Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

T*rfm»p, 1 MO. tnb Sí. Mikor jössz el emberibb világ ? ( tehát tMÜletéaémek 100. étfordulójira JLETI filmji gyzetek Horgász a pácban Tizenkét dühös ember A híre megelőzte a filmet. Elis­meréssel. majdnem rajongással be­széltek róla azok. akik Pesten látták a Bartók-teremben. Sikerrel játsszák Páriasban is. 1957-ben a berlini fesz­tiválon nagydíjat nyert. Ezek isme­retében a néző várakozással ül be a mozi nézőterére. Várakozásában nem is csalódik. Az érdekes, újszerű kí­sérlet végig leköti a figyelmet. Regi­naid Rose, a mű írója finom eszkö­zökkel komponálta meg e bűnügyi vonatkozású lélektani drámát. Egy bűnügy a film témája. \ AZ „OPTIMISTA TRAGÉDIA** A MOSZKVAI METRO MUNKÁSAINAK ELŐADÁSÁBAN A moszkvai földalatti munkásai előadták a Kreml Színházban V. Vis- nyevszkij „Optimista tragédia” című művét. A moszkvai közönséo lelke­sen ünnepelte a munkás-színészeket. A-moszkvai Metro szinészkollek- tívája már 15 éve működik. Egyike volt az első műkedvelő színjátszó csoportoknak, amelyek állami kitün­tetést kaptak. A Szovjetunióban 1958 óta Népszínház" elnevezéssel tün­tetnek ki olyan műkedvelő színjátszó csoportokat, amelyek a legmagasabb művészi színvonalat érik el. Az ilyen csoportoknak függetlenített rendezőjük, díszlettervezőjük, igaz­gatójuk lehet, a színjátszók azonban továbbra is folytatják szakmai műn- kájukat és csak szabad idejükben szerepelnek. Egy 18 éves fiatalember áll a bí­róság előtt. Az ellene a vád. hogy le­szúrta az apját. A vád alaposnak, biztosnak látszik. Még a nem felüle« tea szemlélőnek is az a vélemény* hogy a fiú oyilkos. A tárgyalás utál» összeül 12 esküdt. — ezzel kezdődik a film. — Az a feladatuk, hogy el­döntsék. valóban bünös-e a fiatalem­ber, avagy nem. Döntésük azonban csuk akkor jogerős, ha mind a tizen­kettőn egy véleményen vannak. Megtörténik az első szavazás. Egy­más után bűnösnek mondják a fiút ■Tizenegyen. Egyetlen esküdtben, egy építészmérnökben támadnak csupán kételyek, ö sincs mégbizonyosodva arról, hogy a fiú nem bűnös, de hát­ha?... Emberéletről van szó. Ha ki­mondja a szót: bűnös, a fiúra villa- mosszék vár. Előadja kételyeit. Az érvek- kevés esküdttársát gondolkod­tatják eJ. Mindannyian gyorsan túl akarnak lenni a döntésen, mindany- nyiuknak van programja. A kételyok cs az érvek azonban szinte akaratuk ellenére egymás után megingatják korábbi véleményüket A filmen azt a lélektani folyama­tot láthatjuk, ahogy a 12 esküdtnél a fiú bűnösségéről vallott vélemény megváltozik. Végül mind a tizenket­tőn úgy döntenek, hogy a fiatalem­ber nem bűnös. A film mindvégig izgalmas, mégis az a benyomásunk, hogy a dráma ke­vésbé érvényesül filmen, mint szín­padon. szokottat... Ilyen egyszerűen „ész­revétlenül” lopódzott be a bánat Gri­gori? esztergályos életébe is. Égést életében részegeskedett, soha nem volt egy kedves szava sem a felesé­géhez. Most gz ■ hirtelen megbetege­dett, s ^iz úton, amikor viszi betea asszonyát a kórházba, elvonul előtte egész élqáe. Oly gyorsan, s oly üresen múlt el negyven esztendő, hogy ész­re sem vette. Rádöbben, hogy más­képpen kellett volna. Elhatározza, hogy megváltozik, de már- késő. Ot- . ban a kórház felé az asszony meg­hal. Ekkor visszafordul és arról ál­modik, hogy jó lenne ..újra kezdeni az életet". Elalszik, s félig megfagy­va ébred fel á kórházban. Keze. lá­ba lefagyott, de most azt nem is ér­zi. Az első bánat — az elrontott élet si'ratása — elnyomja a fizikai fájdal­mat ... S az író mindezt néhány ol­dalon mondja el. Azt vallotta, hogy tömörség nélkül nincs igazi művé­szet. Az orosz irodalomban még nem volt arra példa, hogy néhány olda­lon olyan gazdag filozófiai, lélektani problémákat ábrázoltak volna, mini Csehov. i G)t Oietteo igazi• át it dia.: I a kisemberek életének bemutatása. , A Csehov előtti irodalom hősei, lát- , va környezetük kicsinyességét, ösz- | sseiitközésbe kerültek azzal: környe- > zetük szemében különleges, nem s mindennapi embereknek tűntek. Csehov hőse a kisember, kinek érzés- , világa, gondolata, cselekedete szo- { ros kapcsolatban van a valósággal, a környezettel. És ami , még fonto- j sabb: Csehov ezekben a kisemberek- , ben kereste a Nagy Embert". A ’ mindennapban meglátni a szépet. — ’ ezt tartotta feladatának. Ar orosz ’ kisember szabadságáért, emberi mél­tóságának elismeréséért. igazáért emelte fel szavát. Gyűlölte a nyárs- polgárt, de mindig védelmébe pette a kisembert, még akkor is. ha gyak­ran kinevette ügyetlenségét, bírálta gyávaságát, — fájt neki. hogy az élet sokszor kegyetlen ezekhez az embe­rekhez. hogy a bennük rejlő értékek kihasználatlanul elpusztultak. A 90-es években utazgatásai révén közelebbről is megismerkedett a kis­emberek, a parasztok, a vidéki értel­miségiek helyzetével. írói pályája kezdetén csak i,tanú" akart lenni, a valóság szenvtelen tanúja. De 'már akkor sem az: a tények, az esemé­nyek, a jellemek kiválasztáséval is ..Ítélt", később pedig, a valóság, az élet kényszeríti őt árra. hogy egyre határozottabban felismerje: a bele­nyugvás, a tűrés, az az elmélet, hogy felesleges harcolni azért, hogy az élet szebb lenen. — hamis filozófia. és egyben emberi nagyságának legfőbb értéke. Az Ember nevében emeli fel bíráló szavát, és az Ember érdekében felemelt szava tette őt igazemberré. Csehov világosan látja a 90-es években, hogy a lemondás, a tűrés. — az élet. a haladás meg­ölő je. De látja azt is. hogy a nemes­ség. melynek legjobbjai a század ele­jén felkeltek a cárizmus ellen, az in­telligencia, mely a 60-as. 70-es évek­ben bátran sikreszállt a haladás mellett, a századvégére elkorctosull. A „Cseresznyéskert” gazdái tehetet­lenek, olyanok, mint a gyerekek. A munka nélküli élet. parazitává, fe­leslegessé tette őket. S az intelligen­cia is — többségük csak arról álmo­dik, hogy milyen szép lesz az élet 300 év múlva, mintha éreznék,. hogy a jelenben szárpukra nincs hely. Nincs, mert nagy részük csak álmodozott arról, hogy milyen lesz az élet 300 év múlva, senki közülük nem gon­dolt arra. mit kell tenni azért. hogy. szép legyen az élet, és egyáltalán ki teszi ezt meg, ha mi csak álmodo­Ez tóit a kérdés Csehov számára is. 0 is álmodozott, hitt a szép jövő­ben. és ellentétben az értelmiség tö­megeivel — dolgozott is érte. A pa­rasztság. a munkásság sztrájkjai, a megalakult munkáspárt harca mag- éreztette vele élete végén a forrada­lom szelét. S Ö nem1 zárta be az ab­lakot. hogy ne hallja. Ellenkezőleg! Novelláiban, drámáiban, várja, kö­szönti az új élet eljövetelét. Hirdeti, hogy tovább igy, élni nem lehet. Mi-, kor jössz el emberibb Oroszország, emberibb élet? Az életet széppé kell tenni, ember­séges viszonyokat kell teremteni, de ki tudja ezt a feladatot megvalósíta­ni? Csehov erre a kérdésre nem tu­dott válaszolni. Azt látta, hogy az orosz értelmiség gyenge, de az új erőt, mely a századfordulón már ké­szült a nagy harcra, Csehov nem is­merte fel. A munkásokat nagyrabe- > csülte, mert az emberi kultúra alap- ■ jának a munkát tartotta. De a mun- • kásokban csak az elnyomottakat lát- i ta, forradalmi erejüket, mely képes • lesz a társadalmat átformálni — i nem. • GUnt iimerte hJ a munWsofc 1 eisen, um er re fei Arcának je- # lentőségét. művei azonban jő szolod- i latot tettek is tesznek a munkásosz- t tálynak, a szolgalelkűség. a nyárs-11 polgári életszemlélet elleni harcában. 11 G. KÁLNAI JOLÁN] Utoljára hét-nyolc évvel ezelőtt ne­vettünk ilyen jót francia filmen, mint most, a „Horgász a pácban” ve­títése közben. Egy délfrancia kisvá­ros, Montpaillard életét mutatja be a film. A városka maradi polgármes­tere arra büszke, hogy ez a kis unal­mas fészek Franciaország leg csende­sebb városkája. Csak egyetlen bos­szúsága van, hogy már húsz éve há­borgatja a kötség nyugalmát B!at- reá«, a közismert orv-vadász és orv- hálász, de Parju, a vadőr 20 ér alatt nem tudta tettenérni. Az ..ellenzék'' hangoskodó vezére, a helyi lap fő- szerkesztőié elevenebbé szeretné ten­ni a városka életét,- mindent meg­tesz. hogy a polgármester tekintélyét aláássa, de amikor Blaireau már tú­lontúl 'népszerű lesz és félő. hogy esetleg őt választják mea legköze­lebb polgármesternek, belátja téve­dését és kiegyezik a városka vezető köreivel. A percről-percre hangos nevetésre ingerlő, váratlan fordulatokkal sű­rűn tűzdelt, sziporkázóan szellemes filmtörténet azonban nemcsak a kis­városi „hatalmasságok” és a túljár* hatotton eszű vadorzó derűs harcát, a kisvárosi városatyák béke-egér viadalát mutatia be. hanem kénét ad a francia kisvárosok már csak vicc­lapba való életéről is. Maró gúnnyal mulatja be a mennydörögve szó­nokoló polgármestert, amint próbát tart beszédéből az üres terem előtti a halászversenyre kivonuló polgárok menete a parádézó hatalmasságok nagyszerű paródiája: a imroska csak­nem minden alakja a ..vizet prédikál és bort iszik” gyakorlat eleven szob­• A történet központjában a vadorzó áll, akit. Louis de Eunes alakit kacag­tató derűvel, sok vidám komédlázás- sál. Minden jelenete, fintora hosszú időre emlékezetes marad a nézőnek mint ahogy most is szívesen emlék* szünk vissza a „Meomentettem om élelem” című filmben látott játékóra. Rajta kívül jó komikusok hosszú sorának derűs játéka, valamint egy nagyon kedves és ügyes kiskutya ,alakítása” teszi még derűsebbé, még hangulatosabbá és szatirikusát- bá az amúgy is derűs, nagyon szó­rakoztató filmtörténetet. A „Horgász a pácban" vetítése közben remekül szórakozunk és hosz- szú ideig visszaemlékezünk rá. (bmj hány pillanat leforgása alatt, mini halálos ellenségek állnak egymással szemben. Egyikük sem tudja megér­teni a másik bánatát, söl mindegyik meggyülöli a másikat, amiért az nem képes a részvétre. Kinek van igazai Látszólag mindkettőjüknek: Abogénl elhagyta felesége, akiért minden ál­dozatra képes volt, Kirilovnak meg­halt egyetlen gyermeke. Az író nem tesz igazságot közöttük. De csak lát­szólag. Szinte alig észrevehető aprá részletekkel bizonyítja: az orvossal érés együtt, az ó bánatát érzi jogos­nak. emberinek. Abogén egész élete léha, nem dolgozik, ezért bánata is hazug, nincs benne szépség. cAe erruz irodulotnlait előtt falán senki sem bírálta olyan határozottan a nyárspolgári, az élet kicsinyességeibe való belenyugvást, mint Csehov. Az iró éles szemét sem­mi nem kerülte el. kegyetlenül az emberek elé tárta nyárspolgári éle­tük szégyenletes, szomorú valóságát: a görbe utcákat, a sötét, piszkos há­zakat, melyek lakói sajnálatraméltó. kicsinyes emberek,' akik nem tudják megvédeni saját emberi méltóságu­kat. akiket gyakran megpo/oz az élet. de azt válasz nélkül hagvják. Ügy élnek, mint a rabok, semmi nem érdekli őket azonkívül, hogy meg­legyen a mindennapi kenyér, — le­hetőleg fehér semmit nem érez­nek, csupán félelmet, nehogy valaki eltapossa őket. Unalmas, egyhangú ezeknek az embereknek az élete, a távlatnélküliséa. a kicsinyesség sok­szor tragikudhelyzetbe hozza őket. A csinovnyik, va kishivatalnok. aki a színházban véletlenül letússzenti a miniszteri tanácsos tarkóját, és emiatt halálos rémületbe esik. Nem tud megnyugodni, fél a tanácsos ha­ragjától és ebbe belehal Olenyka, akit meg lehet verni, ki lehet gú­nyolni — hangosan még sírni sem mert. — sajnálatra méltó emberek. Ebben a világban az emberek nem törődnek mások bajával, gondjával. Jómának, a bérkocsisnak, a Fájdalom című novellában, pár nappal ezelőtt meohalt egyetlen reménysége, a fia. Az emberekhez menekül fájdalmával, szeretné elmondani a bánatát, azt, hogy „nagyon fáj”. Többször meg­próbálja, hátha akad valaki, aki meghallgatja' őt. De sikertelenül. Csak közömbösséget, érdektelenséget kap. Az emberek sietnek, szaladnak, ügyet sem vetve Jénára és fájdalmá­ra. Kit érdekel az öreg bérkocsis éle­te. fájdalma, pedig .,fájdalma óriási, határtalan. Ha Jónás, melle megsza­kadna, és kiömlenék belőle a fájda­lom, tán az egész xnlágot elárasztaná, de mégsem látszik... Az az óriási nagy fájdalom, olyan kicsi héjba fészkelte be magát, hogy még nap­pal lámpással is hiába keresnéd". S végül is, amikor már majd megfojt­ják a ki nem mondott szavak, el­mondja bánatát a lovának: „Ha te­szem azt neked volna egy kicsi csi­kód, és annak a csikónak te volnál az édes szülóanyja... és teszem, az a pici csikó egyszer csak örökre bú­csút venne tőled... Ugy-e sajnál­nád”? 9 Csehov müveiben különösen a 90- es évek közepétől, a humor és a tra­gédia oly szoros kapcsolatban áll egymással, hogy gyakran nehéz el­dönteni egy-egy mű elolvasása után: nevessen-e. vagy sírjon az ember. Nevetséges az öreg kocsis hasztalan próbálkozásai miatt, de ott van a tragikum is: a kisemberek magános­ig a. a magántulajdon világának em­bertelensége. „Az életben — mondta Csehov — minden összefonódik. A mély dolog a felületessel, a nagy az aljassal, a tragikus a nevetségessel”. Es így ábrázolta az életet, a maga bonyolultságában. Olykor, ha a „nemmindennapiról", a ..retfenetes- ről" irt, azt is minden különösebb bevezetés nélkül irta le. hiszen ar Hét k ilyen. Tele van meglepetések­kel. Oá ration, sokszor kegyetlen for­dulatokkal, ami megzavarja a meg­f-'ithoo már iltliben nagyság volt. Munkásságának igaz értékét azonban kevesen ismerték fel „Pártatlanságát. „objektivizmusát", ..lágyszívűségéi’’ hangoztatták első­sorban s talán csak Gorkij volt az, aki megértette a csehovi életmű igazi jelentőségét, Csehov emberi nagyságát. Csehov olyan korban élt. alkotott, mely nem volt alkalmas forradalmi megmozdulásra. A 80—90-es évek. a politikai reakció, az elnyomatás, a cári Önkényuralom egyik, legsötétebb korszaka volt. II. Sándor cár meg- . gyilkolása után a cári kormát min­den eszközt felhasznált a haladás erőinek megsemmisítésére. Kímélet­len harca ejsösorban a narodnyikok ellen irányult: többségüket kivégez­ték. vagy Szibériába száműzték. S akik megmaradtak, azok nagy része lemondott a harcról, A forradalmi demokraták eszméi távoli, szinte xr^gvalósíihaiatlan álomnak tűntek. S az új forradalmi erő, a proletariá­tus ebben az időben még csak szü­letőben volt: néhány ösztönös meg­mozdulás a gyárosok ellen, elszórt marxista körök jelezték létézését. E kor: a politikai reakció, az el­nyomott tömegek tehetetlen nyomo­ra rányomta bélyegét Csehov szem­léletére, stílusára. Nem volt forra­dalmár, s nem lehetett az 1905-ös „földindulás" tanúja sem — halála megakadályozta ebben. De ember­szer etete, a nyárspolgári élet iránti gyűlölete, becsületessége, a haza jö­vőjéért való aggodalma, 'megértette vele az új élet eljövetelének szüksé­gességét. Nem készült írónak — a szükség vitte rá. Alulról származott ű.is. mint Gorkij. Ütötték-verték öt is. mint Gorkijt. Élctútjukban sok közös vonás vám Mégis, Csehov gyermekkora kiegyensúlyozottabb Vplf, elvégezhette az egyetemet, ami­ről Gorkij csak álmodozott. Tizen­hatéves korában azonban elvesztette apjat, Így a család eltartásának gondja az ő vállára nehezedett. Ek­kor kezdett írni. Már gyermekkorában is. amikor elviselhetetlen volt számára apja durvasága, az otthoni légkör hazug­sága, a humorban keresett vigaszta­lást. Most is a humorhoz fordul se­gítségért. Elclapok számára ir humo­reszkeket, Sokat ír — kellett a pénz. A 80-as évek elején tűnik fel neve az elclapok hasábjain. Első müvei nem lépik túl a humoreszkek hagyoflyá- nyos színvonalát: divatos története­ket dolgozott fel részeg kereskedők­ről, megcsalt férjekről stb. Rövide­sen azonban keresni kezdte saját önálló hangját. Nem elégszik meg a jelenségek felszínes ábrázolásával, keresi az okokat is. Elmélyül társa- dalombirálata. humora, egpre inkább a szociális témák, a leleplező erejű történetek jutnak túlsúlyba müvei­ben. Látszólag szigorúan csak a tények­ről ir. Nem fűz a történtekhez kom­mentárt. — Ezért Aíádolták objektivizmus- sal. Valóban, Csehov leleplezve pél­dául „A kövér és a sovány” című novellájábap A rangimádatot — nem az ember jelleme a fontos, hanem a- rangja nem mondja azt az embe­reknek: legyetek emberségesebbek, az Embert nézzétek . az emberben; abban bízik, hogy, maguk a tények késztetik az olvasót arra, hogy meg­vesse azt a társadalmat, mely a ran­got. a születési jogokat helyezte elő­térbe. Gyűlölte mindazt, ami hazug, durva az életben, de ezt a humoris­ta jóságos nevetésével irta le. s igy kevésbé észrevehető a jelenségek ke­gyetlen, sokszor tragikus jellege. De észrevehető! Csak Csehov a leglé­nyegesebb mondanivalót rendszerint a sorok közé. a felszín alá rejtette. OteJtet) üti utónak ezl.“*a' latsa­gat magyarázzák a szigorú cenzúrá­val, ami kétségkívül nagy szerepet játszott, de mégsem ez a döntő. Cse- hovot nem a különleges események vonzották. Még későbbi müveiben is, amikor a ízatira túlsúlyba került no­velláiban. nem követi Gogol és Scsedrin útját, akik a hiberbóláig fo­kozott tipizálást tekintették fö írói módszernek. Csehovot a mindennapi, a gyakran előforduló esemény érde­kelte. De ezek a „mindennapi” ese­tek, történetek a felszín alatt mindig valamilyen mély gondolatot, rejtett kiélezettséget takartak.. Abogén föld- birtokos elmegy Kirilov orvosért, hogy elhívja halálosan beteg felesé­géhez az ..Ellenséged' cimü novellá­ban. Kirilovnak éppen abban az órá­ban halt meg egyetlen gyermeke, ezért nem akar a földbirtokossal menni. Végülis azonban elmegy. Amikor megérkeznek, kiderül, hogy Abogén tudtán kívül oktalanul hívta előz orvost, mert felesége nem is volt beteg, csupán ezt az alkalmat használta fel. hogy megszökhessék udvarlójával. Az orvos haragra gyul­lad, amiért a földbirtokos ok nélkül elhozta őt gyermeke halálos ágyától, Abogén viszont azt szeretné, ha az orvos megértené a fájdalmát. Né- .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom