Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-13 / 293. szám

esz AK magyauors*ag Vasárnap, 1959. december ff. Sátoraljaújhely néhány gondjáról Már Anonymus említi a várost, mely 1261-ben királyi kiváltságoka’ élvez. Később egyre fontosabb sze rephez jut, mint az Alföld és a hegy vidék északi kapuja. Fontos keres kedelmi átkelőhely. Még a lengyele is eljutnak ide. A város nagy fi, Kossuth hajós így nyilatkozott Büszke újhelyi magyarnak vallon magam. Kossuth emlékét a főutcái felállított szobron kívül több emlék tábla őrzi. A 200 éve épült város tanácsházán van egy régi festmén 1841-ből, mely a város nevét hár más tagozódásban szemlélteti: Sátor Ulya-Ujhely. A település akkor a je. enlegi város szélén volt 874 házzá: ’> ezer 600 lakossal, több mint 2 eze hold szőlővel, sok nagyhírű pince vei. Az 1800-as években a megélhe­tés legfőbb alapját a szőlő, a földműi velés, a csizmadia, a szűr-szabó mes térség adta. Kézműiparosai még rrr is jó hírben állnak. Ma is gazdagnak számít ez a vá ros, hegyein finom bor terem, a föl' mélye perlitet, s más értékes ásvá nyokat rejt. Van dohánygyára, bú­torüzeme. vágóhídja, emellett jelen­tős diákváros, mégis: egn kissé meg- áUapodoitság jellemzi. Az élet lük­tetése itt nem olyan szembetűnő vagy kézzelfogható, mint más sűrűn lakott helyen. Erről beszélgetünk az ódon hangulatú városi tanács épü­lete egyik szobájában Vékony Sán­dorral, a tanács megbízott elnökhe­lyettesével. Fülöp Lászlóval, a Haza­fias Népfront elnökhelyettesével és dr. Gyimesi Sándor levéltárossal. A 200 éves egykori városháza, amelyben a tanács működik. sajátja. 36 lakást adtak át eddig és a közeljövőben átadnak még 12-őt. Ez kevés. Erre már most fel kell fi­gyelni, hiszen a jövő ivari fejlődése is sürgeti ezt. Idegenforgalmi szempontból is ér­demes a városra több figyelmet for­dítani. Idegenforgalomról jóformán érdekes és szellemi felüdülést nyújt az idegennek, a városnézőnek. Állí­tólag érdemes volna mélyfúrásokat is végezni, mert a perlit mellett ta­lán mást is találna a kutató. Az sincs kizárva, hogy a fúró nyomán hévforrás, melegvíz fakadna. Sokat Gyorsítani kell a fejlődést Beszélünk a régmúlt időkről, az egykor jellegzetesen polgárias város sajátosságairól, hagyományairól, s végül egyetlen probléma mellett kö­tünk ki, újból és újból: Változtatni kellene a. jelenlegi megállapodottsá- gon. Kevés az ipar. Erre már orszá­gosan is felfigyeltek, mert a későb­biek során egy 5—600 munkást al­kalmazó lemezár úgy árat létesítenek. Készül majd itt zseblámpa, export- játék, jelentősen kibővül a jelenlegi bútorüzem, ahol újabb 600 munkást tudnak majd elhelyezni. Nagyon kell már ez, hiszen a város lakosainak csaknem egynegyede „vonatozik”, tá­voli munkahelyre .jár. A, szövetkezeti mozgalom itt a légjobb úton halad. A kisiparosok 95 százaléka szövetke­zetekben dolgozik. Régen a kisiparo­sok néha két-három szakmához is értettek. Egyszerűen „muszáj” volt. mert munka nem akadt mindig egy­formán, egyik helyről a másikra kel­lett vándorolni. Ennek most már vége. Az új ipari üzemek létrehozása azonban így is nagyon sürgető, s amellett az ország is jól jár majd, mert vasipari szakmunkásokból bő­ven van tartalék. Néhány városi probléma hakáskérdés, közművesítés... Mind­ez feltalálható a problémák sorában, amely, mondhatni, sok más városnak alig beszélhetünk. A felszabadulás előtt működő 5 szállodából most egy sincs. Egy 100 személyes turistaszálló — vallják a város vezetői — úgy kel­lene, mint egy falat kenyér az éhe­zőnek. Hogy mit látna itt a külföldi? A Zempléni hegy sor tüneményes képe, a fűzéri vár romjai, melyben egykor a szentkoronát rejtegették, Szépha­lom irodalmi múltja, s mind-mind jelentene ez. Közfürdőt lehetne épí­teni a város részére, melyet már régóta nélkülöznek. A vízvezeték­hálózat is alapos javításra szorul. Egyik-másik helyen állítólag csak a vízkő tartja össze a csöveket. Köz- ségfejlesztési alapból négy utcába be­vezették a vizet, ez azonban még csak a kezdet. Nagyobb beruházásra volna szükség, hogy a további állag­rongálódást, elavulást megelőzzék. Új kollégiumokra van szükség A felszabadulás előtt, s a réaebbi időkben főként egyházi közvetítéssel a piaristák útján terjesztették a vá­rosban a kultúrát. Ma már itt is je­lentős sodrása van a kultúrforrada- lomnak. A város továbbra is híres oktatási intézményeiről, több a diák, mint egykor. Sajnos, azonban a fej­lődés itt sem volt egyenletes. A sző­lészeti technikumnak nincs diákott­hona. A jelenlegi diákotthonok befo­gadó képességét is növelni kellene. A mozikultúra javult, mert talán itt található az ország egyik legkorsze­rűbb szélesvásznú filmszínháza. Ez a mozilátogatók igényeit ki is elégíti, de kulturális szempontból nem je- leiit teljes megoldást. Több figyelmet érdemelne a megyei levéltár, a kör­nyék kulturális hagyományainak a feldolgozása. Több problémát említettünk. Kö­zülük az iparfejlesztés gondja emel­kedik ki. Az említett Két üzemnek a létrehozása már jelentős hozzájáru­lás a „város megbékéltetéséhez”. Ki­csit talán az országos szervek is megfeledkeztek Sátoraljaújhelyről. S valóban ki kell engesztelni, kissé visszás, hogy az itt feltárt perlitet Szabolcsban dolgozzák fel. Itt volna a helye ennek is. Munkáskéz is akad­na elegendő, Az élet változik, s így érthető, hogy idők folyamán a váro­sok szerepe megváltozhat és meg is változik. Ez Sátoraljaújhely esetében is fennáll. Gazdag ez a hely. csak fel kell kutatni. Az ország egyik leg­szebb vidéke. A város utcáit járva, sok régi népviseletet lát az ember. Mégsem olyan egyhangú ez a hely ... Az új győz itt is, s az ipari fejlődés lesz majd ennek az élősegítöje. GARAMI ERNŐ Kesergés, elvesztett illúzió-ügyben A KLUBSZOBÁBAN ÜLÜNK, s Kesergőnk, akihez képest egy bús- magyarnóta lakodalmi menet, fel­lengzősen perdíti szavait a társaság zömmel már deresedő fejére. Keser­gőnk egyébként dús gömbölyűséggel gazdagon áldott, 18 tavaszt még meg nem ért, fitos kis leányzó. (Pardon. A „leányzó” meghatározást ezennel visszavonom. Mea culpa. A múltkori­ban kikérte magának.) Szóval ülünk, a társaság egyik fele ultizik, mi pe­dig hallgatjuk a kedélyes sirámot. Kesergőnk áll, mert úgy ebár így a hang színezete is valahogy drá­maibb. meg aztán állva legalább el­éri a mi ülőhelyzetünk méreteit. — Hát tudják, én már elvesztet­tem minden illúziómat az emberek­kel szemben . .. Hatásszünet, a szomszédasztalnál kártyázok keze a levegőbe dermed, elfelejtenek bemondani egy piros ultimét a hozzávaló negyvenszázzal, íenonc. Fiatal barátnőnk pedig meg­igazítja csípőjén pulóverét, gyereke­sen ejvigyorogja magát. Tetszik neki a szituáció, most ő a társaság közép­pontja, most aztán kioktatja ezeket a tapasztalatlan felnőtteket, őszülő, kopaszodó mitsemsej tőket az élet | valódiságáról. — Mert, hogy az ördögbe is ne, amikor mindenki olyan megbízha­tatlan. Én bizony már megtanultam azt, hogy ne bízzak senkiben. Kép­zeljék el: a múltkoriban a legjobb barátnőm — tudják, a Judit — el­mondja nekem, hogy mit mondott rólam közös barátnőnk, a Teca. Hogy én ilyen, meg amolyan vagyok. De higyjék el, nem is tudom elmon­dani sem, hogy miket mondott, csak azért, mert Juditnál be akarta híze­legni magát. KESERGŐNK ITT MÁR nem bírja tovább szusszal, vagy az is le­het, hogy újabb hatásszünetet tart, rábízva a társaságra, hogy ki-ki eméssze meg a néhány perc alatt- az eddig elmondottakat. Aztán újabb pulóver-vizit a csípő tájékán, ki­hozza magát' és mintha csak be akarná hozni az elvesztegetett pilla­natokat, percenként 250 szótagos gyorsasággal háborog tovább. — ... És tudják mi lett a vége? Összevesztünk a Judittal, mert még őneki állt feljebb, hogy miért mond­tam én vissza Tecának azt, amit ö egészen bizalmasan közölt velem és amit Teca is egészen bizalmasan kö­zölt ővele. Aztán Teca is összeveszett a Judittal, hogy Judit miért mondta nekem vissza azt, amit ő vissza­mondott neki. Aztán a Tecával is összevesztem még, merthát, hogy jön ő ahhoz, hogy visszamondja Judit­nak azt, amit Judit visszamondott nekem és én őneki egészen bizalma­san mondtam vissza. Hát mondják* lehet bízni az emberekben? ... Végre szünet ismét, mert már ép­pen ott tartottunk, hogy teljesen összezavarjuk . a visszamondások tömkelegét. De szerencsére több ba­rátnő nem lévén bevonva ebbe az önmagábavisszatérőgörbe-diskurzus- ba, kicsit összeszedhetjük magunkat, bárnéhányan erős fejfájásra panasz­kodva szedelőzködni kezdenek. Ke­sergő pedig ismét szólásra nyitja meggypiros és mérhetetlenül szó­szaporító ajkait. — ÉN ÜGY INDULTAM az ÉLET­BE — és ezt így mondja, csupa- nagybetüsen —. hogy bíztam az em­berekben és főként hittem nekik. Dehát lehet itt hinni valakinek? Nem! — Válaszolt sajátmagának, ’s miután így megtisztelte társaságun­kat, méltóságteljesen elvonult m Solohov „Emberi sors” című szingaléz nyelven rét. A különböző országö&Böf folyóirat és 350 újság érkezik ide. A napokiban egy kis csomag érke­zett a leningrádi közikönyvtárba. Ceylonból küldték. Ismeretlen nyel­vű könyv volt benne. A mellékelt levél így hangzott: „Kedves Elvtár­sik! Megküldöm M. Solohov „Embe­ri sors” című könyvét, amelyet nem­rég fordítottam szingaléz nyelvié. Remélem, érdekelni fogja önöket. Szeretnék néhány más szingaléz nyelvű könyvet is küldeni .,.” Alá­írás: Szenadhira író, a Ceyloni Kom­munista Ifjúsági Szövetség titkára.” A leningrádi közkönyvtár a világ 80 országával bonyolít le könyvcse­Karáesonyi áruk Becsben Minél inkább közeledik az ünnep, annál jobban ritkulnak egyes üzle­tekben az elérhető árak. Az áreme­lést nem szenzációs látványossággal hajtják végre, hanem schülingen- ként húzzák ki a pénzt a vevők tár­cájából ... Nagy ünnepek, de első­sorban karácsony előtt számos ke­reskedő megkísérli, hogy alaposan megnyirbálja a schilling vásárlóere­jét ... Aki most vásárol, gyakran jó­val kevesebbet leap a pénzéért, mint egy hónappal ezelőtt. vedé]yes galambász. Az új lakásban K. Kiss Gyulát is felkerestük, Az ő nincs hely a galambok számára. No, esetükben még többet jelent az új 1 Ä Ä. h“. J fiarom gyerekkel. A gyerekek... 1 Hol nem ők a család szemefénye? M1 Beszélgetünk arról, hogy az apa rit­Í kán van otthon. A Szénbányászati j Földkötró Vállalatnál dolgozik, kő­I műves. Általában vidéken van mun­JWhK \ ka. Megtörténik, hogy egy héten csak egyszer tud hazajönni. Dolgo- ff% > zik, szívesen vállalja a vidéki mun­WM A kát is. Csak a gyerekeknek legyen ellene mondani. S azt is meg fcefl hallgatni, hogy tavaly nyáron mi­lyen nagyszerű élményben volt ré­sze, a szabadtéri színpadon szerepel­hetett a „János Vitéz”-ben. Nehéz visszaadni azt a derűt, boldog­ságot, amit egy új lakásba költözött családban tapasztalsz. Igaz, sok csa­lád álma nem teljesült még, sokak­nak kell még várni évekig, hogy vá­gyuk, az új lakás valóság legyen és Kovács Rezsőékhez, K. Kiss Gyulá- ékhoz hasonló boldogsággal vegyék birtokukba az épülő bérházak vala­Nehéz eligazodni az esbhomályban. Nem tanácsos ismeretlenül, este ke­resni új lakókat az új, selyemréti bérházakban. Nehezen akadsz rájuk. A házak már elkészültek — költöz­ködnek a családok —, de a tetszetős épületek körül még nincs minden rendben. Már kész az úttest, de még könnyen megbotolhatsz egy-egy kő- halmazban és az útszéii - sár-rengeteg­ben. Két boldog' családot kerestünk fel a sok vközül, akik — hosszá várako­zás- után — most lakást kaptak. Az első. Kovács Rezső gépkocsivezető az ÉPFU-nál. Az új lakás berendezése közben találtuk. A szállítás alkalmá­val megrongálódott képeket hozta rendbe, míg két kislánya a tűzhely körül szorgoskodott. Azelőtt a Szon- di-telepen laktak vizes, dohos ház­ban. Csak fokozottabb a család bol- *5gsága, hogy a négy kislány a legidősebb 10 éves — most már egészséges lakásban ólbet és tanul­A ház gazdája örömmel kalauzol a szobában. Bútoruk is új. Két hó­napja vették, kilenc ezer forintért. Sok mindent kell még venniök ez­után is. Majd sorra kerül minden. Mindketten az ÉPFU-nál dolgoznak. Kovács Rezső 11 év óta "gépkocsive­zető. Többször volt kiváló dolgozó, sztahanovista. 1954-ben az árvízvé­delemnél dolgozott. Munkájáért em­lékéremmel tüntette -ki a kormány. Jó munkaerő, de azért a gépkocsive­zető munkája közben könnyen adód­hat „gikszer”. Például a legutóbb is. * egy hete ... Kazincbarcikán voltak. Egy kis cseresznyepálinka .. . Aztán a közlekedésrendészet. Függőben van a jogosítványa. Üröm a nagy öröm­ben. Biztos rendbe jönnek majd a dolgok, hisz ilyesmi még nem tör­tént vele. Maga is csodálkozik ballé­pésén, hisz egyébként társadalmi el­lenőr a közlekedésrendészetnél. Az új lakás azonban feledtet min­dent. Teljes az öröm. Nem. mégsem Kovács Rezső ugyanis szen­ív. Kiss Katalin a mama felügyeletével készíti a leckét. Ágotha Tibor felvételei. de erről könnyű lemondani a csalad boldogságáért, az új lakásért. Az 1/7. bérház másak új lakóját, Kovács Rezső kislánya segít a két vacsora elkészítésében. meg mindenük. Katika miatt fiú miatt. Katika most is bájosan un­szol, hadd vegye íyl balettruháját, s mutassa meg tudását. Nem lehet melyik lakását. Évről-évre gyara­podni fog az ilyen boldog családok száma...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom