Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 25. szám

esZAKMAGYAROBSZAG s ... fortélya van annak Az udvaron mindennek megvan a maga helye. A szomszéd felől keri- tésgyanánt is szolgáló fészerben egy­forma hosszúságúra fűrészelt tűzifa- BtÓ6z. mellette kemence, gazdasági felszerelések. Az udvar máskülönben Mert bizony... — s ezt már az ott szerzett tapasztalatból mondom —. senki se gondolja, hogy az állathiz- ialás úgy megy: ..Hízóba állítok né­hány darab süldőt, mindennap elé­jük öntöm a meghatározott abrakot tiszta.. nagyon tiszta, i. :iej>na- pokon általában másfelé. — Apám mindig szerette a rendet — mondja az egyik lány. akarom mondani: fiatalasszony — mert az én apám olyan, hoßy nem átall lehajol­ni egy elhullajtott szalmaszálért, pe­dig már letaposott 70 évet Még min­ket. családtagokat is megszutt.vongat érte. ha rajtakap, hogy ottfelejtet­tünk valahol nem odavaló szer­számokat. miegyebet. Aztán a menyecske a ház végéhez ragasztott színhez vezet, s kinyitja az ajtót. — Tessék -nézni: ezt is az én apám csinálta, itt tartja az állatoknak elő­készített takarmányt. 9 van. hogy itt Is alszik nyáron, mert itt jó hű­vös van. De van még itt egy másik szín is. mondja gyorsan. 9 vezet to­vább — ezt is az én jóapám rendez­te be műhelyfélének, mert megcsi­nál ő mindent: kisszéktől kerekes guzsalyig mindent. Sokan járnak hozzá a faluból, hogy: „né Ferenc bátyám! Kitörött ez a küllő, üsse már össze kend”. Bogácsra. Csorba Ferenc udvarára úgy kerültem, hogy hírét vettem: megint átad két gyönyörű szerződött ökröt az Állatforgalmi Vállalatnak. F --'kel együtt pedig 16-ra szaporodik Tnak az állatoknak száma, ame- et — szinte kivétel nélkül — 1 !nd elsőrendű minősítésben, úgy­nevezett: extrém-állatként vettek át tőle és küldtek. külföldre. Itt. Miskolcon a legjobb ügyfelek közt tartják nyilván Csorba Ferenc bácsit. 9 Bihall Gyula igazgató elv­társ örömmel segítette elő. hogy megismerjük. s másokkal is megis­mertessük Csorba bácsi módszereit. exportra vették 1 és kész. De nem bizony, mert forté­lya van annak” — mondja Csorba bácsi. — S hogy kezdődött ez a tapasz­talatszerzés”. mióta foglalkozik rendszeresen állathizlalással? — Régóta. Több mint 10 éve! Úgy kezdődött, hogy 1946-ban egy szép, hízott bikát vittem a keresztesi vá­sárra. Gondoltam, eladom kimérés­re. de meglátta a Húsipari Vállalat egyik kiküldött felvásárlója, odajön és azt mondja: — Csorba bátyám, adja el nekünk ezt a szép bikát. Veszünk érte ma­gának három szép üszőt. — No — mondom magamban —. ha nekik így megéri, akkor nekem is. — S attól kezdve rendszeresen fog­lalkozom állathizlalással. mióta pe- di;: megalakult az Allatforgslml Vál­lalat. ott szerződöm le. Oe ilyen két szép ökröt. min*, most. a Vándort és Fickót, még soha nem sikerűit ne­Pacír. ceiuza kerül az asztalra. S/. mólunk. Mit jövedelmezett Csor­ba bácsinak a szerződéses hizlalás? Bii r'<] Gyula igazgató elvtárs előze­tes számításai szerint a két ökörért «*’ ^láthatólag 18 ezer 360 forintot ki\ j.jböJ vásárlási értek 2 Uh) lórint Takarmány és munkadíj 5 700 "orint Maradt tiszta haszon 10 360 forint Ha pedig hozzátesszük, hagy Csor- bi bácsi minto.-y 0 hónapig hizlalta a ' t jószágot, nem kell s .kat bi­zonygatni. mennyire kifizetődő volt. — No és — kérdeni — most. hogy a Vándor és a Fickó elmegy a ház­tól. folytatja-e még az állathizlalást Csorba bácsi? Nem sokáig gondolkodik. — Mindig azt mondom, amikor el­viszik tőlem a szép jószágokat, hogy: „No. ez az utolsó volt", tie a követ­kező vásáron újból veszek egy-két Alighanem most is így lesz! Ónodvári Miklós II Borsod megyei Vasas Szakszervezel küldöttértekezletet tartott Miskolcon Csütörtökön Miskolcon a szakszer­vezetek székházéban a Borsod me­gyei Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete küldöttértekezletei tartott. Az értekezleten a Borsod me­gyei és a Miskolc városi pártbizott­ság, továbbá a Vaias Szakszervezet központi képviselőin kívül 15 kohó- és gépipari vállalat, valamint ipari- tanuló-intézet több mint másfélszáz küldötte vett részt. Stricz János, a Vasas Szakszerve­zet Borsod megyei bizottságának el­nöke beszámolójában ismertette a szakszervezetnek az utóbbi három évben végzett munkáját. Többek kö­zött elmondotta, hogy a szakszerve­zeti munka javulása eredményeként — 1956-hoz képest — a szervezett dolgozók aránya 87.4-ről 91.6 száza­lékra növekedett. A megyében több mint kétezer szakszervezeti - köz­tük 250 nő —- aktivista vesz részt rendszeresen a munkában. A szak- szervezet 10 könyvtárában több mint 28 ezer kötet könyv áll a doigozók rendelkezésére. A tagok megnöveke­dett olvasó kedvére mutat, hogy a könyvtárak csupán az elmúlt év­ben 47 ezer könyvet kölcsönöztek. A dolgozók részére az utóbbi három év­ben 2771 üdülőjegyet adtak ki. Az üzemi étkeztetésben 1959-ben 9300-an vettek részt. A dolgozók művelődési igényére jellemző, hogy tavaly 13.34 szakszervezeti tag vásárolt színház- bérletet. A beszámolót élénk vita követte, majd megválasztották a szakszerve­zet megyei bizottságának 19 tagját. A jó munka jutalma Az elmúlt napokban jöttek rima Kovács Lajos (Hejöpapt). Cseresznye a csehszlovákiai jutalomüdülésröl József (Taktaharkány). Pozsa István azok a traktorosok, akik a legjobb (Mezőkövesd), Jordán József (Vii- eredményt érték el a pártkongresz- mány), Uppai István (Felsőzsolca),-----tiszteletére hirdetett versenyben. Pej kő József (Edelény), Vámosi Lajos- - nemes vetélkedésben ki- (Edelény). Jó munkájuk jutalmaként DÖNTÖTT A FALU ROPOG A HÓ lépteink előtt. Mind nagyobb csönd terül a falura. Meg-meglebben a szél is, hóm aztán kijutva a házak közül, szabadon nyargaljon a messzire szaladó szán­tóföldek hátán. Közös föld ez mind. azazhogy... Takaros kis ház előtt állunk meg. Csak az utca felöli ablakon szűrődik ki fény a szabadba, a ház előtt őrt- álló fenyőfákra. Az udvaron kutya rohan elénk, de csak üdvözöl, nem mérges, még csak nem is ugat. A háziasszony nyit ajtót. Férje nincs itthon. Valahol a kotrógépnél dolgozik. A kisebbik gyerek, a pó- lyásbaba már alszik. Az ajtónyitásra felrezzen, aztán tovább barangol a jóízű álmok birodalmában. A másik már iskolás, a heveröre húzódik és nagy igyekezettel lát cipője kibon­tásához. Az asszony hellyel kínál, s már beszél is. Mintha valaki előre beje­lentette volna, hogy jövünk, kérde­zés nélkül is arra felel, amire kíván­csiak vagyunk: — Miért nem léptek be a terme­lőcsoportba, hiszen már csak ők. Bá­la KárcAyék, meg egy másik hejőbá- bai lakos áll kívül a közösön? — A férjem nehéz munkára nem való — magyarázza. Beteges. Most éjjeliőr a kotrógépnél. Aztán itt van a kicsi is. Hová tegyem? Bölcsőde nincs a faluban... Arra gondolunk, itt még nem járt aenki, sem a pártszervezettől, sem a tsz-tői, sehonnan. Nem igy van. Kosztor József elv­társ, a tsz elnöke — akit szintén a lakásán keresünk meg, mert egy ki­csit gyengélkedik — máris kész a válasszal: — Dehogynem! Nem is egyszer. Schneider elvtárs, a tsz párttitkára. meg jómagam is többször beszélget­tünk velük a tsz-ről, a jövőről, mind­arról ami ma a falunkban történik. — Egyre csak a két lovat emleget­ték nekünk — vetem közbe. — Igen. Van Bótáéknak két lovuk. Azt kérik most. hogy egu összegben fizessük ki az árát. Ha a múlt év­ben léptek volna be — akkor is hív­tuk őket —, akkor megtehettük vol­na. Rendelkezés volt rá. Most *s ki­fizetjük. de csak két részletben. — S a munkabeosztás? — Találnánk Bóta Károly számára is olyan beosztást, ami megfelelne neki. Szereti a juhokat. Mi nem va­gyunk az ellen, hogy a juhokat őriz­ze. gondozza, ha úgy akarja. Mi hív­tuk őket, a döntés az övék. AMI IGAZ, IGAZ. Bótáék is gon­dolkoznak már a dolgon erősen. Há­rom hold földjük van. Azt is meg kell munkálni. S mi tagadás, nem könnyű dolog. ^Bevallja ezt az asszony is. Ki is je­— Nem vagyunk mi a tsz ellen. Kenyeret, megélhetést biztosítanak ott. csakhát... Elhúzza a szavakat, s mindig oda lyukad ki: a lovat fi­zessék ki. Bizonyára közős nevezőre jutnak Bótáék is a tsz-el. Ha ebben az év­ben nem. később. De emlékezzenek azokra a szavakra, amit annyiszor elmondtak már nekik: — Sajnálni fogják, hogy nem ko­rábban léptek a közösbe. KÉSŐRE JÁR MAR. de Czelvik- ker Antalék még fenn vannak. Szi­ves szóval fogadnak és kínálnak is. Tóni bécsi már idős ember: 74 éves. Néov hold földje volt. Bevitte a cso­port bo. = Jobb helye van annak ott. mint nálam. S ami igaz. meo kell mon­dani: engem is jól fogadtak. Szívesen beszél. Emlékezik. Tölt a pohárba, s úgy magyaráz. Felesége a tűzhely mellé húzódik egy kisszékre, a lánya is széket húz maga alá. A férje, a vő a háznál, amíg kanalazza a vacsorát, nem szól. Az asszonyok is hallgatnak. Tóni bácsi mesél. — Gépészkovács voltam az 'uróság­nál 34 esztendeig. A fizetés 25 pengő volt egy negyedévre, emellett kap­tam egy évre 20 mázsa vegyester­ményt. Keres, kutat emlékei között. Ezt a percnyi szótlanságot használja ki fe­lesége és élénken beszélni kezd. — Nem jó arra az időre még em­lékezni se. Igaz, az uram valamivel többet kapott, mint a többi cseléd­ember, akik éppenhogy csak éltek. A kamra mindig üres volt. Éheztek, fáztak és féltek. Féltek, mert ha va­laki csak egy szót is szólt, ami nem tetszett az uraságnak, le is út. fel is út. A lakás meg olyan volt. hogy az minden volt, csak nem lakás. Elő­fordult, hogy egy nagyobb szobában négy család is lakott. Minden sarok­ban egy. A bútor? Egy nagy láda. egy lóca. meg egy dikó... A szek­rény, az már nagy dolog volt. Az ab­lakon nem üveg, dehogy ... Krepp- papír virított. Most nem panaszkodunk. A vöm is tagja a tsz-nek, — s itt Orosz Barna felé tekint, aki már befejezte a vacsorát. A szövetkezet oépkocsi­*■— A városból jöttem én a csoport­ba. Megkerestem több mint kétezer forintot — mondja. “* Igaz, sokat dolgozunk —* szól közbe a fiatalember felesége —. de meg is van a látszatja. — Most vettünk kombinált sze­rényt 4200-ért r- veszi át a szót Borsod iparának eredményei és feladatai Az 1959-es év az iparban is a si­kerek esztendeje volt. Borsodban is. Kimutatások, statisztikák bizonyít­ják: megyénk ipara teljesítette fel­adatát. 1959-ben olyan kimagasló termelési .sikereket értünk el. me­lyek kézenfekvőén mutatják ipari kultúránk fejlődését, az ipar inten zitásának növekedését Egyszóval megyénk inari munkása-, mérnöki?1 technikusai jól használták ki 0 lehe­tőségeket. Jelentősen nőtt o terme- lél sére irányuló mozgalom crm volt eredménv'plen Export terveinket is jól teli*1 zonyult oartunk és kormányunk Iparpolitika;; válasz* adtunk a nyr«ati sajtó V.'p-i mazó '■nmmnntá,nrain»k: szociális! •- loanin'' eyvre erősödik, tervszerűéi ’’ Borsod megye nehézipari bányá­dolgozói becsülettel mtinkőlko'Upk Azt is jelenti ez, hogy helyeslik cár­iunk szocializmust építő politikáiét, munkásaink becsülettel dolgoznak, csak a lehetőséget kell biztosítani a nyugodt, egyenletes, harmónlkus ter­meléshez. Mindenki tudja, hoev megszüntettük a korábbi hibákat, túlkapásokat. Bíztunk az emberek­ben. S ez a bizalom most sokszoro­san gyümölcsözött. Nem szükséges, hogv számok fel­sorolásával illusztráljuk megyénk iparának eredményeit. Ténvek iga­zolják. hatalmas e--5 él munkásoin'<- ban. akik ma már — éppen helyes politikánk következtében — nagyobb odaadással dolgoz.nak. A lehetőségekhez képest jól hasz­náltuk ki jelenlegi géppark-állomá­nyunk kapacitását, jobban gazdál­kodtunk az anyaggal, jobban meg­szerveztük a szállítást és ami szin­tén jelentős: megjavult gyáraink, üzemeink, vállalataink között a ko­operáció. Személyes tapasztalatok győztek meg arról, valóban milyen lelkesen dolgoztak üzemi munkásaink. így történt ez a Borsodnádasdi Lemez­gyárban. ahol hengerészek, műszaki vezetők a főmérnök, a segédmun­kás. az osztályvezető vállvetve mun­kálkodtak. Pedig nem volt könnyű dolguk, sok elavult génpel dolgoztak és dolgoznak TU is siU tessé tenni a termelést, megszüntet­ni a hóvégi hajrákat, szinte minden lépést előre és gondosan kiszámítot tak. Ebben a gyárban is maguk a dolgozók jöttek rá: újítani kell, hogy könnyebb legyen a munka, javuljon a termelés, emelkedjek a műszaki színvonal. Ezt mondhatjuk el a di­ósgyőri. az ózdi üzemekről és még igen sok üzemről és vállalatról. A korábbi intrikák, személyeskedések helyett az emberek figyelmét első­sorban a termelőmunka kötötte le. Rendkívül értékes, új vonások is jelentkeztek megyénk iparában. .Létrejöttek a szocialista brigádok. most már Orosz elvtárs. Ehhez aka­runk még egy teljes garnitúrát. Csak a házra 50 ezer forintot költöttünk. Üjra az asszonyé a szó: — Kaptunk a tsz-töl 36 mázsa tü­zelőt. S a helyünkbe hozták, nem kellelt utána menni. — Vettem ma­gamnak egy bundát, mübörkabátot. Minden évben levágunk két hízót. Mit mondjak még?... — Hát azt mondd el, Ipnyom, — szól az édesanyja —. hogy most aka­runk venni, — majd a zárszámadás után —. egy televíziót, egy mosógé­pet, meg egy motorkerékpárt... — Igen ezt mind megvesszük! — helyesel a fiatalasszony. No és hogy el ne felejtsem: a múlt évben kap­tunk már 13 mázsa búzát, 5 és fél mázsa árpát, a háttájin termett 20 mázsa kukorica s kaptunk még majd két mázsa cukrot. — Azelőtt meg alig tudtunk az ötről a halra menni — summázza ezzel a közismert mondással a be­szélgetést Czelnikker néni. — De nemcsak a mi sorsunk ala­kult^ ilyen szépen — veszi át a szót — Nem bizony! — vág közbe a fe­lesége. — Ott van Fiilep Ferenc. O a termelőszövetkezet kondása. Mo­torkerékpárt vett. Azzal jár ki a kondához. pedig alig egy kilométer­re van a legelő. Amikor cseléd volt... Nem is folytatja a szavakat, csak legyint egyet, amiben az van: hi­szen úgyis tudja mindenki, mi volt a cselédember sora. MAR ÉJFÉLRE JÁR AZ IDŐ. Világosságot már csak a tsz-iroda ablaka áraszt, amely mögött szorgos kezek a zárszámadást készítik elő. Az éjszaka is megsürűsödölt. Já­rókelő elvétve akad az utcán. Az autó is nesztelenül rohan, mintha nem akarná zavarni az új, a fel emelkedés útjára lépett falu. Hejő- bába lakóinak nyugalmát. illés Tóth Ferenc A hatalmas erejű kongresszusi ver­seny pedig mozgásba hozta egész népünket, a borsodi munkások pe­dig ebben a versenyben soha nem látott erővel és lelkesedés­sel dolgozlak. Ezt a versenyt sem kellett erőszakolni, kommunisták és nem kommunisták vállvetve dolgoz- tik a közös nagy célért. A nagysike­rű kongresszusi verseny tette lehető­vé, hogy megyénk üzemei sorra je­lentették: határidő előtt túlteljesítet­tük éves tervünket. Természetesen ezek csak a pozitív vonások, eredmények megyénk ipa­rában. Van még tennivaló bőven. Különösen most. a 3 éves terv Utolsó esztendejében, amikor meg kell ala­poznunk a második 5 éves terv si­kerét. De hogyan tovább? Mit kell tennünk, hogy ez az esztendő is ered­ményes legyen? A feladatok sem ki­sebbek. sőt egy sor területen, külö­nösen a nehéziparban és a gépgyár­tó iparban megnövekedtek a tenni­valók. A munkához világos utat mu­tatnak a kongresszusi irányelvek s hozzátehetjük, ha azt akarjuk, hogy I960- ban is jól teljesítsük a terve­ket, még jobb. még szervezettebb munkára van szükség. Nem arról van szó. hogy üzemeinkre megeről­tető feladatok hárulnak, nem. Ügy keil dolgoznunk, mint eddig, nyu­godt, egyenletes, tervszerű tempó­ban. Egy a fontos: minden termelési ágban javítani a minőséget, emelni az ipar műszaki színvonalát, mint ahogyan Fock Jenő elvtárs mondot­ta kongresszusi referátumában. Töb­bet kell foglalkoznunk a műszaki fejlesztés problémáival, még gazda­ságosabban kell termelnünk. A ter­melés növekedését a termelékenység emelésével kell biztosítani. A nehéz­iparban, a gépiparban és más terü­leteken szakembereink ismerik a ten­nivalókat: új módszerek, a tudomány és technika új módszereinek alkal­mazásával növelni iehet a gépek kapacitását, hogy a meglévő gépek átalakításával, beruházások nélkül is emelkedjék a termelés mennyi­sége és minősége. Nagyok tehát a feladatok. Jobb, exportképesebb gépeket kell készíte­nünk, bővítenünk kell a választékot is. Jobb acélokat, lemezeket, a nagy­távlatú lakásépítkezésekhez pedig több és jobb építőipari elemeket kell készítenünk. Fontos ez annál Is in­kább, mi vei _ a. következő, években erőteljesebben kell segítenünk me­zőgazdasági üzemeinket. Üj műszaki megoldások, módszerek, tudományos tapasztalatok bevezetése, anyagtaka­rékosság és természetesen a kor­szerű gépek 'alkalmazása s nem utol­só sorban az újító-mozgalom további fejlesztése, ezek azok a tényezők, melyek kedvezően befolyásolják a műszaki színvonal emelését, a ter­melési mutatók alakulását. A tennivaló tehát: tovább az 1959- ben megkezdett úton. reális tervezés­sel. tervszerű munkával. Munkása­ink, műszaki vezetőink ismerik a célt: meg kell gyorsítanunk a szo­cializmus építését. A lehetőség adva •van, csupán az szükséges, hogy eb­iben az évben is gazdaságosan, ész­szerűen használjuk fel a beruházásra [kerülő milliókat. Minden fillérrel ►jól kell takarékoskodnunk. t örvendetes, munkásaink lelkese­dését mutatja, hogy gyárainkban, ►üzemeinkben tovább halad a kong- ►resszusi verseny. Az ózdi gyárban [sem vártak semmilyen felülről jövő ►kezdeményezést. Két brigád ver­senyre hívta a gyár valamennyi dol­gozóját. Az eredmény máris jelent­kezik. Az ózdi vasasok november ►7-re befejezik éves tervüket. Ilyen ►kezdeményezés tapasztalható me­sénk több üzemében, azonban érez­hető a néhol még meglévő bizony­talanság. kisebb megtorpanás. Sok [helyen azon vitatkoznak, hogyan [folytassák tovább a kongresszusi [versenyt, milyen név alatt. De nem [az elnevezés a fontos, hanem a tény­leges eredmény, a verseny megsza­kítás nélküli folytatása. Olyan üze­meket is ismerünk, amelyekben már [évek óta a brigádok állnak egymás­sal versenyben. Ez is helyes módszer, ►követni lehet. Természetesen a mun- {kaverseny mikéntjére nem adhatunk ►recepteket. A verseny úgy értékes {igazán, ha a dolgozók maguk kezde­ményezik. így történt ez az elmúlt {évben és jelenleg is megyénk sok {(izemében. • Dióhéjban ilyenek eredményeink, s {talán ezek a feladatok. Persze egy- {két év alatt nem lehet teljesen meg­változtatni iparunk szerkezetét, min­dent egyenes, zökkenőmentes vá­gányra terelni nem könnyű dolog. De {óriási lehetőségek vannak, hogy ipa- írünk Borsod megyében is egyre j ob­iban dolgozzon. ________ | 180 új szakmunkás-igazolvány [ A földmüvesszövetkezetl kereske- ► felemben is eredményesen tanulnak Ft dolgozók. Az utóbbi időben a Ws- r<creskedelem és a vendéglátóipar tdolgozói közül 180-an végezték el a \t.a nfohjamot és szerezték meg aszak- "munkás-igazolványt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom