Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-21 / 17. szám

esZAKMAGTAKOHSEÁG CsfitSrtok, IM«. jmoir W. A KULTURÁLIS ELET HÍREIBŐL AZ UJ ELET UTJÁN ŰJVJVEP A FALVVÉGEIS Zárszámadási jelzetek Gondoltam Sardou-prcitiícr előli Próbakőéi beszélgetés Uoreai István kétszeres Kossuth-díj as műrésszel Oj. nagy érdeklődésre számol lartó produkcióra készül a Miskolci Nem­zeti Színház. Január 22-én mutatják be Victorian Sardou múltszázadbcll francia színpadi szerző zenés vígjáté­kit, Párizsiak New Yorkban címmel. (A darab eredeti címe Uncle Sam volt, majd később a bérleti hirdetmé­nyeken Aranyborjú címmel hirdet­ték. míg most elnyerte végleges ei- mét.) Sardou elés ritkaság manapság színpadainkon — ezidőszerint a fő­városban játsszák egy másik darab­ját. a Szókimondó asszonyságot —, ezért felkerestük az előadás rendező­jét, Horvai István kétszeres Koesulll- díjas művészt, hogy a darabról és az előadás előkészületeiről tájekoztas­IOpróba közben találtuk és a néhány percnyi próbaszünelben- beszélget- tünk. — Sardou vígjátékának története a múlt század hetvenee éveiben játszó­dik New Yorkban — mondja Horvai —. 1877-ben írta a szerző ezt a vérbo szatírát, *mely a kapitalista erkölcs, a pen/-imádat, az üzleti szellem maró gúnnyal való kipellengérezne. Sardou az éles társadalmi mondani­valót rendkívül szórakoztató, mulat­ságos formában tárja elénk egy New Yorkba került párizsi társaság élmé­nyein keresztül. Bár a cselekmény a múlt században játszódik, úgy érzem, 8 mondanivaló a mához is szól, ma is igen aktuális. A vígjátékot — amely o megszokott keretektől eltérően négy felvonásban játszódik — Békés Ist­ván fordításában látjuk, illetve hall­juk, a zenéjét pedig Kemény Egon szerezte. Ebben a formában hazai ős­bemutatónak számít előadásunk. — Miben, illetve mikben nyilvánul majd meg az előadásban a jellegzetes „Hórvat-rendéfés"? — Ezt furcsa volna előre elárulni. Annyit elmondhatok, hogy mindén rendelkezésemre álló és felhasznál­ható eszközt Igénybe vettem, amivel nz előadást Jobbá, érdekesebbé, mű­vészibbé tehetem. Hiszem, hogy a színházlátogatók 1 érdeklődéssel fo­gadják majd ezt a nem mindennapi színpadi eseményt — Kikkel valósítja meg elképze­lésen? — A darab nagy színészi létszámot jényel. A főbb szerepekben Némethy Ferencet. Nádassy Annát La ti növi ts Zoltánt Balogh Emesét Varga Gyu­lát Borosa Jánost Fehér Tibor Jáazal-díjast Szili Jánost, Jákó Pált, Demény Gyulát Máthé Évát, Vas Marit, Balogh Erzsit látjuk. Kisebb szerepekben játszik még a színház­nak számos színész-tagja, valair' nagyszámú statisztéria. A színház nckarát Herédy Éva vezényli, a d leteket Ütő Endre, a jelmezeket Mol­nár Sért tervezte. A darab táncait Borosa János koreografálta. A hangszóróban az ügyelő hangja a próba folytatását jelzi... Elöljáró­ban ennyit a Sordou-darabról. A be­mutató után majd visszatérünk ... (bm) Zárszámadás előtt Tiszakarádon na le átadtunk 50 te- nyészkocát és 24 te­nyészkant. amiért 160 ezer forintot kaptunk. Ha hozzávesszük még a 80 hfaottsertée órát, a fejőstehenek és a 650 juh hasznát, akkor kiderül, • hogy közel l millió forint bevéte­lünk volt csupán az ál­lattenyésztésből. — Természetesen nem osztjuk ki az ősz- szes jövedelmet, hiszen ebben *z évben mint­egy 600 euer forinton beruházást eszközöl­tünk. Ebből tehén is­tállót. tejházat. Is­tállót, mű trágyám k­tárt, gépszínt és egv darálót építettünk Ezeket az építkezése­ket éppen azért végez­tük. hogy jövőre és n későbbi esztendőkben még a mostaninál Is nagyobb Jövedelmet tudjunk biztosítani ter­melőszövetkezetünk tagjainak — teszi hoz­zá az UJ Élet elnöke az előrelátó gazda elé­gedettségével. összeg közel lesz az 50 forinthoz. — Melyik termelési ág segítette hozzá a termelőszövetkezetet leginkább ehhez a szép jövedelemhez? — kér­deztük. — Elég Jól sikerüli, a növénytermesztés is, de a legtöbb bevételt két­ségtelenül a* állatte­nyésztés biztosította. Az előző években is .foglalkoztunk kisebb mértekben sörehízU- 1 ássál, ezidón azonban teljesen nagyüzemi módszerekkel végez­tük. Egyszerre befog­tunk 100 növendékálla­tot, s olyan jól sike­rült a hizlalás, hogy átlagosan 550 kilósra hizlaltuk a tinókat, extrém minőségűek lettek. így »0 százalék­ban export céljaira vette át az Allatforgal- mi Vállalat. A minő­ségi felárral együtt közel 300 ezer forint Jövedelmet honrtt a , Ezenkívül a Tenyész- állatforgalml Vállalat­Nagy az öröm Tisza­karádon: az ó-e6ztendő végén megérkezett a reges-régen várt ked­ves vendég, a villany, ebbe az 5000 lakosú bodrogközi községbe. — Éppen Jókór kap­tuk — mondja Batta Dctső, az Uj Élet Tsz elnöke —, mert zár­számadásra készítjük elő a könyveinket, ilyenkor sok az irodai munka, nagy szükrég van hát a villanyra. Január 23-án tartjuk a beszámolót az elmúlt esztendő eredményeiről, s ugyanakkor fizetjük ki a tagoknak azt a készpénz jövedelmet, ami a havonkénti elő­leg és a természetbeni kiosztás után még jár. A könyvvitel tanúsá­ga szerint szép össze­get kapnak zárszám­adáskor az Uj Élet tag­jai. Év elején 34 fo­rintot terveztek egv- egy munkaegységre, de várakozáson' felül si­került teljesíteniük árutermelési tervüket, így a munkaegység Jaj a fogam. Gondoltam, azzal avat­nám a rádiót, hogy a Vörös Zászló­ról beszélne. — Mennyit keresett? — faggatom, hogy a tárgynál maradjunk. — Mennyit is, no? — lordul se­gélykérőén az agronőmushoz, majd maga válaszol — Úgy huszonötezer forint körül. Szép pénz, mi? — Sohsc dicsekedjen — torkolják le nevetve. — Nem maga az egyedüli — és sorolják a neveket. Bal'da Ist­ván Juhász 650 munl<aegységet szer­zett, F.gy munkaegység 46 forintot ért. Kapóit 24 q búzát. 9 n árpát, 2S0 kilogramm cukrot. Bósa Gyula sem panaszkodhat — 25 maisa btíraf, 10 <2 árpát, 280 kg cukrot viU haza, most a zárszámadáson még 8 ezer forint készpénz is ütötte a mar. kát. Évközben hat alkalommal osz­tottak munkaegyscg^elóleget. átlago­san 15 ezer 500 fonniat kerestek a Vörös Zászló tagjai. Saját beruhá­zásra 130 ezer forintot fordítottak. __ A ZT IS ÍRJA meg. hogy ki is •1 tűntettek bennünket — figyel­meztet Szabó bácsi. A Vörös Zászló Termelőszövetkezet hat tagja kapta meg a kormány oklevelét, elismerésül a tsz-ben töltött tíz esztendőért. \ tsz vezetősége egy-egy százast ts „csúsztatott" az oklevélhez, hogy „súlya" legyen a papírnak, pedig anélkül is igen-igen jólesett az elis­merés a termelőszövetkezeti moz­galom sok harcot megállt veteránjai­nak. Prókai István bácsi immár ti- zenegyedik esztendeje elnöke a Vörös Zászlónak. Az edelényi Vörös Zászló Termeló- szövetkezet százhárom tagja, vidám búcsút véve az 1959-es értőt, hátra a néz az 1960-as gazdasági év elé. _________ Zárszámadó közgyűlés volt Pulitokon A putnoki Győzelem Termelőszö­vetkezet szombaton tartotta meg zár­számadó közgyűlései. A beszámoló szép eredményekről tájékoztatta a tagságot Egy munkaegységre 52 forint Jutott a tagságnak. Ezen felül huszonöteaer forintot kapott a tagság prémium fejében. 37 ezer forint saját beruházást tel­jesítettek, a jövedelem 10 százalékát fel nem osztható közös alapra, ö—5 százalékét pedig szociális és kulturá­lis alapra fordították. Küld járadékot Is fizettek, aranykoronánként 6 kilo­gramm búza értékben. 1960. évi tervükben — többek kö­zött — az állattenyésztés fejlrazttee, állathizlalás és a tejtermelés foko­zása is szerepel. A jó eredmények még fokozottabb munkakedvet adnak n tagságnak, hogy a jövő esztendőben még Jobb eredményekkel zárhassák mérlegü­ket, mert erre a lehetőségük megvan. Régi ismerősökre találok. Bort töl­tenek. — Ezzel kezdődik a riport — tolja elém a poharat a tsz könyvelője. SZABADKOZOM, pedig magam ° se velem meg a jófajta borocs­kát, ez meg ..csak" Jó lehet, a Vörös Zászló tökein termett. Dehát illem is ran a világon. — Mire kiváncsi? — hajolnak kö­zelebb a mellettem ülök. — Zárszámadáskor rrVre kíváncsi az ember? — No. írja — köszörüli meg a tor­kát az egyik —, élünk és megvagyunk elégedve a tsz-szel, nem panaszkod­hatunk. — Ennyivel engem nem lehet ki­fizetni — hárítom el a fellengzős toll­bamondást. — Számok kellenek ne­kem. — Ezt hallani is lehet lesz7 — kí­váncsiskodik Szabó Sándor bácsi, megakasztván a rlport-esinálást. — Nem. ezt ..csak" olvasni lehet — világosítják fel aszia’társaim. — Kár — mondja őszinte csaló­dottsággal. — Miért? __MEGKAPTAM a jórandótágo- mat. Építettem már házat 49 óta — azóta vagyok tsz-tag — elha­tároztam. hogy most hétfőn veszek rádiót, elkel az az új Házban. Nem is akármilyent veszek — húzza ki ma­gát hetykén — gramofonasat! Arra /VEM VESZIK tán zokon az ede­1 * lényiek. hogy „lefaluzom" a ..városukat". — a tősgyökeres benn­szülöttek már városnak titulálják t: de Lényt. De hát ha valaki a Vörös Zászló Tsz. portája felé veszi léptei\ faluban érzi magát. S aki az elmúlt szombat estéjén vetődött erre, azt különösen falusias hangulat kerítene hatalmába. A Vörös Zászló '■ •­szövetkezet központjából olyan lako­dalmas vigasság áradt, hogy megrlsz- ketett tóle a járókelők talpa. A népi u nclear ropogós talpalávalójira úgy járták a táncol a tsz-tagolc, — idősei;, fiatalok —. hogy rengdt belé ez öreg raktárépület, melyet a táncos alka­tomra kultúrteremmé varázsoltak. A szemközti épület ts hangos. Két szál zenész gyújtogatja a borozók kedvét. Nem is nagyon kell azt gyúj­togatni. lobog az magától is. Amikor belépek, egy vállas, úgy az élet dele- lójén lévő férfi serken a zenészek elé. — Égy új-belépö nótáját húzzátok, komáim! — rikkantja jókedvűen. Tóbiás Pál és harmincöt gazda társa december /-én kezdték meg a közös munkát a Vörös Zászlóban. Nemrégi­ben még azon törték a /éjüket; érdé. mcs-c odahqgyni az „enyém" látszó­lagos biztonságát. Ma már otthon ér­zik magukat a tsz^ben, úov feltalál­ták magukat a közösben, mintha vi- lágilctükben tsz-tagok lettek volna. Kiállítás Kazincbarcikán A közelmúlt napokban Kazincbar­cikán — a Képzőművészeti Alap Ki­adó Vállalata és a Pedagógus Klub rendezésében — képeslap-kiállítás nyílt. A kiállítás anyaga a képes- levelezőlap fejlődésének történetét ismerteti. A mintegy 1300 levelező­lapból álló kiállítást már eddig is sok százan tekintették meg. A meg­nyitón — Szabó Elemér városi nép­művelési felügyelő üdvözlő szaval után — dr. Kémery Imre főorvos, a Hazafias Népfront helyi elnöke mon­dott megnyitó beszédet. A megnyitá­sun — a nagyszámú* érdeklődő közölt — Jelen voltak az üzemek éa társa­don! szervek küldöttei Is. 'Bővítik az i-<nicrelterjeszteni hálózatot a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Müvekben —az eddigi ismereUerjésztési fórumokon felül — további két új helyen kezdik meg a rendszeres ismeretterjesztést. A jövőben hetenként tartanok isme­retterjesztő előadásokat az üzem két munkásszállásán: Garadnán és a Béke-szállóban. Garadnán már m^g ts tartották az első előadást, — .,Vö­rös zászló a Holdon” címmel. Az elő­adáson a munkásszállás nyolcvan lakója közül hetvenkettő vett részt. A másik helyen, a Béke-szállóban február első napjaiban kezdik az elő­adás )k tjr :ását. •Szovjet bclyegkiállílás Hornod megyében össze. A megyében két helyen mutat­lak be ar. anyagot: Miskolcon és *>zdon. Miskolcon február 8 é.s 14 között, ó/don pedig február 17 és 21 között. A Miskolci Postaigazgatóság — a miskolci bélyeggyűjtők közre műkő- désével — n.igyarényú bclyegkiálli- lósok rendezését tervezi. A kiállítás anyagát szovjet bélyegekből állítják A foglyok hallgattak. Lábukon már a csizmán át is érezték a széles, súlyos bilincs dermesztő hidegét. Kint, láthatártól láthatárig hide­gen, irgalmatlanul, vad. szűzies tisz­taságában nyúlt el a végűién havas puszta. A láthatár szélén lilás ködők­be burkolózva aludtak a rőten izzó hópalástba burkolt fenyvesek. Avró falvak készültek, hogy folytassák tízezer éves álmukat, ha lebukik a láthatárról a Nap vörös korongja. Végig, végig a havas végtelenségben a Tél járta fagyos útjait. Csend volt. Halálosan hideg, alkonyat előtti csend, mint most itt. a hosszú beUa- * szobában... Az állomás ablakán lát­ta, hogy ott, ahol a tegnapi szál ho­mokbuckákat rakott, hosszú, kékes árnyak nyúlnak a hótorlaszok mö- gött. Bent a keskeny, összetolt deszka­padokon haldokló Öreg porosat ar­cán most újra áthulldmzoU a végső kin rezzenése. A megbilincseli for­radalmár úgy érezte, mintha fuldok­ló merülne el előtte a láthatatlan ár­ban és ó lehetetlenül nézni halálos vergődését. Akaratlanul elórehajolt. úgy érezte, a haldokló el-eltorzuló arcából mindaz árad feléje, ami el­len küzdve lépett testvére a bitó/a alá... Szilaj ifjú lobbanással még sohasem vágyakozott ennyire, hogy cselekedjen, seoltsen. változtasson, küzdjön... Eljusson azokhoz, akik olyan közel voltak mellette és aki­ket mégis mintha láthatatlan fal vá­lasztott volna el tőle. s a bőrlőnórőfc szuronyainak keskeny oenaéie. Eb­ben a pillanatban talán jobban tud­ta, mint bármikor, hogy ezen fordul meg rqinden. Az öreg paraszt talán megerezte a bilincsbevert fogoly tekintetének erujii. ügy mondott meg. így, ormótlan kucsmából kicsi fe­jén... Nagy csizmában, felnőttekről lekopott, téráígérő ócska kabátjában. Az emlék élesebb lett. megtelt élet­tel Igen. igen látta, látta. Amikor tör­tént, régen, régen, amikor testvére. Alexander a bitófa alá ment a for­radalom ügyéért... És öt megbilin­cselve vitték messze jeges északra, a széles Léna partján, az örök hóban elvesző börtönbe a cár irgalmatlan zsandárai. Egy rozzant állomás vá­rótermében történt.. Pusztító, vad télen... Az összebllincselt foglyok némán ültek az őrök körében. Le­hajtott fejűk felett a háromélú szu­ronyok fakó árnyéka lebegett. A szi­bériai nagy vasútállomás épületének kicsiny, fagyott ablakán lassan szű­rődött be a téli alkonyat rőt fénye. A padlón hatalmas, barnás-szürke csomagokon birkabőrsubás. nemez- csizmás parasztok aludtak. Már ré­gen. talán napok óta vártak valami vonatat északról délfelé és a vára­kozás egyhangúsága lassan, lassan alakult át véget nem érő téli álom­má. A zsákok és gz emberek között, a fal mellett elhúzódó rövid deszka­lécen fehér szakállú. szélesorrú. ma- gashomlokú öreg paraszt haldoklóit már harmadik napja. összetelte idomúdon nemezcsizmába bújtatott lábát, összekulcsolta a mellén tor- zultujjú kezeit, vastag, bozontos szemöldöke alól néha homályosan, néha furcsán, élesen csillant metj a szeme. A megbilincselt foglyok őt nézték. Néma haláltusáját. A haldokló paraszt arcát néha el­borította a végső kin. Arcvonásai né­ha kisimultak. Mintha töprengene. Talán gondolkozott valamiről, valami roppant, megfejthetetlen titokról, amelynek értelmét r kutatta hosszú, hosszú röbotos életen "ét. A titokról, amely örökké megfejthetetlen ma­radt előtte. sapkával figyelő csoportját. A pol­gárháború koránőszülő hajú vete­ránját mellett kendőt örea asszo­nyok, a nehéz esztendőkben acéllá edződött fiatalok közölt, a felnőtteknél levetett vaskos, vattázott, ormótlan félkabátban, nagycsizmás kisfiú ál­lott. Orcáin az északi tél pirossáoa virult. Rövid, pisze orrán néha fin­tor rezzent: talán igyekezett, hogy el ne sírja magát a várva-várt pilla­natban. a hosszú-hosszú út végcéljá­nál. talán csak szipogott a hidegtől... Nagy, értelmes, kék szemében a há­borús gyermekkor lelné ties tudása rejtőzött. Ormótlan prémsapkáját tarkójára tolta. mMegvárta. amíg az öt az éppen kérdezősködő nagyken- dős, csontos, erős asszony felé for­dult, kinek rövid báránybór subáján a polgárháborús partizánharcok em­lékérme csillant, aztán hangtalanul lépve nemez csizmájában, siklott be a szobába. Kicsiny alakja a folyosó­ról behulló lámpafénbben élesen, váratlanul bukkant fel a szoba fél­homályában a beteg már-már lecsu­kódó szeme előtt... Olyan volt a megjelenése, mint az élet hirtelen fellűktető rezzenése, mely megtor- posztja a haldoklót a halaLJiúvös. fe­kete sátrának küszöbén... A hal­ványuló érzések felrebbentek. A b?- teg szólni akart... Barátságos, lágy, becéző szót keresett. Olyat, ami meg­marad, mert örökké belevésödtk a nagycsizmás, kékszemű kisfiú lelké­ben és talán legenda lesz ott. a mesz- sze-messze erdők között elvesző fa­luban... összeszedte minden erejét... Világon átröppenő szavakat, népek, osztályok sorsát hirdető vaskos, erős, kemény ajka megmozdult... De a hűvösség újra elömlőtt Üstén és csak agyán siklott tisztán, nyvgal­1 mat hordozva az emlék. Ügy érezte, már látta : mikor régen... Ttom eu a ktofltU.. ra, mindenki kisteleit a szobából, s csak a sarokban álló kerek asztal mcflett, a fehér huzattal bevont ré­gies karosszéken aludt rövid, áléit álommal néhány hűséges virrasztó. Az ajtó félig nyitva maradt. A beteg látta a folyosón álló őr barna, érdes munkásarcát, kemény arcélét. isme­rős egyenruháját, amely a kint égő lámpa éles fényében szinte újnak tűnt fel. A folyosón óvatos, de még­is nehézkesen zörrenő léptek köze­ledtek. — Szóljon már katona elvtárs. hogy szolgál Vladimir Iljics egészsége ? — hallatszott halkan, érdesen, aaaodal- masan, aztán láthatóan megokolva az engedélyt a látogatásra, magya­rázkodott valajd: — Mi négy napot utaztunk falunk­ból ebbe a nagy hidegbe ... Innen 1200 verszt. Achangetek mellett... Mert, hogy mindenféle hírek járnak, még azt is mondják, meghalt már Vladimir Iljics... Még azt is. hogy halálán van... Hát mi itt néhányon elhatároztuk, elmegyünk, megkérdez­zük, mi az igaz, mi nem... A szavak lassan hullámzottak. A folyosóról nyitott ajtó keskeny résén átázott, nehéz paraszti ruhák szaga, friss, hideg levegő és az izgatott vá­rakozás meghatározhatatlan lükteté­se áradt. A beteg szólni akart: „En­gedje be őket. Locisz előtár*". De mellére irgalmatlan súly nehezedett. A párnák egyszerre mintha jéghide­gek lettek volna... És a dermesztő hűvösség lassan ömlött el testén... te*"' JálnliRIfimto^^hroatelí Ma barmiocbat én bűt nwi Lenin elvtárs. Nyugodt, fenségesen nyugodt az 6 arca ott. a mauzóleum halvány, rőt fényében, a ravatal körvonalai kö­zött. Pedig 6 sokat szenvedett, mi­előtt átlépett volna ide. a mauzóle­umba. a soha el nem apadó néma sokaság lassú, ünnepélyes áramlás­sal körülfolyt új fekhelyére. Szenve­ded Mégis nyugodt, bölcs, fenség», élőn gúnyon® ez a soha ki nem hu­nyó arc. A keskeny, hosszúkás, te. nagy ablakot szobában a januári alkonyat kékes félhomálya terjen­gett. Az ablakpárkányon felhalmozó­dott vaskos, puha havon a már ki­gyulladt utcai lámpa lassan erősödő csillogása vibrál. A beteg a magas­ra megtámasztott párnákon félig ül­ve. feküdt ágyán. Hatalmas homloka úgy derengett a félhomályban, mint a tél hava. Arca sovány, beesett volt immár a nyolc és fél hónapig tartó betegségtől, de teli elpusztíthatatlan élettel. Csak az alig észrevehetően mopgolos, mélyen ülő szemében rej­tőzött olykor a januári este dermesz­tő ködéhez hasonló homály és ahogy nyitott szájjal mélyen, zihálva léleg­zett. erős álla alatt sűrűsödött néha tömörebben az árnyék. Vaskos ajka keményen zárult, de a szájaszéle elv­kor megrezxent, mintha még utoljá­ra akart volna szólni, inteni, óvni. harcra htoni, feltárni a jövő homá­hMó* tamrn cm* náfera* . r KOVA1 LŐRINC: LENINRŐL...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom