Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-29 / 24. szám
FAJDALOM írásból kitűnik, az ózdi József Attila Gimnázium növendéke. Két sűrűn teleírt, egészíves oldalon azt • llcsekszi el a szerző, hogy az ó sztályuk milyen különleges osz- -ily, ott hogyan viselkednek a növendékek és a tanárok, — általában hogyan zajlik le egy tanóra, ebben a „hírhedt" osztályban. Reprodukálhatatlan módon fecsegi el, nogy miként vitatják meg a „tanárok erényeithogyan illusztrálják azokat a táblára vetett rajzokkal, miként' játsszák ki a feleltető tanárt, aki a szerző szerint legkevésbé kiváncsi a tananyagra, és akinek arca mögött mindenkor ..fenevad" lakozik, egy sárkány, aki arra van hivatva, hogy u „szerencsétlen diákáldozatokat kínozza". Nem lehet leírni azt az lmper- linens hangot, ahogyan Urhcgyi Béla a tanári magyarázatokra reagál. De figyelmezteti a tanárokat, hogy jól kössék fel a felkötni valót az ő osztályukban, mert hiszen hamar szóbeszéd tárgya lehet, hogy „milyen nagy marhaságot mondo'i X. tanár úr ezen, meg ezen az órán". Szükségtelen idézgetni az ifjonti tollforgató által humorosnak vélt írásból. Kiabál az egész irás- müböl a cinizmus, a tekintély tiszteletének teljes hiánya. Még akkor is elmarasztalást érdemelne. ha a szerző mindezt a napiójába, vagy egyéb, nem a nyilvánosságnak szánt írásba rögzítette volna. Ennek a lapszámnak a vezércikkét Farkas Gézáné tanárnő, osztályfőnök írta Megállapítja, hogy sok problémát kell még megpocska felelős szerkesztőjével, a lap felelős kiadója pedig Heinrich Vilmos igazgató. Igaza van a vezércikknek; sok problémát kell meg- oldaniok. Például azt is, hogy éretlen növendékeik megtanulják a nevelők tiszteletét, leszokjanak az Ifjonti nagyképűségről, és ne éppen az igazgató és osztályfőnök segítségével kapjanak nyilvános fórumot a nevelők tekintélyének lejáratásához. A „Tizperc" című lapocska nem tölti be íeladalát. Ilyen cikkekkel nem szolgálhatja a nevelés ügyét. Helyes, ha a nevelő és a tanítvány között olyan baráti viszonv alakul ki, amelyben az ártatlan diáktréfák nem képeznek megtorlásán! Járó titkot. -de helytelen. ha egyes nevelők segítenek diáktréfa, díákhumor ürügyén saját munkájuk eredményét rombadönteni. (hm) A HÉT KÖNYVUJDONSÁGAI A Gondolat Kiadó közreadta Spira György .,A magyar forradalom 1848 -49-ben" című munkáját, mely a materialista történelemszemlélet szellemében állítja az olvasó elé negyvennyolc történetét. Megjelent Széchenyi válogatott írásai Barta István összeállításában. „Magyar önkéntesek a spanyol szabadságharcban" címmel cmlékalbumot jelentetett meg a Kossuth Kiadó. A világűr titkait ismerteti Zcntai Béla ,.A mesterséges bolygók fényében" című könyve. Magyarság — emberség címmel adta ki a Magvető Brtlöni György poszthumusx tanulmánykötetét. A Világirodalom Klasszikusai sorozat új kötete a Görög költők antológiája. Kilenc cseh lírikus verseit foglalja magában „A modern cseh Ura kincsesháza". Magyar írók művel közül az Olcsó Könyvtárban megjelent Mikszáth Kálmán ..Beszélő köntös" és az ..Eladó birtok” című két kisregénye. Szabó Pál két regényét tartalmazza a „Forog a kerék” című kötet. Galambos Lajos a Szolnok megyei tsz-ek életéről ír ..Dülöutakon" című kötetében. Szántó Tibor „Amyékvllág" című új regénye 1943—44-ben játszódik. Szentkúthy Miklós „Doktor Haydn" címmel írt életrajzi regényt a nagy zeneszerzőről. Molnár Géza „Márta" című regénye uz 1956-os ellenforradalom idejében Játszódik. Urbán Ernő vidám írásait foglalja magában a „Jó mulatóst" című kötet. Az olimpiák történetéből közöl színes. érdekes epizódokat Szepesi György és Lukács László „Négyszemközt négy olimpiával" című könyve. Füsi József olaszországi élménynaplója a ..Tengeri szél" című kötet Az Ukrán Kultúra Hetére adta közre a Zrínyi Kiadó Dőld—Mihajlik izgalmas, érdekes meseszövésű regényét „Ordasok között" címmel. Vera Panova új műve a „Szentimentális regény". Albert Maltz amerikai író ..McKeever utazása" című regénye az Európa újdonsága. A Traven-sorozat új kötete „Az őserdő foglyai". Fiatal román író novelláit tartalmazza az „ötödik kerék" című kötet. James Joyce elbeszéléseit foglalja magában a „Dublini emberek". Znboloczkij szovjet író verses gyűjteménye „Éji kert" címmel jelent meg. MŰNKAS NŐK Kon: Mavnaisz Vi ájdalmára. Fájdalma óriási, határolón. Ha Jona melle megszakadna.> ’s kiömlenék belőle a fájdalom, tán< iz egész világot elárasztaná; de még-1 !em látszik... Az az óriási, nagy ájdalom olyan kicsi kis héjba fészkelte be magát, hogy még nappal, ámpással is hiába keresnéd ... Jona megpillant egy házmestert riejing gyékényszékkel kezében, és elhatározza, hogy megszólítja. — Hány óra lehet most? — kérdi öle. — Tíz ... Minek áll mer tt? EridJ lovább! Jona néhány lépéssel tovább megy, ísszegörnyed, is átengedi magát fáj- ialmának. Már lemondott róla, hogy íz emberekhez forduljon jó szóért, támaszért. De nem telik bele öt perc; imlkor kiegyenesedik, megrázza fejét; mintha éles fájdalom hasítana belé, és megrán'ja a gyeplőt. „A szá'lás- ra^- gondolja magában. — Haza. a És lovacskája, mintha csak elértette volna gondolatát, ügetésre fogja 3 dolgot. Másfél órával később Jona már a hatalmas, mocskos kemencet tövében üldögél. A kemencében, ai padlón, a lóc'kon emberek hortyog-Z nak. A levegő fojtó, áporodoft. Jiva nézi af alvókat, vakaródzik, és már megsajnálja, hogy olyan korán haza-1 tért. . Még a zab árát se kerestem meg — gondolja magában. — Azért is érzem magam olyan rosszul. Az olyan ember, aki rendesen végzi a dolgát... aki jóllakott, s a lova is jóllakott, az mindig nyugodt.. Az egyik sarokban feltápászkodik i egy fiatal bérkocsis. álmoran h*rá- kol. és a vlzesvödör felé nyúl. — Mcgszomjaetál? — szólítja mrpi Jona. — Meg ám/ — Ügy. úgy ... Váljék egészségedre! Hallottad már testvér? Meghalt a fiam. A héten a kórházban... Bizony! JONA LESI, milyen hatást váltanak ki szavai. De nem lát semmit. A fiatal kocsis fülig betakaródzott és mér alszik is. Jona felsóhajt és vakaródzik. Ahogy a fiatal kocsis a viz után kívánkozott. úgy kívánkozik ö a beszéd után. Nemsokára egy hete. hogy a fia meghalt, és még senkivel sem beszélt amúgy igazából a dologról. Pedig el kellene már egyszer mondani értelmesen, összefüggően, meggondoltan. El kellene mondani, hogy is volt, amikor a fia megbete-. gedett. hogyan kínlódott, mit mondott a halála előtt, hogyan halt meg... Le kellene írni a temetést meg az útját a kórházba a megboldogult ruhájáért. Anyiszja leánya odahaza maradt a faluban, öróla is kellene beszélni... Hiszen annyi, de annyi volna a mondanivalója! A hallgatójától még azt is kívánná, hogy óbé- gasson, sóhajtozzon, jajveszékeljen ... Asszonnyal még jobban esik a beszéd. Ostobának ostoba az asszonynép. de a második szóra már megered a könnye. „Kimegyek, utánanézek a lónak — gondolja Jona. — Ráérek aludni... Reggelig meg úgyis kialszom magam ...” Felöltözik és kimegy az istt^lóba, ahol a lova áll. Zabra, szénára, az időjárásra gondol... A fiára nem tud gondolni, amikor egyedül van. Beszélni róla, valakinek beszélni, azt lehet, de egyedül reá gondolni, maga elé képzelni ót — elviselhetetlenül nehéz és félelmetes. — Zabáitz? — kérdi Jona a lovától, amikor meglátja fényes szemét. — Nos, csak zabálj... Ha nem keressük meg a zabravalót, majd eszünk szénát... Igen... öreg vagyok én már ehhez. A fiamnak kellene fuvarozni, nem nekem... 6 volt csak az igazi Jó kocsis. Ha élne ... Jona elhallgat, kis idő múlva folytatja: — Bizony barátocskám. lovacskám ... Meghalt Kuzma Jonics ... Hosszú életet kívánt nekem, fogta magát és meghalt, csak úgy, minden ok nélkül... Ha. teszem azt. neked volna egy kis csikód, és annak a csikónak te volnál az édes szülőanyja ... Es teszem, az a kicsi csikó egyszer csak örökre búcsút venne tőled... Ugye sajnálnád? A lovacska zabái, hallgat, és gazdája kezére fúj. JONA PEDIG BELEJÖN a beszédbe, és elmond neki mindent. Megjelent a „Csehov Összes Művel” kötetben. és vékony, a harmadik alacsony és t — A Police jszkij-mosztra! — kiáll t oda Jonának recsegő hangon a púpos. * — Hármunkat húszért! f Jona csettint, és megrándltfa a \ gyeplőt. Húsz kopejka három utasért t sokkal kevesebb, mint amennyi jár. de Jona most nem törődik az árral. *■ Rubel, vagy polák — egészen mind- * egy most neki. csak utas legyen.. A három fiatalember káromkodva. 1 lökdösődve tolong a szánhoz, és mind , a három egyszerre huppan az ülésbe. Vitás kérdés merül Jel: Melyik kettő , üljön, s melyik legyen a harmadik. * aki áll? Hosszas veszekedés, szem- 1 rehánydsok, szeszélyeskedés után vé- ‘ gül is arra az elhatározásra jutnalc. - hogy a púposnak kell állnia, mivel ö - a legkisebb. — No. gyerünk! — recsegi a púpos. elfoglalja helyét, és hátulról Jona tarkójába fúj. — Gyil Micsoda sajkád van. öreg! Rosszabbat égisz Pé- ' térváron nem találta ... — Hihihi. . — kuncog Jona. — Olyan, amilyen... — No. hát akkor Indite, te ilyen- 1 olyan! Mi az? így akarsz hajtani egész úton? És. ha pofonütlek? — Jaj, de hasogat a lejem... — panaszkodik a két hosszú közül az egyik. — Tegnap Dukmaszovéknál Vasajkával kettesben megittunk négy üveg konyakot. — Csak tudnám, minek hazudsz! — mérgelődik a másik hosszú. — Úgy hazudik, mini a vöcsök! — Isten engem úgy segéljen. hogy az igazat... — Olyan igaz, mént az. hogy a tetű köhög. — Hihif — kuncog Jona a bakon — De jókedvúek az urak! , — Pfuj, hogy az ördög bújjék beléd! — izgul a púpos. — Hogy hajtasz. te vén kolerás? Hát így kell hajtdni? Csapkodd meg egy kicsit azt a gebét! A fene egye meg! No. még jobban! JONA MAGA MÖGÖTT éra a púpos izgő-mozgó testét, hallja hangja recsegését. Hallja a hozzá intézett szidalmakat, látja az embereket és magányának nyomasztó érzése las- can-lassan fölenged mellén. A púpos egyre hevesebben, egyre viloga- tottabb kifejezésekkel szitkozódik, amíg végül egy hatemeletes cifra káromkodásba beletörik a hangja, cs hörgő köhögést roham fogja el. A két hosszú valami Nagy ezt da Petrovnát emleget. Jona hátra-hátra pillant. Kivárja. amíg rövid szünetet tartanak a beszélgetésben, s akkor újból hát- ránéz. — A héten izé... meghalt a fiam. — Valamennyien meghalunkI — •óhajt Jel a púpos, és köhöoési rohama után megtörölgeti ajkát. — No gyerünk, gyerünk! Uraim, kijelentem, hogy nem bírom tovább! Mikor érünk már oda? — Noszogasd egy kicsikét... úgy hátulról, visszakézzelI — Hallod ezt, vén dög? Megcsiklandozzam a nyakad... Ha az ember kesztyűs kézzel bánik a magad- fajtával. akár gyalog is járhat! Hallod, amit mondok. M ihász na Mihail, vagy fütyülsz ránk? Es Jona inkább hallja, semmint érzi. hogy egy kéz hátulról tarkón legyinti. — Hihi... — kuncogja. — Jókedvnek az urak! Adjon isten erőt, egészséget! — Van feleséged, kocsis? — érdeklődik az egyik hosszú. — Nekeem? Hihi. de Jókedvúek az urak! Nekem most már csak egy feleségem van: a hideg fekete föld... Hi-ho-ho... Tudniillik a sír! A fiam meghalt, én még élek... A halál alighanem eltévesztette az ajtót. Ahelyett, hogy hozzám kopogtatott volna be, a fiamat vitte el... Es Jona hátrafordult, hogy elmondja, mikor, miképpen halt meg a fia, de a púpos felsóhajt és kijelenti, hogy hálaistennek megérkeztek. Jona megkapja a húsz kopejkát, és még sokáig néz a mulatós fiatal- , emberek után, akik eltűnnek a sötét kapualjban. Megint egyedül maradt, megint kezdődik számára a hallgatás. I Fájdalráa, amely rövid időre elcsitult, ismét feltámadt, és még nagyobb erővel nyomasztja mellét. Jona szeme aggodalmasan, fájdalmasan kutat a tömegben, amely az utca mindkét járdáján hullámzik: e sok-sok ezer ember , között vajon nem akad-e egy. aki ót . meghallgassa? De az emberek sza- i ladnak, ügyet sem vetnek Janóra is Kinek sírjam el fájdalmamat?.»* ESTI SZÜRKÜLET. A nedves hó nagy pelyhekben, lustán kereng a nemrég meggyújtott utcai lámpások körül és vékony, puha rétegben terül a háztetőkre, a lovak hátára, az emberek vállára, sapkájára. Jona Potapov. a bérkocsis, olyan fehér, mint a kisértet. Annyira összegörnyed, amennyire csak egy élő test össze tuti görnyedni, és mozdulatlanul ül a bakon. Egész hóbucka eshetne ra — úgy tetszik —, akkor sem tartaná szükségesnek, hogy lerázza magáról a havat. Lovacskája is fehéren, mozdulatlanul áll. Mozdulatlanságában, szegletes formáival, egyenes lábával megdöbbentően hasonlít egy garasos mézeskalács-lovacskához. Minden valószínűség szerint gondolataiba merült. Akit elszakítottak az ekétől, az élet megszokott, szürke képeitől, és ídevetettek. ebbe a forgatagba, amely telis-tele van szörnyeteg fényekkel, csillapíthatatlan lármával és rohanó emberekkel — az nem tehet egyebet, mint, hogy gondolkozzék... Jona, meg a lovacskája már régóta nem mozdultak helyükről. Még ebéd előtt kiálltak az utcára, de fuvar csak nem akadt. Most a városra leszáll az est homálya. A lámpások sápadt fénye eleven tüzzé változik, az utcák forgataga nőllön-nó. — Halló, fuvaros, a Viborgszkajá- ra! — úti meg Jona fülét egy hang. — Fuvaros, hé! Jona összerezzen, és havas, összetapadó szempilláján át egy katonát lát maga előtt csuklyás köpenyben. — A Viborgszkajára — ismétli a katona. — Alszol, vagy mi? A VI- borgszkajára megyünk! Jona beleegyezése jeléül megrántja a gyeplőt, és a ló hátáról, meg az ő válláról rétegesen válik le a hó. A katona beül a szánba. Jona csettint, hattyúmódra kinyújtja nyakát, fölemelkedik a bakon, és inkább szokásból. mint szükségből pattint ostorával. A lovacska ugyancsak kinyújtja a nyakát, behajltíja polca- formájú lábát, és tétován, hatarozat- lanul megindul. — Hol hajtasz, te marha! — hangzók Jona felé a sötét, előre és visszafelé hullámzó tömegből. — Merre visz az ördög? Jobbra tarts! — Nem tudsz hajtani? Jobbra tarts! — rtvall rá dühösen a katona fa. A szembejövő hintó kocsisa szitkozódik; mérgesen tekint körül a és vállóval nekiesett a lovacska pofájának. Most a havat tisztogatja le kabátja ujjárói. Jona úgy feszeng a bakon, mintha tűkön ülne. könyökét a levegőbe szúrja, és úgy tekint körűi, mint az eszelős — mintha nem érteni, hol van és hogyan került oda. — Milyen csirkefogó! — szellemes- kedik a katona. — Szándékosan be- leóhajtanak és a lovad alá szaladnak- Bizonyára összebeszéltek, mi? JONA HÁTRATEKINT utasa felé. ajka megmozdul. Úgy látszik, mondani akarna valamit. de torkából nem tör fel hang, csak szuszooás. — Mi? — kérdi a katona. Jona szája szánalmas mosolyra görbül, megköszörüli torkát: — Tudniillik, nagyságos úr. izé., m héten meghalt a fiam. — Hm!... Miben halt meg? Jona most már egész törzsével hátrafordul az utas felé. úgy beszél tovább: — Ki tudja! Alighanem forróiéiba... Három napig feküdt a kórházban, aztán meghalt... Isten űoi akarta... — Térj ki, ebadta! — üvölt valók a sötétben. — Megbolondultál, vér hülye7 Nem látsz a szemedtül? — C yerünk-gyerünk — Idegeskedik a katona. — így holnapig st erünk oda. Egy kicsit gyorsabban! Jona újból kihúzza magát, kinyújtja a nyakát, és esetlen gráciá val meg lóbálja ostorát. Azután né hányszor hátiasandit utasára, de t katona behunyta szemét, és nyilvá\ valóban nincs kedve Jorvát meghall gatni. Miután leszállította a katona a Viborgszkaján, Jona egy vendégi• előtt állapodik meg, ismét összegör nyed a bakon és mozdulatlanul ül. t nedves hó ismét fehérre festi ót tt meg lovacskáját is. Eltelik egy óra kettő... A járdán most három Hotelembe jelenik meg szitkozódva, sárcipójé vei hangosan dobogva; kettő maga Nevelésről, nevelőkről, neveltekről N AGYON sokat beszélünk HZ ifjúság neveléséről. Az égés» társadalom ügye, hogy most felnövő Ifjúságunkból milyen ergber válla majdan. Olyan-e. aki helyes világnézeti alapon állva, szocialista társadalmunk hasznos munkálója lesz. vagy pedig olyan, aki az ifjúkorában kapott különféle nevelésektől polgári és egyéb behatásoktól fertőzött lelkű, cinikus, kétkedő lesz. aki a társadalomnak nem lelkes munkálója, hanem csak robotosu lehet. Sokat foglalkozunk az Iskolai és családi nevelés egységével, és foglalkozunk a nevelők és a neveltek viszonyával. Az Iskolai nevelők és tanítványaik viszonyában jelentős javulás van. Mindinkább közel kerül egymáshoz a tanuló és a tanító, nagyrészt a szakköri foglalkozásokon, közös társadalmi munkán, politechnikai foglalkozásokon, közös társadalmi szerepléseken. A nevelési munka nívójának emelését szolgálják többek között a különféle Iskolai kiadványok, az iskolák KISZ- Vzervezeteinck újságjai Is. Ezek a lapocskák a helyes cél melleit íizonbnn — a megfelelő irányítás hiányában — olykor vakvágányra, vagy éppen teljesen helytelen útra is tévedhetnek. Erről akarunk szólni az alábbiakban. Az ózdi József Attila Gimnázium KISZ-szervc/et/r«ek ..Tízre'-''" - vi lapját böngésszük. Az első szám. amely 1959. decemberében jelent meg. talán nem is nyújthat alapot . az értékelésre, mert alig van benne több a bemutatkozásnál, és a lap születésének üdvözlésénél. Figyelemreméltó benne legfeljebb az „Egy kutya és sok ember ...” című vers. amely a lap szerint az 1958-as tanév Irodalmi pályázatának díjnyertes müve. Nem értjük ugyan, hogy miért kapott díjat, azt sem, hogy mi Indokolta mostani közzé- 1 tételét. A vers mondanivalóia helv- 1 leien, idegen -attól a felfogástól. 1 életszemlélettől, amelyet ml fel- 1 növekvő ifjúságunktól joggal el- 1 várunk. — Egy kis jóakarattal az 1 első szám hibáit kezdeti nehézség- 1 nek tudhatjuk be. É RDEK I.ÖDÉSSEL vártuk a második .számot. Hosszabb | lélegzetű, meghatározhatatlan műfajú. látszólag humoreszknek szánt bctügyüjteménvt találtunk benne. Az írás az „óra” címet viseli, a ; szerzője Urhegyi Béla, — mint az
