láttuk a miskolci képzőművésze­ket is. majd Ngnyen Thieng ünnepi beszédében méltatta a kiállítás jelen­tőségét. — A vietnami képzőművészet ha­gyományai — mondotta — a régi időkhöz nyúlnak vissx. Időszámítá­sunk előtt a iHetnami nép ősei rend­kívül magas művészi és történelmi, értékű rajzokkal díszített bronzesz­közöket gyártottak. A vietnami ősi művészet szoros kapcsolatban van a vietnami nép történetével Eléa magas fokot ért el már a X. században, tetőfokát a Ly- és Tran-dinasztiák alatt érte el a XI. századtól a XV. századba és a késői Le-iHn/r&ztia alatt a XV. szá­zadtól a XVIII. századig. Az építé­szetet és szobrászától ebben az idő­ben a vonalak harmóniáin, eayszerü- séae és az erő jellemzi. Másrészről a Telnek, mely a holdnavtár szerinti új év kultuszának szánt képek, külö­nösen a népi eredetű. képek egysze­rűségükkel. természetességükkel, vi­lágos és élénk színeikkel kifejezik a nép mindennapi életének jellegzetes vonásait. A XIX. század vége felé a vietna­mi szépmüvészet kezdett Icapcsolatot teremteni az európai művészettel és különösen a francia burzsoázia mű­vészetének hatása alá került. A viet­nami szépművészet azonban, mely­nek régi tradíciói vannak, megtartot­ta lényegét, bár fejlődését a francia fennhatóság erősen gátolta. Az 1945-ös augusztusi forradalom nemcsak a vietnami népet szabadí­totta fel. hanem a vietnami szépmű­vészetet is. Ezen a területen az alap­vető és nagy változásokat csak meg­kezdeni volt időnk. 1946-ban. amikor a francia imperialisták már meg­kezdték a háborút, melynek célja az volt. hogy népünket újra rabszolga­ságba döntsék, megrendeztük el­ső nemzeti képzőművészeti kiállítá­sunkat. A nehéz és hősies, ellenállá­si harc alatt a vietnami szépmüvé­szet. amelyet megedzett a nemzeti háború, új értékekkel gazdagodott. A művészet területén végbement ide­ológiai harc szorosan összefüggött a tömegek életével, a Vietnami Dolgo­zók Pártjának vezetésével és ezek azok az erős tényezők, melyek i vi­etnami szépművészet fejlődését to­vább biztosítják. Az ellenállási mozgalom győzelme 1954 júliusában és a béke helyreállí­tása Vietnamban új, kedvező lehető­ségeket biztosított a művészi alkotó munkához, különösen, ami a szobrá­sza tot és a lakkmüvészetet illeti. Miután az amerikai imperialisták és Ngo Dinh Diem sötét szándékainak megfelelően Vietnamot ideiglenesen kettészakították, a vietnami művé­szek határozottan a dolgozó tömegek alkotó éleiét választották és mindent megtesznek azért, hogy leküzdjék a nemzeti egység és a szocializmus építése elé gördüld akadályokat, bíz­va a hazafiság és a szocializmus di­cső eszményében. Az itt kiállított művészi alkotások méltó képet adnak a vietnami szép- művészet fejlődéséről és történeté­ről. Az augusztusi forradalom után. különösen a béke helurcállitása óta a művészi alkotások híven tükrözik a vietnami forradalom történetét, az ellenállási mozgalmat, a népek kö­zötti barátság eszméjét, a szó.Haliz­musért és a nemzeti egységért vívott harcot. Számtalan művész. lepjen az északi, déli. vagy nemzetiségi szár­mazású. művészi allcotásaiban ízeket a témákat dolgozza fel sajátos mű­vészi eszközökkel. A jelen kiállítással a vietnami népnek az a megtiszteltetés jutott, hogy bemutathassa a baráti Magyar N épköztársaság népének képző müve- szeli alkotásait. Ez jó alkalom arra. hogy a vietnami képzőművészek ta­pasztalatokat cseréljenek magyar kollégáikkal. Mi. vietnamiak vala­mennyien rendkívül örülünk a ma­gyar értelmiség legújabb sikereinek, melyeket az ellenforradalom legyőzé­se után ért el a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes, előrelátó vezeté­sével. A Magyar Szocialista Munkáspárt által meghatározott kulturális felada­tok. amelyeket néhány napja egy­hangúan jóváhagyott a Magyar Szo­cialista Munkáspárt VII. kongresz- szusa. nagy jelentőségűek a magyar képzőművészek életében, és meggyő­ződésünk. hogy ezek a feladatok és a magyar képzőművészek tapasztala­tai rendkívül sokat nyújthatnak mű­vészeinknek mind ideológiai, mind gyakorlati munkájukban. Tiszta szívből reméljük, hogy ki­állításunk hozzájárul a kulturális együttműködéshez és ezzel a népe­ink közti barátság megerősítéséhez — fejezte be beszédét Ngnyen Thi- eng. magyarországi ügyvivő. Ezután a résztvevők megtekintet­ték a szebbnél szebb alkotásokai, amelyeknek méltatására visszaté­rünk. A kiállítás előtt Fekete László, a városi tanács elnöke fogadást adott a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság magyarországi ügyvivője és a Miskolcon tartózkodó vietnami kép­zőművészek tiszteletére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom